Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán megszokhatták, hogy néha kicsit távolabbról közelítek meg egy‑egy ilyen előterjesztést, és az is talán egy érdekes helyzet és szimbolikus, hogy egy egészségügyi előterjesztés után tárgyaljuk ezt az oktatásit. Mind a kettő salátatörvény egyébként, és két olyan nagy rendszerrel foglalkozik, amelyekkel szemmel láthatóan az elmúlt hat év kormányzásának nagyon is meggyűlt a baja.

De hogy miért, ennek az alapokairól nem beszéltünk, pedig szerintem, nem vitatva azt, hogy lehet ezeken a rendszereken javítani, változtatni, 2010 előtt is nyilván voltak olyan jelenségek, amin érdemes túllépni, az önök alapállítása mégiscsak az volt, hogy ezek nagy pazarló rendszerek, itt rengeteg pénz folyik el, központosítani kell mind a kettőben, egészségügyben, oktatásban, meg kell fogni a gyeplőt, és akkor nagyon sok forrás takarítható meg. Ez egyébként, mondjuk, az önök kormányzásának ideológiai alapvetéséből is fakad, építik le az újraelosztást, építik le az alapvető szolgáltatásokat, amelyekben az állampolgárok részesülhetnek.

Az oktatással ráadásul volt egy alternatív céljuk is, ez egyébként a terminológiából, a szóhasználatukból is kiderül: nevelésnek hívják, most már köznevelésnek, nem közoktatásnak. Úgy érzékelhető ez a mi szemszögünkből, hogy kifejezetten az új generáció számára nagyon komoly nevelést szeretnének itt jogszabályokon és bizony átalakított tankönyvrendszeren keresztül folytatni. Olyan generációkat szeretnének a következőkben kinevelni, amelyek már sokkal inkább tükrözik az önök világképét. Na, ezt nyilván vissza kell utasítani, efelől nincs is vita.

Az összes átalakításukat, központosításukat, fenntartóváltást, mindent-mindent, pedagógusokat érintő lépéseiket úgy tették, hogy nem megfelelően egyeztettek az érintettekkel, és ennek kapcsán nőttön-nőtt az elégedetlenség az oktatás minden egyes szereplőjében, pedagógusban, szülőben, egyébként sajnos a gyermekekben is, én ezt látom. Ennek volt köszönhető tulajdonképpen az a helyzet, amit önök úgy írnak le, hogy változik a világ, és a változó világ miatt van szükség ilyen típusú módosításra. A legszebb kormánypárti szóhasználat talán ebben az volt, hogy intenzív érdeklődés követte az oktatás ügyét. Hát, intenzív érdeklődés természetesen, több tízezres tömegtüntetések is voltak. Ha erre gondoltak, akkor azt szeretném mondani, hogy valóban, ezeken az intenzív tüntetéseken, intenzív érdeklődés mellett zajló demonstrációkon elég egyértelműen elmondták az oktatásügy szereplői, hogy nekik mi a problémájuk.

Miskolcról indult ez a követeléssorozat, és azt tudom mondani, hogy Miskolc országgyűlési képviselőjeként fontosnak tartom, hogy eredményes legyen. Ötezer ember demonstrált Miskolcon az év elején és több tízezer a Kossuth téren. Én azt láttam, hogy akkor azért komolyabb ígéretek fogalmazódtak meg annál, mint amit most ebben az előterjesztésben látunk; komolyabb ígéretek, és ebből nagyon kevés minden valósul meg, tulajdonképpen csak a felszínt karcolgatja az előterjesztés. Olyan részeredmény‑en­gedményeket és látszatengedményeket tesz, amelyek még a kormány eredeti politikáját érdemben nem változtatják meg.

A fenntartás kapcsán még egyszer hadd tegyem egyértelművé a személyes álláspontomat, és azt gondolom, nagyon sok miskolci álláspontja is az, amit én most elmondok. Miskolc is és nyilván, természetesen a nagyobb iskolavárosok is saját fenntartásba vennék az iskoláikat. Ez a helyi közéletben egy többségi álláspont, még akkor is, ha a kormánypárti politikusok nem ezt képviselik. Képes lenne a város megfelelő módon ellátni ezt a szerepét, természetesen a megfelelő normatívával, de azt gondolom, több olyan vidéki nagyváros nevében is, talán budapesti kerület nevében is beszélhetek, ahol ez egy olyan kérdés, amivel egyetértenek.

De ez nem jelenti azt, hogy bizonyos településtípusoknál ne értenénk egyet az állami intézményfenntartás szerepével és rendszerével, főként kisebb településeken, ahol eddig sem tudtak vagy korábban sem tudtak olyan forrásokat fordítani az intézmények fenntartására. Természetesen túlmutat a helyi önkormányzat szerepvállalásán adott esetben egy‑egy térségben megszervezni ilyen tekintetben az oktatást, természetesen lehet és kell is, hogy legyen állami feladat. Ez világos tehát: lehetőséget kell adni azoknak az önkormányzatoknak, amelyek élni kívánnak ezzel az intézményfenntartói szereppel.

Nem tudom nem szóba hozni, hogy amíg önök általános propagandát nyomnak a pedagógusbér‑eme­lésekről, addig az A1 kategóriából sunyiban azért azt kivették, hogy kövesse a mindenkori minimálbért ez a kategória, és tulajdonképpen az a béremelés, amit egyszer kiharcoltak, folyamatosan, évről évre nőjön a minimálbér összegével; ezt érzik a pedagógusok, el is mondják, hogy ezzel probléma van.

(16.30)

Nem tudom nem megemlíteni akkor, amikor egy ilyen előterjesztést tárgyalunk, hogy a tankönyvellátásban milyen zavarok vannak. Nemcsak a tartalom, arra már utaltam, hanem egyáltalán, hogy van‑e tankönyv adott esetben. Heteket kell várni, tényleg, tehát államtitkár úr, tényleg. Miskolcról is tudok ilyen példát mondani, alsó tagozatos általános iskolásokról tudok példát mondani. Hetekig nem volt meg adott esetben olvasókönyv a gyerekeknek, jó iskolákban egyébként, olyan iskolákban, ahol a pedagógusok heroikus munkát folytatnak a gyermekek nevelése érdekében. Ilyen probléma ennek a tanévnek a kezdetén is volt a választókerületemben. Nem az indulatok keltése érdekében mondom ezt, nem azért, hanem mert nem szabad, hogy még egyszer előforduljon hasonló, ez az én alapállásom.

Az iskolaigazgató-választások botrányait is ide szeretném hozni. Számtalan ilyen volt a városunkban. Olyan is, hogy egyhangúlag támogatott, tantestület, a dolgozók, szülők, tulajdonképpen a gyermekek is közfelkiáltással, nagyon régi, nagyon megbecsült, a közéletben is ismert igazgatók voltak, és bizony politikai kérdéssé vált egy‑egy igazgatóválasztás, amit önök eltávolítottak a helyi közélettől, mert hogy ebben érdemi befolyásoló szerepe az önkormányzati testületeknek már nincs. Véleményt mondhatnak, de nem tudnak dönteni. Ezért mivel jó távolra került ez a döntés, a kockázat is jó távolra került. Úgyhogy nagyon sok olyan méltatlan lecserélés történt, méltatlan vegzálása nagy múltú igazgatóknak, ami elfogadhatatlan.

Tegnap a Lyukóban voltam egy fórumon, nagyon sokan eljöttek, és itt is felhoztam, de egyébként az emberek is ezt mondják, hogy a 16 évre leszállított tankötelezettségi határ elképesztő egy olyan helyzetben, amikor ilyen komoly szakképzettmunkaerő-hiány van az országban. Határozottan állítom, hogy minden gyermeknek legalább egy szakmát a kezébe kell tudni adni egy ilyen helyzetben, hogy megfelelően tudjon nekiindulni az életnek.

Az a helyzet, hogy különösen egy ilyen területen, mint például Miskolcnak a lyukóvölgyi része, tömegével nőnek fel úgy fiatalok, hogy semmiféle perspektívájuk nincs egy ilyen megváltozott munka­erő­piaci helyzetben, amikor 500-600 ezer ember sajnálatos elvándorlása miatt komoly munkaerő-prob­lémák vannak és szakképzettmunkaerő-hiány. Ezen tehát változtatni kell, egyértelműen vissza kell állítani 18 évre a tankötelezettség korhatárát, számtalanszor elmondtuk, és mindenkinek szakmát kell legalább biztosítani.

Az oktatást segítő technikai dolgozókról kevés szó esik, az ő bérüket rendezni kell. Volt egy ígéret arra, hogy ha egyébként idén nem is kerül átfogó rendezésre a bérük, de kétszer 35 ezer forint bérkiegészítést kaphatnak. Az oktatást segítő technikai dolgozók közül sokan épphogy nettó 70 ezer forint fölött keresnek. Ők azok, akik nagyon sokszor kimaradtak a mindenkori béremelésekből. Hogy igazságos legyek, ez nyilván egy általános és hosszú ideje fennálló probléma.

Itt is azonban csak az állami intézményfenntartás alá tartozó dolgozók kapták meg ezeket a béremeléseket, bérkiegészítést pontosabban, az önkormányzati intézményfenntartás alá tartozók pedig nem, vagy esetleg akkor, ha az önkormányzatnak olyan pluszlehetőségei, forrásai vannak, ami kapcsán ezt megtehették. Tehát megint a leghátrányosabb helyzetű településeken élők, az ilyen munkakörökben dolgozók kerültek rossz helyzetbe. Miskolcon is ez történt, ezt szeretném mondani, pedig számtalanszor elmondtuk és követeltük, hogy rendezésre kerüljön ez a helyzet, javaslatunk is volt, személyes javaslatom is volt, hogy a központi költségvetés biztosítsa az önkormányzatok és egyébként a nem állami fenntartású iskolák számára teljes körben ezeket a forrásokat. Nem kerültek biztosításra.

Egy dajkának, egy konyhai dolgozónak, akinek, mondjuk, nettó 72 ezer forint a bére, ez a kétszer 35 ezer forint majdnem egyhavi bért jelent, és nem kapták meg a legtöbb helyen az országban. Ez szégyen, azt szeretném mondani.

Azt szeretném mondani, hogy szemmel láthatólag önök üldözik valamiért a magániskolákat, alapítványi fenntartású iskolákat, pedig egyébként sokszor hiánypótló szolgáltatásokat nyújtanak, vagy azért, mert olyan gyerekekkel foglalkoznak, akiket az állami fenntartású intézmények nem igazán tudnak megfelelően oktatni, képezni, vagy nem pont megfelelő a profiljuk számukra, vagy egyéb okokból. Nyilván itt a különösen tehetséges gyermekekre is gondolok, meg egyébként a problémákkal küszködő fiatalokra is.

Kicsi normatívával dolgoznak, de mondjuk, még éppen van normatívájuk ‑ ez is kész csoda az elmúlt évek politikai vitái után ‑, és ráadásul nem egy információm van Miskolcról is, hogy késve kapják meg az ott dolgozók a béreiket. Ez most fedezethiányra hivatkozva történt itt legutoljára. Most is van olyan alapítványi iskola Miskolcon, ahol a mai napig nem kapták meg a hónapra esedékes bérüket. 10‑e van. Tehát ez egy probléma. Mindenhol egyébként a Kincstárra mutogatnak ebben a tekintetben. Kérdés, mi a valóság ebben.

Tehát nagyon összetett az a helyzet, ami előtt vagyunk. Én úgy értékelem, hogy önök a felszínt karcolgatják, amikor a problémát kezelik. Próbálják kezelni; azért próbálják kezelni, mert látják a nagyfokú elégedetlenséget az oktatás szereplői, szülők, pedagógusok, oktatást segítő technikai dolgozók, gyermekek kapcsán, és nem azért, mert egyébként alapvetően változna meg a világképük ebben a történetben, pedig azt gondolom, hogy valódi és érdemi változásra, több forrásra van szüksége az oktatásnak azért, hogy valóban a gyermekek érdekében, hogy a gyermekeink mindenhol egyenlő esélyekkel a lehető legjobb szakmai színvonalú oktatást kapják meg. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)