Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Frakciónknak valójában nem azzal van baja, amit elmondott az előterjesztő. Mi ugyanilyen fontosnak tartjuk azt, hogy a kis- és középvállalkozások mint stratégiai szövetségeseknek és a gazdasági életben, foglalkoztatásban és minden másban, beszállítói körben nagyon jelentős szerepük van. A bajunk az, hogy ez a törvényjavaslat valóban csak szimbolikus, tehát kézzelfogható eredményt, a kis- és középvállalkozások versenyképességi pozíciójának javítását, amiről mindannyian beszélünk, és mindannyian szeretnénk ebben valami előrelépést tenni, ebből itt semmit nem lehet látni. Ugyanakkor kezelni kell egy olyan kérdést, ami az ellenőrzésekre, az ellenőrzésekből fakadó figyelmeztetésre vonatkozik, mert ahogy ezt Seszták képviselő úr elmondta, ma is megvan a lehetősége annak, hogy figyelmeztetés legyen, de ezt követi a bírság.

És engedjék meg nekem, én tudom, hogy aki most kis- és középvállalkozási kérdésben akár csak tamáskodik, azonnal negatív bélyegzőt kap, de hadd kérdezzem meg önöket. Szinte mindenki tudja, hogy milyen mérhetetlen ma Magyarországon a feketefoglalkoztatás. Ugye, kell ahhoz kellő ellenőrzés, hogy ebből valamennyire visszaszoruljunk? Itt adódik a kérdésem, és sajnálom, hogy az előterjesztő nem próbálta megválaszolni, hogy milyen fölösleges és többletadminisztráció lesz ebből. Hol tartja majd valaki nyilván, hogy mi volt az első figyelmeztetés? Melyik az az első figyelmeztetés, ami csak szóbeli figyelmeztetés, és még nem von maga után semminemű anyagi konzekvenciát? Meggyőződésem, tisztelt előterjesztők, hogy a szakhatóságok működéséről szóló törvényjavaslatokban kellett volna ezt szabályozni, nem pedig egy ilyen törvénymódosításban. Éppen ezért elfogadom azt, amit Szatmáry képviselő úr előterjesztőként mondott, hogy igen, szimbolikus.

Nekem a legtöbb bajom az elmúlt hetek történéseivel, hogy minden csak szimbolikus. Nincs kézzelfogható eredménye, nincs kézzelfogható tartalma. Nem tudom kihagyni, miután '94-ben a kamarai törvény alkotásakor már itt voltam a Házban, és a mai napig meggyőződésem, hogy a kis- és középvállalkozások érdekeinek képviseletét, pályázati rendszerben való részvételét, és nem húznám esti órán az önök idegeit, szóval, az igazi nagy segítséget, a támogatást onnan kaphatnák. De azzal, hogy megszűnt a kötelező kamarai tagság, mert akkor is az egy nagyon szimbolikus és jól ható gondolatnak tűnt, de ma már, ennyi év távlatából lehet látni, hogy mit vesztettek a kis- és középvállalkozások. Mert mindaz, amit most megpróbálnak ráruházni a vállalkozásfejlesztési tanácsra, ezt a kamarákon keresztül meg lehetett volna vagy meg kellene tenni minden körülmény között.

Azt gondolom, hogy itt a parlamenti patkóban valahol le kellene folytatnunk egy vitát, mert aki a költségvetésben kicsit is jártas, az tudja, hogy a bírságok, ugyanúgy, mint az adók, a költségvetés bevételi oldalán szerepelnek. Ha hozzátesszük, akkor azokat, akik ezt a bírságot beszedik, valamilyen formában szintén kontroll alá kell venni, az ő teljesítményüket értékelni kell. Úgy, ahogy ezt tesszük minden évben különböző jelentések kapcsán, amikor azt vizsgáljuk, hogy a kiszabott bírságot beszedték-e. Azt gondolom, hogy nekünk, törvényalkotóknak az is felelősségünk, hogy aki hibázott, megbüntették, és tisztességesen befizeti a bírságot, akkor velük szemben azoknak, akik ezt nem teszik meg valamilyen oknál fogva, vagy sorozatosan élnek vissza, játszanak ki jogszabályokat, nekik ezt a befizetést teljesíteniük kell.

Amivel egyetértek, csak az a gondom, hogy azt mondjuk, a költségekre nem használható. Itt is fogalmazásbeli problémám van, mert ha a költségvetés bevételi oldalába ez bekerül, akkor ez már végső soron valahol finanszírozni fogja ezeknek a szervezeteknek a működési vagy bármilyen más költségét.

(20.00)

Ha azt mondjuk ki, hogy közvetlenül nem lehet erre használni; engedjenek meg nekem egy példát: a 2010. évi költségvetésben elég sokat vitatkoztunk arról, hogy viszonylag jól számszerűsíthető, hogy a rendőrség mekkora bírságot szed be, s akkor azt mondtuk, hogy ennyit beteszünk a bevételi oldalra, és ennyivel megnöveljük a kiadási oldalt, vagy egyszerűen azt mondjuk, hogy amit beszednek, az ott marad. Én, aki számviteli oldalról a bruttó elszámolás híve vagyok, ezért azt mondom, hogy be kell szedni, és a költségvetésnél itt a Házban kell döntenünk arról, hogy a bevételt mire fordítjuk, legyen az kis tétel vagy nagy tétel.

Azt a kritikát, amit Seszták képviselő úr a hatósági hozzáállással kapcsolatban mondott, elfogadom. Ezt nyilván érheti kritika, de ez erősíti azt a szándékom, amikor azt mondtam, hogy véleményem szerint a szakhatóságok működési kérdéseibe kellene belenyúlni, és azokat a jogszabályokat megváltoztatni annak érdekében, hogy ezek a célok megvalósuljanak. És az a legfontosabb, hogy végre ne csak látszólagos lépések történjenek, hanem olyanok, amelyek valóban segítik a kis- és középvállalkozások versenyképességi pozíciójának a javítását. Ezt sajnos nem láttuk, ilyen nincs ebben a törvényjavaslatban.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)