Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ami az egészségügyi átcsoportosításokat, finanszírozásokat, milliárdokat és százmilliárdokat illeti, tisztelt képviselő úr: önök is ebben egyfajta rekordot állítottak föl, hiszen sikerült önöknek 600 milliárd forintot kivonni a magyar egészségügy rendszeréből. (Kunhalmi Ágnes: Kilenc éve kormányoztok!) Önök voltak az OECD kimutatása szerint az egyetlen olyan kormány, ami kivett az egészségügyi finanszírozásból és nem hozzátett, míg amióta mi kormányzunk, az OECD-országok között a hetedik legnagyobb mértékben emelkedik Magyarországon az egészségügy finanszírozása. (Szabó Timea: Nem!) Tehát nem 600 milliárdos kivonásról van szó (Szabó Timea: Ez nem igaz!), mint az önök esetében, hanem  ha csak a költségvetés számait nézem  több mint 700 milliárd forintos pluszforrás biztosításáról. (Szabó Timea: Az OECD számai pont nem ezt mondják!)

(13.50)

Ön a legalapvetőbb tényeket is elferdítve hozza itt a parlamentben, arról beszélt, hogy a betegektől meg a környéken lakóktól kalapozták össze a nagyatádi CT árát. 130 millió forint állami támogatást kaptak ennek a megvásárlására, tisztelt képviselő úr, nem a környéken kalapozták össze, hanem 130 millió forint állami támogatást nyertek. Önök persze a betegeket sarcolták volna meg a vizitdíjjal meg a kórházi napidíjjal, tehát önök tényleg nem önkéntes alapon, de a betegektől szedték volna előbb-utóbb ezeket össze.

Azt, hogy javult az ellátás szintje a többletforrásoknak is köszönhetően az elmúlt években, azért azt több minden mutatja, tisztelt képviselő úr. Például, ha ön megnézi a krónikus betegségben elhunytak számát az elmúlt időszakban, 2010 óta az Európai Unióban ez 10 százalékkal csökkent, Magyarországon 15 százalékkal csökkent (Szabó Timea: Elsők vagyunk az Unióban a krónikus betegségben meghaltak számával!), tisztelt képviselő asszony, másfélszer akkora mértékben csökkent Magyarországon a krónikus betegségben elhunytak száma, mint az Unióban általában. Nyilvánvalóan önök a nemzeti kishitűség szóvivőiként igyekeznek ezeket elhallgatni, de ez nem így van, tisztelt képviselő asszony. De ha megnézi az egészségben eltöltött évek számát és a várható évek számát, 2010-ben Magyarországon a várható élettartam 74,7 esztendő volt, ez most már 76 év. Míg az Unióban átlagosan 1,4 százalék a várható élettartam emelkedése, ez Magyarországon 2 százalékos volt, tehát jóval nagyobb, több mint másfélszer nagyobb a várható élettartam emelkedése, és 2010 óta több mint másfél évvel tovább élnek a magyarok. Ennek sok minden tényezője van, de az egyik fontos tényező nyilván az egészségügyi ellátás.

És ha azt ön megnézi, hogy az egészségben eltöltött évek száma hogyan változott az Európai Unió átlagában, akkor azt látja, hogy az elmúlt esztendőkben, 2010 óta uniós szinten fél évvel emelkedett a várható, egészségben eltöltött évek száma, ezzel szemben Magyarországon 2,2 évvel. Nyilván nálunk a kiinduló bázis egy rosszabb érték volt, nyilván az európai uniós átlag alatti érték volt, de a növekedés üteme jóval nagyobb volt, mint az Unió átlagában, és most sikerült elérni, a Fidesz-KDNP-kormányzat időszakában  köszönhetően többek között az egészségügyi többletforrásoknak is , hogy az az olló, ami az európai átlagos várható élettartam és a magyar várható élettartam közötti különbség, most már nem 5 év fölötti ez a különbség, hanem 5 évnél kisebb. (Szabó Timea: 4,5.) Tehát azzal, hogy javítjuk az adatainkat nagyobb arányban, mint az Unió, a különbség is csökken az uniós várható élettartam és a magyar várható élettartam, az uniós egészségben eltöltött évek száma és a magyar egészségben eltöltött évek száma között. Ilyenkor kell köszönetet mondjunk az egészségügyi dolgozóknak, tisztelt képviselő úr, és ilyenkor kell hogy lássuk, hogy azok a többletforrások, amelyek az egészségügybe érkeztek, többek között béremelésként, azok nagyon-nagyon jó helyre érkeztek, és meg is hozták az eredményüket, és ezt szeretnénk mi folytatni.

Önök, ne feledjük el, hogy elvettek 2008-ban minden magyar ápolótól, minden orvostól, minden mentőautó-vezetőtől, minden fizikai dolgozótól a kórházakban és a szakrendelőkben, mindenkitől elvettek egyhavi bért. Ezzel szemben mi az orvosok esetében, ha ön összehasonlítja a 2010-es alapbért és a mostanit, azt láthatja, hogy körülbelül több mint kétszeresére, 2,5-szeresére emeltük azt a pénzt, amit az orvosok méltán a munkáikért megkaphatnak. Ha ön megnéz egy szakdolgozót, aki 2010-ben pályakezdőként, OKJ-s végzettséggel 159 ezer forintot keresett, ő idén már 324 ezer forintot keres. Ha megnéz egy tapasztaltabb, már két évtizednyi tapasztalattal rendelkező szakdolgozót, egy ápolót, aki 172 ezer forintot keresett 2010-ben, ő ma már 361 ezer forintot keres. Ha pedig megnéz egy szintén nagyobb tapasztalattal rendelkező, két évtizede az egészségügyben dolgozó orvost, szakorvost, ő 364 ezer forintot keresett 2010-ben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ma pedig 853 ezer forintot.

Köszönet az egészségügyben dolgozóknak a munkájukért. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)