Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Kétezer év óta évről évre elérkezik a Megváltó. Igaz, sohasem úgy, ahogy mi várjuk, mégis kétezer éve tudhatjuk: mindig a legkisebbeken keresztül, a legszegényebbek által, a legkiszolgáltatottabb alakjában jön felénk a megváltás. Ebben lehet felismerni vagy elutasítani. Idén nem ismertük fel, idén már elutasítottuk. 2004-ben talán már az istállóban sincs helye a Megváltónak. Bezzeg az erőszakos mindig otthonra lel, aki pedig nem is közénk kíván jönni.

Kétezer évvel ezelőtt Heródes király pontosan tudta, hogy kitelt az idő, elérkezett a nép megváltása. A közeledő Megváltóban ő is hatalmi riválist látott, és még a környező országok uralkodóival is képes volt szövetkezni saját népe ellen. Miközben a hírnökök úton-útfélen azt harsogták: túl nagy anyagi terhet jelent a Megváltó eljövetele, akár munkavállalóként, akár szegényként, akár betegként, akár gyermekként érkezik. Sőt egy kiprovokált gazdasági csőddel együtt járó zűrzavarban akár meg is lehetne hosszabbítani az uralkodásukat.

Pedig most tényleg itt lett volna a szabadulás lehetősége. Azonban a népben még él a korábbi félelem. Most sem mertek igent mondani a Megváltó befogadására, pedig az összeírást már nem is felügyelték a megszálló római katonák, mint egykor. Igaz, civilben ott tüsténkedtek a kiszolgált légionáriusok. Az összeírás ideje alatt a Megváltó szülei hiába zörgettek alkalmi bebocsátásért a vendégfogadók ajtaján, mindenhol ugyanazt a választ kapták: maradjanak csak a falujukban, Názáretben, ott kell boldogulniuk. Nemcsak a fogadósok, de már a megszállt vendégek is ezt kiáltották feléjük. Azoknak mondták ezt, akiknek előbb volt tulajdonuk és lakhelyük ott. Szó szerint beigazolódott az Írás: “tulajdonába jött, de övéi nem fogadták beö.

Mivel a Megváltó születésének ideje sürgetően közeledett, a szülők itthon maradt betlehemi rokonaik felől kezdtek érdeklődni. A városon kívüli barlangistállók felé irányították őket. Az egykor tehetős rokonok hajdani saját nyájuk pásztoraiként tengették elszegényített életüket. Ez a népszámlálás döbbentette rá a szórványban élő rokonokat - Máriát és Józsefet -, hogy itthon, Betlehemben maradt rokonaik hozzájuk hasonló számkivetettségben élnek a saját országukban. Hiszen odaát is tulajdonfosztással kezdődött a teljes jogfosztás, sokukat munkaadójuk a népszámláláson való részvételtől is eltiltotta. Még itthon élnek, de már ugyanúgy kell félniük, mint az elszakítottaknak.

Szűz Mária szívét fájdalom járta át, látván, hogy az eseményeket láthatatlanul irányító gonosz szellem milyen szorosan tartja markában ezt a népet. Sőt már odáig merészkedett, hogy azt híresztelte magáról: nincs más, csak ő, aki formálni képes az ország sorsát. Pedig már kétezer évvel ezelőtt megszületett az a Gyermek, aki - ha engedjük - képes az országot és a világot megmenteni. Évről évre újra megszületik, évről évre döntenünk kell a Messiás befogadásáról.

Idén korán jött, már december elején kopogtatott nálunk, amikor a legkisebbek, a legszegényebbek, a legkiszolgáltatottabbak kérték az összetartozás felvállalását. Idén nem ismertük fel, idén nemet mondtunk a Megváltóra. Megváltásunk pedig addig nem lesz, amíg igent nem mondunk, és otthont nem adunk a rejtetten jelentkező Messiásnak és anyjának, a karját továbbra is felettünk tartó Magyarok Nagyasszonyának, a mi Boldogasszony anyánknak.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)