Felszólalás adatai

ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni a képviselő úrnak, hogy módot adott nekem arra, hogy a költségvetés végszavazása után is néhány olyan kérdésről szót váltsunk, amelyik - talán ezen a késői órán megengedhető módon - nemcsak politikai, hanem kimondottan szakmai kérdéseket is érint.

Hadd kezdjem azzal, amivel a képviselő úr is kezdte: a PISA-mérés eredményeivel és az ezzel kapcsolatos vitával. A PISA-mérés mit mutat számunkra? Azt mutatja, hogy önmagában az a fajta hagyományos út, amelyiken eddig járt a pedagógia, nem mindig hoz megfelelő eredményt; nem mindig hoz olyan eredményt, amelyik lehetővé tenné a magyar gyerekek számára a felzárkózást, és lehetővé tenné azt, hogy minden gyerek esélyt kapjon ebben az oktatási rendszerben. Félreértés ne essék, nehogy azt gondoljuk, hogy ez csak a magyar oktatási rendszer problémája. Az egymást ismétlő PISA-jelentések és az ezekből leszűrt tanulságok szinte minden országban élénk oktatáspolitikai vitát váltottak ki, most talán elég csak a közeli Ausztria példáját megemlíteni.

Éppen ezek a vizsgálatok és persze az ezekkel egyező hétköznapi tapasztalatok mutatták meg azt, amelyek közül a képviselő úr is idézett, és az én tapasztalataim is azonosak ezekkel, hogy az oktatásnak néhány területén viszonylag jelentős, az oktatás tartalmát, szerkezetét, módszereit érintő változásra van szükség. Ezért fogadta el tavaly az Országgyűlés az új közoktatási törvényt, egész pontosan a közoktatási törvénynek egy viszonylag jelentős módosítását, amelynek keretébe valóban azok az elemek is beépültek, amelyeket a képviselő úr említett, például az alapképességek megerősítése kapcsán, hogy az alsó tagozat alapvetően a tanuláshoz szükséges képességek, az írás, olvasás, számolás megerősítésére szolgáljon.

És a képviselő úr által említett döntés, amelyik a szöveges értékelést és az évismétlésnek a szülővel való egyeztetését tette kötelezővé ezen az iskolafokon, éppen ezt szolgálja, hiszen képviselő úr, gondoljon bele, egy ilyen kisgyereket, egy 6-7-8 éves gyereket buktatással kell motiválni? A buktatás az egyetlen eszköz a pedagógus kezében, amivel arra tudja késztetni ezt a gyereket, hogy tanuljon? Én nem hiszem, hogy ezzel bármelyik tanító egyetértene, hiszen ők is jól tudják azt, hogy a pedagógus kezében pont ebben az életkorban számos olyan pedagógiai eszköz van, amelyet jól használva, amelyet ügyesen használva képes arra, hogy a gyereket motiválja.

Valóban az a célunk, hogy a negyedik év végére minden egyes gyerek elérje azt a szintet, ami ahhoz kell, hogy sikeresen továbbtanuljon. Azt szeretnénk, hogy egyetlen gyerek se maradjon le, egyetlen gyerek se maradjon hátra, és ennek két oka van. Van egy társadalmi oka: ahogy a képviselő úr is egyébként helyesen említette, a nehezebb családi háttérből, a nehezebb helyzetből érkező diákok azok, akiket elsősorban fenyeget ez a fajta iskolai kudarc. Ők azok, akik könnyedén megkapják a buktatást vagy megkaphatják a buktatást; ők azok, akiknek az egész iskolai karrierjére árnyékot vethet egy ilyen típusú buktatás.

Bizonyára a képviselő úr is tudja, hiszen látom, hogy jól felkészült pedagógiai kérdésekből, hogy ebben az életkorban a gyermekek az iskolai értékelést a saját személyüket érintő értékelésnek vélik. Emiatt az egész személyiségükre hatással van egy rossz iskolai jegy, egy rossz osztályzat. Nincsenek még abban a fajta állapotban, hogy képesek legyenek az osztályzattal, jeggyel kifejezett értékelést, akár ők, akár a szüleik egyébként pontosan a helyén kezelni.

Ezért támogatjuk a szöveges értékelés elterjedését. Ezért támogatjuk ezt a korszerű módszert, amit egyébként sok iskola korábban már önként is alkalmazott, éppen azért, mert ebben látták azt a lehetőséget, hogy a gyerekek számára és a szülők számára olyan visszajelzést adjanak, amelyik a személyiséget fejleszti, és az életkornak megfelelő módon teremt többletlehetőséget, többletmotivációt.

A képviselő úr megemlítette a költségvetést, és megemlítette azt, hogy több időre, több pénzre lenne szükség. Tisztelt Képviselő Úr! Az ez évi költségvetés - most már mondhatom: elfogadott költségvetés - a közoktatás számára ugyan nem teremt nagyon fényes lehetőségeket, azonban a tavalyi reálértékénél magasabb támogatást nyújt, és lehetővé teszi azt, hogy a közoktatás továbbra is kiegyensúlyozottan végezhesse a munkáját. Az összefogás támogatásával és más eszközökkel támogatja azt, hogy ennek a pénznek a felhasználása a lehető legjobb legyen, a lehető leghatékonyabb legyen.

Ugyanakkor a képviselő úr is bizonyára tudja, hogy csökkentettük ugyan a gyerekek kötelező óraszámát, mert a frontális osztálymunkát kevésbé hatékony módszernek tartjuk, ugyanakkor növeltük a tehetséggondozásra, felzárkóztatásra fordítható órakereteket a törvény 2002-es módosításánál, mert ez az, ami a gyerekeknek többletlehetőséget, jobb egyéni képességkibontakoztatást jelent.

A képviselő úr beszélt a testnevelés-osztályzás eltörléséről. Talán elkerülte a figyelmét, hogy a költségvetési törvény módosító indítványainak szavazása során múlt héten úgy döntött az Országgyűlés, hogy ezen a területen nem támogatja a változást, tehát megmarad a jelenlegi, osztályzatokban mérő és értékelő rendszer. Tehát még egyszer megerősítem: a testnevelés-osztályozásban nem lesz változás. Ugyanakkor szakmai reformra, fejlesztésre szükség van a testnevelés-oktatás területén is, hogy minden gyerek valóban megszerethesse a sportot a testnevelésen keresztül.

Köszönöm szépen a figyelmét.