Felszólalás adatai

ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyar Bálint oktatási miniszter a magyar iskolarendszer átfogó reformjának jelszavát tűzte zászlajára, nyilvánvalóan egy komoly szakértői gárda javaslatára, hiszen a közoktatás alsóbb szintjein sajnos tanári tapasztalattal nem rendelkezik.

A miniszter úr szinte negyedévente előáll egy-egy újabb javaslattal, amellyel felkavarhatja hazánk pedagógustársadalmának már-már csillapodni látszó kedélyeit. S rendkívül jó kommunikációs érzékkel a nem túl bonyolult üzeneteket egy címkével látja el, amely a hallgató számára könnyen felidézhetővé teszi az egész problémakört. Talán az első ilyen kifejezés a PISA-felmérés volt, amely lehet, hogy több százszor hagyta el Magyar Bálint száját. Azt természetesen nagyon sokan tudjuk, hogy a magyar iskolások szövegértése, szövegalkotási képessége sajnos meglehetősen gyenge, és ahhoz is elég néhány évig általános iskolában dolgozni, hogy ennek az okára rájöjjünk.

Egy általános iskolai magyartanár ismerősöm mesélte el, hogy egy másik iskolából hozzájuk érkezett ötödikes gyerek már ismerte a predikatív szerkezet fogalmát, azt, amit a pedagógus csak a főiskolán tanult. További érdekesség, hogy volt olyan korábban végzett tanító a tantestületben, aki nem ismerte ezt a kifejezést, és felsős kollégáitól kért segítséget. Ebben az esetben mint cseppben a tenger, az egész magyar iskolaügy kórképe látható. Egy jobb képességű kisebbséget mindenre meg akarunk tanítani, a leszakadó többség pedig írni, olvasni, számolni is alig tud. A gyerekek túlterheltségének azonban nem az a megoldása, amit a miniszter úr választott, hogy csökkentsük az óraszámot, a tanulók kevesebbet legyenek az iskolában. A hátrányos helyzetű gyerekek ugyanis otthon nem képesek a lemaradást behozni, ehhez az iskola, a tanár segítsége kell. Tehát sokkal nagyobb és másféle bátorságra lett volna szükség: a heti óraszámot megtartani vagy növelni, a tananyag felesleges részét pedig elhagyni a tantervből. Ehhez azonban a merészség mellett pénzre is szükség lett volna, abból pedig, úgy tűnik, egyre kevesebb jut az oktatásra.

Furcsa, hogy egy magát liberálisnak nevező oktatáspolitika mennyire lebecsüli az individuumot, és milyen nagy szerepet szán a központi szabályozásnak. Ugyanis a lelkiismeretes többség eddig is egyeztetett azokkal a szülőkkel, akikkel lehetett, akiket érdekel gyermekük sorsa, mielőtt egy diákot évismétlésre rendelt volna. Az osztályismétlésnek - inkább ezt a szót használjuk, ne a miniszter úr által kedvelt buktatást -, ha van értelme, akkor alsó tagozatban van. Ebben a korban még nem látszik a gyerekről első látásra, hogy túlkoros, s talán ellenreakciók sem alakulnak ki benne, hiszen ekkor még nagyobb benne a megfelelési vágy, mint később. Ezt legjobban a pedagógus dönthetné el, meghallgatva a szülő álláspontját is, ha az oktatáspolitika vezetője nem korlátozná szuverenitását.

Most itt az újabb reform, amelynek eleme: meg kell szüntetni a testnevelésben az érdemjegyeket. Mit vár ettől a miniszter úr? Azt, hogy az a bizonyos, a médiában a vita kapcsán sokat emlegetett kövér, szemüveges diák, aki macskaugrás ürügyén felborította a szekrényt, és megkapta az elégtelent vagy a kegyelemkettest, az ezután felszabadultan, örömmel dönt, borít majd, hiszen nem kap jegyet? Vagy megint arról van szó, hogy Magyar Bálint lebecsüli a kollégáit? Azt gondolja, hogy nem képesek olyan játékok kitalálására, amelyek sikerélményt adhatnak az ügyetlenebb gyerekek számára is?

Véleményem szerint a nevelés rendkívül fontos eleme, hogy egy teljesített feladatot minél hamarabban kövessen értékelés. A magyar pedagógiában ez a szöveges vélemény mellett hagyományosan érdemjegyekkel történik. A tanárok túlnyomó többsége ugyanis eddig sem csak osztályzatokkal, hanem szövegesen is értékelte tanítványait.

Kik lehetnek ennek a változtatásnak a vesztesei? Mindenekelőtt a testnevelő tanárok veszíthetnek presztízsükből, pedig eddig sem kapták meg a munkájuk fontosságához mért elismerést. Aztán ne feledkezzünk el azokról a gyengén tanuló, de remek fizikai adottságú gyerekekről sem, akiknek csak a testnevelésóra biztosíthat lehetőséget arra, hogy jó jegyet szerezhessenek, amire az egész osztály vagy családjuk előtt is büszkék lehetnek.

(18.00)

Hemingway szerint a sport megtanít győzni és veszíteni. Ha megkíméljük a gyerekeket ezektől a kis kudarcoktól, vagy nem tanítjuk meg őket feldolgozni a sikert, a legnagyobb bűnt követjük el ellenük: nem készítjük fel őket az életre.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Tisztelettel várom az államtitkár úr válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)