Felszólalás adatai

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, én követtem el hibát, ön szemfülesebb, mint én, mert én is, amikor az előbb lenéztem, akkor még miniszter úr ült ott; ebben az esetben meg kell kérdeznem, hogy egyáltalán elfogadja-e, hogy miniszter úr helyett államtitkár úr válaszol. Van módjában tolni a kérdést a következő alkalomra.

SIMON GÁBOR (MSZP): Elnök úr, élek a lehetőséggel, hogy államtitkár úrral egy remek szakmai párbeszédet lefolytassunk, csak kérem, hogy az időmet majd tegyék vissza oda, ahonnét elindultunk.

ELNÖK: Akkor most kérem szépen!

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tehát most, hogy így egymásra maradtunk államtitkár úrral, mert miniszter úr bennünket is és a témát is elhagyta, ezért szeretném mintegy nyugtázni, merthogy a parlament elkezdte a tárgyalását a bő egyéves csúszással benyújtott Nemzeti Eszközkezelőnek. Ez az az intézmény, önök bizonyára tudják, amelyet az első Orbán-csomag már meghirdetett, amelyhez aztán most jött egy ihlet, hogy ez végre-valahára ne csak elméleti, hanem gyakorlati módon is egy megvalósított intézménnyé tudjon válni. Úgy látom, hogy önök is felismerték azt, hogy a kormányzáshoz nem elég a verbalizmus, a szavak, hanem kell néhány tett is hozzá.

Csak van egy kis probléma a Nemzeti Eszközkezelővel, és nyilvánvalóan majd a parlamenti vitában ez kiderül, de azért itt is szeretnék néhány megjegyzést tenni.

Először is rendkívül szűkre szabták. Szűkre szabták azt a kört, aki hozzáférhet. Szeretném azt mondani, minthogyha a szűkre szabásnak az is része lett volna, hogy ne kerüljön túl sok pénzbe. Másodszor: az eszközkezelőnek biztosított forrás, az a 3 milliárd forint méltánytalanul alacsony. Ebből úgy vélem, hogy nehéz lesz megoldani mindazoknak a problémáját, akik valójában egy ilyen helyzetbe kerültek, és nem tudnak élni más, egyébként önök által biztosítandó lehetőségekkel.

Aztán ott van az a bizonytalanság, hogy a labda ismételten a bankok térfelén pattog, akik eldönthetik azt, hogy belemennek ebbe a programba vagy nem mennek bele ebbe a programba. Közel sem megnyugtató, hogy a bankok jóindulatára van az bízva, hogy ez a program ilyen módon egy-egy család esetében most teljesíthető lesz, vagy nem.

És ami talán a leginkább fájó a szűkítésnél, hogy az egygyerekes családokat, akik egyébként rászorulók volnának, kizárnák, ezért államtitkár úr felől érdeklődnék, hogy önök szerint hányan fognak ehhez a programhoz hozzáférni, mit gondolnak, hogy hányan lesznek a kedvezményezettjei ennek a programnak. Kérem szépen, hogy ha lehetősége van, egy számot is mondjon erre.

Várom a válaszát, államtitkár úr. (Taps az MSZP soraiban.)