Felszólalás adatai

Talán azzal ön is egyetért, képviselőtársam, hogy nem a legolcsóbb képzés a legjobb képzés. Olcsó húsnak híg a leve, szoktuk mondani, és ez nagyon így is van, hiszen ahogyan az előbb ön említette, kiírják a pályázatot a munkaügyi központok, megvan az, hogy mekkora óraszám a minimális óraszám, az is megvan, hogy mekkora az az eltérés, amit maximálisan engednek, mert egyébként kizárják a pályázatból, akkor ennek megfelelően mindenki belövi magának az alsó értéket, 15 pályázatból 15 alkalmas - na most akkor melyiket választjuk? Tehát a forrás mellett sok egyéb más, nagyon fontos szempontot is célszerű figyelembe venni.

Mi pontosan ezt oldjuk meg az új rendszerrel. Többek között megnézzük az intézmény személyi és tárgyi feltételeit, van-e főállású alkalmazottja, hány embert foglalkoztat, azok az emberek milyen szakképzettséggel, milyen rátermettséggel rendelkeznek, a képzést száz százalékban ők valósítják meg, vagy esetleg benne van, hogy ajánlattevő valósít meg, vagy adott esetben alvállalkozót von be, hány alvállalkozót von be, hány kiskaput engedélyez magának. Aztán nagyon fontos az, hogy akik korábban végeztek, milyen vizsgaeredménnyel végeztek, milyenek a korábbi időszak együttműködésének a tapasztalatai, milyen az ellenőrzés tapasztalata. Tehát ezek mind-mind olyan fontos elemek, ami a pénz mellett, hogy ki nyeri a pályázatot, igenis meghatározó jelentőségű.

Ha azt kérdezi, hogy miért nem szerepel a nyertesek mellett az az összeg, amivel elvitték, hát pontosan ezért nem, képviselő úr, mert önmagában nagyságrendileg azt mondom, hogy az egyharmadát teszi ki a bírálati szempontrendszeren keresztül az összeg, az alacsony ár, az összes többi pedig, ami legalább olyan fontos véleményünk szerint, az is ennek megfelelően a bírálat során latba esik.

Az is érdekes felvetés, azt mondja ön, hogy a Türr meg általában az állami cégek szerepvállalása miért viszi el a dél-alföldi régiónak például 80 százalékát. Halkan mondom: ha utánanéz, az önök idejében is nagyjából a 80 százalékát vitte el, mert nem nagyon van ott magán-képzőcég jelen abban a régióban egyébként. De önmagában nem ez a probléma. A szakképzési törvény kapcsán önök azt vitatták, hogy üresen fognak állni a tiszkek tanműhelyei, mert nem lesz majd ott, aki érdemben foglalatoskodjon. Most meg azt mondják, hogy micsoda dolog az, hogy az állami cégek viszik el. Hát el kellene dönteni, képviselő úr, hogy akkor most melyiket preferálják, melyiket pártolják. Igenis az államnak, a tiszkeknek és általában a szakképző iskoláknak a korábbi időszakhoz képest nagyobb szerepet kell vállalniuk a felnőttképzésben, hiszen ott van az infrastruktúra, rendelkezésre áll minden eszköz.

Úgyhogy kérem a képviselő urat, illetve a felnőttképzési törvény kapcsán úgyis lesz még időnk majd erről beszélni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), fogadja el a válaszomat. (Taps a kormánypárti padsorokban.)