A felszólalás szövege:

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Abban a tudatban voltam, hogy én is le lettem adva írásban és hozzászólhatok. Megpróbálom két percben összefoglalni a mondandóm. Vagy többre is van lehetőségem?

ELNÖK: Tíz percre.

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A közoktatási törvény egy különösen olyan törvény, amely az ország jövőjét nagymértékben befolyásolja. De befolyásolja a pedagógusok jelenét, a diákok sorsát és rajtuk keresztül a szüleikét is, éppen ezért a közoktatási törvény módosítása nagy körültekintést és figyelmet érdemel. Úgy tűnik, ezt az önmagát nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának nevezett, valójában az SZDSZ által vezetett MSZP-kormány programjában rögzítette is, hiszen a kormányprogramban a következő szerepel: "biztonságos és kiszámítható viszonyokat teremt az óvodákban, iskolákban." Erre törekszenek, mondják ők.

De valóban kiszámítható és biztonságos-e az a tanév, amikor a közoktatási törvény módosítását a következő tanév előtt két hónappal próbálják áterőltetni a parlamenten úgy, hogy semmiféle egyeztetést nem folytattak a szakmai szervezetekkel és a szakszervezetekkel? Hiába mondta Horn képviselőtársunk, hogy mi tudatlanok vagyunk és nem tájékozódtunk, a bizottság ülésén ez hangzott el, mi nyilván csak arra tudunk hivatkozni.

Van azért ebben a törvénymódosításban jó is, amire senki nem utalt, nevezetesen az, ami a szakképzési dolgokhoz kapcsolódik. Szeretném idézni: "Egyéni vállalkozásban működtetett iskola fenntartója visszamenőleges hatállyal kapná meg a gyakorlati képzési után a támogatást." Azt hiszem, ezt támogatnunk szabad és kell.

Az Országos Köznevelési Tanáccsal kapcsolatban sok vélemény elhangzott. A szakmaiságát természetesen mi sem vitatjuk, de szélsőséges esetekben előfordulhat, hogy megbénítja a közoktatással kapcsolatos döntések meghozatalát. De ha a miniszter úr úgy gondolja, hogy szüksége van egy olyan szakmai szervezetre, ami mögé elbújhat, amely a döntéseit átvállalja, ám tegye, szíve joga.

A kerettantervtől való eltérés is többször szóba került, és a tanulók képességei vizsgálatának a méréseivel kapcsolatban az is elhangzott, hogy Magyarország hányadik helyen áll. Kérdezem én, ha még nagyobb szabadságot adunk az intézményeknek, akkor mitől fog a helyzet javulni.

Az átjárhatóságot a tananyag szabad átcsoportosítása és a műveltségi területek kialakítása nagymértékben gátolni fogja. Önök Budapesten nyerték meg a választásokat, nincsenek tisztában azzal, hogy vidéken milyen körülmények között működnek az iskolák, az intézmények, illetve milyen a szakos ellátottság. Ez a nagy szabadosság nyilván nem az oktatás hatékonyságára serkenti az intézményeket.

A tanév rendjével kapcsolatban elmondanám, az a zárt intervallum, amit a törvény megjelöl, nem tudja magába foglalni a 185 tanítási napot. Korábban is volt lehetőség arra, a közoktatási törvény lehetővé tette, hogy kivételes alkalmakkor szombaton is lehessen tanítani - árvízre és egyébre gondolok. Most viszont a törvény egyértelműen arra készteti az intézményeket, ha a 185 tanítási napot nem tudják teljesíteni, akkor a szabad szombatot is használják fel. Ez kiolvasható a törvényből. Gondoltak-e arra, hogy a közlekedést a szombati napokon hogyan lehet megoldani, gyakorlati képzési helyeket hogyan lehet biztosítani, és ez hogyan illeszthető a munka törvénykönyvéhez, amit hamarosan tárgyalni fogunk? Ez nem vonatkozik a közalkalmazottakra, illetve a diákokra? Igaz, önök azt hangoztatták, egy nap szükséges arra, hogy a család együtt legyen. Kérdezem én, milyen család az, ahol csak egy napot töltenek együtt. Szerintem a családot nem az határozza meg, nem az teszi családdá, hogy a hét egy napját együtt töltik, hanem az, hogy mindennap a napnak egy bizonyos szakaszában a család együtt tud lenni.

Az óraszámokkal kapcsolatban elhangzott, hogy a nevelés fontosságát nem tartják fontosnak, hiszen két órát kivettek. Ezt nem kívánom tovább ragozni.

Az idegen nyelv tanításával kapcsolatban szeretném elmondani, hogy az 1993. évi közoktatási törvény többször módosításra került, és 2002-ig adott haladékot arra, hogy C típusú nyelvvizsgával, pedagógiai végzettséggel is lehessen idegen nyelvet tanítani. Minden intézménynek, amely ezt komolyan vette, kellő ideje volt arra, hogy felkészüljön, hogy szakosokat tudjon az iskolájába bevonni. Azt gondolom, ez a javaslat a szakmaiságot semmibe veszi, de ha már így van, és önök ezt át fogják vinni, mert a többség meg fogja szavazni, akkor azt javaslom, fontolják meg, hogy a pedagógusok továbbképzési keretére szánt összeget - amely az iskoláknál jelen van - ettől függetlenül egészítsék ki azzal az összeggel, még ha csak C típusú nyelvvizsgával rendelkeznek is az oktatók, amelyből az idegen nyelvet tanítókét kiegészítenék, és ez ne az iskola továbbképzési keretét terhelje. Ez biztatás lenne, és esetleg kétéves határon belül megkezdenék idegen nyelvi tanulmányaikat a pedagógusok.

(19.40)

Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy elég nagy káoszt sejtet magában ez a törvényjavaslat, látható, hogy nagyon rövid időn belül lapátolták össze, és az az út, amelyet az előző négy évben a polgári kormány kitaposott és láthatóvá tett, most kevésbé járható, hiszen több buckát helyeztek el rajta.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltozás következtében a szocialista nagyipar szükségszerűen összeomlott Ajkán, városunkban, ahol 10 ezer munkahely szűnt meg. Az elmúlt évek kedvező tendenciáinak köszönhetően jelenleg a munkanélküliek száma alig haladja meg a 700 főt. Veszprém megye vonatkozásában azonban a munkanélküliek száma 10 306, amelyből a 46 évesnél idősebbek aránya 29 százalék. Mint ahogy ismert, éppen ehhez a korosztályhoz tartozóknak a legnehezebb a munkához jutás. A Fidesz tervezte a nyugdíjrendszer átláthatóvá és rugalmassá tételét. A rugalmasságra azért van szükség, hogy a járulék-folyószámlája ismeretében mindenkinek lehetőségében és módjában álljon annak eldöntése, mikor és milyen feltételekkel kíván nyugdíjba menni.

Az önmagát nemzeti középnek mondó kormány programjában úgy fogalmaz, hogy a nyugdíj nem adomány, hanem szerzett jog, melynek következtében az életkeresettel és a befizetett járulékkal összhangban kell lennie. Önök a választások előtt a 46 évnél idősebb korosztályhoz tartozó munkanélküliek alkalmazása esetén a munkáltatók részére adókedvezményt ígértek. Ez azonban csak részben jelenthet megoldást, ráadásul a programjukban erről már szó sincs.

Államtitkár Úr! Az elmondottakra tekintettel kérdezem, hogy tervezi-e a kormány az említett korosztály számára azon lehetőség megteremtését, amely által a dolgozó maga döntheti el, hogy reális keretek között mikor kíván nyugdíjba menni. Akar-e a kormány valóban cselekedni most és mindenkiért, mint ahogy azt a kormány programja borítóján hirdeti? Érdeklődve várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Önök a választások előtt 10 ezer új kollégiumi férőhely létrehozását ígérték. A kormányprogramban természetesen már a konkrét ígéret sem olvasható, hasonlóan az ingyenes tankönyvellátásra, az ingyenes étkeztetésre és az ingyenes utazásra vonatkozó ígéretekhez. Ugyanakkor a felsőoktatási reformprogram elfogadásáig terjedő időszakra vonatkozó “Legfontosabb feladatokö című dokumentumban a következő olvasható: “A tárca reformprogramjának kiemelkedő eleme a kollégiumi férőhelyek 10 ezer hellyel történő bővítése. A szociális típusú fejlesztés és a felújítások megalapozása mellett a befektetői alapú kollégiumok fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt, amely az állami források kiemelésével az albérletek kiváltására lesz alkalmas. A 100 ezer forint/hó térítési díj a lakhatási támogatás több mint százszázalékos emelésével egyidejűleg reálisnak ítélhető.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Jól értették, az Oktatási Minisztérium jelenlegi vezetése szerint reális a havi 100 ezer forintos kollégiumi térítési díj. S mielőtt bárkit megtévesztene a lakhatási támogatás százszázalékos emelésére vonatkozó javaslat, tisztázzuk, hogy a lakhatási támogatás összege havi 3300 forint. Ennek megkétszerezése után is a hallgatóknak még több mint 90 ezer forintot kellene fizetniük havonta. Ez ám a szép új jövő! Már csak az a kérdés, kinek lesz erre pénze.

A hírre a minisztérium gyorsan reagált, és azt állította, hogy nem 100 ezer forintról, hanem 100 euróról, azaz - fogalmazásuk szerint - csak mintegy 24-25 ezer forintról van szó. Tételezzük fel, hogy valóban elírás történt, de még így is 25 ezer forintnál tartunk. Ez annyi, amennyiért ma két hallgató egy teljes lakást tud bérelni még Budapesten is. Önök tehát a 10 ezer kollégiumi férőhely mellett 10 ezer albérletet kívánnak építeni a hallgatók részére.

Tisztelt Miniszter Úr! Nem ezt ígérték! Megint kiderült, hogy nem mondtak igazat, becsapják a választókat. Miniszter úr, kérem válaszoljon: komolyan gondolja ön ezt? Tud arról a miniszterelnök, hogy az oktatási miniszter havi 100 ezer, vagy akár 25 ezer forintot kérne a hallgatóktól egy kollégiumi férőhelyért? Ön szerint valóban dolga az államnak, hogy kollégiumi férőhelyek bővítése helyett az albérleti piacot gazdagítsa? Ön szerint hányan tudják igénybe venni ezt a szolgáltatást Magyarországon? Ön ki tudná fizetni gyermekének a kollégiumi ellátást? (Taps az ellenzéki oldalon.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Nincs már bizodalmunk az önök szavában, száz nap alatt százszázalékosan bebizonyították, hogy méltatlanok erre. (Moraj az MSZP soraiban.) Ezért a Fidesz országgyűlési határozatot nyújt be a parlamentnek a felsőoktatás vívmányainak védelmében. Ennek lényeges pontjai a következők.

Az Országgyűlés kötelezze a kormányt arra, hogy a hallgatók számára nyújtandó szolgáltatások körében biztosítsa tízezer új, rászorultság alapján igénybe vehető kollégiumi férőhely létrehozásának feltételeit. Nem albérletet kell építeni, hanem kollégiumokat, amelyek megfizethető árúak. Az Országgyűlés a felsőoktatás fejlesztésének céljaival összhangban növelje a felsőoktatásban tanulók számát. Erről egyébként ma is hatályos országgyűlési határozat rendelkezik, ám az ön megnyilatkozásai azt tükrözik, nem számít önnek a kimondott ígéretek mellett az írott jog sem. Ön többek között kijelentette, hogy nem kívánják emelni az államilag finanszírozott hallgatói létszámot. A felvételi pontszámok emelése pedig nem a minőséget védi majd, hanem a hallgatók ezreit szorítja ki az egyetemekről és a főiskolákról. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ostobaság! - Nem igaz!)

A Fidesz a minőség pártján és a tudás pártján van. Nem lehet mindenki amúgy Medgyessy módjára szegénységpárti. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) És tudjuk, hogy a felsőfokú tanulmányok az egyén, vagyis a hallgató, a gazdaság és a társadalom szempontjából is előnyt jelentenek. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Erre tart Európa is, és mi nem tehetünk mást, csak azért, mert ön, Magyar Bálint, az oktatás fura ura úgy dönt.

Köszönöm.

STOLÁR MIHÁLY, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslatnak, amely több törvény között oktatási jogszabályok módosítását is tartalmazza, Kiss Péter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter az előadója. Tekintve, hogy a parlamenti jogalkotásban nem először és nyilván nem utoljára ér össze a munkaügyi és az oktatási tárca hatásköre, ezért különösen sajnálatos, hogy Kiss Pétert a miniszteri poszt elnyerése előtt - a fideszes képviselők kérése dacára - az oktatási és tudományos bizottság nem hallgathatta meg. (Csizmár Gábor: Micsoda tragédia!)

A törvényjavaslatra vonatkozóan a Fidesz több tekintetben kisebbségi véleményt fogalmazott meg.

Először: a javaslat szerint a pályakezdők munkanélküli-segélye helyébe az álláskeresést ösztönző juttatás lép. Véleményünk szerint, ha az álláskeresést ösztönözzük, és azt nem kötjük eredményességhez, akkor az erre szánt pénz nem több, mint pénzkidobás. Ugyanis mi várható a juttatás bevezetésével? Az álláskeresőt abban teszi érdekeltté, hogy 180, illetve 270 napra tegyen szert a szinte feltételek nélküli biztos állami támogatásra, ez alatt pedig, hogy igazolni tudja álláskereső igyekezetét, felkeres munkahelyeket, ahol megszerzi a pecsétet arról, hogy ott is hiába járt alkalmazásért. Hol van az érdekeltség abban, hogy ne a 270. napon, hanem mindjárt a másodikon elhelyezkedjen, ha állást ajánlanak neki? Sehol.

A törvényjavaslat semmiféle új elemet nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy például a csökkent munkaképességűek, a fogyatékosok, a 45 év felettiek, a cigányok s a többi alkalmazására való hajlandóság az eddigihez képest nőjön a munkahelyeken. Amennyiben a törvénymódosítással a kormány valóban a munkanélküliek számát akarja csökkenteni, akkor kívánatosabb lenne e célból a munkahelyek érdekeltségét tovább javítani.

Másodszor: nem tudjuk támogatni azt sem, hogy a fejlesztési és képzési alaprész milliárdjai feletti évenkénti és a többletbevételek miatti eseti osztozkodás a munkaügyi és az oktatási tárca közötti erőviszonyokon múljon. Véleményünk szerint a szocialista túlsúlyú kormányban a szabad demokrata oktatási tárca könnyen alulmaradhat. Elfogadhatatlan, hogy ennek az iskolarendszerű oktatásban részt vevők igyák meg a levét, márpedig a szakmaszerzés sikerét a fiatalok számára elsősorban az iskolarendszerű oktatásban kell biztosítani, és csak másodsorban a nagyrészt profitérdekelt, iskolarendszeren kívüli felnőttképzési szférában. Nem fogadható el, hogy az iskolarendszerű szakképzésből a munkaügyi tárca kiszivattyúzza a pénzt. Megítélésünk szerint a fejlesztési és képzési alaprésznek a két tárca közötti felosztási arányát törvénynek kell rögzítenie.

Harmadszor: aggodalmunkat fejezzük ki a törvénymódosításban követett gyakorlat miatt. E törvénnyel egyidejűleg a miniszterek hatáskörét módosító törvény is az Országgyűlés előtt van. Mindkét törvény hozzányúl adott törvény egyazon paragrafusához. A most tárgyalt törvényjavaslat a párhuzamosan futó másik törvényjavaslathoz képest is hozzátesz vagy elvesz belőle, ha mást nem, akkor legalább nyelvhelyességi és helyesírási hibákat.

Van, ahol már a hatásköri törvényben még csak tervezett módosítást befejezettnek tekinti és abból indul ki. Így az eredeti törvény módosítása ez esetben azt eredményezné, hogy a születő törvényben két olyan bekezdés követné egymást, amely csaknem szó szerint azonos. Egyszóval, olyannyira teljes a káosz, hogy már a kormány is elveszíti a fonalat: két törvényjavaslatban nyúl hozzá ugyanazokhoz a bekezdésekhez, hogy egyszer valahogy sikerüljön is elképzelése szerint módosítani azokat.

(21.10)

A kapkodás, fejetlenség miatt az Országgyűlés számára is követhetetlenné válik a jogalkotási folyamat, ami ellen tiltakoznunk kell.

Negyedszer pedig azt kifogásoljuk, hogy a kormány a törvényjavaslattal egyidejűleg nem nyújtotta be a végrehajtási rendeletet.

Összefoglalva, a Fidesz-Magyar Polgári Párt általános vitára alkalmatlannak tartotta a törvényjavaslatot, mert:

1. Álláskeresést ösztönző juttatás bevezetése nem egyéb, mint közpénzek kilapátolása az ablakon, nem nyújt valódi segítséget a foglalkoztatás javításához.

2. A munkaügyi és az oktatási miniszter közötti kontrollálatlan politikai alku, osztozkodás sérti az iskolarendszerű szakképzés érdekeit.

3. A törvényjavaslathoz nem készül el a végrehajtási rendelet.

4. Az egymásra torlódó törvényjavaslatok jogalkotási káoszt teremtenek.

Mindezek alapján megfontolásra ajánlom a képviselőtársaimnak, hogy a törvényjavaslatot a képviselők, önök ne támogassák.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindnyájan emlékszünk arra, hogy a kormány milyen lendületes ígérethalmazzal kezdte működését. Gondoljunk csak arra, hogy száz nap, száz százalék, de maradjunk csak a közoktatás területén! Magyar Bálint kiszámítható és biztonságos tanévet ígért. Ezzel szemben példákat szeretnék felsorolni, amelyek a bizonytalanságot tükrözik. Példátlan módon a tanév rendje módosításra került a tanév megkezdése után. A kötelező óraszámok csökkentése a költségvetési törvénybe került beépítésre. Az 50 százalékos béremelés fedezete nincs ott az önkormányzatoknál. Tárgyalnia kellett az oktatási és tudományos bizottság albizottságának az iskolabezárások ügyét, amely ennek a következménye.

Magyar Bálint szeretettel beszél a XXI. század iskolájáról és az informatika fontosságáról. De tudja-e, hogy vannak olyan önkormányzatok, ahol a kötelező feladatot ellátó intézményeknek pályázniuk kell saját fenntartójukhoz, önrészt biztosítva az intézmények felújításához?

Említésre kerültek sokszor az ingyenes tankönyvek. Egy 322 fős kistelepülési iskolánál 130 gyerek jogosult az ingyenes tankönyvre. A kormány által biztosított összeg ezt nem fedezi le. Az önkormányzatoknak ehhez még jelentős kiegészítő támogatást kell tenni.

Úgy gondolom, ezeknek a példáknak a tükrében is állíthatjuk, hogy bizonytalan helyzetben vannak az intézmények, bizonytalan helyzetben vannak az önkormányzatok, és bizonytalan az ország sorsa.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt tíz évben a kedvezőtlen demográfiai hullám, illetve az érettségi és az arra épülő szakképzések elterjedése miatt drasztikusan csökkent a régi értelemben használt szakmunkás szakmát tanulók létszáma. Nemcsak a képzési profil és a szakmunkás struktúra változott meg, hanem a gyakorlati képzés feltételrendszere, tartalma, minősége is. A rendszerváltás után a nagyüzemek összeomlásával az iskolák elvesztették nagyvállalati gyakorlóhelyeik nagy részét. Ezek a sorok a Szakoktatás című havilap legutóbbi számában, a “Kamarák a szakképzésértö című cikkben olvashatók.

Úgy gondolom, a cikkből idézett mondatok is jelzik, hogy a szakképzésben milyen nagy nehézségekkel kell megküzdeni, éppen ezért különös jelentőséggel bír a most elénk terjesztett, a szakképzésről szóló 1993. évi LVII. (Sic!) törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. Mondom ezt még akkor is, amikor sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy az önmagát nemzeti közép kormányának mondó MSZP-SZDSZ-koalíció a “Cselekedni, most és mindenkiért!ö kormányprogram 5., oktatással foglalkozó, a szakképzést magába foglaló fejezetében található pontok közül jó néhány nem fog megvalósulni, amennyiben jelentős módosítások nélkül fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot. Mit is foglal magában ez az említett fejezet? A szakképzésben részesülő tanulóknak is lesz módjuk az európai elvárásoknak megfelelő számítástechnikai képzés, az ECDL, a B kategóriás jogosítvány és egy középfokú nyelvvizsga ingyenes megszerzésére.

Az előttünk lévő törvénytervezet egyetlen pontja sem nyújt garanciát arra, hogy a korábbi ígéretek a jövőben valóra válhassanak. Az európai elvárások említése pedig felidézi a rossz emlékű, sokoldalúan képzett szocialista embertípus eszményét. A kormányprogramban olvasható továbbá: megteremtjük a középfokú, tehát a szakiskolai és szak-középiskolai gyakorlati képzés normatív finanszírozásának szakmai és pénzügyi feltételeit.

A törvénytervezet már közel sem ennyire nagyvonalú, még akkor sem, ha a tervezet szerint a szakképzési évfolyamon a tanuló gyakorlati képzése a gazdálkodó szervezetnél a tanuló és a gazdálkodó szervezet között gyakorlati képzés céljából megkötött írásbeli tanulószerződés alapján folyik. A törvénytervezetben ez egy lényeges változás, hiszen egy megengedőbb változat helyébe lép. Ez a kitétel egy erős gazdaságban elfogadható, sőt szükséges is, de kérdés, hogy a magyar gazdaságban megalapozott-e a tanulószerződések kötelezővé tétele, ugyanis az erős vállalkozásoknak és a fejlett városoknak megítélésem szerint nem jelent sem előnyt, sem hátrányt, ugyanakkor a fejletlen régióknak és különösen a kisvállalkozásoknak elrettentő példát jelent.

Az előnyök közül csak néhányat említek, amelyeket gyakorló igazgatók fogalmaztak meg. Szélesedik és rendszeressé válik a kapcsolat az iskola, a munkáltató és a kamara között. A rendszeresen tartott munkáltatói értekezleteken a munkáltatók betekintést nyerhetnek az iskola életébe. Lehetőség nyílik arra, hogy a munkáltatók együttműködhessenek az iskolai tanműhellyel. Az iskola és a gazdálkodó szervezet között létrejött rendszeres kapcsolat eredményeként a gazdálkodó szervezetek hozzájuthatnak az adott szakma követelményrendszeréhez. A kamara illetékesei akkreditálják a gyakorlati képzés helyeit, így amennyiben megfelelő szakemberek teszik azt, biztosak lehetünk abban, hogy a tanulók megfelelő helyre kerülnek. A tanuló anyagilag is érdekeltté válik a képzés során. Megismerheti a tanulóidő alatt azokat a problémákat, melyek ma a munkáltatók helyzetére is oly jellemzőek.

Ugyanakkor a gazdálkodó szervezet és a tanuló között megkötött tanulószerződésnek hátrányai is lehetnek: a munkáltató nem ér rá a tanulóval foglalkozni; a vállalkozás jellegéből adódóan egysíkú a képzés; sokszor, például vidéki munkáknál nehezen tartható a munkaidő; esetenként a szerződés nem minden pontját tartják be.

Az általam felsorolt előnyökből és hátrányokból bizonyára mindenki más következtetést von le, de tudomásom szerint a Kereskedelmi és Iparkamara adatai azt igazolják, hogy a szakiskolai tanulók közül a tanulószerződést kötöttek száma a 10 százalékot sem éri el, és erre már az előttem szóló képviselőtársaim is utaltak.

A törvénytervezet kihangsúlyozza, hogy a gyakorlati képzés során tilos a hátrányos megkülönböztetés. Ugyanakkor azok a tanulók, akiknek a gyakorlati képzése a szakképzési évfolyamon iskolai tanműhelyben folyik, mégis hátrányba kerülnek azokkal a tanulókkal szemben, akiknek a képzése gazdálkodó szervezetnél történik. Hogy miért? Azért, mert az a tanuló, aki iskolai tanműhelyben vesz részt gyakorlati képzésben, nem köthet tanulószerződést, így pénzbeli juttatásban sem részesül, továbbá a nyugdíjazáskor két év munkaviszony beszámításától is elesik. Különösen furcsa ez akkor, amikor mindnyájan tudjuk, hogy a nyugdíj szerzett jog. Éppen ezért ennek az ellentmondásnak a feloldása érdekében módosító indítványt fogunk benyújtani, amely arra irányul, hogy az iskola is köthessen a diákkal tanulószerződést, és a pénzbeli támogatás fedezete épüljön be a normatívába.

(12.00)

A most tárgyalt törvénytervezet másutt is ellentmondásba kerül a kormányprogrammal, hiszen az utóbbi úgy fogalmaz: olyan moduláris szakképzési rendszer kidolgozását szorgalmazzuk, amelyben akadálymentes az átjárás a szakképző intézmények között. Ezzel szemben a tervezet törvényi erőre emelkedése után a szakképzést nyújtó intézmény vezetője dönt arról, hogy a diák iskolaváltoztatása után mely tárgyakat és milyen mértékben számítja be a fogadó intézmény.

Aggályosnak tartom továbbá, hogy a törvény nem szabályozza kellően az elmélet és a gyakorlat arányát. Nem jó az, hogy nincs megoldva a felzárkóztató oktatásban részt vevők ösztönző finanszírozása és annak részletes szabályozása. Mint már tudjuk, a nemzeti fejlesztési terv kiemelt szerepet szán a szakképzés feltételeinek javítására. Ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy a most tárgyalt törvénytervezetben ez a szándék mégsem lelhető fel maradéktalanul. Meg kell állapítani, hogy nem készült a képzés egészét átfogó helyzetelemzés, nem létezik szakképzési koncepció. Az intézményfenntartás rendszere elavult, mivel más az érdeke a szülőnek, az intézményeket működtető önkormányzatoknak és a gazdaságnak. A kamarák túlzott megerősítése indokolatlannak tűnik. A köztes vizsgák bevezetését viszont jó ötletnek tartom.

Összegezve: a törvénytervezet legnagyobb hibája az, hogy jelenlegi formájában a valós problémákra igazi megoldást továbbra sem tud nyújtani. Így aztán nem marad más hátra, mint hogy egy több mint százéves mondással fejezzem be: Isten áldja a tisztes ipart!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Úgy látszik, a mai vitanap ilyen, hogy egymás mondandóját pontosítjuk, hogy kötelem vagy sem. A régi szakképzési törvény - tehát ami módosításra kerül - 27. §-ának (1) bekezdéséből szeretnék idézni: “megkötött írásbeli tanulószerződés alapján is sor kerülhetö, eddig tehát ez így volt. Most pedig úgy szerepel a 18. §-ban, hogy “megkötött írásbeli tanulószerződés alapján folyikö. A kettő között tehát nagy különbség van!

Azt gondolom, innentől azt lehet ebből kiolvasni, hogy kötelező a tanulónak tanulószerződést kötnie, sőt a bizottsági ülésen is - ebben köztünk nem volt vita - így értelmeztük. Köszönöm szépen.

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Balogh Miklós Képviselőtársam! Ön olyan mondatot akart a számba adni, amit én valójában nem mondtam ki, hiszen nekem a moduláris rendszerrel nincsen problémám. Nekem az átjárhatóság nehézségeivel szemben támasztott dolgokkal vannak problémáim, hiszen a fogadó intézmény igazgatója dönt arról, hogy mely tárgyakat fogja beszámítani. Ez hozzátartozik az igazsághoz. Köszönöm szépen.

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvénytervezet általános vitájánál úgy tűnt, hogy módosító indítványaink közül jó néhányhoz a szocialista bizottsági tagoktól is megkapjuk a támogatást. Sajnos, ez több esetben nem történt meg, bár megítélésem szerint a szocialista képviselők több ponton is jól érzékelik a problémát. A Fidesz a törvény tárgyalása során mindvégig konstruktív volt, és tartható szakmai álláspontot foglalt el, mégsem tudja támogatni a törvényjavaslat elfogadását akkor, ha az általunk kritikusnak tartott pontokon a minisztérium nem mozdul el merev álláspontjától.

A törvénytervezet eddigi vitája során nyilvánvalóvá vált, hogy a jogalkotó a közoktatás és a felnőttképzés szempontjait egyetlen szabályozási logikában szeretné érvényesíteni. Ez azzal a következménnyel jár, hogy az iskolarendszerű szakképzés szabályozóinak a fellazításával súlyosan árt az ott folyó munkának, és sérti az iskolai oktatás érdekeit. Úgy tűnik, hogy a törvényjavaslat 4. §-a az esetleges túlképzést hivatott megakadályozni, hiszen csak a képzési idő felső határát szabályozza, az alsót pedig nem. Az előterjesztő ezt azzal indokolja, hogy a távoktatásban másképp oldja meg a képzést. Az egyik szocialista képviselő szerint pedig nem kell erőszakolni az elméleti képzést, a lényeg az, hogy a képzésben részt vevő sikeresen letegye a vizsgát.

Nem lehet vitás, egy szakmát az sajátíthat el sikeresen, aki rendelkezik kellő elméleti ismerettel, és a gyakorlati képzésben elsajátította mestersége fogásait. Természetesen lehetnek kivételek, miszerint valaki mentesül valamely képzés része vagy egésze alól, mert valamely módon ezt a szakmát el tudta sajátítani. Erre viszont megalkothatók a mentesség szabályai. Elfogadhatatlan, hogy a képzés alóli kibújáshoz mindenki számára szélesre tárják a kiskaput, mert ez hozzásegít az iskolarendszerű szakképzés durva leértékeléséhez, tönkretételéhez, és nem szolgálja a gazdaság érdekeit.

Kapcsolódó módosító javaslatunk azt a célt szolgálja, hogy adott esetben ne olyan autószerelővel találkozzunk, aki csak azt tudja megállapítani, hogy benzint vagy gázolajat kell a gépjárműbe tankolni, vagy olyan szülésznőre legyen valaki rászorulva, aki még soha nem járt szülőszobán.

A 4. §, amire hivatkoztam, az OKJ-ből elhagyni szándékozik a gyakorlati és elméleti képzés arányát, ami oda vezethet, hogy az iskolák elsősorban a lényegesen olcsóbb elméleti képzést fogják preferálni a sokkal költségesebb tanműhelyfejlesztéssel szemben.

(19.20)

Ez pazarlást jelent, hiszen ha egy jól felszerelt iskolai tanműhelyben vagy központi tanműhelyben akár száz képzési hely is kialakítható, ennek a megtérülése sokkal gazdaságosabb és rövidebb időn belül realizálódik, mint amit a kormány elképzel. Az iskolarendszerű oktatással szemben az iskolarendszeren kívüli képzést támogatja, és az üzemi tanműhelyek létrehozását preferálja. Mire jó ez? Ez az iskolarendszerű szakképzésnek a gyengítését segíti elő, azzal szemben, hogy a normatív támogatásban mégiscsak szerepelnek a tanműhelyek támogatásai.

Egy kicsit bajban vagyok, mert a második rész, amihez hozzá szeretnék szólni, áthúzódik a 19. §-on, azt hiszem, elmondom most akkor inkább, amíg időm van...

ELNÖK: Arra kérem, képviselő úr, hogy majd ott, annál a pontnál.

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, akkor egyelőre ennyit. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez az a dolog, ami az első feléhez is meg a másodikhoz is tartozik, nevezetesen az, hogy a gazdálkodó szervezeteknél a képzés a tanulószerződés alapján folyik. Tehát megítélésem szerint kötelező a tanulószerződés kötése, bár az általános vitában erről már erről pengét kötöttünk, nem jutottunk egyezségre. De ha a törvény az esélyegyenlőséget és a diszkrimináció mellőzését is magában foglalja, akkor ez önmagában az előbb említett kritériumoknak megfelel, hiszen azok a tanulók, akik iskolai tanműhelyben részesülnek a szakmai képzésben, elesnek két év munkaviszony beszámításától, amikor nyugdíjba vonulnak.

Tehát a törvény ezt az ellentmondást nem orvosolja. Utána is jártam, hogy az 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítási ellátásra és magánnyugdíjra jogosultakról rendelkezik, ahol a foglalkoztatott fogalmát értelmezi: aki nem minősül egyéni, illetve társas vállalkozónak, és foglalkoztatója biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatja. Az ehhez kapcsolódó kommentár egyértelműen írja, hogy a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló jogviszonya is foglalkoztatottnak minősül. Így tehát nehezen képzelhető el, és számunkra elfogadhatatlan az, hogy az iskolai tanműhelyben gyakorlati képzésben részt vevő tanulók hátrányos megkülönböztetésben részesüljenek. Nagy hibája ennek a törvénynek ez az ellentmondás.

Egyébként, ha jól emlékszem, akkor a rendszerváltozás előtt a szakmunkásképzési időszakot beszámították a nyugdíjba menetelkor. Tehát ez most mindenképpen ellentmondás. Azt gondolom, hogy az ehhez kapcsolódó módosító indítványunkat mindenképpen érdemes lenne elfogadni, hogy ne kerüljenek hátrányba azok a tanulók, akik az iskolai tanműhelyben esetenként sokkal magasabb színvonalú képzésben részesülnek.

Elnök úr, kétpercest is jeleztem, azt majd akkor később mondom el. Vagy mondjam el most?

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Botka Lajosné képviselő asszony hozzászólására szeretnék reagálni. Bizottsági ülésen mi is érzékeltük, hogy az OKÉV szerepe nem minden esetben tisztázott és világos. Elég csak arra gondolni, hogy a regionális képzési-fejlesztési tanácsok felügyelete, illetve azok működése az OKÉV-eken keresztül történik, és jelentős összegeket osztanak el; elég a decentralizált alapra gondolnunk.

De azt gondolom, mégiscsak szerencsés lenne a jogszabályokat majd úgy formálni, hogy az OKÉV a szakképzéssel kapcsolatos teendőket is elláthassa, és a felügyeleti szerv kerüljön esetleg máshová, mint ahogy az érettségi kapcsán a megyei főjegyző látja el a törvényességi felügyeletet; ha valamilyen észrevétel van az érettségivel kapcsolatban, akkor a megyei főjegyzőhöz lehet fordulni.

Egyébként ilyen ellentmondás található a kamarákkal kapcsolatban, hiszen a kamarák szerveznek gyakorlati képzést, ugyanakkor a vizsgák törvényi felügyeletét is ellátják. Tehát a törvény ezeket az ellentmondásokat nem oldja fel, ezekben mindenképpen jó lenne előrelépni. Ha ez megtörténik, akkor természetesen mi is jó szívvel tudjuk támogatni a törvénytervezetet, így viszont nem.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Végre sikerült elkapnom a fonalat, úgy látszik, utolértem magamat. Tehát a központi tanműhely az értelmező rendelkezéseknél, a javaslatom szerint szerencsés lenne, ha bekerülne.

A vitában is elhangzott, hogy vannak olyan szakmák, amelyeknek a képzése szerencsés esetleg a gazdálkodó szervezetnél, másoknak a tanműhelynél. Vannak olyan képzési formák esetleg, ahol a gazdálkodó szervezet nem tud munkahelyet teremteni. A központi tanműhelynek más előnye is van, hiszen több intézmény közösen működtetheti. Hatékonyan lehetne kihasználni, olcsóbban, ha azt fejlesztjük, akkor abból nagyon sok tanuló profitálhat.

Tehát megfontolásra ajánlom a kormánypárti oldalnak, hogy ezt az elképzelésünket támogassa.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Molnár József képviselőtársam hozzászólásához szeretnék egy-két gondolattal csatlakozni. Említette, hogy egy szakközépiskolában igazgatóként tevékenykedik, és azt is, hogy milyen gyenge képességű gyerekek kerülnek oda. Továbbá, ha jól idézek a hozzászólásából, azt is említette, hogy amit már egyszer megtanítottunk, azt még egyszer ne akarjuk megtanítani.

Kérdezem én, hogy akkor miért van szükség a nyolcadik osztály után a nulladik évfolyamra. Ott valószínűsíthető módon azokat kell majd újratanítani, amiket nem megfelelő szinten teljesítettek a tanulók. Továbbá azt is elmondta - és ezt valótlannak tartom, ha nem így van, akkor kérem, javítson ki -, hogy nem lesz kötelező a nyolcadik osztály után a felzárkóztatás, az intézmények önmaguk pályázhatnak erre a felzárkóztató évfolyamra. Bizottsági ülésen is elhangzott, illetve, ha jól tudom, ebben az anyagban is benne van, 2008-tól ez kötelező lesz. Azt gondolom, hogy azért maradjunk a valóságnál.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Amikor a vezérszónokok elmondták mondandójukat, nem volt lehetőségünk reagálni, így most az SZDSZ vezérszónoka által mondott két mondatra szeretnék röviden reagálni. Idéznék: “Elhangzott a bizottságban olyan vélemény, hogy a kormánytöbbség megalázza a pedagógusokat akkor, amikor azt bevezeti,ö - mármint a titoktartási kötelezettségről van szó - öhiszen lenézi őket azzal, hogy ezt előírja a törvényben. Ennek némiképp ellentmond az, hogy azok a szakmák, amelyekben titoktartási kötelezettség van, meglehetősen komoly társadalmi presztízzsel bíró szakmák, ahol senki nem gondolja azt, hogy ezen szakmák képviselőinek a titoktartási kötelezettsége az ő lenézésük és az ő megalázásuk lenne.ö Nos, azt gondolom, képviselőtársaim, hogy a pedagógusszakma presztízse elsősorban nem attól fog nőni vagy régi fényében tündökölni, ha a titoktartási kötelezettséget előírjuk.

Megjegyzem egyébként, bizonyára önöknek is feltűnt, hogy az SZDSZ képviselői valószínűleg otthon, a fotelben hanyatt dőlve figyelik azt, hogy a nagyobbik koalíciós partnerrel hogyan végeztetik el ők a piszkos munkát. Ezt azért mondom, mert korábban elhangzott, hogy a két párt, mármint az MSZP és a Fidesz oktatáspolitikája között nagy különbség nincs. Pontosabban ezt én mondom; az előttem szólók azt mondták, hogy sok mindenben egyetértünk. Hát valójában köztünk talán nem is lenne vita, csak azt látni kell, hogy ebben a törvényben teljes mértékben az SZDSZ akarata érvényesül.

Köszönöm szépen.

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormányalakítás után az oktatási miniszter nyugodt, kiszámítható tanévet ígért. Ezt a kijelentést felszólalásában Molnár József képviselő úr is nyomatékosította. Nos, aki részese ennek a tanévnek, vagy akár csak figyelemmel kíséri azt, bizony láthatja, hogy nyugodt és kiszámítható tanévről szó sincs. Elég csak a tanév rendjének meghatározására vagy a költségvetési törvénybe csempészett kötelező óraszámcsökkentésre, az egyébként jelentősen és helyesen megemelt pedagógusbérek fedezetének csak három hónapra történő biztosítására gondolni, valamint a tegnapi bejelentésre, ami szerint az Oktatási Minisztérium államtitkári posztján és az oktatási és tudományos bizottság elnöki posztján is változás történik a jövőben.

Az előttünk lévő közoktatási törvény elfogadása esetén sajnos nem csupán egy tanév lesz nyugalomtól mentes. Pedig a közoktatásban valóban nyugalomra és kiszámíthatóságra van szükség, hogy az elindított fejlesztések - mint például a kerettanterv, a minőségfejlesztés, az érettségi reform - kiteljesedhessenek. Erre azonban nem lesz mód, hiszen ez a törvénytervezet gátat vet a megkezdett folyamatoknak, amelyeknek egyébként normális viszonyok között több cikluson kellene átívelniük.

Mit is rejt magában ez a tervezet? Igaz, burkolt módon, de az egyébként hagyományosan jól működő magyar iskolarendszer szétverését. Teszik ezt azzal az indokkal, hogy a magyar gyerekek túlterheltek, és hogy nem tanultak meg olvasni és számolni. Ezt többek között a PISA-felmérésre alapozzák, amelyről tudni kell, hogy azokat a gyerekeket vizsgálta, akik a rendszerváltozás idején tanultak olvasni, nagyrészt a szóképes-macis-kobzos Zsolnai-, és ki tudja már, milyen kísérleti módszerekkel. Szemérmesen hallgatnak viszont arról, hogy ezzel szemben létezik egy olyan felmérés is, amely azt igazolja, hogy a tanulók egy nagy csoportja jelentősen alulterhelt, a tízéves korosztály olvasással, szövegértéssel kapcsolatos kompetenciái pedig kiemelkedőek.

A tervezet szerint az alapozó szakasz hat évre nyúlik, és az ötödik-hatodik osztályban az órák 25-40 százaléknak tanítóknak kell tanítaniuk. Ez azt jelenti, hogy néhány éven belül a felső tagozaton tanítók közül minden ötödik pedagógus feleslegessé válhat, miközben ilyen arányú tanítóhiány jelentkezhet. Nem beszélve arról, hogy ebből következően különösen a kistelepüléseken lesz nehéz a szakos ellátást biztosítani a hetedik és nyolcadik évfolyamon. Az iskolaszerkezet közvetett átalakítását nemcsak az alapozó szakasz hat évre történő nyújtása, hanem a közoktatás alulfinanszírozása is szolgálja. A költségvetési támogatás elégtelen volta arra kényszeríti a fenntartókat, hogy feléljék a vagyonukat, majd óvodákat, iskolákat vonjanak össze és zárjanak be, pedagógusokat bocsássanak el, aztán a lényegesen olcsóbban működtethető hatosztályossá alakítsák iskoláikat.

A törvénytervezet szerint a nyolcadik évfolyam után kötelezővé válik az egyéves felzárkóztató oktatásban való részvétel, ahol a tanórák jelentős részét az idegen nyelv és az informatika teszi ki. Nem gondolom, hogy Magyarországon minden nyolcadik osztályt végzett gyereknek szüksége lenne felzárkóztatása. S minden bizonnyal a szülők sem így fogják gondolni, és a hatosztályos alapozó szakasz után a hat évfolyamos gimnáziumokba fogják a gyerekeiket beíratni. A hat évfolyamos alapozó szakasz, az elégtelen finanszírozás és a kötelező felzárkóztatás a nyolcadik évfolyam után hivatottak kikényszeríteni a hat plusz négy plusz kettes rendszerre való áttérést. A törvénytervezetnek ez a burkolt iskolaszerkezet-váltás a sarkalatos pontja, és nem az, amiről - nyilván figyelemelterelési szándékkal - a híradások szólnak, miszerint a jövőben nem lehet buktatni, és nem lehet házi feladatot feladni a tanulónak.

Jónak tartok két dolgot, ezeket szeretném megemlíteni. Jó az, hogy a szakiskolák kilenc-tizedik évfolyamán az átlaglétszám 23, míg a maximális létszám 30 főben lett meghatározva. Továbbá az is jó dolog - amit korábban már több képviselőtársam is említett -, hogy a maximális létszám feletti normatívát a tanulók után nem lehet leigényelni. Így a fenntartók nem zsúfolnak be egy osztályba túl sok gyereket, rontva az oktatás minőségét.

Még négy dologra szeretnék reagálni. Az első a testnevelés. Nem tudom, hogy ezt a paragrafust ki szerkesztette, de a mindennapos testnevelés nem azonos a mindennapos testmozgással. A testmozgásnál kérdezhetném, hogy helyváltoztató vagy helyzetváltoztató mozgásra vonatkozik-e az a harmincperces időtartam, amikor az adott napon nincs testnevelésóra. Tudniillik a testnevelés egy olyan folyamat, ahol az alapvető testi képességek fejlesztése valamilyen meghatározott rend szerint zajlik. A mindennapos testnevelés bevezetésére már korábban is voltak kísérletek, ami az én időmben folyosói körbe-körbe sétálásban bontakozott ki, aztán volt a tízperces munkahelyi testnevelés, de ezek a kísérletek mind dugába dőltek.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem lehet beilleszteni a 45 perces óra, 15 perces szünet intervallumokba azt, hogy 15 perces testnevelési foglalkozást tartsanak - igaz, hogy játékos jelleggel -, hiszen akkor a tanuló számára nem biztosítjuk a szünetet, amire minden bizonnyal szüksége van azért, hogy egy kicsit önmaga legyen, és rendezze a gondolatait, valamint a tanórákból is el kellene csípni.

(21.30)

Ez azt eredményezné, hogy Magyarországon gyakorlatilag minden iskola alternatív iskolává válna. A higiénés szempontokat sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen egy egészséges testmozgás után szükség van azért a tisztálkodásra és akár a ruházat cseréjére is.

A másik dolog, amire még szeretnék reagálni, a szöveges értékelés. Az előttem felszólaló képviselőtársam is elmondta, hogy ez a kísérlet egyszer már zsákutcába futott. Mi is történik, amikor 1-3. évfolyamon félévkor és év végén szöveges értékelést kell a szülők felé nyújtanunk, illetve a gyereket kell minősítenünk? Ekkor ugye, mivel a törvény szerint majd a helyi program fogja azt szabályozni, hogy milyen szöveges értékelést kell végezni, előfordul az, hogy nyomtatvány keretében az illető szaktanár csak beikszeli a bizonyos kategóriákat, és teljes mértékben formálissá válik ez az értékelés.

Továbbá a gyerek nem tudja elhelyezni magát, hogy az adott osztályközösségben ő egyáltalán hol is van. Ennél még érdekesebb dolog, pedagógusokkal beszéltem, hiszen korábban már ezt a folyamatot megpróbálták, hogy végül megkérdezi a szülő, mondja, tanító néni, most hányas ez. Tehát nem teszi egyértelművé a szöveges értékelés, nem beszélve arról, hogy a kisiskolás nem is igen érti, hogy miről van szó.

Az emelt szintű érettségivel kapcsolatban hátrányba kerülnek a kistelepülések, azok a kistelepülések vagy kisvárosok, amelyek középiskolát tartanak fenn, hiszen a pénzügyi fedezetet az önkormányzat nem biztos, hogy biztosítani tudja. Így esetleg az ott érettségiző tanulók hátrányba kerülnek más, nagyobb városokban tanulókkal szemben.

Végül a kerettanterv eltörlése; logikailag látok összefüggést a 8. osztály után a 9. - vagy nulladik, ki hogy mondja -, felzárkóztató osztály bevezetésére, hiszen ha a kerettanterv eltörlésre kerül, akkor bizony a középiskolába bejövő tanulók között igen nagy lesz a tudásbeli különbség, mert a kistelepüléseken esetleg nem tanítják meg azt a tananyagmennyiséget, nem tudják a tanulók megszerezni azt a tudásszintet, amely a középiskolában való haladásnál szükséges.

S végezetül sajnálatosnak tartom azt, hogy ennek a közoktatási törvénytervezetnek a vitája gyakorlatilag a nyilvánosság kizárása nélkül zajlik, Magyarország ennél valóban többet érdemel.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános vita során körülbelül ilyen tájban, fél tízkor kicsit pontatlanul fogalmaztam, mert azt mondtam, nehezményezem azt, hogy a nyilvánosság kizárása nélkül folyik a vita. Természetesen én úgy gondoltam, hogy a nyilvánosság kizárásával. Most ez újra megerősödik bennem; úgy tűnik, mintha a kormánypárt Búvár Kund cselekedetét próbálná követni, és az éjszaka leple alatt a közoktatási törvény hajóját próbálná megfúrni.

Néhányan ebben a szakaszban már jó sok ajánlásra kitértek, én háromhoz szeretnék csatlakozni.

Az első az ajánlás 10. pontja, a 3. §, a közoktatási törvény 7. § (2) bekezdése, amely a magántanulói státus létesítését taglalja. A mi javaslatunk arra irányul, hogy jogszabályban kelljen szabályozni azt, ki válhat magántanulóvá, illetve milyen folyamat következményeként válhat magántanulóvá. Ne legyünk szemérmesek, akik itt vagyunk, mindnyájan iskolákban tevékenykedünk, úgy tűnik, és találkoztunk már olyannal, ha nem is a saját munkánk során, de legalábbis a környezetünkben levő pedagógustársaink úgy próbáltak megválni tanulóktól nem túl helyes módon, hogy azt mondták, hogy nem buktatunk meg, illetve nem folytatjuk le a fegyelmit, ha másik iskolába mész vagy magántanulóvá válsz. Azt gondolom, hogy a felelősség alól való kibújásra való ösztönzés, ha ezt a magántanulóvá válást jogszabályban nem rögzítjük. Megfontolásra ajánlom, hogy ezt mégiscsak támogatni kellene.

Az ajánlás 17. pontjában a folyamatosan egymásra épülésnél - tudja mindenki most már, hogy miről van szó, Pánczél képviselőtársam elég hosszasan beszélt róla - logikai ellentmondást látok. Ha már egyszer belekerül ez a folyamatosan egymásra épülés, amit természetesen nem tartunk helyesnek az elhangzott érvek alapján, akkor nem érthető az, hogy miért csak a nevelés-oktatás általános műveltséget megalapozó szakaszán belül szükséges ez. Ehhez kapcsolódó módosító indítványt fogunk benyújtani.

Az utolsó, amelyhez szólni szeretnék, az a 22. pont. Itt gyakorlati példát szeretnék mondani. Előfordulhat az, hogy a szülő egyházi vagy alapítványi iskolába íratja be gyermekét, de valamilyen élethelyzet folytán a településről elköltöznek, máshova kerülnek, és azon a településen nem működtetnek ugyanilyen jellegű intézményt. Ezért gondoljuk mi azt, hogy egyes iskolatípusok kötelező és közös követelményeit a nemzeti alaptantervbe be kell építeni. Ez a gyerek érdekét szolgálja mindenképpen. Azt gondolom, hogy ezt is meg kellene önöknek szívlelni, és támogatniuk kellene.

Köszönöm szépen.

(21.30)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Én így negyed 12 tájékán nem a statisztikát kívánom javítani, ezért nem reagáltam két percben, úgyhogy most a hozzászólásom elején három reakciót tennék Rózsa képviselőtársam felé. Ő az elején elmondta, hogy más törvény tárgyalását is hasonló érdeklődés kíséri figyelemmel. Én nem erre gondoltam. Én arra gondoltam, hogy a nyilvánosság nem kísérheti figyelemmel, ez lényeges különbség, és nem csak a pedagógusokról van szó, azt hiszem, a gyerekekről és a szülő-gyerek kapcsolatáról is döntő az, amit itt tárgyalás szintjén folyik.

A másik dolog pedig a pedagógiai felügyelő kérdése. Többen utaltak már rá, de én még egyszer szeretném elmondani: nem azzal van a probléma, hogy majdan pedagógiai felügyelők lesznek a kollégiumokban, hanem azzal, hogy már a rendszerben bent lévő pedagógusok, nevelőtanárok lesznek visszaminősítve felügyelővé, és 40 órás munkahetet kell teljesíteniük, effektíve gyerekek közt eltöltve. Gondoljunk csak arra, hogy a tanítók kötelező óraszáma is változott, és több volt, illetve több még most is, mint a tanároké. Én azt gondolom, azzal, hogy feltaníthatnak, mivel csökkent a kötelező óraszám az első négy évfolyamon - illetve csökkenni fog, mert szeptembertől csak az első évfolyamon -, nyilván le kell terhelni a tanítókat. Ez kézenfekvővé teszi a megoldást, hogy 5., 6. évfolyamon is taníthassanak.

Gyakorlatilag itt arról szól a történet, hogy pénzt kell kiszivattyúzni az oktatásból, mert nem tartható ez a költségvetés tekintetében, csak ezt senki nem mondja így el. Szabó Zoltán képviselőtársamnak pedig annyit: észrevételeztem azt, hogy amikor az iskolaszerkezet vagy a váltás kerül szóba, akkor különösen ingerültté válik. Érzékelhető, hogy ennek a törvénynek az Achilles-ina tulajdonképpen az iskolaszerkezet, tehát amikor ez említésre kerül, az mindig fájó pontként jelentkezik nála.

Most visszatérve erre a bizonyos szakaszra: az ajánlás 44. pontja a vagyoni jogokkal kapcsolatos. Az iskola és a kollégium a tanuló által elkészített termék esetében - legyen az bármi - gyakorlatilag miért ruházhatja át másnak a jogot? Én ezt is nehezményezem, nemcsak azt, hogy ellentételezés fejében teheti ezt meg, hanem egyáltalán átruházhatja-e azt a terméket vagy bizonyos tárgyat, amit a tanuló előállított. Én azt gondolom, hogy ezt a nevelési-oktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában kell egyértelművé tenni és szabályozni.

A testneveléssel kapcsolatban többen szóltak. Valóban nem mindegy, hogy egy kisiskolásnak milyenek a benyomásai. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy ki milyen tapasztalatot szerzett. Nekem volt hasonló is, hogy a tanítónő nem megfelelő módon adott segítséget, és baleset következett be, ami szintén maradandó nyomot hagy a kisiskolás fejlődésében. Tehát, ha azzal a módosító indítvánnyal, amelyre azt hiszem, Szabó úr utalt, hogy az ifjúsági és sportbizottsággal közös javaslata, megoldható ez a probléma, akkor ezt levehetjük napirendről, és ezt támogatnunk kell.

Az ajánlás 62. pontja az intézményvezetői megbízatással foglalkozik. Én bizottsági ülésen is elmondtam, hogy a tanügy-irányítási munkakörben szerzett tapasztalat nem biztos, hogy megfelelő ahhoz, hogy valaki egy oktatási intézményt vezessen. Azt hiszem, hogy azt a példát mondtam a bizottság ülésén is, hogy előfordulhat az is, hogy akár valaki miniszter lehet úgy, hogy nem volt pedagógus, de a tanügyi igazgatásban járatossá vált valamilyen módon, és miután a minisztersége megszűnik, okkal-joggal pályázhat igazgatói státusra. Nem biztos, hogy belőle jó igazgató lesz, mert egészen más paramétereknek, feltételeknek kell ott megfelelni.

Az ajánlás 71. pontjához tartozik a szakkönyv, szakirodalom. Én azt gondolom, a pedagógusoknak ez jelentős anyagi támogatás, még a kormánypárt által mondott átlagos 50 százalékos emelés mellett is jelentős ez az összeg, hiszen akár egy pedagógus házaspár olyan könyveket, szakkönyveket vásárolhat meg… - mert az még jelentősebb; pedagógusoknál gyakori az, hogy a családban az apa és az anya is pedagógus, de ha nem, akkor is jelentős összeg, és ehhez garancia kell, hogy évről évre folyamatosan az inflációt kövesse. Az általunk tett javaslat erre irányul.

(23.20)

Az ajánlás 278. pontja a fejlesztő pedagógust hozza elő az óvodákban. Több óvodavezetővel beszélgettem, és ezt nagyon lényegesnek tartják; nemcsak a fejlesztő pedagógust, hanem a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, egészségnevelő státus létesítését is, ez pedig már az ajánlás 281. pontjához kapcsolódik. Hiszen a nevelés nem az általános iskolában, hanem már az óvodában kezdődik.

Amikor én föltettem a kérdést Szüdi úrnak, hogy mi az oka annak, hogy nem támogatják, szakmai vagy pénzügyi, azt mondta, hogy is-is. Én mondtam, hogy a pénzügyit értem, a szakmait nem. Arra igazából nem kaptam korrekt választ. Lehet, hogy ha már az óvodában jobban odafigyelnénk a kisgyerekre, akkor nem lenne fontos az, hogy majd ötödikben, hatodikban is a tanító bácsi tanítson, illetve a kilencedik évfolyamon felzárkóztatásra kerüljön sor. Azt gondolom, hogy e mellé a feladat mellé oda kell rendelni, meg kell találni a pénzt mindenképpen.

Az ajánlás 285. pontja, a normatív hozzájárulás meghatározásakor figyelmen kívül kell hagyni… - a maximális létszám felett létező gyerek utáni normatívát tehát nem veheti igénybe az iskola. Nyilván vannak kivételes esetek, amikor ettől el kell térni. Azt gondolom, hogy a bizottsági ülésen is ezt elég részletesen megvitattuk, és szó volt arról, hogy módosító indítványként majd kapcsolódóval be lehetne azt nyújtani, és meg kellene szavaznunk, hogy az OKÉV által igazolt tanúsítvány vagy nyilatkozat alapján mégiscsak az iskola igénybe vehessen normatívát.

Persze, ezt is óvatosan kell kezelni, mert nyilván minden intézmény arra fog törekedni, mint amit eddig is tett, hogy lehetőség szerint minél több gyereket vigyen be az iskolába, mert a fenntartó arra kényszeríti, hogy gazdaságosan működjön. De kérdezem én, hogy mi a fontos, a gazdaságos működtetés vagy az, hogy megalapozott tudással kerüljenek ki az oktatásból a gyerekek.

Azt gondolom, hogy ehhez a szakaszhoz elmondtam mindent. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt jelen lévő és ébren lévő Képviselőtársaim! Először Rózsa képviselőtársam statisztikai adataihoz szeretnék visszacsatolni. Ő azt bizonyította, hogy az évfolyamok előrehaladásával csökken a bukások száma. Azt hiszem, ez nem igazolja egyértelműen azt, hogy ha az alsó évfolyamon nem buktatunk, akkor negyedik évfolyamon is megmarad az 1,1 százalék, amit ő mondott, vagy annál kevesebb lesz. Elképzelhető, de az általa közölt adatokból ez nem következik egyértelműen. Nem biztos, hogy ez szerencsés példa volt.

Először az ajánlás 95. pontjához szeretnék hozzászólni. Az önkormányzati választások előtt, a parlamenti választások után az SZDSZ részéről különösen többször volt hallható, hogy az intézményekben politikai kampány és egyéb dolgok folynak. A módosító indítványunk arra irányul, hogy egyértelművé tegyük, hogy jótékonysági célú tevékenység - ajándékozás - is maradjon ki az iskola keretei közül, ami esetleg pártokhoz köthető. Nem értem, hogy ezt a javaslatunkat miért nem lehet ilyen formában támogatni.

Az ajánlás 106. pontja arról rendelkezik, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek, tanulók fejlődését segíti továbbá... - s a többi -, ha a nevelési évben a gyermeket, tanulót otthonában értékelik. Mi ez, ha nem hátrányos megkülönböztetés? Mit fog mondani az a tanuló a csoporttársainak vagy az óvodába járó diáktársainak, hogy nálam azért volt kint a tanító néni, illetve az óvó néni, mert hátrányos helyzetű vagyok, és engem otthon értékeltek, a családi környezetemben? Továbbá Magyarországon a családlátogatásnak megfelelő hagyományai vannak, a pedagógusok élnek azzal a gyakorlattal, hogy amikor szükséges, akkor családlátogatást folytassanak, és valóban a diák otthonában értékeljék a tanuló eredményeit.

(1.20)

A 113. pont arról szól, hogy a kerettantervre épülést továbbra is helyesnek és szükségesnek tartjuk. Ha ez nem kerül bele, egy folyamat szakad meg, és nem lesz felmérhető, hogy egyáltalán milyen eredménye is van annak, hogy a kerettanterv teljes mértékben kifuthasson. Meggyőződésem - mivel középiskolában tanítok -, hogy ennek jótékony hatása, különösen a középiskolában érzékelhető, amikor különböző kistelepülésekről, városokból, egyéb iskolákból jönnek be, és a bejövő gyerekekről nagyjából tudja a fogadó tanár, hogy milyen is a tanulók tudásszintje.

A következő a 118-as. Itt az iskola egészségnevelési, környezetnevelési programja van. Nem értjük, hogy miért szükséges a törvény szétírása ilyen formában; illetve azt gondoljuk, hogy pénzügyi eszközöket is hozzá kellene rendelni ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni.

A 126-os, a mindennapos testnevelés, ehhez már többen hozzászóltak - bocsánat, testmozgás. Magamat javítom, de a törvénytervezetben is testmozgás szerepel, ami nehezen megfogható dolog. Az általános vitában is elmondtam, hogy a testmozgás lehet helyváltoztató és helyzetváltoztató. Tehát kicsit komikusnak tűnik a dolog. Nem beszélve arról, hogy a mindennapos testnevelés nem lehet azonos ezzel az elképzeléssel. Nem kívánom ezt részletesebben kifejteni, hiszen az előttem szólók már nagyban megtették ezt.

Az ajánlás 133. pontja a kollégiumból történő hazautazásról szól. Itt kezdem érteni, hogy a kollégiumi nevelőre miért is van szükség. Ha szünetekben, mondjuk, ott akar maradni a tanuló, akkor nem magas óraszámért a pedagógus fogja tanítani, hanem furcsa módon felügyelő fogja ezt ellátni. Ez logikailag még el is fogadható, de én, illetve a mi frakciónk, a polgári oldal a család szerepét fontosnak tartja. Nem lehet az állam annyira gondoskodó, hogy a családot helyettesítse. Tehát rendkívüli esetekben természetesen ott maradhat a tanuló, de hogy ezt is törvényben szabályozzuk, én személy szerint nem tartom jónak.

Az ajánlás 141. pontja érdekes dolog, és megjegyeztem magamnak, hogy vicc. Tudniillik Szüdi úr az érvelésemet elfogadta, és a képesség, illetve a képességek megkülönböztetést az általam tett javaslat szerint elfogadta. Ugyanakkor a másik bizottságban nem fogadta el mint előterjesztő. Azt gondolom, hogy nem képességet fejlesztünk, hanem képességeket, továbbra is azt mondom. A pedagógiában szokványos fogalmak vannak. Vannak alapvető testi képességek, szellemi képességek és így tovább. Tehát ez szerintem szűkítőbb, ahogy a törvénytervezet tárja elénk, mint amit én javasoltam.

A 146. és a 152. pont gyakorlatilag az értékelés és a buktatás témaköre. A Nap-keltében élvezet volt Heller Ágnes és Tőkéczki tanár úr vitáját hallgatni. A fiam 21 éves, harmadéves egyetemista, és odahívott a televízió elé, hogy nézzem meg. Én reggel nem láttam, és az ismétlésnél hívott oda, valóban érdemes volt megnézni. A fiam is, aki pedagógus lesz, fogékonyan követte ezt a vitát. Természetesen nem az én ráhatásomra, de mivel pedagóguskörnyezetben nőtt fel - a nagyszülők, a szülei is pedagógusok -, nem Heller Ágnes érveit fogadta el. Tudniillik Tőkéczki tanár úr azt mondta, hogy az egész társadalomban az ember élete során versenyhelyzet van. Többször kell szakmát változtatni, négyszer is akár, ami nem biztos, hogy konfliktusmentesen zajlik. Hogyan fog felkészülni erre a tanuló, ha tízéves koráig nem szembesül azzal, hogy bizony vannak olyan problémák, amiért neki felelősséget kell vállalnia, illetve vállalni kell a tettéért a következményeket? Azt gondolom, hogy ezt mindenképpen meg kellene fontolni, hiszen az önök frakciójában is volt, aki úgy érvelt, hogy nem helyes, ha csak szöveges értékelés van, illetve a buktatás a negyedik évfolyam végén lehetséges csak.

Az ajánlás 163. pontja arról szól, hogy aki a nappali rendszerű iskolai oktatásban nem tud vagy nem akar részt venni, az menthető fel. Ez is a kibújást segíti elő. Azt gondolom, hogy akarjon a tanköteles tanuló iskolába járni, és csak rendkívüli esetben, egészségügyi vagy családi okokra hivatkozva lehessen felmenteni.

Az ajánlás 187. pontja következik. A helyi önkormányzat mikor szüntethet meg oktatási intézményt? Azt gondolom, hogy amit ott felsorol, hogy kitől kell a véleményt kikérni, az mind helyes, de azért csak fontos lenne a nevelőtestület véleményét is kikérni, hátha más megvilágításból is tájékozódik a fenntartó.

Az ajánlás 207. pontja a következő. Vitatott volt, hogy a PISA-felmérés eredményei milyenek. Egy folyamatos mérést tartanánk fontosnak, hogy a 2003-2004-es tanévtől egy átfogó mérésre kerülhessen sor minden évben. Természetesen ennek a finanszírozását a költségvetés oldja meg. Azt gondolom, ekkor kapnánk tiszta képet arról, hogy e törvény módosítása milyen hatással bír a közoktatásra, milyen eredményeket tudnak majd a tanulók produkálni.

Az ajánlás 312. pontja a pedagógusigazolványról szól, és ez lesz az utolsó, amihez hozzá kívánok szólni. Azt gondolom, ha valaki pedagógus vagy közalkalmazott lesz, akkor neki jár a pedagógusigazolvány. Ne kelljen már kérnie! Előállhat az a helyzet, hogy gyakorlatilag egy 80 fős tantestület naponta vagy hetente fog bemenni, és az intézménynél sokkal nagyobb adminisztrációs feladatokat jelent, mintha egyben megrendeli a nevelőtestület. Továbbá jó lenne, ha a pedagógusigazolvánnyal kapcsolatos kedvezményeket jogszabály szabályozná 2004. január 1-jétől.

Köszönöm szépen.

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Szabó képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Ha szöveges értékelés lesz - itt mindig csak azt beszéljük, hogy akik elmaradnak az átlagtól -, mi lesz a tehetséges gyerekekkel? Igenis van, aki igényli, hogy értékeljék, igényli, hogy piros pontot kapjon, igényli, hogy ötöst kapjon, és ez motiváló tényezőként hat az ő teljesítményére. Tehát ne akarjuk visszahúzni a magyar diákságot, meggyőződésem, hogy ez nem vezet jóra. Nem lenne baj, ha elfogadnák a javaslatunkat, és számmal is értékelnék. A szöveges értékelés nem zárja ki azt, hogy önmagához, a képességeihez, adottságaihoz képest szövegben értékeljük, és leírjuk, hogy bizony ő milyen nehézségek árán tudta azt az adott teljesítményt hozni.

(1.30)

Viszont a számmal való értékelés pedig mégiscsak egy rangsort jelentene, el tudná helyezni magát egy adott közösségbe, és tudná, hogy az ő teljesítménye mit ér, az egész élete erről szól. Azzal nem alakul ki benne gátlás, erről teljes mértékben meg vagyok győződve, annál is inkább, mert nekem is van két gyerekem, és végigkövetem az ő pályafutásukat. Köszönöm.

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elbocsátják az ajkai Shoe Maker Cipőipari Kft. 175 dolgozóját október 15-étől. A zömmel nőket foglalkoztató üzemet felszámolják, és Romániába, Nagyváradra telepítik át a berendezéseit, tájékoztatta az MTI-t szeptember 2-án Bettin Florindo, a százszázalékos olasz tulajdonban lévő üzem termelési igazgatója, végelszámoló biztos.

Az ajkai kft. eddig minden évben nyereséges volt, és a megrendelésekkel sem volt gond. Az itt gyártott cipők teljes egészében nyugat-európai exportra készültek. A végelszámoló biztos a gyár Romániába telepítését azzal indokolta, hogy ott a magyarországi költségek és bérek harmadáért tudják a terméket előállítani. Ajkán 60 ezer forint volt a szalagon dolgozó nők havi átlagbére, Nagyváradon csupán 20 ezer forintnak megfelelő bért kell fizetniük, és lényegesen olcsóbban jutnak hozzá az energiához is. Mint ismeretes, a minimálbérek a Medgyessy-kormány ideje alatt nem emelkedtek; adómentessé tételük pedig a munkáltatók kiadásait nem növelték. Így a felszámolás valós okaként csak a magas energiaköltségek és az egyéb költségek maradtak.

Több mint elgondolkoztató, hogy a termelési igazgató a nyári szünet előtt arra kérte a kft.-től távozni szándékozó pénzügyi vezetőt, hogy október 15-éig maradjon a cégnél, ugyanis ekkor lépne helyébe az új munkatárs. A korábbi tervekkel szemben az ősz a végelszámolást hozta.

Hasonló helyzet állt elő Csetényben is, a szegedi székhelyű Mary 2000 Cipőipari Rt.-nél is, ahol közel száz dolgozót bocsátottak el.

(22.50)

Érdeklődve várnám, persze költői ez a kérdés, a gazdasági és közlekedési miniszter válaszát, hogyan ítéli meg a kormány és saját tárcája munkáját, ha a nyár elegendő időnek bizonyult ahhoz, hogy az országban számtalan és az említett cég a Magyarországról való kivándorlás mellett döntöttek. Mit kíván tenni annak érdekében, hogy a külföldi cégek ne hagyják el Magyarországot, és a munkavállalók talpára ne kössenek útilaput, veszélyeztetve ezzel több száz család létbiztonságát?

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Figyelemmel kísérve az Országgyűlés bizottságainak ajánlásait, a Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájában érdekes megállapításokkal találkozhatunk.

(22.20)

Az Országgyűlés szociális és családügyi bizottsága például megfogalmazta: nem meglepő, hogy tavaly az államháztartás hiánya rekordot döntve a GDP több mint 9 százalékára nőtt. A bizottság megállapította, hogy a költségvetési hiányt a Medgyessy-kormány új társadalompolitikája is növelte. A szocialisták a választási kampányban olyan felelőtlen ígéreteket tettek, amelyeknek a költségvetésben nem volt meg a fedezete. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a polgári kormány időszakában elfogadott 2002. évi költségvetés szinte teljes mértékben megváltozott az év végére. Látható és érzékelhető, hogy a Medgyessy-kormány a saját maga által okozott káoszt nem tudja kezelni, átgondolatlanság és kapkodás jellemzi döntéseit.

Az Állami Számvevőszék elnökétől kapott levél megerősíti, hogy amíg a 2002. év első felében a vagyonkezelési tevékenység kapott prioritást, a kormányváltást követően a privatizáció újraindítása, illetve annak felgyorsítása került előtérbe. Az előttünk levő törvényjavaslat, az állam tulajdonában levő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosítása 35. §-a alatt ez olvasható, erre egyébként szocialista képviselőtársam is az imént utalt: “A kötelező és önként vállalt önkormányzati feladatok ellátásának elősegítésére, valamint a foglalkoztatási, a szociális, a sport, a gazdasági és területfejlesztési célkitűzések megvalósítása érdekében az állam vállalkozói vagyonába tartozó, a vagyongazdálkodás céljaira feleslegessé vált ingatlanok ingyenesen önkormányzati tulajdonba adhatók.ö Mielőtt valaki a balatonőszödihez hasonló nagy értékű ingatlanokra és nyaralókra gondolna - bár az ilyen ingatlanokkal az önkormányzatok is jobban jártak volna és jobban járnának -, azoknak hangsúlyozom, hogy a vagyongazdálkodás céljaira feleslegessé vált ingatlanokról van szó. Ezeket az ingatlanokat az önkormányzatok akár értékesíthetik is, ha azt megelőzően pályázatukra az illetékes minisztérium áldását adja. Az persze más kérdés, hogy az ingatlan értékesítéséből befolyt összeg a kötelezően és önként vállalt feladatok ellátására meddig és milyen módon nyújt fedezetet.

Az előttünk levő tervezet a közszféra munkavállalói tizenharmadik havi juttatásának egységesítésére irányuló javaslatot tesz. Nos, gondolhatnánk, hogy az rendben is van, ha nem látnánk, hogy a javaslat nem csupán az egységesítésre irányuló törekvés miatt kerül az Országgyűlés elé, hanem sokkal inkább azért, mert a költségvetésben nincs meg a fedezet a tizenharmadik havi bér kifizetésére. Ezt igazolják a mára már nagy klasszikussá váló Medgyessy Péter miniszterelnök szavai is. De mit is mondott Medgyessy Péter? “Bizonyára hiba volt, hogy nem változtattunk a retorikánkon, és nem készítettük fel a lakosságot már korábban a szükséges megszorításokra. A választók azonban ismét visszatérnek hozzánk, ha látják, milyen határozottsággal nyúlunk a gazdasági egyensúlyhiányhoz, és rakjuk le a jövendő felépítés alapjait. Jelen pillanatban a kedvezőtlen konjunkturális körülmények nem engedik meg a jóléti gyarapodást vagy az életszínvonal emelését. A szigorú kiigazítást nem lehet megkerülni, de utána ismét világosan felfelé vezet majd az út.ö Tehát újabb ígéretek, miközben nem jut több pénz az önkormányzatoknak, és különösen nem jut több pénz az embereknek, sőt a közszféra dolgozói még azt a tizenharmadik havi bért sem kapják meg az idén, ami jár nekik, amire számítottak. Így aztán több tízezer család karácsonyát rontják el és teszik szegényebbé a szociális érzékenységét hangoztató szocialisták és az esélyegyenlőséget hangoztató szabad demokraták szavazataikkal, amennyiben ezt a törvényjavaslatot támogatják.

Indokolatlannak tartom a törvény tizenharmadik havi bérkifizetésre vonatkozó paragrafusának módosítását, mivel ezek a módosítások a munkavállalóknak bizonyos esetekben nem várt hátrányt okoznak ebben az évben. Az említett törvények a következők: a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény; az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvény; a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény; a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény; a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény; az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogállásáról szóló törvény; a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény. Amennyiben az említett törvények módosításának nem az a valós oka, hogy a költségvetési hiányt tovább növelje, úgy a módosításokat nem szükséges már az idén hatályba léptetni, nem beszélve arról, hogy családok tízezreit csapja be a kormány, hiszen kizárja annak a lehetőségét, hogy még az idén hozzájussanak az általuk 2003-ra bevételként tervezett tizenharmadik havi bérükhöz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó úrnak természetesen folyamatosan figyelem a szavait, sőt az interneten is figyelemmel kísérem, hogy már közel háromszázszor szólt hozzá, tehát valószínű, hogy a Guinness-rekordok könyvébe bekerül, a ciklus végére meg fogja haladni az ezer hozzászólást. Nem hiszem, hogy ez más esetben, más képviselő esetében előfordul.

De azért azt is figyelem, hogy folyamatosan olyan gondolatokat és számadatokat, esetenként valótlan számadatokat ad a szánkba, amiket mi nem mondtunk ki. Ön valószínűsíthető módon nem figyelte azt, amit én mondtam, mert olyan választ adott nekem, amely nem illeszthető az általam elmondottakhoz. Mondanék erre egy példát. Azt hiszem, a második vagy a harmadik felszólaló említette a foglalkoztatással kapcsolatban, észrevétele volt, és a szocialista oldalról jött egy észrevétel, hogy a foglalkoztatottak száma folyamatosan nő. Rendben van, ez igaz, csak azt senki nem mondja el, hogy a Horn-kormány idejében a nyugdíjkorhatárt (Babák Mihály dr. Szabó Zoltánhoz intézi szavait: Most figyeljél!) 55 évről nők esetében 62 évre, a férfiak esetében 60-ról 62 évre emelték fel, ezáltal a munkavállalói réteg természetesen nő. De azt is hozzá kell tennünk, hogy a munkanélküliségi ráta mégiscsak növekszik, és a pályakezdő fiatalok számára nehéz az elhelyezkedés. (Babák Mihály: Mondd el még egyszer!) Tehát körülbelül ez olyan hasonlat, pedig ez tény, amit most én mondtam, amilyenekre ön folyamatosan hivatkozik.

Szeretném azt is elmondani, hogy megítélésem szerint, akik figyelték az én hozzászólásomat, elsősorban a tizenharmadik havi bérre figyeltek, magyarul a kormány szeretné az ez évi tevékenységét szebbre festeni, kozmetikázni, ezért nem juthatnak hozzá jogos járandóságukhoz. A köztisztviselők esetében december 31-éig ki kellene fizetni a jelenlegi jogszabályok értelmében, ezt kívánják most önök megváltoztatni. Gondolom én, és ezzel talán Szabó úr is egyetért, ennek semmi köze a polgári kormány tevékenységéhez, ez már teljes mértékben ennek az évnek a költségvetésére lesz hatással, és nyilván ezt próbálják javítani. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

STOLÁR MIHÁLY, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának 2003. szeptember 23-án megtartott ülésén ellenzéki képviselők véleményt formáltunk arról, miszerint komolytalannak tartjuk azt, hogy a korábban kiküldött napirendi pontokat előbb hétfőn, 14 órakor sürgősséggel, majd nem sokkal később, 16 órakor módosítják úgy, hogy oda már az adótörvények is beemelésre kerültek. Ezért javaslatot tettünk arra, hogy a tízmillió magyar állampolgárt és az oktatást is érintő nagyon jelentős adótörvényről egy későbbi időpontban folytassuk le a vitát. Mivel javaslatunkat a kormánypárti többség leszavazta, ennek a napirendi pontnak a vitájában nem vettünk részt.

A még teljes bizottság megtárgyalta azonban a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslatot, amelyet nem tartottunk általános vitára alkalmasnak. Kérem, engedjék meg, hogy indokainkat röviden felsoroljam.

Már egyre gyanakvóbbak vagyunk akkor, amikor a kormány kompenzációról, a rászorulók támogatásáról beszél. Okkal, hiszen amit ad, azt rendszerint duplán veszi vissza. Ezért aztán a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban, amely jelenleg a fogyasztói adóval együtt szabályozott, számtalan kérdést és észrevételt fogalmaztunk meg.

A Pénzügyminisztérium képviselőjének válasza ismét igazolta gyanakvásunkat, hiszen a helyi tömegközlekedésben olyan újítást vezetnének be, amely szerint az utazási kedvezményekhez - a korábban megállapított százalékos arány helyett - az állami költségvetés fix összegű támogatást adna, és ennek az árkiegészítő összegnek a megállapítása a gazdasági és a közlekedési miniszter feladat- és hatáskörébe tartozna. A javaslat rendelkezik arról is, hogy a jövőben az ármegállapítás során a pénzügyminiszter egyetértésére nincs szükség.

A bizottsági ülésen kifejtettük, hogy a most említett okok következtében nagyobb anyagi teher hárul a lakosságra, és csökkenni fog a szolgáltatás színvonala, amely a járatok ritkulásához is vezethet.

Mint ismeretes, az általános forgalmi adó mértéke a személyszállításban 12-ről 15 százalékra emelkedik. Az előterjesztő szerint a költségvetési törvényhez megállapított 114 milliárdos előirányzatot ezzel együtt csak úgy lehet tartani, ha a kedvezmények mértéke csökkentésre kerül. A vasúti, illetve távolsági autóbusz-közlekedésben a 67,5 százalékos kedvezmény 57,5 százalékra csökken, a távolsági autóbusz-közlekedésben a tanulók bérleteinek kedvezménye 86-ról 84 százalékra csökken, míg a helyi tömegközlekedésben a tanuló- és nyugdíjaskedvezmény 67,5 százalékról 60 százalékra csökken. Nos, itt is látható, hogy amit a kormány valahol adott, azt most itt, nyilvánosan, két kézzel veszi vissza. Különösen elfogadhatatlannak tartjuk ezt akkor, amikor az előttünk lévő törvénytervezetről úgy kell véleményt nyilvánítanunk, hogy a támogatás csökkentésének várható következményeiről nem láthattuk a hatástanulmányt.

A tervezetből az is kitűnik, hogy amíg jelenleg egy megyei jogú városnál a fogyasztói árkiegészítés mértéke a kombinált bérlethez 2540 forint, az a javaslat szerint a jövőben 1959 forint/hó/darabra mérséklődik.

A minisztérium képviselője elismerte: az előterjesztés célja az, hogy ne nőjenek olyan mértékben a kiadások, mint amilyen mértékben nőnének, ha külön intézkedésre nem kerülne sor. Ez 5,3 milliárd forint megtakarítást jelent a költségvetés számára, vagyis az áfakulcs emelésén túl ennyivel kívánja terhelni a szocialista-szabad demokrata kormány az önkormányzatokat és az embereket.

Szeretném emlékeztetni önöket a szocialisták egyik újabb, betartatlan ígéretére. Ez arról szólt, hogy 2006-ig megteremtik annak a feltételeit, hogy a családjuktól távol tanuló hallgatók a lakóhely és a felsőoktatási intézmény között a tömegközlekedést ingyenesen vehetik igénybe. Amennyiben a fogyasztói árkiegészítésről szóló javaslatot a parlament elfogadja, úgy a teljes ingyenesség elérése még messzebb kerül, mint ha a törvény nem kerülne módosításra. Ismét bebizonyosodott, hogy a szocialisták nem tartják be választási ígéreteiket.

(12.50)

Zavarosnak tartjuk azt az elképzelést is, miszerint nevelési-oktatási intézményeknek saját tanulóik, illetve felsőoktatási intézményeknek saját hallgatóik részére való, de az intézmény nevében történő bérlet-, jegyvásárlások esetén járna a szolgáltatónak az árkiegészítés.

Összefoglalva tehát, tisztelt elnök úr, tisztelt Országgyűlés, a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényt általános vitára alkalmatlannak tartjuk, mert a támogatás mértéke a korábbihoz képest van, ahol 10 százalékkal csökken. Általános vitára alkalmatlannak tartjuk, mivel elfogadása esetén többletköltség hárul az önkormányzatokra és a szolgáltatást igénybe vevőkre. Általános vitára alkalmatlannak tartjuk, mert a hatályos törvénnyel szemben 5,3 milliárd forinttal kevesebbet kíván a kormány a fogyasztói árkiegészítésre fordítani. Általános vitára alkalmatlannak tartjuk, mert a szocialisták ígéreteivel ellentétben a nyomai sem láthatók annak (Az elnök jelzi az idő leteltét.), miszerint néhány éven belül a főiskolások, az egyetemisták ingyen utazhatnának. Továbbá, általános vitára alkalmatlannak tartjuk, mert, tisztelt szocialista képviselőtársaim, (Az elnök jelzi az idő leteltét.), önök nem ezt ígérték.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadházy Sándor képviselőtársam fogalmazta meg, hogy miről is folyik itt a vita. Arról, hogy kiszámítható viszonyokat teremtsünk a magyar polgároknak, vállalkozóknak és így tovább. Ezért nyújtottam be én egy módosító indítványt, az ajánlás 195. pontját, amely arról szól, hogy 50 százalékos adókedvezmény illeti meg azt a személyszállító gépjárművet, amelyet '97. december 31-éig bármilyen típusú katalizátorral láttak el. Mit is vállaltak akkor a kétütemű autók tulajdonosai? Azt vállalták, hogy ha beszerelik a katalizátort, akkor csökken a gépjárművük teljesítménye, csökken a környezet szennyezése, illetve növekszik az autó fogyasztása, amely nekik többletköltséget eredményez. Természetesen mégis volt valami remény, hogy értelme legyen a katalizátor beszerelésének, nevezetesen az, hogy az adókedvezmény mértéke 50 százalékban állapítható meg. Sajnálatos módon ez eltörlésre kerülne, ha az általam javasolt módosító javaslat nem kerülne elfogadásra. Azt gondolom, ha ezt az Országgyűlés nem teszi meg, akkor a magyar polgárok jogbiztonságba vetett hite inoghat meg. Sajnálatos, hogy ez már ebben a ciklusban többször előfordult, annak érdekében, hogy semmi sem számít, csak a bevételt lehessen növelni.

Én nagyon kérem a másik oldal képviselőit, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot, hiszen a kétütemű autókba különösen azok szereltek be katalizátort, akik nem a felső adósávba tartoznak - akikről itt szó volt -, és azok, akik esetleg fogyatékkal élnek, illetve azok, akiknek nem volt lehetőségük korszerű, nyugati autót venni. Az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán különösen jelentős a környezetterheléssel kapcsolatos probléma, hiszen az egyik következő törvény éppen erről fog szólni. Azt gondolom, hogy ezt vissza kellene állítani a lakosság érdekében. Ez nem akkora bevételkiesést eredményez, hogy ezt ne lehetne elviselni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kénytelen vagyok Gőgös képviselőtársam hozzászólására reagálni. Szólíthatnám úgy is, hogy kedves Zoltán, de szerintem ezt a stílust hagyjuk a Parlament falain kívül, itt azért maradjunk a hivatalos keretek között.

Azt gondolom, itt most elsősorban nem szakmai vita folyik a katalizátoros autókról, hanem hogy milyen adóbevétel-vonzata van, illetve a másik fél részéről mekkora a kiadás. Én arról beszéltem, hogy egy megszerzett jog elvesztése, illetve elvétele kerül ide, ha erről döntünk. Sajnos, ebben a kormánypárti képviselők konzekvensen következetesek, így is mondhatnánk, hiszen a pedagógusok, a köztisztviselők, a bírák - és még sorolhatnám, kiknek - tizenharmadik havi fizetését nem akarják kifizetni ebben az évben, holott ez járna nekik.

Tehát ez a törvénymódosítás, amit benyújtottam, arról szól, hogy azok, akik pénzt áldoztak azért, hogy utána kedvezményben részesülhessenek - nevezetesen súlyadómérték-csökkentésben -, azoktól ezt a megszerzett jogot ne vegyük el. Azt gondolom, ez meglehetősen orcátlan, ezt nem lenne szabad megtenni.

Köszönöm szépen.

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt konkrétan rátérnék az ajánlások pontjaira, engedjék meg, hogy néhány dolgot általánosságban fogjak össze, hiszen ezek az ajánlási pontok átfedést mutatnak.

A minisztérium képviselője a bizottsági ülésen hangsúlyozta, hogy az alapjai jók ennek a törvénynek. Igazából azért nyújtottunk be számos módosítást, mert nem egészen így látjuk. Az előterjesztő hangsúlyozta, hogy a magyar felnőttképzési rendszert az európai folyamatokkal jobban összhangba kellene hozni. Ezzel magunk is egyetértünk, sajnálatos módon a törvényben, az előterjesztésben ez már nem mindig köszön vissza.

A másik kérdés a jogorvoslat, a jogbiztonság kérdése. A harmadik az, hogy akik igénybe veszik a képzési szolgáltatást, azok számára a képzési rendszerek minőségi szolgáltatást nyújtsanak.

Összességében tehát az európai folyamatokkal való összhang megteremtése és a jogorvoslat, a jogbiztonság hozható fel a módosítás indokaként.

Amennyiben a bizottsági ülésen elhangzottakat mindnyájan komolyan gondoljuk és érvényesíteni akarjuk, akkor az Országos Közoktatási és Értékelési Vizsgaközpontnál kialakult, jól bevált és működő regionális gyakorlatot a tervezett nyilvántartási rendszernek is meg kellene tartania.

A felnőttképzés minőségéért aggódók körében elégedettséget váltott ki a törvénytervezetnek azon új paragrafusa, amely a jogszabálysértő magatartást szankcionálja. A szankcióknak a törvényben való megjelenése különösen hatásos és pozitív előrevivő gyakorlatot szülhet. A megyei, fővárosi munkaügyi központok hatáskörébe helyezendő ellenőrzésekhez és szankcionálási lehetőségekhez fűződő államigazgatási ügyintézéssel működőképes hatósági ráhatás érhető el. Megítélésem szerint a szankciók pénzügyi mértékét azonban jól körülírtan és országosan is egységesen szükséges meghatározni. Hasonlóképpen kell az eltiltásokra vonatkozó különböző súlyú, de ezen belül azonos eseteket közös nevezőre hozni.

Ezek után rátérnék az ajánlás konkrét pontjaira. Kezdjük az elsővel: itt arról van szó, hogy az Országos Felnőttképzési Tanács összetételére tettünk egy módosító javaslatot, hogy ne csak a munkaerőpiac szereplői legyenek jelen, hiszen a minőség és az összehangolás szempontjai megkívánják, hogy a középfokú szakképzés, illetve a felsőoktatás is képviselje magát.

A következő az 5. pont. Az EU-igényekhez való igazodás közigazgatási szempontból nem megyei, hanem regionális szintű központok kijelölését teszi szükségessé a meglévő munkaügyi központok bázisán. Ehhez egyébként a 6., 7., 10., 13., 16. ajánlási pont is illeszthető, tehát ott is szerencsésnek tartanánk, ha regionális szintre emelnénk, illetve maradna a továbbiakban is.

A következő ajánlási pont, amihez szólni szeretnék, a 15. pont. Indokolt a bírság kiszabásának kérdését árnyaltabban fogalmazni. A bruttó bevétel, a megállapított bírság alkalmasabb arra, hogy a jogtalanul felvett források és a képzésben részt vevők által befizetett díjak mértékét tükrözze.

A bizottsági ülésen egyébként elég nagy vita volt erről, mert nem mindenki tartotta elegendő mértékűnek a 20 ezer forintos bírságot. Azt gondoljuk, hogy mindenképpen jó lenne, ha a kormánypártiak is támogatnák.

A következő ajánlási pont a 22. Itt egy szakmai szervezet összetételéről van szó. Nem tartjuk szerencsésnek, hogy a belterjes szakmai tanácsadó testület feleslegesen tevékenykedjen és ne érjen célt, hiszen ha a saját intézményekből kerülnek oda ellenőrzésre személyek, akkor nem biztos, hogy azt a célt érjük el, amire valójában ez a bizottság hivatott.

(14.30)

A 23. ajánlási pont, a véleményezési jog inkább áll összhangban a tanácsadói szerepkörrel, mint a jóváhagyási. A jóváhagyási inkább tulajdonosi szemléletet tükröz, ellentétesnek tartjuk a törvényjavaslat szellemével.

Összességében ezekre kívántam reagálni. Kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy gondolják meg, és a jobbítás szándékát akceptálva, fogadják el a módosító javaslataimat.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Vass Vilmos, a Nemzeti alaptanterv felülvizsgálatának projektigazgatója az oktatási és tudományos bizottság ülésén a NAT-ról szólva a következőket mondta: a tanulói és a tanári tevékenységekre, vagyis a módszertani kultúrára szeretnék a hangsúlyt helyezni, és nem a tantervi előírásra. Az Országos Köznevelési Tanács NAT-vitájáról szóló, 2003. október 16-ai MTI-híradás szerint Sipos János közoktatási helyettes államtitkár annak kapcsán, hogy a Nemzeti alaptanterv nem tartalmaz ismeretanyagot, kifejtette: azt eddig sem a NAT-nak, hanem a kerettantervnek kellett tartalmaznia, s ez ezután is így lesz. Az ön munkatársainak kijelentései feltűnő ellentétben állnak a közoktatási törvénnyel.

Tisztelt Államtitkár Úr! A miniszter úr írásbeli kérdésemre válaszul, meglehetősen ügyetlenül, megpróbálta kiforgatni a törvényt. Most tehát ismét kérdezem: ön egyetért-e Vass Vilmos kijelentésével, aki a tanterv törvényben is rögzített tanterv jellegét bevallottan háttérbe kívánja szorítani? Ön egyetért-e Sipos János helyettes államtitkárral, aki abban a hiszemben, hogy a NAT eddig sem tartalmazott ismeretanyagot, a törvényt semmibe véve kijelenti, hogy nem is kell tartalmaznia? Ön szerint elfogadható-e, hogy a szakma nyilvánossága mindenütt azzal szembesül, hogy a minisztériumi vezetők és az ön által közpénzből fizetett szakemberek semmibe veszik a törvényt? Miért készül a Nemzeti alaptantervvel megszegni a törvényt, államtitkár úr?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! A közelmúltban a kormány a Nemzeti Tankönyvkiadó eladása mellett döntött. Nézzük, milyen következményekkel jár ez!

A kormány a magánosítással lemond egy alapvető eszközről, amellyel a tankönyvek árát alacsonyan tarthatja. Lemond a kormány arról is, hogy a Tankönyvkiadó állami kézben tartásával őrködjék a tankönyvek minősége felett.

Nyilvánvaló, hogy a privatizáció eredményeként létrejövő kiadói túlsúly veszélyezteti a hazai tankönyvkiadás többi szereplőjét. Egy tőkeerős külföldi vásárló ugyanis képes lehet a teljes magyar tankönyvkiadói szektor ellehetetlenítésére, és eláraszthatja a hazai iskolákat a külföldön készített instant tankönyvekkel. A tankönyvkiadó privatizációjával a mindenkori oktatási miniszter is szegényebb lesz egy fontos oktatásirányítási eszközzel; ettől kezdve már nem az oktatási tárca kezében lesz egy-egy reform sikerének a kulcsa, hanem az erős, esetleg monopolhelyzetben lévő tankönyvkiadó diktál a miniszternek.

Nincs ésszerű gazdasági magyarázat sem a magánosításra, hiszen a nyereséges Nemzeti Tankönyvkiadó elkótyavetyélése évente több száz milliós biztos bevételtől fosztja meg az államot. Mi több, a kormány által javasolt módon történő privatizációval kár éri az államot azért is, mert a valódi értékénél csak lényegesen alacsonyabb áron adható el a kiadó.

Mi áll a privatizációs döntés mögött? Talán az, hogy az elhibázott gazdaságpolitikai döntések következményeként a kormány bármire hajlandó a bevételek növelése érdekében, még a nemzeti vagyon elherdálására is? Vagy talán az, hogy az árleszállítás mögött sajátos gazdasági megfontolások, érdekcsoportok állnak, ahogyan arról a tankönyves szakmában beszélnek?

Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar közoktatásnak, diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak jó minőségű, megfizethető árú tankönyvekre van szükségük, s erre az állami kézben lévő Nemzeti Tankönyvkiadó jelenti az egyik fontos garanciát. Mit kíván tenni a kormánydöntés visszavonása érdekében?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

STOLÁR MIHÁLY, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bizottsági kisebbségi véleményünknek három pillére van.

Az első: a jelentés a 2002. évről szól, amelynek félidejéig polgári kormányzás volt, ehhez képest a jelentés igen esetlegesen tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek a polgári kormány idejére tehetők. Nem tudni, hogy ez azért van-e, mert hajlamosak voltak megfeledkezni róla, vagy egyszerűen csak meghaladta a kormány erejét az egész 2002-es kormányzati munkáról teljes képet adni. A második: olyan eredményeket könyvel 2002-ben a Medgyessy-kormánynak, amelyek 2002-ben nem születtek meg, sok esetben később sem, sőt nemegyszer még a szándékok szintjén sem jelentek meg. A harmadik: az anyagot nagyértékben hitelteleníti, hogy a benne foglalt tények, adatok némiképp rendszertelenek, jelentős részben megbízhatatlanok, önkényesen vannak felsorakoztatva.

Az első pillérhez visszatérve, a polgári kormány eredményeinek elhallgatására példát említenénk. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány nyújtott jelentős ösztöndíj-támogatásokat a hazai, köztük a roma kisebbségeknek a felsőfokú tanulmányokhoz, a hátrányos helyzetű tanulók iskolai felzárkózását szolgáló oktatás jelentős támogatást kapott a közoktatásban, ami a jelenlegi támogatotti körnek például több mint kétszerese volt. Ezzel szemben a jelentésben az általunk második pillérnek nevezett rész tartalmaz olyan megállapításokat, amelyeket az anyag a Medgyessy-kormány érdemeként említ, pedig 2002-ben még a döntésig sem jutott, nemhogy a cselekvésig, például a felsőoktatás kollégiumi ellátottságának tervezett javítása. Ehhez képes ez áll az anyagban: az új kormány kollégiumfejlesztési programot indított az átlagos ellátottság javítására, valamint az intézmények közötti különbségek csökkentésére, illetve megszüntetésére.

Hasonlóképp említhetnénk a közoktatási törvény 2003-as módosításával és annak 2004. évben kifejtett hatásával kapcsolatos ügyeket, a kerettantervi tananyag csökkentésének 2003-as megvalósítását. Sőt, az informatikai fejlesztések terén, ahol az oktatási miniszternek mindig ambiciózus tervei voltak, a következő címek és ennek megfelelő tartalom szerepel a jelentésben: beszámoló a Sulinet jelenlegi helyzetéről, távlati céljairól. Ennek azonban igen csekély köze van 2002-höz.

A lakhatási támogatás esetében az anyag 2006-ig vázolja fel a biztosnak mondott és egyre rózsásabb jövőt. Miközben azt bizonygatja, hogy addigra a lakhatási támogatás megkétszereződik, aközben tudjuk, hogy mi mindennek nő az ára: nő az ára az utazásnak, a jegyzeteknek és sorolhatnám, és ezt mind kisebb százalékban támogatja a kormány. Teljességgel torz, hamis a kép, amely bemutatja, hogy miben javult a gyermekek, fiatalok helyzete, és elhallgatja, hogy kormányzati döntések nyomán mi mindenben romlottak életviszonyaik, esélyeik.

Végül a harmadik, ahol arra térek ki, hogy a jelentés ténymegállapításaival is egyéb gondok vannak. Az ifjúság helyzetét jellemezve az adatok közé keveri a felnőtt népesség írásbeliségének vizsgálatára vonatkozó, nemcsak idejét, megjelenését tekintve korábban elvégzett vizsgálatot, de nem veszi mellé például az ugyancsak fontos PIRLS-mérést és a PISA-vizsgálat eredményeit, ami nem kevés önkényességre utal a tények és adatok kezelésében.

(16.20)

Vagy a jelentés szerint a Comenius 2000 programot Magyar Bálint miniszter folytatni akarta, sőt tervei vannak vele, holott szétverte a programirodát, 2002-ben le akarta állítani a programot, csak nem tudta. Mindennél beszédesebb, hogy most 2004-et írunk, de a miniszter 2002 óta nem írt ki egyetlen pályázatot sem.

Az azonban még kellemetlenebb, hogy az oktatási tárcának a jelentésbe foglalt tájékoztatásából kiderül, hogy a programot eredendően nem is érti, nem is ismeri, azt állítja ugyanis, hogy a Comenius 2000 programot át akarta alakítani az EU-trendekhez igazodó modellprogrammá - a miniszter nyilván nem tudja, hogy ez valójában egy modellprogram volt, és ezzel keltett nemzetközi figyelmet. Ezek után végképp hiteltelenek a jelentésben felsorakoztatott tervek, amelyeknek még ma, 2004-ben sincs nyoma sem.

A jelentés egészét tekintve meg kell állapítanunk, hogy számos pozitív folyamat, ami 2002-ben akár az Orbán-kormány, akár a szocialista-szabad demokrata kormány idején kezdődött, illetve akkor még támogatásra érdemesnek bizonyult, mára sorjában sorvad el, vonják ki belőle a pénzt vagy ítélik megszűnésre: az otthonteremtési támogatás szűkülése, a diákhitel feltételeinek romlása, az utazási terhek növekedése, a hallgatói juttatások többsége reálértékének csökkenése, az esélyteremtő programok céltévesztése.

Összességében azt mondhatom, hogy a jelentést általános vitára alkalmatlannak tartjuk, mert nem ad valós képet a 2002-es évről, összemosódnak a tények, a tervek, a szándékok, elhallgatja azokat a kedvezőtlen tendenciákat, amelyek a kormányzati döntések nyomán álltak elő.

Köszönöm szépen.

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Mára addig jutottunk, hogy a jóléti rendszerváltás és a nadrágszíj-megszorítás fogalma között az állampolgárok már nem tesznek különbséget, és végképp kiüresedett a kormány folytonos ígérete is, hogy fokozottan érvényesíti a rászorultság elvét.

Figyelve a bankárkormány minisztereinek tülekedését az Orbán-kormány nyújtotta kedvezményes lakáskölcsönök gyors felvételéért, majd hogy azután az állampolgárok tömegeit gyorsan megfosztja ettől a lehetőségtől, az országnak már van fogalma arról, hogyan értik önök a rászorultság elvét.

Lakóhelyemen, Ajkán találkoztam a következő problémával. Gyerekeit nevelő fiatal házaspár egyikének keresete sem mondható magasnak, havi bruttó 90 ezer forint. Egyikük éves jövedelme sem éri el az 1 millió 350 ezer forintot, így 2003-ban mindketten havi 9000 forint adójóváírást vehettek igénybe év közben. A szűkös lakásukat szerették volna nagyobbra cserélni, igénybe véve az Orbán-kormány teremtette kedvezményes lakásvásárlási kölcsönt. Osztottak-szoroztak, és vettek egy nem túl jó állapotban lévő házat, gondolván, majd idővel felújítják. Számukra az első sokkot tavaly decemberben a hitelkamatok emelése jelentette. A második trauma a 240 ezer forintos adókedvezmény 120 ezer forintosra történő csökkentése volt, így ezen is vesztettek havi 10 ezer forintot. A harmadikat pedig most, év elején az adóbevallásuk kitöltése jelentette, ugyanis a korábban említett, önök által hozott, számukra kedvezőtlen döntések mellett az adóbevallási útmutatóban továbbra is szerepel: az ingatlanértékesítésből származó jövedelmet az összes jövedelem számítása során akkor is figyelembe kell venni, ha ön azt részben vagy teljes egészében lakáscélra fordította. Ez volt az igazi feketeleves. A kilencvenes évek elején vásárolt kis lakásukat értékesítve és a teljes összeget lakásvásárlásra fordítva a ténylegesen nem létező jövedelmük miatt összesen 216 ezer forint adójóváírást kell visszafizetniük, így a jelenlegi 60 ezer forintos nettó jövedelmük közel 40 ezerre csökken.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hogyan érvényesül itt az igazságosság és a rászorultság elve? Mit kívánnak tenni azért, hogy az ajkai családhoz hasonló helyzetben lévőket tovább ne büntessék?

Köszönöm a figyelmet, és várom a válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Somló 433 méter magas tanúhegy, lankáin különleges minőségű szőlők teremnek. Az éves 1900 óra napfénytartam, a 650-700 milliméter csapadékmennyiség, a szétmálló bazaltanyagból, löszből és homokból kialakult talaj Magyarország egyik leghíresebb borvidékévé varázsolta a Somlót. Erről egyébként már 1093-as okiratok is tanúskodnak. Az egyetlen olyan hegy Magyarországon, amelynek az északi lejtőjén is folyik szőlőtermesztés. A jellegzetes mikroklíma tökéletes ízhatású szőlőt érlel, amely a gazdák tudásának köszönhetően kiváló zamatú borokban ötvöződik eredménnyé. Doba, Somlójenő, Somlószőlős, Somlóvásárhely - e négy község osztozik évszázadok óta a hegyoldalon, de a közeli települések, Ajka, Devecser és a kicsit távolabbi Pápa város lakói közül is sokan kötődnek hozzá. Az 550 hektáros területet mintegy háromezer szőlőtulajdonos műveli. Amennyiben a pihenni és kirándulni vágyó turisták a kellemest a hasznossal is szeretnék összekötni, vonzerőt jelenthet számukra a Somló-hegy természeti szépségével, a tetején található pazar várrommal, Európa talán legzamatosabb száraz boraival. Ám hogy ez valóban így legyen, jelentős közműfejlesztésre van szükség.

Pál Béla idegenforgalomért felelős politikai államtitkár többször szólt a történelmi borvidékek szerepéről, fejlesztésük szükségességéről és a biztosítandó pénzügyi forrásokról. 2003 őszén, amikor a Somlón járt, a kormány támogatásáról biztosította a polgármestereket és a gazdákat is. Ezzel szemben 2003-ban forráshiány miatt utasították el azt a pályázatot, amely a víz- és a csatornahálózat kiépítésének kezdetét szolgálta volna. 2004-ben pedig ki sem írtak olyan pályázatot, amely ennek a célnak megfelelt volna. A kormánynak végre komolyan kellene venni saját ígéreteit, többek közt azért, hogy Pál Béla államtitkár ígéretének súlya legyen a somlói gazdák előtt, és a borturizmus feltételei valóban javuljanak. Amennyiben nem ezt teszik, a be nem váltott ígéretek miatt előbb-utóbb több ezer somlói borosgazda fejében fogalmazódik meg a kérdés, miszerint a somlói bor mégsem a nászéjszakák, hanem az ígérgetők bora.

Köszönöm a figyelmüket, s még csak azt szeretném megjegyezni, hogy képviselőtársaimmal szemben nekem volt olyan szerencsém, hogy az illetékes minisztérium jelezte, hogy írásban fognak válaszolni. Mivel a kormány részéről nincs jelen senki, ezt szerettem volna még elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A szószegő emberről van egy tájnyelvi szólás: kezemet adtam, visszavettem; szavamat adtam, hazudtam. Itt, a Házban már számtalan alkalommal szembesítettük a szocialista és szabad demokrata képviselőket és a kormány tagjait a választási kampány során és a kormányprogramban megfogalmazott ígéreteikkel. Erre azért van újból és újból szükség, mert az ígéretek és a valóság igen sok esetben köszönő viszonyban sincsenek egymással. Most az ígért munkahelyteremtéssel és azzal a valósággal szeretnék foglalkozni, amely Veszprém megyére, azon belül is Ajka térségére jellemző.

“Az ijesztgetésnek, a válsághangulat keltésének, a rossz hírek hozatalának semmilyen okát nem látom. Az országban nyugalmat látok, növekedést látok, jól alakuló munkaerőpiacot látok.ö - mondta Gyurcsány Ferenc szeptember 9-én a TV2 “Jó reggelt, Magyarország!ö című műsorában. Nem is lenne ezzel a kijelentéssel semmi baj akkor, ha a korábbi ígéret, miszerint a programban 300-400 ezer új munkahely teremtése szerepel Kovács László szerint - 2002. III. hó 12-én egy választási műsorban mondta -, legalább időarányosan teljesült volna. Mert mi is a helyzet lakókörzetemben, Ajkán? A Veszprém Megyei Munkaügyi Központ minden hónapban tájékoztatót küld számomra a munkaerő-piaci helyzet alakulásáról. Ebből kitűnik, hogy a megyében a foglalkoztatottak száma az egy évvel korábbinál 7 százalékkal kevesebb. A nyilvántartási rendszerben szereplő munkanélküliek száma július után augusztusban tovább nőtt. Ajka térségében is megkezdődött a regisztráltak számának emelkedése, melynek mértéke augusztusban közel 5 százalékos volt, a térségek közül a legmagasabb. A nyilvántartásban szereplő állomány az egy évvel ezelőttinél is csaknem 15 százalékkal magasabb. A térség hátrányos helyzetét jellemzi, hogy az állásra várók háromnegyede, 73,9 százaléka két évnél is régebben szerepel a regisztrációban, megszakításokkal. Az álláskeresők ösztönző támogatására augusztusban a térség regisztráltjainak csupán 6,3 százaléka volt jogosult.

A tájékoztató adatok különösen azért figyelemreméltóak, mert a közelmúltban került átadásra egy Tesco áruház, körülbelül 300 munkahellyel, ugyanakkor az általam említett adatokra még nem volt hatással a 139 évig működő bánya bezárása, ugyanis itt 280 bányász munkahelye szűnt meg. Szeretném kiemelni, és egyben elismerően szólni arról, hogy a tulajdonos felkészült erre a sajnálatos, de már korábban kiszámítható eseményre, hiszen olyan kollektív szerződést fogadott el, amely rögzíti, hogy az itt dolgozók a munka törvénykönyvében garantált végkielégítés kétszeresét kapják. Azt gondolom, ez nemcsak figyelemre, hanem tiszteletre is méltó. Ugyanakkor a kormány nem készült fel a 280 elbocsátott bányász új munkahelyhez juttatására, holott az ígérete erre kötelezte.

(21.20)

Ennél azonban sajnos többről is szó van: a bányabezárás el fog indítani egy láncreakciót, ugyanis a helyi erőmű sem rendelkezik közüzemi áramvásárlási szerződéssel, ezért a tulajdonosnak nem érdeke, hogy fejlesztéseket hajtson végre. Ebből pedig az következhet, hogy az ipari gőzt a városi távhőszolgáltatás csak magasabb áron képes biztosítani. Ez pedig újabb létszámleépítéseket fog jelenteni más cégeknél is.

Felmerül annak a kérdése is, hogy a timföldgyár a vörös iszapot hol fogja elhelyezni, ugyanis eddig a széntüzelésű erőműben képződött salakot használta erre.

Ezek a folyamatok a helyi önkormányzatot is sújtják, hiszen jelentős iparűzésiadó-bevételről kell lemondania.

Higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, ebben a helyzetben az Ajkán és a térségben élőket nem vigasztalja az a mondás, hogy a szavát meg nem tartó ember előbb-utóbb elnyeri méltó büntetését, miszerint kinek szél a hite, tömlöc az országa.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

STOLÁR MIHÁLY, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság október 5-én tárgyalta az előttünk lévő törvénytervezetet, amelyet az ellenzéki képviselők általános vitára alkalmatlannak tartottak. Tettük ezt azért, mert a kormány mostani javaslatai továbbra sem jelentenek garanciát arra vonatkozóan, hogy az országban az emberek biztonságban, kiszámítható körülmények között élhessenek. A módosítások nem szolgálják a családban élők érdekeit, nem segítik elő újabb munkahelyek teremtését, és a tanulni vágyók érdekeivel is ellentétesek.

Lássuk észrevételeinket egy kicsit részletesebben is! Megismerve a törvénytervezetet, azt egy jól működő és sikeres könyvelőiroda tulajdonosa is bonyolultnak, nehezen olvashatónak tartotta. Megjegyzése szerint pontos értelmezéséhez egy külön értelmező szótárra lenne szükség. Ezt az állítást támasztja alá, hogy az 1. számú mellékletben például egy 18 soros mondat található. A tavalyi adótörvényben elfogadott és megnövelt adókat az MSZP-SZDSZ-kormány továbbra is magas szinten kívánja tartani, miközben újabb elvonásokra tesz törvényi javaslatot.

A tervezetből kitűnik, hogy az egyik választási ígérettel szemben a szocialista-szabad demokrata kormány mára már a következőket mondja: több pénzt az emberektől az önkormányzatoknak. Ugyanis a kormány javaslatot tesz arra, hogy az építményadóban, a telekadóban, a magánszemélyek kommunális adójában, a vállalkozók kommunális adójában, továbbá az idegenforgalmi adóban, azaz a tételes adóösszegben meghatározott adónemek esetében az önkormányzat a korábbi maximumnál akár 50 százalékkal magasabb összeget is megállapíthasson.

A társasházak közös költségének az adóját is emeli a kormány 5 százalékkal. Ezek a változások pedig az albérletár emelkedését fogják maguk után vonni.

A felsőoktatásban részt vevőknek az új kollégiumi férőhelyekkel szemben 2005-től már drágább albérletet kell igénybe venniük.

(10.40)

Adóköteles lesz az ösztöndíj, a tankönyv- és jegyzettámogatás, illetve a hallgató gyakorlati képzésére kifizetett juttatásnak a minimálbér 50 százalékát meghaladó része. A korábban tudásalapú társadalmat hirdető kormány tulajdonképpen tudásadót vezet be. Ezzel szemben adómentes lesz az előzetes letartóztatás alatt munkát végző magánszemélyek bevétele.

Átgondolatlanságot tükröznek a fogyasztói árkiegészítésről szóló paragrafusok ebben a formában, hogy a fogyasztói árkiegészítés csak a körzetileg illetékes alapfokú oktatási, nevelési intézmény által a telephelye és a diák lakóhelye közötti útvonalra szóló bérlet után igényelhető. Ez végrehajthatatlan. A kormány megdrágítja a munkavállalók utazását, miközben megnehezíti a munkavállalásukat is, hiszen a tömegközlekedésre jogosító bérlet és jegy bekerül a természetbeni juttatások körébe, így 50 százaléka adókötelessé válik.

Álláspontunk szerint amilyen irányba most is tesz egy lépést az adórendszer, az igazságtalan. Mi azt mondjuk, hogy nem lehet eltekinteni a gyerekek számától. Nem szabad ugyanannyi terhet rakni azoknak a családoknak a vállára, amelyek nevelnek gyereket, mint amelyek nem.

A kormány szerint az átlagfizetésből élőknek több terhet kell viselniük, hiszen a kétkulcsos adórendszer következtében a 120 ezer forintot meghaladó kereset a magasabb adókulcs szerint adózik. Nem felel meg a valóságnak, hogy a következő évben adócsökkentés lesz, hiszen más adó- és járulékbevételek a többszörösét fogják meghaladni annak a 100 milliárdnak, amely a kétkulcsos személyi jövedelemadó következtében az embereknél marad, így nem adócsökkentés, hanem jó esetben is csak átrendezés lesz. Azt pedig meglehetősen kétségesnek tartjuk, hogy lehet-e ezt igazságosabbnak nevezni.

Összegezve megállapítható, hogy amit a kormány szűkmarkúan, de igen nagy hanggal ad, azt két kézzel, csendben, de annál nagyobb mohósággal veszi vissza. Végigolvasva a tervezetet, az az érzése támad az embernek, hogy a Gyurcsány-kormány Moliè re alakját, Harpagont tekinti példaképének, akit a szerelem, a család vagy az élet bármely más mozzanata csak abból a szempontból érdekli, hogyan gyarapíthatja a vagyonát, a bevételeit. Ezen azonban senkinek sem lesz oka 2005-ben nevetni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Öröm volt elmondani a bizottsági véleményt az ajkai nyugdíjasok előtt, akik most tesznek látogatást a parlamentben.

Még egyszer köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A közelmúltban több alkalommal is napirend után kértem szót, és ez az első alkalom, hogy megtisztelnek válaszadással, ezért elöljáróban is köszönöm az államtitkár asszonynak.

Két Veszprém megyei kórház is csatlakozott az elmúlt héten az országos egészségügyi figyelmeztető sztrájkhoz. Az intézményekben több száz dolgozó vett részt a munkabeszüntetésben. Kollégáik közül többen szolidaritást vállaltak a tiltakozók célkitűzésével. A Csolnoky Ferenc Megyei Kórházban pénteken reggel nyolc órától délután négyig 407 dolgozó sztrájkolt, akik ez alatt az idő alatt munkahelyükön tartózkodtak, de nem látták el feladatukat. A sztrájkot, amelyet a munkaügyi bíróság jogszerűnek tartott, ma folytatták.

Az ajkai Magyar Imre Kórházban péntek reggel hattól tíz óráig sztrájkoltak a dolgozók. Az akcióban összesen 140-en vettek részt, sőt voltak olyan betegek is, akik maguk is kitűzték a szolidaritást jelző kék szalagot. Az intézményben szerdán rendeznek újabb sztrájkot, akkor reggel 8-tól 14 óráig tart majd a munkabeszüntetés. Az ajkai Magyar Imre Kórház sztrájkban részt vevő dolgozói levélben fordultak hozzám, amelyet több mint száz munkavállaló írt alá. Ebben arról tájékoztatnak, hogy maradéktalanul egyetértenek a sztrájkfelhívásban megfogalmazottakkal, és erről tájékoztassam az Országgyűlést, amit ezennel megteszek.

Megjegyzem, nem tartozom azok közé, akikről Kökény Mihály exminiszter a következőket mondta egy sajtótájékoztatón: “Egyeseknek ahhoz fűződik érdekük, hogy a bozóttűzből erdőtüzet csináljanak.ö Sokkal inkább a szegedi sztrájkolókkal értek egyet, akik az akkori miniszternek a következőket válaszolták: “Nem a szikra tehet arról, ha a kiszáradt erdő lángra lobban.ö A sztrájkbizottság a belpolitikai helyzetre, Medgyessy Péter miniszterelnök lemondására tekintettel a 2004. szeptember 9-ére meghirdetett országos munkabeszüntetéssel járó megmozdulást felfüggesztette, majd ismételten felszólította a kormányt, Gyurcsány Ferenc akkori megbízott kormányfőt, a fenti követelésekkel kapcsolatos egyeztető tárgyalások haladéktalan megkezdése érdekében tárgyalódelegáció kijelölésére, amit jogellenesen nem tett meg.

Sokkal fontosabb volt számára és a szocialista-szabad demokrata képviselők, miniszterek számára, hogy a saját jövőjüket építsék a kormányon, illetve a párton belül. Nyilván ezért felejtették el a kampányban tett ígérgetéseik közül a következőt is, amely így szólt: “Még pár nap, és megkezdjük az egészségügy nyomorának felszámolását.ö Tessék, hölgyeim és uraim, lássanak hozzá, mert az idő halad, a becsület fogy! Ezért is ajánlom figyelmükbe a sztrájkfelhívásban megfogalmazottakat.

Meggyőződésem, hogy nem hagyhatók figyelmen kívül az egészségügyi ellátórendszert működésben tartó munkavállalók tömegeinek követelései, amely követelések a biztonságos betegellátás tárgyi és személyi feltételeinek megteremtését, a hálapénzrendszer fokozatos felszámolását, a betegek jogainak, esélyegyenlőségének érvényesülését szolgálják.

Köszönöm figyelmüket.

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Távollétében kérdezem önt. A miniszterelnöksége előtti hónapokban úgy éreztem, elfog a tanácstalanság, látva a gazdaság állapotát vagy azt, mint nőnek a családok gondjai. Ám minden megváltozott, hogy ön határozott kézzel megragadta a dolgok irányítását. Úgy érzem, végre eljött a nagy közös parlamenti egyetértés pillanata, bár pénzügyminiszterét, mint írásbeli válaszából kiderült, önnek nem sikerült meggyőznie. Ön nemrégiben itt a parlamentben azt mondta: “Arra van szükség, hogy a felső tízezer nagyobb felelősséget vállaljon közös dolgaink megoldásában, nagyobb felelősséget vállaljon a társadalmi együttműködés, szolidaritás megteremtésében, az ehhez szükséges források megteremtésében. Olyan javaslataink lesznek, amelyek lehetővé teszik, hogy a felső tízezer gyakorolja ezt a felelősséget.ö

Az MSZP-frakció is lelkesen üdvözölte az ön szavait. Úgy éreztem magam, mint érezhette magát az a parasztember, aki 1919-ben áll Károlyi Mihály, a vörös gróf előtt, és figyeli, mint veri le a méltóságos úr az első karót a földosztáshoz saját hatalmas birtokán. Különleges érzés, az ember szava eláll. Utóbb ugyan a gróf meggondolta magát, de kérem, ön ezt ne tegye. Immár egy ország sorakozik fel ön előtt, hogy figyelje a cölöpverést, azt, hogy közös dolgaink megoldásához a felső tízezer hozzátegye a maga forrásait.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A KSH által közzétett adatok szerint az elmúlt egy évben romlott életszínvonalból és abból, hogy a nettó bérek kisebb mértékben emelkedtek, mint a bruttó, az is kiderül, hogy önök az idén nagyobb adóterheket raktak az emberek vállára, mint tavaly. Emiatt még sürgetőbb a kérdés: milyen forrásokkal, körülbelül mekkora összeggel járul hozzá a felső tízezer közös dolgaink megoldásához. Mi lesz e forrás biztosításának módja? Adomány? Új adó vagy járulék? Az élénk társadalmi érdeklődésre tekintettel kérdezem, mikorra várható és hogyan történik a források szétosztása.

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A SAPARD-hivatal által kiírt 1308. számú pályázatra, amely a 2 ezer főnél kisebb települések infrastrukturális fejlesztését szolgálta, sok település nyújtott be pályázatot, több, mint amennyinek támogatást lehetett nyújtani a rendelkezésre álló pénzből.

(17.20)

Nem is meglepő, hogy forráshiány miatt sokan nem nyertek. Ám ez a pályázat még sincs rendben. Az elutasított pályázatok érdemi elbírálásának ugyanis nincs nyoma. A hivatal a 72/2002. (VIII. 15.) számú FVM rendeletben foglaltak ellenére nem szólította fel a pályázókat hiánypótlásra, ha egyáltalán ez közrejátszott az elutasításban. Nem is alakított ki meghatározott pontrendszer alapján rangsort, amely szerint sorba állíthatta volna a pályázatokat, ahogy ezt a rendelet egyébként megkívánná. A hivatal saját tájékoztatása szerint értékelőlapot sem tud küldeni az elutasított pályázóknak, mert, mint bevallotta, ilyen nem is készült.

Tisztelt Államtitkár Úr! Számos elutasított pályázó várja, hogy ön érdemi választ adjon valamennyi kérdésemre. Miért nem tett eleget a SAPARD-hivatal a jogállamiság követelményeinek? Miért nem tartotta be a jogszabályi előírásokat? Mi alapján bírálták el a pályázatokat, mi alapján döntöttek elutasításukról, ha saját bevallásuk szerint is figyelmen kívül hagyták az előírásokat? Miért nem készült pontértékelés valamennyi pályázatról? Vizsgáltatta-e ön a hivatal pályáztatási gyakorlatának törvényességét? Ha igen, milyen intézkedéseket tett? Ha nem vizsgáltatta, mikorra tud tájékoztatást adni a vizsgálat eredményéről és a megtett intézkedésekről?

Mivel kérdésemet írásban is benyújtottam, ennek ellenére fontosnak tartottam, hogy a nyilvánosság előtt szóban is megismételjem, hiszen nagyon sok önkormányzatot érint.

Érdeklődve várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Több mint két éve írásbeli kérdést nyújtottam be Csillag István gazdasági miniszterhez az Ajka Kristály Kft. biztonságos működését is veszélyeztető árfolyam-politika miatt. A válasz kitért arra, hogy a versenyképesség javításához a kormány a kétséges hatékonyságú célzott támogatások helyett kiszámítható és piacbarát gazdasági környezet teremtésével és adóterhek mérséklésével kíván hozzájárulni.

Ma már tény, hogy a kiszámíthatóság, az adóterhek mérséklése és még Csillag miniszter úr is a feledés homályába merült. A nagy ígérgetők számára egyszerűbb volt minisztereket, miniszterelnököt váltani, mint bevallani, hogy csupán a választók megtévesztésére képesek, a gazdaság élénkítésére nem. Mert beszélhetünk-e piacbarát környezetről akkor, amikor az országban napról napra egyre több munkahely szűnik meg vagy kerül veszélybe, és a munkáltatókat újabb és újabb járulékok, adóterhek sújtják?

Minden nehézség ellenére az Ajka Kristály Kft., amelynek őse 1878-ban kezdett el Ajkán dolgozni, mindvégig fizetőképes volt. Mára azonban már nemcsak az ajkai, hanem a parádi, a salgótarjáni, a hollóházi és a Zsolnay manufaktúrák működése, mi több, jövője is bizonytalanná vált. Nem csupán arról van szó, hogy közel 3 ezer munkahely került végveszélybe, amely önmagában is tragikus, de olyan szakmák és szakmai kultúrák szűnhetnek meg akár örökre, amelyeknek Zsolnay Vilmos, Róth Miksa vagy éppen Fischer Mór voltak a reprezentánsai.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az említett manufaktúrák által gyártott porcelán- és üvegipari termékeket méltán tekinthetjük hungarikumoknak. Az azonban, hogy ezek a termékek a továbbiakban is Magyarország reklámhordozói maradjanak a világban, csak úgy lehetséges, ha a munkaügyi és a Gazdasági Minisztérium ebben a rendkívül kritikus helyzetben összefogva segítő kezet nyújt a területnek. A piacon maradást vagy a piacra jutást mozdítaná elő a manufaktúrák segítése munkahelymegtartó támogatással vagy kedvezmények biztosításával.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tudnak és akarnak-e gyors és hatékony segítséget nyújtani az ajkai, a parádi, a salgótarjáni és a Zsolnay manufaktúráknak, hogy az általuk reprezentált szakmák és nemzetközi hírnévre szert tett szakmai kultúrák ne szűnjenek meg végképp, és a továbbiakban is hungarikumként, márkanévként képviseljék hazánkat a nagyvilágban?

Tisztelettel várom válaszát. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

STOLÁR MIHÁLY, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság a február 28-án tartott ülésén a “Törvényjavaslat a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításárólö című napirendi pontot megtárgyalta, és a kormány javaslatával szemben a kormánypárti és az ellenzéki képviselők egybehangzó igen szavazatával általános vitára alkalmasnak tartotta.

A tankönyvellátás a Magyar Köztársaság alkotmánya 70/F. §-ában meghatározott művelődéshez való jog érvényesülését szolgáló olyan közfeladat, amelyben a tankönyvek előállítása és a tanulókhoz történő eljuttatása piaci viszonyok között valósul meg. A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 6. § első három bekezdésében foglaltak szerint az éves központi költségvetési törvényben kell meghatározni az egy tanulóra jutó tankönyvtámogatás összegét. Ezt az összeget a fenntartók útján kell az iskolákhoz eljuttatni, amelyek ezt a támogatást az iskolai tankönyvrendelés teljesítésére használják fel.

Az iskolai tankönyvellátás feladatait vagy annak egy részét elláthatja az iskola, illetve a tankönyvforgalmazó. Utóbbi esetben az iskolának február hó utolsó munkanapjáig tankönyvellátási szerződést kell kötnie a tankönyvforgalmazóval. Ilyen szerződés azonban csak olyan forgalmazóval köthető, amelyik rendelkezik a kiadó által kiállított, tankönyvforgalmazásra jogosító igazolással. A 23/2004. (VIII. 27.) OM rendelet értelmében az iskola igazgatója minden év február 15-ig elkészíti az iskolai tankönyvrendelést, és ennek alapján rendelkezik arról, hogy a támogatást mely könyvek vásárlására fordítja.

(14.00)

Az említett jogszabályokból következik, hogy az iskola csak február 15-ét követően tud tankönyvellátási szerződést kötni. A bizottsági ülésen a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény 4. § (1) bekezdésére hivatkozva elhangzott, hogy a miniszternek minden év december 31-éig közzé kell tennie a tankönyvjegyzéket, amelyben szerepel a tankönyvek ára is. A 4. § (5) bekezdése értelmében a forgalmazó köteles garantálni, hogy ahhoz a tanuló a jegyzékben feltüntetett áron jusson hozzá.

A bizottság egybehangzó véleménye szerint, mivel az iskolai tankönyvek az említett beszerzési áron jutnak el az iskolákhoz, ezért a közbeszerzés semmilyen hatással nincs, de nem is lehet az árak alakulására. Ugyanakkor a közbeszerzési eljárás lefolytatása aránytalan terheket ró az intézményekre, hiszen annak költségeit, mint például a hirdetmények díját, a szakértők bevonását, s a többi, az iskoláknak kell fedezniük. Ráadásul fennáll annak a veszélye, hogy ha a közbeszerzési eljárás eredménytelen, akkor sérül a tanulók művelődéshez való joga, mivel a tanítási év kezdetén nem áll rendelkezésükre a tankönyv.

Mivel az uniós közbeszerzési szabályozás csak a közösségi értékhatárokkal egyező vagy azt meghaladó értékű beszerzésekre vonatkozik, így a javaslat elfogadása a közösségi joggal nem ütközik, az nemzeti jogalkotási kereteken belül marad.

A Sulinova honlapján olvasható: “Az elmúlt időszakban hozzánk érkezett kérdések alapján úgy látjuk, célszerű tájékoztatnunk a kollégákat a tankönyvbeszerzéshez kapcsolódó közbeszerzés néhány kérdéséről. Tájékoztatónk az iroda által összegyűjtött, általunk fontosnak tartott szempontok gyűjteménye. Az önök döntéseit a közbeszerzésekről szóló törvény, illetve a fenntartóik által meghatározott mozgástérben önállóan kell meghozniuk, hiszen irodánk sem jogosult a jogszabályok értelmezésére.ö Majd később: “Hangsúlyozom, hogy a leírtak tájékoztatásukat szolgálják, döntéseiket önállóan kell meghozzák, azok eredményei az önök sikereinek számát növelik, de az esetleges tévedésekből fakadó következmények is önöket terhelik.ö Szalay Sándor irodavezető, Sulinova Kht., Tankönyv- és Taneszköziroda. Hasonló tartalmú útbaigazítás olvasható az OM honlapján is.

Mindebből kitűnik, hogy a tankönyvpiac szereplői továbbra is bizonytalan helyzetben maradnak, ha ezt a törvénymódosítást a parlament nem fogadja el. Ezért a kormány javaslatával ellentétben a szakbizottság kizárólag szakmai alapon, a törvényjavaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta, és javasolja a parlamentnek, hogy ezt a törvényjavaslatot fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ajka város önkormányzata gazdálkodásának átfogó ellenőrzéséről az Állami Számvevőszék elkészítette jelentését. Az ellenőrzésre a 2003. december 22-én jóváhagyott ellenőrzési program alapján került sor.

Miután a város ellenzéki képviselői többször felhívták a szocialista polgármester figyelmét a törvénysértésekre, és erre mindig kioktató választ kaptak, felelősen gondolkodó és politizáló országgyűlési képviselőként Ékes József képviselőtársammal kértük az Állami Számvevőszéket, vizsgálja meg a törvénysértések megalapozottságát.

Ezt a város szocialista-szabad demokrata vezetői nehezményezték, és addig mentek el, hogy az ÁSZ-jelentés tárgyalása során sértegettek és vádaskodtak. Bizonyítja ezt az idézet a képviselő-testületi ülés szó szerinti jegyzőkönyvéből. A polgármester úr szavait idézem: „ Két országgyűlési képviselő arra vetemedett, hogy az ÁSZ vizsgálatát igyekezett befolyásolni. Visszaélve képviselői tekintélyükkel, mivoltukkal, ilyen kicsinyes dologra határozták el magukat.ö Ezek után természetes, hogy a fideszes képviselők felszólították a sértegetőket, hogy kérjenek bocsánatot az ÁSZ dolgozóitól, akiket elfogultsággal gyanúsítottak. A bocsánatkéréssel a szocialista-szabad demokrata városvezetés mind ez idáig adós maradt.

Sajnálatos, hogy a testületi ülésről szóló tudósítások döntő része a város alpolgármesterének és polgármesterének véleményét tartalmazta, ugyanakkor nem tért ki az Állami Számvevőszék jelentésére, amely több mint 300-szor állapította meg, hogy mely törvényeket és szabályzatokat nem tartotta be, illetve sértette meg a város önkormányzata.

A helyi lapban megjelent a szocialisták elnökének a véleménye is, ami a következő: „ Ha objektívan próbáljuk vizsgálni a dolgot, bizony nem egy matyó hímzés, amit leírtak, de a Számvevőszék már csak ilyen, ugyanis azért tartják, hogy feltárja a hiányosságokat, amelyeket a testület és a hivatal működésében tapasztalnak.ö

Azt is kijelenti, hogy törvénysértést nem állapított meg az ÁSZ. Nos, ez a kijelentés legalább 300 hantaméter, hiszen a jelentésben több mint háromszázszor szerepelt: nem szabályozták, nem tartották be, megsértették az államháztartási törvényben foglaltakat, megsértették a számviteli törvényt, megsértették az önkormányzati törvényt, és még sorolhatnám.

Nézzünk néhány konkrétumot a teljesség igénye nélkül, amelyeket az ÁSZ kifogásolt, és a szocialisták szerint nem törvénysértő. A tankolási számlák 70 százalékán nem tüntették fel a rendszámot, előfordult, hogy a menetlevelet annak a nevére állították ki, aki éppen szabadságon volt, és ráadásul jogosítványa sincs. Az önkormányzat egy 8,5 hektáros területet úgy értékesített mintegy 316 millió forintért, hogy értékbecslést nem készített. Az önkormányzat úgy adott húsz évre 7804 négyzetmétert üzemeltetés céljából a Polus-Coop Rt. részére, hogy kedvezőtlen birtoklási formát választott, mivel használati jog helyett haszonélvezeti jogot biztosított az rt. számára. Így az alkalmankénti bérleti díj alig több mint egy forint/négyzetméter, míg másutt a városban ez 640 forint/ négyzetméter. Az önkormányzat kamatmentes hitelt nyújtott az Ajkai Befektetési és Fejlesztési Kft.-nek, és a polgármester 36 havi részletfizetést engedélyezett.

A városháza hatodik emeleti tanácstermének korszerűsítésével kapcsolatban az ellenőrzés megállapítja, hogy a szerződésben vállalt kivitelezési feladatok 50 százaléka egy nap alatt nem volt teljesíthető, így a 20 milliós részszámlát jogtalanul fizették ki. Szeretném megjegyezni, hogy ennek az összegnek a háromhavi kamata száz család egyéves kommunális adójával azonos mértékű.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek azért nem pitiáner ügyek.

Az idő rövidsége nem teszi lehetővé, hogy folytassam az Állami Számvevőszék által feltárt hiányosságokat, törvénytelenségeket. Úgy gondolom, a felsorolt példák is bizonyítják: az ÁSZ jelentésében megfogalmazottak indokolttá tennék, hogy a helyi képviselő-testület a felelősség kivizsgálására egy bizottságot hozzon létre. Ezt egyébként az ellenzéki képviselők kezdeményezték, de a szocialista-szabad demokrata többség ezt elvetette.

Azt gondolom, hogy egy szocialista többségű városvezetésnek is tiszteletben kell tartania az Állami Számvevőszék megállapításait, hiszen azok nem a város képviselő-testülete ellen irányulnak, sokkal inkább az ott élő adófizető polgárok biztonságát, adóforintjainak tisztességes felhasználását segítik elő.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Több mint négy órája, amikor elkezdtük ennek a napirendi pontnak a vitáját, azt gondoltam, hogy rendkívüli nap előtt állunk, hiszen a napirendi pont tárgyalása során jelen volt a miniszter úr, és a vita az ország nyilvánossága előtt kezdődött el. Nem úgy, mint a közoktatási törvény, a felnőttképzési törvény és a szakképzési törvény, amelyek vitáját az éjszaka leple alatt kellett lefolytatnunk. Aztán kiderült, hogy a miniszter úr távozik, és éppen az ügyeletes államtitkár marad magára. (Arató Gergely: Ez az egy van neki!) Így aztán a mai nap csak részben különleges.

Megítélésem szerint az Országgyűlésnek benyújtott új felsőoktatási törvényjavaslat a magyar felsőoktatás hagyományaitól teljesen idegen, liberális elvek alapján szervezi újjá a felsőoktatást. A kormány gyakran hangoztatja és hangoztatta ma is, hogy párbeszédet folytat az emberekkel, és határozottan állítja azt is, hogy mielőtt egy törvénytervezet a parlament elé kerül, addig az összes szakmai szervezettel egyeztet.

Nos, lássuk, hogyan is történt ez a felsőoktatási törvény esetében! Az előttünk lévő tervezetet, pontosabban az eredeti törvénytervezetet a kormány már 2004 szeptemberében szerette volna idehozni, de a hatalmas tiltakozás miatt ezt nem merte felvállalni. Magyar Bálint és a kormánypárti képviselők a mai nap folyamán is többször felsorolták, hogy melyek azok a szervezetek, amelyek támogatták. Hogy örömet okozzak önöknek, ezt megteszem újra. A Magyar Rektori Konferencia, a Főiskolai Főigazgatók Konferenciája, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, a Magyar Akkreditációs Bizottság, a Doktoranduszok Országos Szövetsége, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete támogatását bírja az előterjesztés.

Szeretném megjegyezni, hogy a HÖOK közgyűlése sajtónyilatkozatot adott közzé március 2-án, hogy melyik az a tíz pont, amelynek ha a teljesülése megvalósul, csak akkor támogatják a törvénytervezetet. Mint ahogy elhangzott, a mai napon hallhattuk, hogy már az ő támogatásukat nem bírja ez a törvény-előterjesztés.

A bizottsági ülésen azonban arról győződhettünk meg, hogy számtalan szakmai szervezettel nem törekedett egyeztetésre az előterjesztő. Ezt erősítette meg az Egyesület a Felsőoktatásért és Kutatásért képviselője, aki cáfolta, hogy a felsőoktatás szereplői vagy irányítói tökéletesen egyetértenének ezzel a törvénytervezettel. 1200 felsőoktatási dolgozó és 93 akadémikus fogalmazta meg határozott kifogásait. Mi több, olyan is előfordult, hogy egyetemi vezetők úgy adták le pozitív szavazatukat a törvénytervezet mellett, hogy erre őket az intézmények nem hatalmazták fel.

(16.20)

Súlyos vétsége a tervezetnek, hogy lenyúl a szakképzéshez, ráadásul anélkül, hogy ezt a szakképzésben részt vevőkkel átfogóan s összehangoltan egyeztette volna. Ezt támasztotta alá a bizottsági ülésen a magyar közoktatási és szakképzési szervezetek képviselője is, aki többek közt azt is hangoztatta, hogy későn került eléjük a tervezet, véleményüket pedig nem vették figyelembe. Erről egyébként Kuzma képviselőtársam egy kicsit részletesebben is beszélt. Azt egyébként, hogy ezen a területen a minisztérium hibát követett el, mik sem bizonyítják jobban, mint Arató államtitkár szavai - akit most nem látok..., illetve látok a teremben, csak már nem a helyén ül. Idézem: szakképzésről nem nyilvánítanék véleményt, mert mi magunk is látjuk, hogy ezt a kérdést tovább kell egyeztetni, tovább kell róla tárgyalni. Nem kapott lehetőséget az egyeztetésre a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete sem.

Hozzászólásom további részében az intézményalapítás, intézménymegszűnés, -átalakulás témakörökkel kívánok foglalkozni. Miközben drágább és bürokratikusabb lesz az eljárás, a törvénytervezet megkönnyíti az intézményalapítást, így csökkennek azok a követelmények, amitől főiskola egy főiskola, illetve egyetem az egyetem. Az elv, nevezetesen az, hogy egy jó főiskola, amely minőségi szolgáltatást nyújt, egyetemmé építkezhessen, míg egy kevéssé népszerű, nem jó színvonalon dolgozó egyetem esetleg húzódjék összébb, támogatható. A gond, hogy a játékszabályok zavarosak, a minőségértékelés rendszere, például a belső minőségirányítás, pályakövetés nem kidolgozott, az intézmények adottságai jelentősen eltérnek, területi elhelyezkedés, infrastruktúra és a többi. Így a következmények kiszámíthatatlanok, azaz a „ lovak közé a gyeplőt!ö elv igen veszélyes lehet, különösen, mert az állami beavatkozás lehetősége jelentősen szűkül. Ennek a lehetséges következményei a következők.

A bögrecsárdák mintájára akár garázsegyetemek alakulhatnak ki, amelyek jól fizető szegmensekre épülnek rá, tudományos tevékenységük lényegében nincs, és nehéz helyzetbe hozzák a nagy intézményeket. Főiskolák is ráállhatnak a mesterképzésre, ami minőségromláshoz vezethet. Ha eltérő egyetemi struktúrák jönnek létre, mi várható? Aki csak teheti, magas presztízsű és magas összeggel támogatott képzéseket választ magának, míg ugyanakkor lesznek olyanok, akik a sok kicsi sokra megy elvet követik majd, és ezzel elszipkázzák a hallgatókat a főiskoláktól. A mesterképzést is folytató intézmények feltehetően népszerűbbek lesznek, hiszen nem kell két helyre járni, ha valaki az alapképzés után továbbtanulni akar, másrészt viszont az adott intézményekben kiadott diplomák megítélésére ez kedvezőtlenül hathat.

A törvény szempontokat fogalmaz meg az intézmények megszűnésével kapcsolatban is. A 37. § 4/a pontjára gondolok, amely úgy rendelkezik, ha a maximális felvehető hallgatói létszám 70 százalékát nem éri el három egymás után követő évben a felvettek száma, akkor a fenntartó megszüntetheti az intézményt. Igen kemény feltételnek tartom, és valószínűleg kormányzati szándékot takar több intézmény megszűnésével kapcsolatban. A javaslat szabályozza az intézmények szétválásának rendjét is, félő, hogy ez a dolog egyfajta reintegrációs folyamatot indít el, ami ellentétes egy korábbi, szocialisták által is támogatott döntéssel.

Végezetül szeretném megállapítani, hogy a törvényjavaslat a felsőoktatást szinte minden érdemi kérdésben újraszabályozza. Amennyiben a törvénytervezet jelentős módosítások nélkül kerül bevezetésre, a magyar felsőoktatás komoly zavaraival és jelentős leépülésével számolhatunk. Éppen ezért módosító javaslatokkal igyekszünk a zavart és leépülést elkerülni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)