Felszólalás adatai

Az előttünk lévő törvényjavaslat nagyon helyesen állapítja meg, hogy az új alkotmány, Magyarország új alaptörvénye a XX. század erkölcsi megrendüléséhez vezető évtizedei után egy új fejezetet nyitott a történelmünkben. És azt is helyesen állapítja meg, hogy "a békés átmenet ideiglenes alkotmánya sok tekintetben nem adott módot a kommunista diktatúrával kapcsolatos történelmi igazságtételt erkölcsi és jogi értelemben egyaránt szolgáló jogi keretek kialakítására". Igen, ez elmaradt. Elmaradt a rendezetlenül maradt kérdésekkel együtt, hangsúlyozom, olyan jogállami rendezése, amelyek nem a bosszúállás, nem a boszorkányüldözés, hanem a múlt valósághű feltárása és a társadalom igazságérzetének a biztosítása. És nemcsak a magunk, hanem gyermekeink és unokáink tisztánlátása miatt is, akik manapság már bizony a történelemkönyvből ismerik csak - akár széljegyzetként vagy megjegyzésként -, hogy a kommunizmusnak és a szocializmusnak milyen bűnei voltak. Hogy miért kell ezt megtennünk? Nem régen Németországban voltam egy konferencián, ahol számomra az egyik előadó egy meglepő német közvélemény-kutatás eredményét közölte: a ma élő, tehát a berlini fal leomlása után, fiatal generáció, 17-18 évesek közel 85 százaléka nem tudta azt, hogy volt berlini fal. Igen tisztelt Elnök Úr! Ez az anamnézia a fiataloknál sajnos nálunk is jellemző, ezért történelmi kötelességünk, hogy ezt a múltat feltárjuk, és mindenki előtt tudjuk prezentálni, hogy mi történt részben velünk, apáinkkal és nagyapáinkkal. Mert a történelmi süllyesztőben az emlékezet hamar eltűnik, és gyermekeink már nem tudnak semmit erről.

Tisztelt Képviselő Úr! Ebben a tekintetben is az utolsók között kullogunk az Európai Unió újonnan belépő tagállamai között. Igen, szinte a huszonnegyedik órában nyúlunk a probléma rendezéséhez. Pedig az elmúlt szocialista-kommunista rendszer bűneiért történő felelősségre vonás nem példa nélküli Európában, az elmúlt húsz évben egyfajta európai trendet figyelhetünk meg, hiszen a volt szocialista országokban a kilencvenes évek eleje óta törekszenek a jogállamiság eszközeivel történő elszámoltatásra, és általában véve megállapíthatjuk, hogy ezeknél az igazságtételeknél a hangsúly a jogállami eszközökön van, ami nem teszi könnyűvé a múlt lezárását, hiszen - valljuk be őszintén - sok esetben az elévülés miatt a korábbi cselekedetek már nem kérhetők számon.

Mint bizonyára képviselőtársaim emlékeznek - talán vannak közöttünk olyanok, akik az első ciklusban itt ültek a parlamentben -, az Országgyűlés asztalán már akkor szerepelt egy ilyen javaslat, de ahogy elhangzott az előttem szólóknál is, konszenzus hiányában nem sikerült a múlttal való szembenézés jogi kereteit megteremteni. És ez a probléma. Szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat, hogy az első ciklusban nagy vitát kiváltott Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvényjavaslat feküdt a Ház asztalán. Világos, hogy egy nagyon fontos kérdésről van szó a visszaható szabály tilalma, illetve az elévülés miatt.

(23.40)

Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az objektív akadályok miatt minél előbbre megyünk az időben, annál nehezebb lesz az igazságtétel. Ahogy a szereplők távoznak, úgy egyre nehezebb lesz a valós események feltárása és a bűnösök felelősségre vonása. Tehát éppen a 24. órában vagyunk, hogy ez a törvénytervezet a tisztelt Ház asztalára kerül, a mi tisztánlátásunk és a gyermekeink tisztánlátása érdekében is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy említettem, a szocialista rendszer bűneiért való felelősségre vonás nem példa nélküli Európában. Ezért is érdemes egy kicsit körülnézni az immáron európai uniós tagállamok között, ahol szinte mindegyik igyekezett hol több, hol kevesebb sikerrel, ismétlem: a jogállam keretei között, szembenézni kommunista-szocialista múltjával, azaz tanulni és okulni közelmúltbeli történelmükből. Nem árt röviden felidézni ezeket. Úgy hiszem, hogy a törvény alkotói ezt kellően körüljárták, de jól bizonyítja, hogy nem a magyar parlament az egyetlen, amelyik ezzel a nehézséggel birkózik, hanem ezt hála istennek már megtették a körülöttünk lévő, most már európai uniós tagországok, amelyek volt szocialista országok voltak.

Számunkra is példa Németország esete, ahol a Stasi ügynökei már a berlini fal lerombolásakor, '89-ben elkezdték megsemmisíteni a levéltárakban felhalmozott dokumentumokat. A keletnémet polgárok, és közöttük is elsősorban a rendszer ellenzékének számítók, elfoglalták a politikai rendőrség központját, még időben, és így biztosították azt, hogy ne vesszenek el az anyagok.

'90 márciusában aztán felállítottak egy, a belbiztonsági minisztérium feloszlatásának ellenőrzésével megbízott bizottságot. Ennek Joachim Gauck evangélikus lelkipásztor lett az elnöke. Megjegyzem, hogy ezzel Közép-Európában elsőként jött létre egy olyan intézet, amelynek feladata a történelmi emlékezet ápolása lett, és amely befogadott minden, '92-től kutatható iratot.

Ezzel egyidejűleg a Bundestag még 1990 augusztusában elfogadott egy átvilágítási törvényt, amely előírta valamennyi, a jövőben kinevezendő magas rangú hivatalnok múltjának szisztematikus ellenőrzését. Németországban meg kellett szabadulni a volt kommunistáktól, hogy helyreálljon az igazság és a morális rend a közéletben, hogy megerősödhessen a demokrácia - hangzott el nemrégen egy német konferencián Berlinben. Számunkra rendkívül tanulságos ez a mondat.

Az újraegyesítés lendületében Németország gyorsan akart előbbre jutni, és a dekommunizáció felgyorsítására olyan eszközöket vett igénybe, amelyek egyetlen másik országnak sem álltak rendelkezésére a berlini faltól keletre. Megjegyzem, a Gauck Intézet évi 100 millió eurós költségvetéssel gazdálkodhat.

A Stasi néhány vezető munkatársát ebben az időben, tehát '90-től elítélte a bíróság, de ahogy a feljegyzések mutatják, sokan megtértek az új rendszerhez. A magas rangú hivatalnokok múltjának ellenőrzésére vonatkozó törvény hatályát eredetileg 2006 végéig tolták ki, attól tartván, hogy a Stasi vezetőinek rehabilitálásához vezetne, így meghosszabbították. Megjegyzem, tessenek megkapaszkodni: Németországban 2 millió ember volt érintett.

Az átvilágításnak a némethez hasonló prompt formáját választották a csehszlovákok is. Egyébként ők voltak az elsők, akik ezt a fogalmat, hogy tudniillik lusztráció, először használták az 1991-ben elfogadott törvény elnevezésére. Ez a törvény kitiltotta a kommunista párt volt vezetőit és a politikai rendőrség ügynökeit az állami vállalatok adminisztratív, politikai és gazdasági funkcióiból.

Mindazonáltal, ellentétben Németországgal, a politikai rendőrség fennmaradt anyagaihoz a hozzáférés, talán szándékosan vagy hanyagságból, gyakran korlátozott maradt. Ugyanakkor szabaddá tették a hozzáférést a levéltárakban lévő iratokhoz. Megjegyzem, hogy 2007 júniusában a Cseh Köztársaság egy új történelmi emlékpont, a 2008-ban megnyíló totalitarizmus tanulmányozásának intézete felállításáról döntött. Megjegyzem, hogy a szocialista rendszer funkcionáriusainak nyugdíjelvonásával kapcsolatban a cseh parlament, 20 évvel a rendszerváltás után, megszavazott egy speciális extraadót, amely a korábbi pártfunkcionáriusokat sújtja. Ez is tanulságos számunkra.

És itt van Lengyelország. 1989 áprilisában a demokratikus ellenzék, élén a Szolidaritással, és a kommunista rendszer közötti kerekasztal-tárgyalások nyomán született megállapodások meghirdették a nemzeti megbékélés politikáját. A cél a negyvenöt évig tartó, totalitarizmusban meggyengült társadalom megvédése volt.

Aztán 1989 szeptemberében a szabad Lengyelország első miniszterelnöke, Tadeusz Mazowiecki a parlament előtt mondott beszédében arra szólította fel az országot, hogy nyisson új fejezetet a történelemben, és forduljon a jövő felé, mert soha nem fog kilábalni Lengyelország abból, amiben benne volt az elmúlt 40 év kommunizmusa alatt. A kompromisszumos ajánlat mögött azonban nem túl sokáig tartott a konszenzus, és a korábbi demokratikus tábor két félre szakadt. A kommunista korszak iratokkal zsúfolt levéltárai ettől kezdve a politikai játszmák eszközévé váltak. Ugye, milyen ismerős áthallás ez?

Aztán 1997-ben fogadta el a szejm a törvényt: mindenki, aki jelentős közfunkciót (kormánytag, parlamenti képviselő, bíró) tölt be, vagy ilyenre pályázik, előzőleg köteles tájékoztatni a közvéleményt arról, ha esetleg együttműködött a diktatúra politikai rendőrségével. Ugyanebben az évben több, a törvényhozói választásokon induló képviselőjelölt nyilvánosan beismerte, hogy együttműködött a korábbi államhatalommal. Ennek ellenére kettőt közülük megválasztottak. Ugye, itt is mennyi az áthallás?

Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy hiszem, hogy Románia esete még tanulságos számunkra, ahol 1994-ben nyújtották be a lusztrációs törvényjavaslatot, amit a szenátus csak 2006-ban tudott elfogadni, de a képviselőházban elakadt, és végül 2010 májusában fogadta el a parlament. Bár a parlamenti többség megszavazta, de a szociáldemokrata párt nem támogatta a lusztrációs törvényt, sőt a párt az alkotmánybírósághoz fordult miatta. 2010. június elején alkotmányellenesnek találta a törvényt az alkotmánybíróság.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem sorolom tovább a példákat. Látszik az, hogy minden volt közép-európai ország megpróbált szembenézni a múltjával, azért, hogy megtisztulva építhesse fel az új demokráciát. Különösen megkívánta volna ezt az, miután mindnyájan tagjai lettünk az Európai Uniónak, hogy ne fordulhattak volna elő olyan visszás események és jelzések, hogy például a NATO-ba a volt szovjet titkosszolgálatokkal együttműködő embereket válasszanak akár Magyarországról vagy Lengyelországból, vagy éppen Litvániából.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a gazdasági stabilitás, a gazdasági célok és a társadalom általános állapota között van némi összefüggés. És talán nem véletlen ezeket a példákat nézve, hogy Németország keleti tartományaiban, Lengyelországban vagy Csehországban, ahol a múlttal való szembenézés, a múlt lezárása megtörtént, ott tovább tudtak lépni. Elválasztották a hamisat az igaztól, és megnevezték a felelősöket.

Ezek a társadalmak és ezek az országok mára leelőzték Magyarországot. Tehát úgy hiszem, képviselőtársaim, a feladatunk nem kevesebb, mint hogy a több mint húsz elszalasztott esztendő után a társadalom egésze számára elfogadható, civilizált és európai módon, a jogállam eszközeivel tárjuk fel a múltat, és vonjuk felelősségre a felelősségre vonandókat. Csak így kaphat elégtételt Magyarország.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)