Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat természetesen teljes egészében elfogadhatatlan, az indokokat részben az előttem szóló ellenzéki képviselőtársak elmondták.

Elöljáróban viszont szeretnék utalni arra, hogy az elmúlt években többször több ellenzéki frakcióból elmondtuk azt, hogy nem kéne tovább hegesztgetni a ’94. évi LIII. törvényt, egy új végrehajtási törvény kéne, de legalábbis a végrehajtási szervezetrendszert alapjaiban kéne megváltoztatni. Tudniillik a toldozgatás-foldozgatás folyamatosan elfedi azt a problémát, hogy az a változtatás, amit ’94-ben végrehajtott az Országgyűlés, hogy eloldották az állami intézményrendszertől a végrehajtási szervezetrendszert, létrejött a végrehajtói kamara, ez melegágya annak a sok visszaélésnek, ami kicsúcsosodott az egész devizahitel-krízisben. Nyíltan kell beszélni arról, hogy ma a végrehajtói szervezetrendszert átszövi a korrupció, rengeteg család életét nem pusztán a devizahitel-csapda keserítette meg, hanem az is, ahogyan a végrehajtói szervezetrendszer közreműködött ennek a válságnak nem is a kezelésében, hanem inkább a tetézésében.

Úgyhogy én arra szeretném kérni az államtitkár urat, miután azt gondolom, ha jól emlékszem, talán Tarnai képviselő úrnak egy indítványa kapcsán már tett egy ígéretet, hogy előkészítik; bocsánat, nem Répássy államtitkár úr volt az, hanem Rétvári Bence akkor még multifunkcionális államtitkár úr, akkor még éppen igazságügyi államtitkárként tett egy könnyelmű ígéretet arra, hogy a kormány át fogja gondolni a végrehajtási szervezetrendszer átalakítását, és fontolóra veszi azt, hogy a végrehajtási szervezetet újra az igazságszolgáltatás felügyelje. Jó lenne, ha erre vonatkozólag egy indítvány már a Ház elé is kerülne.

Tisztelt Országgyűlés! Az első számú és legfőbb kifogásunk a javaslattal szemben ? hasonlóan ahhoz, amit Gyüre képviselő úr már az imént elmondott ?, hogy láttunk már sok személyre szabott törvényjavaslatot a Fidesz részéről, mindig valamelyik furfangos képviselő jött elő egy ilyen ártatlannak tetsző indítvánnyal, és természetesen nem ismeretlen az, hogy önök lokális érdekeknek megfelelően, egy helyi problémára próbálják az egész országot átszövő jogszabályrendszert átalakítani. Ez egy teljes tévedés.

Akkor, amikor nem egy helyi képviselő-testületben ülünk, hanem a Magyar Országgyűlésben, és nem egy helyre vonatkozó törvényt ? mint például a Margitsziget- vagy a Városliget-tör­vényt ? alkot meg az Országgyűlés, hanem minden városra, minden településre Soprontól Kisvárdáig érvényes jogszabályt alkotunk, akkor nem lehet egy avasi, egy miskolci problémából kiindulva, mindenféle hatástanulmány nélkül egy végrehajtási törvénymódosítást idehozni a Ház elé; illetve lehet, csak azt nem kell megszavazni.

Ez a törvényjavaslat kizárólag egy városnak egy egyébként valóban súlyos problémájából indul ki, és erre nézvést akar alapvetően változtatni a végrehajtási szabályokon, legalábbis, ami a devizahitel-károsultakra vonatkozó, speciális végrehajtási normákat illeti, anélkül, hogy megvizsgálná azt, hogy ez a változtatás az ország különböző pontjain mivel jár. Ez egy súlyos felelőtlenség, és ahogyan semmilyen személyre szabott törvény kapcsán nem voltunk partnerek, nyilvánvalóan nem tudunk elfogadni egy olyan jogszabályt, amelyik kizárólag egy helyi képviselő egyéni politikai érdekeitől vezérelve egy helyi probléma megoldása miatt próbál egy országos szabályon változtatni.

A következő probléma pedig az, hogy nem igazán világos, egyáltalán hogyan gondolja ezt képviselő asszony, illetve a kormány. Annak idején, talán egy évvel ezelőtt az LMP előjött egy olyan megoldáscsomaggal a devizahitel-krízis kapcsán, amelynek az egyik eleme az volt, hogy a bankok számára a parlament mondjon ki egy tilalmat arra, hogy a követeléseiket átruházhassák. Önök ezt a javaslatot lesöpörték az asztalról, majd most a faktorálás nyitva hagyott lehetőségén egy kiskaput nyitnak a bankok számára. Lássunk világosan: ez a törvényjavaslat erről szól. Ezzel a törvényjavaslattal önök nem munkahelyeket akarnak teremteni, ezzel a törvényjavaslattal önök azon a kiskapun engedik át a bankokat, amit az LMP javaslata egyébként be kívánt zárni.

Mi már januárban idetettünk a Ház elé egy törvényjavaslatot, hogy azok a bankok, amelyek ilyen tisztességtelen ügyletekkel zavartak devizahitel-csapdába embereket, fogyasztókat, nézzenek szembe a hitelkárosultakkal, és ne ruházhassák át a követeléseiket.

(23.20)

Mert miről szól ez a javaslat? A devizahitel-mentő törvénycsomag kifejezetten a devizahitel-károsultak esetére szűkítve egy végrehajtási moratóriumról rendelkezik. Ez a javaslat, amelyet Csöbör Katalin elénk terjesztett, föloldja ezt a végrehajtási moratóriumot, viszont a bankok a devizamentő csomag alapján nem is juthatnak olyan helyzetbe, hogy ők végrehajtást kérők legyenek, hiszen egyáltalán nem kerülhetnek a bankok olyan helyzetbe, hogy ők egyáltalán elárvereztethessék a lakóingatlanokat. Egy dolgot viszont tehetnek a bankok: átruházzák a követelésüket, faktorálják azt a követelést, ami a devizaalapú hitelügyletből ered, és ezt a követelést szépen átruházzák akár félbűnöző behajtó cégekre, de átruházhatják önkormányzatokra, állami, önkormányzati cégekre.

Na most, én azt gondolom, hogy miután az a javaslat, amit letettünk a parlament asztalára januárban Ertsey és Vágó képviselőtársaimmal annak idején, pontosan abból a megfontolásból indult ki, hogy ha egyszer éveken keresztül tisztességtelen ügyletekkel bolondították az embereket, akkor a bankok ne menekülhessenek ki kiskapukon keresztül, hanem igenis vigyék végig ők az ügyleteket, adott esetben nézzenek ők szembe azokkal a családokkal, akiket megnyomorítottak. Nem tudunk elfogadni semmi olyan javaslatot, ami ezen a nyitva hagyott kiskapun kívánja a bankokat átsegíteni.

Harmadrészt, a legfontosabb jogi kifogásunk a törvényjavaslattal kapcsolatban szintén kapcsolódik ahhoz, amit Gyüre képviselőtársam már itt az imént pedzegetett: ez a törvényjavaslat az Alaptörvény jogegyenlőséget biztosító klauzulájával ellenkezik. Ha ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja ? és nagyon csodálkozom azon, hogy az államtitkár úr támogatásáról biztosította ezt a törvényjavaslatot ?, akkor tömegével lesznek alkotmányjogi panaszok az Alkotmánybíróság előtt, és az Alkotmánybíróság nem kétséges, hogy hogyan fog dönteni.

Abban talán egyetértés van a frakciók között, hogy a devizahitel-károsultakat tekinthetjük az adósok tekintetében egy homogén csoportnak. De az, hogy egy homogén csoporton belül aszerint különböztetünk, ami nem áll összefüggésben a homogén csoport tagjainak semmiféle tulajdonságával, hanem egy tőlük teljesen független csoport, a végrehajtást kérők személyével van összefüggésben ? hiszen nincs is hatása arra a homogén csoport tagjának, nevezetesen a hitelkárosult fogyasztóknak, hogy a követelésüket a bank hogyan, kikre ruházza át, egy behajtó cégre ruházza át vagy egy önkormányzatra, önkormányzati cégre ?, egész egyszerűen alkotmányellenes megkülönböztetés a homogén csoport tagjain belül.

Én nagyon csodálkozom jogtudós képviselőtársamon, Vas Imrén, hogy ezen az alkotmánysértő gubancon nem akadt fenn itt a nagyívű hozzászólásában. Hogy gondolják ezt? Miféle alkotmányos alátámasztása van annak, hogy a hitelkárosultak csoportján belül aszerint tesznek megkülönböztetést, hogy most ugye, kijár-e a kilakoltatási moratórium vagy sem, vagy adott esetben a végrehajtást kérő kicsoda. Ha a végrehajtást kérő egy magáncég, magánszemély, akkor nem lehet kilakoltatni, akkor ? hogy úgy mondjam ? jól jár, élvezi a törvény, a parlament adta előnyöket egy hitelkárosult; az a hitelkárosult, akinek szerencsétlenségére történetesen a faktorálási lánc végén egy önkormányzati, állami cég vagy állami, önkormányzati szerv áll, így járt, ő jól megszívja az egész történetet. Ezt hogy gondolták? Hogy gondolták?! Mi ennek a megkülönböztetésnek az alkotmányos alátámasztása túl azon, hogy Csöbör Katalin miskolci képviselő lévén nyilván már tud valamit a miskolci önkormányzat terveiről, viszont őt nem zavarja, hogy egy végrehajtási törvény területi hatálya általában nem Miskolc, Avas-lakótelep?

Tehát nyilvánvaló, hogy ez a Vht.-módosítás el fog vérezni előbb-utóbb az Alkotmánybíróságnál, lesz olyan joghátrányt szenvedett hitelkárosult, aki szépen ezt az egész történetet el fogja vinni alkotmányjogi panasszal. Önöket nyilván nem zavarja, amikor itt a politikai babérok learatása miatt nyújtanak be egy ilyen törvényjavaslatot, hogy ez mennyi pluszszenvedést okoz majd egy ilyen családnak, és az Alkotmánybíróság szépen ki fogja kukázni ezt az egész törvényjavaslatot. Hogy aztán abból majd milyen új helyzet kerekedik, amikor az alkotmányjogi panasz sikeres lesz, és lezárt végrehajtási ügyeket kell adott esetben majd újra felnyitni, ez nyilván már önöket újfent nem nagyon fogja zavarni.

És hogy a jogi érveken túlmenően nézzünk azért bele egy kicsit ennek az egész javaslatnak a társadalompolitikai céljaiba is: tökéletesen elfogadhatatlan ez az egész szemlélet. Lehet, hogy nagyon vicces a képviselő asszony számára, viszont én azt gondolom, hogy olyan eszközt adni bármelyik önkormányzat kezébe, hogy szociális alapon lakosságcserét hajtson végre, tökéletesen elfogadhatatlan, mert lássunk tisztán: itt nemcsak Miskolcra alkotunk törvényt, ez azt jelenti, hogy innentől kezdve bármelyik önkormányzatnak, ha úgy gondolja, hogy kicsit át akarja rendezni a viszonyokat városon belül, ez egy eszköz erre.

Menjünk tovább! Miért gondolják azt, ha úgymond kipucolják a fészekrakókat az Avas-lakótelepről, ezzel bármilyen szociális problémát megoldottak? A miskolci önkormányzati kampányban pontosan azt mondtuk el, hogy először nem városrehabilitációban kéne gondolkodni, hanem egy szociális rehabilitációban. Lehet, hogy önnek nagyon vicces, de végiggondolták-e azt ? nem szokták végiggondolni, mert általában úgy hoznak ide törvényeket, hogy önöket nem érdeklik a következmények ?, hogy azok az emberek, akiket kipaterolnak, mondjuk, az Avas-lakótelepről, és elköltöznek pár településsel arrébb, akkor ezek a szociális problémák, úgy mégis, egy éven belül, három vagy öt éven belül fognak visszazúdulni Miskolcra? Honnan lesz ezeknek az embereknek munkájuk? Hogyan fognak ezek az emberek pluszképzéshez jutni? Egyáltalán, hogyan fognak ezek az emberek bármifajta képzéshez jutni? Önök lelkiismeretlenül próbálnak nekimenni egy problémának úgy, hogy a problémának nem a gyökereit próbálják meg kezelni.

És arról is nyilván beszélni kell, hogy ennek a törvényjavaslatnak az egész okfejtése, szellemisége mélységesen álszent. Munkahelyteremtésről beszélnek? Képviselő asszony! Vannak az ön kezében adatok, amikor egy ilyen törvényjavaslatot idehoz, hogy az országnak mely térsége az, ahol a munkahelyteremtésnek valóban a mobilitás hiánya a gátja? Van önnek fogalma arról, hogy mely városok, mely vidékek azok, ahol a foglalkoztatási problémák pontosan abból adódnak, hogy nincsen nagy közösségi bérlakásállomány?

Mert abban természetesen önöknek igazuk van, hogy az elhúzódó foglalkoztatási krízisnek ez az egyik oka, csak éppen az a helyzet, hogy ez a nagymértékű közösségi bérlakásállomány hiányzik Budapestről, hiányzik Győrből, hiányzik azokból a városokból, ahol adott esetben lenne munka, ahol van fejlődő ipar, és történetesen éppen Borsodban nem tudnak a tartósan munkanélküli emberek ott megtelepedni, mert nincs olyan közösségi bérlakásállomány, ahol ők megfizethető áron lakást tudnának bérelni. Ez pont nem Borsodnak, Miskolcnak az elsődleges problémája, túl azon, hogy a közösségi bérlakás­állomány fejlesztését nem a végrehajtási törvény hegesztgetésével, egy speciális problémára vonatkozó hegesztgetésével lehetne kezelni.

Pontosan tudja, hogy az a lakásállományszám, amiről itt szó van, semmit nem fog megoldani a magyar közösségi bérlakásállomány fejletlenségét illetően. Ebben egyébként történetesen az önkormányzatoknak, a Miskolc városi önkormányzatnak is lenne tennivalója, ehhez nem a végrehajtási törvényt kellene módosítani. Ez egy alkalmatlan tárgyon elkövetett alkalmatlan kísérlet, hogy egy klasszikust idézzek.

Egyetlenegy cél világlik ki ebből a törvényjavaslatból: a képviselő asszony teljesíteni akar, ez politikailag teljesen érthető, de ezért szétbarmolni a végrehajtási törvényt (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a 93 ezer négyzetkilométer teljes egészére úgy, hogy a hatásait nem mérik fel, egész egyszerűen lelkiismeretlenség, és ez a törvényjavaslat még vissza fog köszönni az Alkotmánybíróságról. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)