Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy ha valamiben egyetértés volt és lesz is ebben a Házban, akkor az az, hogy elsődleges feladataink közé tartozik a gyermekeink minél hatékonyabb védelme, és az Országgyűlésnek, amit a törvényalkotással ezen a területen el tud érni, azt meg kell valósítania. Ebben, azt gondolom, nincs vita közöttünk.

Talán abban sincsen vita, hogy az elmúlt években, évtizedekben, ahogy egyébként államtitkár úr is utalt erre a felszólalásában, kormányoktól függetlenül nagyon sok jogszabály született ebben a témakörben, és úgy hiszem, hogy a jogrendszer e tekintetben egyre jobbá vált. Amiben egyébként le vagyunk maradva, az nem is a jogalkotás területén kereshető, hanem azon kívül esik, illetve nem kizárólag a jogalkotás területére tartozik, így például a különböző jelzőrendszerek fejlesztése, gyermekvédelmi szolgálatok megerősítése s a többi.

Abban is egyetértettünk, tisztelt képviselőtársaim, és még egyszer mondom, valószínűleg egyet is fogunk érteni a jövőben is, hogy a büntető törvénykönyvben is biztosítanunk kell a kiemelt védelmet a gyermekek számára, megjegyzem egyébként: ugyanúgy az idős és kiszolgáltatott emberek számára is. Én mindig annak a híve voltam és vagyok most is, hogy ezeket a területeket össze kell kötni, hiszen nem lehet élet és élet közt például különbséget tenni, de úgy már lehet disztinkciót felmutatni és tenni, hogy ki az, aki védekezésre kevésbé képes, és így természetesen a gyermekek és az időskorúak idetartoznak.

Mellesleg megjegyzem, hogy nemcsak a nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetében, hanem számos más bűncselekménynél is így van ez, tehát fokozottabb védelemben részesíti már most is a büntető törvénykönyv a gyermekeket, időskorúakat és a kiszolgáltatott embereket. Ahogy államtitkár úr is utalt rá és talán az előterjesztő képviselő asszony is, hogy ma már létezik a büntető törvénykönyvben az elévülés vonatkozásában is egy ilyen megkülönböztetés. Nevezetesen, hogy az elévülés kezdete gyakorlatilag a gyermek 18. születésnapja, azaz attól függően, hogy milyen súlyú bűncselekményt követnek el, már most is nagyon kitolódik az elévülési idő. Hiszen gondoljunk arra, hogy ha egy olyan, akár nemi erkölcs elleni bűncselekményt követnek el, ahol az elévülési idő 10 év, ha mondjuk, azt egy 10 éves gyermek sérelmére követik el, akkor rögtön 18 év lesz már annak a bűncselekménynek az elévülési ideje, mint a legsúlyosabb bűncselekmények akármelyikének.

Az is helyes, hogy a legsúlyosabb, nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél a jogalkotó azon gondolkodik, hogy hogy lehetne még komolyabb védelemben részesíteni a fiatalkorúakat, kiskorúakat, 18. életévüket be nem töltötteket, gyermekkorúakat ? attól függ, hogy melyik törvény szóhasználatát idézi az ember.

És itt egy kritikát engedjenek meg rögtön a mostani törvényjavaslattal kapcsolatban! Azt gondolom, hogy ha ad hoc reagálunk bizonyos élethelyzetekre, akkor nem biztos, hogy a legjobb megoldást tudjuk az Országgyűlés elé hozni. Hadd mondjak egy példát! Itt most a képviselő asszony ? nyilvánvalóan kizárólag a jó szándéktól vezérelve ? nagyobb védelmet kíván nyújtani azoknak a gyermekeknek, akiket valamilyen nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettjeként definiálunk. De kérdezem én, hogy mondjuk, egy olyan esetben, amikor ugyanezt a gyermeket, mondjuk, nem szexuális erőszak éri, hanem úgy megverik, hogy maradandó sérüléseket szenved, hogy soha többet lábra állni nem tud, ott miért nincs el nem évülő bűncselekmény.

Azért nincs, mert most mi erre gondoltunk csak, most egy ilyen élethelyzet volt az elmúlt időszakban a médiában, és nem gondoltunk arra, hogy esetleg adott esetben más bűncselekmények esetén is érdemes ezt átgondolni. Nem azt akarom mondani, hogy akkor most nyújtsunk be egy módosítót, ami erre is reagál, mert lehet, hogy találunk másik öt bűncselekményt, ahol hasonló szituációval kerülünk szembe.

Azt mondom, hogy ha van egy olyan eset, aminek a kapcsán felvetődik a büntető törvénykönyv módosításának szükségessége, akkor érdemes egy picit abban a székben hátradőlni és meggondolni azt, hogy hogyan illesszük a rendszerbe mindezt; természetesen nem késlekedve, hiszen ezek az élethelyzetek megoldást követelnek.

De én például sokkal jobbnak tartanám ? ha már itt tartunk, a nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél ?, hogyha a kirívóan súlyos nemi erkölcs elleni bűncselekményeket ? azaz ha nevesítenem kell, akkor a szexuális erőszaknak a gyermekkorúak sérelmére elkövetett minősített eseteit ? mondjuk, lehetne életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetni.

(20.10)

S innentől kezdve nem a rendszert erőszakoljuk meg, hanem a rendszerbe illesztjük be ezt a bűncselekményt, hiszen az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények mindegyike el nem évülő bűncselekménynek számít. Én például ezt egy jobb és hatékonyabb szakmai megoldásnak tartanám, mint kizárólag az elévülési idővel való foglalatosságot. Így aztán nem kivételeket képeznénk, hanem rendszerbe illesztenénk azt a jogpolitikai szándékot, amit képviselő asszony is megfogalmazott.

Remélem, tisztelt képviselőtársaim ? és ezt most itt a felszólalásom közepébe illesztem ?, hogy ebben a vitában, amikor szakmai kritikát fogalmazunk meg, akkor senki nem fog lealacsonyodni arra a szintre, hogy aki nem támogatja teljes elánnal ezt a javaslatot, hanem bárhol kritizálni meri, az valójában a bűnözők pártján áll. Szó nincs erről. Arról van szó, hogy próbálunk egy élethelyzetet jól megoldani, próbálunk olyan büntető törvénykönyvi tényállásokat alkotni, ami valóban azt a jogpolitikai szándékot valósítja meg és éri el, amit szeretnénk, és nem visszaélésekre ad alapot. Elhihetik, tisztelt képviselőtársaim, hogy kisgyermekes apukaként, egy kislány édesapjaként biztos nagyon fontos téma ez számomra. Higgyék el, és talán így az emóció is hihető az önök számára is tőlem.

Ugyanakkor azt is látjuk ? és itt egy mondattal utalok csak erre, hiszen képviselőtársaim erről bővebben fognak majd beszélni a felszólalásuk során ?, hogy a büntetőjog nem jelent gyógyírt mindenre. Éppen Demeter Zoltán képviselő úr mondta el azt, hogy az említett szigorítások nem elegendőek, nem vezettek a megfelelő eredményre. Azt kell mondjam önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ezt elfogadjuk így, ahogy ez előttünk fekszik, ez sem fog arra az eredményre vezetni, amit önök szeretnének. Ugyanis a büntetőjog mindenhatósága nem igaz, még a súlyos bűncselekmények esetében sem.

Azt gondolom, abban is egyet kell értsünk, hogy elsősorban nem az a cél, hogy 30-40-50 év múlva meg lehessen büntetni azokat, akik ilyen cselekményeket követtek el, hanem az az elsődleges cél, hogy amikor ilyen cselekmények történnek, azt a lehető leghamarabb ismerjük föl, és tudjunk tenni az ellen, hogy további hasonló bűncselekményeket ugyanaz a személy ugyanazon sértettek sérelmére elkövethessen.

Azt hiszem, hogy ez az a jogalkotói szándék, ami elsődleges, és ha úgy tetszik, csak kiegészítő jellegű tud az lenni, hogy ha már ez megtörtént, és ha már akkor nem sikerült nekünk ezt észrevenni és megakadályozni, akkor legalább évek, évtizedek múltán is elnyerhesse a büntetését az, aki ilyet tett.

Éppen ezért tehát azt javaslom, és azt javasoltam a bizottsági vitában is, hogy elsősorban azon gondolkodjunk, akár ebben a vitában is, hogy hogyan lehetne a gyermekvédelmi szolgálatok rendszerét fejleszteni, hogyan lehetne a jelzőrendszert jobbá tenni, hogyan lehetne ezeket a cselekményeket a korai szakaszukban felismerni és megelőzni.

Higgyék el, képviselőtársaim, ez nem mellébeszélés, hanem éppen hogy ez a dolog lényege. Azt gondolom, hogy itt kell megfogni ezeket a jelenségeket, és emellé mintegy járulékos módosítás, mellétehetjük az elévülési szabályok változtatását, de amíg erről nem beszélünk, addig azt gondolom, hogy a probléma gyökeréig biztos nem érünk el, és legfeljebb ? rossz hasonlattal élve ? a problémát egy kicsit lekaszáljuk, de a gyökerét nem tépjük ki.

Másrészt, akik most felszólaltak általában ? és persze én is ezt a példát követtem, hiszen a javaslat lényege ez ?, arról beszéltünk, a képviselő asszony, hogy nevesítsük, a törvény szerint a büntető törvénykönyv 26. § (3) bekezdését egy c), egy d) és egy e) ponttal kívánja kiegészíteni. Eddig nagyjából a c) pontról beszéltünk, ami a nemi erkölcs ellen elkövetett bűncselekmények esetén az ott meghatározott ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmények elkövetésekor, ha a bűncselekmény sértettje a bűncselekmény elkövetésekor a 18. életévét nem töltötte be, akkor kizárja az elévülés lehetőségét.

De van ennek a javaslatnak egy d) és egy e) pontja, és én szakmai szempontból ennek az elfogadását ellenzem. Remélem azt, hogy kormánypárti képviselőtársaim is és ellenzéki képviselőtársaim is nyitottak lesznek a kritikai érvekre, már csak azért is, mert ezek nem elvi különbségek a nézeteink között, hanem egyszerű szakmai megfontolások.

A d) pontban azt írja képviselő asszony, hogy azoknál a bűncselekményeknél is ? a XIX. fejezet, ahol a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szól a büntető törvénykönyv ?, tehát a fejezetben meghatározott azon bűncselekményeknek, amelyeknél „a hozzátartozó vagy az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére történő elkövetés, valamint a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal történő visszaélés a súlyosabb minősítést megalapozza” ? bonyolult a megfogalmazás, de szükséges felolvasni ?, ott szintén kizárná az elévülés lehetőségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezt nem tudom támogatni. Azért nem tudom támogatni, mert először is itt már nem a fiatalkorúakról, a kiskorúakról van szó, hiszen nem feltétel itt a 18. életév be nem töltése, hanem bármilyen felnőtt korúak közti relációban ez a magatartás megvalósulhat, és ez esetben is kizárt lenne az elévülés. Márpedig itt én azt gondolom, hogy ha már túl is lépünk azon, hogy itt ennek semmi köze nincsen a fiatalkorúakhoz és az ő védelmükhöz, ez számos visszaélésre ad alapot.

Ha meggondolják azt, képviselőtársaim, hogy mondjuk, ezek tipikusan munkahelyi szituációk ? talán Demeter képviselő úr utalt is erre. Helyes az, és mi is támogattuk, hogy az ilyen jellegű viszonyok esetén is minden szexuális visszaélést a büntető törvénykönyv büntetni rendeljen. De gondolják azt meg, hogy milyen visszaélésekre ad az alapot, hogy valaki 30-40 év múlva fel tudja jelenteni egy volt főnökét, ha éppen most, mondjuk, ő gördíti az akadályt az ő előmenetele útjába, ez alapján a jogszabály alapján. Egy.

Kettő. Ha azt mondjuk, hogy az elévülést azoknál a bűncselekményeknél zárjuk ki, amelyek a legsúlyosabb megítélésűek, én úgy gondolom, hogy egy ilyen esetben, mondjuk, egy akkor is két évig, három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetén semmi okunk nincs arra, hogy az elévülést kizárjuk, holott egyébként más súlyos bűncselekményeknél, mint a rablás vagy bármi hasonló, nem zárjuk ki az elévülés lehetőségét. Itt én ezt egy kodifikációs hibának tartom inkább, mert kifejezetten nem illik bele abba a képbe, ami a képviselő asszonynak az előterjesztéssel a szándéka volt. Én ennek a d) pontnak az elvetését javasolom.

Ugyanígy vagyok az e) ponttal. Első hallásra talán meredeknek tűnik ? hogy ezt a pesties kifejezést használjam ?, hiszen azt mondhatjuk, hogy miért szeretném én a gyermekprostitúció kihasználása és a gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekmények esetén kizárni az el nem évülést, illetve megteremteni az elévülés lehetőségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akik régen vannak itt ebben az Országgyűlésben, azok emlékeznek arra a vitára, amit ebben a témakörben lefolytattunk. Most is így néz ki a büntető törvénykönyv. Volt akkor egy olyan felvetés, hogy érdemes volna bizonyos büntethetőséget kizáró speciális okokat meghatározni ennél a bűncselekményi körnél. Ha ezt megtesszük, akkor maradhat az el nem évülés a legsúlyosabb esetekben. Ha nem tesszük meg, akkor viszont életveszélyes. Már a mostani helyzet is az.

Mert ma ? és így szól a törvény, bármilyen furcsa ?, ha egy 19 éves ember egy másik 19 éves… (Dr. Selmeczi Gabriella közbeszól.) vagy egy 17 éves emberről ? itt direkt nem határozom meg most, hogy melyik a férfi, és melyik a nő, mert teljesen mindegy ? készít egy pornográf jellegű felvételt, akkor az ma 2-8 évig terjedő büntetési tétellel fenyegetett… (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tizenöt perc? Szoknom kell az új házszabályt, elnök úr. Akkor a következő felszólalásomban én ezt még ki fogom fejteni, mert hosszabb annál, mint hogy egypár másodperc türelmet kérjek.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)