Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Az elmúlt időszakban számtalan alkalommal próbáltunk már itt az elvándorlás témaköréről érdemi vitát folytatni, de sajnálatos módon ahelyett, hogy az érdemi lépéseket tudnánk itt megbeszélni, még mindig arról kell beszélni, hogy a kormány mikor fogja bevallani, hogy milyen súlyos a probléma, mekkora, milyen krízishelyzetről is beszélünk.

Mindig csak a kifogások, magyarázatok jöttek eddig. Ugye, három kategóriába lehet sorolni, hogy miket is hallhattunk önöktől. Volt, amikor a motivációkat kérdőjelezték meg, és nyilatkozták önök, hogy itt kalandvágyról van szó, ezeket a fiatalokat és kevésbé fiatalokat elsősorban ez motiválja, úgy gondolom, ez volt a leginkább felháborító a kormány részéről. Második lehetőségként önök mindig visszamutogatnak, amelyben annyi igazság van, hogy valóban 2010 előtt kezdődött ez a jelenség, de önök már négy és fél éve kormányoznak, és az elvándorlási tendencia, hajlam az emberekben ezen időszak alatt egyre csak fokozódott és nőtt. Harmadik esetben pedig, amit kifogásként szoktak említeni, pont Czomba államtitkár mondta legutoljára, hogy senki nem tudja megmondani azt, hogy Magyarországról az elmúlt években vagy évtizedekben hány ember emigrált.

Na, ebben történt most változás, ugyanis a múlt héten a KSH, ami ugye, a kormány felügyelete alá tartozó országos szervezet, mutatta ki azt, hogy az ő felméréseik szerint az elmúlt időszakban 350 ezer ember hagyta el Magyarországot, és él jelen pillanatban is külföldön. Ez egy konzervatív becslés, ahogy ők finoman fogalmaznak, mutatván azt, hogy igenis ez egy alulbecslése a számoknak, és úgy gondolom, hogy ezt mindannyian, akik foglalkozunk ezzel a jelenséggel, érzékeljük, és tudjuk azt, hogy ez egy alulbecslése ezeknek a számoknak, már csak azért is, mert másfél éve történt, és csak azokat vették be a számításba, akik már egy évnél hosszabb ideje vannak külföldön. Nem vették bele a szomszédos országokba ingázókat, ugye, tudjuk nagyon jól, hogy csak Ausztriába több tízezren járnak át. Ez a felmérés egyébként sok riasztó dolgot is mutatott. Az egyik ilyen, hogy a legiskolázottabbak hagyják el hazánkat. Ezt mutatja az az adat, hogy a kivándoroltak 32 százaléka diplomás, az itthon maradottak között csak 18 százaléknyi diplomás található. Ebből is láthatjuk, hogy leginkább a tanultabbak, a nyelveket beszélők hagyják itt sajnos hazánkat, ami igencsak súlyosbítja ezt a helyzetet.

Önök ugye, kalandvágyról beszélnek, de a felmérés ezt is cáfolja, ugyanis azt is kimutatta a KSH-nak a statisztikája, hogy a kivándorlók 84 százaléka dolgozni ment külföldre. Innentől kezdve, úgy gondolom, hogy az az önök magyarázata sem állja meg a helyét, miszerint ezt nem egy gazdasági motiváltság indokolja, azt, hogy nem találnak itthon tisztességes, jól fizető munkahelyet, igenis ezek az adatok ezt támasztják alá.

A legszomorúbb egyébként, hogy határozott hazatérési szándékról alig 10 százaléka számolt be a megkérdezetteknek, és itt azért hadd álljunk meg egy pillanatra, hogy szembesítsem önöket azzal, hogy azzal szoktak válaszolni erre a felvetésre, hogy az egyik fontos feladatuk, hogy egy olyan országot teremtsenek, ahová szeretnének hazajönni a fiatalok és kevésbé fiatalok.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kint lévők 10 százaléka szeretne az önök által teremtett országba hazajönni. Úgy gondolom, hogy ez mindennél súlyosabb bizonyítvány az önök négy és fél éves teljesítményére. A legnagyobb baj most is az, hogy nem arról beszélünk, hogy önök milyen érdemi lépéseket tettek, nem arról beszélünk, hogy vajon a felsőoktatásban elég állami helyet biztosítanak-e, sikerült-e bővíteni az állami keretszámokat, hogy mindenkinek lehetősége legyen tanulni.

Nem arról beszélünk, hogy mondjuk, a bér­lakásprogram beindítására szánt pénz vajon elegendő nagyságú-e. Nem arról beszélünk, hogy a megalkotott ifjúsági törvény vajon helytálló-e, és megadja-e azt a biztonságot a fiataloknak, amit szeretnének érezni. Nem arról beszélünk most sem, hogy sikerült-e megfelelő mértékben csökkenteni a fiatalkorú munkanélküliséget, sikerült-e tisztességes állást juttatni ennek a fiatal generációnak. És számtalan olyan kérdésről beszélhetnénk mi, ami lehet, hogy apróságnak tűnne itt, országgyűlési szinten, de egy nagyon fontos gesztus lenne a fiataloknak, hogy érezzék, hogy a kormány foglalkozik velük, a kormány fontosnak tartja ezt a generációt, és szeretné itthon tartani. Ahelyett, hogy ezekről az érdemi lépésekről beszélnénk, még mindig azt kell önöktől kérdeznem, hogy felfogják-e végre, hogy mekkora a baj, fognak-e érdemben tenni annak érdekében, hogy ezeket a fiatalokat hazacsábítsuk, vagy az éppen elvándorolni hajlamosakat itthon tartsuk. Szeretném tehát, ha ezen már túl tudnánk lépni, és végre az érdemi lépésekről tudnánk beszélni.

Egyik kezdeményezésként szeretnénk ezt elősegíteni, egy elvándorlási parlamenti politikai vitanapot szeretnénk kezdeményezni a Jobbik nevében. Én ma a frakcióvezetőket meg fogom keresni ez ügyben, és bízom abban, hogy a kormány is, amellett, hogy bevallja a probléma súlyosságát, nyitott lesz arra, hogy közösen gondolkodjunk, és ezzel is egy jelzést adjunk a fiataloknak és kevésbé fiataloknak, hogy közösen gondolkodunk róluk, fontosak számunkra, és szeretnénk megtenni azokat a lépéseket, amik itthon tudják tartani őket vagy épp haza tudják hozni a már elvándoroltakat.

Bízunk benne, hogy nyitott lesz erre a kormány. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)