Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönettel tartozunk a köztársasági elnök úrnak, hogy idehozta a Magyar Országgyűlés elé a klímaváltozás kérdését, és hogy a fenntartható fejlődés ügyében rendre megszólal nemzetközi és hazai fórumokon. (Lázár János: Így van.) Sajnos a mindennapi problémáink közepette ritkán nézünk szembe a globális kihívásokkal, mert azt gondoljuk, hogy azok távol vannak tőlünk, bennünket nem érintenek, pedig itt vannak, már a mi életünket is befolyásolják.

Az éghajlatváltozás ténnyé vált. Az éghajlatváltozással kapcsolatos keretegyezményt 1992-ben Rióban, a Környezet és Fejlődés Világkonferencián fogadták el, de sajnos mindvégig hiányzott a politikai akarat, hogy az egyes országok ? mint például USA, Oroszország, Kína ? felelősségükkel és lehetőségeikkel arányosan felvállalják a szükséges lépések megtételét. (Lázár János: Így van. Éljen Amerika!) Bár Magyarországon teljesültek a csökkentési kötelezettségek, de ez a nehézipar bedőlésének és a gazdasági struktúra átalakulásának volt köszönhető.

Globális szinten az elmúlt évek törekvései nem hoztak számottevő eredményt, mindösszesen a kiotói jegyzőkönyv keretében vállalt, 2012. év végén lejáró kötelezettségek érvényének 2020-ig tartó meghosszabbítása történt meg. Éppen ezért nem véletlen, hogy a New York-i ENSZ-rendezvény fő célja az volt, hogy politikai elkötelezettséget ébresszen a 2015-ben Párizsban megkötendő újabb, globális méretű megállapodáshoz, és ehhez kapcsolódva ösztönözze mind az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, mind az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás nemzeti és regionális szintű kezdeményezéseit.

A tét nagy. A világ országainak megállapodásra kell jutniuk abban, hogy mekkora részt vállalnak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséből, és hogy a fejlett ipari országok mennyi forrást biztosítanak a klímaváltozás hatásainak kitett országok számára a várható hatásokhoz való alkalmazkodásra, mint például a mezőgazdasági termelésünknek a változó éghajlati viszonyokhoz történő igazítása érdekében a környezetkímélőbb energiahordozókra való átálláshoz, káraik csökkentéséhez. Az alkalmazkodásra Magyarországnak is fel kell készülnie. Javasoljuk, hogy az ezzel kapcsolatos feladatokat az Országgyűlés időről időre tekintse át.

Tisztelt Elnök Úr! Az éghajlatváltozás azonban csak egyetlen a számos környezeti változás között, amelyek a jövő generációk életlehetőségeit veszélyeztetik. Az ENSZ környezet és fejlődés bizottságának „Közös jövőnk” jelentése 1987-ben arra hívta fel a világ vezetőinek figyelmét, hogy a gazdasági, társadalmi és környezeti problémák egy rendszerben léteznek, és éppen ezért csak egy rendszerben oldhatók meg és nem külön-külön. Vagyis együtt, az összes problémára kellene megfelelő választ találni, és nem úgy, ahogy általában elkülönítve keressük a választ gondjainkra.

A „Közös jövőnk” jelentésnél maradva szükséges megemlíteni, hogy a dokumentum rendet tesz a gazdaság, a társadalom és a környezet viszonyában, amikor megfogalmazza a fenntartható fejlődés fogalmát. A fenntartható fejlődés többet jelent egyszerű gazdasági növekedésnél. A növekedést tartalmában kell megváltoztatni: kevésbé anyag- és energiaigényessé kell formálni úgy, hogy hatása igazságosabban érvényesüljön. Vagyis a fenntartható fejlődés nem a gazdasági növekedés fenntartását jelenti, hanem olyan gazdasági növekedést, amelyben a GDP bővülése abszolút értelemben szétválik a környezeti terhek növekedésétől, és a megtermelt javak igazságosan terülnek szét a társadalomban.

Szép elvárás, ám jelenleg semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy lehetséges-e abszolút értelemben elválasztani a gazdasági növekedést a környezeti terhek növekedésétől. Ez a tény elvezet bennünket odáig, hogy felismerjük azt a nagyon kellemetlen összefüggést, hogy a jelenlegi makrogazdasági modell alkalmatlan a fenntarthatósági célkitűzések megvalósítására.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha nem keressük meg egy baj végső okát, ha csak a jelenségeket kezeljük, akkor a baj mindaddig bővítetten termelődik újra, amíg az ok fennáll. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)