Készült: 2024.04.30.00:21:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

123. ülésnap (2011.10.25.), 72. felszólalás
Felszólaló Vágó Gábor (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:03


Felszólalások:  Előző  72  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Miniszter úr expozéja nyilvánvalóvá tette mindannyiunk számára, hogy az az út, amit itt a Matolcsy fémjelezte gazdaságpolitika fölvázol az ország számára, az egy zsákutca. Zsákutca azért, mert egyértelműen Magyarország számára Thaiföld, Vietnam, Laosz, Kambodzsa a példakép. Minél inkább alacsony munkaerőköltséggel, minél inkább kiszolgáltatott munkavállalókkal, minél több adókedvezménnyel próbálják majd a nagy multinacionális vállalatokat az országba csábítani, a helyett az út helyett, amit az LMP is javasol, miszerint lássuk meg, hogy a térségben ki sikeres ország rajtunk kívül, mint például Szlovénia, kik azok a sikeres országok Európában, akik ott állnak a versenyképességi rangsor tetején, mint például Finnország vagy Svédország, és mi az ő versenyképességük titka.

(12.40)

No nem az olcsó és kiszolgáltatott munkaerő, hanem az, hogy olyan munkaerőt képeznek, amely képes a magas hozzáadott értékű termékek előállítására, tehát az oktatásba, az egészségügybe, az innovációba, a kutatásba és a fejlesztésbe fektetnek be ezek az országok. Miközben látni és ebből az adórendszerből nyilvánvalóvá válik, hogy Magyarország nem jól képzett, egészséges és jóllakott munkavállalókat akar, hanem kiszolgáltatott, alacsony bérköltségű és nagyon könnyen mobilizálható, azaz kirúgható munkavállalókat, egy olyan fogyasztási szerkezetben, ahol az alacsony jövedelműek a saját fogyasztói kosaruk java részét még az államkasszába fizetik be, hiszen az általános forgalmi adó növelésével ez a sors vár minden egyes kisfogyasztóra.

A versenyképesség tekintetében két út áll az ország előtt, és úgy tűnik, hogy az európai útról letér a kormány, és a távol-keleti, délkelet-ázsiai utat választja, amelyik semelyik magyar állampolgárnak nem lesz jó, kivéve talán azt a pár tízezer embert, aki eddig is jól járt a tőkejövedelmek csökkentésével, a spekulatív kapitalizmusnak kitárt kapukkal, az off-shore engedélyezéssel és egyéb tevékenységekkel, amiket a kormányzat már az eddigi munkájában is megtett. Tehát ez a nagy kép, ami látunk, hogy merre indul el a kormány.

Konkrétan a személyi jövedelemadóról és az egész munkát terhelő jövedelemadó-politikáról majd képviselőtársam fog beszélni, én inkább a többi adó részletébe mennék bele.

Nagyon furcsa az, amikor kiáll egy kormányzat, és azzal kezdi, hogy egyszerűbb lesz az adórendszer, söralátéten lehet majd adót bevallani, majd észbe kapnak, hogy rossz úton van a gazdaság, s folyamatosan újabb és újabb adónemeket találnak ki, év közben vezetnek be különböző adókat. Persze, mindegyiknek megvan a maga oka és célja, de a játékadó kapcsán már kibújt a lóláb: itt vannak olyan kisadók, amelyek mögött társadalompolitikai célok vannak. A kisadók mögött vannak társadalompolitikai célok, a személyi jövedelemadó-rendszer mögött meg nincs társadalompolitikai cél.

Tehát egyértelművé válik, hogy az adórendszer túlbonyolításával csupán sarckivetésről van szó azért, hogy tartható legyen a költségvetés, azért, hogy az egykulcsos adó árát megfizettessék az emberekkel, a vállalkozókkal, és ezért különböző adónemeket vezetnek be. Az Orbán-kormány a megalakulásakor megszüntetett pár kisebb adónemet, viszont másfél év után ott tartunk, hogy már jóval több adónem van, mint az Orbán-kormány megalakulásakor. Ez azért is furcsa, mert bejelentik annak az adminisztrációs többlettehernek a megszüntetését, amit a vállalkozások cipelnek a nyakukon, majd pedig érdemi intézkedések nem történnek.

Nézzük meg, hogy mit hoz magával az áfakulcs 25 százalékról 27 százalékra történő növelése! Egyértelműen azt, hogy amíg nem állítják át a pénztárgépeket februárig, addig kézzel kell a számlákat kitölteni. Elképzelem én, hogy egy nagy forgalmú kis boltban hogyan megy majd az állandó számlakörmölés. Nagyon túlbonyolítják a rendszert, ahelyett, hogy egyszerűsítenék, és olyan fékeket tesznek bele az egész rendszerbe, amitől nem tud fölpörögni, nem tud beindulni a gazdaság, hiszen miért adjon egy kisvállalkozó számlát, amikor csak vakarja a fejét, hogy ezt hogy is kellene megcsinálni, inkább majd megoldják okosba. Az áfaemelés nem a gazdaság kifehérítése felé mutat, de az egész adórendszerre igaz, hogy nem Magyarország megtisztítása felé mutat, hanem egyszerűen a szürkegazdaság, a feketegazdaság, a mutyiország továbbélését segíti elő.

Fontos látni, hogy az LMP is gondolkodik az áfarendszer megváltoztatásában, de mi maradnánk egy 25 százalékos általános áfakulcsnál, viszont van egy olyan terület, ahol az áfával való visszaélés már olyan bűnözői csoportokat szült, akik életvitelszerűen áfacsalásból élnek. Ez a mezőgazdasági terményeknél még inkább jellemző, és úgy gondoljuk, hogy a zöldség-gyümölcs kereskedelemben szükség volna egy 5 százalékos áfakulcs bevezetésére. Ezzel nem találtuk ki a spanyolviaszt, hiszen volt már, hogy fideszes képviselők is beadtak ilyen módosító javaslatot az adótörvényekhez. Ezért gondoljuk azt, hogy a magyar agrárium újrafelvirágoztatása, valamint az egész agrárpiac kifehérítése, illetve nem utolsósorban az egészségesen étkező magyar társadalom segítése érdekében remélhetőleg elfogadják majd ezt az áfamódosító javaslatot, hiszen ez az egyetlenegy érdemi út afelé, hogy a zöldség-gyümölcs termelés, a zöldség-gyümölcs piac, a magyar vidék újra magára találjon.

Itt van egy olyan kérdés, ami mellett egyszerűen nem lehet elmenni. Ez az önkormányzati ingatlanadó kérdése, ami valóban egy bonyolult rendszer. Az LMP önmagában nem tartja ördögtől valónak a vagyoni típusú adókat, hiszen könnyen ellenőrizhetők, s általuk a jövedelem helyett a felgyülemlett vagyonra lehet ráfokuszálni. Viszont ebben az esetben egyértelmű, hogy mire megy ki a játék. Arra megy ki a játék, hogy a kormányzat elvonja az önkormányzatoktól a forrásokat, majd azt mondja nekik, hogy adókivetési szabadságotok van, több pénzetek nincs a központból, azt csináltok, amit akartok, arra vettek ki adót, amire akartok. Ki fogja ennek a levét meginni, ha nem azok a polgárok, akik eleve befizetik az államnak az adóforintjukat, majd utána többletterhet már nem a gonosz Fidesz-kormánytól kapnak, hanem a gonosz fideszes polgármestertől? Ez így nem mehet, hiszen a feketelevest az önkormányzatokkal itatják meg, az önkormányzati rendszert véreztetik ki úgy, hogy közben nincs kidolgozva mögötte az a rendszer, amely alapján ezt az ingatlanadót bevezetnék. Egyszerűen bedobták a lovak közé a gyeplőt, mondván, hogy majd mindenki megoldja magának.

Ha ingatlantípusú adókat kellene bevezetni, akkor azt egy megfontolt, átgondolt, hatástanulmányokkal alátámasztott előterjesztéssel kellene megtenni, hiszen ebben a helyzetben az önkormányzati adószabadság csupán sarcszabadságot jelent, nem pedig a magyar önkormányzatiság újjáélesztését, és végképpen nem a magyar állampolgárokon lévő terhek csökkentését. Ez egy tipikusan fideszes javaslat, hiszen arról van szó, hogy kapkodtak, kellett a pénz a központban, és mit találjanak ki, hiszen az 55. után egy 56. adónemet a központ nem vethet ki, ezért ott helyben a kis Döbrögik majd elverik a Lúdas Matyikon a port és behajtják a sarcot. Magyarországon ez nem folytatható tovább, mindenki vállalja a saját tettéért a felelősséget, és a kormányzatnak garantálnia kell, hogy az önkormányzatok működőképesek legyenek, ne pedig különböző forráselvonások és - a megyei vagyonra visszautalva - vagyonelkobzások kapcsán tartsák lélegeztetőgépen az önkormányzatokat.

Összességében azt kell látni, hogy a fogyasztási típusú adók tekintetében ismét a kispénzű, a vásárlókosarukban főként élelmiszert, rezsiköltségeket tartalmazó csoportot támadják, nem pedig a luxusjavakat fogyasztókat. Azt kell látni, hogy a kisadónemek tekintetében ismét egy túlburjánzás található, ami csak a rendszert bonyolítja. Nagyon furcsának tartom azt, hogy Seszták Oszkár utalt a játékgépadó, a szervertípusú adó bevezetésére, hiszen ez egyszerű pénzkoncentráció. Eddig ezt mindenki fizette kicsiben, mostantól jönnek a nagyok, van egy szerver, amire össze van kötve az összes gép, ő befizeti egyben, viszont azoknak a vendéglátó-ipari egységet üzemeltető vállalkozóknak, akiknek ez egy plusz jövedelemkiegészítés volt, kiesik ez a jövedelem.

(12.50)

Tehát összességében van egy cél, ami az LMP szerint is jó cél, hogy ne a félkarú rablókba dobálják bele a pénzeket, viszont az eszköz pontosan a megvalósítás ellen hat, a saját bárók, a kormány közeli oligarchák pedig majd leuralhatják a terepet, és ismét itt van egy olyan konc, amire rá lehet vetődni. Tehát a kisadók tekintetében ismét egy rossz irányba indult el az ország.

Azt kell látni, hogy az LMP a "Munkát, levegőt!" című kiadványában nem csupán a költségvetési források elköltésére tett javaslatot, hanem ugyanúgy egy komplex adórendszert is bevezetünk, amely komplex adórendszernek egyrészt a személyi jövedelemadó kapcsán van egy nagymértékű átrendezése, amit majd képviselőtársam fog ismertetni, viszont van egy ökológiaiadó-átrendezési mértéke, amelyből elemek megtalálhatóak a kormányzati javaslatban, viszont hiányzik egy érdemi dolog, a szén-dioxid-kvóták kérdése. A globális fölmelegedésről már nem lehet eleget beszélni, viszont azt kell látni, hogy a nagy magyar energiatermelő cégek ingyen kapják ezeket a szén-dioxid-kvótákat. Az LMP megfizettetné az energiatermelő cégekkel, és az ebből származó több 10, majdnem 100 milliárd forintot pedig egy zöldberuházási alapba tennénk, amely a XXI. század kihívásaira válaszoló, tényleg, valóban zöldberuházásokra fordítana, nagy hozzáadott értékű beruházásokra fordítana pénzt.

Most pedig akkor átadnám a szót képviselőtársamnak. Köszönöm.




Felszólalások:  Előző  72  Következő    Ülésnap adatai