Felszólalás adatai

Tárgyalnunk kell a költségvetési törvényt megalapozó adótörvény-módosításoknál persze arról is, hogy nem igaz az a sok esetben, még az előző rendszerben is hangoztatott érv, hogy a világgazdasági körülmények - hányszor hallottuk, hallhattuk, hallhatták elődeink is - nem gyűrűznek be a magyar gazdaságba. De igenis, begyűrűztek akkor is, és begyűrűztek 2008-ban is. Ne menjünk ilyen messzire vissza, 2008-ban is hányszor hallhattuk akkori kormányzati tényezőktől azt az ostoba és oktondi érvelést, hogy ó, ez egy korlátozott hatásfokkal rendelkező válsághelyzet, a magyar költségvetés úgynevezetten stabil, a gazdaságpolitika stabil lábakon áll, és nincs szükség semmilyen fajta beavatkozásra.

(11.50)

Ha az akkori kormányzat 2008-ban is világosan látja, hogy egy világgazdasági válság küszöbén, kellős közepén állunk, és időben reagál a külső körülmények változására, akkor meggyőződésem szerint a későbbi negatív következmények is mérsékelhetők lettek volna.

Most egy ilyen világgazdasági válságnak, W-s válságnak a második leszálló ágában tart az egész világgazdaság, és ennek következtében igenis gyors és hatékony kormányzati beavatkozásokra volt szükség már ebben az évben, nem várva meg a jövő évet. Azt gondolom, hogy ezt a kormányzati magatartást dicséret illeti, hiszen gyorsan és aktív módon reagált a külső körülmények változásaira. Tehát amit önök, ellenzéki képviselőtársaim, rendszeresen kormányzati kapkodásnak vagy másfajta tevékenységnek minősítenek, az ezzel szemben igenis átgondolt és a körülményekhez igazodó aktív gazdaságpolitikai tevékenységet jelent.

Az az aktív gazdaságpolitikai tevékenység, amely elkezdődött ebben az évben - és adótörvények formájában is szerepelt a Ház előtt -, az folytatódik jövőre is, hiszen minden elemzői várakozás szerint jövőre egy külső világgazdasági válsággal kell szembenéznie az éppen hogy magára találó magyar gazdaságnak és magyar gazdaságpolitikának. Ennek a ciklusos válságnak a második leszálló ágában vagyunk, illetve leszünk jövőre. Ezeknek a körülményeknek a mérlegelésével kell az egész költségvetési politikát és adópolitikát górcső alá venni.

És nem igaz az, hogy Magyarországon kívül nincs élet, ez régi magyar betegség, azt gondoljuk, hogy a külső hatásokat fel tudjuk tartani az országhatároknál. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kell mindent megtennie a magyar politikának, a magyar gazdaságpolitikának, hogy ezeket a hatásokat kivédje, és aktív módon, a gazdaságpolitika aktív eszközrendszerével is próbáljon mindent megtenni azért, hogy a magyar gazdaságpolitika, ha majd elkezdődik a gazdaságpolitikai fellendülés, külső világgazdasági fellendülés, akkor erre a motorra, erre a felhajtóerőre rá tudjon csatlakozni, és ne kövessük el azt a hibát, amit az előző szocialista kormányok elkövettek, hogy az egész világ fejlődött, a közép-európai gazdaságok fejlődtek, mi pedig stagnáltunk vagy lefelé szálló ágban voltunk, oktondi és buta költségvetési politikák szolgálatába állítva a magyar gazdaságpolitika eszközrendszerét.

Tehát - mint mondottam - a gazdaságpolitikai kormányzat elkezdte már ebben az évben az alkalmazkodást a külső körülményekhez, és sok adóváltozáson ez a politikai irányváltás volt tetten érhető, amely természetesen az előttünk fekvő törvénycsomagban válik teljessé. Ugyanakkor viszont a második polgári kormány gazdaságpolitikáját vizsgálva visszanyúlhatunk akár az első polgári kormány gazdaságpolitikai tevékenységéhez is, hiszen nem olyan mértékben, mint egy kétharmados többség által és egy stabil kormányzati többség által vezérelt gazdaságpolitika, de abban a kormányzati tevékenységben, abban a kormányzati ciklusban is nyomára bukkanhatunk azoknak a céloknak, amelyek igazából most bontakozhatnak ki, amelyek most nyerhetik el teljes formájukat.

Ezek között talán legfontosabb gazdaságpolitikai és adópolitikai eszköz, amely az új gazdaságpolitikát jellemzi, az arányos adórendszer bevezetése és az ehhez való konzekvens és következetes ragaszkodás. Ragaszkodás, hiszen az elmúlt időszak adórendszere, amely főként a szocialista kormányokat jellemezte, az úgynevezett progresszív adórendszer, amit igazából még a Kádár-rendszerből örököltünk, és ennek a kontinuitásait szenvedjük mind a mai napig, akár még a szuperbruttóban is visszaköszön ez az adórendszer, nem érte el azt a hatást, amit - mint már mondottam - a Kádár-rendszerben valamikor megfogalmaztak, nem eredményezett gazdagabb országot, nem eredményezett gazdagabb adófizetőket, gazdagabb állampolgárokat. A gazdaságpolitikának pedig mégiscsak az az alapvető célja, hogy az ország polgárai gazdagabbak legyenek, ne szégyelljék, ha gyarapodni és gazdagodni akarnak, hanem igenis az egyéni törekvéseket, az egyéni életcélokat szolgálnia kell az adórendszernek is, a gazdaságpolitikai környezetnek is. Meggyőződésem szerint ez az új arányos, egykulcsosnak is nevezett adórendszer elősegíti ezt a társadalompolitikai célt, jelesül azt, hogy az egyensúly, a foglalkoztatás és a növekedés hármas követelményét egyszerre jelenítse meg a magyar politikában és a magyar gazdaságpolitikában.

Nagyon fontos törekvése jövőre a gazdaságpolitikai kormányzatnak - és ebben támogatjuk -, hogy a jelentkező első sikereket óvni kell, és ilyen módon kell kitartani az egykulcsos arányos adórendszer mellett a továbbiakban is. Azokat a sikereket óvni kell, amelyek jelentkeznek a foglalkoztatás bővülésében, úgy a foglalkoztatás bővülésében, hogy közben a közszférában foglalkoztatáscsökkenés következett be, hiszen a bürokrácia, az állami adminisztráció leépítése mindenkori célja lehet minden normális és jövőbe tekintő kormányzatnak.

Nagyon fontos mindezek mellett az a gazdaságpolitikai cél, amely inkább - ki is javítanám - eszköze a gazdaságpolitikának, az államadósság csökkentése, amely nem annyira célja, mint inkább eszköze annak a gazdaságpolitikai és adópolitikai fordulatnak, amiről beszéltem, hiszen 2,8 százalék Magyarországon az a határ, amely alá az államháztartási hiányt levive automatikusan csökkenthető az államadósság, és ha magyar gazdaságpolitikáról, magyar adópolitikáról akarunk beszélni a későbbiekben, és nem folyamatosan csak a gazdasági kitettséget elszenvedni, akkor nagyon fontos eszköze a gazdaságpolitikának a jövőben, elsősorban a növekedés időszakára alapozva, hogy ezt a gazdaságpolitikai célt, ami a 2,5 százalékos hiánycél, tartani tudjuk jövőre. Hogy ez a cél tartható legyen, példátlanul magas, mintegy 300 milliárd forintos tartalékot képez a jövő évi költségvetés különböző alapokban, amelyek a gazdaságpolitika stabilitását és a várható vagy váratlan külgazdasági körülményekhez történő alkalmazkodást segítik.

Továbbá fontos még hangsúlyozni ennél a vitánál azt, hogy 2010-ben sikerült megakadályozni az ország gazdasági összeomlását, hiszen azért nincs az olyan messze, hogy főleg ellenzéki képviselőtársaink ne emlékezhetnének rá, hogy 2010-ben a magyar költségvetés romokban hevert, és ha akkor is nem aktív és beavatkozó a magyar gazdaságpolitika - persze a különadókkal sikerült ezt elsősorban elérni -, akkor nem sikerül az akkori hiánycélt sem tartunk.

A gazdasági összeomlást az elmúlt évben sikerült megakadályozni, így erre alapozva fogalmazhatja meg a mostani gazdaságpolitika az elrugaszkodást a válságtól, a válságba szorult európai országoktól.

(12.00)

Azokat a sikereket kell a későbbiekben is megóvni, amelyeket ez a gazdaságpolitika, ez az új gazdaságpolitika elért, gondolok itt az adócentralizálás további csökkentésére, illetve nagyon fontos megemlékezni ennél a pontnál a társasági nyereségadó csökkentésére, amely az elmúlt évben megtörtént, és ebben is tetten érhető a gazdaságpolitikai stabilitás, hiszen jövőre ugyancsak ezzel a társasági nyereségadóval számol, 10 százalékos társasági nyereségadóval számol az adótörvénycsomag.

Jövőre is folytatódik ez az átállás az új adópolitikára. Az új adópolitikára, amely arra tud alapozni és maradva az eredményeknél, amelyeket őriznünk és át kell mentenünk a növekedés szakaszára, annál az eredménynél, amely talán a legfontosabb eredménye ennek a gazdaságpolitikának, hogy mintegy 500 milliárd forintot hagyott a magyar családoknál, a magyar embereknél az arányos adórendszer révén. Ebből - nagyon fontos hangsúlyoznunk, KDNP-s politikusként főleg - 170 milliárd forint a gyermeket vállaló családoknál maradt már az elmúlt évben is, és ebben az évben további lépések várhatók, hogy ez az összeg még nagyobb mértékben maradjon a gyermeket vállaló családoknál. Csak azzal a lépéssel, ami a jövő évi adótörvényekben tetten érhető, jelesül, hogy a közalkalmazottakra is kiterjeszti az adótörvénycsomag a gyermekek utáni adókedvezmény igénylésének lehetőségét, 27 milliárd forintot hagy a jövő évi adótörvénycsomag azoknál a családoknál, amelyek közalkalmazottak, köztisztviselők, és ebben az évben még nem tudták a gyermekek utáni adókedvezményüket igénybe venni. Erre jövőre lehetőség lesz, és ezzel is tovább nő a gyermekvállalást segítő eszközrendszer, az ott maradó pénz 27 milliárd forinttal, csak ennél a lépésnél.

Sokat beszéltek főleg az előző szocialista kormányok különböző konszolidációs lépésekről, elsősorban persze a bankrendszer konszolidációjáról ejtettek a kelleténél is több szót. Meggyőződésem, hogy ez az adórendszer, amely jövőre is stabilan a magyar családokat szolgálja, a családok konszolidációját szolgálja és a középosztály konszolidációját szolgálja. Ezt a jelzőt sem bűn kimondani egy adótörvény vitája kapcsán, hiszen a társadalompolitikai eszközrendszer egészét számon kérni egy adótörvény vitáján, azt kell hogy mondjam, botorság. Ennél sokkal színesebb egy társadalompolitika, hogy pusztán csak az adórendszerrel lehessen mérni, mondjuk, az eredményességét. Fontos itt emlékeztetni arra, hogy igazából a költségvetési vitában lesz a helye, de itt is el kell mondani, hogy pusztán csak azzal a lépéssel, hogy a társadalmi felzárkóztatás célrendszerét 39 százalékkal megnöveli a költségvetési törvényjavaslat - 39 százalékkal -, elsősorban itt a Start-munkaprogramra kell utalnom, jelesül, hogy munkából szerezhetik azok a társadalmi rétegek a jövedelmüket, akiket eddig segélyezésre, segélyre kényszerítettek. Tehát ez egy nagyon fontos társadalompolitikai eszközrendszer, eszköz, amelyet nem lehet számon kérni az adótörvény vitájában. Az adótörvényeknek elsősorban a hatékonyságát kell lemérni és a hatékonyság próbáján kell túlesniük.

A hatékonyság próbáját pedig meggyőződésem szerint kiállta ez az adórendszer, hiszen - mint már említettem - 500 milliárd forintot hagyott a magyar családoknál, a magyar középosztálynál. Hiszen ezt is számos alkalommal számon kérik a kormányzaton, a kormánypárti képviselőkön az ellenzéki képviselőtársaim, hogy az állítólagos gazdagok tudják igénybe venni ezt az adókedvezményt. A gazdagoknak sokkal több lehetősége van arra, hogy kibújjanak az adófizetés alól. Ez így volt a múltban is, és feltehetőleg így lesz a jövőben is, hiszen az off-shore és egyéb lehetőségek az ő világukat jelentik. A középosztály, a családok megsegítésének az eszközrendszerét ugyanakkor az egykulcsos arányos adórendszer jelenti.

Nagyon fontos eredmény ilyen válságos körülmények között, a világgazdasági válság közepette, hogy sikerült a magyar gazdaságpolitikának elérni azt a célt, amely nem volt minden évben evidencia az elmúlt időszakban, hogy az Unió átlagával nő legalább a magyar gazdaság, és ezt a jövő évre is bizton remélhetjük.

Nagyon fontos még megemlíteni, hogy az arányos adórendszer - főleg az adórendszer egészében is látható ez a törekvés - kifehérítésének célját határozta meg a kormányzat, és ehhez intézkedéseket is társított, jelesül olyan pontokon módosítja az adórendszert, amelyek a kifehérítés irányába mutatnak, ugyanakkor nagyon szigorítja az adórezsimet, az adóbehajtást, hogy ne lehessen kibújni az adófizetési kötelezettség alól.

Mint már mondtam, a jövedelmet terhelő adók csökkentését határozta el a második polgári kormány. Ezt jelenti alapvetően az egykulcsos, illetve arányos adórendszer bevezetése, az efelé történő lépéssorozat. Ugyanakkor a fogyasztást növelő adókról is beszélnünk kell, jelesül itt a sokat kárhoztatott 27 százalékos áfa megállapításáról, hiszen az sem volt nagyon régen, amikor egy választási kampányban a szocialista kormány 20 százalékra csökkentette az áfát, és rögtön a választások után, még abban az évben, nem várva meg a következő évi adótörvényeket, 25 százalékra visszanövelte az áfát - mi ez, ha nem adópolitikai cinizmus? Mi ez, ha nem visszaélés a törvények szellemével és az állampolgárok jóhiszeműségével? Ehhez az úthoz, azt gondolom, nem térhetünk vissza. Azt a 27 százalékos áfanövelést, azt a 2 százalékpontos áfanövelést, amely azt a célt szolgálja, hogy nagyobb biztonságban legyen a jövő évi gazdaságpolitika, vállalnunk kell egy ilyen világgazdasági válság közepette.

Nagyon fontos ugyanakkor még az adórendszer különböző elemeiről olyan módon beszélni, hogy olyan célzott társadalmi csoportokban, amely a rokkantakat jelenti, a kismamákat jelenti, a közszférában megszűnő álláshelyeken lévő közalkalmazottak újbóli munkavállalását jelenti, ott igenis a gazdaságpolitika, az adórendszer is e társadalmi csoportok segítségére siet, hiszen a rokkantnyugdíjasok foglalkoztatója, munkaadója a jövőben 100 százalékos adókedvezményt kap, kaphat, illetve amint mondtam, a közszférában megszűnő álláshelyeken lévő közalkalmazottakat a magánszektorban újonnan foglalkoztatók 50 százalékos adókedvezményt kaphatnak a jövő évben, ily módon ezt a csoportot, ezt a társadalmi csoportot, amely alapvetően jól képzett, és biztos vagyok benne, hogy a szabadpiacon is megállhatja a helyét, újabb esélyhez juttatva.

Az önkormányzatok adókivetési jogáról is engedjenek meg néhány szót. Az idő előrehaladtára tekintettel le kell rövidítenem a mondandómat. Az önkormányzatok adókivetési joga az önkormányzati szabadságot jelenti a mi felfogásunkban, tehát valóban, ezzel vagy élnek az önkormányzatok, vagy nem élnek. Nagyon színes az önkormányzati világ, különböző adottságú települések és különböző jövedelmi helyzetű települések vannak.

(12.10)

Ott különböző, közcélokat megvalósító önkormányzati felfogások létezhetnek és léteznek. Ezt a színes világot szolgálja ez a fajta adókivetési lehetőség, az adószabadságot növeli ez az adókivetési lehetőség.

Valóban történelmi jelentőségű az a változás, amely az arányos léptékű adórendszer bevezetését is jelenti. Ilyen léptékű időnek kell eltelnie, hogy erről az adórendszerről kellő súllyal és kellő tapasztalatok birtokában mondhassunk véleményt. Azt egyértelműen tudhatjuk, hogy az az adórendszer, amely az elmúlt 20 évet - inkább több, 30 évet - jellemezte, nem követhető, nem tartható a jövőben, hiszen nem eredményezett jobb országot, gazdagabb országot, nem eredményezett gazdagabb állampolgárokat. Ez az adórendszer nem folytatható. Egyértelműen az arányos adórendszert kell bevezetnünk. Az ezzel kapcsolatos eredmények egy év alatt olyan mértékben várhatók, amely mértékben az egy év jelentkezik a történelmi távlatban.

Fontos hangsúlyoznunk még, hogy ez az adórendszer szabadságot eredményez mind az arányos adórendszerben, mind akár az önkormányzati és a többi intézkedés tekintetében, és azt eredményezi, hogy egy feltehetőleg létrejövő újabb gazdaságpolitikai, illetve világgazdasági fordulat esetén fel tudunk szállni arra a növekedési pályára, amelyről az elmúlt adórendszer eszköztelensége és rossz célrendszere miatt le kellett maradnunk.

Még egy adóelemről, ha megengedik, a játékadó megemeléséről külön szeretnék szólni. Ez egy olyan gazdaságpolitikai cél, amely ritkán kérhető számon az adórendszeren, itt viszont jó célokat szolgál. Sok esetben hallhatjuk azt a kritikát az adórendszerrel kapcsolatban, hogy esetleg megszűnnek játékhelyek, és ilyen módon nem jön be az az adómennyiség, amely ettől az adótól elvárható lett volna. Ha megszűnnek azok a játékhelyek, azok a játszóhelyek, akkor rögtön egy társadalompolitikai célt szolgált ez az adórendszer, és nem olyan módon költi el a pénzét az a bizonyos szegényebb réteg, amely eddig sajnos ebben a csapdában volt.

Összességében arra kérem képviselőtársaimat és a tisztelt Házat, hogy ezek ismeretében támogassa a jövő évi adócsomag-változást. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)