Felszólalás adatai

Amikor adótörvényekről beszélünk, akkor nagyon jól tudjuk, hogy adótörvényekkel egy mindenkori parlamentnek, egy mindenkori kormányzatnak lehetnek gazdaságpolitikai célkitűzései és lehetnek társadalompolitikai célkitűzései. Általában az a gyakorlat szerte a világban, hogy társadalompolitikai célkitűzéseket adórendszeren keresztül azok a gazdag országok tudnak érvényesíteni, ahol egyébként jól megy a gazdaság, sikeres az ország, sikeresek a vállalkozások, megvan az a megtermelt jövedelem, amelyiknek az újraelosztására az a gazdaság önmagában akár nagy volumenben is képes.

Gazdaságpolitikai célkitűzéseket pedig akkor szokás érvényesíteni, ha elsősorban a gazdaság fellendítése, a gazdaság helyzetbe hozása vagy éppen kondícióinak a megőrzése az adópolitika, illetve a gazdaságpolitika célja.

(11.00)

Tehát mindig el kell dönteni egy adórendszer kialakításánál, hogy gazdaságpolitikai vagy társadalompolitikai értelemben fontosabb ennek az adórendszernek a működtetése. Az elmúlt éveket megvizsgálva, azt hiszem, egyértelmű, hogy Magyarországon ma milyen választ kell adnunk erre, mert nézzük meg, hogy a mostani adórendszer alapjait, amit a mostani adótörvények is továbbvisznek 2011 elejére - tehát a 2010. évi parlamenti vitában a 2011-es adótörvények elfogadásakor raktuk le -, ahhoz, hogy fel tudjuk mérni annak helyességét és az akkori céljait, azt kell megnéznünk, hogy 2010 előtt milyen adórendszere volt ennek az országnak, és ez önmagában mire volt képes.

2010 előtt ennek az országnak volt egy olyan adórendszere, amelyik hihetetlenül magas újraelosztási hányadot mutatott, tehát rengeteg jövedelmet vont el a társadalom minden szintjéről kivétel nélkül, rekord magas adóztatási szinten volt Magyarország, ehhez képest a gazdaság teljesítőképessége meglehetősen gyatra volt. A 2002-2010 közötti esztendőkben Magyarország gyakorlatilag az összes minket körülvevő közép-európai ország átlagos gazdasági növekedési mutatóitól elmaradt, a magyar gazdaság egyre hátrányosabb helyzetbe került, a korábbi közép-európai vezető szerepét gyakorlatilag elveszítette, sőt 2009-2010-re eljutottunk oda, hogy a sereghajtók közé került, ha nem éppenséggel a sereghajtó lett ebben az értelemben.

Innentől kezdve nyilvánvaló, hogy a 2010 előtt működő adórendszer két szempontból is megbukott. Megbukott gazdaságpolitikailag, mert hihetetlenül magas újraelosztás mellett egyébként a gazdaságot tönkretette a 2010 előtt működő adórendszer Magyarországon. A másik oldalon megbukott társadalompolitikailag is, mert ha megnézzük azt, hogy ebben az időszakban a gazdagodás vagy a szegényedés jellemezte Magyarországot, akkor azt láthatjuk, hogy 2010-re, 2009-2010-ben is a reáljövedelmek jelentős csökkenése volt megfigyelhető. Azzal a ténnyel kellett szembenézni, hogy a magyar gazdaság mellett a magyar családok is óriási nehézségekkel küszködnek, pénzt vonnak el tőlük, miközben a kiadásaik növekednek. Ebből, én azt gondolom, az látszik, hogy a 2010 előtt működő adórendszer nemcsak gazdaságpolitikailag, hanem társadalompolitikailag is megbukott. Ezért nagyon csodálkozom, hogy az itt a parlamentben jelen lévő ellenzéki pártok ennek az adórendszernek a visszahozatalán munkálkodnak, legalábbis a túlnyomó többségük; ez számomra rendkívül meglepő. Az egy bukott adórendszer volt, tisztelt képviselőtársaim, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, tönkretette a magyar gazdaságot, hihetetlenül versenyképtelen helyzetbe hozta Magyarországot. Önök ezt az adórendszert akarják a javaslataik formájában visszahozni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Itt szeretnék arról is beszélni, mielőtt arról beszélnénk, hogy mi van ezekben az adótörvényekben, hogy ehhez képest az ellenzéki javaslatokban mi fogalmazódik meg, és ha megengedik, a tisztánlátás kedvéért én most nem is saját elemzéseket, hanem az egyik komoly és mértékadó gazdasági napilap ellenzéki adótörvény-javaslatokkal kapcsolatos elemzését szeretném ehhez alapul venni, tisztelt képviselőtársaim.

A legnagyobb ellenzéki párt, legalábbis ma még, hogyha továbbosztódással nem gyarapodik (Közbeszólás az MSZP soraiból.), akkor a legnagyobb ellenzéki párt adótörvény-javaslatai ebben a formában drasztikus adóemeléseket foglalnak magukban. Tehát a szóban forgó gazdasági napilag gazdasági elemzését idézem, ők azt mondják, hogy ha azok az intézkedések megvalósulnának, amelyeket a legnagyobb ellenzéki párt, nevezetesen az MSZP javasol, visszatérve a 2010 előtt sikertelenül működő adórendszerhez, az a személyi jövedelemadó területén 320 milliárd forintos plusz adókivetést jelentene. Ennyi pénzt vonna el a magyar családoktól, miközben a tőlük örökölt devizahitelek terhe is részben még ott van a magyar családokon. A magyar gazdaság számára is egy nagyszerű kihívást hordozna magában, mert a társasági adó emelésén keresztül - ugyancsak a szóban forgó gazdasági napilap elemzése szerint - a legnagyobb ellenzéki párt 250 milliárd forintot venne el, leginkább a magyar közepes vállalkozásoktól, azoktól a vállalkozásoktól, amelyek ma a legnagyobb mértékben hordozzák a vállukon a magyar gazdaság működtetésének és a munkahelyteremtésnek a terhét. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az MSZP adópolitikájának a lényege, brutális mértékű adóemelés a családoknál is meg a vállalkozásoknál is.

Az LMP tervezetét is érdemes ebből a szempontból végignézni. Szintén, hogyha megnézzük a szóban forgó gazdasági napilap elemzését, akkor ott is az egyszer már megbukott személyi jövedelemadó-rendszer visszahozatala 188 milliárd forintos adóemelést jelentene a magyar családok egy jelentős részénél. Ezzel párhuzamosan, számunkra meglepetés, hogy a jövedéki adó területén kétszeres jövedékiadó-terhelést foglalnak magukban az LMP javaslatai ahhoz képest, amit a kormány letett az asztalra. Kétszer akkora mértékben emelné meg a jövedékiadó-terheket; akkor ezek után nem tudom, miért is hallottam én a jövedéki adó tekintetében egy-két kritikai szót azoktól, akik pontosan kétszer ekkora adóterhelésre tennének javaslatot. A cégautóadó tekintetében is például másfélszeres mértékű adóemelést foglalnának magukban azok a javaslatok, amelyeket az LMP megfogalmazott, és akkor még az összes többiről ebben a formában nem is beszéltem, tisztelt képviselőtársaim.

Számomra elgondolkodtató, hogy gyakorlatilag az ellenzéki pártok semmilyen más érdemi javaslatot nem tudtak megfogalmazni, csak azt, hogy visszatérjenek egy 2010 előtt megbukott adórendszerhez, s egyébként más adótételeket pedig, szerintem már azon a határon túl, ahol ez az elviselhetőséget érinti, drasztikusan megemeljenek. Még egyszer szögezzük le, a 2010 előtt működött adórendszer nemcsak a családoktól vont el óriási pénzeket, hanem abban az értelemben is sikertelen volt, hogy a gazdaság visszaesése mellett végül is a munkahelyek csökkenését is eredményezte, elvégre egyáltalán nem alakult ki munkahelyteremtés, nem ösztönözte sem a többletmunkát, sem a munkahelyteremtést az az adórendszer.

Ehhez képest, amikor mi a magunk részéről letettük az asztalra azokat az adótörvény-javaslatokat, amelyeknek a továbbélését láthatják a 2012. évi adótörvényben, akkor meghoztuk azt a döntést, hogy az adórendszer célja alapvetően gazdaságpolitikai célkitűzés. Olyan versenyképes adórendszert kialakítani Magyarországon, amelyik a munkahelyteremtést is ösztönzi, de főleg a munkavállalást ösztönzi, tisztelt képviselőtársaim, aminek szerintem külön nagy jelentősége van. Magyarország azon közép-európai országok egyike, ahol a munkát vállalók száma arányaiban az ország össznépességéhez képest az alacsony kategóriába tartozik. A cél mindenképpen az, hogy ne csak munkahelyteremtés legyen, hanem értelemszerűen egyre többen érezzenek ösztönzést arra, hogy visszatérjenek a segélyek világából a munka világába. Az adórendszernek azt kell ösztönöznie, hogy ez megérje, minden jövedelemkategóriában megérje, és ne legyenek olyan jövedelemkategóriák, ahol azért nem éri meg, mert így se, úgy se fizet adót, akkor már mindegy, hogy dolgozik vagy nem dolgozik ebben az értelemben. Olyan adórendszert kell kialakítani, amelyikben minimális többletmunka is rögtön többletjövedelemként jelentkezik, és lehetővé teszi azt, hogy ténylegesen ösztönözze a magyar munkavállalókat arra, hogy ha lehet, minél nagyobb számban törekedjenek a munka világába.

Mondhatják erre persze, hogy ma nagyon nehéz munkát vállalni. Ez igaz, bár hozzáteszem, hogy az az adórendszer, amit a magunk részéről bevezettünk, a 2010 előtti tendenciákhoz képest 2011-ben már növelte a foglalkoztatottak számát, hiszen több tízezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma Magyarországon. (Gúr Nándor: Hülyeséget beszélsz!) Lehet ezt kicsi sikernek tekinteni, de legalább pozitív szám ahhoz képest, ami 2010 előtt, 2009-ben vagy éppenséggel 2008-ban volt, amikor ezek a számok negatívak voltak, és nem pozitívak, tisztelt képviselőtársaim. Ha így nézzük, akkor azt gondolom, hogy már ebben az értelemben is egy előrelépés volt az adórendszer, de azt azért ne felejtsük el, ennek ténylegesen az volt a célja, hogy ösztönözze a munkába való visszatérést, és meggyőződésem szerint ez az adórendszer valóban ebbe az irányba tett előrelépés.

Visszatérve az adórendszer akkor kitűzött gazdaságpolitikai céljaihoz, azt egyértelműen kimondtuk, mivel szerintünk az adórendszernek gazdaságpolitikai célja van, ezért értelemszerűen olyan versenyképes adórendszerre kell törekedni, amelyik akkor tud talán a legsikeresebben működni, ha egyszer a válság elmúlik. Márpedig el fog múlni, tisztelt képviselőtársaim, mint minden válság, ez is véget ér egyszer. Magyarországnak az a dolga, hogy fölkészüljön arra a helyzetre, amikor akár Európában be tud indulni a gazdasági növekedés, akár a világgazdaság nagy részében, hogy ne álljon elő még egyszer az a helyzet, ami pont 2002-2010 között volt, hogy amikor a 2003-2008 közötti időszakban mind az európai gazdaság, mind a világgazdaság egy jelentős, dinamikus növekedési tendenciát mutatott, aközben Magyarország nem a fölzárkózó, hanem a leszakadó országok egyike volt, azért, mert olyan adórendszert működtettek, amilyen adórendszert működtettek. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Hiába csóválják a fejüket MSZP-s képviselőtársaim, nézzék meg! A hozzánk hasonló adórendszerrel Szlovákia képes volt arra, hogy 4-5 százalékos mezőben növelje a gazdasági teljesítményét, míg az önök kormányzása idején Magyarország jó esetben az 1-2 százalékos mezőben tudott mozogni; gyakorlatilag fele akkora gazdasági növekedési potenciállal rendelkezett, mint a velünk szomszédos országok túlnyomó többsége.

(11.10)

Míg Magyarország a gazdasági teljesítményét tekintve Közép-Európában még 2002-ben az első országok egyike volt, aközben jelentősen leszakadtunk ettől. Ha megnézzük a GDP-adatokat, akkor egyértelműen az derül ki, hogy Magyarország e téren sajnos egy leszakadó tendenciába került, pontosan 2003 és 2008 között, akkor, amikor mások növekedni tudtak. Fel kell készülni arra, hogy ha elmúlik a válság, akkor Magyarországon Európa egyik legversenyképesebb adórendszere tudjon működni, amely ösztönzi a munkavállalást és ösztönzi a munkahelyteremtést is.

Ezért kellett áttérni az arányos adórendszerre. Arra az arányos adórendszerre, amelyiket több velünk szomszédos ország gyakorlatilag már bevezetett előttünk, nem véletlenül, és a gazdasági teljesítményen látszik, hogy sikerrel. A másik oldalról azt is hozzá kell tenni, hogy ugyanebben az arányos adórendszerben először megjelenítettük Magyarországon a gyermekvállalás költségeit is. Ne felejtsük el, szintén szocialista képviselőtársaink voltak azok, akik az adórendszernek ezeket a korábban már létező elemeit eltörölték 2002-t követően, és gyakorlatilag semmi nem volt az, ami a gyermekvállalás terheit elismerte volna a 2003 óta működő adórendszerben. Ennek is megvoltak a maga hátrányos következményei. A mi meggyőződésünk szerint az adórendszerben azoknak a családoknak a költségeit, akik gyereket nevelnek - mert ez egy társadalmi költség, a jövőhöz való hozzájárulás -, el kell ismerni. Ez megjelent az adórendszerben. Összességében a 2011-es adótörvényekkel közel 450 milliárd forintot hagytunk ott a magyar családoknál, s nemcsak az arányos adórendszer, hanem a gyerekek után járó adókedvezmény, a gyerekek után járó adócsökkentő tételek segítségével is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a 2012. évi arányos adórendszer tisztává tétele időszakában egy köztes lépés. Ne felejtsük el, 2011-ben azt csináltuk meg, hogy egy adókulcsot vezettünk be a korábban létező több adókulcs helyett. Nem tudtunk hozzányúlni ahhoz az örökölt adóalap-számítási módszerhez, amit egyébként szintén szocialista kormányok fejlesztettek ki. Ez az úgynevezett szuperbruttó elve, aminek az a lényege, hogy az adó alapját nemcsak az ember bruttó jövedelme teszi ki, hanem annál 27 százalékkal több, tehát az utána fizetett járulékok egy része is. Ez az, amit egyébként nem ért a magyar munkavállalók túlnyomó többsége, abszolút érthető okokból. A szocialisták 2009-ben azt csinálták, hogy úgy emeltek adót, hogy az adóalapot emelték meg 27 százalékkal. Ez történt nemes egyszerűséggel. Mi azt szeretnénk, ha az adóalap ismét az lenne, ami. Ez az adórendszer egyszerűsítésének a lényege, maga a bruttó jövedelem lenne. Ebből a szempontból megtesszük az első lépést 2012-ben. Nevezetesen hogy az adóalap 202 ezer forint alatt ismét visszatér a valódi bruttó jövedelemhez, 202 ezer forint felett még bent hagyjuk a szocialistáktól örökölt szuperbruttót, de 2013-ban már szándékunkban áll ennek a kivezetése is.

Azt gondolom, hogy ez egy fontos előrelépés. Fontos előrelépés azért, mert az adórendszer valódi egyszerűsítésének az irányába mutat, a másik oldalról pedig, tegyük hozzá, lehetővé teszi, hogy végre az alacsony jövedelmi kategóriákban is érvényesüljön az adórendszer ösztönző szerepe. Ezzel párhuzamosan két dolgot meg kell tennünk, illetve két dologra mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet. Azt gondolom, hogy először is természetesen szükség van megfelelő kompenzációs rendszer kialakítására. Szeretném leszögezni, a Fidesz képviselőcsoportja elvárja a kormánytól, hogy november közepéig dolgozza ki, és november második felében, tehát még a költségvetés elfogadása előtt, terjessze a parlament elé a kompenzációs rendszer alapelveit rögzítő törvényt, illetve törvénymódosítást. Azt gondoljuk, hogy erre szükség van, ennek egyértelműnek és világosnak kell lennie. Tehát nemcsak a közszférán belül kell a bérkompenzációt megoldani, az államnak 2012-ben hozzá kell járulnia a versenyszférán belül is a bérkompenzációhoz. Ez egy jelentős lépés lenne. Ennek az alapelveit egyébként rögzíti a tavaly elfogadott, a bérek kompenzációjáról szóló törvény, az ellenőrzés rendszerét is rögzíti, de a pontos kompenzációs rendszert ki kell dolgoznunk, és a Házzal még a költségvetés elfogadásával egyidejűleg el kell fogadtatnunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez megvalósul, akkor megvan a zökkenőmentes átállás feltételrendszere. Ehhez természetesen hozzátartozik a bérek emelése is, amihez, azt gondolom, jó hír, hogy Magyarországon a minimálbér 92 ezer forintra, a garantált bérminimum pedig 108 ezer forintra emelkedhet. Jelzem önöknek, hogy ezzel a minimálbér-emeléssel még mindig a jelenlegi szlovákiai minimálbérszint alatt leszünk. Megközelítjük azt, de még mindig alatta leszünk, mielőtt további kritikai hangokat fogalmaznának meg ebből a szempontból. Ez a bérfelzárkóztatásnak, a szocialisták idején elmaradt bérfelzárkóztatásnak egy fontos lépése lehet, annak a folytatása, ami 2001-2002-ben az akkori polgári kormány béremelési gyakorlatában egyszer már megjelent. Azt gondolom, hogy ez a mértékű béremelés azt is lehetővé teszi, hogy a gyermekvállalás társadalmi költségeinek az elismerése végre az alacsony bérűeknél is érdemben meg tudjon jelenni. Ugyanis szocialista képviselőtársaim állításával ellentétben - s erre szeretném felhívni a figyelmüket - egy egy gyereket nevelő szülőnek, aki minimálbéren keres, a következő évben az önök állításával ellentétben akár 10 ezer forinttal is megnőhet a nettó jövedelme, pontosan azért, mert végre az ezzel kapcsolatos adókedvezményt igénybe tudja venni, a két gyereket nevelőnél pedig ez akár 13 ezer, 13 500 forint is lehet. Azt gondolom, ez azt mutatja, hogy meg tudnak jelenni végre a gyermekvállalás társadalmi költségeit elismerő, gyerekek után járó adókedvezmény igazi előnyei az egyébként alacsony és közepes jövedelműeknél is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánynak emellett természetesen ki kell mondania, hogy mi az az elvárt béremelés, amit egyébként megfogalmaz a versenyszféra tekintetében. Ez minimum 5 százalék kell legyen a következő esztendőben, és ennek megfelelően kell más kategóriákban meghatározni a sávos elvárt jövedelememelkedés tételeit, amit aztán a munkaügyi hivatal a tavalyi törvényben lerögzített ellenőrzési rendszeren keresztül érvényesíteni és ellenőrizni is tud. Pont azért van erre szükség, mert jó lenne, ha ezt valóban a szakszervezetekkel együttműködve lehetne megoldani, de az önökkel részben összefonódó szakszervezetek áldásos tevékenységének eredményeként azt kell látni, hogy ma Magyarországon a szakszervezetek az állami szférában kiválóan szervezettek, a versenyszférában pedig egyáltalán nem. Ott szakszervezeti képviselet gyakorlatilag alig van, ezért kénytelen az állam részben hatósági úton ellátni az ezzel kapcsolatos feladatokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Értelemszerűen szeretnék kitérni ennek az adórendszernek a személyi jövedelemadótól eltérő vonatkozásaira is. Abban az esetben, ha a béreket terhelő adókat csökkenteni próbáljuk, akkor teljesen természetes, hogy másik oldalról a fogyasztást terhelő adóknál némi növekedés figyelhető meg. Ez Európa minden országában így van. Mi egy olyan adórendszer mellett tettük le a voksot, amelyik azt mondja, hogy meg kell próbálni az élőmunka terheit mérsékelni, másik oldalról viszont azt mondja, hogy akkor pedig értelemszerűen a fogyasztási oldalon a fogyasztási adók valamilyen emelését végre kell hajtani. Ennek van a mi elképzelésünk szerint egy iránya.

Nem vagdalkozás, mint ahogy az 2002 és 2010 között nagyon sokszor történt. Két irányt fogalmaztunk meg. Az egyik oldalról nyilvánvaló, hogy az adótörvények összefüggésben vannak a költségvetéssel. Nem megengedhető, hogy egy olyan helyzetben, amikor az országnak főleg nemzetközi kockázatokból eredően óriási kihívásokkal kell küszködnie, nem képez tartalékot. A tartalékképzés a következő évi költségvetésben - erről szerintem a holnapi költségvetési vitában többet tudunk beszélni - rekord méretű. 300 milliárd forint tartalék van ebben a költségvetésben, amiből 150 milliárd az országkockázati tartalék, 50 milliárd a kamatkockázati, 100 milliárd az általános tartalék, és ez a 150 milliárdos országvédelmi, országkockázati tartalék viszont értelemszerűen valahonnan elő kell hogy teremtődjön.

A 2 százalékos áfaemelés összes bevétele ebbe az alapba kerül bele. Nem elköltjük, nem a folyó kiadások részévé válik, hanem egy olyan országvédelmi alapot képez, amelyik meg tudja védeni az országot akár az árfolyamkilengésből, akár az európai problémákból fakadó gondoktól, alapvetően az euróövezet adósságválságának a gazdasági kihatásaitól.

Azt gondolom, ez fontos dolog, arra mutat, hogy felelős költségvetési tervezés húzódik meg a költségvetés mögött, és értelemszerűen ennek a fedezetét jelenítjük meg ebben a formában az általános forgalmi adó emelésén keresztül. Ez nem öntörvényű, nem öncélú, nem folyó kiadásokat finanszíroz, hanem az ország védelmét szolgálja 2012-ben.

Emellett a következő évi célkitűzéseink között az egyik legfontosabb, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap tekintetében az ottani tetemes hiány jelentős fölszámolásán keresztül jelentős lépést teszünk előre - tettünk már ebben az évben is és teszünk a jövő évben is -, hogy a nyugdíjak tartósan kifizethetők legyenek Magyarországon.

(11.20)

Az önöktől örökölt rendszer nem ilyen volt. Óriási deficittel küszködött mind a nyugdíjkassza, mind pedig az Egészségbiztosítási Alap. Az önöktől örökölt állapot az volt, hogy az Egészségbiztosítási Alap kiadásainak a járulékok alig több mint 50 százalékát, egészen pontosan 53 százalékát fedezték.

Ezen a helyzeten javítani kell. Másként nem tudunk rajta javítani, fölmértük azokat a lehetséges adófajtákat, amelyeknek a bevétele idekerül az egészségügyhöz, lehetővé teszi az egészségügy tartós működtetését, és ugyanakkor értelemszerűen összefüggésben van azzal, hogy vagy egészségkárosító, vagy környezetkárosító dolgokat adóztatunk meg. Ez a jövedéki adók megemelésén keresztül értelemszerűen a különféle adók, a baleseti adón keresztül a népegészségügyi termékadóig bezárólag vagy akár az alkohol adóján keresztül, szenvedélyek adóján - mint a játékadó megemelésén - keresztül ez az a kör, ami meggyőződésünk szerint azt a célt próbálja szolgálni, hogy az egészségügyi kassza hiányát rendbe tegye.

Én azt gondolom, hogy ezek célzatos adóemelések, amelyek mögött ráadásul egy olyan elképzelés húzódik meg, hogy nem általában fogyasztást adóztatunk, hanem olyasmit, aminek vagy egészségkárosító, vagy környezetkárosító hatása van. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Az adórendszer tehát ebből a szempontból itt egyértelműen társadalompolitikai célt szolgál.

Az áfáról beszéltünk már, tisztelt képviselőtársaim, hiába nevetnek, elmondtam világosan, hogy ez az országvédelmi tartalék alapját képezi. Az önök idejében pontosan az volt a probléma, ha 2008-ban lett volna tartalékuk, akkor nem kellett volna az IMF-hez fordulni, de nem volt, semmilyen tartalék nem volt a 2008-as költségvetésben, holott talán emlékeztetném önöket, hogy önök annak idején hány százalékkal is emelték meg az áfát 2006-ról 2007-re? (Dr. Józsa István: Csökkentettük!) Képeztek belőle bármilyen tartalékot, tisztelt szocialista képviselőtársaim? (Dr. Józsa István: Csökkentettük!) Az én emlékezetem szerint semmit.

Tehát amikor majd a kritikai észrevételeiket megfogalmazzák, akkor azért erre se felejtsenek el kitérni, mert összességében szeretném azt leszögezni, én azt nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ebben a parlamentben ugyan van egy rajtunk kívül kormányzati tapasztalattal rendelkező ellenzéki erő, ott nem csodálkozom, hogy ők mindig a múlt megoldásaihoz térnek vissza, de az egy kicsit meglepett, hogy a többi ellenzéki párt is így van ezzel. Érdemes nemcsak a múltba, hanem a jövőbe is nézni.

Köszönöm szépen a figyelmüket, képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokból.)