Felszólalás adatai

Néhány fogalom, amelyet mindjárt a bevezetőmben szeretnék mondani, azt hiszem, gondolatébresztő lehet. Tudniillik mi beszélünk öregségről, korhatár előttiről, korhatár utániról, beszélünk nyugdíjról, beszélünk öregségiről, öregség előttiről, szóval sokféléről. De azt hiszem, azt mindannyian tudjuk és elfogadhatjuk, hogy a nyugdíjügy egy társadalmilag konvencionált fogalom, és ennek sokféle háttere van, tudjuk nagyon jól, hogy gazdasági, társadalmi és egyéb vonatkozású, és nem utolsósorban persze lélektani is, de mégiscsak arról van szó, hogy magában a nyugdíj fogalmában is.

Mi az, hogy nyugdíj? Ősidőktől használjuk, mióta ez bevezetésre került, hát a nyugdíj azt üzeni, hogy akkor, valamikor a társadalmi egyezmények, közegyezmények alapján meg a biztosítási rendszerek bekerülése révén majd, egy bizonyos életkortól kezdve akkor a nyugalom számára ad valamiféle teret. Holott 2012-ben - éppen most hirdetjük meg - az aktív időskor meg az aktív idősödés jelszavát visszük be, alapvetően tehát nem a nyugdíj és nem a nyugtalanság melletti nyugalom, hanem egyszerűen arról van szó, hogy elfogadtuk ezt a konvenciót. De a kor kérdésében - mint gerontológus és ezzel foglalkozó szakember is - azt kell mondjam, hogy ezek konvencionális dolgok, hogy mikortól mit számítunk. A WHO, az Európai Unió, a szakmánk felosztása változott az utóbbi időkben, éppen azért, mert óriási változások mennek végbe világviszonylatban a hosszabbéletűséggel, a tömegesedéssel, és nyilvánvaló, hogy az időskor, idősödés felosztása, szakaszolása a naptári évek szerint legalábbis megváltozott. Most jelenleg éppen a 60-tól 75 éves korig beszélünk idősödőkről a férfiaknál, a nőknél pedig körülbelül 50-től 60-65-ig beszélünk erről a szakaszról, és utána beszélünk öregkorról.

A mi nyugdíjkonvenciónk, a nyugdíjkorhatár-kérdésünk már az előző kormányzat alatt, jól emlékszünk rá, úgy fogalmazódott meg - számos vitánk volt, nem akarok neveket mondani, tévében, a média különböző részeiben -, hogy gyakorlatilag mindenki fontosnak érezte, hogy a korcentrumot meg kell emelnünk. Meg kell emelnünk. Európában, az Egyesült Államokban, minden úgynevezett fejlettebb országban ez egy alapkérdés a demográfiai viszonyokkal összefüggésben is meg a foglalkoztatással összefüggésben, meg az értéktermelő, értékteremtő életszakaszok meghosszabbítása érdekében. Tehát az, hogy mi konvencionálisan elfogadtuk azt, hogy a korhatárt vigyük fölfelé, és jelenleg 62 évnél, jövőre 62,5 évnél, majd '14-re jön a 65 éves korhatár.

A mai megbeszélésünknek, illetve vitánknak és döntés-előkészítő munkánknak éppen az a lényege, hogy a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvényjavaslatot vitatjuk meg, amiben, azt hiszem, megint csak nagyon fontos azt hangoztatni - és én legalábbis ezt szeretném képviselni -, hogy hogyan beszélhetünk egy relatíve fiatal és középéletkorú korosztály esetében öregségről. Hát, ezt felejtsük el. Azt tanácsolom, hogy ez nem öregségi kérdés, hanem egyszerűen konvencionális kérdés, és sajnos minden szakbeosztásnak az a hátránya, hogy klisézi a mindennapok emberét. A klisézés kell azért, hogy a társadalombiztosításban megfelelőképpen finanszírozzanak, illetve támogassanak, fizessenek, az egészségbiztosításnak fizessenek, fejpénzről beszélünk, normatívákról s a többi.

Na most, én azt hiszem, a kormány döntött arról most, és ez a dicséretes, és számomra például rendkívül sokat jelentő megnyilatkozás, hogy az idősödő, időskorú embereket - benne a nyugdíjkorhatárhoz kapcsolt rétegeket is - beemelte kormányprogramjába.

(22.30)

Ez egy alapvető szemléletváltás, nem is szemléletváltás, egy szemléletkifejeződés, ami borzasztó fontos. Tehát az a tény, hogy az idősödő, időskorú embereket a kormányprogramban és majd most itt a törvényjavaslattal kapcsolatosan is úgy kezelik, hogy egy biztos fedezetet próbál biztosítani számára és hosszú távra a következő nemzedékek részére is, átlátható, tiszta, világos, és fedezettel, garanciával kísért nyugdíjalapot teremt. A nyugdíjalapról sok mindent lehet beszélni, de azt nem lehet mondani, hogy a nyugdíjalap feltöltöttsége és egyensúlya eddig, legalábbis mostanáig biztosítva volt. Nem volt biztosítva, a költségvetésből kellett hosszan, óriási pénzeket beleömleszteni, és azt is nagyon jól tudjuk, hogy ennek az egésznek a fölhígulása, az öregségi nyugdíj meg az előtte lévő... - a jelenlegi törvénytervezetben is tíz úgynevezett korhatár előtti csoportról van szó, a fölhígulása révén egy csomó bizonytalanságot, igazságtalanságot, aránytalanságot teremtett, plusz ráadásul a fedezet ugyancsak fölhígult, és nem tudjuk használni.

Egy megjegyzésem volna Kárpát képviselő úrnak, hogy ő a Bogár László-féle roncstársadalmat többször is emlegette. Ez egy megfogalmazás egy gazdaságpolitikus részéről, de én nem így gondolkodom, hogy a roncstársadalomban a nyugdíjkérdés, a roncstársadalomban az időskérdés. A roncstársadalom egy egészen más kategória, és rendkívül sok szubjektív érzelem és szubjektív hatás is megnyilvánul benne.

A kormány döntött a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a jövőben nyugdíjat csak az kaphat, aki betöltötte a nyugdíjkorhatárt; ez így tiszta és világos. A már megállapított korhatár előtti nyugdíjak átalakulnak korhatár előtti ellátássá, tehát nem tűnnek el. Én azt hiszem, hogy ez is egy összemosott megjegyzés meg kritika, bár nem is tudom, minek mondjam, mert a kritika alatt én a jóindulatú, jó szándékú gondolatokat és tanácsokat értem, de nyilvánvaló, hogy nem tűnik el, senki nem lopja el, senki sem lopja úgy el, mint ahogyan előzőleg sok minden eltűnt úgy, hogy az emberben gyanú keletkezett arról, hogy nem volt megfelelően kezelve akár a nyugdíj, akár a magán-nyugdíjpénztári pénzekről van szó, akár más területen is bizonyos pénzek sajátos átalakulásáról és eltűnéséről, de ezt most nem kívánom részletezni.

Ami nagyon fontos, hogy átalakul szolgálati járandósággá a szolgálati nyugdíj, ami a Nyugdíj-biztosítási Alap stabilitása és a jövő generációk nyugdíjfedezetének megteremtése érdekében történik. Tehát itt egy rendszerszemléletű rendszer alrendszerekkel kapcsolt folyamatainak az elemzésével és a jövőre irányuló olyan tervezetről van szó, amely tervezetnek pontosan azok a célkitűzései, mégpedig rendszerszemlélettel, alrendszerekkel együttműködve, és azoknak az inkongruens, tehát nem mindig egyforma fejlődését és ütemváltását követő szükséges korrekciós lehetőségekkel is, hogy ez biztosítsa ne csak a jelenlegi időseknek, nyugdíjasoknak, ne csak a korhatár előttieknek, hanem a következő nemzedékek számára is a megfelelő, az úgynevezett nyugdíjrendszernek a működését.

Ehhez hozzá szeretném azt is tenni, nyilvánvaló az is, hogy az utánunk következő nemzedékekben nagy lyukak voltak. 1951-től 1953-54-ig volt a legnagyobb gyarapodásunk. Nagyon érdekes, de mindenki tudja, hogy miért. Azért, mert az abortusz tilalma akkor, bizonyos értelemben szerencsésen megszabta azt, hogy ez tilos, és ennek következtében az akkori gyarapodásunk 11,4 ezrelékes volt. Tehát 110-114 ezer gyerekkel több született, mint ahányan elmentek közülünk abban a két-három esztendőben. Igen ám, de aztán utána nem gondolt akkor még arra senki, hogy majd ennek a következménye 35-40-45 év múlva mi lesz, és most itt vagyunk, ez a bizonyos demográfiai boom most jelent meg, és ezzel bizony kezdeni kell valamit. Közben egyéb dolgok is történtek, de itt van pontosan ez a korosztály, a megmaradt korosztály - sokan el is hunytak már közben -, de itt van akkor is, akikkel nekünk foglalkoznunk kell, mert ezek belépése évről évre most az elkövetkező években egy tetemes számot fog jelenteni.

A következő gondolat az, hogy mi is tulajdonképpen a helyzet a fegyveresek életpályamodellje ügyében. Több olyan intézkedést is bevezet ez a törvényjavaslat, az eddigi szolgálati nyugdíjjal kezelt élethelyzetekre kínálnak megoldást - könnyített szolgálat, rendelkezési állomány -, és meg kell mondjam, hogy megint csak azt mondjuk, hogy preferáltuk, és kiemeljük ezt a réteget, ezt a nagyon fontos réteget, és természetesen senki nem arról beszél, hogy akkor a tűzoltók súlyos és áldozatos munkája, a rendőrségnek a rend őrségében betöltött nagyon fontos funkciója, vagy akár más fegyveres testület, vagy fegyveres testülethez közeli munkavállalóknak nem rendkívüli a terhelése, nem rendkívüli az igénybevétele, de szükség is van rá. Ugyanakkor nem nagyon beszélünk arról, a bányászokról beszélünk, beszélünk a nehéz fizikai munkát jelentő környezeti ártalmakban dolgozókról, de nem beszélünk például azokról... - és most nem hazabeszélek, de ha valaki például ott áll a sebészeti műtőben 4-5-6-8 órát, vagy ott dolgozik egy sürgősségi részlegen, egy ambulancián, vagy egy baleseti sebészeten, vagy mentősként járja a szörnyűséges feladatának megfelelően, és viseli a terheit - és számtalan ilyen van -, az biztos, hogy a foglalkozás súlyosságát, a foglalkoztatásban dolgozó emberek terhelhetőségét, a stresszterhekről már nem is beszélek, hiszen mentálhigiénésen komoly krízis van világszerte, de ezt is majd természetesen felül kell vizsgálni, és meg kell nézni.

A kormány a legfontosabb célkitűzéseként a Széll Kálmán-tervvel a tetemes államadósság, valamint a munkanélküliség csökkentése, emellett pedig az európai szinten drámaian alacsony foglalkoztatottság növelésével kell hogy számoljon. A nyugdíjrendszerből jelenleg több pénz áramlik ki, mint amit a beszedett és beszedhető járulékok fedezni tudnak, hiszen egyre többet vonulnak nyugdíjba, miközben a járulékfizetők száma nem növekszik. A tényleges nyugdíjba vonulási átlagéletkor csak lassan emelkedik. Széles körű és indokolatlan a kedvezmények rendszere akkor természetesen, hogyha ezt nem megfelelőképpen kitisztított nyugdíjkassza melletti másféle forrásból fedezzük, és ez a másik forrás már a törvényjavaslatban is megnevezésre kerül.

Én azt hiszem, hogy ez az egész nyugdíjkérdés egyéb kérdéseket is felvet. Azt például, hogy én például azon csodálkozom, hogy ezzel a rendkívül dinamikus megnyilatkozással, amit ma is tapasztaltam az ellenzékünk részéről... - ennek is két vonulatáról beszélek, az egyik vonulat az előző kormányzatnak, korszaknak a vezető, felelős és közköteles, közfelelős funkcionáriusainak, illetve az ő képviseletüknek megfelelő képviselői szolgálatban vannak, a másik pedig azok, akik szeretnének valamiféleképpen olyan rendet teremteni, és olyan módon megközelíteni a dolgokat, hogy az ő tapasztalataikat pótolja az ő szaktudásuk, de a szaktudás és a tapasztalat nem árt, ha együtt jár.

Ennek következtében nyilvánvaló, hogy az ő részükről egy rendkívül dinamikus megnyilatkozás van, de én kérdezem azt például tényleg a tiszteletre méltó MSZP-s képviselőtársaimtól, hogy vajon azt az elmúlt 8 évet milyen szívvel-lélekkel tudták úgy végigcsinálni, hogy látták azokat a kemény csapdákat. Itt utalok arra, hogy a nyugdíjügyben - az idősödésről már nem is beszélek, mert azt nem sikerült befogadtatni -, a végére csak sikerült az ellenzék, az akkori ellenzékünk részéről - ebben jómagam is részt vettem - egy KINCS-programot például kialakítani, a kormányzati idősügyi nemzeti cselekvési programot. De ez is a legvégén fogalmazódott meg, és akkor már látszott az, hogy egy alkalmazkodási kényszerhelyzetben nyilvánvalóan figyeltek arra is, amit azelőtt elmulasztottak hosszú időn keresztül.

(22.40)

A gondoskodásról is beszéltünk, és a gondoskodással kapcsolatosan csak azt szeretném mondani, hogy hányszor visszaköszönt az öngondoskodás. Háromféle gondoskodás lehet: az egyik gondoskodás az öngondoskodás, a másik a köz- vagy közösségi gondoskodás, a harmadik a biztosítási kapcsolt gondoskodásnak a formája, és ebben a hármas gondoskodási rendszerben szeretnénk azt elérni ezzel a 4663. számú törvényjavaslattal valamiképpen, hogy egyrészt a rendszerben, az alrendszerekkel való harmóniában vagy legalábbis a fejlesztésben és nem utolsósorban a mindennapi, jövőbeni nyugdíjasok részére is megfelelő, átlátható lehetőséget biztosítsunk.

Én azt hiszem, a képviselőtársaimat arra szeretném kérni, hogy ebben a gondolatsorban nincs, azt hiszem (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), helye annak, hogy személyesen minősítve olyan fogalmakat vezessünk be és szavakat, amelyek viszont ennek a méltóságához, ennek a helynek a méltóságához és a törekvéseink biztonságához nem jó hátteret és lehetőséget adnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)