Felszólalás adatai

A törvényjavaslat közvetlen célja, hogy a jövőben ne legyenek nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjak. Aki eddig jogosultságot szerzett ilyen nyugdíjra, illetve az év végéig még jogosultságot szerez, annak más jogcímen adóköteles jövedelemként folyósítják tovább, 2012. január 1-jétől pedig senki ne szerezzen jogosultságot korhatár előtti nyugdíjra. Ennek a törvényjavaslatnak az indoklása szerint az a távolabbi célja, hogy a nyugdíjkassza egyensúlyban legyen, a nyugdíjkiadások ne haladják meg a nyugdíjjárulékokból befolyó bevételeket, a központi költségvetésből ne kelljen kiegészíteni a nyugdíjak finanszírozását.

Ezzel az indoklással két súlyos probléma is van. Az egyik, hogy a nyugdíjkassza egyensúlyát ilyen eszközökkel nem lehet megteremteni. A nyugdíjkassza egyensúlyához mindenekelőtt a járulékfizető foglalkoztatottak számát kellene növelni, tehát a nyugdíjkasza egyensúlyának megteremtéséért a kormány azzal tehetne a legtöbbet, ha valóban eredményes foglalkoztatáspolitikát folytatna, aminek eddig sajnos nyomát sem láttuk. Ha nem lesz foglalkoztatási áttörés, figyelembe véve a demográfiai tendenciákat, a nyugdíjkassza egyensúlya csak a nyugdíjjárulékok vagy a nyugdíjkorhatár emelésével érhető el, vagy közelíthető meg. Ha valóban ez a kormány célja, jó lenne, ha ezt világossá tenné. Ha azonban a kormány ezt az utat választaná, látni kell, hogy a járuléknövelésnek foglalkoztatást visszafogó hatása van, és azt is látni kellene, hogy a kormány milyen befektetéseket tervez az egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés fejlesztésére, amitől az európai összehasonlításban rendkívül gyászos népegészségügyi mutatóink javulhatnának, ami egy általános korhatáremelést megalapozhatna.

Ha tehát a kormány a nyugdíjkassza egyensúlyának igényével indokolja a korhatár előtti nyugdíjak megszüntetését, azt hiszem, elvárható lenne, hogy világosan lássuk, mi a kormány átfogó stratégiája az egyensúly megteremtésére, hogyan illeszkedik a kormány foglalkoztatáspolitikájához és mi a társadalmi ára, miért gondolja a kormány, hogy ezt az árat vállalni lehet. Ennek hiányában ezt a törvényjavaslatot ezzel az indoklással nem lett volna szabad beterjeszteni.

Másik súlyos probléma ezzel az indoklással, hogy egy szót sem szól arról, hogy méltányos-e ez a változtatás azokkal szemben, akiket érint. Véleményünk szerint nem. A korhatár előtti nyugdíjra jogosultak többségükben olyan emberek, akik valamilyen nehéz, kockázatos, az egészséget próbára tevő foglalkozást választottak, amelynek ellátása azonban a társadalom számára rendkívül fontos, már-már alapszükséglet. Eddig a társadalom ezt sokszor az alacsony kifizetéseket kompenzálva a korhatár alatti nyugdíjszerzés lehetőségével is elismerte, ellentételezte. Akik ezeket a foglalkozásokat választották, a pályaválasztásról szóló döntésük során kalkuláltak azzal, lehet, hogy nehéz körülmények között és kevés pénzért fognak dolgozni, viszont hamarabb lesznek jogosultak a nyugdíjra, mint ha más foglalkozást választanának.

(18.50)

A törvényjavaslatnak tehát az érintett foglalkoztatási csoportok új életpályamodelljein kellene alapulnia, amelyekből világosan kiderül, hogy mindent egybevetve az érintettek méltányos kompenzációt kapnak-e a társadalomtól a szolgálataikért, sokszor életük kockáztatásáért. Nem látjuk garantáltnak, hogy a tervezett változásokat figyelembe véve lesz elég motivált és elkötelezett jelentkező ezekben a foglalkozásokban az utánpótlás biztosítására. Hangsúlyozom, itt olyan foglalkoztatási ágakról van szó, amelyek az állam utolsó védbástyái. Rendőr nélkül, börtönőr nélkül, tűzoltó nélkül könnyen káoszba fordulhat az ország, és pont ezekben a csoportokban kellene a motivációs szintet erősíteni, ahelyett, hogy még inkább arcul csapja őket a kormányzat.

Erre a hiányosságra ugyanaz érvényes, mint amit a nyugdíjkassza egyensúlyának megteremtésére irányuló teljes stratégia hiányáról is mondtunk. Az érintett foglalkoztatási csoportok életpályamodelljeinek hiányában a parlament nincs abban a helyzetben egyszerűen, hogy megítélhesse, hogy a javasolt módosítások utáni állapot méltányos lesz-e az érintettekkel szemben, ezért ennek hiányában nem is lett volna szabad beterjeszteni.

Hasonlóan alapvető probléma, hogy azon az alapon, hogy a nyugdíjkassza nincs egyensúlyban, vagyis a kifizetésekhez a járulékbevételeken túl a költségvetés is hozzájárul, olyan ellátásokat vesznek ki a nyugdíjalapból, ezzel a nyugdíjakra vonatkozó garanciális szabályok, többek között a tulajdoni védelem és az inflációállóság hatálya alól, amelyekre az érintett jogosultsága igenis a járulékbefizetésen alapul. Ezek az emberek folyamatosan munkájuk után járulékot fizettek, jár nekik ezért a nyugdíj, még ha adott esetben ezek a járulékok nem is fedezik az ellátás teljes összegét, ami sokszor az öregségi nyugdíj esetében sincs így.

Az államháztartás egyenlege szempontjából közömbös, hogy ugyanazt az ellátást a költségvetés a nyugdíjkasszán keresztül vagy közvetlenül finanszírozza. Az államháztartás egyenlegét és ezen keresztül áttételesen a lassan csuklásszerűen emlegetett államadósságot a tervezett változtatások csak akkor befolyásolják, ha a változtatásokkal az érintettek rosszul fognak járni. Tehát az ellátásoknak az alapból való kivétele hosszabb távon megnyitja az elvi lehetőségét például ezeknek az ellátásoknak az elinflálására. Önök, hogy ha az államadósságra hivatkoznak, akkor implicite bevallják azt, hogy ezek a járandóságok folyamatosan, évről évre csökkenni fognak, tehát évről évre elinflálódnak.

Ugyancsak alapvető, a jogbiztonság elvét érintő probléma, hogy mi lesz azokkal a kedvezményévekkel, amelyekre a jogosultságot, mondjuk egy, a pályája közepén lévő rendvédelmi dolgozó az eddigi szolgálatban töltött évei alapján már megszerezte. Ugyanez vonatkozik a korengedményre jogosult, egészségkárosító és veszélyes szakmákban dolgozókra, mint például a bányászokra, a vegyészekre.

A visszamenőleges jogalkotás problémája nincs kiküszöbölve azzal - ahogyan azt a törvényjavaslat indokolása állítja -, hogy a változások 2012. január 1-jétől lépnek életbe, és az addig megszerzett nyugdíjak szolgálati járandósággá alakulnak át. A pályája derekán álló érintett a meglévő jogszabályok alapján kötött egy szerződést az állammal, amely szerint ő az eddigi munkájával már jogosultságot szerzett arra, hogy bizonyos számú évvel a nyugdíjkorhatár előtt menjen nyugdíjba. A törvényjavaslat ezeket a megszerzett éveket elveszi azoktól, akik december 31-éig nem mennek nyugdíjba. Ez értelmezésünk szerint visszamenőleges hatályú jogalkotás, az állam és az érintett között létrejött szerződéses viszony olyan egyoldalú módosítása, amely olyan jogokat érint, amelyeket az érintettek a múltban már megszereztek. Ez álláspontunk szerint egy jogállamban elfogadhatatlan, amiért ennek a problémának a kiküszöbölésére egy módosító indítványt készítettünk.

Az LMP azt gondolja, hogy a korkedvezmény intézménye korlátozott keretek között, csökkentett kifizetéssel fenntartható, hiszen ez sokszor a védett korban lévők esetében megoldást jelent egy nehéz munkaerő-piaci helyzetben anélkül, hogy az államháztartás egyenlegén rontana.

Nem világos, és a törvény indokolásából sem derül ki az, hogy mi az elvi alapja annak, hogy a nagyobbrészt járulékfizetéssel megalapozott és egyébként - legalábbis egyelőre - a nyugdíjak módjára indexálni tervezett szolgálati járandóságból személyi jövedelemadót kell fizetni. Ez természetesen javítja az államháztartás pozícióját, az indokolás azonban nem merülhet ki ennyiben. Ha a kormánynak nincs magyarázata arra, hogy ez miért volna méltányos, akkor ez egyszerű pénzbehajtás. Egyébiránt ezt ki lehetne venni a törvénytervezetből.

Rendkívül durvának, aránytalannak és középkorinak tartjuk a feketemunkán ért szolgálati járandóságban részesülők tervezett büntetését. A törvényjavaslat szerint a feketemunkán kapott érintett egyszer és mindenkorra elveszíti jogosultságát a járandóságra, és egyévi járandóságát vissza kell fizetnie. Alapvető alkotmányos elv, hogy a szankciónak arányosnak kell lennie az elkövetett jogszabálysértéssel. Megítélésünk szerint ebben a drákói rendelkezésben ez az alkotmányos elv sérül.

Sérülni látjuk a szociális biztonsághoz való jogot. Az állam kötött egy szerződést az érintettekkel, akik e szerződés alapján az eddigi munkájukkal erős garanciális szabályokkal védett nyugdíjjogosultságot szereztek. Ezt az állam most egyoldalúan átalakítja egy másfajta ellátássá, amit ráadásul még meg is adóztat. Ezen felül ezt az ellátást teljes egészében el lehet venni egy olyan cselekmény miatt, aminek egyébként megvannak a más jogszabályban meghatározott szankciói. Ez teljesen tarthatatlan.

Abszolút elégtelennek tartjuk a törvényjavaslat által megteremteni szándékozott új helyzetre való felkészülésre hagyott időt is. A törvényt várhatóan novemberben fogja tudni elfogadni a Ház, január 1-jén már hatályba is lép.

Összességében ezt a törvényjavaslatot megfelelő vitaalapnak sem tudjuk tartani. Elfogadjuk, hogy a korhatár előtti nyugdíjak jelenlegi rendszere reformra szorul, nem fenntartható. Ugyanakkor az előttük fekvő javaslat teljesen megalapozatlan. Indokolása szerint a célja a nyugdíjkassza egyensúlyának megteremtése, nincs azonban beágyazva egy, a kormány által kidolgozott, átfogó nyugdíjkoncepcióba, ami a nyugdíjkassza egyensúlya szempontjából sokkal alapvetőbb kérdéseket is megválaszolná.

Tavaly elindult ez a folyamatos, állandó nyugdíjreform, mintegy permanens nyugdíjforradalom, amit önök itt elindítottak, viszont semmilyen érdemi koncepció nem került még ki a fiókokból, és nem látni azt, hogy milyen lesz a nyugdíjkassza, miközben a nyugdíjkasszának, az egész nyugdíjrendszernek a legfőbb minőségi mutatója az állandóság és a kiszámíthatóság. Amikor önök folyamatosan, most már kéthetente hozzányúlnak a nyugdíjrendszerhez, ezt a kiszámíthatóságot ássák alá, ezáltal veszélyeztetik minden egyes magyar állampolgárnak a jövőbe vetett hitét, s veszélyeztetik ezzel a törvénytervezettel, amivel szerzett jogokat vesznek el, minden egyes magyar állampolgárnak a hitét abban, hogy itt, Magyarországon léteznek szerzett jogok. Itt ma Magyarországon bármely társadalmi csoportba, bármely foglalkoztatási csoportba bele tud rúgni a kormány - elnézést -, hiszen ezekkel a törvénytervezetekkel konkrétan a zsebükből vesznek ki sok ezer forintot, ami a megélhetésüket biztosítaná. Ezáltal a létbizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot erősítik tovább egy ilyen bizonytalan világban. Az államnak inkább a biztonságot kellene sugallnia, önök meg pontosan a jogbizonytalanságot és a létbizonytalanságot sugallják az emberek felé.

A törvényjavaslat és az indokolása egyetlen szót sem szentel az állam mint foglalkoztató és az érintett foglalkozási csoportok munkavállalói közti viszony méltányosságának kérdésére. Erről már ejtettem szót. Itt az államnak nagy felelőssége van, mint a legnagyobb foglalkoztatónak, főként olyan foglalkoztatási ágak tekintetében, amelyek az állam védvonalát jelentik. Rendőrök nélkül nincs rend, börtönőrök nélkül nem tud elégségesen szolgálni az igazságszolgáltatás, tűzoltók nélkül nem tudják biztonságban érezni magukat az állampolgárok, hogyha katasztrófa történik.

Amikor az állam meg sem indokolja, hogy mennyiben méltányos az, hogy ezen csoportoktól szerzett jogokat elvesz, az állam nem is konzultál érdemben ezen csoportok szakszervezeteivel, ezen csoportok érdekvédelmi szervezeteivel, hanem csak úgymond úri módon meghallgatja őket, de érdemi lépéseket a megegyezés felé nem tesz, akkor hogyan várható el ma Magyarországon az, hogy egy fiatalember azt mondja, hogy én márpedig tűzoltónak megyek, mert gyerekkorom óta annak szeretnék menni?

(19.00)

Ma Magyarországon nincsen ilyen biztonság, nincsen kiszámítható pálya, és ennek a fő oka az, hogy folyamatosan a fideszes jogalkotási perpatvar megy előregondolkodás nélkül, és olyan indokolásokkal látja el a törvénytervezetet, amely összhangban sincsen a törvénytervezetek valódi céljával. Lássuk, mondják el a tisztelt képviselők a vitában, hogy mi a valódi célja a törvénytervezetnek, mert az indokolásban látott érveket most mind megcáfoltam.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A javaslat nincs beágyazva az érintett foglalkoztatási csoportok életpályamodelljéről szóló elképzelésekbe, így a javaslat teljesen alkalmatlan arra, hogy a méltányosságot érintő, az életpálya egészét figyelembe vevő szempontok szerint megítéljük. Emellett immár szokás szerint több ponton ellentétes a jogbiztonság elvével, s olyan részletszabályokat is tartalmaz, amelyek alapvető alkotmányos elvekkel mennek szemben. A javaslat ugyancsak a nemzeti együttműködés rendszerében immár hagyományosnak tekinthető egyoldalú diktátumként született, az érintettekkel való egyeztetés súlyos hiányosságai mellett.

Mindezek alapján azt tartanánk helyesnek mi, LMP-sek, ha a kormány egyszerűen visszavonná ezt a tervezetet, és a nyugdíjrendszerről szóló átfogó javaslata részeként terjesztené be újra, miután az érintettekkel való megfelelő egyeztetési folyamat eredményeképpen megszülettek az érintett foglalkoztatási csoportok elfogadott életpályamodelljei, az alkotmányossági problémákat pedig a javaslatból kiküszöbölték.

Kérem a tisztelt Házat és a fideszes kormányzó többséget is, hogy akkor hozzanak be törvénytervezeteket a Ház elé, amennyiben ezen törvénytervezetek társadalmi és gazdasági peremfeltételeit, jelesül ez esetben a nyugdíjrendszerre vonatkozó átalakítási reformot, illetve a szolgálatok életpályamodelljeit ugyanúgy beterjesztik Ház elé. Nekem nagyon úgy tűnik, nemcsak ez esetben, hanem többször is, hogy hatalmas lendülettel elindultak egy úton, de közben nincsenek figyelemmel senki másra, viszont egy dolgot mondok: nagy lendületből lehet nagyot esni. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Kérem, a kormány figyeljen arra, hogy körültekintőbb legyen, hiszen hogyha ez a kormányzat elbukik, nem csupán a Fidesz bukik el, hanem az ország is egy nagyot fog bukni. Itt most több ezer ember sorsáról van szó, kérem, legyenek erre figyelemmel, és vonják vissza ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)