Felszólalás adatai

Kicsit sajnálom az itt lévő fideszes képviselőket és az államtitkár urat is, hiszen nem látom az önök politikai vezetőit. (Dr. Mátrai Márta: Nem kell sajnálkozni! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi se a tiéteket! - Derültség a kormánypártok soraiban. - Babák Mihály: Hol van?) Nem látom a frakcióvezetőiket, nem látom a minisztereiket. Pedig jó lenne, ha itt lennének, és ezt a nagy vehemenciát most láthatnánk a parlamentben, amit láthattunk. De nem látom a belügyminisztert és a honvédelmi minisztert sem, pedig a teljes rendvédelmi és fegyveres állomány életét és életpályáját alapvetően felborító és átrendező törvény fekszik most a parlament asztalán. (Babák Mihály: Vigyázz, le ne essél!)

És ha már a hiányérzetről van szó, az elöljárói gondoskodás törvényi tényállása alapján hiányzik nekem innen a szolgálati ágak országos parancsnokainak a jelenléte is, hiányzik innen Hatala József, hiányzik innen Kökényesi Antal (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meg Gergényi!), hiányzik Hajdú János, hiányzik az a Bakondi György, aki egyébként díszegyenruhában itt tudott ülni a katasztrófavédelmi törvény tárgyalásakor, az egyébként ő alá rendelt rendvédelmi szervek állományát alapjaiban átrendező törvény vitájánál, úgy tűnik, nem tartják fontosnak, hogy itt legyenek. (Babák Mihály: Három szoci van benn!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki figyelmesen végighallgatta az előterjesztői expozét, abban felvetődik egy alapvető kérdés: mi értelme ennek az egész törvényjavaslatnak? (Babák Mihály: Szűzanyám!) Azt még értjük, bár elfogadni nem tudjuk, hogy a kormány meg akarja szüntetni a különböző kedvezményes nyugellátásokat, arra azonban nemigen találunk választ, mi értelme a már megállapított ellátások átnevezésének, az egész rendszer felforgatásának, emberek ezrei egzisztenciális félelemben tartásának. Az előterjesztő világosan kifejtette: nem történik más, mint hogy az ellátásokat az egyik költségvetési alap helyett a másikból fogják finanszírozni, az ellátás mértékére és emelésére vonatkozó szabályok változatlanok maradnak. (Babák Mihály: Ez a ti politikátok!)

Azt hangoztatják, hogy senki nem jár rosszabbul. Senki nem fog rosszabbul járni, kivéve egy igen jelentős csoport: a felső korhatárt el nem érő szolgálati nyugdíjasok. A gyakorlatban a szolgálati nyugdíjak megsarcolása a korhatár alatti nyugellátások átalakításának egyetlen kézzelfogható, a költségvetés szempontjából relevanciával bíró következménye. Ezzel a törvényjavaslattal lényegében lehull a lepel az elmúlt hónapok fideszes szómágiájáról.

Önök hónapokon keresztül kábították a hivatásos állományt, hogy nem a jogosultságok puszta elvonása, hanem egy új perspektívát nyújtó életpálya készül. Hónapokon keresztül szajkózták, hogy szó sincs a szolgálati nyugdíjasok jövedelmének puszta megvonásáról, a munkaerőpiacra történő visszakényszerítéséről, csupán lehetőséget kínálnak a szolgálatba visszatérésre, mert szükség van mindenki munkájára a rendvédelemben.

Önök a politikai illúziókeltés mestereiként pontosan azt ígérték, amire az állomány vágyott: kiszámítható életpályát, megbecsült, tisztességesen megfizetett szolgálatot, a nyugállományban lévőknek valódi lehetőségeket. Mert igen, szükség van új életpályamodellre, igen, szükség van a szolgálati nyugdíjrendszer szabályainak újragondolására (Babák Mihály: A botrányhoz értetek!), igen, valóban ezekre a kérdésekre nem születtek korábban megfelelő válaszok, és igen, a mindenkori magyar kormánynak foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel. (Babák Mihály: Nyolc évük volt, elnök úr!)

Azonban már hónapok óta erősödött a gyanú, hogy valójában szó sincs új életpályamodellről, vonzó karrierlehetőségről, a szolgálati nyugdíjasok számára felajánlható, szakmai tudásukat kamatoztató szolgálati beosztások, munkakörök megteremtéséről. Emlékezzenek vissza, tisztelt képviselőtársaim, hányszor faggattam Kontrát államtitkár urat itt, e Ház falai között arról, milyen tervei vannak a kormánynak a szolgálati nyugdíjasok visszafoglalkoztatására. Én magam is fogalmaztam meg erre vonatkozó javaslatokat. Soha, egyetlenegyszer sem kaptam érdemi választ kérdéseimre, javaslataimra. Hónapokkal ezelőtt figyelmeztettünk mindenkit: amire a kormány készül, nem más, mint puszta pénzlenyúlás. Önök ezt minden alkalommal felháborodottan visszautasították.

Ma már azonban szó sincs a szolgálati nyugdíjasok visszafoglalkoztatásának szükségességéről, a rendvédelmi szervek létszámának jelentős emeléséről. A 2012. évi költségvetési javaslat a rendvédelmi szerveknél nyilvánvalóan nem számol jelentős visszafoglalkoztatással, hiszen erre sem a tervezett személyi, sem a dologi előirányzatok nem biztosítanak fedezetet.

Bár a törvényjavaslat rendelkezik a szolgálati nyugdíjba visszatérők úgynevezett szenior állományáról, azonban a részletszabályok teljes hiányából egyértelműen látható, hogy a kormánynak fogalma sincsen, mit kezdene a nyugdíjból visszatérőkkel. A törvényjavaslat bizottsági vitájában a Belügyminisztérium képviselője egy kérdésre adott válaszában beismerte: semmilyen hatástanulmánnyal nem rendelkeznek arról, milyen nagyságú lesz a szenior állomány, milyen szolgálatban lehet őket alkalmazni. Kifejtette azonban, hogy a szenior állomány juttatásai elválnak a hivatásos állomány illetményrendszerétől, és szolgálatukért a nyugdíjukat fogják továbbra is folyósítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! E megdöbbentően elnagyolt szabályozást látva önök komolyan elhiszik, hogy a kormány a szolgálati nyugdíjasok valódi visszafoglalkoztatására készül? Vajon ugyanazért, a törvényjavaslatban körül nem határolt szolgálati feladat ellátásáért az egyik, egykori szolgálati nyugdíjas korábbi százezer forintos nyugdíjának megfelelő összeget, míg egy másik a korábbi kétszázezer forintos nyugdíját kapja meg? Ez valóban komoly terv?

A válasz sajnos egyértelmű: nem az. Az előttünk fekvő törvényjavaslat bizonyítja, hogy nem a visszafoglalkoztatás a cél, hanem a szolgálati nyugdíjak lenyúlása. Mi erre már hónapokkal ezelőtt figyelmeztettünk mindenkit, és sajnos ismételten nekünk volt igazunk. Higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, egyáltalán nem tölt el örömmel, hogy a szemükre vethetem: ismét hazudtak, átverték az egész állományt. Nem a káröröm, hanem a keserűség törne ki belőlem, ha azt mondanám, bezzeg mi időben szóltunk. (Moraj a kormánypártok soraiban.) Jobban örülnék, ha valóban arról vitatkozhatnánk, hogyan lehet vonzóvá tenni a hivatásos szolgálatot, ehelyett a magán-nyugdíjpénztári vagyonok lenyúlását követően most ismét egy törvényi szintre emelt lopáshoz asszisztál az Országgyűlés: a szolgálati nyugdíjasok jogos járandóságának megrövidítéséhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Feltették-e már maguknak a kérdést, miért éppen az egykori rendvédelmi dolgozók ellátását akarja megnyirbálni a Fidesz? Mi végre ez a nagy igyekezet? Miért forgatnak fel nagy rendszereket csak azért, hogy a szolgálati nyugdíjakat csökkenthessék? Miért nyújtanak be az Országgyűléshez egy nyilvánvalóan diszkriminatív, alkotmányellenes szabályozást? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nincs erről szó!) E kérdésekre hiába keresünk logikus választ.

Nyilván pusztán a szolgálati nyugdíjak csökkentése szakmailag és politikailag egyaránt ostobaság. A törvényjavaslat benyújtásának előzményei és körülményei kézenfekvő, de annál elkeserítőbb magyarázattal szolgálnak. Gondoljuk csak végig a rendőri állomány szemszögéből az elmúlt másfél év eseményeit! Lázár János az egész rendőrséget kommunista mentalitásúnak minősítette, majd a kétharmados törvénygyár egyik első alkotmánymódosításával, a lex Borkaiként elhíresült törvénnyel korlátozta az egykori hivatásosok választójogát. Ezt követően a hivatásosok vegzálását és magánszférájuk totális ellenőrzését is lehetővé tévő szabályokat vezettek be, nem sokkal később megkezdődött a nyugállományban lévő egykori hivatásosokkal szembeni hangulatkeltés. Ezeket az embereket Répássy Róbert államtitkár egyszerűen Kádár-huszároknak titulálta.

E téren a legkomolyabb munkássággal Balsai István rendelkezik, aki a 2006 őszi eseményekért nagyrészt a rendőrséget tette felelőssé, a korabeli sajtóhírekből és bizottsági jegyzőkönyvekből jól látható politikai koncepció mentén összeollózott dolgozatában. Kezdeményezésére fogadta el a fideszes parlamenti többség a semmisségi törvényt, amiben lényegében megbízhatatlannak, hazugnak minősítették az egész rendőri állományt. Ha számba vesszük az elmúlt másfél év fideszes nyilatkozatait és a hivatásos állomány jogait és önbecsülését lábbal tipró törvények sorát, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy lényegében e törvényjavaslat nem más, mint a Fidesz politikai bosszújának eszköze. Eleinte nem hittem el, mert józan ésszel nem lehet másra gondolni, hogy a kormányzati propaganda a szolgálati nyugdíjrendszer átalakítását és nem annak teljes felszámolását készíti elő. Azonban amit a Fidesz művel, láthatóan túl van a józan ész határain. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

A kormánypárti politikusok nyilatkozataiból nyilvánvaló, hogy bosszúhadjárat zajlik, amelynek célpontjai rendőrök meg járulékos áldozataik a tűzoltók, a katasztrófavédelmi és büntetés-végrehajtási dolgozók és a katonák. Ha tehát hihetünk az expozéban hallottaknak, miszerint senki nem jár rosszabbul, csak a szolgálati nyugdíjasok járandóságait csökkentik, akkor a nyilvánvaló diszkrimináció a rendőrséggel szembeni bosszúhadjárat egyik újabb nagy csatája.

(18.00)

Ha hihetünk az expozéban elhangzottaknak, akkor nincs más magyarázat, azonban ismerve a kormánypárti politikusok tökélyre fejlesztett manipulációs módszereit, látva az elmúlt hónapok jól felépített kormányzati propagandáját, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy mégsem egy őrült bosszúról, hanem a Fidesz-kormány újabb nagy átveréséről van szó, nevezetesen, az összes nyugdíjkorhatár alatti ellátás nagyarányú csökkentésének előkészítéséről. A Fidesz a nagy lenyúlás törvényi alapjainak megteremtése érdekében kihasználja a szolgálati nyugdíjasok ellen általa felszított közhangulatot, és majd jövőre vagy két év múlva a korhatár alatti ellátásban részesülő civilek döbbenten fognak szembesülni az ellátások csökkentésével, rosszabb esetben megvonásával. (Kontur Pál: Ne magadból indulj ki!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát ez a törvényjavaslat vagy egy nyers és ostoba bosszú a hivatásos állományúakkal szemben, vagy pedig a nyugdíjas-társadalom egy jelentős részének hatalmas átverése. A Magyar Szocialista Párt egyikhez sem fog asszisztálni. Felszólítjuk a kormányt, hogy vonja vissza az előterjesztést, és a szerzett jogok sorozatos megtiprása helyett - korábbi ígéreteihez híven - dolgozzon ki egy valódi perspektívát kínáló szolgálati életpályamodellt. A Magyar Szocialista Párt politikai céljának tekinti a szolgálati nyugdíjrendszer visszaállítását, ha ezt a törvény elfogadják, egy egységes életpályamodell részeként.

Addig is a jelen lévő egyetlen kormánytagnak a rendvédelmi állomány nevében szimbolikusan visszaadom a szolgálati ágak váll-lapjait. A belügyi kormányzat részére legyen kedves, államtitkár úr, továbbítani, nézegessék, gondolkozzanak el azon, hogy mit művelnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Babák Mihály: Mi van a tűzoltók túlórájával? - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)