Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért valójában az adótörvényekről, a költségvetésről és a gazdaságpolitikáról együtt kell beszélni, és ez annál inkább ildomos, ahogy egy magyar szerző szokta regényeiben említeni, mert holnap az Európai Unió pénzügyminisztereinek tanácsán veszek részt, ezért legnagyobb sajnálatomra a költségvetési expozét nem tudom önöknek elmondani. Tehát ezért is a gazdaságpolitika, a költségvetés és az adórendszer hármasáról szeretnék beszélni.

Minden adórendszer és így minden költségvetés és gazdaságpolitika - de maradjunk talán most szűken az adórendszernél - alapvető forrása egy gazdaság sikerének vagy kudarcának. Nem csupán egy nemzetgazdaság esetében van ez így, hanem nagyobb gazdasági övezetek, sőt, nagyobb korszakok esetében, a siker és a kudarc mögött időnként rejtett módon az adórendszer működése húzódik meg.

Magyarország az elmúlt húsz évben egyértelműen lemaradt a térségben működő fejlett országokhoz képest, mondjuk Ausztriához képest, mondjuk Baden-Württemberghez vagy Bajorországhoz képest, és egyértelműen versenyhátrányba került a 2002 utáni drámaian hibás gazdaságpolitika következményei miatt a térség többi, összes többi, valamennyi többi gazdaságához képest.

Ennek a történelmi kudarcnak, hogy tehát az elmúlt húsz évet Magyarország nem volt képes egy gyors, nyugat-európai felzárkózásra felhasználni, és annak, hogy 2002 után egy tragikusan hibás gazdaságpolitika következtében elmaradtunk még a térség államainak fejlődésétől is, ennek a kudarcnak a mélyén az adórendszer hibás működése húzódik meg. Nagyon sok más oka van egy sikertelenségnek, de a mélyén ott van bizony a hibás adófilozófia, a hibás adórendszer és a hibás adótörvények.

Nem árulok el titkot, amikor azt mondom, hogy 2010 közepétől az új kormány, a második Orbán-kormány lépésről lépésre megkezdte az adórendszer átalakítását, a kudarcból sikerhez vezető úton az adózás alapelveinek a módosítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem csupán Magyarország, a magyar nemzetgazdaság esetében döntő az adórendszer, mint a kudarc és a siker végső forrása, hanem az Európai Unió, az észak-amerikai térség és Kelet-Ázsia történelmi mérkőzésében is meghatározó az adórendszer karaktere, minősége, működése. Sajnos, mint a holnapi európai uniós pénzügyminiszteri csúcs előtt ez látszik, az Európai Unió nem képes kezelni azt a globális versenyhelyzetet, amelyben nem csupán az Egyesült Államok, Észak-Amerika, hanem alapvetően Kelet-Ázsia és Ázsia jelentős része teret nyer, versenyelőnyre tesz szert az Európai Unióval szemben. Emögött az Európai Unió adórendszerbeli versenyképtelensége áll.

Meg kell állapítanunk nekünk, magyaroknak, hogy az Európai Unió adórendszerével nem lehet globális versenyt nyerni. Meg kell állapítanunk, hogy a nyugat adórendszerével, tehát az észak-amerikai és európai uniós adórendszerrel nem lehet versenyt nyerni Kelet-Ázsiával szemben.

(9.00)

Nem csupán egy nemzetgazdaság esetében, hanem az Európai Unió és az Egyesült Államok, tehát a nyugati gazdaságok esetében is egy történelmi versenyben való lemaradás veszélye az adórendszerhez kötődik.

Az Egyesült Államok problémáit, gazdasági, pénzügyi, költségvetési és államadósságbeli gondjait viszonylag egyszerűen meg lehetne oldani egy 2 százalékos adócentralizáció növelésével, mondjuk, az áfa bevezetésével. Az Európai Unió gondjait viszonylag egyszerűen meg lehetne oldani, mondjuk, mi magyarok, ha egy versenyképes adórendszert működtetne az Európai Unió. De erre a nagy liberális demokráciák ebben a pillanatban nem állnak készen. Amíg az Európai Unió és Észak-Amerika nem képes Kelet-Ázsiával az adózás terén is versenyezni, addig ez a történelmi meccs bizony sajnos vesztésre áll. Mi, magyarok ebből tanultunk.

A második Orbán-kormány megalakulásának pillanatában tisztában volt azzal, hogy a 2010. évi pénzügyi válság kezelését nem csupán pénzügyi egyensúlyt javító eszközökkel kell elérni, hanem a növekedés, foglalkoztatás erősítésével, tehát adórendszerbeli elemekkel is. Ez volt a döntő oka annak, hogy az egyensúlyt, növekedést, foglalkoztatást együtt kezelő adólépéseket tettünk. Emlékezzenek vissza a tíz kisadó megszüntetésére vagy a társasági adó 500 milliós profitszintig 10 százalékos mértékre való csökkentésére, és persze ez volt az oka annak, hogy történelmi léptékkel mérve is igen-igen jelentős lépést teszünk az arányos egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével. Az adórendszer tehát valamennyi siker és kudarc rejtett oka, és Magyarország 2010 közepétől eldöntötte, hogy az adórendszerben felhagy az Európai Unió és részben az amerikai versenyképtelenség egyik rejtett okával, tehát hogy nem képes versenyezni Kelet-Ázsiával a nyugati demokráciák adórendszere.

Mit teszünk mi? Tisztelt Képviselőtársaim! Egyfelől egy új gazdaságpolitikát követünk, amelyben a növekedés erősítésével, a foglalkoztatás bővítésével közép- és hosszú távon fenntartható egyensúlyokat teremtünk. Ennek lépéseit látják. Az első sikereket óvnunk kell, védenünk kell, mert a mostani válság veszélybe sodorja ezeket. Csökkentjük az államadósságot. Az államadósság természetesen korlátozza az adórendszer átalakítását, mert ha több mint 1100 milliárd forintot kell kamatra kifizetni egy állam adóssága után, Magyarország ebben a helyzetben van, akkor ez a bruttó hazai termék 3,6 százaléka pontosan ennyi adócsökkentést tesz lehetetlenné, ha nem kellene 1100 milliárd forintnyi államadósság utáni kamatot fizetni. Ha nem halmozott volna fel bűnös módon a 2002 utáni három kormány egy hatalmas államadósságot, akkor ma nem arról beszélnénk, hogy milyen adókat kell emelni, hanem arról, hogy milyen adókat kell csökkenteni, mert az adókat csökkenteni kell.

Tisztelt Ház! A második Orbán-kormány gazdaságpolitikájának keretében a 2010. évben megelőztünk egy pénzügyi válságot sikeresen, hagyományos és nem hagyományos eszközök együttes alkalmazásával. 2011-ben egy, a teljes gazdaságra érvényes átalakítási, átszervezési, megújítási folyamatot indítottunk el. A tisztelt Ház előtt vannak azok a törvények, amelyek kőbe vésik és a sikerhez vezető útra terelik azokat a gazdasági folyamatokat, amelyek ma korlátozzák Magyarország növekedését, foglalkoztatásbővítését vagy akár a fenntartható egyensúlyt. Ez egy nagyon-nagyon jelentős lépéssorozat már az adórendszer szempontjából is. Az adórendszer esetében 2011-ben egyszerre voltunk képesek csökkenteni az adócentralizációt 1,5 százalékos mértékben, egyszerre voltunk képesek fenntartani az előző évben bevezetett 10 százalékos, 500 millió forint nyereségig érvényes kedvező társasági adót, és egyszerre voltunk képesek megindítani az átállást az arányos 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadóra, amely az első évben, 2011-ben még 20,3 százalékos átlagos terhelést jelent.

Most, 2012-re a kormány az adótörvények keretében és ugyanúgy a költségvetési tervezet keretében azt javasolja a tisztelt Háznak, hogy folytassuk az átállást egy olyan adórendszerre, amely már nem bünteti, hanem jutalmazza a munkavállalást, már nem bünteti, hanem jutalmazza a munkahely teremtését, már nem bünteti, hanem jutalmazza a vállalkozást, a kezdeményezést, és már nem bünteti, hanem bizony elismeri a családok gyermekvállalását. Ez a lépéssorozat a magyar gazdaság közép- és hosszú távú sikereinek egyik forrása lesz, hiszen gondoljunk abba bele, hogy a 2011-ben az arányos 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszerre történő áttérés első lépésében már 500 milliárd forinttal javult a családok jövedelemhelyzete. Ebből 170 milliárd forint a gyermekvállalást ismerte el, és a maradék forrás segített a családoknak abban, hogy megbirkózzanak a 15 és 20 százalék körül növekvő élelmiszerárakkal, a 20-25 százalékkal növekvő üzemanyagárakkal, hogy megbirkózzanak a kiürült bankszámlákkal, és visszatöltsék a pénz egy részét, amit korábban megszorító programok következtében onnan levettek, és hogy megbirkózzanak a magasabb svájci frank, euró-, tehát devizahitel-terhekkel. Svájci frank esetében 30-40 százalékkal nőtt a törlesztési teher.

Ha az egykulcsos arányos 16 százalékos személyi jövedelemadó-rendszerre nem kezdtük volna meg az áttérést 2011-ben, ebben az évben zuhant volna a családok fogyasztása. Nem ez volt a célja, az alapvető célja az átállásnak, hiszen a személyi jövedelemadó-rendszer átalakításának a célja a munka, a vállalkozás és a gyermekvállalás segítése büntetés helyett, de egy szándékolt pozitív mellékhatással, hogy már nem zuhant a fogyasztás. További szándékolt, de mégiscsak mellékhatása, hogy az új adórendszer első lépései révén már Magyarország gazdasága 2011-ben az Európai Unió átlagos sebességével növekszik. Hát ez nem nagy sebesség, ez inkább stagnálás közeli állapot, mégis plusz, pozitív. Vannak olyan európai uniós és eurózóna-országok, amelyek ezt nem mondhatják el magukról.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaságpolitika, így a költségvetés, így a 2012. évi gazdaságpolitika és költségvetés világos adófilozófiára épít. Mi azt mondjuk, hogy egyszerre három célt kell az adórendszernek és az adórendszer átalakításának teljesítenie Magyarország esetében. Az első, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy az adórendszer egyszerűsödjön. Ha önök megnézik a benyújtott adótörvények apró betűit, nagyon-nagyon sok olyan tisztulást, persze a fehérítés felé vezető lépést is találnak, amelyek révén egyszerűbbé válik az adórendszer. Még nem az az egyszerű adórendszer, ami majd 2013-14-ben lesz egy valódi arányos 16 százalékos adóval, de már tisztul. Még nem az az adórendszer, amely nagyon alacsony, talán a szlovák adóterhelés szintjét elérné, tehát a 31 százalék körüli adóterhelés szintjét elérné, hiszen az adócentralizáció valamelyest növekszik 38 százalékra, de egyszerűsödik az adórendszer. A második alapvető alapelve, hogy záródjanak a költségvetésen lyukat ütő kiskapuk. Az adórendszernek nem célja az igazságosság elérése, azt más, gazdaságpolitikai, de inkább társadalompolitikai, inkább politikai eszközökkel kell elérni egy kormánynak és egy országnak. Az adórendszer nem az igazságosságot célozza meg, hanem a hatékonyságot.

(9.10)

Aki azt gondolja, hogy az adórendszeren keresztül, különösen a jövedelemadó-rendszeren keresztül, különösen a személyi jövedelemadó-rendszeren keresztül szociális és igazságossági szempontokat kell érvényesíteni, az a Nyugat vermébe esik, az adórendszerek esetében összekeveri a hatékonyságot a szociális gondolattal. Ez téveszme, ez tévedés. Ezért kell arányos adórendszer és nem progresszívnek hívott, de visszafele vivő, tehát nem haladó, többkulcsos adórendszer.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyszerűség és az adózást kikerülő kiskapuk zárása mellett még van egy harmadik alapelve az adórendszer átalakításának, ez pedig az, hogy csökkenjen, mérséklődjön a jövedelmeket terhelő adó, és növekedjen a fogyasztást, forgalmi szférát terhelő adó. Ennek az az oka, hogy a jövedelmeket mindenhol a világon - különösen, ahol magasak az adók - el lehet titkolni, a forgalmat, fogyasztást terhelő adókat viszont el lehet ugyan csalni, de azt az adózás, az adóbeszedés eszközeivel hatékonyan meg lehet fékezni - az egyiket nem, a másikat igen. Ezért is a magyar adórendszer átalakításánál a jövedelmeket terhelő adók mérséklését és a fogyasztást, a forgalmi szektort terhelő adók növekedését tűztük ki alapelvnek és célnak.

Az adórendszer e három célját olyan eszköztárral érhetjük el, amelyek révén Magyarországon a munkahelyteremtés, munkavállalás, gyermekvállalás a jövedelemadózáson keresztül kap segítséget, oxigént, levegőt. Ugyanakkor az adózás súlypontját egyre inkább a fogyasztási, forgalmi adórendszerre, adóeszközökre helyezzük át, ami az áfa, a fogyasztási adó, jövedéki adók és bizony zöld típusú - zöld típusú! - forgalmi adók bevezetését jelenti.

Ez egy tudatos adófilozófia. Követnék más nyugat-európai, sőt észak-amerikai országok is ezt az adófilozófiát, ha tehetnék. Az adóversenyben csak olyan eszköztárral lehet helytállni vagy nyerni - hiszen nyerni kell -, amely eszköztár Kelet-Ázsiával, a feltörekvő országokkal és nekünk a térségben a feljövő gazdaságokkal szemben biztosít előnyt. Ezért semmilyen módon nem támogathatunk egy olyan, Európai Unión belüli teljes adóharmonizációt, ami a mi versenyelőnyünket mérsékelné a fejlett nyugat-európai uniós tagállamok versenyelőnyének megtartása végett. Ez egy rossz történelmi üzlet lenne a részünkről. Vesztes pozícióba mennénk bele az Európai Unión belüli, bizony a versenyképességért folyó küzdelemben. A versenyképesség mögött ugyanis igen jelentős mértékben az adórendszer versenyképességét vagy az esetek jelentős részében versenyképtelenségét találjuk.

Természetesen az eurózónán kívüli magyar nemzetgazdaság rendelkezik azzal a szabadsággal, amellyel nem csupán a pénzügyi szabadságharcunkat kell megvívnunk, hanem bizony az adórendszerbeli szabadságharcunkat is meg kell vívnunk. A mostani, 2010 közepétől érvényes adórendszerbeli átalakítások talán egyik-másik elemét igen, de az egészét bizonyosan nem lehetett volna átvinni európai uniós, teljes, százszázalékos konszenzusra való törekvés mellett. Nem is célunk, nem is járnánk jól, ha ilyen érvényesülne.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztási, forgalmi szektort terhelő adók emelésére benyújtott javaslataink tehát egyfelől az adófilozófia váltása miatt szükségesek, másfelől azonban ne áruljunk zsákbamacskát, szükségesek azért, mert a költségvetés hiányát 3 százalék alatt kell tartanunk, 2,5 százalékra kell beállítanunk. Miért? Mert ilyen szint mellett csökken már automatikusan Magyarország államadóssága.

És miért kell csökkenteni az államadósságot? Miért kell 3 százalék alatt, 2,5 százalékon tartani a költségvetési deficitet? Miért kell óvni minden módon a pénzügyi kezdődő egészség jeleit? Azért, mert 2002 után Magyarország egy olyan elhibázott gazdaságpolitikai vonalra tért rá, amely mind az állam, mind a vállalkozások, mind az önkormányzatok, mind a családok adósságát elengedte. Sőt, úgy engedte el, hogy közben a külső pénzügyi függést erősítette. Sőt, olyan pénzügyi függést erősített, amely a legkockázatosabb - svájci frankban történő - függést erősítette meg. A mai, családok által felhalmozott devizaadósság - 5000 milliárd forint - legnagyobb részét, 4600 milliárd forintot svájci frankban vették föl. Ez egy olyan eladósodási szint, amely önmagában képes lenne Magyarországon megakadályozni a növekedést is, a foglalkoztatásbővülést is, de még a családok gyermekvállalását is.

Az adórendszer átalakításának egy másik eszköze a járulékrendszer átalakítása. Magyarországon a 2011-es költségvetésben már elkezdtük, de most a 2012-es költségvetésben és a benyújtott adótörvényekben önök már találnak egy középtávú, egységes járulékreformra utaló néhány lépést. Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatal hölgyek, akik visszajönnek szülési szabadságról, 4 órát dolgozva már 20 százalékos munkáltatói adót élvezhetnek az őket munkáltató vállalkozások révén. Nagyon fontosnak tartom, hogy a rehabilitációs kártya révén 100 százalékos - 100 százalékos! - munkáltatói adókedvezményt, tehát 24 százalékos kedvezményt kap az a munkáltató, munkaadó, aki a rokkantnyugdíj-rendszer átalakítása során a munkaerőpiacra visszatérő munkavállalót alkalmazza; 100 százalékos, tehát 24 százalékos munkáltatóiadó-kedvezményt élvez.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a közszférából kilépő... - hiszen a közszférában a bürokrácia csökkentése, az átalakítás, az adminisztrációs terhek levágása azt is jelenti, hogy nincs ránk olyan létszámban szükség a közszférában, mint múlt évben vagy az azt megelőző években. És ez jó hír. Adókból fedezzük a közszférában, például a központi államigazgatásban dolgozó 66 ezer ember fizetését. Nincs ennyi emberre szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország csak akkor tud hatékonyan működni, ha leépíti a központi bürokráciát. Mindenhol van 20-25-30 százalékos tartalék. Mindenhol van pazarlás létszámmal, energiával, idővel, a képzelettel, a kreativitással, a hatékonysággal. Ezt nem engedhetjük meg.

Nos tehát, ha a közszférából kilép valaki a munkaerőpiacra, a versenyszektor munkaerőpiacára, akkor egy évig 50 százalékos munkáltatói adókedvezményt kap utána a foglalkoztató. Tehát 24 százalék helyett 12 százalék. A következő hetekben a kormány tárgyal egy további javaslatot, amely szerint Magyarországon alakítanánk szabad vállalkozási zónákat, amelyekben bizony a hátrányos helyzetű térségek munkavállalói számára adnánk ösztönzést, hogy elhelyezkedjenek és az őket foglalkoztató munkaadók számára ösztönzést, hogy foglalkoztassák őket.

Nos tehát, ezek egy igen-igen szükséges, égetően szükséges járulékreform első lépései. Szükség lesz majd további lépésekre; Magyarországon az élőmunkát terhelő járulékok magasak, ez egyértelműen visszafogja a növekedést, de nem egy általános a munkáltatói adót megfelező, egyharmadával csökkentő lépésre teszünk javaslatot, hanem fordítva.

A különleges helyzetben lévő, mégpedig a munkavállalás és a munkaképesség és a tudás és a földrajzi helyzet, hogy ki hol lakik... - szóval, a különleges helyzetben lévő munkavállalói csoportok munkáltatói adójára, járulékára, az élőmunkára rakódó terhek differenciált csökkentésére teszünk javaslatot.

(9.20)

Ahogy az áfa esetében is - ha az Unió engedné - legalább öt kulcsot kellene Magyarországnak bevezetnie, de nem engedi az Európai Unió, mert még nem látja, hogy az adórendszerben a forgalmi, fogyasztási, ezért például áfa, fogyasztási és jövedéki adókra kell helyezni a hangsúlyt. Még a jövedelmeket próbálja megfogni. Hát nem nagy sikerrel.

Nos, mi ezeken a területeken, ha tehetnénk, erőteljesebben lépnénk, javaslatot is teszünk erre, 25-ről 27 százalékra javasoljuk emelni az általános forgalmi adó általános kulcsát. Tesszük ezt azért, hogy egy jelentős, 150 milliárd forintos tartalékot képezzünk Magyarország 2012. évi költségvetésében. De azt gondolom, hogy ezt a lépést azért is meg kell tennünk, mert a fogyasztási, forgalmi szférát erőteljesen meg kell adóztatnunk a jövedelmek, a vállalkozói, valamint a személyi, családi jövedelmek helyett.

A forgalmi és jövedelmi adórendszer átalakítása, valamint a járulékreform első lépései mellett a benyújtott adótörvények, a benyújtott költségvetési tervezet és a magyar gazdaságpolitika 2012-ben azt is javasolja, hogy nagyságrendileg - nagyságrendileg - növeljük az adóbeszedés hatékonyságát. Önök olyan lépéseket, intézkedéseket, javaslatokat találnak a benyújtott adótörvényekben, amelyek révén elérhetjük, ha ezeket bevezetjük, hogy a maihoz képest nagyságrendileg nagyobb, a költségvetés és az állam számára jogosan járó adókat hajt be a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Erre szükség van.

Csupán a kis- és nagykereskedelemben a szúrópróbaszerűen elvégzett ellenőrzések révén azt találjuk, hogy 500-600 milliárd forint, az államnak jogosan járó áfa, fogyasztási és jövedéki adó nem folyik be. Ez tarthatatlan. Egész egyszerűen tarthatatlan. Ez az 1990 előtti rendszer rossz kompromisszumát ismétli meg. Akkor azt mondták, hogy magasak az adók, de nyugodtan bújjál ki alóluk. Ez az áfa, a forgalmi és fogyasztási adó esetében nem járható út többé. A jövedelmeket terhelő adókat pedig csökkentjük, és ott fölrúgjuk az 1990 előtti, a Kádár-rendszer adórendszerét jellemző rossz kompromisszumot. Fölrúgtuk. És helyére az arányos, egykulcsos adórendszert állítjuk, két, illetőleg három lépésben.

Változik Magyarország adórendszere az innováció területén is. Megszűnik javaslatunk szerint az innovációs járulékok automatikus levonási lehetősége, a társaságiadó-kedvezmény megmarad, ezzel 8-10 milliárd forinttal több innovációs forrás áramlik az innovációs alapba, amely forrásokból most már koncentráltan a valódi innovációt, a valódi kutatás-fejlesztési tevékenységet tudjuk támogatni.

Na most, a 2011. évi szúrópróbaszerűen elvégzett ellenőrzések azt mutatják sajnos, hogy a mostani innovációs rendszer esetén az innovációs járulékok automatikus levonása révén mintegy a források fele, 50 százaléka nem innovációt és kutatás-fejlesztést finanszíroz. Erre egy iparág alakult ki. Egy csalási iparág. Csalnak az innovációs járulékokkal. Mindannyian hallunk történeteket. A történetek igazak. Megengedhetetlen, hogy egy, a kutatás-fejlesztést, innovációt a történelmi siker egyik motorjának tartó kormány kiengedjen más célokra ilyen forrásokat.

Ezeket a javaslatokat egyeztettük a magyar gazdaság legnagyobb kutatás-fejlesztésben részt vevő vállalkozásaival, és egyöntetű helyeslésre találtunk, az innovációs, kutatás-fejlesztési forrásokat koncentráltan fogjuk fölhasználni, mégpedig valódi kutatás-fejlesztésre 2012-ben.

Változik az önkormányzatok adókivetési joga is a benyújtott adótörvény-tervezetek szerint. Önkormányzati adószabadság felé szeretnénk haladni. Természetesen - természetesen - megóvva magunkat attól, hogy kényszerhelyzetben levő önkormányzatok a vállalkozásokra már teljesíthetetlen terheket rójanak. De az önkormányzatok esetében a vagyoni típusú adóztatásnál, de főként a forgalmi, fogyasztási típusú adóztatásnál, ott, ahol nincs központi adónem, szabaddá válik az adókivetés. Azt gondolom, hogy ez szintén egy adófilozófiai váltás, és megfelel annak a folyamatnak, ami a fogyasztási, forgalmi szféra felé viszi az adózást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán még egy kérdésre szeretnék itt kitérni. A legnagyobb vitát természetesen a személyi jövedelemadó-rendszer átalakítása okozza, okozta 2011-ben, és váltja ki 2012-ben is.

Szeretnék eloszlatni, oszlatni, gyengíteni, talán megszüntetni egy félreértést. Az arányos, valódi 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadóra történő áttérés egy történelmi léptékkel is mérhető fordulat Magyarországon, mert a magyar értékrendszerben a gyarapodás, a növekedés, a vállalkozás, a családi vállalkozás és a jövedelmeim, a megtermelt, megszerzett bérem, jövedelmeim feletti szabad rendelkezés rendkívüli erős érték. Ugyanolyan erős érték, mint az angolszász országokban. Csakhogy az angolszász országokhoz képest Magyarországon, egészen az arányos, 16 százalékos adórendszer bevezetéséig vagy pedig a 10 százalékos társasági adó mértékéig, túlterheltük a jövedelmeket adóval. Megsértettük a magyarok, Magyarország, a magyar vállalkozók, a magyar családok értékrendjét. Az angolszász országokban, nem véletlenül - hasonló értékrend mellett - alacsonyak a jövedelemadók. Tehát az egykulcsos, arányos, 16 százalékos adórendszerre történő áttérés a magyar értékrend, a vállalkozást, gyarapodást, a jövedelmek feletti szabad rendelkezést igénylő értékrend érvényesítése az adórendszerben. Önmagában igazságos, önmagában nemzeti, önmagában sikerre vezet.

Van azonban egy félreértés. Ez a félreértés abból fakad, hogy elvesz valakitől valamit a 16 százalékos személyi jövedelemadó-rendszer, az arányos adórendszer, és odaad valaki másnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nincs így. Azt hagyja ott, ami jogosan ott jár, amiért megdolgoztak, amiért vállalkoztak, amiért órákat, napokat és éveket áldoztak, mondjuk, tanulásra. Nem vesz el, otthagy. És nem üt lyukat a költségvetésen. Ez egy félreértésen belüli félreértés, tévedésen belüli súlyos tévedés. Hiszen az 500 milliárd forintos, 2011-ben a családoknál maradó többletjövedelem, valamint az ezt meghaladó többletjövedelem 2012-ben nem üt lyukat a költségvetésen, hiszen az igazi forrása a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer megszüntetése. Miután a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer 1998-tól évenként változó módon 1,3-2 százalékos lyukat, bruttó hazai termékhez mért lyukat ütött a költségvetésen, miután ezt mi most megszüntettük, ezzel forrást teremtettünk az adóreformhoz. A 16 százalékos arányos, egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer forrása a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer megszüntetése. És ez egy hibás, a költségvetést megkárosító rendszer felváltása, egy jó, helyes, vállalkozásra, munkára, gyermekvállalásra ösztönző jövedelemadó-rendszer bevezetése.

Azt gondolom tehát, hogy a jövőt fogyasztó eszközt felváltottunk egy jövőt segítő, a jövőt tápláló, a gyermekvállalást elismerő rendszerrel, és az első, 2011-es évet követően 2012-ben már az áttérés legnagyobb részét teljesítjük, és lehetséges, hogy 2013-ban, '14-ben is lesznek még, de most már az adórendszeren kívüli feladataink.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Így függ össze megítélésem szerint egy adórendszer a költségvetéssel, a költségvetés a gazdaságpolitikával, és egy ilyen adórendszerbeli, adófilozófia rendszerén belüli váltás szolgálja a legjobban Magyarország jövőjét.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és dr. Nyikos László részéről.)

(9.30)