Felszólalás adatai

Egészen Adam Smithig mennék vissza, 1776-ban írja meg "A nemzetek jólétét", ahol leírja azt is, hogy mi kell a nemzetek jólétéhez, milyen a jó adózás, melyek a jó adózás alapelvei. Felsorolnám mind a hatot: legyen egyszerű beszedni, ezzel kezdjük. Tehát egyszerű legyen, ne jelentsen nagy terhet a beszedése, és legyen egyszerű megfizetni, tehát ne legyen komplikált maga az adó.

Ne legyen önkényes az adó. Tehát arra szedjék be, amilyen célra fordítják. Itt nagyon sok szó esett a népegészségügyi termékdíjról, a balesetadóról, ez tipikusan az a helyzet, arra szól az adó, amire kivetették, egészségügyi költségeket és kiadásokat fedez.

Legyen időben előrelátható, kalkulálható. Ez nyilvánvaló, a parlament egyik felelőssége, hogy mikor lépnek érvénybe az adótörvények.

Ne ösztönözzön adóelkerülésre. A Magyarországon működő progresszív adórendszernek az egyik problémája az volt, hogy rendkívül magas volt a marginális adókulcs, és ez adóelkerülésre ösztönzött. Ugyanúgy, tudjuk nagyon jól, hogy az adóelkerülés valahol a minimálbér környékén volt a legerősebb, éppen ezért a 16 százalékos egykulcsos arányos adó egy forinttól indul. Itt mindig felvetődik, hogy a minimálbért vajon miért kell megadóztatni, éppen ezért, hogy legyen olyan az adó, hogy ne ösztönözzön az adóelkerülésre.

(16.40)

Negyedikként mondja, hogy az adó ne rombolja a szabad piacgazdaság befektetésre, megtakarításra és munkára ösztönző hatását. Ez egy nagyon fontos alapelv, hogy ne olyan adó legyen, amelyik az embereket más útra tereli.

Ötödikként említi azt, hogy az adó legyen arányos az adófizetők teherviselő képességével és az általuk igénybe vett közszolgáltatásokkal. Úgy gondolom, hogy a 16 százalékos, egykulcsos, arányos adó pontosan ennek felel meg, mindenki teherviselő képessége szerint fizet, hiszen akinek magasabb a jövedelme, az nominálisan többet is fizet be, és már korábban volt szó az igénybe vett közszolgáltatásokról, gyakorlatilag mindenki ugyanannyit vesz igénybe.

Hatodikként említi, hogy célja az, hogy az állam ezáltal, mármint az adókkal, tudja fedezni kiadásait közszolgáltatásokra és közjavakra.

Nagyon sokszor előkerült az igazságosság kérdése. Úgy gondolom, hogy az igazságosság ezen az oldalon igazán lényeges, hogy az állam mire fordítja és hogyan fordítja például a kiadásait, milyen szociális támogatási rendszert működtet ebből a bevételből, például valóban azok kapnak-e támogatást, akik valóban rászorulnak, vagy megnyit, vagy nyitva hagy kiskapukat. Tehát ezek azok a szempontok, úgy gondolom, hogy a 16 százalékos, egykulcsos, arányos, családi szempontokat figyelembe vevő jövedelemadó ezeknek a szempontoknak megfelel.

Ha már többször felmerült itt a mai napon az igazságosság kérdése, akkor hadd mondjam el, hogy legalább három nagy probléma van ezen a téren. Nyilvánvaló, hogy értékkérdésről beszélünk. Az ellenzék nagy része úgy gondolja, hogy az igazságosság valami olyan dolog, hogy van egy torta, és akkor megpróbáljuk valamilyen szempontok szerint, úgy gondoljuk, igazságosan elosztani. Az adórendszer, a 16 százalékos, egykulcsos adórendszer pedig egy olyan adórendszer, amelyik a mobilitást segíti elő, azt segíti elő, hogy az emberek többletteljesítményt hozzanak létre, és úgy gondoljuk, hogy ez is igazságos, ez is az igazságosság egyik fontos eleme.

A másik probléma az igazságosságnál, ha már egyszer erről beszélünk: addig rendben van, hogy egy érték, és ezen el lehet vitatkozni értékalapon, de jön a kérdés, a mérték. A szocialisták szerint egy kétkulcsos progresszív adórendszer az igazságos, az LMP szerint egy háromkulcsos progresszív adórendszer az igazságos, innentől kezdve most akkor ki dönti el, hogy melyik az igazságos. (Dr. Varga László: Orbán Viktor!)

Hadd tegyem hozzá azt is - és ez a harmadik pont -, hogy ha arról beszélünk, hogy az adórendszernek kell igazságosnak lenni, akkor kell valaki, az a bölcsesség, aki veszi a bátorságot, és megmondja, hogy eddig igazságos. Az önök javaslata szerint, mondjuk, 400 ezer forint bruttó felett - ami nettóban megfelel egyébként átszámítva, mondjuk, euróba az osztrák minimálnyugdíjasnak - már gazdagnak tűnik, és azokat pluszadóval kell sújtani. Tehát van egy harmadik probléma: kell valamilyen hatalomközpont, amelyik megmondja, hogy mi az igazságos. Ezért úgy gondolom, hogy sokkal szerencsésebb és egyszerűbb megoldás maga a 16 százalékos, egykulcsos, családbarát és arányos adózás, amelyik - ahogy az előbb említettem - kielégíti azokat a feltételeket, amelyek a jó adózással szembeállíthatók, és nemcsak 1776-ban határozták meg ezeket az elveket, hanem a közgazdaságtan azóta is ezekre az elvekre építi minden mondanivalóját, ami az adózásról szól.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)