Felszólalás adatai

A Szabad Európa Rádió mint jelenség a legjobb bizonyság arra, hogy a sajtó szabadságát soha nem lehet megszüntetni, felszámolni addig, ameddig vannak leleményes újságírók és vannak polgárok, akik még a legnehezebb körülmények között is meg akarják szerezni azokat az információkat, amiket az állampolgári jogaik gyakorlásához szükségesnek gondolnak.

Ha már sajtószabadságról beszélünk, akkor engedjék meg, hogy én egy másik, egy kora múltbeli évfordulóról is megemlékezzek, ugyanis október 11-én, egy évvel ezelőtt szavazott a parlament a Médiatanács összetételéről, arról a Médiatanácsról, amiről itt a parlamentben igen szenvedélyes, bár Pálffy képviselőtársammal mindenképpen szakmai és korrekt vitát folytattunk, és akkor a kormánypárti képviselők azt kérték tőlünk, hogy ne nézzük azt, hogy ez egy egyszínű testület, és ne legyünk előítéletesek, hogy csak a Fidesz által jelölt tagokat választja be az Országgyűlés, bízzunk abban, hogy ők is, egyszínű testületként, a média sokszínűségéért fognak dolgozni. Úgyhogy itt az ideje annak, hogy megnézzük, hogyan alakult a magyar sajtószabadság ügye a Médiatanács egyéves pályafutása alatt.

Sajnos, azt kell mondjam, hogy a félelmeink beigazolódtak, és a Médiatanács döntéseiből egyértelműen kirajzolódik egyfajta politikai irányultság. Engedjék meg, hogy néhány konkrét példát mondjak ezekről a döntésekről. Az egyik az, hogy a Lánchíd Rádió, amit sokan joggal sorolnak a Fidesz médiabirodalmához, hiszen egy székhelye van a Magyar Nemzettel és a Class FM Rádióval, gyakorlatilag minden pályázatot megnyert, amit a törvény szerint megnyerhetett volna, csak azokat nem nyerte meg, ahol már túllépte volna azt a támogatottsági arányt, amit a törvény megenged.

(8.50)

Ehhez képest a Klubrádió, ami a leghallgatottabb ellenzéki rádió Magyarországon, nem volt ilyen sikeres ezeken a pályázatokon, még ha a Klubrádió nyer is azon a frekvencián, ami számára ki van írva, ebben az esetben is tulajdonképpen egy zenei rádióként kell majd üzemelnie politikai rádió helyett.

Vagy nézhetjük a Népszabadság esetét, amely a legnagyobb példányszámú ellenzéki napilap, amelynek az Axel Springer és a Ringier fúziója kapcsán a Médiatanács egy utólagos jogszabály révén megfúrta a két kiadó egyesülését, amit az összes európai versenyhivatal engedélyezett.

Vagy beszélhetünk a közösségi rádiók esetéről, amelyek gyakorlatilag fillérekből üzemeltetik a magyar sajtószabadság kis köreit, önkéntesként nagyon sok ember dolgozik ezekben a közösségi rádiókban. Ez a szféra gyakorlatilag teljesen eltűnt, mert azokat a támogatásokat, amelyeket az elmúlt húsz évben megkaptak, ezeket az új Médiatanács már nem osztotta ki közöttük.

Vagy beszélhetnék a közmédiáról. Fontos tudni, hogy Európában Magyarország az egyik utolsó a köztelevíziók nézettségét tekintve, miközben a költségvetési források a közmédia esetében növekedtek. Arról is kell beszélnünk, hogy az alacsony nézettség politikailag kiegyensúlyozott műsorokkal jár együtt, és arról is kell beszélnünk, hogy éppen egy nyilvánvalóan manipulatív híradóbejátszás kapcsán az európai érdeklődés elé került fiatalember, Papp Dániel, a Jobbik korábbi médiamegfejtője lett az egyik főszerkesztője a magyar közmédiának.

Vagy beszéljünk egy kicsit a forrásvédelem ügyéről is. Ennek kapcsán, a médiaalkotmány kapcsán az ellenzék többször szóvá tette, hogy az a fajta megfogalmazás, hogy az újságíró kivételesen indokolt esetben kötelezhető arra, hogy kiadja a forrásait, ez enyhén szólva nem biztosítja a forrásvédelem intézményét. Most éppen az atlatszo.hu portál főszerkesztőjét vegzálja a rendőrség, és semmilyen kivételes indokot nem hozott fel arra, hogy miért kellene megnevezni a forrásait, egyébként egy politikától teljesen távoli ügyben.

De persze a média világa, a média szabadsága nemcsak a hatósági jogkörök közé tartozik, hanem beszélnünk kell arról a piaci helyzetről is, ami kialakult Magyarországon. Ma gyakorlatilag a magyar politikai sajtó három részre osztható: vagy a Médiatanács döntése által sújtott ellenzéki sajtóra, vagy arra a sajtóra, amit a Fidesz médiabirodalma Simicska Lajos érdekeltségi körében már felépített, illetve arra a harmadik szegmensre, amire kivetette a hálóját. Tudjuk például azt, hogy az index.hu portál esetében milyen kormányzati befolyás érvényesül, és hogyan hagyják el a szerkesztőséget sorra a korábban sikeres szerkesztők.

Mindez együtt sajnos azt mutatja, hogy a sajtószabadság ügye Magyarországon az elmúlt egy évben sokat sérült, de akkor még egyszer hadd hivatkozzak a szabad rádió esetére, nyilván a sajtószabadságot nem lehet megszüntetni addig, ameddig Magyarországon vannak állampolgárok, akinek ez fontos. És bár miniszterelnök úr egy költői túlzást követett el arról, hogy a Fidesz a Facebookon nyerte meg a választást (Az elnök a csengő kocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.), de a sajtószabadság új intézményei még mindig megóvják a polgárokat attól, hogy ne érjen el hozzájuk a hiteles információ. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)