Felszólalás adatai

Érdemes a kérdést az önkormányzatok bevételi forrása oldaláról megközelíteni, hiszen a saját bevételek növelésére továbbra is nagy szükségünk van, még akkor is, ha az új törvényi szabályozásból azt látjuk, hogy markánsabban elkülönül majd az állami és az önkormányzati feladat és azok finanszírozása. A bevételek növelése érdekében a helyi adókról szóló törvényjavaslat megteremti a lehetőséget az önkormányzatok többletadó-kivetési jogának. Lehetővé teszi az önkormányzatok számára az úgynevezett települési adó megállapítását, amelyek főbb szabályait ugyan nem tartalmazza, azonban több garanciális feltételt fűz a túladóztatás elkerülése érdekében.

A hatályos szabályozás értelmében a települési önkormányzatok kizárólag a helyi adóról szóló törvényben meghatározott helyi adókat állapíthatják meg. Az így bevezetett helyi adónemek esetén az önkormányzatok törvényi korlátok között jogosultak az adó mértékének megállapítására, továbbá a magánszemélyeket illetően korlátlan mentesség, kedvezmény nyújtására.

A javaslat korlátokat állít a települési adó megállapítása kapcsán. Egyfelől tárgyi korlátokat: nem állapítható meg törvényben szabályozott közteher tárgyára, így különösen a jövedelemre, az adózás előtti eredményre, az árbevételre; másfelől személyi korlátot, vagyis nem lehet adóztatni a magyar államot, a költségvetési szervet, egyházat, közszolgáltató szervezetet.

A javaslat rögzíti azt is, hogy a vállalkozót terhelő települési adó nem lehet magasabb a vállalkozó iparűzési adójánál. Korlátként azt is rögzíti még, hogy az adóalany településiadó-terhe az előző adóévi településiadó-teherhez képest legfeljebb 20 százalékkal emelkedhet.

(15.40)

Ugyanakkor hatályon kívül helyezi a helyi építményadó, valamint a telekadó törvényi felső adómértékét, ezáltal az önkormányzatok építmény- és telekadómérték megállapításának a legfontosabb korlátja az lesz, hogy az adó összege nem haladhatja meg az adótárgy, vagyis az ingatlan forgalmi értékének 3 százalékát. Ez a rendelkezés több problémát is felvet. Egyrészt pluszfeladatot ír elő az önkormányzatok számára, amelynek során akár az is kiderülhet, hogy egyes esetekben a maximumnál magasabb adót vetettek ki, az önkormányzatok többsége ugyanis jelenleg négyzetméter alapon veti ki az adót. A plafon bevezetése azt eredményezhetné például, hogy mondjuk, egy nagykereskedelmi áruházlánc a mostaninál kevesebb helyi adót fizet. Változatlan adóteher mellett az önkormányzatoknak vizsgálni kellene, hogy például a négyzetméter alapú építményadó nem lépi-e túl a forgalmi érték 3 százalékát. Ahhoz, hogy ezt a feladatot teljesíteni tudjuk, meg kell határozni az önkormányzat területén lévő ingatlanok forgalmi értékét. Ameddig ez nem történik meg, az építményadó fizetésére kötelezettek jogkövetkezmény nélkül visszatarthatják adójuk egy részét, a 3 százalékos korlátra hivatkozva. Probléma még az idő is az önkormányzatok esetében, hiszen a területükön lévő építmények és telkek forgalmi értékének a meghatározására van szükség.

Az iparűzési adó mellett az ingatlanadóztatás jelenti a második legnagyobb bevételi lehetőséget az önkormányzatoknak - nálunk, Salgótarjánban ez meghaladja a 20 százalékot -, így annak jogalkalmazói szempontból helyes és jogilag támadhatatlan szabályozása elengedhetetlen. Ma nagyon kevés önkormányzat adóztat korrigált forgalmi érték alapján, hiszen ennek kezelése, értékelése elég nehézkes, költséges és sok vitára adhat okot. Éppen ezért célszerűbb lenne, ha az önkormányzatoknak az építmények és a telkek adóztatásánál nem kellene vizsgálni egyenként és ügyenként az ingatlanrészek forgalmi értékét, hanem változatlanul a hasznos alapterület után lehetőséget biztosító adómértékeken belül állapíthatnák meg az adókat. A jelenlegi törvényjavaslat esetén sok jogorvoslati eljárás indulna, és az egyedi döntések törvényessége is megkérdőjelezhetővé válna, s a forgalmi értékek megállapítása és a bizonyítási teher is az önkormányzatokra hárulna. Arról nem is beszélve, hogy a hasznos alapterület alapján történő adóztatásra előírt bevallási űrlap ilyen információkat nem tartalmaz, így erre vonatkozóan adatok az önkormányzati adatbázisban nincsenek.

Úgy gondolom, hogy az önkormányzatok a helyi gazdasági körülmények ismeretében a jelenleginél nagyobb szabadságfokkal rendelkezhetnének az adómérték differenciálásában. A képviselő-testületek helyben határozhatnák meg az ingatlanadóztatás fő irányait és szabályait.

Összegezve: támogatandó az a törekvése a javaslatnak, hogy bővíti az önkormányzat adóztatási mozgásterét, ugyanakkor az önkormányzatok adókivetési szabadságát más módon sem lenne szabad korlátozni. Itt azért szeretném megnyugtatni aggódó képviselőtársaimat, az önkormányzatok pontosan tudják, hogy milyen a magánszemélyek, illetve a helyi vállalkozások adóképessége, és ezután sem fognak elviselhetetlen adóterheket kivetni, mint ahogy eddig sem tették. Ha Vágó Gábor képviselőtársam itt lenne még, akkor neki mondanám, hogy építményadót eddig is szedtek az önkormányzatok, tehát nem új adónemként jelenik meg.

Zárásként: mi, önkormányzatok bízunk abban, hogy az adókból származó bevételek továbbra is teljes egészében a településeken maradnak. Hiszünk abban, hogy ezzel mi is hozzájárulunk az ország jobbá tételéhez.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)