Felszólalás adatai

Két baj lehet. Egy: az, amit leírtak a papírra, nem értelmes dolog, és nem lehet érteni. Szerintem nem ez van. A másik meg, hogy aki értelmezi, azzal van a hiba, azzal van a probléma. (Dr. Józsa István: Azzal.) Én ezt valószínűbbnek tartom, már csak azért is tartom valószínűbbnek ezt a dolgot, mert elsőciklusos képviselő vagyok, és elmondhatom azt, hogy amíg nem voltam parlamenti képviselő, akkor figyelemmel kísértem azért néha a parlament munkáját, és láttam azt, hogy korábban is így volt ez. Egy leírt papírról, egy benyújtott törvényjavaslatról homlokegyenest mást mondtak a képviselők, és kiderült előbb-utóbb, hogy valakinek nem volt igaza, vagy ha egyszerűbben fogalmaznék, valaki hazudott. Most is ez van: valaki hazudik, tisztelt képviselőtársaim, itt a tisztelt Házban, nem mond igazat.

Ráadásul úgy teszik mindezt, hogy azt, amiért a parlamenti képviselőket nem szeretik, hogy ilyen finoman fogalmazzak, nem szeretik az átlag választók, mindet elkövetjük mi mindannyian itt. Nagyképűen, arrogánsan, mindenhez értőként, minden egyes témában hozzászólóként kőkeményen azt mondjuk, hogy nekem van igazam, ez van és kész. Kedves képviselőtársaim, hol van egy "én úgy gondolom, hogy..." kezdetű mondat? Vagy "az a véleményem, hogy..."? Nem, kijelentjük, ez van, ez az adópolitika megbukott, ez az adópolitika remek. Hát, kedves képviselőtársaim, egy kis alázatot tanuljunk már! Tarthatatlan az, ami itt folyik, tarthatatlan!

Elnézést kérek, képviselőtársaim, ha húzom az időt. Még egy apró problémát (Dr. Józsa István: Van időtök bőven.) megosztanék önökkel, vagy egy tapasztalatot.

1990-ben az első szabadon választott önkormányzatnak lettem tagja, és akkor azt kellett tapasztalnom, hogy attól, hogy valakit önkormányzati képviselőnek megválasztottak, sokan úgy gondolták, hogy ettől okosabbak is lettek egyből, és mindenhez értenek, mindenhez hozzászóltak, mindenről volt véleményük. Itt a parlamentben 2011-ben én azt látom, hogy ezen még egyet túlléptünk. Nemcsak arról van szó, hogy azt gondolják képviselők, hogy attól, hogy megválasztották, okosabbak lettek - tisztelek, becsülök minden parlamenti képviselőt, mindenki nagyon okos -, nem, azt gondoljuk magunkról, hogy ettől sokkal magabiztosabbak lettünk, sokkal nyugodtabban tudunk oltári nagy marhaságokat mondani, már elnézést. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) Már bocsánat. Ebben benne van minden egyes parlamenti frakció, és sajnálatos módon, nekem nagyon sajnálatos módon a Jobbik-, illetve az LMP-frakció beleszürkült ebbe a dologba ugyanúgy. Nem hallottam ma egyetlen olyan hozzászólást se, hogy "az én véleményem az...", "én úgy gondolom, hogy...", "talán az lehet az igazság, hogy...". Nem, mindenki nagyon határozottan, remekül mondja a szerintem nagyobbnál nagyobb butaságokat is.

Ennek a csúcsa Vágó Gábor hozzászólása volt. Elnézést, képviselő úr, tudom, hogy majd kétpercesre gombot fog nyomni. Azt kezdte el levezetni, hogy Magyarország vagy a kormány arra törekszik, hogy olcsó munkaerő legyen, és akkor majd jönnek a multinacionális cégek, és olcsó a munkaerő - akkor, amikor éppen a legolcsóbb munkaerő minimálbérének a drasztikus megemeléséről van szó. Olyan tényeket próbál vagy olyan mondatokat próbál itt elmondani, aminek ok-okozati összefüggése egyszerűen nincs. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Számold már át euróra azt a minimálbért!)

És hogy ne hagyjam ki a szocialista frakciót sem a hozzászólásomból... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Van még ilyen?) Hogyne lenne, hát ott is ülnek ketten, mindegy, hát ketten ülnek itt. A szocialista frakció remekül csinál egy dolgot egyébként, és ezért külön elismerésemet fogadják, remekül beszélik a fordított orwelli újbeszélt. Az orwelli újbeszél mi volt? Nagyon le kell egyszerűsíteni mindent, és mindig csak pozitív üzeneteket szabad mondani. Ott olyan volt, hogy jó. Nem volt olyan, hogy rossz; nem jó, olyan volt. Abban is legalább a jó benne volt, nem? A fordított orwelli újbeszél meg az, hogy nagyon egyszerűen mondunk, de csak rosszat, hogy véletlenül se legyen benne az, hogy jó. Van a rossz meg a nem rossz. Ezt halljuk itt, és ennek ékes példája a jelenleg most itt nem levő - elnézését kérem, hogy jelenléte nélkül mondom a nevét - Gúr Nándor, aki remekül sulykolja ezeket a dolgokat, mondja, mondja, mondja, mert ha már nem teljesen gondolja ő se úgy, hogy igaz, amit mond, akkor legalább mondja el sokszor, hátha valaki előbb-utóbb elhiszi.

Kedves Képviselőtársaim! Szerintem ez így nem jó. Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, és engem frusztrál ez a dolog, de szerintem ez így nem jó.

Hadd térjek rá arra, amiért egyébként meg szót kértem. Bocsánat ezért az öt percért. Két fontos dolog, amit szeretnék elmondani. Az egyik az önkormányzati adó, a másik meg az igazságos, egykulcsos, arányos jövedelemadó.

Először onnan kezdeném, hogy miért fizetünk adót, mondjuk, személyi jövedelemadót. Általában azért fizetünk személyi jövedelemadót, mert a befizetésünk alapján majd szeretnénk a közjavakból, a közszolgáltatásokból részesülni.

Kérdezem, miért igazságos az önök szerint, hogy akinek magasabb a jövedelme, az aránytalanul többet fizessen be. Ő aránytalanul többször jár fogorvoshoz? (Babák Mihály: A szocik ezt mondják.) Ő aránytalanul többször íratja be a gyerekét az iskolába? (Babák Mihály: Mert ők így szokták.) Nem, kedves barátaim, kedves képviselőtársaim, ez fordítva igaz. Ha igazságos lenne az adórendszer, akkor mindenkinek forint szerint ugyanannyit kellene befizetni, mert forint szerint egy gyerek egyszer tud egy iskolába, egy óvodába beiratkozni, egyszer tud elmenni a fogorvoshoz. Ehelyett a Fidesznek egy ennél igazságosabb adórendszere van, mert azt mondja, hogy aki többet keres, az több adót fizet. De az aztán már tényleg az igazságtalanság csúcsa, hogy ha valaki többet dolgozik, szorgalmasabb volt, többet tanult, jobb helyre sikerül neki elhelyezkednie, magasabb a jövedelme, akkor aránytalanul többet járuljon hozzá ahhoz, hogy mindenki más a közjavakból tudjon részesülni. Ez nem igazságos, kedves képviselőtársaim. Az igazságos az, vagy legalább az közelít az igazságoshoz, hogy egykulcsos adó legyen, és mindenki, ha többet dolgozik, több adót fizessen, de ne aránytalanul többet.

A másik, amiért szólni kívántam, az az önkormányzati adó. Szerintem egy nagyon helyes út az, hogy az önkormányzatok kezébe adókivetési jogot teszünk - most is van nekik ilyen -, és hogy ezt bővítjük. Nem azért, amit itt néhány képviselő úr elmondott, azért, hogy majd az állam úgyis elveszi az összes többi pénzüket, és akkor sanyargathatják a népet. Nem, hanem azért... Nem tudom, hogy tapasztalták-e, én Budapest XVI. kerületében, ahol polgármester vagyok, tapasztaltam azt, hogy bár senki nem szeret adót fizetni, mégis az emberek sokkal jobban szeretik befizetni az adót, ha tudják, hogy mire költik. (Rozgonyi Ernő: Egyenesen rajonganak érte!)

Most, aki a személyi jövedelemadóját befizeti, nagyon kevéssé tudja azt, hogy azt konkrétan mire fogják elkölteni, míg mondjuk, ha egy települési adót befizetnek, akkor tudják - legalábbis jó esetben, ha egy jól működő önkormányzat van, akkor tudják -, hogy ott majd abból az óvodát fogják fölújítani, az utat fogják megépíteni, a játszóteret fogják majd fölújítani, vagy egyáltalán a köztisztaság vagy a közbiztonság növekszik. Szerintem ez egy helyes irány, hogy az emberek a befizetett adóforintjukról tudják majd, minél jobban tudják, hogy mire fogják költeni, és biztos vagyok benne egyébként, hogy az emberek jobban szeretnek így adót fizetni, azzal együtt, zárójelben jegyzem meg még egyszer, hogy senki nem szeret adót fizetni, de sokkal jobban szeretnek, hogyha helyben fizetik, és a saját lakókörnyezetük szebbítésére, jobbítására költhetik majd, úgyhogy szerintem ez egy jó irány.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)