Felszólalás adatai

Ahogyan itt a képviselő úr kitért rá, Magyarország az ENSZ Biztonsági Tanácsának az elkövetkezendő kétéves időszakra vonatkozó nem állandó tagságáért folytatott versenyében október 21-én, tehát a közgyűlési szavazáson nem került be a testületbe, és mára virradóra viszont Azerbajdzsán elnyerte ezt a széket. Szeretnék erről a helyről is a magyar kormány nevében Azerbajdzsánnak gratulálni, hogy elnyerte a kelet-európai államok nevében az ENSZ BT nem állandó tagságáért folytatott versenyben a helyet, és azt is fontosnak tartom, hogy a kiváló magyar-azerbajdzsáni kétoldalú kapcsolatok nem sínylették meg ezt a versenyt, megsínylhették volna, de nem következett be. Ezt is egy fontos dolognak tartom itt aláhúzni.

Egy nagyon kiélezett versenyről volt szó, tehát gyakorlatilag egy tucat szavazat választotta el a győztest a harmadiktól az első körben, és azt hiszem, ennek a kiélezett versenynek végül is szükségszerű volt az a következménye, hogy ha a két európai uniós tagállam nem tud megegyezni, akkor nevető harmadikként bejön egy nem európai, nyugati támogatással rendelkező állam.

Nagyon komoly tanulságok vannak. Jelentős késedelemmel indult a magyar kampány 2010 májusában, dilemma is volt a kormány számára, hogy fönntartsuk-e a küzdelmet, amit még Göncz Kinga külügyminiszter asszony hirdetett meg. Amikor kormányra kerültünk, azt kellett tapasztalnunk, hogy szinte semmi hangsúlyt nem fektettek az ENSZ BT kampányára az elődeink, egyszerűen hiányzott a magyar kampány mögül a politikai elkötelezettség, hiányoztak a megfelelő humán erőforrások, hiányoztak az anyagi erőforrások, tehát azt kell mondanom, hogy egy rendkívül komoly hátránnyal indultunk. Amikor odaérkeztünk, gyakorlatilag 10 ENSZ-tagállam támogatott bennünket, és erre az időpontra pedig különösen már Szlovéniának, de egyébként Azerbajdzsánnak is nagyon komoly támogatói voltak.

Azt gondolom, képviselő úr, nagyon kívánatos lett volna, hogyha önök nem most vádaskodnak, miután nem nyerte el Magyarország ezt a helyet, hanem akkor végezték volna el csak az alapszintű feladataikat, és akkor lehetett volna közös sikert elérni. Egyetértek önnel, képviselő úr, ideje van az önvizsgálatnak. Vizsgálja meg egy kicsit, képviselő úr, mi az önök felelőssége abban, hogy nem sikerült ezt a mandátumot elnyerni, és akkor talán elegánsabban tudunk ebben a helyzetben a tükörbe nézni. Jó lett volna, képviselő úr, most is, hogyha esetleg erre a vonatkozásra is némi hangsúlyt fektet. Jó lett volna, hogyha a külpolitikai konszenzusnak egy eseménye nemcsak akkor, amikor sikert tudunk elérni, mint például most Szerbia esetében valóban sikert tudtunk elérni, hanem nagyon kívánatos lett volna, képviselő úr, ha azt mondja, hogy közösen vállaltuk, nem sikerült, de a magunk részéről kívánatosnak tartottuk ezt a küzdelmet. Ez a stiláris fölülemelkedettség sajnos hiányzik a Magyar Szocialista Párt politikájából.

Ezzel együtt úgy gondoljuk, nem volt hiábavaló ez a kampány az országpromóció szempontjából, a bilaterális kapcsolataink élénkítése szempontjából, abból a szempontból, hogy egy globális nyitást tudott ezáltal a magyar külpolitika elvégezni, és úgy gondolom, abból a szempontból is nagyon fontos volt, hogy egy etikus kampányt folytattunk, Magyarország megőrizte az erkölcsi integritását. Az elkövetkezendő években Bogyay Katalin UNESCO-közgyűlési elnöki posztjára szeretném felhívni a figyelmet (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.), az ENSZ emberi jogi tanácsi tagságunkra a jövő év végéig, valamint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kormányzótanácsi tagságunkra. Ezek fontos dolgok, a magyar külpolitikának élnie kell ezekkel a lehetőségekkel.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)