Felszólalás adatai

1944 augusztusában Washington közelében ült össze az Egyesült Nemzetek Szervezetét előkészítő tanácskozás, amelynek során kidolgozták az ENSZ alapokmányát. Megállapodtak abban, hogy az ENSZ legfelsőbb fóruma a tagállamok közgyűlése. Létrehozták a Biztonsági Tanácsot. Állandó tag az öt nagyhatalom lett, amelyeknek vétójoguk van. A világszervezet alapító okmánya szerint tagja lehet minden békeszerető nemzet, amely az alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalja, és a szervezet megítélése szerint a kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó. Nem egy tökéletes nemzetközi szervezetről van szó az ENSZ esetében sem, az elmúlt hatvanhat év azonban igazolja életképességét. Sok mindent túlélt, hidegháborút, sok nemzetközi konfliktust, helyi, regionális háborút, a múlt század végének nagy és meghatározó világpolitikai váltását és változásait. És ha a jelenre gondolunk, legaktuálisabban a líbiai történések juthatnak eszünkbe.

Magyarország 1955. december 14-én nyert felvételt az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. ENSZ-tagságunk kezdeti éveit alapjában határozta meg az 1956 októberében kitört magyar forradalmat követő szovjet katonai beavatkozás, amely azonnal az ENSZ Biztonsági Tanácsa és Közgyűlése napirendjére került, és amely események kivizsgálására a Közgyűlés 1957. január 10-én különbizottságot hozott létre. Az ezt követő években az úgynevezett magyarkérdés folyamatosan napirenden szerepelt az ENSZ különböző fórumain, mígnem a hatalomra került Kádár-rendszer konszolidációját követően a különbizottság 1962-ben lezárta tevékenységét.

Az elkövetkezendő években Magyarország megkezdte teljes körű integrációját az ENSZ-család szervezetébe. Első ízben 1968-69-ben voltunk a Biztonsági Tanács nem állandó tagja, majd 1982-ben a Közgyűlés 37. ülésszakán Magyarország adta a Közgyűlés soros elnökét Hollai Imre személyében. 1992-93-ban pedig országunk ismét betölthette a Biztonsági Tanács nem állandó tagságát, amelynek különös hangsúlyt adott a térségünkben kitört délszláv háború.

Ez a megemlékezés szólhatna most egy újabb magyar sikerről is. Magyarország az elmúlt hónapokban komoly lobbitevékenységet folytatott, hogy elnyerje a világ országainak támogatását a nem állandó BT-tagsághoz. Elismerés illeti mindazokat, akik keményen dolgoztak ezért. Ha sikerült volna, a BT-tagsággal a magyar diplomáciának is közvetlen beleszólása lett volna ismét a legfontosabb világpolitikai kérdésekbe.

(8.30)

Nem sikerült. Csupán 52 ország támogatta Magyarországot a szavazás első fordulójában, Azerbajdzsán 74, Szlovénia 67 szavazatot kapott. Az okok lehetnek sokrétűek, azt azonban bizonyosnak látom, hogy ebben döntő szerepet játszott Magyarország nemzetközi tekintélyének, befolyásának fokozatos és folyamatos csökkenése az Orbán-kormány hivatalba lépése óta.

Megfelelő alkalom ez a kormány számára az önvizsgálatra. Nem lehet káros következmények nélkül szembemenni Európával, a világgal, egyik harcot és háborút a másik után meghirdetni. Nem lehet következmények nélkül birodalmi Bécshez hasonlítani, Bécshez és Moszkvához hasonlítani Brüsszelt. Nem lehet következmények nélkül leépíteni a jogállamiságot, korlátozni a sajtószabadságot, és még folytathatnám. Így nem sikerülhetett - kár érte.

Tisztelt Kormány, kormánypárti Képviselőtársaim! Ideje van az önvizsgálatnak, mert még nagyobb baj is lehet.

Köszönöm szépen, hogy szót kaptam. (Tukacs István tapsol.)