Felszólalás adatai

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt héten megdöbbenten szereztem tudomást arról a számomra teljesen elfogadhatatlan hírről, amely szerint Fehérgyarmaton a szatmár-beregi kiemelt kórház keretein belül működő véradó állomás 2008. január 1-jén bezár. Az 1964 óta működő véradó állomást, amely nemcsak városunk, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg megye büszkesége is, most bezárják annak ellenére, hogy az országos átlagot meghaladó az állomás körzetében élő véradók száma. Az ország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségében, ott, ahol az emberek napi megélhetési gondokkal küzdenek, súlyos társadalmi, gazdasági, egészségügyi válság felé sodródnak. Ebben a válságos helyzetben egy olyan döntést hoz a kormány, amely több mint 50 ezer ember vérellátását fogja veszélybe sodorni. A súlyos és egyébként szegény sorban élő betegek újabb hátrányt szenvedhetnek, ha az életüket mentő vért Nyíregyházáról, több mint száz kilométerről kell majd szállítsák.

Egyre erősebb bennem a felvetés, hogy a kisebb településeken a vérellátó állomások bezárása bizonyos privatizációs érdekeket szolgál. Ezt a fejetlenséget, a szakmai egyeztetés hiányát ugyanis már nem lehet pusztán tévedéssel indokolni, ehhez már tudatosság kell. Ebben a halmozottan hátrányos térségben, ahol olyan területek is vannak, ahova a mentő tizenöt percen belül sem ér ki, most tovább csökkentik a szó szerinti túlélés esélyeit. Jól bevált módszer ez a kormány részéről: tudatos vidékrombolás, gazdasági racionalizálásnak álcázott leépítés, bezárás, majd következhet a privatizálás - olcsón, ár alatt, éjszaka, mondhatnánk azt is, hogy tolvaj módjára.

Ezt igazolja az a tény, hogy a vérellátót vezető főorvos, aki a nyugdíjkorhatárt már régen elérte, megüresedő helyére a mai napig nem írtak ki pályázatot. Legalábbis eddig ez a hír hozzánk még nem jutott el. Az elmúlt években már alig fordítottak a vérellátó állomás fejlesztésére néhány eszköz beszerzésén kívül. Meg kell nézni, hogy néz ki ebben a kiemelten jó kórházi környezetben ez az elhagyatott vérellátó, ahol csak az ott dolgozók magas színvonalú szakmai munkájának köszönhető az országos átlagot is meghaladó eredmény és elismertség. Az itt történtek alapján nem lehetünk biztosak abban sem, hogy következő alkalommal nem a lélegeztető gépet adják el, mondjuk, a magas villanyszámlára vagy az alacsony kihasználtságra való hivatkozással.

(15.20)

Az államtitkár úrnak el kellene fogadnia a tényeket, amely szerint az egészségügyi ellátás biztosítása, annak ellenére, hogy bizonyos esetekben veszteséges, az állam kötelező feladata, és az ahhoz való jog az alkotmányban is rögzített emberi alapjog. Hazánkban nem jár anyagi juttatás a véradásért, a donorok jutalma pusztán az a tudat, hogy életeket menthetnek.

A kérdésem a következő. Miért veszi el a kormány az itt élő emberek szolidaritásba vetett hitét? Mi is Németországhoz hasonló helyzetbe kívánunk kerülni, ahol az emberi életek megmentéséhez szükséges vért külföldről vásárolják?

Várom válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiból.)