A felszólalás szövege:

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm, miniszter úr, és ugyan szép szavak voltak, és látom, hogy ön őszintén is mondja, de sajnos konkrétan semmire nem válaszolt, egyetlenegy kérdésre sem. Akkor legalább arra hadd kérjem meg, hogy képviselje már a kormányban azt, miniszter úr, hogy ezen a területen legyen előrelépés! Még egyszer mondom: a mi mai információink szerint valószínűleg 100-200 közötti tesztet tud ma a rendszer Magyarországon megvizsgálni; ha ez így van, az nem elfogadható. 1436 tesztet végeztek el Magyarországon, amióta a járvány kitört, ez a szomszédos Ausztriában ma reggelre több mint 8 ezer, és nem számmisztikáról beszélünk, hanem arról, hogy hogyan tudjuk megfékezni, hogy emberek fertőzötten további embereket fertőzzenek, ennek egy eszköze a teszt, semmi másnak, államtitkár úr, nem gyógyít természetesen.Nem válaszolt Pintér úr állapotával kapcsolatban sem.

Végezetül kérném, miniszter úr, szintén egy ilyen ügy az ön által előbb elmondottak kapcsán, hogy az emberek részvétele és ajándékozási kedve, illetve az önkéntes felajánlások tekintetében (Az elnök csenget.)  egy másodpercet kérek, elnök úr -, kérem, vizsgálja meg a kormány azon adójogszabályokat, amelyek szerint például ha a cégek a munkavállalóknak vagy bárkinek ajándékozni kívánnának akár vitamint, akár felszereléseket, akkor ezt további szja és további adóterhek terhelik, és ezt legalább a veszélyhelyzet alatt töröljék el. Köszönöm szépen.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném az elejéről kezdeni. Összevissza beszél nagyon sok mindenki, jó szándékkal, vagy tudatlansággal, vagy direkt félrevezetésből, nagyon sok ember ebben az országban arról, hogy valójában mi is a helyzet, és mi is zajlik éppen a parlamentben, miről kell dönteni, miről nem kell dönteni, és hogy miért vitatkozunk éppen erről a törvényről most itt.Kezdjük az elején! Feltéve, hogy a kormánypárti képviselőtársaim mindegyike nem bújta végig az Alaptörvény vonatkozó szabályait, szintén feltéve, hogy a kormánypárti képviselőtársaim döntő többsége a kormány által kiadott rendeletet és egyébként a Ház előtt fekvő törvényjavaslatot sem bújta végig, szeretném világosan elmondani, hogy mi a helyzet. A helyzet az, hogy a veszélyhelyzetet a kormány rendeli el, és a veszélyhelyzet megszűnéséről a kormány és csakis a kormány dönthet. Ez az Alaptörvényben van, ezt senki nem írhatja felül. Kettő: az ilyen helyzetben hozott rendkívüli döntései, rendeletei a kormánynak automatikusan 15 napon belül a hatályukat vesztik, kivéve, ha a magyar Országgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy ezeket meghosszabbítsa. Az a jó hírem van vagy rossz  önöknek szerintem rossz, mert kiderül, lelepleződik, hogy milyen álságos játékot játszanak , hogy az Alaptörvény szövege szerint ezt a döntést, tehát a már meghozott döntéseik meghosszabbítását a parlament egyszerű többséggel hozza a szabályok szerint. Ez az, amire önök nem hajlandók sem hétfőn, se kedden, se múlt héten, meg ha jól látom, a jövő héten sem. Beszélnek itt kétharmadról meg négyötödről, de a tény az, hogy a jelenlegi rendkívüli helyzetet, a veszélyhelyzetet meghosszabbító parlamenti döntés feles döntés.

Miről van akkor mégis szó, miért kell ehhez kétharmad? Azért kell ehhez kétharmad, mert az igazságügy-miniszter asszony által benyújtott javaslat alapjaiban eltér az Alaptörvénytől és az Alaptörvény jelenlegi szövegéhez képest egy elképesztően széles jogkört ad a kormánynak, olyat, ami nincs benn az Alaptörvényben. Ezt pedig csak kétharmados többséggel lehet elfogadni; akkor is kérdéses egyébként, hogy el lehet, de lehet elfogadni.

Akkor miért kellett nekünk tegnap négyötödös szavazáson itt ülnünk a parlamentben? Mi ez a cirkusz, ami itt megy?  kérdezhetné az egyszerű állampolgár. Azért, mert az Igazságügyi Minisztérium és a magyar kormány valószínűleg nem tudja, hogy 15 nap az 15 nap alatt lejár, vagy az életében nem olvasta még a házszabályt, ezért előre nem látható okokból nem nyújtotta be időben ezt a javaslatot a parlamentnek. Ezért a parlamenttől négyötödös többséggel azt kérte, hogy a saját szabályaitól térjen el, és zsipp-zsupp, fogadja el ezt a törvényt. Lefordítom magyarra: államtitkár úr, ha önök a rendelet kihirdetése másnapján benyújtják ezt a törvényjavaslatot, akkor ez a Ház múlt héten normál menetrendben végigvitatja ezt a törvényjavaslatot, és a tegnapi vagy a mai napon a Fidesz-frakció kétharmados többséggel úgy fogadja el, ahogy akarja. Ez a helyzet. Ez a kormány, amelyik mindenre felkészül, melyiket nem tudja? Hogy 15 nap az 15 nap alatt telik le, vagy azt, hogy a magyar Országgyűlésnek mik a tárgyalási szabályai?

Nem erről van szó, képviselőtársaim, arról van szó, hogy ez egy megtervezett, forgatókönyvszerű, gyalázatos politikai játék, amit művelnek. És még arra is képesek voltak, hogy elszórakozzanak azzal, hogy hétpárti egyeztetésre hívnak minket, hogy azt az érzést keltsék bennünk, hogy itt tényleg valami megváltozott; hogy kíváncsiak arra, hogy mit szeretnénk, hogy mit javaslunk; hogy együtt akarnak működni ennek a nemzetnek az érdekében mindenkivel, aki ebben az országban él. Mert lehet, hogy kétharmad alatti képviselő ül ebben a parlamentben, de azt gondolom, nem megkérdőjelezhető, hogy a társadalmi támogatottsága az összellenzéknek majdnem fej-fej melletti a Fideszével.

(17.10)

Tehát önök az ország felére nem tekintenek partnerként, és játsszák ezt a mocskos játékot, nem tudok mást mondani. Most is be van nyújtva a javaslatunk  de még két mondat az elhangzottakra, bocsánat, a bizalomról. Az hangzott itt el miniszter asszony részéről is, hogy az Alkotmánybíróság ott van kellő garanciaként, és hogy ne feltételezzük a Fideszről, hogy ők az alkotmányos szabályokat áthágnák. Hát, tisztelt képviselőtársaim, egy éve járt le az alkotmánybírósági határideje annak, hogy ez az Országgyűlés a rokkantnyugdíjasok ügyét elrendezze. Maguk egy éve törvénysértő állapotban nem hajlandóak a parlamentben ezt a döntést meghozni! Hát hogyan lehetne magukban bízni? Hát nem jövőre, majd legközelebb valamit vagy megtesznek, vagy nem, ez most van! Egy éve önök folyamatosan törvényt sértenek, és nem hozzák be a parlament elé azt, amit az Alkotmánybíróság önöknek előírt. Hát milyen bizalom lehet akkor itt?

A másik, amit mondanak, hogy bármikor a parlament visszahozhatja; ez sokkal jobb, mint a határidő, mert itt aztán a parlament pillanatokon belül bármikor visszavonhatja ezt a javaslatot. Hát, erre meg Kocsis Máté ma a sajtótájékoztatóján adta meg a nagyon őszinte és rettenetesen ijesztő válaszát. Amikor egy újságíró megkérdezte, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy a kormány olyan szinten a tárgykörtől eltérő és túlterjeszkedő döntést hoz, ami már nem fér bele, hogy akkor a Fidesz-frakció összehívja a parlamentet, és visszavonja azt a döntést, tudják, mi volt a válasza csípőből, gondolkodás nélkül? „Nem.” Ez a garancia, államtitkár úr? Ezt kéne elfogadnia bárkinek? Nem azt mondta, hogy nem feltételezi a kormányáról, hogy ilyet tesz, de ha mégis, akkor a Fidesz-frakció lesz az első, aki összehívja a parlamentet, és vissza fogja vonni azt a döntést, hanem gondolkodás nélkül egy szót mondott: nem. Na, ez a probléma, tisztelt képviselőtársaim, meg az, hogy miközben erről vitatkozunk, önök ma kétharmados többséggel sürgősséggel a járványveszélyhelyzet közepén a legfontosabb kérdés, amivel a parlamentet foglalkoztatták, az volt, hogy a színházak kinevezési jogkörét a kormány hogyan vegye el az önkormányzatoktól. Én nem tudom, hogy épeszű ember ezt felfogja-e, hogy minket itt hazaárulóznak meg gyilkosoznak, közben meg önöknek a járvány közepén a legfontosabb ügy, amivel foglalkoznak, hogy ki nevezi ki a színházigazgatókat? Ezért ültetik össze vírusveszély idején a magyar Országgyűlést? Elképesztő!

A mi álláspontunk továbbra is világos, egyszerű és tisztességes. Hajlandóak vagyunk azért a kétharmados törvényhez megadni akár a saját szavazatunkat is, hogy önök, illetve az önök kormánya a meglévő Alaptörvényhez képest is sokkal nagyobb mozgástérrel tudják a válságot kezelni, amennyiben önök hajlandóak a közös döntésben a mi kérésünket is elfogadva, határidőt szabni ennek. Itt mondom, elment már sajnos Szijjártó miniszter úr, zseniálisan bűvészkedik a szavakkal és ferdít el valós tényeket egyébként, Btk.-tényállásszerűen, mert Romániában a minap 30 napra rendelték el a szükségállapotot  ezt elfelejtette hozzátenni , és az ellenkezőjére akarta példaként hozni. Egészen elképesztő! Teszem hozzá egyébként, hogy elektronikus úton szavaztak a képviselők, és nem túráztatták őket azzal, hogy be kell ülni, meg nem küldték ide a koronavírusjárvány-veszéllyel kapcsolatba került képviselőjüket ücsörögni a parlamentbe, ami egymagában elképesztő, amit művelnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretnénk, hogyha ez a határidő bekerülne  a szövegszerű módosítónk be van nyújtva, államtitkár úr , alapon 90 napig a magyar kormány azt csinál, amit akar, a 90. napon a magyar Országgyűlés meghosszabbíthatja ezt a mandátumot további 30 napra a mi javaslatunk szerint. Ezen is lehet vitatkozni, hogy ez lehete több. Azt is hozzátesszük, hogy mindezt bármikor megteheti, mert a törvényünk előírná, hogy ebben az ügyben a magyar Országgyűlés elektronikus távszavazással hozhassa meg ezt a döntést. Tehát semmilyen indok nem tudja arra vonatkozólag megállni a helyét, hogy egyébként az Országgyűlés ezt a döntést ne tudná meghozni. De igen, van egy fontos része, és ezek szerint csak ez fáj önöknek, és innentől kezdve igazán gyanús az, amit önök csinálnak  nem gyanús, azon már rég túl vagyunk , hogy a végén, legkésőbb a meghosszabbítás utolsó napján ezek a döntések hatályukat vesztik. Ezek szerint önök ebbe nem hajlandóak belemenni, hogy legyen egy utolsó napja ennek az intézkedésnek, amikor vagy az Országgyűlés majd jóváhagyja őket, de teljesen függetlenül attól, hogy mit akar a kormány, ennek egyszer vége lesz. A jelenlegi szöveg szerint ilyen nincs, és az meg nem garancia, amit a Fidesz frakcióvezetője csípőből megfogalmazott, hogy ő el sem tud olyat képzelni, hogy a Fidesz a kormánnyal szemben a magyar Országgyűlést bármikor összehívná.

Tisztelt Képviselőtársaim! Rettenetesen nagy a tét, én nem tudom, miért szórakoznak ezzel még mindig. Elmondtam, akár feles többséggel meg tudják hosszabbítani a veszélyhelyzetet, akár kétharmaddal el tudják dönteni azt, amit önök maguknak akarnak. Egyet nem tehetnének meg, hogy egyszerű politikai játszmaként szórakozzanak itt a parlamentben velünk meg az emberekkel, miközben odáig jutottunk, hogy a több mint egy hónapja köztudomású tényként kezelt vírusjárványban a mai napon sikerült talán az intenzív osztályokon dolgozó orvosoknak valódi védőfelszerelést biztosítani. Ezt is csak onnan tudom, hogy ezt állítják, de azt még nem is állítják, hogy az összes többi orvos kapna ilyet. Itt tartunk a vírusjárvány körülbelül harmincadik, vagy nem tudom, ikszedik napján, és maguk azzal szórakoznak, hogy ha egyszer nincs elég többségük egy döntés meghozásához, együttműködés címén meg se hallgatják azt a felet, akinek a szavazatára, akinek a közös döntésére önök számítanak. Egészen elképesztő! Én továbbra is azt kérem önöktől, hogy fogadják el a javaslatunkat, és ha akarják, holnap házszabálytól eltéréssel elfogadhatjuk, amelyik nap akarják. De ha nem ezt csinálják, minden felelősség az önöké lesz. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök úr, úgy legyen! Azt gondolom, az egész ország érdeke az, hogy amit most ön mondott, az valóban így következzen be; ez ugyan a törvényből alapvetően nem következik. Miniszterelnök úr, viszont ön most megkapta a teljes körű felhatalmazást a vírus leküzdése érdekében, sőt ennél többet is, hiszen a gazdasági területen is szabad kezet kapott.

Négy kérdésre szeretnék öntől nagyon konkrét választ kapni. Ennek a hatalomnak, ennek a felhatalmazásnak a birtokában szeretném kérdezni öntől:

Az egészségügyi és szociális ágazatban az ellenzék által is kért százszázalékos béremelést, de legalább az MSZP által javasolt egyszeri 500 ezer forintos juttatást meg fogjae lépni, hogy ezek az emberek anyagi nyugalomban harcolhassanak honfitársainkért?

A nyugdíjasok novemberben esedékes nyugdíj-kiegészítését előrehozzae azért, hogy akik most karanténban vagy legalábbis tisztességesen, a szabályokat betartva otthon vannak egyedül, meg tudjanak élni, és a 6,5 százalékos nyugdíjemelésüket megkapjáke most?

A munkahelyek megtartása érdekében, miniszterelnök úr, hajlandóe a bérek 50-80 százalékát…  ezeket látjuk itt Közép-Európában és minden más országban, hogy a költségvetés átveszi azoknál a cégeknél, embereknél, ahol lelassul vagy leáll a termelés, hogy ne veszítsék el az állásukat. Tehát hajlandóe meglépni azt, hogy a központi költségvetésből ebben az átmeneti időszakban kifizeti inkább a béreket, csak ne kerüljenek utcára az emberek?

Végezetül: aki viszont már utcára került, miniszterelnök úr, mert ne tagadja le, már most is tízezrek vannak így, és lesznek az önök prognózisa szerint is százezrével, nekik a három hónapra a legalacsonyabb összeg jelenleg nettó 38 ezer forint, hajlandóe belátni, hogy ebből nem lehet megélni és nem lehet talpra állni utána? Tehát hajlandóe megemelni, ahogy az MSZP javasolja, 100 ezer forintra ezt a juttatást, és ha kell, akkor időben megemelni ezt a juttatást? Várom a válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Miniszterelnök úr, nem biztos, hogy egyformát értünk, legalábbis a gazdaságélénkítő programon meg, mondjuk, a nyugdíjasok bevételén. Nem biztos, hogy ugyanazt értjük gazdaságélénkítő programon meg azon, amit én kértem öntől, hogy a környező országokhoz képest legyen kedves a fizetését kiegészíteni azoknak, akik elveszítenék a munkájukat. Nyilván április 6-áig nagyon sok idő van még sok-sok család életében. Én azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre mondhatott volna igent vagy nemet; gondolom, hogy már van a fejében valami.

Végezetül, egy utolsó kérdés, miniszterelnök úr. Az önök által, a kormánya által javasolt javaslatban a gazdasági stabilitása az országnak is benne van mint a veszélyhelyzet egyik fontos tényezője. Kérdezném öntől, miniszterelnök úr, hogy elképzelhetőnek tartjae, hogy az egészségügyi járvány lejárta után ezt a típusú veszélyhelyzetet, amiről most döntöttek, kizárólag a gazdasági intézkedések miatt meghosszabbítja vagy fenntartja. Várom a válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Elfogadom.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel képviselő úr elfogadja Szijjártó Péter miniszter urat válaszadónak, Harangozó Tamás képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! A járványügyi veszélyhelyzet első két-három hete elment a felhatalmazási törvénnyel és a körülötte lévő politikai hisztériával. Aztán a fideszes kétharmad megszavazta, hogy a miniszterelnök rendeleti úton bármit megtehet a járvány és annak negatív hatásai csökkentésére. Aztán újabb hetet kellett várni „minden idők legnagyobb” gazdasági mentőcsomagjára, amiről kiderült aztán, hogy a munkahelyek megtartása érdekében a bajba jutott cégek csak egy részének segítenek, ott pedig a munkavállalók bérének nem a 70 százalékát, hanem legfeljebb az egyharmadát vállalja át az állam. Mindeközben  lassan egy hónapról beszélünk  már munkanélkülivé vált tízezreknek pedig semmilyen további segítséget nem ad a kormány. A valóságot mi sem mutatja jobban, mint Parragh László, Orbán Viktor egyik gazdasági főtanácsadója, a mentőcsomag egyik kidolgozójának ATV-s interjúja, aki arra a kérdésre, hogy mi lesz az igazán bajba jutott cégekkel, és mi lesz a már út szélére került emberekkel, az alábbi választ adta, idézem szó szerint: „Most erre mit mondjak? Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és most is megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni.”

Miniszter úrhoz akkor két kérdésem van. Az egyik: mégis mi a bánatnak kellett korlátlan hatalom, ha a bajba jutott emberek tízezrein és százezrein még csak nem is akarnak segíteni?! A második kérdésem pedig az elsőből adódik, nagyon rövid lesz: nem szégyellik magukat, miniszter úr?! Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Miniszter úr, ne haragudjon, nincs méltányosság, teljes felhatalmazásuk van. Munkahelyeket kellene megmenteniük, és a már bajba jutott embereken kellene segíteniük. Szlovákiában, Romániában, Csehországban, Ausztriában a teljes bér 70-80 százalékát a kormány átvállalja; Magyarországon a 35-öt sem. A munkanélkülivé vált ma már több mint 300 ezer embert, miniszter úr, semmilyen módon nem segítik meg. Közben itt ez a parlament, tudja, mivel foglalkozik? Milyen törvényeket nyújtottak be önök? Budapest-Belgrád-vasútvonal Mészáros Lőrincnek, ezermilliárdos hitelből kell megépülnie. Földeket juttatnak az oligarchákhoz, ingyenesen osztogatják az állami tulajdont. Ezeket a törvényeket tárgyalja ez a parlament, mintha nem lenne holnap.

Miniszter úr, tessék befejezni a harácsolást, tessék befejezni az ország széthordását, és tessék megadni legalább azt a magyar embereknek, amit egy román vagy egy szlovák vagy egy cseh állampolgár megkaphat! Vagy önöknek nem ér annyit a magyar ember? Tessék 80 százalékra a bértámogatást megadni, tessék megemelni a munkanélküli-ellátást, a családi pótlékot és a nyugdíjakat! Ezeket várják az emberek. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Megvárom, köszönöm szépen.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Miniszterelnök úr, valóban jó lenne együttműködni válság idején, de azért ennek vannak alapvető feltételei. Például az, hogy a kormány nem él vissza a hatalmával, hogy tisztességesen politizál, és hogy igazat mond. Úgyhogy kérem, egy-két kérdésben segítsen a dolgokat tisztába tenni. Mindjárt itt van az első kérdés, a Pesti úti tragédia, amit önök szemlátomást politikai eszközt használnak politikai ellenfelük lejáratására. Ha nem így lenne, miniszterelnök úr, akkor például a tatabányai állami kórházban történt tragédia miatt vagy éppen a mezőszilasi állami fenntartású intézményben most éppen zajló tragédia miatt ön vállalná személyesen a felelősséget, és biztos nyomozás lenne éppen a kormány és tagjai ellen. Egyiket sem gondolom, hogy normális lenne; miközben az önt és önöket támogató média effektíve ma már gyilkosozzák, kimondottan, szó szerint gyilkosozzák a főpolgármestert.

Miniszterelnök úr, arról volt szó, hogy magánraktárakban nincs semmi. Mi elmentünk megnézni, azért van magánraktárakban egy csomó minden, ráadásul hetek óta. Ön szkafanderben meg a lehető legnagyobb védettséget adó maszkban járja a kórházakat, mintegy PR-videókat készítve, bizonyára ezeket is otthon varrta, mint azt a múltkor elmondta, de közben ma akadt ki éppen egy nyugat-magyarországi orvos, aki elmondta, hogy három darab maszkot kaptak, miniszterelnök úr, a többit az AliExpressen vették meg, meg saját költségen vásárolták be. Ez nincsen rendben, miniszterelnök úr.

Ön azt mondja, hogy nem adósítják el az országot, de mégis azt látjuk, hogy 750 milliárd forintnyi kínai hitelt vesz föl. Azt látjuk, hogy a múlt héten 700 milliárd forintnyi kötvényt bocsátottak ki, ebben sem látom, hogy igazat mondana.

Végezetül ön azt mondja, hogy egyedül nem megy, az önkormányzatokkal közösen lehet csak ezt megoldani. Akkor miért vesz el tőlük pénzt, miniszterelnök úr, amikor ők pont ugyanolyan frontvonalban vannak, mint ahogy a kórházak és a szociális otthonok? Tehát pénzre lenne szükségük, nem elvételre. Várom válaszát. (Taps az ellenzék soraiból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Azért egy kicsit erős, amikor egy miniszterelnök lehazugozza az orvosokat, lehazugozza (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) a szociális munkásokat, lehazugozza a háziorvosokat. Ezeket ők mondták, nem mi. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)Miniszterelnök Úr! Többet hallottuk a Pesti úti eseményt és annak az utólagos politikai boszorkányüldözését, mint a vízállásjelentést. Ha ön szerint ez nem politikai cirkusz, akkor vajon mi lehet az?

Ön elmondtae Dunai Mónika képviselőtársának  ön a Fidesz elnöke is , hogy ma talán nem kéne azonnali kérdéssel ezt a témát itt boncolgatni, politikai felelősségre vonást meg, gondolom, egyéb mást hozni (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), ha ön ezt őszintén gondolná?

Végezetül, miniszterelnök úr: tudja, az a legnagyobb baj, ami nagyon sokunkban a kérdőjelet felteszi az őszinte együttműködésre, hogy még mindig azok a hírek jönnek, hogy éppen a Balatont kezdik el széthordani; hogy továbbra is a parlamentben Budapest-Belgrád vasútvonalról hoznak törvényeket; hogy egyébként mindenkiben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) felmerül a kérdés, hogy a 80-90 millió, meg nem tudom, mennyi védőeszközzel (Az elnök ismét csenget.) történike bizniszelés ebben az országban vagy nem, és ha nem, akkor valójában mikor kerül az emberekhez. Ez a baj, miniszterelnök úr. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Jó napot kívánok! Erőt, egészséget mindenkinek! Itt biztonságpolitikai következő napirendekhez összegyűlt képviselőtársaim is becsatlakoznak. Szeretnék reagálni nagyon röviden Simicskó képviselőtársamra, hiszen nem véletlenül kapott tapsot az ellenzéki sorokból is, hiszen méltatta a tárca munkáját, és méltatta valamennyire az ellenzék mai hangnemét és hozzászólásait. Hadd jegyezzem itt meg, és nagyon őszintén mondom képviselőtársamnak, miniszter úrnak is, hogy ez tényleg azt bizonyítja, ha egy tárca normálisan előkészít egy javaslatot; ha azon a javaslaton látni, hogy nem egy szűk politikai vagy gazdasági kör érdekét szolgálja ki, hanem az emberek széles rétegének kíván segíteni; ha egyébként egy meglévő problémára igyekszik, még nem tudjuk, hogy sikeres, de talán a hozzászólásokból is az látszik, hogy általunk is feltételezhető módon jó irányú lépéseket tenni, akkor ez az ellenzék, ugyanez az ellenzék ilyen hangnemben szólal fel, és valószínűleg, ha rajtunk múlik, meg is fogja szavazni ezt az előterjesztést. Úgyhogy biztatnám önt is mint kormánypárti képviselőtársamat, hogy próbáljon kicsikarni a kormányából minél több ilyen törvényjavaslatot, mert tartok tőle, hogy a mai nap ez volt az egyetlen  mint majd hozzászóló ismervén is állíthatom  ilyen javaslat. Köszönöm szépen. (Taps.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkári expozé 15 percig tartott. Szeretném picit kijavítani a jobbikos képviselő asszonyt, hiszen ebből nem három percet beszélt államtitkár úr a törvényjavaslatról úgy általában egy picit, hanem kettő és felet, konkrétan. Én ezt direkt figyeltem, mert tíz perc után már nagyon-nagyon nehezen viselte az ember, hogy tök másról beszél az államtitkár, ezért az órára tekintve láttam, hogy 12 perc 30 másodperckor tért át a törvényjavaslatra, és 2 perc 30 másodpercet szánt erre.

(18.30)

Tudja, államtitkár úr, ez azért baj, mert egyrészt valószínűleg nem igazán emeli az Országgyűlés tekintélyét, ha egy kormánytag bejön ide, és egy saját törvényjavaslatáról képtelen egyenes mondatokat mondani. Talán segítene a nézőknek, az érintetteknek, meg akár a történelem írásának a jegyzőkönyveken keresztül, ha egy kormánytag megtisztelné ezt az intézményt annyival, hogy a 15 percben esetleg elmondja, hogy mit és miért csinál a tárca, mit és miért javasol, és miért kéri, hogy ezt az Országgyűlés támogassa.

De ennél talán súlyosabb érv az, hogy bár a tévéközvetítéseket már 2010-ben vagy 2011-ben lekapcsolták, mégis feltételezhető, hogy ilyen szakmapolitikai törvényeknél az érintetteket, katonák tízezreit vagy családtagjaikkal együtt százezreket érdekelhet az, hogy mi lesz az ő sorsuk, hogyan változik az életük. Ebben a törvényben bizony nem egy olyan szabály van, amely konkrétan a katonák életét, fizetését, munkaidejét és sok minden mást változtatni fog. Őket nem megtisztelni azzal, hogy a minisztérium nevében legalább nagy vonalakban elmondják, hogy miről is szól ez a törvény, szerintem nincs rendben. És mindenféle bírálat nélkül  tudom, hogy nem a jelenlegi levezető elnök volt  a levezető elnökök éberségére szeretnék apellálni, mert szerintem ez már a házszabályon túlmenően sincs rendben.

Az első 12 perc 30 másodpercben államtitkár úr egyébként hosszan méltatta és köszönetet mondott az állománynak, a rendvédelminek és a honvédelminek is  ez utóbbihoz szeretnék én is csatlakozni , és nemzeti ügyként jelölte meg a honvédelmi kérdést az államtitkár úr. Mi is köszönjük a munkájukat, de az a kérdésem, hogy önök ezzel a törvényjavaslattal hogyan köszönik meg a munkájukat, államtitkár úr. Ezzel a törvényjavaslattal, amellyel a túlszolgálatot egyetlenegy tollvonással mintegy egyharmadával, háromszázról négyszáz órára növelik  ahogy az már elhangzott, ez ötven napot jelent egy évben , hogy köszönik meg az ő szolgálatukat? Lehet szép szavakat mondani, de önök döntenek ezeknek az embereknek a sorsáról. Ha minden rendben van a honvédségnél, és ahogy miniszterelnök úr már elmondta, hogy hány tízezren dolgoznak és szolgálnak a honvédségnél, akkor miért kell négyszáz órára emelni törvényben?

Nem átmeneti jelleggel, nem a koronavírus-járványra hivatkozva, a mindent is eldöntő kormányzati felhatalmazással élve év végéig vagy a veszélyhelyzet elmúltáig emelik meg az elrendelhető túlórák számát, hanem innentől kezdve, köszönjük szépen, négyszáz óra. Ez jár a magyar katonának köszönetként a magyar kormánytól. Szerintem a köszönetet valahogy máshogy képzelik el az emberek, lehet, hogy inkább béremeléssel vagy túlóracsökkentéssel. Bizonyára fogalmi zavarok lehetnek itt.

Most végigmegyek azokon a pontokon, amik vannak a törvényben, ha már a kormány ezt elmulasztotta, mert hátha valakit érdekel, hogy mi is van a törvényjavaslatban. Az egyik nagyon nagy kérdés, hogy jelenleg a hivatásos állományba felvenni honvéd tisztjelöltet, honvéd altisztjelöltet, HM-rendeletben meghatározottak szerint szerződéses vagy önkéntes szolgálati jogviszonyban állókat, továbbá a HM alkalmazottait lehet, illetve rendvédelmi szervtől áthelyezett hivatásost. Az új javaslatuk szerint hivatásosként állományba lehet majd venni  idézem:  polgári életből jövő személyt. Pont. Ez a törvényben körülbelül ezzel a konkrétsággal és ezzel a széles körű kifejtéssel található meg.

Miről szól ez, államtitkár úr? Azt nyilván mindenki érti, hogy ha valaki a munkája, élete során a honvédelem területével érintkezett, érintkezik, akár még csak a minisztérium munkatársaként is, az jogot formálhat arra, hogy csatlakozzon a honvédséghez. De úgy általában ezt az egy mondatot berakni a törvénybe, és mindezt rögtön úgy, hogy altisztként vagy tisztként kezdheti a pályafutását, az minimum magyarázatra szorul.

A mi megítélésünk szerint ennek valamilyen részletét vagy garanciális szabályait illene belerakni a törvénybe, pontosan azért, amit a jobbikos vezérszónoktársam már szintén megemlített, hogy ez tényleg egy hivatás. Az emberek általában a felszerelésük, a csatlakozásuk után békeidőben a nyugdíjazásukig, akár az életük elvesztéséig, az életük végéig katonaként szolgálnak. Ebben a helyzetben azt látni, hogy aki végigküzdötte a tisztképzést, végigjárta a ranglétrát évtizedeken keresztül, majd azt látja, hogy valaki odajön és ezredesként vagy akár tábornokként egyik napról a másikra felszerel, és  bocsássa meg a kifejezést  akár osztja az észt a többi katonai vezetőnek, az nem hiszem, hogy egészséges. S még az indoklásban sem ejtenek egy szót sem róla, hogy ez miért kell.

Azt az egyet megértjük, amivel a rendvédelem is szenved, és gondolom, a honvédelem is szenved  pontosan tudjuk, hogy igen , hogy ma már vannak olyan speciális szaktudások, amit lehet, hogy nem tud a honvédség magából kitermelni, vagy nincs is rá idő és lehetőség; ez elsősorban az informatika területén szokott előfordulni. Na de hát akkor legalább ezt írjuk már bele, vagy valamit, és ne legyen az embernek olyan érzése, hogy esetleg megint barátok, haverok meg a Fanta is tábornok kíván lenni, és akkor a következő időszakban ezekkel fogunk majd szembesülni. Ezen egy mondat alapján gyakorlatilag bármi megtörténhet.

A következő pont, ami szerintünk kérdéses  illetve maradjunk annyiban, hogy nekünk nem tetszik, a kormánynak biztosan tetszik , hogy vezénylés, nem katonai oktatási intézményben történő szolgálatteljesítés esetén is szolgálatteljesítési időkeretet lehet alkalmazni. Itt legalább nem beszélnek mellé, itt az indoklásban is leírják, hogy ez azért van  s ezt talán mindenki érteni fogja , mert megnyílik az út a katonák részére a szombaton és vasárnap történő munkavégzésre, szolgálat teljesítésére, túlszolgálat elrendelése nélkül. Ez is biztos a köszönetnyilvánítás részeként került a törvényjavaslatba. Mi például ezt sem tudjuk támogatni, legalábbis indoklás nélkül biztos nem.

A következő pont, amit szeretnénk szóvá tenni mi is, hogy indoklás nélkül rendelkezési állományba helyezhessen katonai vezetőket, most már nemcsak a miniszter, hanem az állományilletékes parancsnok is. Nem tudom, ha esetleg a miniszter úr vagy esetleg az exminiszter úr emellett bármilyen épkézláb érvet el tudott volna mondani, ez még azok közé tartozik, amiről lehet, hogy meg lehetne minket győzni, de egyelőre még nem hallottunk ilyen érvet. Egyébként pedig bármilyen módon a vezetői megbízás indoklás nélkül való visszavonására és valaki karrierjének a derékba törésére való pluszjogosítvány a mi szívünkhöz továbbra sem áll közel.

Nagy kérdés az is  eddig sem értettük , hogy a KNBSZ-nél mit keresnek önkéntes tartalékosok. Ugye, ez a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat. Azért talán ez egy olyan speciális és zárt munka és intézmény, ahol fogalmilag nehezen képelhető el, hogy ott önkéntes tartalékosok mit és hogyan csinálnak. Ez a javaslat még kiterjeszti a heti szolgálati teljesítésüket, 60 órára maximálja. Jó lenne tudni, hogy milyen tapasztalatok alapján hozzák ezt a szabályt.

A közalkalmazottak kiradírozása a jogrendszerből itt is tetten érhető. Ez elvi szinten nyilvánvalóan nem támogatható. A jelen esetben annyival vannak előrébb ezek a munkavállalók, hogy nem simán a munka törvénykönyve alá sorolandók, hanem honvédelmi alkalmazottak lesznek, ami több felelősséggel is fog nekik járni, amit nem biztos, hogy akarnak, és valamilyen szinten több lehetőséggel is fog járni, mint azoknak, akiket egyszerűen csak kihajítanak az Mt. hatálya alá; láttuk, hogy a közgyűjteményi dolgozók esetében ezt egyszerűen így hajtották végre.

Abszolút támogatható a honvédelmi alkalmazottak esetében is az árvaellátás. Ha csak ezt tartalmazná a törvényjavaslat, akkor nagy örömmel megszavaznánk.

Szintén támogatható és üdvözlendő, hogy a magyar-amerikai védelmi együttműködésről szóló megállapodást törvényi szinten, a megfelelő helyén kezelve ebbe a javaslatba beleveszik.

Egy konkrét kérdésem is lenne. Az 57. § c) pontjának a javaslata kiveszi a törvényből, tehát hatályát veszti a törvényben az a rendelkezés, miszerint a honvédelmi alkalmazott a gyermeke harmadik életéve betöltéséig fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a honvédelmi alkalmazott kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Ha erre valaki tudna valamit mondani, mert az indoklásban egy szó sincs arról, hogy miért vezetik ki ezt a jogintézményt. Ez így ránézésre elvileg nyilván a munkavállalóknak, főleg az anyáknak segítséget adhatott volna. Nem látszik, hogy a helyére kerülne bármi is. Ezt vajon mi indokolja?

(18.40)

Összességében  picit visszatérve inkább az agrártárgyú törvények végén való hangulathoz , államtitkár úr, van a törvényjavaslatban néhány pont, amely támogatható, van néhány pont, amely szerintem az a kategória, amely elvi szinten nem vált ki ellenkezést, és hogyha a kormány vagy a honvédelmi vezetés úgy látja jónak, akkor csinálja úgy kategória, de van benne két, minimum két olyan pont, amely amíg benne van ebben a törvényjavaslatban, addig az részünkről nem támogatható: egyrészt, még egyszer mondom, mindenféle ellentételezés nélkül 30 százalékkal megnövelni a túlóra idejét, 300-ról 400 órára, és a jelen állapotában mindenféle megszorítás vagy indoklás nélkül a civileket tábornokká meg katonai vezetőkké kinevező javaslat.

Ez az a kettő, ami miatt erre a törvényjavaslatra nemmel fogunk szavazni, amennyiben ezeket nem veszik ki belőle. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Valóban egy nagyon nagy javaslatcsomag van előttünk, ugye, 37  szerintünk  törvényből áll a salátatörvény, és ezek közül azért amikről beszélni is fogok, a döntő többsége egymástól jól elkülöníthető, teljesen különböző tárgykörben van, ráadásul olyan komoly eszközöket ad például a nemzetbiztonság területén, amik, azt gondoljuk, hogy megértek volna külön törvényt, külön vitát, és mint ahogy az eddigi, akár államtitkár úr expozéjából vagy az eddigi ellenzéki vezérszónoklatból is kiderült, a 15 percbe igen nehezen lehet összesűríteni még a jogos kritikákat is, nem azt, hogy ezt rendesen, érdemben ki tudjuk beszélni. Gyakorlatilag, ha a 37 törvény címét és az első két sort felolvasnánk, eltelne a 15 perc. De akkor hadd emeljek ki pár, továbbra is számunkra kétséges dolgot! Először is, hosszan nem fogok arról beszélni  és bocsássák meg ezt nekem , ami támogatható. Kiemelem például az imént említett okmányokra vonatkozó egyszerűsítést vagy éppen a jogharmonizációs kérdéseket, vagy éppen a koherenciát, vagy egyéb más egyszerűsítést, deregulációt érintő kérdéseket. Ezek támogathatóak, nyilván ezt most külön nem fogom szóba hozni.

Ami szerintem fontos, hogy a parlamentben elhangozzon, az egyik a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ, azaz a TIBEK tekintetében, hogy a felállításakor az ügyészség nyomós indok miatt maradt ki azon együttműködő szervek felsorolásából a nemzetbiztonsági törvényben, akikre kiterjesztették az új nemzetbiztonsági szolgálat elemző, tájékoztató és koordinációs tevékenységét. Ugyanis az ügyészségek nyomozótevékenysége jelentős részét képezi a rendvédelmi szervek állományába tartozó személyekkel és a mentelmi joggal rendelkező személyekkel  itt egyáltalán nem elsősorban magunkról, képviselőkről, bírákról, ügyészekről beszélek elsősorban  szemben lefolytatott eljárások. Tehát nyilvánvalóan súlyosan sérthetné az az eljárások érdekét, ha például  és ez nyilván az egyeztetésen is elhangzott kritikaként  a nyomozó ügyészek, ha egy rendőrre, ha egy hivatásosra dolgoznak rá, akár korrupciós bűncselekmény miatt is, egy másik rendvédelmi szerv ehhez az adathoz, információhoz hozzájutna, hogy ez a titkos nyomozás, titkos felderítő munka vele szemben folyik.

Ezt önök a törvényjavaslatban úgy kívánják megoldani  mert azt elismerik, hogy ez problémát okoz , hogy nemzetbiztonsági, legdurvábban a polgárok magánéletét is és mindenféle garanciális védettségét sértő titkosszolgálati eszközökkel kapcsolatos szabályozásba azt írják bele, hogy a két szerv együttműködési megállapodásban majd lefekteti, hogy milyen körű adatokat adnak át egymásnak, és milyet nem.

Ilyen tárgykörben továbbra is azt állítom, államtitkár úr, hogy lehet, hogy bonyolult szabályozás, lehet, hogy több idő kéne rá, lehet, hogy sokat kéne még rajta gondolkodni, vagy egy picit több energiát belefektetni, de szerintem nonszensz, hogy az egyik legfontosabb garanciális szabályokkal körülvett tárgyban a titkosszolgálati eszközök használata, és az, hogy ezeket az információkat ki kivel osztja meg, ebben a témakörben beírunk egy kétharmados törvénybe egy olyan mondatot, hogy majd ezek egymás között megállapodnak, hogy mit osztanak meg egymással, meg mit nem. Ennyi erővel állhatna az egész nemzetbiztonsági törvény ebből az egy passzusból, hogy majd mindenki mindenről megállapodik, azt’ csókolom. Szerintem ez nem jó, államtitkár úr, és továbbra is azt javasoljuk, hogy ez ne maradjon így. Nem lehet a mindenkori rendőri vagy TIBEK-vezetőre és a mindenkori legfőbb ügyészre bízni azt, hogy milyen megállapodásokat kötögetnek. A magyar Országgyűlés szerintem a polgárai védelmében ezt a garanciális szabályt egy ilyen elnagyolt mondattal nem adhatja ki a kezéből. Nekünk ez a meglátásunk.

A kibervédelem a XXI. század egyik legfontosabb stratégiai kérdése, ebben is egyetértünk; abban is, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak nagyobb eszközt kell adni arra, hogy meg tudják védeni az államot, vagy akár konkrétan meg tudják védeni az állampolgárok életét és biztonságát bizonyos támadásokkal szemben.

(20.00)

Ebben a tekintetben a javaslat a nemzetbiztonsági törvény 8. § új (7) bekezdésének b) pontjában nagyon erőteljes eszközt hoz a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat kezébe, hiszen a támadásokkal szembeni aktív fellépés lehetőségének megteremtése önmagában nem kifogásolható, ugyanakkor az alkalmazásának törvényi feltételeiről a tervezetben foglaltaktól részletesebben indokolt rendelkezni. Ennek szükségességét jól mutatja, hogy miközben az Ibtv. igen szélesen meghatározza például a fenyegetés, a kockázat, a biztonsági esemény fogalmait, addig a nemzetbiztonsági törvény még az aktív fellépés feltételeinek és az igazolásul szolgáló támadás körülírását sem tartalmazza. Biztos marha unalmas, ahogy így mondom, próbálom magyarul mondani, hogy mindenki értse. Tehát nincs benne a törvényben az, hogy mi az az eset, amikor a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat ezeket a nagyon erőteljes eszközöket használhatja, míg egyébként az Ibtv.-ben ezek konkrétan meg vannak határozva, hogy mit ért a költő ezeken az eseteken. Addig így csak úgy általában egy támadás. De hogy mi az a támadás, mikor éri el azt a szintet, azt nagyjából az dönti el, aki ezt az eszközt használhatja. Ebben is jó lett volna még valamilyen garanciát belerakni.

Ugyancsak az információbiztonsággal és kibervédelemmel van összefüggésben az Ibtv.-be iktatott rendelkezés, ez a 146. §-a a javaslatnak, ami szerint a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Hivatal  attól függően, hogy polgári vagy katonai jellegű a támadás  90 plusz 90 napra elrendelheti annak az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított adatnak vagy egyéb, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak az ideiglenes hozzáférhetetlenné tételét, amely a magyar kibertér biztonságára fenyegetést jelent, és amellyel kapcsolatban az eseménykezelő központ biztonsági eseménykezelést folytathat.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Itt jegyzem meg, hogy a honvédelmi résznél én is átsiklottam az egyeztetésen, de jobban elolvasva azt a javaslatot, államtitkár úr, ami azt mondja, hogy honvédelmi érdeket sért vagy veszélyeztet, ebben az esetben kétszer 90 napra bármilyen adatot vagy adatot közlő szolgáltatót, azaz szervert, internetszolgáltatót, az egész Telekomot, bármit le lehet kapcsolni. Az számomra például biztos, hogy elfogadhatatlan, hogy honvédelmi érdeket sért vagy veszélyeztet.

Egy olyan országban élünk, ahol a képviselőtársunk azért áll büntetőbíróság előtt, mert országgyűlési képviselőként egy nem nyilvános honvédelmi adatot az ügyészség szerint nyilvánosságra hozott, nyilván az ő megítélése szerint nem ő hozta nyilvánosságra, de ezért büntetőbíróság előtt áll országgyűlési képviselőként, hogy most akkor melyik katona, vagy nem az a katona, vagy annak a katonának a gyereke volt vagy nem volt ott. Egy olyan időszakban, ahol országgyűlési képviselőként folyamatosan kvázi fenyegetnek minket, hogy ne is érdekeljen minket, de ha meg is tudjuk, ne merjük nyilvánosan megmondani, hogy mi a Magyar Honvédség tényleges létszáma, mert az a honvédelmi érdeket sérti, abban az esetben nekem ez a kifejezés teljesen parttalannak tűnik, hiszen  még egyszer  ezen törvény alapján, ha valaki honvédelmi érdeket sért vagy csak veszélyeztet, kétszer 90 napra le lehet lőni azt a szolgáltatást, szolgáltatót, szervert, internetes portált, gondolom, bármit, ami veszélyeztet, mondjuk, esetleg azért, mert megír egy cikket a honvédséggel kapcsolatban, ami nem tetszik. Ebből a szövegből nem derül ki, államtitkár úr, még egyszer mondom.

Ami az ideiglenes jelleget illeti: valaki elárulja nekem, hogy kétszer 90 nap hol ideiglenes? Az internetes szolgáltatás tekintetében kétszer 90 napra ellehetetleníteni a szolgáltatást a bolygó melyik részén tekintik ideiglenesnek? A kétszer 90 nap, az fél év, azalatt bármelyik vállalkozás tönkremegy, az végleges. Hogy milyen célból és miért akarják ezt az eszközt használni, arról hallhattunk ott bent, de azt inkább hadd ne mondjam most itt el nyilvános ülésen, azzal se értek egyet. Szerintem nem lehet a jogalkotást és a jogalkalmazást furkósbotként használni senkivel szemben.

Ha valaki megtámadja hazánkat, és ideiglenesen el kell lehetetleníteni azt a szolgáltatót, az nem kétszer 90 nap. Ott az egyeztetésen is elhangzott, hogy ezek percekig, órákig, maximum egy vagy két napig tartó támadások. Hogy ezért miért kell törvényben 180 napos lehetőséget adni, ezt továbbra sem értjük, és nem is tudjuk elfogadni, még egyszer mondom, az ideje miatt, nem azért, mert van ilyen intézmény; az ideje parttalan számunkra.

A következő témakör, amiben biztos nem fogunk egyetérteni, az a létfontosságú rendszerekkel kapcsolatos új szabályozás, amiben a javaslat 136. §-a az Lrtv. kiegészítéséből a különleges jogrend honvédelmi törvényben és katasztrófavédelmi törvényben meghatározott szabályaitól eltérő speciális rendelkezéseket állapít meg a létfontosságú rendszerek tekintetében, amelyek gyakorlatilag korlátlan beavatkozási jogosultságot adnak a kormánynak. A javaslat szerint a delegált kormányzati összekötő szakemberek  megint megjelennek, ez egy nagyon nagy divat mostanában  feladat- és hatáskörét, az érintett létfontosságú rendszer együttműködési kötelezettségének tartalmát, valamint felügyelete átvételének feltételeit és rendjét teljes egészében kormányrendelet fogja majd valamikor megállapítani. Tehát ma a parlament csak azt mondja, hogy a jövőben a kormány azt csinál, amit akar.

Majd rendeletben szabályozza, hogy ezeknek a cégeknek, amelyek magáncégek és állami cégek is, létfontosságú rendszer, talán mindenki érti, energetika, alapvető szolgáltatások biztosítása  még egyszer mondom, nagyon komoly magáncégek is vannak benne , ezek feletti felügyeletet a kormány hogyan és miként fogja átvenni, az a törvénybe nem kerül bele, hanem rendeleti úton majd azt csinál, amit akar. Nem tudunk vele egyetérteni. Tehát mi azt gondoljuk, hogy ezt valamilyen korlátok közé kellene szorítani.

Elhangzott az a szerintünk cinikus válasz az egyeztetésen, hogy hát, most miért mondjuk ezt, ezek legalább törvénybe kerülnek, és ezek további korlátokat fognak jelenteni, hiszen jelenleg az itt a parlamentben elfogadott felhatalmazási törvény értelmében a kormány ma azt csinál, amit akar. Ezt csak azért szerettem volna itt is idézni, mert ezt sokan a kormánypárti képviselőtársaim közül meg a kormány tagjai közül egyfolytában próbálják tompítani meg azt mondani, hogy az ellenzék nem mond igazat. De hát a hétpárti egyeztetésen maga a Belügyminisztérium fejezte ki érvként, hogy gyakorlatilag ma a kormány azt csinál, amit akar bármely területen, ez egyébként így van, örüljünk neki, hogy ez most legalább törvénybe kerül.

Államtitkár úr, nem örülünk neki, mert egyébként a Covid-törvény addig adja ezt a lehetőséget a magyar kormánynak, amíg a kormány ezt vissza nem vonja, de előbb-utóbb, gondolom, csak vége lesz, ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása pedig minden következő időszakban lévő rendkívüli veszélyhelyzetben vagy rendkívüli helyzetben a kormánynak ezt a korlátlan jogkört odaadja, hogy a legfontosabb cégek fölött átvegye az irányítást. Mi ennek nem látjuk az értelmét.

A közfoglalkoztatással kapcsolatban, kimondottan csak a közfoglalkoztatás és a nemzetbiztonsági megbízhatósági vizsgálat kapcsán: államtitkár úr, szerintem, vagy nem tudom, nem biztos, szerintem a parlament többsége egyetért azzal, hogy Magyarországon is jó lenne olyan rendezett, szép portákat látni, mint a tőlünk, mondjuk, nem olyan távoli Ausztriában. Ehhez, amilyen eszközöket föl tud használni az állam, a kormány, az Országgyűlés, azt érdemes használni. Én azt állítom, azon túlmenően, hogy a jogi problémáit is mindjárt elmondom, hogy ez egy teljesen alkalmatlan eszköz.

Ha valaki nekem megmondja, hogy attól, hogy mondjuk, derékig ér a gaz K. József háza előtt, és ő azt nem vágja le, ezért elveszem tőle a közmunkát és azt a lehetőséget, hogy bevételhez jusson, hogyan fog eltűnni a gaz K. József háza elől; mert ha K. Józsefet megbüntetem, aki, mondjuk, nem fizeti ki  egy kicsit rendpárti lesz a dolog, amit mondok, de így gondolom , és ezért közérdekű munkában odaviszem K. Józsefet, és levágatom vele a saját háza előtt a füvet, akkor legalább le lesz vágva a fű. Jelen javaslat szerint se a fű nem lesz levágva, se K. József nem kap lehetőséget arra az életében, hogy egyáltalán egyről a kettőre jusson.

Szerintünk alkalmatlan eszköz, ez a legnagyobb bajunk vele. Nem az, hogy nem szeretnénk, ha az ország ilyen szempontból előrébb tudna lépni. Jogilag meg az a probléma, hogy három évvel ezelőtt hajította ki ez az Alkotmánybíróság ezt a javaslatot úgy, ahogy van. Nem tudom, azon kívül miben bíznak, hogy cserélgették az Alkotmánybíróság tagjait. Nagyon kíváncsiak leszünk, hogy három év alatt bármi változotte ebben.

Végezetül a megbízhatósági vizsgálattal kapcsolatban, ami kiterjesztené további területekre: elmondtuk, hogy aki hisz ezekben a megbízhatósági vizsgálatokban, annak biztosan tetszik ez a javaslat. Mi az első perctől kezdve azt mondtuk, hogy amíg a megbízhatósági vizsgálatot, ami azt jelenti, hogy bűncselekménnyel provokálva lehet rendőröket, rendvédelmi szervek munkatársait korrupció csapdájába rakni, és megnézni, hogy hogy viselkedik, amíg ez a szabály, államtitkár úr, az államtitkárokra, a miniszterekre, a miniszterelnökre és népi zenekarának a környezetére, oligarcháira nem terjesztődik ki, addig szerintünk teljesen indokolatlan a rendvédelmi állományt ezzel vegzálni.

Szerintünk ott kellene kezdeni, ahol valódi korrupció van. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

(20.10)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Simon Miklós alelnök úr hozzászólása inspirált engem is, hogy azért néhány dolgot tisztába tegyünk, még ha nem is annyira ezzel a törvényjavaslattal függ össze, de képviselőtársam itt a honvédelmi bizottság működésével meg a kormány működésével, átláthatóságával kapcsolatban kért ki magának néhány dolgot. Először is: alelnök úr, ha egy országgyűlési képviselő közpénzből megvásárolt honvédelmi eszközöket meg kíván tekinteni, akkor az nem járja, hogy egy éven keresztül nem teszik neki ezt lehetővé, és az nem válasz, hogy egy vagy másfél év után van egy délelőtt, amikor odamehet az ember, és ha éppen külföldön van hivatalos kiküldetésben, akkor nem láthatja.

(20.40)

Vadai képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy biztosan sokféle repülőt látott már, de higgye el nekem, ezeknek a business jeteknek a megtekintése a magyar adófizető állampolgárok mindegyikét izgalomba hozta volna. Biztos vagyok benne, hogy a kormány tagjainak és a delegációi tagjainak hátsó felét nem töri az a vajszínű bőrülés meg a mahagóni berakás a bárpultban, amit ezeken a honvédségi repülőgépeken tapasztalni lehetett.

Végezetül azt szeretném mondani, alelnök úr, hogy ha egy picit is aggódik a bizottságunk tekintélyéért, akkor legyen kedves arról beszélni nekünk, hogy a szerződéseket mikor lehet megnézni. Úgy örülnék annak is, ha esetleg az életben egyszer egy fideszes vagy KDNP-s képviselőben felmerülne az igény, önökben is, hogy amikor arról van szó, hogy honvédelmi beszerzés a következő öt évben, nem tudom én, hány ezer milliárd forintért, akkor legalább egy A4-es papírra egyszer valaki írja le előre, hogy mit tervez a kormány ennyi ezer milliárd forintért megvásárolni; előre, hogy lássuk, ez egy valódi kormányzati terv, nem mutyi és nem pillanatnyi érdekek alapján történő beszerzések. Ebben még hiányzik némi dolog. Köszönöm szépen.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előbbi felszólalásomban nem volt időm a másik vitaponthoz hozzászólni. Államtitkár úrnak is mondanám, de leginkább mindenki másnak: ha minden minisztérium csak annyit egyeztetne, mint a Belügyminisztérium, akkor szerintem is eggyel normálisabb és boldogabb országban élnénk. Minőségi különbség van a között, hogy egy ilyen törvényt a benyújtása előtt a képviselőkhöz eljuttatnak, és legalább egy körben személyesen tanácskoznak róla, még ha egyébként valódi foganatja a mi tekintetünkben nem sok minden volt, ezért nem is tudjuk támogatni ezt a törvényt, meg aközött, hogy ide törvényjavaslatok, határozati javaslatok meg politikai nyilatkozatok repülnek be hétfő reggel 9-kor, amit aznap még a parlament megtárgyal és másnap már el is fogad. Az szégyene ennek az országnak, maga az eljárás is szégyene ennek az intézménynek, amit magyar Országgyűlésnek hívnak. Ehhez képest, még egyszer mondom, az elmúlt tíz évben a Belügyminisztérium tekintetében legalább ez a gesztus megvolt. Azt gondolom, hogy ezt normális képviselőként el kell és el illik ismerni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Próbáltam követni az expozéját, de néha annyira belegabalyodott, meg olyan gyorsan eldarálta, hogy nem tudtam mindent leírni, azért néhány idézetet fogok majd idézni. Nyilvánvalóan nem a törvényjavaslat jogharmonizációs részéről beszélek, hanem a nemzeti együttműködős részéről. Ebben a tekintetben az, hogy mondjuk, a kistelepüléseknek, az ötezer fő alatti kistelepüléseknek  és azon belül főleg a civileknek  a kormány a költségvetésből több pénzt adjon, azt maximálisan lehetne támogatni. Hogy egyébként ezt politikai függelmi viszonyok kialakítására, politikai kiszolgáltatottságra és gyakorlatilag a társadalom végletekig történő fideszes megszállására használják, egyszerűen elképesztő. (Derültség a kormánypárti sorokból.) Én elhiszem, hogy mulatságos a képviselőtársamnak (Nacsa Lőrinc: Igen, az!), és bizonyára élvezi is ezt, de ennek nem lesz jó vége. (Nagy Csaba: Sajnos nem élvezzük!) Ennek nem lesz jó vége.

Szóval az van, hogy államtitkár úr ilyeneket mondott az expozéjában, hogy a társadalom hasznos alappillérei a civil szervezetek, nagyon fontos a sokszínű tevékenység, az értékteremtő munka. Árulja már el nekem, államtitkár úr, hogy ehhez miért kell előírni, hogy csak a polgármesterek kaphatják ezt a pénzt, csak az általuk vezetett civil szervezet? Hol van itt a sokszínű tevékenység? Hol van itt az önkéntes értékteremtő munka? Hogy fér ez a kettő össze? Bizonyára ismer civil szervezeteket, hogy ezek mivel foglalkoznak. Ebbe miért kell belekeverni a polgármestereket kizárólagos alapon? (Nacsa Lőrinc: Micsoda?  Dr. Orbán Balázs: Miért kell olyat mondani, ami nem igaz?)

Azt mondja államtitkár úr, hogy 15 ezer civil szervezet van ötezer fős település alatt. Ott volt valami probléma, de a fideszes vezérszónoktól ezt konkrétan így hallottam. Azt is mondta államtitkár úr, hogy több esetben  ezt mondta szó szerint  polgármester a civil szervezet vezetője. Meg tudjae mondani, hogy a 15 ezerből mennyi az a több eset? Öt? Nyolc? Tízezer? (Nacsa Lőrinc: A kettő között!) Gondolom, ha megírták ezt a törvényt, akkor bizonyára csak megnézték.

Két része van a javaslatnak, a „Magyar falu” program kiterjesztése és a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásának kiterjesztése, és itt írnák elő azt, hogy a programba való pályázat akkor lehetséges  akkor lehetséges , ha a civil szervezet vezető tisztségviselője a település polgármestere. Ez van a törvényben. (Dr. Orbán Balázs: Olvasd már el a javaslatot, képviselő úr!) Jó! Olvasom a neten, a „Magyar falu” program  szeretném kérdezni, államtitkár úr  pályázat falusi civil szervezeteknek, már fenn van a neten. Azt mondja, hogy a vissza nem térítendő támogatásként elnyerhető összeg maximum 6 millió forint, kistelepülés, ötezer fő alatti, civil szervezeteknek, minimum 2 millió, maximum 6 millió forint. Itt is leírják, amit képviselőtársam mondott, hogy ebből bizony autót lehet venni, meg különböző járművek karbantartására, felújítására, nem gépi meghajtású járművek beszerzésére, ingatlantulajdon-szerzésre, tulajdonban lévő ingatlan felújítására lehet felhasználni, s a többi, s a többi, mondom, darabonként 2-6 millió forint között.

A pályázati kiírás fent van a neten, nyilvános kiírás: rendelkezzen minimum egy lezárt üzleti évvel, rendelkezzék az utolsó lezárt évről szóló, bírósági hivatalnál letétbe helyezett számviteli beszámolóval. Itt még nincs, de ha majd elfogadjuk ezt a törvényt, akkor majd átírják ezeket a pályázatokat, és belekerülnek a polgármesterek, nem? Nem kerülnek bele? (Dr. Orbán Balázs: Nem! Lehet ezt mondani, képviselő úr, de nem, ilyen nincs!) Nincs benne polgármester, nincs a törvényjavaslatban polgármester… (Dr. Orbán Balázs: Benne van, de nem kötelező!) Ja, értem, csak nincsenek kizárva a polgármesterek. (Dr. Orbán Balázs: A szocialisták sincsenek kizárva!  Derültség a Jobbik soraiból.) Értem! Értem.

A „Magyar falu” program ilyen tekintetben ezzel a kiírással együtt az eddigi időszakban  most ezeket a gépjárműbeszerzéseket leszámítva  közterület, járda, játszótér, útkarbantartás, orvosi eszközök beszerzésére volt kiírva. Ez egy jó kérdés egyébként, hogy ezeket miért nem a településeken keresztül csinálják, de ezt inkább csak kérdezem. Ebben a civil szervezeteknek miért van nagyobb rutinja például, mint direktben az önkormányzatoknak? A másik a Nemzeti Együttműködési Alap, és azon belül most már hallottuk a 10 milliárd forintos megemelt összeget. A Nemzeti Együttműködési Alap Tanácsának Kollégiuma tagjai tiszteletdíjának megemeléséről szól ez a javaslat az adminisztrációs terhek növekedésével együtt.

Egy-két dolgot hadd mondjunk el arról, hogy ez mennyire tekinthető objektív szervezetnek. A Nemzeti Együttműködési Alap elnöke  talán az utóbbi hetekig bezárólag  a Civil Összefogás Fórum elnöke, Csizmadia László volt. Ha jól tudom, néhány héttel ezelőtt került leváltásra a méltán elfogulatlan Civil Összefogás Fórum elnöke. A szervezet munkájában továbbra is szerepet kap Heizler Norbert László, a CÖKA kuratóriumának volt tagja is. A NEA vezetését ellátó tanács tagjai például a kiskunmajsai Fidesz-alelnök, Bozókiné Veszelovszki Szilvia, a Fidesz humán kabinetjének egykori kabinetvezetője, Bodrogi Richárd. Most hosszan mondhatnám még, de ezek úgy világosan és egyértelműen bemutatják, és egyébként a sajtóban az elmúlt években megjelent támogatási konkrét történetek is, hogy sok minden ez a tanács, csak független civil nem.

Államtitkár úr, mi nem nagyon tudjuk támogatni azokat a törvényjavaslatokat, amelyek a választások előtt két évvel megjelennek, és arról szólnak, hogy politikailag egyértelműen, bizonyíthatóan elfogult pénzosztó műhelyek fognak nekiállni közpénzeket osztogatni, nem pontosan látható módon és nem pontosan látható értékek szerint. Szerintünk sokkal jobb megoldás az, amikor a civilek maguk osztják szét egymás között vagy maguk között a pénzt a saját maguk által választott vezetőkkel egyrészt, másrészt pedig ezt az egészet kontrollálni lehet és nyilvánosan lehet kezelni. Egyébként még egyszer mondom, magával a támogatási összeg megemelésével és azzal, hogy a kistelepüléseknek direktben juttassunk több pénzt, maximálisan egyetértünk, de hogy ezt a Nemzeti Civil Alapon keresztül, illetve bocsánat, a Nemzeti Együttműködési Alapon  ez a jó szó, valahogy nem jön a számra  keresztül juttassák el, azzal meg nem nagyon tudunk egyetérteni.

Ismerjük az eszközeiket, és ismerjük azt, hogy mondjuk, egy tisztességes választási lebonyolításban a Fidesz milyen eszközöket és hogyan használt az elmúlt időszakban. Mi is ebben az országban élünk, mi is találkozunk kistelepülési polgármesterekkel, elmesélik ők nekünk is, hogy kinek és minek kell megfelelni ebben az országban, hogy a településük pénzhez jusson. Ezt az eljárást, ezt az ilyen típusú szervezett társadalmat mi nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP és a DK padsoraiból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak a jegyzőkönyv kedvéért: rosszul fogalmaztam a polgármesterek szerepével kapcsolatban, elnézést kérek, ezt tisztázzuk, ettől még a fenntartásainkat talán jobban és pontosabban, szabatosabban fogalmazta meg Keresztes frakcióvezető úr ezzel kapcsolatban, azt nem ismétlem meg. Azt még Nacsa úrtól sem tűröm el, hogy kiforgassa a szavaimat, és olyanokat adjon az én számba, hogy nekünk vagy nekem személy szerint a kistelepülésen élők vagy az ott lévő civil szervezetek támogatása nem fontos. Nagyon fontos  ezzel kezdtem. Semmi ezzel ellentéteset nem tud tőlem idézni. Nekem legalábbis legalább annyira fontos, hogy ezek a pénzek tisztességgel, átláthatóan és jó helyre kerüljenek, és jelenleg  bár lehet, hogy Index-címlapon volt bármi, és valami kiszivárgott  most nem kell Index-címlapon lenni, mert effektíve a Fidesz háttérszervezeteinek, civil szervezeteinek a vezetői ülnek ebben a testületben.

(22.20)

Tehát nem kell ilyen kiszivárgott leveleket keresgetni, mert az emberek arcába rakják önök ezt, ráadásul büszkén. Ez nekem nem tetszik, ne haragudjon! Köszönöm szépen.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Legfőbb Ügyész Úr! A 2018-as beszámolóval kapcsolatban nem sok újat lehet elmondani. Nem sok újat lehet elmondani az előző éves beszámolókhoz képest, hiszen rendszerszerűen semmi nem változott az elmúlt években. Rendszerszerűen azt látjuk, hogy az ügyészség tevékenységét, ha meg akarjuk ítélni, nem lehet egységesen kezelni. Valóban, ahogy elhangzott az előttem felszólaló ellenzéki képviselőtársamtól is, az ügyészségi szervezetben dolgoznak nagyon sokan, akik politikától mentesen, tisztességgel nap mint nap teszik a dolgukat, érvényre juttatják a törvényeket, és felelősségre vonatják azokat, akik ezeket megsértették. Az ő munkájukat innen is nagy tisztelettel köszönjük.

Úgy nem mellesleg szeretném megjegyezni, amit már a múltkor is szóvá tettem, hogy azért a 98,1 százalékos nyomozási eredményesség, nem akarok szóviccekkel élni, kicsit kezd már erősnek tűnni, akkor inkább így fogalmaznék. És tessenek nem elfelejteni, hogy emögött nem biztos, hogy csak és kizárólag az ügyészség szinte tökéletes munkája van, ami ugye, az élet területén nem nagyon képzelhető el sehol, hanem igenis az a jelenség is mögötte van, hogy azokban az ügyekben, amelyeket, mondjuk, a rendőrség vagy maga az ügyészségi nyomozás az eljáró ügyész szerint nem megfelelően, nem százszázalékos bizonyítottsággal tesz le elé az asztalra, egyszerűen nem emel vádat.

És nyilván ez a belső verseny, a belső értékelés, a teljesítményértékelés és a parlamenti beszámolókban elmondható fantasztikus százalékoknak is köszönhető, de ezen ügyek mögött, ha van ilyen  én tudok ilyenről konkrétan, amit rendőr panaszolt el nekem , mindig sértett marad, igazságát kereső, igazságától megfosztott sértett marad, és ezen ügyek mögött mindig felelősségre vonást nem kapó bűnöző marad; mind a kettő alapjaiban ássa alá a társadalom nemcsak igazságérzetét, hanem működésének szabályait is.

Ezért azt kérem, vagy arra szeretnék figyelmeztetni, hogy ne százalékverseny és ne működés szerinti szorgalmi verseny legyen ez, hanem valóban az ügyek végigviteléről szóljon ez a munka. Mindezzel együtt, még egyszer, köszönjük azoknak a munkáját, akik azt tisztességgel nap mint nap végzik.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ellenben az ügyészséget mint független igazságszolgáltatási szervet nem lehet megnevezni  nem az, legfőbb ügyész úr. Sokan gondolnák, hogy a politikai rendszer kiszolgálója, de még csak nem is az. Jelenleg az ügyészség az ön vezetésével Orbán Viktor és a Fidesz állampárti rendszerének legfontosabb tartópillére, és ezt nem én mondom, legfőbb ügyész úr, hanem Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Magyarország jelenlegi miniszterelnöke mondta a saját szájával az ön megválasztásának napján; a rendszer legfontosabb tartópillére, nem független igazságszolgáltatási szerv.

És látjuk is, hogy egyszerre fedezi a korrupciót a kormányzó pártok akár soraiban, akár vezetői és gazdasági holdudvarával kapcsolatban, biztosítja nekik a büntetőjogi védelmet, az érinthetetlenséget, és egyszerre tölti be a politikai furkósbot szerepét a politikai vagy akár gazdasági ellenfeleivel szemben; mármint a kormányzó pártnak, de leginkább a miniszterelnöknek. Az utóbbi tipikusan és kifejezetten, legfőbb ügyész úr, az ön személyéhez kötődik, és az ön szűkebb környezetéhez. Politikai megfontolásokról beszélek, vezető ügyészi körről beszélek, és a Központi Nyomozó Főügyészség tevékenységéről beszélek. És az, hogy ön 16 éve legfőbb ügyész  az elmúlt 10 évben is számtalanszor elmondtuk, hogy egyetlenegy ügyben valódi előrelépés nem volt soha , csak azt erősíti, amit az előbb elmondtam, és már évek óta minden alkalommal elmondunk.

De ha visszatekintünk az ön 16 éves tevékenységére, akkor mondom, hogy milyen kis kövekkel van ez az út szegélyezve. Kaya Ibrahim, Josip Tot: az az ügy, ahol a Fidesz holdudvarának és környezetének pénzmosó cégeit eltüntették, és örökre lezárták azokat az ügyeket a Legfőbb Ügyészség segítségével. A Millenáris Kht. ügyére talán emlékszünk még, a 12 állami gazdaság egyik napról a másikra való hazalopására talán még emlékszenek. Ezek mind olyan ügyek, legfőbb ügyész úr, ahol semmilyen kivetnivalót a magyar független igazságszolgáltatási szervként működő, ön által vezetett ügyészség nem talált. Deutsch Tamás kapubeszerzési ügye. Elios-ügy, csak hogy az utóbbi időről beszéljünk.

(Dr. Lukács László Györgyöt a jegyzői székben dr. Varga László váltja fel.)

A trafikmutyi Szekszárdon hangfelvételestül, mindenestül nem ugrotta meg az ügyészség ingerküszöbét. A csornai napelemgyár: állami és európai uniós pénzek százmillióit, talán milliárdjait veszi fel egy cég, a Magyar Köztársaság jelenlegi elnöke odamegy szalagot vágni, hogy itt egy általa is rettenetesen támogatott szuper kis beruházás lesz, a pénz meg eltűnik, a gyár a mai napig nincs. Ön szerint és az ön által vezetett ügyészség szerint ebben az ügyben nem vetődik fel bűncselekmény gyanúja.

Pharaon-ügy: hadd ne részletezzem, hány ponton hágták át a jelenlegi szabályokat és büntetőszabályokat ebben a kérdésben a kormány különböző szintű vezetői. Portik-Rogán vesztegetési vádja: azt mondták, Portik nem szavahihető, nem foglalkoztak vele; nekem úgy tűnik, hogy van azért néhány ügy, ahol szavahihetőnek tekintik azt az embert, és mások büntetőügyében felhasználják a vallomását. A moszkvai vízumgyár: talán emlékszünk még rá, ahol nemcsak az volt a kérdés, hogy hány milliárd forint tűnik el, hanem az is, hogy az egész Európai Unió és benne Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit veszélyeztették azzal, hogy nagyüzemben adogatták arra teljesen méltatlan, akár szervezett bűnözői körök tagjainak a magyar vízumot és ezen keresztül az európai uniós mozgási lehetőséget. Vagy a kopaszügy, ami minket különösen személyesen is rettenetesen zavar, de azt gondolom, a korrupciós ügyeket félretéve, hogy tipikusan a politikai alappillér funkcióját mutatja meg az ügyészségnek.

Legfőbb Ügyész Úr! Hogyan lehet azt  hogyan lehet azt?!  egyszerű jogászként válaszoljon nekem szemmel vagy demokrataként, ha akként tekint magára, csukott szemmel végignézni, hogy egy bármilyen állampolgár legalapvetőbb alkotmányos jogának a gyakorlását, azt hogy ő népszavazási kérdést adjon be, fizikai erőszakkal egy állami épületben kigyúrt, kopasz verőlegények megakadályozhatják?!

(14.00)

Hogyan nincs következménye ennek ebben az országban? Mi alapján mondják önök, hogy ez demokrácia, és akár ön és az ön által vezetett szervezet tisztességgel végzi a dolgát, ez az egy ügy alapján is?  kérdezném öntől.

Az Egyesült Államok kitiltási botrányában, ahol számtalan USA-hatóság különböző eljárást lefolytatott, és saját amerikai, Magyarországon működő cégével szemben is büntetést szabott ki, önök nem találtak semmilyen problémát.

A letelepedésikötvény-ügyben, ahol százmilliárdokat lapátoltak ki a költségvetésből, önök nem találtak semmilyen gyanút.

A Microsoft-botrányban, amelyben az ön ügyészsége konkrétan érintett, hiszen beszerzője volt abban az időszakban ezeknek a licenceknek, amelyre szintén az amerikai kereskedelmi hivatal, illetve az igazságügyi minisztérium büntetést szabott ki, mert megállapította, hogy korruptan járt el a saját cége Magyarországon, a cég magyarországi vezetőjét leváltották, mindenki megtalálta a felelőst, mindenki beismerte, hogy az nincsen rendben, hogy túlárazott szoftvereket állami szervezetekhez juttatnak, és közpénzmilliókat, -milliárdokat tüntetnek el, ön és az ön ügyészsége szerint ebben az ügyben sincs mit keresni, nincs vádemelés, nincs gyanúsítás.

És mondhatnám Farkas Flórián ügyét, aki nagyon-nagyon kedvesen ül itt a parlamentben, és nyomogatja a gombokat a 133 bátor ember közül egy nagyon fontos kulcsszereplőként, ahol világosan megállapították, hogy milliárdokat tüntettek el az uniós forrásokból, és ahelyett, hogy valóban a romák felzárkóztatására, a nyomorból meg a kilátástalanságból való kilábalásra költötték volna a pénzt, vagy éppen arra, hogy jogkövető, tisztes állampolgárok legyenek minél többen azok közül is, akik ma még nem, azt ellopta. Most meg itt ül, és nyomogatja a gombokat. És nem vetődik fel bűncselekmény gyanúja önben.

Ugyanezen időszakban furkósbotként meghúzták-vonták Hiszékeny Dezső képviselőtársunkat. De mondjuk, nagyon súlyos nemzetellenes bűncselekmény miatt áll bíróság előtt Demeter Márta országgyűlési képviselő is, aki egyébként egy nem nyilvános minisztériumi iratból idézett, vagy éppen nem idézett, majd a bíróság eldönti. Ezek tényleg csúnya bűnügyek, legfőbb ügyész úr. Vagy éppen az imént említett jobbikos képviselőtársunk, aki országgyűlési képviselőként plakátrongálásért fog mentelmi joga hiányában bíróság előtt állni. Nevetséges, legfőbb ügyész úr.

Viszont van egy olyan ügy, amely egy kicsit sem nevetséges, az pedig az MTVA, és az, ami ott történt, és az, amit ezek után önök ezzel az üggyel művelnek. A független magyar bíróság, amelynek a döntéseit még önnek is tiszteletben kell tartania meg a szervezetének, első és másodfokon is egyértelműen kimondta, hogy magyar országgyűlési képviselőként jogszerűen, hivatalos személyként tartózkodtunk abban az épületben, velünk szemben ott fizikai erőszak alkalmazásának semmilyen lehetősége nem volt. Annak kellene bíróság ellőtt állni, aki a parancsot kiadta, hogy országgyűlési képviselőket taszigáljanak meg rugdossanak meg löködjenek. Hát, milyen világban élünk?

A felvételeken, amelyek Varju Lászlóról készültek, tökéletesen látszik, hogy öten ugranak rá, egy országgyűlési képviselőre egy közintézményben! Akkor, amikor a bíróság is kimondta, hogy jogszerűen tartózkodott ott. És még ha olyan területére is ment az épületnek, ahová azt kérték, hogy ne menjen  maximum kérhették, hogy ne menjen , ennek nem lehet következménye az, hogy öten ráugranak, a földre teperik, mint egy bűnözőt. Egészen elképesztő. És ezek után Varju Lászlót büntetőbíróság elé állítani, az már tényleg egy észak-koreai tempó.

Legfőbb ügyész úr, azzal tudom befejezni, amit Bárándy képviselőtársam 2017-ben az akkori vita végén mondott, azt idézném önnek, most is aktuális: „A történelmi bűnök, minthogy azokat általában a hatalom képviselői követik el, természete az, hogy az utókor ítéli meg és ítéli el, van, hogy olyankor, amikor az érintettek már nem is élnek. Később kerülnek fel a fotók a múzeumok falára, az utókor pedig nem általában vagy nemcsak a büntetőjog dogmatikája alapján ítél, hanem történelmi, társadalomtudományi és politikai alapon. Kívánok önöknek ezért jó egészséget és hosszú életet, hogy érjék meg ezt!” Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék egyenesen és világosan fogalmazni: ez a törvényjavaslat egy politikai és gazdasági furkósbot a Fidesz és a kormány kezében. Egyszerű útonállás, hívhatjuk lex einstandnak is nyugodtan. Ha az előzményeket akarjuk nézni, akkor kár az előbbiekben elhangzott bármilyen észérveket keresnünk. Szerintem nyugodtan menjünk vissza a 2018-as országgyűlési választásokra, amikor is Orbán Viktor, a Fidesz elnöke tőlünk nem messze, a Kossuth téren, ha jól emlékszem, világosan megmondta, hogy elégtételt fognak venni a választások után politikai, jogi és erkölcsi értelemben is. Ez a törvényjavaslat ennek a csomagnak a része, tisztelt képviselőtársaim. Ha el akarjuk helyezni rendszertanilag ezt a törvényjavaslatot, akkor előkelő helyen lesz az Orbán-rendszer legnagyobb gazemberségei kötetsorozatban, tudják, ott mindjárt a névre szóló törvények mellett, egyébként nem messze az oligarchákat kitömő törvényjavaslataiktól, és a visszamenőleges hatályú törvények sem lesznek túl távol ettől a kötettől. Szégyellni fogják még ezt! El fog jönni az ideje nem is olyan sokára.

Csak tudják, a bosszút nem politikai ellenfeleikkel fizettetik meg. Ebben a törvényjavaslatban, mint ahogy általában, az önkormányzatoktól nem lehet pénzt elvenni. A településen élő emberektől lehet pénzt elvenni, és önök most éppen ezt csinálják, erre készülnek. Hiszen ha egy települési önkormányzat bevételeit, tervezett bevételeit elveszik, és mondjuk, olyan településről beszélünk, ahol az iparűzési adó komoly bevételt jelent, akkor bizony ennek a következményei nem mások lesznek, mint hogy munkahelyek szűnhetnek meg, embereket kell elbocsátani, esetlegesen civil vagy sporttámogatásokat megszüntetni, közszolgáltatásokat leépíteni, szociális kiadásokat megvonni az ott élő családoktól, idős emberektől, egyedül élő emberektől vagy éppen gyermekektől. Ez a tét. Az összes többi, az duma!

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy-két dolgot szerintem a törvényjavaslat szövegével kapcsolatban is tisztáznunk kéne. Az első kérdésem az, hogy ilyenkor hova lesz Gulyás Gergely. Ugye, a teljes magyar sajtó azzal szórakoztatja magát, meg a kedves újságfogyasztókat, a hírfogyasztókat is, hogy minden törvényjavaslatot Semjén Zsolt nyújt be, és bizonyára ennek megvan az oka mind a két oldalról, hogy miért szórakoztatjuk magunkat ezzel a mondással, de ha valaki megnézi a törvényjavaslatot, pontosan tudja, hogy az Gulyás Gergely és a Miniszterelnökség által gondozott törvényjavaslat. Az a Gulyás Gergely jegyzi ezt a törvényt, aki kétszer is nyilvánosan azt bírta mondani, hogy ez a fővárosra és a megyei jogú városokra nem fog vonatkozni. Látom, Nacsa képviselőtársam most is bólogat. Akkor egy picit, mondjuk, a magyar nyelvtan szabályai szerint értelmezzük, hátha valaki elolvasta magát a javaslatot is! (Dr. Orbán Balázs: Már a múltkor is jól sikerült!)

Az 1. § (4) bekezdése így szól: ahol a törvény megyét, illetve megyei önkormányzatot említ, azon a főváros területén kijelölésre kerülő különleges gazdasági övezet esetében  még egyszer Nacsa úrnak: azon a főváros területén kijelölésre kerülő különleges gazdasági övezet esetében  a fővárost, illetve a Fővárosi Önkormányzatot kell érteni. De ugyanennek a paragrafusnak az indoklását is elolvasnám önöknek. A javaslat egyértelművé teszi, hogy a főváros területén kijelölésre kerülő különleges gazdasági övezet esetében a településre, illetve a megyére, továbbá a települési, illetve a megyei önkormányzatra vonatkozó rendeleteket kell alkalmazni. Nem csodálom, hogy mindannyiuk nyomogatja a kis telefonját, a kis micsodájukat, mert ez nagyon kellemetlen. Nem én állítom, hogy a fővárosra is vonatkozik, hanem ez az 1. §-ban benne van, és nemcsak a normaszövegben van benne, hanem még külön az indoklásban is világosan leírják még egyszer, hogy a főváros területén kijelölt különleges gazdasági övezet esetén mi fog történni.

(9.50)

Erre kiáll Gulyás Gergely  és tudjuk Orbán Viktortól, hogy nem azt kell figyelni, amit mondanak, hanem amit csinálnak, de azért mégiscsak ennek a kormánynak a második embere a Miniszterelnökséget vezető miniszterként , és szemrebbenés nélkül belehazudik az ország szemébe?! Mutasson már nekem, legyen kedves, államtitkár úr, egyetlenegy olyan helyet, ami a megyei jogú városokat ebben a normaszövegben kizárja, azon kívül, hogy bölcs vezérünk azt mondja, hogy nem indokolt a fővárosban, nem indokolt a megyei jogú városokban! Én úgy tudtam, hogy a kormányinfónak még egyelőre nincs normatív ereje.

Lehet, hogy valamiről lecsúsztam, de ebben a törvényjavaslatban, képviselőtársaim, a települési önkormányzatok vannak benne, köztük a megyei jogú városok, és a fővárosra vonatkozó különleges szabályok is szépen végig vannak vezetve. És én azt vártam volna, hogy Gulyás Gergely idejön, és vagy bocsánatot kér azért, amit mondott, vagy itt esetleg bejelenti, hogy a kormány a) visszavonja, b) módosítja ezeket a szabályokat annak megfelelően, amit ő a nyilvánosság előtt több ízben elmondott. De jelen esetben ebben a törvényjavaslatban továbbra sincsen benne semmilyen kivétel. Nemhogy kivételként nincs benne a főváros, hanem, még egyszer mondom, még konkrétan rendezve is van, hogyha a főváros területén jelölnek ki ilyeneket, akkor kinek mit kell tennie. Ennyit Nacsa úrnak a „ne terjesszenek hazugságot” mondására. Ezt kérjük önöktől mi is.

És az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a megyei önkormányzatokhoz átteszik ezeket a forrásokat, valóban fideszes többségű megyei önkormányzatokhoz: én is csak azt szeretném megerősíteni, hogy itt már nem csak fikcióról beszélünk, nemcsak nincs bizalom. Szerintem a három bíróság előtt  jelenleg is kettő  korrupció miatt álló ország országgyűlési képviselőjükből legalább kettő konkrétan a megyei területfejlesztési EU-s pénzek elcsalásával kapcsolatban van büntetőbíróság előtt, mert fideszes országgyűlési képviselőként, a fideszes megyei közgyűlésen keresztül, az ottani kapcsolatrendszerükön keresztül lopták ki a pénzt a közös kasszából. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szégyen!) Akkor miért gondoljuk, hogy ennek a rendszerszerű átültetése majd jó megoldás lesz? Én azt gondolom, hogy egyrészt nem lesz az, másrészt meg mindenki tudja, hogy körülbelül mi a valódi motivációjuk. (Z. Kárpát Dániel: Én nem!)

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, volt olyan kedves, államtitkár úr és maga felolvasta az Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseit, ami szó szerint azt mondja, hogy ezek a bevételek a települési önkormányzatokat illetik meg. Államtitkár úr, ugye, tudja, hogy a megyei területi önkormányzat az nem települési önkormányzat? Ugye, tudja, hogy szó szerint és szöveg szerint alaptörvény-ellenes, amit csinálnak? És ha azt mondják, hogy egyébként teljesen rendben van, mert egy másik települési önkormányzathoz fogják átküldeni ezt a pénzt, azért halkan jegyzem meg, hogy a megyei önkormányzat működésére fordítandó 3 százaléknyi összegnél biztos, hogy tételesen alaptörvény-ellenes az, amit csinálnak, és én is csak szeretném megerősíteni, hogy nem ezen a pénzen fog múlni a világ dicsősége, de jogilag teljesen elfogadhatatlan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lehetne olyan javaslatot letenni az asztalra, ami mondjuk, azokat az igazságtalanságokat, amik valóban néhány helyen adottak, hogy egy-egy nagyvárosban lévő nagyberuházás és a körülötte lévő kistelepülések forráselosztása nincsen szinkronban, helyre teszi, de azt nem egy ilyen törvénnyel kell, államtitkár úr. Akkor tessék kidolgozni azt, hogy automatikusan hogyan lehet ezeket a forrásokat igazságosan elosztani ezek között az érintett települések között, és nem egy olyan törvényt hozni, amelyik, még egyszer mondom, politikai furkósbotként a kormány diszkrecionális egyéni döntésére bízza, hogy kitől vesz el pénzt, és kitől nem!

Vagy az lesze a szabály, hogy Orbán Viktor este lefekvés előtt a kis jegyzetfüzetébe melyik település nevét írja föl, és melyikét nem? Tervezik, államtitkár úr, a BMW beruházását Debrecen mellett ilyen kiemelt gazdasági övezetnek nyilvánítani? Tervezik Győrtől elvenni az Audi-beruházást? Tervezik a Mercedest Kecskeméttől elvenni? (Dr. Orbán Balázs közbeszól.  Z. Kárpát Dániel: Van az a védelmi pénz, nem?)

Teljesen álságos és elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat. Mi azt kérjük, hogy ha van vér a pucájukban, akkor küldjék el ezt a törvényjavaslatot előzetes normakontrollra. Ha nem, akkor gondoskodni fogunk róla, hogy legalább esélyt kapjon a jogállam, hogy az Alkotmánybíróság normakontrollját kiálljae ez a javaslat, vagy nem. Leginkább vonják vissza ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök Úr! A járvány első hulláma, úgy tűnik, hogy lecsengőben van hazánkban is, és hála istennek, itt, Közép-Kelet Európában ez sokkal kevesebb intenzitással zajlott, mint néhány dél-európai vagy nyugat-európai országban. Ezért azt gondolom én is, hogy itt az ideje megnézni, hogy a kormány és ön milyen döntéseket hozott, időben hoztae ezeket, és valódi segítséget nyújtottake ezek vagy nem. A gazdaság területén ön március 30-án minden idők legnagyobb gazdasági mentőcsomagját jelentette be, majd április 6-án ezt el is mondta, hogy a Kurzarbeithez hasonló intézkedések lesznek, illetve a nyugdíjasok jövőre majd kapnak egyheti plusznyugdíjat. Aztán egy hónapig, miniszterelnök úr, nem történt semmi.

Május 8-án, Palkovics miniszter úr tárcájának adataiból tudjuk: egy hónap után 600 millió forintot fizettek ki néhány száz cégnek, az áprilisi legnehezebb hónapban. Tudja, ez az a hónap, amikor épp a parlament egy Budapest-Belgrád vasútvonal, Mészáros Lőrinc kontextusban 800 milliárd forintot szavazott meg. Segítek önnek: ez ezerszerese annak, mint amit a cégek Magyarországon segítségként kaptak. És nem is csoda, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szerint, ami az önök adatait tükrözi, 330 700 ember lett április végéig munkanélküli. Miniszterelnök úr, ez 7,1 százalékos munkanélküliség.

Nézzük a védekezést! Múlt pénteken hozták nyilvánosságra például a Szent János Kórház ápolónői, hogy a Covid-osztályon az áprilisi legnehezebb időszakban végzett munkájuk után kevesebb fizetést kaptak, mint előtte; épphogy csak meghaladta a nettó százezer forintot, de ugyanez került nyilvánosságra a katonáknál is. Veszélyhelyzeti felhatalmazással szerintem visszaélve, egy rendelettel elvették az összes, nem az összes, de a döntő többségét a pluszjuttatásaiknak. A határon szolgálatot teljesítő katonák, miniszterelnök úr, 100-200 ezer nettó forinttal kevesebbet vittek haza az elmúlt hetekben.

Azt szeretném kérdezni, miniszterelnök úr, ezek után, hogy ön mit üzen a 330 ezer munkanélkülinek, mit üzen ezeknek az ápolóknak, katonáknak. Várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Ezekbe a számokba nem véletlenül nem mentem bele. Azt mondtam, hogy örülünk… (Derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.  Az elnök csenget.)

(12.30)

Nem szégyellik magukat? Nem szégyellik magukat?! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, többek között: Szégyelld magad te!  Szászfalvi László: Menjél haza!  Az elnök csenget.) Mondhatok én is egy számot, de nem véletlenül nem tettem. Északi szomszédunkban, Szlovákiában 28-an haltak meg. Most ezekbe a számokba menjünk bele? Én arról beszéltem, hogy a kormány milyen döntéseket hozott. Ön, miniszterelnök úr! Hogy miért ültek két hónapig a pénzen; hogy miért nem adtak segítséget, hogy önnek most ne közmunkát kelljen adni az embereknek, hanem megmenthették volna ezeket a munkahelyeket, ha egy fillért is ad nekik, de nem adott. Azok a számok, amelyeket most mond, miniszterelnök úr, azt az elmúlt néhány hétben fizették ki. Itt két hónapig mindenki magára volt hagyva ebben az országban, miniszterelnök úr! (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

És tudja, mi volt az egyetlen, ami nagyon jól ment? A bátor emberei, azon belül is az államtitkár bátor embereinek a 35 százalékos fizetésemelése, az jól ment az elmúlt hónapokban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Közben az ápolók meg a katonák, meg akik a frontvonalban voltak (Az elnök ismét csenget.), meg kevesebbet vittek haza. Szerintem ez nincsen rendben, miniszterelnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az első szó természetesen a köszöneté. Köszönet illet mindenkit, aki a védekezésben részt vett, elsősorban az egészségügyben, a frontvonalban dolgozó orvosokat, ápolókat, a kormány által sajnos nem kellően megbecsült, a szociális ágazatban dolgozó ápolókat és munkatársakat, azokat a szakembereket, akik a kormánynak akár tanácsokat is adtak, és természetesen mindenkit, aki kellően komolyan vette a saját szerepét  és itt az egyszerű állampolgárokról, a családokról beszélek, pedagógusokról beszélek, szülőkről beszélek , és nagyjából mindenki közös sikere ebben az országban, hogy közép-európai viszonylatban viszonylag jól sikerült ezt a járványt, az első szakaszát átvészelnünk. (Dr. Orbán Balázs: Felírjuk!) Ha megengedik, akkor a következő néhány percben  ellentétben az előttem szóló kormánypárti képviselőtársaimmal, akiket lassan egy órája hallgatunk itt, de a törvényjavaslatról még egy kukkot nem hallottunk tőlük  mondanék pár mondatot arról, hogy mi is ez a törvényjavaslat, főleg mert még egy picit hatása alatt vagyok itt Nacsa képviselőtársamnak meg Hollik képviselőtársamnak, a KDNP-s vezérszónokok fantasztikus beszédének; szerintem rendkívül összezavarodtak volna képviselőtársaim, hogyha azt a mintegy 157 oldalas törvényjavaslatot legalább egyszer elolvassák, amelynek a vezérszónoklatából legalábbis nem derült ki, hogy ezen az embert próbáló feladaton megpróbáltak volna túljutni. De ugyanez igaz az államtitkár úrra is, akiről nem feltételezem, hogy nem tudja, mi van ebben a törvényjavaslatban, sokkal inkább feltételezem, hogy nem véletlenül nem beszélt az expozéjában különösen sokat a konkrét javaslatról vagy javaslatokról, amelyek előttünk vannak. Volt vádaskodás, volt vagdalkozás, volt hergelés, volt hazudozás, de a törvényjavaslatról túl sokat nem tudtunk meg.

Ebben a két törvényjavaslatban  két külön törvényként fekszik előttünk, kezdjük először a felhatalmazással  a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló javaslatot úgy harangozták be, mint hogy a kormány visszaadja a külön hatalmat, az Országgyűlés pedig megszünteti a vészhelyzetet. Ezzel szemben maga a kormány az, amely a törvényjavaslatot benyújtja az Országgyűlésnek, és a kormány megkéri az Országgyűlést, hogy az kérje meg a kormányt, hogy legyen kedves megszüntetni a veszélyhelyzetet. És tudják, ez azért van, mert ebben a témában önök az első perctől kezdve  legyünk nagyvonalúak  mellébeszéltek. Nyilván koherensen kell hazudni, ebből nem szabad kitérni, de pontosan tudjuk az első perctől kezdve, hogy a veszélyhelyzetet a kormány hirdeti ki, és a kormány szünteti meg, és ezzel a törvényjavaslattal még egy pluszadalékot tettek hozzá: hogy nem a kormány, hanem személy szerint Orbán Viktor miniszterelnök döntheti majd el, hogy ez mégis mikor fog bekövetkezni. Egy olyan paradoxont látunk tehát, ahol  még egyszer mondom  a kormány megkéri a parlamentet, hogy kérje meg a kormányt, hogy az majd kérje meg Orbán Viktort, hogy mondja már meg, hogy szerinte mikor kéne ezt a veszélyhelyzetet megszüntetni. Hát, szerintünk a papírt is kár volt pazarolni erre a törvényjavaslatra, de ha ezt a formát találták ennek, nagy örömmel fogjuk megszavazni a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot.

Ezen túlmenően nagyon fontos megjegyezni, hogy az is bebizonyosodott, hogy az ellenzék által követelt 90 napos határidő igenis megalapozott volt, tisztelt képviselőtársaim, a kormánypártok részéről hangoztatott határidő-nélküliség melletti érvek pedig teljesen elfogytak és megbuktak. Konkrétan az MSZP szövegszerűen benyújtott önöknek egy módosító javaslatot meg egy önálló törvényjavaslatot is, amelyben június 15-ei határnapot tűzött ki a veszélyhelyzet meghosszabbítására. Képzeljék el, hogy ha ez a javaslat elfogadásra került volna, akkor körülbelül a mai napon nagyjából ugyanazt csinálnánk, mint most, pontosan ugyanígy és pont ekkor kellett volna benyújtania a kormánynak az átmeneti rendeletekről szóló törvényjavaslatot, azt, hogy a veszélyhelyzet idején meghozott döntések közül mit szeretne továbbvinni, és mi az, ami véglegesen megszüntetésre kerül, hiszen ebben a menetrendben, ahogy most tárgyaljuk, nagyjából június 15-ére fog ez a törvényjavaslat a parlament előtt elfogadásra kerülni. Ezért itt is szeretném még egyszer nagyon egyszerűen és nagyon világosan elmondani: nekünk semmilyen bocsánatkérésre nincsen okunk  még ha az államtitkár úr jót is kacarászik, 35 százalék plusszal valószínűleg mindenki ezt tenné ebben az országban (Moraj és közbeszólások a kormánypártok soraiban.), erre még kitérek, nyugodjon meg, államtitkár úr , nincs, nincsen semmilyen okunk.

Azt mondtuk, ezt gondoltuk, hogy a kormánynak szüksége van rendkívüli felhatalmazásra. Azt mondtuk, mert azt gondoltuk, hogy Európában ezt határidő nélkül egyetlenegy kormánynak sem adjuk meg  mi ellenzékből. Azért megnézném a miniszterhelyettes úr arcát, és hogy a Fidesz ellenzékként, mondjuk, a jelenlegi ellenzék által vezetett kormánynak egy hasonló remek javaslatára (Dr. Varga-Damm Andrea: Soha!) mit mondott volna. Úgy meghallgatnám egyszer Hollik úr bölcs szavait (Dr. Orbán Balázs közbeszól.), amikor mondjuk, a jelenlegi ellenzék által vezetett kormány kérne vagy kért volna határidő nélkül ilyen felhatalmazást!

Mi azt gondoljuk  és nekünk lett igazunk , hogy kell a kormánynak az eszköz, de bizony ehhez minden kulturált európai országban kell egy határidő, ez a határidő meg most épp úgy esett, hogy pont most tárgyalnánk azt a törvényjavaslatot is. Én azt gondolom, hogy az lett volna a tisztességes és a bizalmat építő megoldás, azzal együtt, képviselőtársaim, hogy a felhatalmazásnak a tartalma ugyanez lett volna, tehát amiről önök beszélnek, hogy micsoda szükség volt bizonyos intézkedésekhez ezeknek az eszközöknek az igénybevételére (Dr. Orbán Balázs közbeszól.), a rendkívüli felhatalmazásra, az bizony ugyanúgy a kormány kezében lett volna.

Ami viszont ennek a javaslatnak a legnehezebb része, az a katasztrófavédelmi törvény kiegészítése, a felhatalmazási törvényben is szereplő, teljesen korlátlan rendeletalkotási jogkör biztosítása a kormány számára. Ez egyébként átírja a jelenlegi veszélyhelyzetet, ez átírja a jelenlegi rendkívüli helyzetre vonatkozó szabályokat. A katasztrófavédelmi törvény eddig pontosan meghatározta, hogy milyen intézkedések bevezetésére van lehetőség veszélyhelyzet idején, most ugyanazt az általános felhatalmazást fogják beletenni, mint ami a Covid-törvényben benne volt. Ez a kitétel az Alaptörvénnyel is konkrétan ellentétes, az Alaptörvény szerint ugyanis a kormány, idézem: „sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be”, a javaslat azonban nem határozza meg a bevezethető rendkívüli intézkedéseket, tehát miközben az Alaptörvény sarkalatos törvényben meghatározott keretek közé szorítaná a veszélyhelyzetben a rendeleti kormányzást, addig a javaslat most éppen ezt a korlátot iktatja ki a katasztrófavédelmi törvényből.

Megjegyzendő, hogy mindenki értse: a honvédelmi törvény még a rendkívüli állapot, azaz háború esetén is, a szükségállapot esetén is taxatív felsorolást ad a bevezethető rendkívüli szabályokról és intézkedésekről, tehát ma vagy néhány héten belül, ha ezt a törvény elfogadják, az a helyzet lesz, hogy egy egészségügyi veszélyhelyzet esetén a kormánynak szélesebb jogköre lesz, mint háború esetén, ahol egészen kemény eszközöket kap, de abban a törvényben mégiscsak a-tól zs-ig pontról pontra ott van, hogy mit tehet meg, és mit nem tehet meg.

Szintén legalábbis kétséges, hogy megfelelően szabályozott része a törvényjavaslatban, államtitkár úr, a rendezvényekre vonatkozó szabályozás, hiszen a rendezvényekre vonatkozó azon gumiszabály, amely benne van, semmilyen kontrollt és garanciát nem tartalmaz, a rendezvények bizony a hitéleti és akár a gyülekezési törvény hatálya alá eső rendezvények is lehetnek, és ebben elnagyoltan azt mondani, hogy a kormány ezeket korlátozhatja, oszt’ jó napot  körülbelül nagyjából így lehet összefoglalni ezt a szabályt , időkorlát és mindenféle korlát nélkül, az szerintünk nincsen rendben; javasoljuk, hogy ezt gondolják végig.

(18.20)

Egészen meghökkentő, hogy a javaslat szerint a Magyar Honvédség fegyverhasználati joggal fog közreműködni innentől kezdve a veszélyhelyzettel és az egészségügyi válsághelyzettel kapcsolatos feladatokban. (Dr. Orbán Balázs: Ne kezdd…) A honvédelmi törvény szerint egyébként a katasztrófavédelemmel összefüggő feladatok végrehajtásában a Magyar Honvédség fegyverhasználati jog nélkül vesz részt. Ezért fel kell tennünk a kérdést, hogy mire kell veszélyhelyzetben és az egészségügyi válsághelyzetben fegyver. Nyilván meg lehetne viccesen kérdezni, hogy talán azzal akarnak a vírus ellen harcolni  nem fog sikerülni. A cél nyilván az lehet, hogy az elrendelt korlátozásokat akár fegyveres erővel kikényszerítsék, holott egyáltalán nem véletlen, hogy éles határ van a katonaság és a belső rendfenntartó szervek között. A katonaságot csak legvégső esetben szabad a lakossággal szembeni fellépés lehetőségét magában rejtő belső rendfenntartó feladatokra alkalmazni. Márpedig ebben nagyon messzire megy a javaslat, konkrétan előírja, hogy az e feladatra vezényelt katonáknak a rendőrségi törvény szerint kell eljárni.

És akkor itt lássuk be, hogy miről is van szó valószínűleg. Valószínűleg arról van szó, képviselőtársaim, amiről évek óta beszélünk, hogy olyan leszerelési hullám van a rendőrségnél, hogy olyan létszámhiány van a rendőrségnél, hogy egyszerűen belátták azt, hogy egy hosszabb ideig, huzamosan fennálló ilyen állapotban nem képes ellátni a feladatát, ezért önök katonákkal akarják ezt a munkát elvégeztetni, ahogy, államtitkár úr, már most is csinálják a határon. Tehát attól, hogy nem beszélünk róla, ne gondolják azt, hogy nem tudjuk, hogy ma már több katona védi a határt, mint rendőr, és ennek nem nagyon van más oka, mint hogy őket találják meg, hogy egyáltalán levigyék oda. És ez nincsen rendben. Azért nincsen rendben, mert a honvédeket nem rendvédelmi és rendészeti feladatokra képzik ki. A honvédeket elsősorban a haza védelmére és az ellenfél kiiktatására képzik ki. A rendvédelem területén pedig némileg cizelláltabb szolgálatra van szükség, és akkor most ennek a részleteibe hadd ne menjek bele, de ők nem azért kapnak kiképzést, és nem arra gyakorlatoznak, hogy állampolgárokkal bíbelődjenek elsősorban, és maradjunk annyiban, hogy nem is ez a dolguk.

Szintén elképesztően drámai az a rendelkezés, miszerint felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a honvédség veszélyhelyzettel és egészségügyi válsághelyzettel összefüggő feladatokban történő közreműködésének tartalmát. Ez már megint az „oszt’ jó napot!” szabályok egyike. Tehát azt nem is értjük, azt hogy gondolják, hogy a kormánynak úgy általában felhatalmazást adunk, hogy a honvédség egy ilyen esetben mit csináljon. Nem tudom, hogy időhiány volte vagy tehetséghiány volte, hogy nem tudják leírni még az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján sem, hogy milyen típusú feladatban kell a honvédséget egy ilyen esetben használni vagy bevetni, de az, hogy a kormány majd eldönti, hogy mire használja a honvédséget, az teljesen elfogadhatatlan. És tudja, azért elfogadhatatlan leginkább, mert a tapasztalat az, hogy a Covid-törvény felhatalmazását önök arra használták, hogy a 120/2020. kormányrendelettel a honvédség tekintetében egyszerűen kisemmizték a katonákat. Tehát miközben 3 ezer munkahellyel parádéznak hetek óta, hogy majd el lehet menni tartalékos katonának közmunkás helyett, miközben dicsőítik a honvédség munkatársait, amiben egyetértünk, hogy milyen fontos a honvédség, és nemzeti ügy, aközben önök a koronavírus-járvány közepén elvették a pénzüket. Azt hozták kormányrendeletben, hogy a honvédek jogállásáról szóló törvényben lévő mindenféle pluszjuttatást hatályon kívül helyeztek, és ezt az egyet be is tartották. A határon szolgálatot teljesítő katonák 100-200 ezer nettó forinttal vittek haza kevesebbet az elmúlt három hónapban, mint a vírusjárvány előtt. És ez a gumiszabály, amit önök most beletesznek ebbe a törvénybe, lehetőséget fog adni önöknek arra, hogy a következő időszakban is ezt bármikor megtegyék. Ez teljesen felháborító, és nem tudjuk elfogadni. Azt kérjük, hogy ezt vegyék ki a törvényjavaslatból.

A szakképzés tekintetében a felnőttképzést érintő módosítások olyan benyomást keltenek, mintha a területet felügyelő ágazati miniszter, Palkovics László olyan helyzetet kívánna teremteni, ami megkönnyíti egyes képző intézményeknek a költségvetési támogatáshoz való hozzáférését. Míg mások vonatkozásában, különösebb indok nélkül, elutasítási lehetőséget teremt meg. A hatályba léptetni kívánt gumiszabály szerint ugyanis költségvetési támogatás nyújtható az olyan képzések megszervezéséhez, melyekhez kiemelt közérdek fűződik, és hosszú távon hozzájárulnak Magyarország gazdasági növekedéséhez. Erre a kitételre hivatkozással bármikor, bármely képzés támogatása vagy elutasítása egy tollvonás eredménye lesz, amiről a miniszter dönti el egy személyben, hogy ez így van vagy nincs. Ilyen szabályrendszert épített be a kormányzat a csökkentett idejű munkavégzést támogató pályázatok elbírálására is. Egyáltalán nem világos tehát, hogy milyen szempontrendszer alapján kerülnek majd kijelölésre a kiemelt közérdekű képzések. Arra szerintem már többen tudnánk fogadást tenni, hogy a tulajdonosi köre ezeknek a cégeknek hol lesz.

A bevezetni kívánt új szabályok révén a felnőttképzés piacára most belépő képző intézmények igen nagy könnyítésben részesülhetnek a már piacon lévőkkel szemben. Álnaivan feltehetnénk a kérdést, mégis kire, kikre dolgozták ki ezeket a szabályokat, de már most előre tudjuk pontosan jól.

Most térjünk át az egyik legmeredekebb részre, a munkavállalói jogokra: a rabszolgatörvény 2.0-ra, 3.0-ra, kinek hogy tetszik. Hiszen nemcsak a piaci lehetőségeket bővítik az oligarchák számára, legalább ilyen lendületesen bővítik a munkavállalók ledolgozandó munkaidejét is. A munkaidőkeret emelésével a kormányzat a nagy és multinacionális vállalatoknak fog kedvezni. A munkavállalók szemszögéből nézve megállapítható, hogy a kétéves munkaidőkeretben foglalkoztatottak olyan időszak elé néznek, ahol akár hónapokon keresztül egy-egy szabadnapjuk lesz, mivel a mostani kényszerleállások okozta termelési és munkaidő-kieséseket az elszámolás végére ki kell egyenlíteni. Ez fokozott fizikai, pszichés megterhelést jelent majd minden ember számára. Ez a kormányzati lépés szembemegy a családok védelmét hangoztató jelszavakkal, mivel a munkacsúcsok idején szinte alig jut majd idő a családra és a gyermeknevelésre.

És engedjék meg, hogy itt most felolvassak egy olyan levelet, ami a maga módján kuriózum. Azért kuriózum, mert mind a hat, azaz az összes szakszervezeti konföderáció, függetlenül attól, hogy több kérdésben sokszor nem értenek egyet, ezt a levelet közösen jegyzik, és ezt a levelet a mai napon nyilvánosságra is hozzák, illetve kérésüknek megfelelően itt a parlamentben is felolvasom.

„Tisztelt Képviselő Asszonyok! Tisztelt Képviselő Urak! A kormány 2020. május 26-án T/10748. számon nyújtotta be az Országgyűlésnek a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről szóló törvénytervezetet. A törvénytervezet jelenlegi formájában történő elfogadása esetén annak 56. § (4) bekezdése szerint a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter engedélyezhetné, hogy a munkáltató új munkahelyteremtő beruházás esetén munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot  a munka törvénykönyve vonatkozó rendelkezéseiben foglaltakra figyelemmel  legfeljebb 24 hónap alapulvételével alkalmazzon, amennyiben a beruházás megvalósítása nemzetgazdasági érdek. A fenti bekezdést súlyosan aggályosnak tartjuk az alábbiak miatt.

1. A törvénytervezet a tripartit szociális párbeszéd mellőzésével került benyújtásra, bármilyen előzetes egyeztetés nélkül.

2. A tervezett szabályozás az Európai Parlament és Tanács 2003/88/EK irányelve tükrében megfelelőségi aggályokat vet fel, tekintettel arra, hogy az irányelv szellemében a referencia-időszak maximuma 12 hónap, és az is csak meghatározott feltételek  objektív, műszaki okok vagy a munka megszervezésével kapcsolatos okok  fennállása és kollektív szerződés vagy szociális partnerek között kötött megállapodás alapján lehetséges.

3. A tervezet elfogadása esetén jelentősen rontaná a szakszervezetek alkupozícióit, hiszen a hosszabb munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter egyoldalúan engedélyezné, az nem a szakszervezetek és a munkáltatók megállapodásán alapulna.

(18.30)

Végezetül a tervezet alapján nem kellően világos, hogy a munkahelyteremtő beruházás megvalósítása mikor minősül nemzetgazdasági érdeknek. Mindezen aggályok miatt azzal a kéréssel fordulunk önökhöz  mármint országgyűlési képviselőkhöz , hogy a törvénytervezet elfogadását csak abban az esetben támogassák, ha az már a fent említett bekezdést nem tartalmazza.”

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi ezt a módosító javaslatot talán már a mai napon be is nyújtottuk. Arra kérjük a kormányt és a kormánypárti képviselőtársainkat, hogy támogassák. Egy olyan ügyről beszélünk, még egyszer mondom, amelynek bizonyára néhány multinacionális cég nagyon örülne, de amely kapcsán mindenféle ellentéteiket félretéve az összes magyarországi szakszervezeti konföderáció együtt mondja azt, hogy ne tegyék, és együtt kérik azt, hogy ne tegyék.

Ami a szociális ellátásokat illeti, mert erről is szó van a törvényjavaslatban, sem a válsághelyzet alatt, sem ebben a törvényben nem nyúl hozzá a családi juttatásokhoz a kormány, nem emeli a gyedet, a gyest, a gyetet, a családi pótlékot. Azt gondoljuk, hogy ez nagyon rossz döntés, és kicsit kétségessé teszi a családbarát politikát.

De ami konkrétan a javaslatot illeti, államtitkár úr, tovább nehezíti a kormány az egyébként sem könnyű helyzetet, amikor egy sor határidőt június 30-ában állapítanak meg ebben a törvényjavaslatban, így a rendszeres felülvizsgálat határidejét, a veszélyhelyzet alatt lejárt, gyermekek után járó ellátások biztosításának határidejét, az egészségügyi állapot vagy fogyatékosság miatt járó ellátások meghosszabbításának, felülvizsgálatának határidejét, a veszélyhelyzet alatt lejáró hivatalos okmányok hatályosságának határidejét. Ezt azért akarom külön szóvá tenni, államtitkár úr, mert ennek az ellenkezőjét ígérték meg, sőt ennek az ellenkezője volt benne a rendeletekben, vagy van benne a mai napig is a rendeletekben. Olyan időszakban kívánnak önök embereket egészségügyi felülvizsgálatra, majd kormányhivatali ügyintézésre 15 nap alatt elküldeni, amikor ez teljesen egyértelműen fizikailag lehetetlen. Ezért erre is módosító javaslatot fogunk benyújtani, és azt kérjük a kormánytól, hogy a józan ész szabályai szerint legalább augusztus 31-éig ezeket a határidőket hosszabbítsák meg. Teszem hozzá: jelenleg a kormány által elfogadott rendeletekben több esetben ennél hosszabb határidőt ígértek önök az embereknek, és nyilvánvalóan erre készülnek ők is, akár a hivatalok és az orvosok is.

Ami az MSZP javaslatait illeti, tisztelt államtitkár úr, itt nagyon-nagyon hosszú politizálás zajlott az elmúlt felszólalások alatt, és még egyszer mondom, a törvényjavaslatról nem sokat hallottunk. Hatalmas sikerként tüntetnek fel mindent, de azért nem volt az olyan régen, mi emlékszünk, hogy kezdődött a járvány és a járvány elleni védekezés. A kormány az elején több esetben is befogadónak mutatkozott konkrétan az MSZP javaslataira is, de ezek közül szinte egyik sem volt olyan, amelyiknek bármilyen költségvonzata lett volna. Mindig ámulattal hallgatom öntől is még a miniszterelnöktől is személyesen, hogy tud beszámolni arról, hogy milyen bátran hozták meg és milyen gyorsan például az iskolák bezárásáról szóló döntésüket. Csak tudja, államtitkár úr, én annak a hétnek a hétfőjén itt a parlamentben  bocsánat, akkor még ott, a másik ülésteremben  napirend előtt kértem azt, hogy az iskolák bezárásával a kormány érdemben foglalkozzon, majd azon a héten, pénteken reggel Orbán Viktor még arról beszélt, hogy ezt miért nem lehet megtenni, és miért kell a pedagógusokat fizetés nélküli szabadságra küldeni.

Hiába harsogta a kormánypropaganda mindennap, ennek ellenére nem sikerült időben a védekezés frontvonalában lévő orvosoknak, szociális munkásoknak a megfelelő minőségű védőfelszereléseket eljuttatni. Hetek, sőt szinte hónap, másfél hónap telt el, mire azok a bizonyos fürkészek és cserkészek meg nem tudom, kik elindultak a világ minden tájára, miután már rettenetesen kellemetlen volt, hogy a szomszédos országok ebben is sorra előznek meg minket, és naponta hallhattuk, hogy mind a cseh, mind a szlovák kormány a saját kormánygépüket kihasználva hogyan hozza százezer- vagy milliószámra a védőfelszereléseket.

Hiába követeltük az álláskeresési járadék három hónapról kilenc hónapra történő emelését, továbbra sem lépnek semmit. A munkaalapú társadalmat mantrázzák, miközben, államtitkár úr, rendkívüli időkben rendkívüli döntéseket kell hozni. Még ha el is hisszük vagy akár el is fogadjuk, hogy a kormánynak és az államnak lehet szerepe abban, hogy állami programokkal az embereknek új munkahelyet teremtsenek, azt azért önök is tudják, hogy ez a három hónap lassan lejárt azoknak, akik a járvány elején vesztették el a munkájukat, miközben azok, amikről önök beszéltek, sehol nincsenek; nem is lehetnek, épeszű állami programokat néhány hónap alatt nem lehet összeütni. Mi pedig kifejezetten abban hiszünk, hogy az a kilenc hónap például elegendő idő lehet arra, hogy olyan érdemi állami programokat, középítési programokat indítson el az állam maga akár uniós forrásokkal, aminek tényleg van értelme, ami tényleg értéket teremt, és segíti a hazai gazdaság fejlődését, például a magánházak, lakások szigetelésének programja vagy éppen egy bérlakásépítési program.

Szintén negatív rekordot döntött a magyar kormány a hazai vállalkozások támogatásában. Államtitkár úr, ma már mint a vízállásjelentést jelentgetik be, hogy hány cégnek sikerült jelentkeznie a munkahelymegtartó programra. Csak tudja, április végére, másfél hónap, majdnem két hónap semmittevés után Magyarországon az álláskeresők száma 330 700-ra nőtt, ami az aktív munkavállaló emberek 7,1 százaléka lett. Ennek semmi más oka nem volt, mint hogy önök nem adtak érdemi segítséget azoknak a cégeknek, akik hezitáltak, hogy megváljanake a munkavállalóiktól, vagy ne.

Igen, nem emelték sem a gyedet, sem a gyest, sem a gyetet, sem a családi pótlékot, sem a nyugdíjasoknak nem adtak egyszeri segítséget, pedig igenis ideje és tere lett volna ennek; de van még most is, ezért ezeket továbbra is követeljük.

Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sokat baloldaliznak mostanában, gondolom, Kövér László kiadta a parancsot, ez most valami új billog lehet. Azt leszámítva, még egyszer mondom, hogy az államtitkár úr expozéjában nem nagyon hallottunk a törvényről részleteket, annál inkább mindenféle politikai vádaskodásokat, ezt még beleszámíthatjuk a szokásos politikai játszmába. De, tudják, a parlamenti hazugságcunamikkal, a fizetett hirdetéseikkel, az óriásplakátjaikkal milliárdokért… Óriásplakátok vannak kinn, miközben még emberek halnak meg nap mint nap, önök meg óriásplakátokon közpénzből hirdetik, hogy milyen vagányak maguk. Ezen túl, tudják, én például baloldaliként nagyon büszkén azért vallom annak magamat, mert nem tűröm az igazságtalanságokat, és nem tűröm, nem veszi be a gyomrom azt, amit önök egyébként a színfalak mögött valójában csinálnak. Hogy amíg a rabszolgatörvény 3.0-ban kétéves időkeretet írnak elő a magyar melósnak, addig most került nyilvánosságra, hogy az Opel 100 milliárd forint nyereséget vitt ki az országból, hogy az Audi 700 milliárdot. Értik a számot?! Most, a válság közepén, most 700 milliárd forint nyereséget visz ki az országból! Mészáros Lőrinc egymaga három cégéből 20 milliárd forint nyereséget vesz ki adózás után szépen a zsebébe rakva. 34-et vesznek el az önkormányzatoktól, hogy vegyék ki a részüket a védekezésből. Aztán Orbán Viktor kedves falusi barátja meg egy személyben kivesz 20 milliárdot és zsebre rakja.

Hogyan gondolják, hogy ilyenkor egy baloldali ember nem nyitja ki a száját?! Amikor egyébként a sikeres védekezésről beszélnek, akkor agyonhallgatják, ma már letagadják, hogy kiürítették a kórházakat, és emberek haltak meg emiatt is. Nemcsak azért hozzuk szóba ezeket, hogy a kormányt támadjuk, hanem azért, hogy a rossz döntéseket vizsgálják felül és leginkább soha többet ne hozzák meg. Ehhez képest Kásler Miklós már arra sem emlékszik, hogy volt ilyen  az emberek maguktól nem mentek a kórházba, meg ilyen hülyeségeket beszél.

Végezetül arról, hogy ki hogyan vette ki a részét. Tudják, mi csak képviselők vagyunk, egyszeri ellenzéki képviselők, a hatalom birtokosai pedig önök. De azt tudom mondani, hogy a Magyar Szocialista Párt baloldali pártként, annak országgyűlési képviselői az első adandó alkalommal a saját leadózott fizetésükből egymillió forintot adtak azért, hogy a védekezésben lévő eszközöket eljuttassuk. Tudja, hova? Én orvosi rendelőbe vittem, én patikába vittem, ahol az orvosoknak és patikusoknak nem volt a kormánytól semmilyen védőeszközük. Önök mit csináltak?! Államtitkár úr, a 35 százalékos fizetésemelésével mit csinált? Németh Szilárd a 35 százalékos államtitkári fizetésemelésével, a két és fél milliós fizetésével mit csinált? Vitt két zsák almát? Hát, legyenek kedvesek, ne oktassanak ki minket!

Büszke baloldaliként minden igazságtalanságra továbbra is fel fogjuk hívni a figyelmet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

(18.40)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP-frakció véleményét a benyújtott költségvetéssel kapcsolatban alapvetően a BM fejezettel, azon belül is leginkább az önkormányzatokat, illetve a Belügyminisztérium rendvédelmi szerveit érintő területtel kapcsolatban szeretném elmondani. A Magyarország 2021. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat megerősíti a korábbi sajtóhíreket és az önkormányzatokkal szemben már eddig is megtett kormányzati lépések irányát, az önkormányzati forrás elvonása egyre nagyobb mértéket ölt, ami ráadásul minden jel szerint túl is mutat majd a 2021. éven.

Ad 1.: 2021-ben már a gépjárműadó teljes összege a központi költségvetést fogja növelni, a hazai önkormányzatok tehát nem tarthatják meg a gépjárműadó eddigiekben rájuk eső részét sem, ami minden települést rendkívül érzékenyen érint. Számos kistelepülésnek ez egyenesen a legfontosabb bevételi forrása, amelynek hiánya a község működését sodorhatja veszélybe. A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint az elvonások olyan mértékűek, hogy csak ennek az adónemnek a megvonása körülbelül 70 kistelepülési önkormányzat ellehetetlenülését okozza. A gépjárműadó elvonása ráadásul bizonyíthatóan nem csak a járvány elleni védekezést szolgálja, mivel a kitekintés szerint nemcsak a következő évben, hanem 2024-ig minden esztendőben állandó bevételi forrása lesz ez a költségvetésnek. A számítások szerint befolyt összeg 2024-ben már meghaladja a 95 milliárd forintot, pedig korábban a központi költségvetés rendre évi 50 milliárd forintot várt ezen a soron.

Ad 2.: Elsősorban a nagyobb településeket hozza nehéz helyzetbe a szolidaritási hozzájárulásnak nevezett önkormányzati adó. A központi költségvetés közvetlen bevételei között, a költségvetési befizetéseken belül található önkormányzati szolidaritási hozzájárulás összege 160 milliárd forintra emelkedik jövőre a kormány tervei szerint, a 2020-as 43 milliárd forint után. Ennek az adónak az összege a költségvetés tervezetében tehát nem kevesebb mint a négyszeresére emelkedik. Ez az adó a főváros esetében is drámai mértékben növekszik, Karácsony Gergely főpolgármester úr szerint az idei 10 milliárd forint helyett számításaik szerint itt is közel a négyszeresét kell majd a fővárosnak adó formájában befizetnie a központi költségvetésbe.

Itt hadd álljak meg egy percre, tisztelt képviselőtársaim, mert a kormány és annak propagandagépezete napok-hetek óta szórakoztatja a teljes magyar lakosságot a Lánchíd ügyével és a Lánchíd sorsával; meri ezt úgy csinálni, hogy az összes állami támogatás ezen nemzeti jelképünk felújítása tekintetében 6 milliárd forint. A teljes Lánchíd-felújítás az eredeti tervek szerint 23 milliárd forint. Még ha megnöveljük is ezt az összeget akár a késlekedés és a vírusjárvány miatt, tisztelt képviselőtársaim, önök ezzel a költségvetési törvénnyel jövőre akkor is ennek a pénznek, az állami támogatásnak az ötszörösét fogják visszavenni Budapesttől. De konkrétan úgy is fogalmazhatunk, hogy a jövőre ezen adónemmel, a szolidaritási adó formájában Budapesttől elvett összeg tokkal-vonóval a Lánchíd teljes felújítását, talán még arannyal kirakását is magába foglalhatná  és ehhez képest politikai cirkusz folyik arról, hogy akkor most lesze felújítás, vagy nem lesz felújítás. Egészen elképesztő, tisztelt képviselőtársaim, és hogy a 6 milliárd forintos állami támogatáson hetekig-hónapokig, sőt most már lassan évekig ücsörögnek  hiszen ezt még talán az előző városvezetés is előkészítette , teljesen vérlázító, figyelembe véve ezen adótörvény, illetve ezen költségvetési bevételi forrás tervezését.

Ad 3.: A különleges gazdasági övezetek nem is titkoltan az érintett települési önkormányzatok zsebéből fogják kivenni a pénzt. A kormány különleges gazdasági övezetté nyilváníthatja a legalább 5 milliárd forint költségigényű munkahelyteremtő és -megtartó beruházásokat. A különleges gazdasági övezetben a települési önkormányzat egyes feladatait a jövőben a megyei önkormányzat látja el, ennek megfelelően az adóbevételek sem a helyi, hanem a kivétel nélkül a kormánypárti megyei önkormányzatokhoz fognak befolyni.

Ad 4.: A különleges gazdasági övezetnek nem minősülő helyi önkormányzatok sem rendelkezhetnek azonban szabadon a befolyt iparűzési adó összegével. A tavasz folyamán benyújtott törvényjavaslat értelmében az önkormányzatoknak az iparűzési adót elsődlegesen a helyi tömegközlekedés finanszírozására kell fordítaniuk, ez a pénz tehát elvonásra ugyan nem kerül, de felhasználásának a korlátozása erősen szűkíti a helyi önkormányzat mozgásterét és a helyi közösségek döntéseit.

Ad 5.: Teljes egészében megszűntek az utóbbi hónapokban a helyi önkormányzatok parkolásból eredő bevételei, mivel a veszélyhelyzet idejére a kormányrendelet ingyenessé tette a felszíni parkolást. Nem teljesen világos, hogy országos szinten ez milyen hatással volt a vírusjárvány tekintetében, de az biztos, hogy ennek a pénznek a visszaadását a jövő évi költségvetésben sem látjuk.

(16.50)

Bár a kormány büszkén hangoztatja, hogy a központi költségvetés főbb számai helyreállnak, de az eddigiek alapján kijelenthető, hogy mindez az önkormányzatok kárára történik. A gépjárműadó tekintetében 36, a szolidaritási hozzájárulás címén 120 milliárdos többletelvonásra kerül sor, ami együtt már több mint 150 milliárd forint.

Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt hónapokban számtalanszor itt a parlamentben is hivatkozott Ausztriára. Azt mondta talán, mintegy laboratóriumként, mintegy mintaként tekintünk Ausztriára a vírusjárvány elleni védekezés tekintetében. Tudják, tisztelt képviselőtársaim, ez az Ausztria a szintén jobboldali Kurz kancellár által vezetett Ausztriában jelenleg éppen azokat a napokat éli, amikor az osztrák kormány 1 milliárd eurót  egymilliárd eurót!  oszt szét a helyi önkormányzatok között, akik tisztességgel kivették a részüket a vírusjárvány elleni védekezésből.

Nyilvánvalóan többletköltségbe verték magukat, és nyilvánvalóan ott segítették honfitársaikat, akár személyes ismerőseiket, szomszédaikat, ahol csak tudták, és számíthatnak a kormányukra, és a kormányuk pénzügyi segítséget ad nekik. Önök, a magyar Országgyűlés kormánypárti képviselői és az önök kormánya által benyújtott javaslat pedig ennek a pénznek, amiről beszélünk…  az egymilliárd euró nagyon-nagyon-nagyon-nagyon nagyívűen is minimum 300 milliárd forint, ez a kétszerese annak, mint amit önök nemhogy adnak, hanem el fognak még pluszban venni az önkormányzatoktól a jövő évben. Azt gondolom, hogy ez teljesen érthetetlen, és nincsen rendben.

Különösen fájdalmas, hogy ez a sarcolás nemcsak a ’21. évre vonatkozik, hanem a költségvetési kitekintés szerint 2024-ig fenn is marad. Ezzel lelepleződött a kormánynak az a korábbi állítása, ami szerint az elvonásokra a járvány elleni küzdelemhez van szükség. Ma már világosan látszik, hogy a cél valójában az önkormányzatok kivéreztetése. Tipikus lépés, hogy a lakosság közvetlenül nem érzi meg ezeket az intézkedéseket, ami a kormány számára kettős előnnyel is jár.

Egyrészt letagadhatja a kormány, hogy költségvetési megszorításokat hajtana végre a válságkezelés miatt, másrészt csökkennek az ellenzéki vezetésű önkormányzatok forrásai. Ezzel pedig az a cél, hogy azok kevésbé tudják ellátni feladataikat, nem véletlen talán, hogy pont 2024-ig tervezik ezeket az intézkedéseket, a következő önkormányzati választásokig. A ló is kilóg, tisztelt képviselőtársaim, nem csak a lóláb.

Az önkormányzatokat érintő intézkedéseket tehát nemcsak a politikai bosszú motiválja, hanem egy számító politikai törekvés is, amivel újra kormánypárti irányítás alá vonnák a ’19-ben elvesztett önkormányzatokat, csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, mint ahogy azt számtalanszor elmondtuk önöknek, a helyzet nem így van. A helyzet nem arról szól, hogy ellenzéki vezetésű önkormányzatokat önök ezzel az intézkedéssel hátrányos helyzetbe hoznak. Ezzel az intézkedéssel önök a településeken élő magyar embereket hozzák hátrányos helyzetbe, függetlenül attól, hogy melyik pártra szavaztak.

Minden egyes városban, minden egyes kisvárosban, akár kistelepülésen, ahol nem a Fidesz jelöltjei nyertek, ott is szép számban élnek az önök szavazói is, és önök ezektől az emberektől is elveszik a lehetőséget, hogy önmaguk döntsenek a saját sorsukról, és hogy bizonyos szolgáltatásokat vagy bizonyos, akár munkahelyeket megtarthassanak, vagy helyi támogatásokat fenn tudjanak tartani, hiszen nyilvánvaló, hogy ha az önkormányzatok bevételei ilyen módon csökkennek, annak valamilyen módon az emberek fogják meginni a levét.

Ami az MSZP javaslatait illeti, tisztelt képviselőtársaim, mi az önkormányzatokra erőforrásként tekintünk, és azt gondoljuk, hogy az ország újjáépítésének, a válság utáni újraindításának egy nagyon komoly erőforrása és kulcsa is lehetne, és mi erre teszünk javaslatot, hogy az önkormányzatokat és a munkahelyteremtést kössük össze. A válság után valószínű, nem térünk majd vissza ugyanahhoz az életmódhoz, mint ’19 végén vagy 2020 elején ismertük, ezért új szerepet kell vállalnia a magyar államnak, hogy újjáépüljön Magyarország.

Minden korábbinál nagyobb szükség van a szabad önkormányzatokra ebben a munkában. A helyi erőforrásokra és partnerségekre építő területi fejlődéshez érdemi erőforrásokat és kompetenciákat kell rendelni. Azt akarjuk, hogy a települési önkormányzatok feladatellátási, gazdasági és szakmai önállósággal rendelkezzenek mindazon közszolgáltatások megszervezésében és működtetésében, amelyek a helyben lakó emberek életének meghatározó feltételei. Ilyen az oktatás, a szociális ellátás szervezése és működtetése is. Követeljük, hogy az önkormányzatok kapják meg a kötelező feladataik ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet az állami költségvetésből.

Újjáépítési programra van szükség, amely nemcsak átmeneti támogatást, közmunkát, hanem hosszú távú értéket is teremt és munkahelyeket biztosít. A gazdasági válságot mindenki megszenvedi, és mindenkitől alkalmazkodást követel, de egyben lehetőség is egy új életre. A jelenlegi technológiai viszonyok mellett Magyarország lakásállományának energiaigénye 40 százalékkal csökkenthető, ami jótékony hatást gyakorolna az energiabiztonságra, az energiaimport-kitettségre, a légszennyezettségre, az emberek egészségére. Ezért jelentős lakossági ingatlanokat célzó állami energetikai korszerűsítési programra teszünk javaslatot, 2020-ban 250 milliárd, 2021-ben 500 milliárd forint felhasználásával, ami munkahelyeket is teremt, és mérsékli a válságban lévő építőipar nehézségeit.

A pénzt vissza nem térítendő támogatás és kedvezményes vagy kamatmentes hitel formájában biztosítsa az állam, a hitelek közvetítéséhez kereskedelmi bankokat is bevonhatnak. A támogatást családi házak, panelházak, téglaépületek és egyéb lakóépületek szigetelésére, nyílászárócseréjére, fűtés- és energiatermelő rendszereinek modernizációjára, napelemek telepítésére lehetne felhasználni. A rendelkezésre álló forrásokat településenként az adott település épületállományának minőségi és mennyiségi adatai alapján kell elosztani. Az így kialakított arányos keretek erejéig az önkormányzatok feladata megszervezni a települési épületenergetikai korszerűsítés lebonyolítását pályázati alapon. A programban érintett ingatlanok legfeljebb 20 százaléka önkormányzati tulajdonban lévő ingatlan is lehet, ilyen esetben a kivitelezést az önkormányzat saját maga megrendeléseként végzi.

Második pontként: a magyar állam indítson szociális és piaci bérleti alapú programot is a hazai ingatlanállomány nagyarányú fejlesztésére, a hazai építőipar válsághelyzetének átmeneti kezelésére, egy igazságosabb, megfizethető árú bérlakáspiac kialakítására és az új családalapító generációk életének támogatása érdekében. A program első hullámában 40 ezer új, 60 négyzetméteres lakás kialakítására kerüljön sor. A program költségvetése ezermilliárd forint, amit részben a költségvetés, részben a jövőbeni bérleti díjakra épülő, állam által garantált hitel finanszírozhatja.

A projektek kezdeményezésére az önkormányzatok jogosultak, és saját tulajdonú telek biztosításával járulhatnak hozzá egy-egy projekt elindításához. A felépített ingatlanok felhasználását az önkormányzatok határozzák meg, ez lehet szociális célú vagy piaci alapú bérlemény is. Az új épületek fenntartója az önkormányzat, a beszedett bérleti díjak az önkormányzati költségvetésbe folynak be, az ingatlan karbantartása, korszerűsítése az önkormányzati hitel finanszírozására fordítható. A programban megvalósított munkákat és árazásokat országos szintű, nyilvános adatbázisban publikálja az állam, a programban hazai tulajdonú vállalatok vehessenek részt kivitelezőként.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésünk, hogy az ország újjáépítéséhez, a hazai cégek talpra állításához új, valós munkahelyek teremtéséhez és nem utolsósorban honfitársaink életminőségének javításához ez a program járul hozzá. Kérjük, hogy fontolják meg, és kérjük, hogy az eddig legalábbis megfoghatatlan közmunkaprogram-ajánlatok helyett válasszon a kormány és válasszon maga az Országgyűlés a költségvetésen keresztül egy olyan utat, ahol, mint ahogy elhangzott, a magyar emberek életminősége javul, a hazai cégeket talpra lehet állítani, és rengeteg honfitársunknak tényleges, valós, új munkahelyet tudunk biztosítani.

A rendvédelmi feladatokat érintő felszólalásomat pedig majd később mondom el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előző napokban felszólalásom során az önkormányzatok jövő évi támogatásával foglalkoztam. Most a Belügyminisztérium alaprendeltetése, a rendvédelmi szervek tekintetében szeretném némileg elemezni a jövő évi helyzetet a leírtak alapján, és néhány kérdést szeretnék konkrétan megfogalmazni a kormány felé, ami nem világos számunkra ezekből a betűkből és számokból, mert néhány esetben azt látjuk, hogy ígéret van, de forrást nem találunk mögötte, illetve természetesen a véleményünket elmondani a javaslattal kapcsolatban.Először is a legfontosabb tisztázni és leszögezni, hogy a rendvédelmi illetményalap 2008 óta változatlan összegben marad jövőre is: 38 650 forintban határozza meg a költségvetési javaslat, ami egymagában elképesztő.

A kafetériajuttatások keretösszege évek óta először növekszik. Talán nem kellett volna néhány évvel ezelőtt lecsökkenteni. Ez egymagában örvendetesnek tűnik, hiszen 200-ról 400 ezer forintra emeli az adható kafetériajuttatásokat. Ellenben a fejezeten belül  és ez igaz a honvédelmi tárca fejezetére is  ennek a fedezetét nem látjuk. Ezért kérdezném itt első körben államtitkár urat, hogy ha a tárcánál nem, akkor vajon hol kell keresni ezt az összeget. Nem zárom ki, hogy van valami központi közös fedezet erre, viszont ott azt kellene majd látni, hogy abba mindenki belefére, vagy majd jövőre veszik észre az emberek, hogy rájuk pont nem jutott már elég pénz.

A szociális hozzájárulási adó csökkentését ugyancsak érvényesíti a javaslat az egyes szervek költségvetésénél, így a Belügyminisztériumnál is. Mondom magyarul: tehát elvonják ezt a forrást a Belügyminisztériumtól, ezzel csökkenni fog a jövő évi költségvetésük. Ezt azért merem szóvá tenni, mert a honvédelmi tárcánál ez a forrás nem kerül elvonásra, a Belügyminisztérium mozgásterét viszont ez csökkenteni fogja jövőre.

A koronavírus-járvány, a veszélyhelyzet és a gazdaság újraindítása miatt a javaslat minden alcím esetében báziscsökkentést hajt végre a dologi és a felhalmozási kiadásoknál.

(14.00)

Ezt is magyarul mondom: itt tehát egy fűnyíróelvű megszorításról van szó, egy elvonásról, ami természetesen egy vírusválság idején érthető is ilyen szempontból, de azért szögezzük le a tényt, hogy ez a jövő évben teljesen egyértelműen forráselvonást fog jelenteni a belügyi tárcától is.

(Szabó Sándort a jegyzői székben Arató Gergely váltja fel.)

A fenti két csökkenő tétel ellenére a rendészeti szervek kiadási előirányzata az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság kivételével, mert ott effektíve csökken, magasabb lesz, mint 2021-ben. Ennek a magyarázata, hogy a személyi juttatásoknál a bázisba beépülnek az idén megkapott változások, tehát a hivatásos állomány tagjait megillető kiegészítő juttatás, a rendvédelmi alkalmazotti jogviszonyban lévők bérfejlesztése és a rendészeti életpályamodell részeként biztosított 5 százalékos bérfejlesztés végső kiigazítása. Nem látjuk azonban… (A Perényi Sigismund Peterrel beszélő Banai Péter Benő felé fordulva:) Nagyon megtisztelne, ha figyelne egy percre, államtitkár úr, bocsánat, nem személyeskedés, csak őszintén kérem, hogy figyeljen picit, hátha tud nekem segíteni. A jövő évi BM fejezeti költségvetésben az idei bázison túl, ami egymagában emeli az összeget, a jövő évi bérfejlesztést hol lehet esetleg találni és annak mi a nagyságrendje?  mert ezt nem találtuk. Vane ilyen szándék, ha van szándék, akkor ezt a pénzt hol lehet megtalálni? Tényleg, ha van ilyen, én örülök neki, csak segítsen megfejteni, mert a fejezeten belül nem lehet ezt látni.

Az elmúlt évektől eltérően 2021-ben alig számol fejlesztéssel a költségvetési javaslat a rendvédelem területén. A napi működési kiadásokra is kevesebb forrás fog jutni, mert minden rendészeti szervet érint a dolog, és a felhalmozási kiadások báziscsökkentése, amiről beszéltem, fűnyírótípusú elvonás. A kiegészítő juttatás és a háromévente adandó hathavi illetmény juttatása jól fog jönni a rendészet területén szolgálatot teljesítőknek, ez vitathatatlan, ugyanakkor az, hogy 11 éve változatlan az illetményalap, és hogy ennek a megemelése elmarad, ahelyett pedig újabb és újabb juttatási elemeket vezetnek be, világosan mutatja, hogy a 2015-ben megalkotott rendészeti életpályamodell mint életpályamodell nem működik, és a kormány nem is próbálja rendszerszerűen működtetni ezt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az elvándorlási hullám, az a túlszolgálat és az a működési zavar, amely egyébként jellemez szinte minden rendvédelmi szervet az elmúlt években.

A költségvetés transzparenciája lényegesen lecsökkent a 2020-ashoz képest. Folyamatosan vonják össze az előirányzatokat, a munkaadókat terhelő járulék és szociális hozzájárulási adó, ellátottak pénzbeli juttatása előirányzatot, ezek helyett már csak a személyi juttatások előirányzata szerepel, a dologi kiadások, egyéb működési kiadások elkülönítése szintén megszűnt, már csak személyi juttatások és egyéb működési kiadások vannak, a beruházási és felújítási kiadás szintén eltűnik. Ami sokkal érdekesebb és talán érthetőbb is, hogy a területen dolgozók, a civil szervezetek, szakszervezetek, a rendvédelmi kar, az önkéntes tűzoltók, az önkormányzati tűzoltók támogatása eltűnt a javaslatból saját soron lévő összegként.

Tehát mindent összegyúrnak egy úgynevezett civil támogatássá, aztán majd, gondolom, a miniszter vagy éppen, aki arra jön, eldönti, hogy kinek mennyi jut. A költségvetési törvényben a parlamentet és annak képviselőit nem érdekli, hogy effektíve például a rendvédelmi kar vagy akár a választókerületében működő önkéntes tűzoltóságok, vagy az önkormányzati tűzoltóságok jövőre garantáltan megkapjáke a támogatásukat. Ezt majd a Belügyminisztérium saját hatáskörben eldönti, hogy kinek mennyit fog adni. Szerintünk ez nagyon nincs rendben, trendként sincs rendben.

A rendvédelmi szolgálat juttatása az utolsó, amire viszont rákérdeznék államtitkár úrnál, hiszen ez egy új tétel, 53 milliárd forinttal szerepel egy olyan összeg, amire maga a javaslat azt mondja, hogy majd csak két év múlva, azaz 2023-ban lesz először kifizetve. Tehát úgy fog szerepelni a BM fejezetnél egy 53 milliárdos tétel, amire maga a javaslat kimondja, hogy az jövőre nem lesz kifizetve. Ezért szeretném kérdezni, hogy ez mi. Ilyen nem volt még. Most ez csak arról szól, hogy félreraknak egy polcra egy kis pénzt, hogy az ne legyen másra elköltve, vagy esetleg év közben majd el fogják költeni másra? De, ugye, azt leszögezhetjük, hogy ez a pénz jövőre nem fog rendelkezésre állni? A legjobb esetben három év múlva a teljes összeg fog rendelkezésre állni, hogy az állománynak kifizessék. Magyarul, ezt akarom kihozni belőle, hogy ez a tétel jövőre gyakorlatilag olyan, mintha nem is lenne ott. Nyilván félre kell tenni, de hogy ennek a fejezetnél mi keresnivalója van ilyen szempontból, azt nem értjük.

Összességében azt lehet mondani, hogy a dologi és beruházási kiadások egyértelműen csökkennek jövőre, ez talán az első év, és természetesen valamelyest a válságnak is ez betudható. Egyébként is elmondható, főleg a Belügyminisztérium és a honvédelem területéről, hogy az elmúlt évek költségvetései még tájékoztató jellegű dokumentumnak is erősen nevezhetők (sic!), hiszen a kormány mindenféle céltartalékból, ilyen tartalékból, olyan tartalékból, főleg a beruházások tekintetében  a Honvédelmi bizottság tagja vagyok, pontosan látom  százmilliárdos nagyságrendben, közbeszerzés nélküli mentesítéssel ontja a beruházásokat. Ennek szakpolitikusként egyrészt az ember tud örülni, másrészt világossá teszi, hogy ennek a költségvetésnek mint tervezésnek, ami a funkciója, ezen a területen nem sok teteje van.

De ha már a technikát ennyire fejlesztették és fejlesztik a jövőben is, azt szeretnénk kérni továbbra is és nyomatékosan, államtitkár úr, mert pontosan tudjuk, hogy önök is tudják, hogy baj van, hogy tessenek az emberrel is foglalkozni. Nagyon jó, hogy csinos rendőrautók vannak, csak jó lenne, ha valaki bele tudna ülni, tudná vezetni őket és nem az udvaron állnának. Nagyon jó, hogy mindenféle szuper új kütyü van, csak nagyon jó lenne, ha a rendőrök meg a katonák nem szerelnének le és hagynák el a pályát, látván, hogy ami pénzügyi megbecsülést kapnak a munkájukért ezzel az iszonyatos túlszolgálattal, ami rájuk nyomásként nehezedik folyamatosan most már a létszámhiány miatt, az egyértelműen nem versenyképes a piaci munkahelyekhez képest sem.

Tudom, hogy ez valami „nünükéje” a miniszterelnöknek, de higgyék el, hogy ezen a területen a szolgálati nyugdíj visszaadása az egyetlen olyan eszköz, amivel ezt valójában újra életpályának lehetne hívni, és kérjük, hogy fontolják meg, hogy ezt a szolgálati nyugdíjat is visszahozzák. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Két aktuális témával szeretnék foglalkozni, az önkormányzatokkal egymással összefüggésben, és az újjáépítés, a fejlesztés, munkahelyteremtés kérdésével. Aktuális, hiszen a Ház most tárgyalja a jövő évi költségvetést, és aktuális, hiszen ma vált nyilvánossá, hogy az Európai Unió nem elvon forrásokat, mint ahogy a kormány az önkormányzatoktól jelen helyzetben, hanem mintegy 3000 milliárd forintnyi, vissza nem térítendő támogatás fog jövőre hazánkba érkezni, és közel 2500 milliárd forintnyi hitelt is rendelkezésére bocsát Magyarországnak. A miniszterelnök az elmúlt napokban személyesen is azt állította, hogy több pénz fog jutni az önkormányzatoknak. Ez természetesen így egymagában kijelentve nemcsak hogy csúsztatás, hanem effektíve valótlanságot állít. Feszélyezi ez a kérdés önöket is, talán az önök választóit is zavarja  nem csoda, ők is ezeken a településeken laknak. De a tény az, tisztelt képviselőtársaim, hogy míg állami támogatásként többet kap jövőre az önkormányzati szféra, a különböző elvonásokkal nettó vesztese lesz a jövő évi költségvetésnek, mégpedig a gépjárműadó teljes összegének elvonása által, ami az idei 50 milliárdról 95 milliárdra emelődik jövőre, a szolidaritási hozzájárulás brutális megemelésével, ami a 43 milliárd forintot 160 milliárdra, azaz a négyszeresére emeli. A különleges gazdasági övezetek is az érintett települési önkormányzatoktól fognak forrást elvenni, a kieső parkolásidíj-bevételeket is ebbe a sorba hozhatjuk.

S ne felejtsük el, tisztelt képviselőtársaim, pártállástól függetlenül az önkormányzatok döntő többsége tisztességgel helytállt a védekezésben, és saját erőforrásaival az egészségügyi védekezésben, és akár annak gazdasági hatásaiban is saját költségvetéseiből kiállt a polgárai mellett, akár maszkokat osztott, akár segítséget nyújtott a munkanélkülieknek, akár a helyi gazdaságban, a helyi kis cégeknek segített. Ezeket a forrásokat önök nem visszaadják vagy segítenek az önkormányzatoknak, hanem további megszorításokat hajtanak végre.

De lehetne ezt máshogy is, képviselőtársaim. Orbán Viktor miniszterelnök a védekezés során számtalanszor elmondta, hogy Ausztriára példaként, mintaként tekint, talán még a „laboratórium” szó is elhagyta valaki száját, hogy nézzük meg, ott mit csinálnak, és ha jól működik, akkor vegyük át. Miért lett ennek vége, képviselőtársaim? Kurz kancellár, aki szintén egy jobbközép kormány kancellárja (Dr. Rétvári Bence fölnevet.), 1 milliárd euró, azaz 300-350 milliárd forintnyi azonnali támogatást ad, pártállástól függetlenül, minden bajba jutott önkormányzatnak Ausztriában. Lehetne ezt így is kezelni, tisztelt képviselőtársaim.

De azt gondoljuk, hogy nemcsak a pillanatnyi összegekről kell beszélni, hanem arról is, hogy az újjáépítésbe hogyan lehetne a helyi közösségeket, az önkormányzatokat bevonni, hiszen rengeteg tudás, tapasztalat és információ ott van jelen. Ezért mi abban hiszünk, hogy a helyi erőforrásokra és partnerségre építő területi fejlődéshez érdemes pénzt és paripát is adni. Két olyan programot ajánlunk a kormány figyelmébe, ami a most megnyíló uniós forrásokkal nemcsak álom, hanem valóság is lehetne, ha önök ezzel egyetértenek.

Az első a lakásállomány energiaszigetelése, racionalizálása, ami 40 százalékkal csökkenthetné az igénybe vett energiát. Önök is tudják, ezzel ennyivel csökkenthetné az importkitettségünket, ennyivel csökkenthetné egyébként a károsanyag-kibocsátást, a légszennyezettséget, és nagyon jó hatással lenne az egészségre, nyilván az érintett állampolgárok anyagi helyzetére is. Ezért azt javasoljuk, hogy ’21-ben és ’22-ben 500-500 milliárd forintos programot indítsanak, méghozzá úgy, hogy az önkormányzatokat ebbe tevőlegesen is belevonják, vissza nem térítendő támogatással és kedvezményes hitellel, a támogatást a családi házak, panelházak, téglaépületek és egyéb lakóépületek szigetelésére, nyílászárócseréjére, fűtés- és energiatermelő rendszereinek modernizációjára, napenergiával való ellátására lehetne költeni, ebben az önkormányzatok nagyon sokat segíthetnek.

A másik ilyen téma pedig egy szintén óriási állami építési program, méghozzá a bérlakásépítési program. Pontosan tudják, hogy a fiataloknak esélyük nincsen pályát kezdeni, pontosan tudják, hogy most már akár három generáció él egy-egy lakásban, ebben előre kéne lépni. Mi azt javasoljuk, hogy a most megnyíló 3000 milliárdból 1000 milliárd forint értékben 40 ezer új, 60 négyzetméter körüli lakást építsen az állam. Nem javaslunk mást, tisztelt képviselőtársaim, mint hogy hazai cégek hazai termékekkel, hazai munkahelyeket teremtve segítsék az itt élő embereket és a munkahelyek újraindulását. Reméljük, hogy megfogadják. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Nagy örömmel fogjuk megszavazni a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot, már annak sportértéke miatt is, hiszen ez az a törvényjavaslat, amely gyakorlatilag szimbolikusan bemutatja a jelenlegi magyar politika kis abszurd helyzetét. Ez a törvényjavaslat ugyanis arról szól, hogy a kormány, azaz Orbán Viktor megkéri a parlamentet  zárójelben megjegyzem, többségi frakciója Orbán Viktor , hogy kérje meg a kormányt, azaz Orbán Viktort, hogy a miniszterelnök szüntesse majd meg a veszélyhelyzetet, úgy hívják az embert, hogy Orbán Viktor. Erről szól ez a törvényjavaslat.

(19.20)

S hogy miért kell ebbe a játékba belemenni, ehhez természetesen vissza kell mennünk a veszélyhelyzet kihirdetésének, annak az időszaknak az elejére, hiszen az államtitkár úr nagyon pontosan elmondta, hogy az Alaptörvény értelmében a magyar kormány kihirdette a veszélyhelyzetet. Azt is  némileg pontosan  megfogalmazta, hogy a magyar Országgyűlés az Alaptörvény értelmében 15 napon belül feles többséggel az ott hozott rendeleteket 15 napon túlra is meghosszabbíthatja. De akkor miért volt ez az egész cirkusz?

Azért volt, mert egyrészt a Covid-törvényben a jelenlegi Alaptörvénynél sokkal szélesebb körű felhatalmazást kért a kormány, másrészt mindezt időkorlát nélkül kérte. Akkor is elmondtuk, hogy a szélesebb körű felhatalmazás ellen egy ilyen helyzetben nincs kifogásunk. Annyit kért az egész ellenzék, hogy ennek legyen egy időkorlátja. Mi 90 napot mondtunk, és az a 90 nap most fog lejárni nemsokára. Ha ezt elfogadta volna a magyar kormány, akkor akár egyhangú döntést is hozhatott volna a magyar Országgyűlés, és pont ülnénk itt a parlamentben, és vitatnánk az annak megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot.

De a benyújtott Covid-törvényjavaslat indoklásába, államtitkár úr, ezt önök írták bele. Állandóan arról beszélnek, hogy a világsajtó micsoda összeesküvést sejtett itt, hogy nem lesz parlamenti ülés, meg az ellenzék is hisztizett. Államtitkár úr, annak a törvényjavaslatnak az indoklásába szó szerint önök írták bele, hogy azért nem lehet határidőt rakni a törvénybe, mert lehet, hogy a magyar Országgyűlés a vírusjárványhelyzet miatt nem fog tudni ülésezni. Ezt önök írták bele indoklásként. Ezek után ne csodálkozzanak rajta, hogyha viszonylag sokan úgy gondolták, hogy ez valóban bekövetkezhet.

S miután akár hazai, akár nemzetközi nyomásra, s tegyük hozzá, a közvélemény-kutatások alapján is az önök számára világossá vált, hogy az önök szavazói jó részében is kétségeket kelt egy ilyen típusú felhatalmazási törvény, elindult ennek egy fideszes módra történő kommunikációja. Ennek a kommunikációnak az volt a lényege, hogy elbábozzák, hogy a magyar Országgyűlésnek önök visszaadnak valami döntési jogot. Ebben a törvényjavaslatban tájékoztató jelleggel fogunk dönteni holnap. Nagy örömmel meg fogjuk szavazni. De az Alaptörvény szövegét semmivel nem írják felül, ezzel a döntéssel sem. Az Alaptörvény pedig világosan kimondja, hogy a veszélyhelyzetet a kormány hirdeti ki, és a kormány, csakis a kormány szüntetheti meg. Gondolom, nagyon örül neki a kormány, ha ebben a magyar Országgyűlés egy szavazással lelkileg még meg is erősíti. De a lelkigyakorlatok meg a valódi jogi és politikai döntések között óriási nagy különbség van. Ezért azt gondolom, hogy ez kifejezetten káros volt, ismét csak az ország széthúzását erősítette, és egyértelműen a kormányzó pártok felelőssége, hogy ez így történt.

Még egyszer, az első perctől kezdve azt mondtuk, hogy megszavazzuk az Alaptörvényen túl adott rendkívüli jogkörét ennek a kormánynak, semmi mást nem kérünk, mint hogy az európai politikai kultúrának megfelelően valamilyen határidőt ebbe tegyünk bele. S pont önök mondták, államtitkár úr, hogy nem lehet a 90 napot belerakni, mert mi lesz, ha a parlament nem fog tudni ülésezni 90 napon belül. Ezek után meg heteken keresztül arról beszéltek, hogy mit riogat itt mindenki, hogy nem fog ülésezni a parlament, lám, lám, ülésezik a parlament. Hát, találják már ki, hogy ha elindulnak valamerre valamilyen érvek vagy hazugságok mellett, akkor legalább próbáljanak meg ragaszkodni hozzá, és nem váltogatni az egyiket a másikkal!

Összegezve, ennek a törvényjavaslatnak valóban lesz történelmi, jogtörténeti jelentősége, valószínűleg a maga módján a jogi karokon talán néhány év vagy évtized múlva biztos fogják mutogatni, hogy nézzétek már meg, ilyen is volt ebben az országban. De ezen túlmenően, még egyszer mondom, maximum politikai jelentősége van. Ha a politikai jelentőségét nézzük, akkor a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényt  én legalábbis úgy tudom, de lehet, hogy képviselőtársaim majd kijavítanak  a holnapi napon nagyjából egyhangúlag fogja a parlament megszavazni.

Azt, hogy a kormány megkéri a parlamentet, hogy a parlament kérje meg a kormányt, hogy a miniszterelnök majd valamikor szüntesse meg a veszélyhelyzetet  ezt a remek törvényt támogatni fogjuk. Köszönöm szépen.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kormánypárti képviselőtársam felszólalására kívánok reagálni, hiszen picit személyesre is vette a dolgot, de úgy látom, hogy neki ez munkaköri kötelessége, lehet, hogy nagy élvezettel is csinálja, ezt nem zárom ki. Képviselőtársam arról beszélt, és azt kérdezte vagy azt állította, hogy az ellenzék nem vette ki a részét a védekezésből, sőt tovább is merészkedett. Nekem teljesen más érzésem és teljesen más emlékem van róla. Ellenzéki országgyűlési képviselőként, legalábbis a mi frakciónk az első percben a saját leadózott tiszteletdíjából, fizetéséből több mint 1 millió 200 ezer forintot fejenként adott össze, amelyből védőeszközöket, majd később tartós élelmiszert vásároltunk, és juttattuk el oda, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Tudja, képviselőtársam, az én esetemben, Szekszárd és környékén, abban a választókerületben patikába, háziorvoshoz juttattuk el többek között  most a rászoruló, idős embereket nem is idevéve , olyan patikákba és háziorvosokhoz, akik a kormánytól akkor még nem kaptak segítséget. És abba a méltatlan körülménybe, ahogy ők végezték a munkájukat, abba hadd ne menjek bele, de ezek után nekem azt mondani, hogy nem vettük ki a részünket a védekezésből! Nem vagyunk kormány, képviselőtársam, mi nem ülünk a döntések és a pénzek fölött, de a saját lehetőségeinkhez képest, azt gondolom, hogy a lehető legtöbbet megtettük.

És igen, továbbra is hiszünk benne, hogy egyetlen kormánynak sem lehet felhatalmazást adni időkorlát nélkül Európában, és ha fordítva lenne, és mi lennénk kormányon, ön lenne a leghangosabb, aki tiltakozna egy ilyen javaslat ellen. Tehát én azt kérem önöktől nagy tisztelettel, még egyszer, hogy értem én a politikai szándékot meg a játszmát, de legalább azokban a dolgokban mondjanak igazat, amik teljesen objektíve számonkérhetők. Ezzel együtt, még egyszer mondom, a törvényjavaslatot a visszavonásról meg fogjuk szavazni.

Ami pedig a videóügyet illeti, tisztelt képviselőtársam, abban a videóban Szeleczki Lilla szerepel, az ő édesanyját Kásler Miklós döntése alapján egyik napról a másikra hazaküldték hat alapbetegséggel. Hat napon keresztül szenvedett otthon, majd amikor már látták, hogy tarthatatlan a helyzet, visszavitték a kórházba, ahol meghalt. Azt a hat napot se önnek, se a családjának, senkinek nem kívánja senki, egy rossz politikai döntés miatt.

Természetesen a cél nem volt más, mint hogy ezt bebizonyítsuk, bemutassuk, mert már ott tartottuk, hogy Kásler Miklós itt azt is letagadta, hogy volt kórházkiürítés. Már arról kezdett beszélni, hogy a betegek meg az orvosok tehetnek az egészről, miközben egyetlen fontos célunk van, és volt a videóval, még akkor is, ha probléma lett vele végül. (Nacsa Lőrinc: Probléma lett?!) Lett! Lett, igen. Semmi szándékosság nem volt benne. Az, hogy bemutassuk ezt a helyzetet, ami megtörtént  (Dr. Orbán Balázs: Nem kell mindent védeni!) ezt Szeleczki Lillának mondjad, komám, ebben a stílusban! (Az elnök csenget.) , és az, hogy többet ilyen ne forduljon elő ebben az országban, ha legközelebb lesz második hullám, akkor eszükbe ne jusson ilyen döntést hozni, és ezt szeretnénk a jövőben is elérni. Köszönöm szépen.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban természetesen számos támogatható pont van. Ezek jellemzően azok, amelyeket a kormány a veszélyhelyzet kihirdetése utáni időszakban vagy olyan javaslatként tett meg, amelyeket mi magunk is javasoltunk, vagy olyan javaslatként, olyan intézkedésként lépett meg, amit egyébként támogattunk a meghozatalakor is, nyilvánosan is. Természetesen ezeknek a továbbvitelét vagy időzített kivezetését lehet támogatni.Az egy jó kérdés, amit itt az előző vita végén államtitkár úr kicsit más stílusban, azt gondolom, előremutató stílusban mondott, hogy talán el kellene azon gondolkozni, hogy az Alaptörvény különleges jogrendi rendelkezései nem szorulnake felülvizsgálatra, vagy éppen az, hogy ez a jelenleg a parlament előtt lévő törvényjavaslat mennyire van átgondolva, vagy mennyire nincs ebben a tekintetben. Vagy éppen az, hogy az egészségügyi válsághelyzetet miért nem lehetett három hónappal ezelőtt behozni a parlamentbe, és akkor megszavazni, hiszen most azt állítják, hogy ez a következő időszakra elegendő lesz.

Mindezzel együtt én azt gondolom, mi azt gondoljuk, hogy a katasztrófavédelmi törvénybe az Alaptörvény általános felhatalmazó rendelkezését bemásolni, és azt mondani, hogy akkor a jövőben innentől kezdve rendeleti felhatalmazással a kormány bármilyen törvénytől eltérhet, nem elegáns, és egyébként nem is jó megoldás. Még egyszer emlékeztetnék mindenkit, hogy még rendkívüli állapotban, azaz háború esetén is a honvédelmi törvény a kormány rendkívüli eszközeit tételesen felsorolja. Ha sikerült benyújtani egy százvalahány oldalas törvényjavaslatot, az elmúlt időszakban több ilyen is volt, akkor egy picit lehet, hogy megerőltethették volna magukat, és tételesen kidolgozhatták volna. De még ez is lehetne vita tárgya.

Egy nem lehet vita tárgya, amit a vezérszónoki felszólalásomban is elmondtam. Ez pedig a rabszolgatörvény 2.0 vagy 3.0  attól függ, melyik rendeletet vesszük akár jogszabálynak is  törvényi erőre emelése, és a magyar munkavállalók teljes kizsigereléséről szóló javaslat, amely a munkaidőkeret bevezetését és miniszteri egyéni döntéshez kötését jelenti.

Ez az a javaslat, emlékeztetem kormánypárti képviselőtársaimat is, amelynél egyébként szintén rendkívüli módon a hat magyarországi szakszervezeti konföderáció együtt jegyzi az ezt elítélő nyílt levelet, illetve minden képviselőhöz fordult, a kormánypártiakhoz, gondolom, elsősorban, hogy amíg ez a javaslat részét képezi, addig ezt a törvényjavaslatot legyen kedves, magyar képviselő ne szavazza meg, és ne dobja oda koncként a honfitársait a munkaadóknak, főleg a külföldi munkaadóknak.

Ezt a javaslatot nem vették ki a törvényjavaslat szövegéből. Nyújtottunk be módosító javaslatot, önöknek is lehetősége lett volna rá. Ezért természetesen baloldali pártként, amíg a szakszervezetnek ilyen kérése van, azt gondolom, hogy megszavazni ezt a törvényt nem lehet. Igaziból mondhatnám azt, hogy valami jóérzésükre vagy belátásukra vagy a saját választópolgáraik iránt érzett bárminemű felelősségre apellálva azt kérjem, hogy esetleg holnapig tüntessék el ezt a néhány sort a törvényből, és akkor egész máshogy lehetne hozzáállni. De nem akarok illúziókat kergetni, szóval, amíg ez a törvényjavaslat részét képezi, addig ezt mi megszavazni nem tudjuk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! A Lánchíd felújítása manapság a közbeszéd középpontjában van. Nem véletlenül, hiszen ez a Lánchíd nemcsak a nemzet egyik jelképe, hanem egy olyan korszak jelképe is, amikor az akkori úgymond milliárdosok magánvagyonából közvagyon lett, például a Lánchíd formájában vagy a Tudományos Akadémia formájában. A felújításhoz szükséges pénz és a felújítás nem kezdődött még meg. (Sic!) Volt azonban az elmúlt időszakban önnek és a kormányának néhány döntése, amiket hadd soroljak fel, amik úgy tűnik, hogy fontosak a magyar kormány számára. Ilyen az augusztus 20-ai ünnepségekre 6 milliárd forintot elkölteni; 1,3 milliárdot egy félórás tűzijátékra. A Közlekedési Múzeum megtervezésére  nem megépítésre, megtervezésére  7,8 milliárd forintot. Az MTVA jövő évi költségvetéséhez egy ilyen nem sértő 20 milliárd forintot dobtak még hozzá, így aztán egy év alatt 100 milliárd forintból működhet ez a remek intézmény; és néhány milliárdos kezében lévő magyarországi luxusszállodák felújítására 83 milliárdot már elutaltak, elköltöttek.

A Lánchíd felújításához a főváros 10 milliárd forintot kér. Azt kérdezném öntől nagyon őszintén, miniszterelnök úr, hogy miért nem ér meg ennyit önöknek a Lánchíd felújítása. Miért nem ér meg annyit, mint háromnapi mulatozás, ünneplés az országban? Miért nem ér annyit, mint néhány luxusszálló felújítása? S tudja, miniszterelnök úr, nagyon őszintén, nagyon sok filmben szerepel fővárosunk, Budapest, ami nagyon sok pénzt hoz ennek az országnak, és egyiken sem Mészáros Lőrinc valamelyik szállodája vagy akár a felcsúti kisvasút szerepel, hanem a Lánchíd, a Parlament és a Vár. Szerintünk megérdemelné mind ez az ország, mind ez az épület, hogy a kormány a zsebébe nyúljon és segítsen. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Nem tudom, tényleg nem tudom, hogy a Fidesz- és a KDNP-frakció erre a válaszra minek örültek. Én akkor örültem volna az önök helyében, ha a miniszterelnök azt mondja, hogy ugyan ott van ez a pénz (Moraj a kormánypártok soraiban.  Dr. Völner Pál: Sok pénzetek van.), de miután egy nemzeti jelképről beszélünk, a magyar kormány a költségvetési forrásaiból segít felújítani ezt a hidat. Ennek tapsolhattak volna. (Folyamatos közbeszólások.  Az elnök csenget.) Ha 180 milliárd forint, miniszterelnök úr, csak úgy ott van, mondja már meg nekem, hogy Tarlós úr kilenc év alatt mi a rossebet csinált! Elnézést! Mi a fészkes fenét csinált? (Folyamatos közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Uraim!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Hogy egyébként hogy lehet 3 millió négyzetméternyi leromlott, felújítandó út, miután ő lelépett mint főpolgármester? (Dr. Völner Pál: Ott hagyta a pénzt.) Hogy áll így a híd? Hogy állnak a közinfrastruktúrák úgy, ahogy állnak? Miniszterelnök Úr! Ez közös nemzeti ügy. A kormánynak és a költségvetésnek igenis bele kell szállnia, és tisztességgel megér annyit, mint háromnapi mulatság a fővárosban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)