Felszólalás adatai

DR. VAS JÁNOS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném megismételni az előttem szóló képviselőtársam észrevételét, azonban szükségesnek tartok néhány olyan észrevételt megemlíteni, ami a Magyar Demokrata Fórum számára fontos.

Megállapításainkat abban a reményben tesszük, hogy segítenek az Új Magyarország fejlesztési tervet végleges formába önteni, hogy minél hamarabb benyújtásra kerülhessen Brüsszelben, hiszen ez az ország, illetve valamennyiünk érdeke. Volt szerencsém elolvasni a fejlesztési terv második és harmadik változatát is, és meg kell mondanom, hogy előnyére változott a program. A legutolsó változat áttekinthetőbb, jobban szerkesztett, azonban az anyagra általánosan jellemző, hogy nem egy kiérlelt, nem egy egységes szerkesztésű koncepciót takar, hanem sok egyéb forrásból összeollózott, kevés konkrétumot tartalmazó felsorolás.

A megfogalmazott prioritások egymáshoz viszonyított tagolása is aránytalan. Jelen formájában a terv csak arra való, hogy eladja a reményt az embereknek, hogy az évi 1000 milliárd forint körüli sikeres uniós pályázati támogatás biztosítja, hogy mindenkinek lehessen bejelentett munkája, és a minőségi oktatáshoz való hozzáférést is biztosítsa mindenkinek. Rendkívül károsnak tartjuk, hogy túlzott várakozást kívánnak kelteni a magyar lakosságban, így volt ez az I. nemzeti fejlesztési tervvel is, aminek az eredményei nem igazán érzékelhetőek.

Legyünk őszinték: a 8000 milliárd forintból hét év alatt nem lehet fizikailag és társadalmilag új Magyarországot építeni, de jelentős javulást lehetne elérni néhány kiemelt területen, amelynek az eredményei össznemzeti szinten éreztetnék hatásukat az országban. Érthető a kormányzati szándék, hogy a cél lehetőséget teremt az időközbeni változtatásokra, de a prioritásonkénti kevesebb cél és a konkrét számadatokkal megerősített prioritások lehetőséget teremtenének a folyamatos ellenőrzésre, és hitelesebbé tennék ezt a programot.

A Magyar Demokrata Fórum egyetért a fejlesztési terv alcímével: foglalkoztatás és növekedés; azonban kissé disszonánsnak érezzük ezt, hiszen a benyújtott konvergenciaprogram számadatai alapján a kormányzati ciklus végére éppen ezen a két területen lesz visszalépés, hiszen a ciklus végére 0,7 százalékos foglalkoztatásbővüléssel és 7,3 százalékos munkanélküliséggel számol. Ebből világosan kiderül számunkra, hogy a négyéves kormányprogram és a fejlesztési terv sincs teljesen összhangban.

Nem tartjuk eléggé kidolgozottnak a környezet- és energetikaprioritást sem, ahol a kormány 1000-1400 milliárd forintot kíván elkölteni, de a tanulmány mindösszesen hét oldalon keresztül foglalkozik vele.

Nem kapunk választ a fejezet végén arra sem, hogy a hazánk növekvő energiaigényéből jelentkező kiszolgáltatottsági kockázatot milyen konkrét erőforrásokra alapozva kívánja csökkenteni a kormányzat, mert egyetlen erőforrás mellett sem teszi le a voksát. Kínosan kerüli az egzakt számokat, ebben a fejezetben pedig az elkövetkezendő hét évben a legnagyobb kihívást éppen az energetika- és a környezetvédelmi politika adhatja.

Részletesen foglalkozik a program Magyarország régiófejlesztési irányaival, és a hét régió közül hatot a konvergencia-célkitűzés, egyet pedig a regionális versenyképességi és foglalkoztatási célkitűzés alá helyez. A fejezet a kohézió növelése, a felzárkóztatás mellett teszi le a voksát, és kinyilvánítja, hogy az elmaradott régióknak fajlagosan több támogatást kellene kapniuk. A baj csak az, hogy a régiók fejlesztésére szánt pénznek közel 40 százalékát a közép-magyarországi régió, Pest-Budapest, és a fennmaradó 60 százalékát a maradék hat régió kapja meg, ezzel is tovább konzerválja a különbségeket.

Szerencsés lenne növelni az egyes programok közötti egymásra épülést, például a környezet és energetika fejezet egy része az elmaradott régiók felzárkózását szolgálhatná.

Az anyag részletesen foglalkozik a magyar társadalom korösszetételének tragikus következményeivel, a demográfiai problémák és összefüggések boncolása után sem teszi a prioritások közé a népesedéspolitikát, még alcímként sem. Pedig a népesedéspolitikában elért sikerünk vagy kudarcunk a gazdaság valamennyi területére igen komoly kihatással lehet.

Összefoglalva elmondható, hogy célunk a felemelkedés, ugyanakkor hiányoznak a megfogalmazott kitörési pontok. Szükséges lenne tehát, a nemzeti fejlesztési terv I. programja két és fél éves tapasztalatait jobban be kellene dolgozni az anyagba, ezáltal átfogóbb képet kaphatnánk a megvalósíthatóságról, hisz ez a leglényegesebb, mert minden program annyit ér, amennyit meg tudunk belőle valósítani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiból.)