Felszólalás adatai

KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Történeti áttekintésből már volt részünk, a függetlenség és a szabadság újabb jelei jelennek meg a parlamentben, ami tetten érhető a tekintetben is, hogy egyébként a tényektől meg a valós napirendtől függetlenül bármit lehet mondani. Ez önmagában a demokráciának nagyon fontos velejárója, ezt én tudom.

Révész képviselőtársamnak tanácsolok egy dolgot, mert egyébként olyasmit, amit most háromszor elmond, nem állítana. Ez az egyszerű tanács, hogy ha egyszer bemegy egy szakbizottsági ülésre, és ha már rászánta az idejét, ülje végig. Mert ha netántán az oktatási és tudományos bizottság ülését végigülte volna, ahol elhangzott ellenzéki oldalról pontosan a 2005-ös zárszámadás hiteltelenségét bizonyítandó ez az idézet az Állami Számvevőszéktől, amit ön is elmondott, akkor megkértem az Állami Számvevőszék jelen lévő képviselőjét, hogy tisztázzunk egy dolgot; ez a felvetés és ez a probléma, és ha végigolvassa a szöveget, ez látszik, a 2005-ös évi zárszámadás sajátja, hogy az elmúlt időszakban folyamatosan az ÁSZ által vizsgált, évenként ismétlődő zárszámadások típushibája.

Feltehetően nem volt ott. Akkor azt mondtam az ottani képviselőtársaimnak, hogy próbáljunk érveket összeszedni egy előző évi költségvetési beszámolóval kapcsolatban, próbáljunk olyasmire koncentrálni, ami elhangzott a felvezetőben, hogy trendek, folyamatok és akár 2006-ra, 2007-re vonatkozóan próbáljunk leszűrni belőle különböző tapasztalatokat. Mivel nem tudott ott lenni, és feltehetően ideje sem engedte, hogy a jegyzőkönyvet elolvassa, hogy azt a részt pótolja, amiről hiányzott, elmondom a választ. Az Állami Számvevőszék képviselője azt mondta, hogy sajnos a rendszerváltozás óta az éves beszámolóknak ez sajátja, visszatérő probléma kormányokon keresztül, hogy nem alakult ki annak rendje és szabálya, hogy milyen formai, tartalmi követelményekkel kell elkészíteni az egyes ágazati beszámolókat; különös tekintettel, és ezt ki is emelték, sőt később egy újabb napirenddel kapcsolatban, amiről majd itt is lesz szó a parlamentben, de a dolgok összefüggnek, az Állami Számvevőszék munkájáról szóló tájékoztatásra, az elnök úr jelezte, hogy egyre inkább feladatukká válik, hogy különböző folyamatokra és trendekre hívják fel a figyelmet.

Tehát amikor úgymond vezérérvként használ valamit, akkor nagy tisztelettel kérem arra, hogy annak a tartalmáról, a lényegéről és az egész rendszerbe foglalt helyéről győződjön meg. Érdemes rá egy kis időt fordítani. (Révész Máriusz: Benne volt az ÁSZ-jelentésben.) Tessék? A folyosón állok rendelkezésre utána. Nyilván úgy szokott ez lenni, nekem van egy régi, rossz tulajdonságom, hogy ha valamit nem értek pontosan, kérdezek. De nem idézem, ha nem értem pontosan, egy parlamentben. Ennyi a különbség kettőnk között.

Nos, akkor térjünk vissza a napirendre. Valóban azzal értek egyet, hogy próbáljuk ezt részben az Állami Számvevőszék jelentése, részben a különböző számszaki adatok, fejezeti beszámolók alapján, amiről egyébként az Állami Számvevőszék kimondja, hogy hiteles és elemezhető adatokat tartalmaznak, azokat a különböző trendeket... - és most nem foglalkozom az egésszel, hiszen feladatom inkább egy szűkebb terület érintése, ez elsősorban az oktatással, közoktatással kapcsolatos kérdésekre vonatkozik.

Az első olyan dolog, amit érdemes megnézni, hogy indultak-e olyan folyamatok a 2005-ös költségvetési évben, olyan folyamatokra, olyan programokra használódtak-e különböző forrásaink, előirányzataink, amelyek követésre vagy megtartásra érdemesek. Az egyik ilyen lényeges kérdés a közoktatási ágazatban, mindig mondjuk különböző aspektusokból: az esélyek javítása, az esélyteremtés különböző folyamatai. Azt lehet mondani, ha megnézzük ezeket a folyamatokat, akár a fejezeti beszámolóban vagy az értékelésben, akkor gyakorlatilag egy nagyon fontos népcsoporttal, a roma integrációval kapcsolatos program mintegy 600 közoktatási intézményben indult el.

Megindult egy nagyon lényeges program. Sokszor beszélünk arról, hogy különböző módon akadályoztatott gyerekek, akik különböző szegregációba kerülnek enyhe értelmi fogyatékosság miatt, számukra ne legyenek zárt tanítási utak. Elindult egy "Utolsó padból" program, amely számukra a többségi iskolába való visszavezetést és egy normális életkörülményt jelent. Elindult az a mentorprogram, ami a felsőoktatásban lévők segítését szolgálja, és többezres résztvevővel, úgy gondolom, nagyon eredményes, és nagyon komoly esélyt jelenthet a következő időszakban. Ugyancsak 2005 szeptemberében indult el az Útravaló ösztöndíjprogram, ami örömünkre ebben a költségvetési évben is folytatódik, ami lehetőséget ad arra, hogy tanáraikkal a diákok olyan fejlesztő programokban vegyenek részt, ami számukra azt a tanulási utat, ami a középfokú oktatáshoz és a felsőfokú oktatáshoz jelent vagy jelenthet lehetőséget, támogatja, és egyszersmind kivédi vagy csökkenti azokat a szociokulturális hátrányokat, amikről ők nem tehetnek.

Sokszor beszélünk arról, hogy az ismeret, tudás, információ elérhetősége alapvető esélyjavító folyamat, sokszor esett róla szó, akár a nemzeti fejlesztési tervre is vissza lehet utalni, hiszen ezek a folyamatok olyan párhuzamok, amelyeket érdemes megvonni, a Sulinet adatbázis-fejlesztés, tartalmi fejlesztések ezen a területen elindultak, és szerves részét képezik 2006-nak, majd a 2007-2013-as programnak is. A felsőoktatási intézményekkel kapcsolatban sok kérdést érintettünk, a kiadási előirányzatok mintegy 10 százalékkal, 35,7 milliárd forinttal növekedtek, és a bevételük is, ez már egyfajta szervezeti átalakítás, a hatékonyabb működés eredményeként mintegy 31 milliárd forinttal, 19,4 százalékkal növekedtek.

Lényeges folyamat indult el, igaz, hogy a program maga, a felsőoktatás képzési szerkezetének fejlesztése a 2004-ben meghirdetett HEFOP 3.3 keretében indult el, de lényegében a realizálása nagyrészt a 2005-ös időszakban jelent meg a képzési szerkezetátalakítás tekintetében, és erre igen tekintélyes, mintegy 6,7 milliárd forintos forrás állt rendelkezésre. Ez a folyamat gyakorlatilag az új képzési szerkezettel és tartalommal tart. Nyilván nem teszek itt említést a felsőoktatás reformjának európai folyamatokhoz való illesztéséről. Megindult különböző forrásokból a diákotthoni rekonstrukció, ami egyrészt vállalkozói bevonással, PPP-programmal mintegy 9800 férőhelyet, hagyományos állami támogatással 3400 férőhelyet, illetve további állami támogatással mintegy 20 ezer kollégiumi férőhely felújítását jelenti.

Elindultak ezek a folyamatok, de összességében azt mondhatjuk, hogy valójában a felsőoktatással kapcsolatos feladataink és gondjaink egy része még megoldásra vár. Erre majd egy gondolat erejéig a későbbiekben kitérek.

(16.50)

A közoktatásra fordított források elsősorban az önkormányzati szférában mintegy 7,7 százalékkal növekedtek ebben az időszakban, és azt lehet mondani, hogy egy másik tendencia is érvényes, hiszen mintegy 514 milliárd forint normatív támogatási lehetőség állt rendelkezésre az önkormányzatoknak, a tényleges teljesítés a 492, szűken a 493 milliárd forintot éri el. Ennek elsődleges oka, hogy a közoktatási ágazatban az 1-8. évfolyamon, a középiskolában szakképzésben mintegy 10 500-zal csökkent a tanulói létszám. Ezt még az sem ellensúlyozta, hogy az óvodában elsősorban a befogadás bővítésével gyakorlatilag többletnormatívákra nyílt lehetőség. Azt kell mondani még emellett, hogy sajnálatos módon nőtt azoknak a tanulóknak a száma, akik különleges gondoskodást igényelnek, és csak így fejleszthetők.

Ebben a folyamatban az látszik, hogy egyfelől egy forrásbővítés és -fejlesztés jelenik meg az ágazatban mind tartalmi, mind infrastrukturális szempontból, növekszik - és ezért minden tisztelet megilleti az önkormányzatokat, különösen a kis önkormányzatokat, hogy sokszor erejükön felül fordítanak erre - a közoktatás támogatása, a közoktatás működtetése. Mégis azt lehet mondani, hogy egyébként az a hiány, ami a normatív támogatások és a valódi költségek között megfigyelhető, növekszik, hiszen összességében ezek a támogatások a működési kiadások 62-65 százaléka közötti részét fedezhetik, ott viszont, ahol a megfelelő kihasználtsági mutatók nincsenek meg, ezek az arányok olyannyira romlanak, hogy ezeknek a forrásoknak a bevitelére sem az önkormányzati, sem az állami rendszerben megfelelő forrás nem áll rendelkezésre.

Ha már idéztünk az Állami Számvevőszék anyagából, idetartozik egy idézet, ami egyébként a későbbi időszakra tanulságos, és picit tanulságos erre a parlamenti időszakra is. Az idézet így szól: "Az államháztartás nagy ellátórendszereinek struktúrája 2005-ben gyakorlatilag változatlan maradt, miközben a rendszerre fordított kiadások 2005-ben tovább növekedtek, a bevételek alakulása ezzel nincs összhangban." Régóta tudjuk, és ez valóban olyan probléma, amit nem lehet elmismásolni, nem lehet a felszín alá söpörni, és ha valami talán kiemelendő egy állami számvevőszéki vizsgálatban a nagy ellátórendszerekre vonatkozóan, akkor ez igen. Ebből pedig az következik, hogy fel kellene hagyni azzal a hamis demagógiával, hogy ez a rendszer változatlan formában, változatlan struktúrával, változatlan költségvetési szerkezetben működtethető.

Hálásak lennénk alternatív javaslatokért, hálásak lennénk megoldási javaslatokért. Az ez évi nyári ülésszak idején letettünk egynéhányat az asztalra, méltóztattak ezt teljes mértékben lesöpörni. Ez a probléma sajnos 2006-ban is fennáll, 2007-ben is fennáll, és én úgy gondolom, hogy akár egy nemzeti fejlesztési terv megvalósítása, az ahhoz szükséges források elérése s a nagy ellátórendszerek reformja, akár a 2005-ös zárszámadás tükrében is egy olyan feladat, és egy olyan része ennek a parlamenti munkának, amiben nagy örömmel fogadnánk azt az együttgondolkodást, amit egyébként szóban és különböző kinyilatkoztatásokban önöktől nagyon sokszor hallottunk. Ha ez a gyakorlatban is megvalósulna, akkor ezeket az üzeneteket, amiket ez a beszámoló és a hozzá kapcsolódó jelentés tartalmaz, gyakorlattá tudnánk fordítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)