Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Vincze Lászlónak, a Független Kisgazdapárt vezérszónokának. Tessék!

VINCZE LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A sport, a mozgás, a testkultúra gyarapítása, az egészség megszilárdítása, a szervezet megedzése, a testi képességek és mozgásműveltség céltudatos fejlesztése egyidős az emberiség történelmével.

A közvetlen "sport" szó mai értelmezése a XIII. századtól eredeztethető, mely szerint az edzéssel, a teljesítmények fokozásával a szabadidő eltöltését jelentheti. Mai értelmezésünk szerint a sport nagyon fontos színtere a fizikai erő, ügyesség, gyorsaság és állóképesség fejlesztésének. A versengés, a megmérettetés, a rivalizálás szellemisége örök érvényű. Elég, ha az ókori görögök ifjainak versengéseire, az akkori olimpiai játékokra gondolunk. Az ifjúság testnevelése, sportolása ügyének fontossága honfoglaló őseinknél ugyanúgy fontos volt, mint más népeknél. Ez harcra nevelő viadalokban, vadászatokban, íjászatban és a kitartásra nevelő viadalok nagy fontosságában jelent meg.

Az évszázadok alatt a sporttal való foglalatosság külön szabályozáson ment keresztül. Elég, ha a mindannyiunk számára elismert és közismert Eötvös József kultuszminiszter intézkedésére utalok, mely az ifjúság reformtörekvései, a pesti egyetemi ifjak kívánalmai, 6. §, testgyakorlati intézetek és egyletek felállítása címszó alatt került kiadásra. Vagy kötelező tantárgyak között szerepelt a testgyakorlatok, különös tekintettel a hadiszolgálatra című tantárgy. Rendkívül sokat tett a magyar testnevelés és sport ügyéért gróf Széchenyi István, aki a lovas sportot fejlesztette világszínvonalúvá.

Nagyon jelentős dolog a két világháború között a levente testnevelés megszervezése és léte. A 21 év alatti ifjak, ezen belül a középiskolások testnevelési óraszámát heti háromra emelték. A sporttal való foglalatosság elsősorban a testnevelő tanárokra épült és épül ma is. 1925-ben a testnevelő tanári képzést főiskolai rangra emelték. A sport kiváló értékrendszer megjelenítője, amelynek elterjedése és kiszélesítése a mai társadalom viszonyai között is rendkívül fontos. Sportolóink munkájukkal, teljesítményükkel, küzdő szellemükkel példát mutatnak az ifjúságnak. Sydney aranyérmesei, helyezettjei nemzetünk büszkeségei, és egyben hazánk legkiválóbb nagykövetei voltak. Ma már a régi mondás, hogy ép testben ép lélek, szerencsére módosult. Hiszen testileg fogyatékos emberek is sportolnak, mozognak, és nekünk, nem fogyatékosoknak csak a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel kell adóznunk nekik.

Tisztelt Ház! A polgári kormány rendkívül jó szervezeti keretet biztosít azzal, hogy az ifjúság és sport ügyének bonyolítására létrehozta az Ifjúsági és Sportminisztériumot.

(10.40)

Megoldatlan feladatok halmaza maradt nehéz örökségül a tárcára. Nem mindegy, hogy a magyar sportérdekeket idehaza és külföldön minisztériumi szinten képviselik, vagy mint az előző években, küldenek egy osztályvezetőt tárgyalni. A fiatal csapat derekasan állja a sarat, elég, ha a labdarúgás háza táján kialakult hercehurca részleges megoldására utalok.

Tisztelt Ház! Nagyon fontos, hogy a sportról, a sportért párbeszéd alakulhatott ki. A jelenlegi törvényjavaslat hónapokon keresztül tartó egyeztetések és műhelymunka eredményeként került a tisztelt Ház elé. Úgy gondolom azonban, hogy képviselőtársaim is érzik azt, hogy az ifjúság mozgáskultúrájában valami nincs rendben, hiszen abban az országban, ahol a katonaköteles fiatalok 60 százaléka alkalmatlan a sorozáson, valami nagy baj van.

Az ifjúság jelentős része a sportot, a testkultúrát kihagyja. Az internet, a számítógépek világa, a modernizáció számos csodája konkurensként jelentkezik. Mozogni azonban naponta kell, úgy, mint ahogyan táplálkozni is. Ezeket a dolgokat előre letudni vagy egy-egy napba belesűríteni nem lehet.

A világ sportjában új feltételrendszer alakult ki, amelytől Magyarország sem függetlenítheti önmagát. A sportban megjelent a pénz, a tőke. A látványsportok szórakoztatóiparrá nőtték ki magukat. Ilyenek többek között a Forma-1-es autóverseny, a labdarúgás, a kosárlabda, a tenisz, de még hosszan sorolhatnám.

A helyzet kettős: a látványsportoknak olyan lehetőséget kell biztosítani, hogy előbb-utóbb állami hozzájárulás nélkül is jól működhessenek, a többi sportágban pedig nagyon fontos a jó működéshez ütemezett állami szerepvállalás. Rendkívül fontos a civil érdekek, az úgynevezett civil kurázsi bekapcsolása, melynek híján a sportágak alapjai kerülhetnek veszélybe. Nagyon fontos az önkormányzatok szerepvállalása is.

Nagyon fontos terület a szabadidős sporttevékenység fejlesztése a különböző fejlesztési programok mentén. Ilyeneket említhetnék, mint a nemzeti atlétikai program, a labdarúgás-fejlesztés programja, valamint a kosárlabda-utánpótlás fejlesztésének programja, de más programokat is fel lehetne sorolni.

A törvény egyik legfontosabb tartalmi gondolata az, hogy az általános szabályozás eszközeivel is igyekszik hozzájárulni és megerősíteni a kormányzati sportpolitikában 1998-ban bekövetkezett szemléletváltást. Itt első helyen kell megemlíteni a lakosság, a polgárok sportját. Az élsport vonatkozásában elsősorban a piaci típusú átalakulás, átalakítás elősegítése nagyon fontos sportpolitikai törekvés.

A szabadidősport kiemelt terület. Fontos alapelv - és a törvénytervezetben több ponton tetten érhető -, hogy a sport eszközrendszerével is hozzá kell járulni az iskolai testnevelés feltételrendszerének javításához. Az előbbiekben már említett három sportág közös vonása, hogy eszközeivel bővüljön és javuljon az iskolás korosztályok rendszeres sportolási lehetősége. A diákolimpiák rendszere bővítésre és korszerűsítésre szorul, még akkor is, ha a ráfordított költségvetési források évről évre növekszenek. Igen fontos elem az önkormányzatok finanszírozásán belül a sportnormatíva kötött felhasználásként való megjelenítése. Konkrét elem még a sportlétesítmény-építési program, mely pályázati úton a nevelési-oktatási intézmények létesítményi feltételeit is gazdagíthatja. A fogyatékosok sportja, ezen belül 38 ezer iskolás korú fogyatékos gyermek sportolása lehetőségének megteremtése rendkívül fontos feladat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az iskolai testnevelésről és a diáksportról külön is szót említsek. Az iskolai testnevelés oktatása, valamint az arra biztosított órakeret, ha így marad, csak a helyzet súlyosbodását vonhatja maga után. Napi testgyakorlás nélkül felnövőben van egy egészségi állapotát tekintve hátrányos helyzetű generáció. Naponta kell testnevelésórát tartani, hiszen a ma urbanizálódott ifjúság már nem tud más módon mozgáshoz jutni. Régebben apáink, de mi magunk is naponta mozogtunk, akkor is, amikor dolgoztunk. Hajtottuk az állatokat, etettük azokat, kapáltunk, kaszáltunk, vagyis minden olyan dologgal foglalatoskodtunk, ami a szervezetet karbantartotta, megedzhette. Ma már szerencsére is meg nem is, ezeknek a tevékenységeknek a zömét átvette a technika.

A sportról szóló törvénytervezet legértékesebb eleme a mindennapos testnevelési óra bevezetésének tervezése. A mindennapos testnevelést bevezetni a közoktatásba az eddig már felsorolt szempontok szerint alapvetően fontos, hiszen ez a nemzet humán erőforrásainak biztosítása. Sokkal könnyebb a sportra, a testedzésre pénzeket fordítani, de gazdaságosabb is, mint az ifjú generációt kórházi ellátásban részesíteni.

A mindennapos testnevelési óra bevezetésére két lehetőség kínálkozik. Az egyik lehetőség a napi tanórákból öt percet megspórolva, 40 perces órakeretben tanítani a tantárgyakat. Ez feszes órakezdéssel azt eredményezi, hogy az öt percekből összejön a délelőtt megtartható napi testnevelési óra.

Kedves Képviselőtársaim! Itt nagyon fontos arra utalnom, hogy miért délelőtt, a tanórák beiktatásával kell a mozgást, a sportot, a mozgásélményt nyújtani a tanulóknak. A mai rohanó világban az ifjúság zöme a délutánok programjaként már nem a mozgáskultúrát és a sportot részesíti előnyben, ennélfogva saját szervezete felépítésével nem is törődhet. A tanórarend szerinti testnevelés beiktatása a törvénytervezet legkiválóbb eleme.

Tisztelt Ház! Még egyszer mondom, hogy az ISM által előterjesztett törvényjavaslat ezen része korszakos lépést jelent az ifjúság nevelése érdekében. A megoldást illetően el kell fogadnia az Oktatási Minisztériumnak is a délelőtti mindennapos testnevelés óraszámba történő beiktatását. Erre a közoktatásban a szabadon választható órakeretből megoldás várható. Ugyanakkor ennek a keretnek a terhére tervezhetik az intézmények az idegen nyelv oktatását, a kézműves és művészeti képzést, a számítástechnikát és egyéb olyan ismereteket, amelyekre a szülők és a gyermekek joggal tartanak igényt.

A gyermekek óraszáma a közoktatási törvényben meghatározott, innen kezdve az Oktatási Minisztérium álláspontjával nem értek egyet, miszerint a testnevelési órák mindennapos időkeretét a szabadon választható órák terhére kell megoldani. Senki nem akarhatja, hogy a sport és a mozgás napi gyakorlása a fenti nevelési területekkel szemben álljon, annak terhére valósuljon meg.

Mi lehet tehát a megoldás, kedves képviselőtársaim? Meg kell emelni a testnevelés tantervi óraszámát, amely a gyermekek és ifjak óraszámába ne számítódjon bele, hiszen naponta kell mozogni, enni s a többi. A testnevelés nem elméleti tantárgy. A heti óraszám emelkedése a tanulók számára nem túlterhelést, hanem mozgásélményt és kikapcsolódást kell hogy jelentsen. A testi edzettség jótékonyan befolyásolja a tanulási képességeket is. Ennek költségvetési vonzata elenyésző.

A bizottsági üléseken az alapcél támogatottságot élvezett, számomra nem jelent érvet és kifogást az, hogy létesítmények hiányára hivatkoznak szakemberek. Hiszem és vallom, hogy létesítmények hiányában - erre most is van gyakorlat - kis falusi kultúrotthonokban és futballpályákon is lehet naponta mozgásélményt nyújtani.

Kifogás éri még a törvény ezen szakaszát azért is, mert állítólag nincs meg a szakemberháttér a végrehajtáshoz. Mindenképpen kénytelen vagyok ezt megcáfolni, hiszen a legkisebbekkel foglalkozó óvónénik és tanítónők rendelkeznek azzal a végzettséggel és képzettséggel, mely a korosztályuknál a mozgás és sport megszerettetésére elegendő. Az általános iskola alsó tagozatában a heti öt, felső tagozatban a heti négy, valamint középiskolákban a heti négy óra bevezetését lépcsőzetesen kell majd megoldani, négy év alatt bevezethető. Ez harmonizál a közoktatásban bevezetendő kerettantervvel is.

A Független Kisgazdapárt frakciója és szakértői, de jómagam is az Ifjúsági és Sportminisztérium által előterjesztett változat által biztosított mindennapos testnevelési órák négy éven keresztüli bevezetését támogatjuk.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy még néhány kérdést a törvényből kiemeljek. A törvénytervezetnek a sportolókra és sportszervezetekre vonatkozó paragrafusa pontosításra szorul. Meg kell ugyanis határozni, hogy az állam milyen mértékig támogat és mit vár el. Nem mindegy, hogy közpénzekből mennyi napidíj és egyéb juttatások kerülnek, kerülhetnek a sportolókhoz. Lényeges dolog lehet például a sportrendezvények biztonságos lebonyolítása érdekében annak pontosítása, hogy milyen eszközökkel és mire hatalmazzák fel a rendőrséget. Érdekes lehet a 7. § a nemzeti sporttanácsról.

Nem akarok most a paragrafusok taglalásába belemélyedni, hiszen ezt a részletes vita alkalmából, illetve a pártegyeztetésen majd módunkban lesz megtenni.

A szakszövetségek támogatásánál - lehet, hogy furcsa az álláspontom - többet érne, hogyha a szűk versenyrendezésre kapnának talán több támogatást, de ebben jómagam sem vagyok teljesen biztos.

(10.50)

A fennmaradó részt az önkormányzatokon keresztül azonban lehetne mozgósítani a lebonyolítást végzőknek. Sok az útvesztő a támogatásokat illetően, ezért nem ártana néhány ilyen-olyan szervet kiiktatni a támogatások odaítélése tekintetében. A Nemzeti Szabadidősport Szövetség feladatát tekintve jó az elképzelés, viszont a végrehajtás szintjén nagyon szerencsés lenne, ha nem a leadminisztrálók szövetsége válna esetleg belőle - nem is feltételezem -, hanem valóságos szabadidőprogramok elősegítését tekintené céljának. Nagyon fontos a sportmunkavállalás kérdése, hiszen az egyesületek egy részénél eddig is működött a profizmus, láthatatlan pénzek vándoroltak versenyzőkhöz, játékosokhoz.

Tisztelt Ház! Nagyon komoly értéke a sporttörvénynek az olimpiai bajnokok és különböző világversenyek érmeseinek, azok özvegyeinek és edzőinek nyújtott járadék.

Befejezésül még két elemet hadd ragadjak ki a törvényből. Az egyik, hogy fölrajzolja és fölvázolja a magyar sport egy olyan új szervezetrendszerét, amelyben a szabadidősport a versenysportszervezetek mellett azonos súlyú, rangú, szintű szervezetekkel jelenik meg. Másik ilyen elem, hogy a '98-as sporttörvény-módosítás rendelkezett a két, sportot szolgáló közalapítvány összevonásáról, ami az elmúlt időszakban megtörtént.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jó lenne, ha az általunk tárgyalt sporttörvény tervezete a tisztelt Háztól - megfelelő módosító indítványokkal együtt - konszenzusos alapon hatpárti támogatást kaphatna. Erre minden remény megvan. Az Országgyűlésben a mostani ciklusban volt és lesz majd példa erre, amikor a hatpárti megegyezés mentén a hatpártilag támogatott, drogmegelőzéssel kapcsolatos országgyűlési határozati javaslatot a hat párt elfogadta.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A Független Kisgazdapárt és képviselőcsoportja s jómagam nevében a törvényjavaslatot tárgyalásra alkalmasnak tartom és támogatásra javasolom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Világosi Gábornak, az SZDSZ vezérszónokának.

DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényről a közelmúltban megtartott konferencián miniszter úr nyitóbeszédében azt mondta, hogy az 1996-os sporttörvény rosszul megfogalmazott kérdésekre rossz válaszokat adott. Sajnos a helyzet az, hogy ha még jó válaszok születtek volna, akkor sem születhetett volna meg egy, a magyar sport fejlődésének jó kereteket teremtő törvény, hiszen a rossz kérdésekre adott jó válasz sem helyes válasz. Nos, nekünk van önkritikánk, és nem tartjuk kifogástalannak az 1996-ban megalkotott törvényt, de azt hiszem, azért az ilyen sommás negatív értékelés megalapozatlan. Ne feledjük el, hogy a jelenleg hatályos törvény az alapítványok és járadékok formájában, azok bevezetésével, szabályozásával komoly finanszírozási alapot teremtett.

Persze most nem az a tisztünk, hogy a jelenleg hatályos törvényről beszéljünk, hanem a kormány által most benyújtottról. Talán először kiemelném ennek a törvényjavaslatnak a pozitívumait, mert tagadhatatlan, hogy jó néhány ilyen van. Ilyenek például a fogyatékossportra vonatkozó rendelkezések, ilyenek a sportrendezvények szervezésére, a sportrendezvények biztonsági kérdéseire, az ügyészségi törvényességi felügyeletre vonatkozó szabályok - ezek mindenképpen előrelépést jelentenek.

Nem lezárva a pozitívumok felsorolását, mégis azt kell mondanom összegzésképpen, hogy ez a javaslat az aránytévesztés törvényjavaslata. Az aránytévesztések javaslata abban az értelemben, hogy a száz paragrafus túlzott mennyisége mellett a javaslat végén a kormánynak és a minisztereknek adott felhatalmazások felsorolásából kiderül, hogy még mintegy 25-30 alacsonyabb szintű jogszabály megfogalmazására, illetve megszületésére kerül sor a jövőben.

A különböző fórumokon és az itteni, már többször emlegetett konferencián is a minisztérium képviselője úgy válaszolt a felvetett kérdésekre, hogy a problémafelvetők egyik része azt mondja, hogy túlszabályozás történt a javaslatban, a másik része pedig újabb és újabb szabályozást igényel.

Valóban, mind a kettő megvan, de azt hiszem, hogy ez tényleg csak egy látszólagos ellentmondás, mert vannak olyan kérdések, amelyeket túlszabályoz, túl részletesen szabályoz a javaslat, mások pedig - amelyeket véleményünk szerint valóban szabályozni kellene, és adott esetben nem részletekbe menően, hanem csak nagyjából - egyszerűen kimaradnak a törvényjavaslatból.

Ez a törvény egyenetlenül szabályozza a sportélet különböző területeit. Túlszabályozza például a fegyelmi eljárások körébe tartozó jelenségeket; homályos, ellentmondásos a pénzügyi forrásokra utaló szabályozás. Itt említeném talán meg azt a szerkezeti problémát is, hogy igaz, hogy az 1. § a sportolóról szól, de egyből azzal kezdi, hogy melyek a sportoló kötelezettségei. Ugyanakkor a 2. § már a doppingolás problémájával foglalkozik. Az emberben az a látszat keletkezik, hogy a sportnak ez a legfőbb problémája, holott nagyon jól tudjuk, hogy az élsportnak valóban komoly problémája, de azt hiszem, ez nem indokolja azt, hogy a törvényjavaslat 2. §-a már mintegy öt bekezdésben ezzel a problémával foglalkozzon. Ráadásul megjegyzem, hogy az öt bekezdésből három külön jogszabályra hárítja aztán a probléma részletes elemzését. Úgy gondolom tehát, hogy ez egy komoly jogszabály-szerkesztési probléma. Amíg tehát ezeken a területeken valóban nagyon komoly túlszabályozást tapasztalunk, ugyanakkor néhány nagyon fontos témakörben pedig később megalkotandó alacsonyabb jogszabályokra utal a törvényjavaslat; ilyen például a létesítménysztenderdek kérdése, amit kiemelnék a sok fontos kérdés közül.

A korábban megfogalmazott elv, a kormányzópárt programjában deklarált egészséges életmódra nevelés, az ifjúság testedzése, az iskolai sport és az utánpótlás-nevelés a törvényjavaslat szerint üres szólam marad, mert deklarációk vannak, de ezek a kérdések tartalmilag nem kerülnek vizsgálatra. Méltatlanul bánik ez a törvényjavaslat a sport háttérországával, nincs átfogó utánpótlási rendszer; a gyerekeket nevelő testnevelőkről, a gyerekeket nevelő edzőkről, bírókról és a sportban tevékenykedő úgynevezett kisemberekről és azok tevékenységéről gyakorlatilag elfeledkezik a törvényjavaslat. Tehát azt kell mondanom, hogy ez a sporttörvényjavaslat szervezetközpontú, ez a törvény a szervezeti felépítés törvénye. Ez a törvény nevesít négy társadalmi sportszervezetet, a Magyar Olimpiai Bizottságot, a Nemzeti Sportszövetséget, a Nemzeti Szabadidősport Szövetséget és a Fogyatékosok Sportjának Szövetségét, egyúttal azonban a kormányzat ezeket a társadalmi szervezeteket saját felügyelete alá vonja. És már elhangzott itt az előbb, hogy jó lenne, ha a sport valóban politikamentes lenne: azt hiszem, otromba az a megoldás, az a politikai attitűd, ami a 90. §-ban nyer megfogalmazást, ami az egész törvényjavaslat koncepciójából is kilóg, ami ugyebár a Ferencváros és a Honvéd létesítményeire vonatkozik. Talán jó lenne, ha a koalíciós problémák nem jelennének meg egy sporttörvényjavaslatban.

Ebben a törvényjavaslatban tehát nem tükröződnek a korábban megfogalmazott elvek, túlzott mértékig foglalkozik a hivatásos sport felépítésével és működésével, és ez a törvény nem nyit méltó mozgásteret az önkormányzatok számára sem. Éppen a helyi önkormányzatok kerülnek méltatlan helyzetbe, amikor az iskolák, valamint a fiatalokat tömörítő sportszervezetek, nem beszélve a felnőtt lakosságról, sportolási lehetőségeket kérnek, továbbá szeretnének alsóbb fokú versenyeket, bajnokságokat lebonyolítani. A helyi sporthoz tisztán tartott pálya, az európai normákhoz méltó tisztálkodási lehetőségek tartoznak, de ez a legtöbb helyen persze nem áll rendelkezésre. Ugyanakkor a helyi önkormányzatok további terhelése sportfeladatokkal a jelenlegi finanszírozási rendszer mellett - és szeretném hangsúlyozni, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer mellett - ellehetetlenítené az önkormányzatok gazdálkodását.

Visszautalnék megint csak a közelmúltban itt tartott, sporttörvényről szóló konferenciára, amelyen elhangzott az egyik előadó szájából, hogy a sporttal kapcsolatos feladatoknak kötelező önkormányzati feladatoknak kellene lenniük, mert a szükséges költségvetési fedezetnek legalábbis egy részét ilyen módon célszerű biztosítani.

(11.00)

Feltette a kérdést, ér-e a sport annyit, hogy ez önálló normatívaként, elkülönülten is megjelenjen, és akkor talán az önkormányzatok is még többet tudnának e nagyon fontos területre fordítani. Úgy gondolom, sajnos a javaslatban a válasz az, hogy nem ér annyit a sport.

A javaslat hiányosságának tartom még, hogy egy sereg kérdésre nem ad választ, és itt egy látszólag kis jelentőségű példát említenék a sok közül. Már csak néhány helyen működik a megyei sportági szövetségek ernyőszervezete, pedig ezek napi igényeket elégítenek ki bíróküldésben, versenyszervezésben, felszerelések kölcsönzésében, és még folytathatnám a sort. Utalás sincs a törvényben ennek és más meglévő strukturális elemek sorsáról.

Hiányoznak továbbá a törvényből az úgynevezett távlatos programok. Pedig egy előremutató törvénynek, azt hiszem, ezeket mindenképpen tartalmaznia kellene. Ilyen lehetne például az iskolai létesítményfejlesztési program, a községi, kisvárosi szabadidősport-fejlesztési program. Sehol nem találjuk az említett nagyvonalú és igazán elfogadható programokat, és ebből kifolyólag természetesen a programok forrása sem szerepel a javaslatban.

Csak egy példát említenék. Nógrád megyében 100 ezer lakosra esik egy, azaz egyetlen uszoda, és a gyerekek Balassagyarmatról Szlovákiába járnak úszásoktatásra. Senki nem várja el azt, hogy ezeket a problémákat egyik napról a másikra meg kellene és meg lehetne oldani, de hogy egy ilyen törvényjavaslatban szó legyen ezekről a problémákról és elképzelésekről, koncepciókról, hogy az elkövetkezendő években, akár évtizedben hogyan lehet ezeket a hiányosságokat felszámolni, azt hiszem, ez mindenképpen elvárható lenne.

De úgy tűnik, hogy ha az iskolai sport, a mindennapos testnevelés is bekerül a törvénybe - ha egyáltalán bekerül -, akkor az a testnevelésben és egészségügyben dolgozó szakemberek állhatatos, meggyőző munkájának lesz a gyümölcse, s lehet, hogy ennek sincsenek meg még ma a személyi, tárgyi, létesítményi feltételei, de semmi akadályát nem látom annak, hogy lépcsőzetesen - akár néhány éven belül - a közeljövőben sor kerülhessen a Magyar Testnevelőtanárok Országos Egyesülete által megfogalmazott igény kielégítésére.

Látni kellene és eldönteni végre, hogy a magyar állam által támogatott sport melyik szelete, része kerül valóban támogatásra. Tehát dönteni kellene, hogy az olimpizmus és a szűk üzleti élsport, vagy valóban nagy létszámú gyermek számára biztosítunk valamennyiünk adójából sportolási lehetőséget. Természetesen egyetlenegy javaslat sem teheti le úgy a voksot, hogy csak az egyiket vagy csak a másikat támogatja, csak az egyiket vagy csak a másikat szabályozza, de a prioritás számunkra egyértelmű.

A törvény tehát nem tükrözi, hogy a sport eszközeinek felhasználásával mit tudunk tenni a magyar nép egészsége, erkölcsi fejlődésének segítése érdekében. Nem tükrözi az európai sportchartában megfogalmazott azon elvet, mely szerint mindenkinek egyformán lehetőséget kell adni arra, hogy bekapcsolódjon valamilyen sporttevékenységbe. Számunkra, szabad demokraták számára pedig ez lenne a legfontosabb.

Köszönöm. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gémesi Györgynek, az MDF vezérszónokának.

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány gondolatot talán elmondanék az előző felszólalókkal kapcsolatosan, különösen azzal kapcsolatosan, hogy a sporttörvény tervezetét mikor jó tárgyalni, melyik időpontban. Én úgy gondolom, nagyon jó időpontban történik ennek a törvénytervezetnek a tárgyalása, tekintettel arra, hogy most vagyunk egy nagyon sikeres olimpia után, illetve a költségvetési tárgyalásnak egy olyan stádiumában, amikor szinkronba lehet hozni az ott megfogalmazottakat a költségvetés tervezetében meglévőkkel.

Egyetértek Baráth Etelével, aki azt mondta, hogy a politikának semmi köze nincs és nem is lehet hosszú távon a sporthoz, de azért valamilyen formában nekünk, politikusoknak kell valami rendszert kialakítani, ami alapján aztán végül is valóban át lehet adni bizonyos területeket az autonóm törekvéseknek.

A párbeszéd hiányáról Csizmár Gábor képviselőtársamhoz kapcsolódva csak annyit mondanék, hogy nem tudom, hány egyeztetés volt és azokon összesen hányan szólhattak hozzá ennek a törvénytervezetnek a vitájához. Én magam többször voltam többpárti egyeztetésen és a sportbizottság által szervezett fórumon is, ahol közel kétszázan voltak jelen és számosan hozzá is szóltak.

A túlszabályozással kapcsolatban pedig csak annyit mondanék rövid reakcióként, hogy ez a törvénytervezet magában foglal egy olyan szándékot is, hogy a sportrendezvények biztonságát rendezi. Ezzel tíz paragrafus foglalkozik.

Emlékezzünk vissza, hónapokon keresztül arról beszéltünk, hogy csináljunk egy önálló törvényt a sportrendezvények biztonságáról. Ez most beépült ebbe a törvénytervezetbe. Azt gondolom, hogy így persze a paragrafusok száma egy picivel több, mint ha adott esetben ez nem épült volna be.

Vagy például a doppingkérdés: Világosi Gábor képviselőtársam jelezte, hogy ezzel kezdődik a törvényjavaslat. Tudomásul kell venni, hogy a dopping nem csak az élsportot érinti! A dopping legalább ugyanolyan veszélyes, mint a drog kérdése. A dopping a második-harmadik vonalban kontrollálatlanul működik, és ezt nagyon keményen le kell szabályozni, hogy a következő sportológenerációt megvédjük tőle. Szerintem tehát nagyon jó helyen van az a doppingkérdés ebben a sporttörvénytervezetben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány napja aludt ki az olimpiai láng. Azt gondolom, hogy mindannyian örömmel szemléltük mind az olimpikonok, mind a paralimpikonok sikerét, és azt hiszem, hogy ez az öröm még tart, és remélem, hogy az a lendület a sporttal való kapcsolódásban az egész magyar társadalom tekintetében most is megvan, ami velünk volt három héten keresztül, amikor néztük azokat a sikereket, amelyek kapcsán a nemzetek sorában a magyar nemzet a 13. helyet érte el. De hogy mi van a siker mögött és mi látható ebből, ez hihetetlen nagy különbség! Hiszen maga a siker mögötti munka, az anyagi feltételek, a szakmai feltételek, a különböző lehetőségek nagyon szerteágazóak, és meggyőződésem, hogy a sporttörvénytervezet ezeket valamilyen formában szabályozva előrébb hozhatja azt a helyzetet, amiből aztán a siker születhet.

Persze, mi magyarok mindig aranyban és érmekben mérünk. Természetesen a törvény is tükrözi azt, hogy nem csak erről van szó, de azért az a csúcs. Azt hiszem, egy ország megítélésében, az országkép kialakításában elengedhetetlen az, hogy ez mindenféleképpen a magyar tradíciónak megfelelően alakuljon. Olimpia lesz a jövőben is, legalábbis úgy látom, hogy hihetetlen nagy népszerűségnek örvend a világ nemzeteinek sorában, tehát nekünk mindenféleképpen nagyon jó lehetőség a megméretésre és nagyon jó lehetőség az országkép pozitív alakítására, a nemzeti identitástudat erősítésére és sorolhatnám tovább.

Tehát ezzel az örömmel és a sikerből táplálkozó örömmel láttam neki én magam is a törvénytervezet tanulmányozásának és veszek részt ebben a munkában, és bízom abban, hogy képviselőtársaim is valóban a jobbító szándéknak megfelelően segítik majd kritikai észrevételeikkel, módosító javaslataikkal ennek a törvénynek a megszületését.

Az előzményekről már szóltunk, többen is szóltak az egyeztetések tekintetében. Azért hadd igazítsam ki a hatpárti egyeztetéssel kapcsolatos kérdéskört, hogy amikor az ember először kapja meg, akkor valóban előző nap kapja meg a törvénytervezetet, de a módosítások nem érintenek annyi paragrafust, hogy aztán azt ne lehessen átfutni akár egy vagy két nap alatt. Úgyhogy azért sántít egy kicsit az az érv, hogy mindig rögtön előtte kaptuk meg a törvénytervezetet, hogy vitatkozzunk róla. Holnap is reggel 9-kor egy hatpárti egyeztetés lesz; remélem, képviselőtársaim ott lesznek, és tudunk majd arról vitatkozni, hogy a módosítókkal hogyan tudjuk segíteni a törvény megszületését.

A régi törvényt én nem kritizálom. Azt mondom, hogy kinőtte a kereteket, és mindenféleképpen szükséges az új szabályozás, ami meggyőződésem, hogy előrébb viszi a sport területén a helyzetünket.

Néhány alapdolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik a szemlélet kérdése, amit a legfontosabbnak tartok ennek a törvénynek a kapcsán, hiszen 1990 óta átalakult körülöttünk a világ. A gazdaság újjászerveződése, a vállalkozások, a közép- és kisvállalkozások erőteljesebb megjelenése, akár a multinacionális cégek erőteljesebb megjelenése az országban, a nagyfokú autonómiára való törekvés és igény akár a civil társadalomban és a civil szervezetekben - mint ahogy a sport ennek egyik megjelenülése -, azt gondolom, szükségessé teszi azt, hogy ez a törvény megszülessen.

És szükségessé teszi az is, hogy a korábbi szabályozás nagyon sok mindent nem szabályozott, nagyon sok következménye volt ennek. Hadd említsem csak azokat a társadalombiztosítási adósságokat, amelyek fölhalmozódtak, és aminek következményét még a mostani költségvetés is és a jövő esztendők is viselik.

(11.10)

Évente közel 1 milliárd forinttal kell ezeket a korábban be nem fizetett pénzeket a mai költségvetésnek vállalnia.

Megjelent az igény az amatőr és a professzionális sport kapcsán, s valóban megjelent a hivatásos versenyzés igénye is. Ennek a kérdését is szabályozni kell, akár a versenyző védelme érdekében is. Tehát azt gondolom, nagyon fontos, hogy tiszta, világos viszonyokat teremtsünk ezen a vonalon is, hiszen vannak olyan sportágak, amelyeknél a hivatásszerű versenyzés egy iparághoz hasonló, folyamatos nettó adóbefizetője lehet ennek az országnak - ilyen a világ. Az egy dolog, hogy ez jó vagy nem jó egy sportember számára, de egy biztos: ha ez szabályozott és megfelelő formában működik, akár hosszú távú bevételeket is jelenthet ennek az országnak, és finanszírozhatja azokat a sportágakat vagy azon sportágak egy részét, amelyek akár preventív célból, a második-harmadik vonalban az utánpótlással, az ifjúsággal foglakoznak, akár az élbolyban vannak, de a reklámértékük, az eladhatóságuk jóval kisebb értékű, mint más sportágaké. Tehát a szemlélet kérdését emelném ki.

A másik a szerkezet kérdése. Sokan kritizálták, hogy különböző nemzeti sportszövetségek jönnek majd létre. Azt gondolom, a tervezet itt is tiszta, világos viszonyokat teremt. Azon lehet vitatkozni, hogy szükséges vagy nem szükséges, de semmiképpen nem tartanám centralizációs folyamatnak ezeknek a szövetségeknek a létrejöttét. Annál is inkább, mert én inkább azt emelném ki, ez nagyfokú decentralizáció, hogy ezek a szövetségek pénzekről fognak dönteni, és autonóm módon, a saját maguk szándéka alapján fognak megalakulni. És bizony komoly vitákat fognak majd megelőzni azok a döntések, amelyek kapcsán adott esetben a finanszírozást fogják napirendre venni. Tehát ebben a kérdésben egyrészt nem a centralizációt látom, hanem a decentralizációt, annál is inkább, mert itt nem a minisztérium a főhatóság, hanem azt gondolom, ennek a törvényességi felügyeletét az ügyészség fogja gyakorolni, s teljesen világos, hogy ez más rendszeren keresztül megy.

Pozitívan állok az előtt a szándék előtt, hogy a minisztérium szeretné minél jobban decentralizálni, és valóban autonómmá tenni ezeket a szerveződéseket. Az elindításhoz szükséges valamilyen formájú szándék, akár egy törvénytervezetben megfogalmazottak alapján.

Nem kívánok abba beleszólni, hogy a szakszövetségek továbbra is legyenek-e köztestületek vagy ne. Azt gondolom, elég világosan látszik akár a Magyar Olimpiai Bizottság, akár a három nemzeti sportszövetség kapcsán a köztestületi feladat, tehát hogy állami feladatot vesznek át. Azt gondolom, a szakszövetségeknél, a szakszövetségek működőképessége szempontjából nem ez a lényegi kérdés.

A finanszírozás tekintetében is úgy látom, hogy - az elmúlt két év finanszírozási technikájának megfelelően - a sporttörvény tervezete is tiszta, átlátható viszonyrendszert kíván megteremteni. Nekem mint sportembernek, vagy mint adott esetben egy helyi, kis szakosztály tagjának, vagy mint a Magyar Vívószövetség elnökének is az elmúlt években az volt az egyik fő problémám, hogy március közepén vagy áprilisban se láttuk, hogy ki milyen forrásokkal számolhat. S akkor még nemhogy nem láttuk, de nem is kaptuk meg időben a szükséges pénzeszközöket. Tehát úgy tűnik az elmúlt két esztendő kapcsán - és ezek konkrét eredmények -, hogy ezek is kezdenek tiszta és világos, mindenki számára átlátható formában megjelenni.

Nem úgy történik a finanszírozás, hogy X., Y., Z. felveszi a telefont, és azt kérdezi, van-e még pénzetek, vagy az egyik vagy másik akciónkra van-e most forrás. Ez korábban így nem volt jó, és konkrétumokat tudnék mondani, akár a vívószövetség tekintetében is, arra, hogy a korábbi vezetés még a '98-as átalakulás időszakában is milyen ajánlatokat tett, adott esetben amikor már megvolt a kormányváltás. Ennek nem szabad így működnie! Ennek világosnak kell lennie, tisztának kell lennie, és átláthatónak a többiek számára is. Ez igenis stratégiai kérdés, mert abban a pillanatban megszűnnek a tisztességtelen viszonyrendszerek a sporton belül, és ez így van jól.

Persze, egy ilyen rendszeren belül sérülnek érdekek, mert nincsenek meg azok a kontaktusok, amelyek alapján forrást lehet teremteni; ez bizonyos területen bizony fáj azoknak, akik ennek adott esetben a vesztesei. De a világ nyilvánvalóan ilyen.

A gazdálkodás tekintetében szintén nagyon komoly elszámolási rendszer van. Megint meg szeretném említeni a társadalombiztosítás 11 milliárdos tartozását, amit a sporttárca és a kormányzat örökölt, és amit minden évben törlesztgetünk, és még nem tudjuk, mikor érünk a végére. Tessék elgondolni, ha az 1 milliárd forint most felhasználható lenne akár az olimpiai műhely programjában, akár más területen, akkor mennyivel tudnánk megdobni a sportot a támogatások szempontjából.

Nagyon jó, hogy megmarad a sportágfejlesztési program. Az kérdés, hogy ebben milyen sportágak legyenek benne, hogyan és milyen formában oszoljon meg. Tehát úgy érzem, a két év tapasztalatát itt is fel kell majd használni. Az olimpiai műhely programjának kérdése, hogy a MOB-on, a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül történik a szakszövetségek effektív támogatása - ez is nagyon demokratikus és decentralizált gondolkodásmódra vall.

A sportösztöndíjrendszert nagyon tudom üdvözölni, annál is inkább, mert tanulásra serkent, de megmarad egy sportsegélyrendszer, tehát aki már kikerült a tanulásból, az se kerül az utcára, hiszen bizonyos sportágak valóban nagyon kemény felkészülést igényelnek, és ennek következtében, ha úgy tetszik, valóban egésznapos munkát.

A törvénytervezet egyik, hozzám és a szívemhez legközelebb álló javaslata az olimpiai és a paralimpiai járadék kérdése. Azt gondolom, ezzel mindannyian egyetértünk, ezt ki kell emelni. És amit ki kell emelni: az edzők is kapják meg ezt a járadékot, azok az emberek, akik a háttérben készítik fel ezeket a sportolókat. És amikor az ország büszkeségeként s nemzeti büszkeségünkként ott állnak a versenyzők a dobogó tetején, akkor az edző a háttérben van, csendes szemlélője ezeknek az eseményeknek. Nem is akar előtérbe kerülni; de hogy a törvény szabályozása kapcsán, valóban gesztusértékűen és effektíve is meg tudja kapni ezt a kis összeget, azt gondolom, ezzel senki nem vitatkozik.

Egy dologra hívnám fel a figyelmet, a sakkozók kérdésére. Ez módosító javaslatként talán be is fog érkezni. A sakkban tíz olimpiai érmesünk van, és ez nem tartozik a nyári és a téli olimpiai játékok közé. Tehát szeretném, ha a kormányzat ebben a dologban kompromisszumkész lenne, és ezt be lehetne tenni a törvénybe.

Az önkormányzati fejezet kérdése: nem félek attól a dologtól, hogy az önkormányzatok csődbe mennek. Nincs az az őrült önkormányzat, amelyik nem támogatja a helyi sportot; az más kérdés, ha nem támogatja, és ezzel nem segíti a településének azt a valóban egészséges, fiatalos lendületét, akkor nem fogják megválasztani. Tíz éve polgármester vagyok, és tudom azt, hogy ha a sport területén korrekt, nem túlzott igények... Mert a helyi önkormányzatnak nem az élsportot kell támogatnia, hanem elsősorban a létesítményeket, s helyzetbe hozni a település lakóit, megteremteni a sportolás feltételeit; azt gondolom, ebben az önkormányzatok és a polgármesterek mindenféleképpen partnerek, és semmiképpen nem hiszem, hogy ez hiányozni fog. Vita a kétharmados rész - politikai konszenzus kell hozzá, nyilván a hatpártin ez majd fel fog merülni.

Nagyon fontosnak tartom, és ezt hadd mondjam el, hogy volt sportnormatíva. Ha jól tudom, lakosonként 100 forint volt, '94-ig. '94 után megszűnt a sport kiemelt normatívája, beépült a településüzemeltetési normatívába. A településüzemeltetés, azt gondolom, nem tartozik a sport dolgához. Tehát azok, akik ebben a döntésben részt vettek, ne nagyon firtassák, hogy a sportnormatívával mi van, mert elvették.

A '90-'94 közötti kormányzat jó döntésével gesztus értéke volt annak a 100 forintnak, és aztán szépen beépült egy olyan normatívába, amely azóta egyébként csak csökkent; úgyhogy ez megszűnt. Tavaly volt az 1200 forintos normatíva, amelyik a délutáni diáksportra, a tanórán kívüli sportra volt felhasználható.

Végezetül, mert az idő nagyon kevés: a testnevelési órák számát a Magyar Demokrata Fórum is támogatja. Meg kell találni azt a lehetőséget, ami nagyon bonyolult - mert nem csak arról van szó, hogy a szándék van meg -, hogy ez valamilyen formában, ha nem is jövőre, de valahogy beépüljön majd akár a sporttörvénybe is.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Bognár László képviselő úrnak, a MIÉP vezérszónokának.

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A magam részéről meg vagyok elégedve az eddigi általános vitával. Egy nemzeti konszenzus remélhetőleg majd csak kicsikaródik a tisztelt Házból, képviselőtársaimból.

(11.20)

Nem akarom ismételni az eddigieket, inkább egy más megvilágításból mondanám el, hogy miért fontos ez a törvény. Az eddigi sporttörvényeket röviden értékelve, a mindennapos testnevelésről szeretnék hosszabban beszélni, és inkább az indokait, egy-két általános és néhány konkrét észrevételt tenni.

Most, 2000-ben Magyarország helyzete olyan, hogy a nemzet létszáma fogy, a várható életkor nem növekszik, az ifjúság egészsége, életvitele romlik. Parancsoló kötelezettségünk tehát, hogy a nemzet törvényhozó testülete, ez a grémium, a Magyar Országgyűlés a törvény erejével állítsa meg ezt a folyamatot. Ez egy sikoly, és erről szólt a Testnevelő Tanárok Egyesületének anyaga is - a kongresszuson is, ahol ott voltunk miniszter úrral -, amit önök mindannyian megkaptak.

A Magyar Igazság és Élet Pártja embereszménye programjainkban már '93-tól a kalokagathia, az ép testben ép lélek, tehát a mi törekvéseink alapgondolata szerint a társadalmi célkitűzéseinket csak testileg-lelkileg egészséges, edzett és munkabíró emberekkel lehet megvalósítani. Állítjuk, hogy az a jobb társadalom, ahol az emberek tovább élnek. Ez ma ránk, Magyarországra nem jellemző.

Kicsit nézzünk bele a sporttörvényekbe, az 1921-esbe, majd a 75 évvel későbbibe, az 1996-osba, majd a mostaniba. A '21-es törvényhez, engedje meg a tisztelt Országgyűlés, engedjétek meg, kedves képviselőtársaim, hogy néhány gondolatot felidézzek Bethlen István miniszterelnöknek az 1921. évi testnevelési és sporttörvénnyel kapcsolatban Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett szavaiból: "Kedves Klebelsberg! Hazánk súlyos helyzetéből folyó anyagi bajaink és az elharapódzott tömegbetegségek a nemzet testi egészségét is megtámadták. A magyar jövőnek tartozunk azzal, hogy minden erőnk megfeszítésével kiemelkedjünk ebből az állapotból, és testileg is épebb és erősebb nemzedéket neveljük. Ebben elsősorban a testnevelés és sport ügyének a felkarolása vezet, amely ekként most legfontosabb nemzeti ügyeink egyikévé vált." Ma is aktuálisak ezen sorok, ezért idéztem.

1921-ben megszületett az első testnevelési, illetve sporttörvényünk. Az a törvény akkor elérte a célját, és az akkori törvényalkotók előtt csak elismeréssel szólhatunk; jelesül vizsgázott az utókor előtt is az a törvény. Nem úgy 70 év után a második sporttörvény - 1921 és persze 1996 két évszám, két Magyarország, de mégis azonos nehézségekkel küzdött. A '96-os törvény, nevével ellentétben nem a sportról, hanem az Országos Testnevelési és Sporthivatalról, a szövetségekről, tehát a sportigazgatásról szólt.

Ha osztályozni kellene - összehasonlítva az 1921-essel -, talán a bejegyzés az lenne, hogy tornából felmentve a '96-os. És most elérünk a 2000-eshez, és remélem, hogy utódaink majd osztályoznak bennünket, és nem tornából felmentettként.

A mindennapos testnevelésről szeretnék egy kicsit hosszabban szólni. Mi Oxford és Cambridge titka? Mi a csodálatos nevelőeszköze? Megkapták, onnan vettem, kedves képviselőtársaim, mint amit önök is megkaptak, a kis füzetkét: a sport és a testkultúra. A két nagy ősi angol egyetem - tehát Cambridge és Oxford -, eltekintve tudományos kutatásaitól, elsősorban nem tanító, hanem nevelő intézet. Itt nem jogászokat, kémikusokat, doktorokat, biológusokat, hanem elsősorban embereket nevelnek. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre; és fölsorolnám ezeket: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettre készségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a fair play, a nemes küzdelem szabályaira.

Aki ezeket tudja, és akiből a lélek férfiasságát, az érdeklődést, az önállóságot és az alkotási vágyat nem verjük ki 12 vagy 17 évi örökös magolással, ijesztgetéssel és fenyegetéssel, az meg fogja állni helyét az életben is. Cambridge későn nyitja kapuit, nem korán reggel 6 órakor, nulladik órán kezdenek, korán zárja, déli egy órakor a tantermeit bezárja, és megnyílnak a sportpályák. Tehát Oxford és Cambridge titka, hogy itt elsősorban embereket nevelnek.

Tisztelt Ház! Rátérnék a mindennapos testnevelésre. Hozzászólásom célja annak a sikolynak a felerősítése, amit a Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete eljuttatott hozzánk - sőt, ott voltunk személyesen is -, amely figyelemfelhívás a sportban meglévő, de ki nem használt erőkre, egészségmegőrző és jellemnevelő értékek felhasználásra. Hiszen, még egyszer a sikoly: a nemzet fogy és beteg, csökken a népességszám, romlik az ifjúság egészsége, a katonai alkalmatlanság egyre erősebb, nemcsak a bevonulók fele - 60 százalékot említett kisgazda képviselőtársam az idei felmérés szerint. Ez a mi felelősségünk. Átlagosan tíz évvel rövidebb minden nyugat-európai lakosság átlagánál a magyar népesség élettartama - tehát ebből a szempontból kötelességünk.

A felmérések adatai alapján egyértelmű, hogy gyökeres változás nélkül nemhogy a sportnak nem lesz utánpótlása, de a nemzetnek sem lesz jövőt hordozó, egészséges emberanyaga. Ez fogalmazódik meg, és ezért fontos nekünk most ezt a törvényt meghozni.

Remélem konszenzus lesz, én is a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről örömmel veszek részt a hatpárti egyeztetésen, valamit ki kell találnunk, ha nem is pontosan ugyanazt és azokból, amit beadtak; módosító javaslatként szeretnénk bevinni, hogy minden tanítási napon tanórai testnevelésben részesüljenek a fiataljaink. Hiszen akkor lehet csak esélye ennek a nemzetnek, ha egy belátható időn belül lesz egészséges ifjúsága, ha ez megtörténik. Ellenkező esetben nem látunk remény erre - mondják a testnevelők. Súlyos szavak, még egyszer: ellenkező esetben nem látunk reményt sem erre.

Szent-Györgyi Albert is ezt említette. Engedjék meg, hogy megint egy 1930-as idézetet olvassak fel tőle, amelyet az országos testnevelési kongresszuson mondott: "A testnevelés a lélek és főleg a jellemnevelés leghatásosabb eszköze, foglalja el a helyet a szükségének megfelelő teljes mértékben az iskolai nevelés egész vonalán, mégpedig az ifjúságnak újabb megterhelése nélkül, tehát az értelmi nevelésre szánt oktatás és tanulási idő megfelelő csökkentése útján." - mondta Szent-Györgyi Albert 1930-ban.

Tehát történelmi pillanat van most. Mikor, ha nem most hoznánk meg ezt a sporttörvényt és ebben a mindennapos testnevelést? Bízom abban, hogy a nemzet törvényhozó testülete, a Magyar Országgyűlés ezt a történelmi pillanatot nem fogja eljátszani.

Néhány gondolat a Magyar Igazság és Élet Pártjától, általános észrevételek a többiekhez. Amit kedves képviselőtársaim említettek, azokat nem kívántam ismét előhozni. Azt viszont el kell mondanom, a tervezet alapján én is abban látom, hogy a magyar labdarúgásban jelentkező problémák megoldására tett kísérlet alapján készült ez el, és ez alapján próbálja a többi sportágat is szabályozni.

Nem akarom én sem elmondani hosszan, hogy hiányoljuk, hogy nem rögzíti a finanszírozás kérdését. A törvényjavaslat bevezetőjében utal a jogalkotó arra, hogy e törvénnyel a sport piaci típusú átalakításhoz kíván hozzájárulni. Ez a megfogalmazás azonban így nagyon tág. A sportnak csak egyes területeit lehet piacosítani. Erre elsősorban a hivatásos sport és a szabadidősport alkalmas. Már az élsportnak az olimpiai egyéni sportágakat alkotó része sem tud megállni a saját lábán piaci viszonyok között.

Észrevételezzük, hogy a tervezet több helyen ellentétes a társtörvényekkel, most nem sorolom föl, munka törvénykönyve, közhasznú szervezetek s a többi; tehát figyelmeztetnénk, nagyon fontos mindez, a jogharmonizáció szempontjából ezt végezzék el a tervezet készítői.

A tervezet nem veszi figyelembe a lakosság sportolási szokásait, az érintett korosztályok életmódját, szabadidős tevékenységét, anyagi lehetőségeiket teljes mértékben, nem épít a magyar sport hagyományait megalapozó egyesületi rendszerre, amely immár azért száz éve nagyon jól működik.

Nekem is lenne több kiegészítő javaslatom; ilyen az, hogy ne legyen kötelező végre az önkormányzatoknak helyi sportrendeletet alkotni, ugyanis ezt tennénk kötelezővé nekik ebben a rendeletben.

(11.30)

Mindezek ismeretében csak jobbító szándékkal néhányat még felsorolnék, mert ez a törvénytervezet a jelenleg hatályos törvénynél tartalmilag jelentősebb, kibővítve és jobbítva kívánja szabályozni a sport működését, szervezeti és szerkezeti kereteit. Ez tehát jó.

Azt viszont el kell mondanom - röviden és a társadalmi szervezetek bizottságának elnökeként kötelezően -, hogy a civil tevékenység megnyirbálása található az előterjesztésben. Egyik társadalmi szervezet a másiknak nem dirigálhat, azt nem irányíthatja, nem kötelezheti. Így például nem lehetséges az, hogy a közgyűlés kizárólagos joga meghatározni egy társadalmi szervezet elnökségének a létszámát. Ezt a törvény nem mondhatja meg. Kizárás vagy fegyelmi eljárás csak az alapszabálynak megfelelően történhet, nem szabad azt másképp tenni. Szintén a társadalmi szervezet kizárólagos joga meghatározni, hogy milyen funkcióba, milyen elnevezéssel és milyen feladatkörre vesz fel alkalmazottat, például technikai igazgatót. Szakosztályt a sportegyesület nem nyilváníthat önálló jogi személlyé, csak a bíróság; de valószínű, hogy ez a tervezetben rendbe fog jönni, rendezni fogják a jogharmonizációval együtt.

Még egy dolgot kiemelnék. A tagok a tagdíj megfizetésén túl a társadalmi szervezet tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek a civil szervezetekben, ebből következően annak az egyesületnek, amelyiknek adóssága van, nem lehet sújtani a tagjait vagy a versenyzőit a bajnokságból történő kizárással, a hivatásos sportolót az esetében kötelező munkavégzéstől való eltiltással. Ez nem lehetséges. Erre szerettem volna még felhívni a figyelmet.

A maradék utolsó percemben megszólal bennem a kisördög, noha tudom, hogy ez nem a részletes vita: a törvényjavaslat szerint az elnökségbe, a kuratóriumokba, az ellenőrző testületekbe 50 százalék nő kell. Ez olyan, mint egy MSZP KB-határozat (Sic!). Jelenleg nem rendelkezik a magyar sport ilyen számú aktív sportvezetőnővel. Amennyiben nem sajtóhibáról van szó, akkor is csupán ajánlás tehető. Javaslatunk: minimálisan jelölendő nők arányát lehet meghatározni. Megint elmondom, hogy az önálló társadalmi szervezeteknek a tagságuk jogosult eldönteni, hogy kiket - hány nőt, hány férfit és milyen korút - választanak a testületekbe.

Végezetül egy kicsit morbidnak tűnő dolog: a fogyatékosok nemzeti szövetsége segíti az utánpótlás-nevelést. A cél csak az lehet, hogy a jelenlegi fogyatékosokat minél nagyobb számban bevonják a rendszeres és szervezett sporttevékenység végzésébe. Egy társadalom célja semmiképpen sem lehet a fogyatékosok utánpótlásáról törvényileg gondoskodni.

Azzal fejezem be felszólalásomat, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja tárgyalásra alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot, amit remélhetőleg konszenzussal fogad el a tisztelt Ház, és azt is reméljük, hogy az utókor nem elégtelenre fogja osztályozni a mostani működésünket.

Köszönöm a figyelmüket, köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására a következő ülésünkön kerül sor.

13 óráig ebédszünetet rendelek el.