Felszólalás adatai

De abban már van, hogy az ehhez vezető út milyen, milyen módszerek és milyen eszközök legyenek, és itt nagyobb tárgyilagosságot kérnék a kormánypárti képviselőtársaimtól, mert valójában a deklaráció rendben van. De még mindig nem mondta el képviselő úr, hogy milyen veszélyei és milyen hiányosságai vannak ennek az előterjesztésnek, milyen gyengeségei vannak. Azt azért ne mondja ön sem, hogy egy ilyen előterjesztésnek nincsenek ilyenjei, hadd mondjam, hogy már Horváth János bácsi is mondott néhányat. Tehát próbáljuk meg így közösen egyet, kettőt.

(18.30)

A rend - képviselőtársam, nem mindegy, hogy milyen az a rend. Tehát az a rend, amilyen irányba megyünk a képzésben, hogy egy kaptafára akarunk és ilyen leegyszerűsített rendszerekben gondolkodni, ez nem helyes. Sokszínű, rugalmas, átlátható, átjárható és egymásra épülő rendszerekre nagy szükség van. Itt például olyan mondatok, hogy élethosszig tartó tanulás, annak a megalapozása, a képzésnek az egymásra épültsége, ezek a gondolatok mintha nem igazán jelennének meg hangsúlyosan ebben az előterjesztésben.

Tulajdonképpen ön említette a szakképzést. Arra azért nem igazán lehetünk büszkék, hogy ebben a három évben nem sikerült ezen a területen, mondjuk, lényeges előrelépést hozni, és ugyan mondjuk, hogy a cégek, a vállalkozók, a gazdálkodók, a kamarák, hogy milyen nagyszerű, hogy mondjuk, a kamara ebben így részt vesz, de azáltal, hogy a cégeknek 1,3 százaléka vesz részt ebben, ez önmagáért beszél. Mondhatnám azt is, hogy a duális képzés így nem működik, mert a cégek 98,7 százaléka ebben nem vesz részt, ez majdnem száz százalék, erre ne tessék azt mondani, hogy ez egy működő rendszer.

Azért ha megnézzük a statisztikát, a tendenciákat... - elfogadom a felnőttképzés jelentőségét. Én is ezt vallom. Ráadásul, ha ma megnézem a magyar szakembereket, mondjuk, középfokú szakembereknél egyharmad az iskolarendszerben szerezte a képesítését, kétharmad a felnőttképzésben. Ez is azt támasztja alá, amiben, azt gondolom, mind a ketten egyetértünk, de ha ez így van, akkor kérdezem én, hogy ez a magyar szakképzési irány, ami az iskolarendszerben elindult, ez a leredukált elméleti képzés, mennyire alapozza meg az újabb szakma elsajátítását, az érettségi megszerzését. És azt mondjuk, hogy gyakorlatilag a tankötelezettségi kor befejezését követően már felnőttképzésben gondolkodunk. Ugye? Hát akkor újabb szakmát, érettségit megszerezni már felnőttképzésben fog az az illető. Alapok hiányában, ilyen közismereti tartalommal, mint ahogy most van, ez papíron rendben van, deklarációk szintjén rendben van, de hogy a gyakorlatban ez nem fog tudni megvalósulni, azt szerintem önök is, gyakorló szakemberek, tudják.

Igen, a felnőttképzési törvénytervezet keretjellegű. De azért szeretnék itt is szóba hozni valamit. Azért az mégiscsak egy ellentmondás, hogy gyakorlatilag ennek a felnőttképzési törvénynek a színvonala tulajdonképpen kívánnivalót hagy maga után, hisz tulajdonképpen bizonyos szempontból még hivatkozik olyan rendeletekre, amiket majd később fognak meghozni. Arról nem beszélve, hogy igazán akkor lenne ez igazi, ha látnánk ezeket, de ugye ezeket nem láthatjuk. Gyakorlatilag ebben a törvényben hivatkoznak olyanokra, amit majd később fognak meghozni. Úgy gondolom, hogy ez is egy komoly probléma.

Úgy gondolom, jelenleg a kormányzat nem tudja megfelelő módon működtetni a felnőttképzési rendszerét, erre jött rá a kormány, és ezért inkább úgy döntöttek, hogy szűkítik a saját feladatvállalást és a saját ellenőrző szerepet - tessék megnézni, a törvénytervezetből egyértelmű -, másrészt azon a területen, ami megmarad, nagyfokú centralizációt valósítanak meg.

A felnőttképzési programok akkreditációja is átalakul, mondhatnám azt, hogy megszűnik - a korábbi értelemben biztos, hogy így van - arra hivatkozva, hogy az akkreditált képzési programok között nehéz az eligazodás. A kormány ezen erős centralizálással próbál megoldást találni. Lényegében megszüntetik az akkreditációs testületet, és azt kell mondjam, hogy ezt meg tudják valósítani mégis, egy tucat ellenőrt kell majd alkalmazni, ami a mostani közigazgatás-karcsúsítási és költségvetési helyzetben, azt gondolom, szinte lehetetlen, így a képzések ellenőrizhetetlenül fognak folyni a tanulók kárára.

A fogyatékosokkal kapcsolatos dolgot pozitívként említettem az imént is, és most is szeretném aláhúzni.

Önök az elmúlt időszakban gyakorlatilag leredukálták a közoktatást, a felsőoktatást visszafejlesztették, és most pedig a felnőttképzés rendszerénél a szigorú normákat felrúgják. Valójában ön minőséget mond, képviselőtársam, egyetértek. Deklarációban igen, de valójában megszüntetik a valódi minőségi követelményeket, és ezek az intézmények és a programok tekintetében is szemmel láthatók.

Ezáltal a tanulni akarókat rossz helyzetbe hozzák, és ellenőrizhetetlen tudás birtokába jutnak, megszűnnek az egységes követelményrendszerek a felnőttképzésben, mert a felnőttképzési törvény nem vonatkozik az egész felnőttképzési spektrumra. Gyakorlatilag ez megy a minőség ellen. Deklarációban nagyon jó, de a gyakorlatban nem. És a felnőttképzés egy részét, kimondva, ki nem mondva, az előterjesztés egyértelműen erről szól, ellenőrizetlenül hagyják. Úgy gondolom, hogy ez komoly problémát okoz. Eltűnik a társadalmi felelősségvállalás ebből a szektorból. Tulajdonképpen én ezt egy komoly problémának látom.

Néhány dolgot, mert a lényeg a részletekben rejlik, szeretnék még ennél konkrétabban kiemelni. Nem lehet egyetérteni azzal, hogy a nyilvántartásba-vételi kötelezettség megszűnik, mert ezáltal elveszítjük az utóbbi évek olyan fontos vívmányait, mint az átfogó nyilvántartás, a statisztika, a felnőttképzési szerződés és a képzési programok készítésének, valamint az előzetes tudásmérés végzésének kötelezettsége, a felnőttképzés egy jelentős szegmensének az esetében.

A rendszer az eredeti célok ellenére lényegesen bürokratikusabb, mint az előző, képviselőtársam sem cáfolta. A felnőttképzés szabályozási rendszere a felnőttképzés egészére vonatkozzon, ez fontos lenne. Gyakorlatilag ez most nem így történik. Az állami felnőttképzési intézmény jogszabályban meghatározott kötelező állami feladatai ellátásának keretében szervezett képzéseire nem terjed ki a törvény hatálya.

Nem lehet egyetérteni a szakértői rendszer kapcsán azzal, ami történik. Itt egy megkettőződés van, a hatósági és a kamarai. Tehát gyakorlatilag ez is átláthatatlanná, követhetetlenné és ellentmondásossá teszi a rendszert. Nem hangzott még el az eddigi megnyilatkozásokban, hogy mivel indokolják azt, hogy a vám- és adóügyek mellett csupán a felnőttképzés lesz az a terület, amely a vonatkozó EU-jogszabályok ellenére figyelmeztetés nélkül szankcionálja a kis- és középvállalkozások jogszabálysértését.

Erre hívtam fel a figyelmet, magam is egyetértek az ellenőrzés szigorításával, körültekintésével, és bizonyos értelemben a korábbi akkreditációs rendszer pontosításával, de például az, hogy egy kalap alá vegyünk mindenkit a felnőttképzésben, és a negatívumokból induljunk ki, azt gondolom, hogy nem biztos, hogy szerencsés.

Ráadásul a fogalmak nincsenek egyértelműen tisztázva, pontosítva. Van, amikor a fogalmak szűkebben vannak értelmezve. Ugye, a törvénytervezetnek van egy része, amikor fel vannak sorolva a különböző fogalmak, ott ellentmondások vannak a fogalmak kapcsán. Tessenek megnézni ezeket a fogalmakat: van, ahol szűkítetten értelmezik a kérdéseket, a törvény hatályát, és van, amikor egy más aspektusból közelítenek. Ez gyakorlatilag megint ellentmondás, és a hatályával kapcsolatban bizonytalanságot szül.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy túl sok kivételt tartalmaz az előterjesztés, ami nem szerencsés, és úgy gondolom, hogy ez megint megannyi ellentmondást jelent, a kiskapuk keresését jelenti, ahol különböző hivatalnokok majd elbírálhatnak különböző egyedi kérdéseket, nincsenek meg a korábbi testületi formák, és gyakorlatilag hivatali formában egy irodából el lehet majd dönteni különböző kérdéseket.

(18.40)

A biztosítékok kapcsán. Nem tudom, hogy a vagyoni biztosítékok kérdését mennyire tekintették át egy-egy ilyen felnőttképző cég kapcsán. Számos helyen megfogalmazódik, hogy például ilyenkor a felelősségbiztosítás kérdése lehet, hogy szerencsésebb lenne. Gondolom, hogy erre majd elhangzik valamilyen típusú vélemény ezzel kapcsolatban, mert azt gondolom, egy felelősségbiztosítással is el lehetne érni a kitűzött célokat.

Gyakorlatilag a büntetésekről, a szankciókról már szóltam. Én úgy gondolom, hogy ezek átgondolását mindenképp szeretném önöktől kérni.

Az előbbi hozzászólásomban is szóltam arról, hogy mennyire ellentmondásos ez az egész előterjesztés. Az előző, két törvénytervezettel ezelőtt a szociális szövetkezeti törvény vitája meg lett nyitva, és egy felnőttképzési résszel bővül az a törvénytervezet példátlan módon, tehát ma már egyszer tárgyaltuk a felnőttképzést, és ez értelmezhetetlen a jelen helyzetben, azt gondolom, mert most itt egy átfogó módosítás van, és a szociális szövetkezeti törvényben szintén kinyitják ezt a kérdést. Ez jogtechnikailag aggályos, nem szerencsés, mert egy témakörre két törvény ellentmondást szül, gondolom, önök is tudják ezt, követhetetlenné teszi ezt az egész rendszert, és ez megint a jogbiztonságra hívja föl a figyelmet, illetve annak hiányára.

Tehát végül is, hogyha ezt a gondolatmenetet próbálom újra pontokba szedni: szűkül a törvény hatóköre, azt gondolom, ez egyértelmű, és kérném, hogy ezeket gondolják végig, bár ahogy az előkészítettségét az előterjesztésnek látom, úgy gondolom, hogy ezekre elég kicsi az esély.

Engedélyezés lesz, gyakorlatilag ezeket ki lehet mondani, és nem akkreditáció a korábbi értelemben, ezzel tulajdonképpen önök azt mondták, hogy mert az túl bonyolult. Hát igen, egy testületi előterjesztés egy nagyobb nyilvánosság, az bonyolultabb, mint hogy egy szobában egy személy döntsön az engedélyezésről, amit képviselőtársam dicsért. Tehát ilyen értelemben azt gondolom, hogy ez kevésbé macerás, biztos azzal több probléma lett volna.

Ugyanakkor azért ez nem transzparens, nem átlátható. A nyilvánosság kizárása komoly problémákat vet föl, úgy gondolom, mint ahogy az a példa is, hogy nem véletlenül a felnőttképzési pályázatokkal kapcsolatban múlt év végén, ez év elején, januárban a sajtóban is komoly kritikák fogalmazódtak meg, hogy amióta önök kormányoznak, a felnőttképzési elnyert pályázatok precízen nem jelennek meg, abból nem lehet egészen pontos adatokat kikövetkeztetni, hogy aki elnyerte a pályázatot, miért ő nyerte el. Precízen nem jelennek meg a nyilvánosság előtt az ő paraméterei, hasonlóképp, mint az ezt megelőző időszakban. Tehát ez aggodalomra ad okot, és úgy látom, hogy ez a mostani engedélyezési, akkreditációs forma gyakorlatilag ebbe az irányba visz, ezt folytatja, nem transzparens, nem átlátható.

Köszönöm a figyelmet.