Felszólalás adatai

Az, hogy egyéni indítványként terjesztik elő ezt a javaslatot, egyrészt meglátszik a törvényjavaslat minőségén, az előbb erről Staudt képviselőtársam már beszélt. De hát a másik, hogy lássunk világosan: ennek az egész játéknak, amit itt űznek a parlamenttel két éve, hogy egyéni képviselői indítványokkal megvalósítják a frakciókormányzást, az a következménye, hogy sem közigazgatási egyeztetéseken nem mennek végig ezek a javaslatok, tehát nem lehet a megfelelő szakmai kontrollt biztosítani. Nincsenek hatástanulmányok, hacsak az nem hatástanulmány, hogy az önök oligarchái milyen törvénymódosításokkal járnak jól, azt nyilván előtte szépen kimatekolták a háttérben nyilván az egyik szünetben, amit elrendeltek a mai nap folyamán. (Dr. Apáti István közbeszól.) Nem hallottam. (Dr. Apáti István: Rácuppantál a szünetre, de jó.)

Harmadrészt...

ELNÖK: Képviselő úr, nagyon szépen kérem, hogy ne egymással polemizáljanak vagy folytassanak párbeszédet. (Dr. Schiffer András: Harmadrészt...) Bocsánat, képviselő úr, ezt még nekem el kell mondanom, hogy most Schiffer képviselő úrnál van a szó, majd Apáti képviselő úr megnyomja a gombot, és azonnal adok két percre hozzászólási lehetőséget. Most Schiffer képviselő úrnál van a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Harmadrészt pedig az, hogy egyéni képviselői indítványokkal kormányoznak, azt is jelenti, hogy a jogalkotási törvénynek, illetve a jogalkotásban való társadalmi részvételre vonatkozó törvényi előírásoknak nem kell érvényt szerezni, nyugodtan lehet mellőzni a különböző társadalmi egyeztetési folyamatokat. Nyilván ezt önök nyugodt lelkiismerettel megteszik, hisz a miniszterelnökük súlyos adómilliókból rendszeresen folytat konzultációt a néppel, tehát nyilván szükségtelennek tartják, hogy itt ilyen holmi kiemelt beruházásokról szóló törvényjavaslatokról társadalmi egyeztetéseket folytassanak.

Ha a mostani módosítás lényegét és romboló hatását meg akarjuk érteni, akkor viszont érdemes visszamenni magához az eredethez, a forrásvidékhez, 2006 tavaszához, amikor a 2006-os parlamenti választások előtt valamiért a Gyurcsány-kormány sürgős szükségét érezte annak, hogy ezt a gyalázatos törvényt behozza a Ház elé, és önök, fideszes képviselők ezt a törvényt a szocialistákkal kart karba öltve mint rendes kartellpártok megszavazták.

Abban a botránysorozatban, ami a második Gyurcsány-kormány idején keletkezett itt Sukoró, Sávoly és más egyéb beruházások tekintetében, ne legyen kétség, azért önök is felelősek. Önök itt úgy nyolcévezzenek ebben a ciklusban, hogy rengeteg olyan mutyiügy volt a megelőző kormányzati ciklus alatt, ami nem született volna meg, hogyha a kiemelt beruházási törvényt önök nem szavazzák meg a szocialistákkal kart karba öltve. Nyilván jó okuk volt arra, hogy ellenzéki pártként a 2006-os választások előtt a nevüket adják egy ilyen gyalázatos törvényhez.

Ez a törvény azért volt gyalázatos már a születése pillanatában, mert arról szólt már a kezdeti formája, hogy a mindenkori kormány - akkor éppen a Gyurcsány-kormány - anélkül, hogy elszámolással tartozna a magyar emberek előtt, indokolás nélkül egy rendeletben kiemeltté nyilváníthat bármely beruházást. Ez azt jelenti, hogy akkor, amikor a csókosoknak egyes üzleteit kiemeltté nyilvánítja egy kormány, legyen az egy udvari beszállító oligarcha vagy egy multinacionális cég, amely súlyos tárgyalásokat folytatott itt a Nándorfehérvári-teremben, akkor ezek a vállalkozások mentesülnek különböző "fölös körök" alól, amiket egy hatósági engedélyezési eljárás jelent.

Ez azt jelenti, hogy az a befektető, amelynek a beruházását a mindenkori oligarchakormány kiemeltté nyilvánította vagy kiemeltté nyilvánítja, a saját piacán versenyelőnyre tesz szert más vállalkozásokkal szemben. Azért tesz szert versenyelőnyre, mert neki annál a beruházásnál, amit a kormány anélkül, hogy indokolási kötelezettsége lenne, kiemeltté nyilvánít, sokkal rövidebb idő alatt lehet megszerezni az engedélyeket, és ezzel nyilvánvalóan gazdasági előnyt szerez. Az ilyen jellegű kedvezményezésekkel, mielőtt megszületett volna ez a kiemelt beruházási törvény, már akkor is az elmúlt 20 év fejlesztéspolitikai kényszerpályái erről szóltak: mindig a kormány közeli beszállítók, oligarchák, illetve a különböző multinacionális cégek jártak jól.

Ezért lett a magyar gazdaság egy kettészakított, kettéosztott gazdaság az elmúlt 20 évben, és önök, MSZP, illetve Fidesz, a kartellpártok ezt a kettéosztottságot konzerválták a kiemelt beruházási törvénnyel 2006-ban. Ez azt jelenti, hogy vannak egyesek, akiket a mindenkori kormány kiemeltté, különlegessé nyilvánít. Ez azt jelenti, hogy önök lemondtak már 2006-ban arról, hogy a magyar gazdaságnak ezt a tragikus kettéosztottságát kellene megszüntetni, és a helyi gazdaságot fejleszteni, a hazai kis- és középvállalkozók számára, a családi gazdaságok számára előnyt biztosítani. Önök erről lemondtak már ellenzékben 2006-ban.

Ugyanakkor, amikor ez a 2006. évi LIII. törvény megszületett, a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok idején a kiemelt beruházások esetén is az engedélyező hatóságok autonómiája fennmaradt. Ugyan kiemeltté lehetett nyilvánítani egyes beruházásokat, és az okvetetlenkedő állampolgárokat, akiknek egyébként az életvilágáról, az életminőségéről szól egy-egy gigaprojekt, ki lehetett zárni ezekből az eljárásokból, lehetett gyöngíteni a közösségi ellenőrzés lehetőségeit, de ezzel együtt az eljáró hatóságok többé-kevésbé azért autonómok maradtak, nem voltak politikailag utasíthatók. Hiába akart valaki kaszinóprojektet megvalósítani az előző kormányzati ciklus alatt, mégiscsak valahogyan, valamilyen módon bizonyos hatósági eljárásoknak alá kellett magát vetnie, és számíthattunk arra, hogy ezek a hatóságok legalább elvileg, legalább papíron a politikától, a kormánytól függetlenül bírálják el a különböző engedélyezési kérelmeket.

Ez a helyzet alapvetően megváltozott az elmúlt hónapokban. A Belügyminisztérium beterjesztett egy javaslatot, ami behozta ezt az úgynevezett koordinációs feladatot ellátó kormánymegbízotti intézményt idén tavasszal, és miután nem sikerült az oligarchák törvénygyárában eléggé fényesre csiszolni az ilyen koncentrációról szóló javaslatot, ezért voltak önök kénytelenek most újra a Ház elé hozni szégyenszemre államtitkárként, illetve miniszterként önálló képviselői indítványban újra a kormánymegbízottak státusát a kiemelt beruházási ügyekben.

Csatlakozni tudok csak az előttem szólóhoz abban, hogy a kormánymegbízott szerepe a hatósági eljárásokban vagy bizonyos hatósági eljárásokban, amiket a kormány kiemeltnek nyilvánít, egész egyszerűen egy közigazgatási nonszensz. Vannak első-, illetve másodfokú hatóságok, és a hatósági szervezetrendszer fölé egy politikai komisszárt telepítenek, és ez a politikai komisszár különösebben nem a nyilvánosság orrára kötött módon utasítgathat, nyúlhat bele hatósági eljárásokba.

(22.00)

Ez azt jelenti, hogy ha és amennyiben az Orbán-kormány vagy bármelyik következő kormány egy gigaberuházást kiemeltté nyilvánít, ebben az esetben a kormányzati politikai akarat irányítani tudja a hatósági eljárásokat.

Emlékeznek arra, hogy mit mondott a miniszterelnök 2010 júniusában innen a szószékről? Azt mondta, hogy vége lesz annak a világnak, amikor a magánérdekek felülírják a közösségi érdekeket. Na most önök pontosan ezt teljesítik ki. A hatósági eljárások arra szolgálnak, hogy közösségi érdekeket lehessen magánérdekekkel szemben érvényesíteni.

Akkor, amikor az előző törvénymódosítás kapcsán is azt vetettük fel önöknek, hogy olyan brutálisan rövidítik le a környezetvédelmi hatóságoknak a lehetőségeit, hogy nem lesznek alkalmasak arra, hogy a jövő nemzedékek érdekeit, a természeti erőforrások védelméhez fűződő érdekeket érvényesítsék pontosan azoknál a gigaberuházásoknál, ahol a legnagyobb ökológiai kockázatok vannak, akkor éppen erre utaltunk. Arra utaltunk, hogy a hatóságok kezéből kiveszik azokat a lehetőségeket, hogy hatékonyan a magánérdekek fölé helyezzék a közösségi érdekeket.

Tisztelt Országgyűlés! Ebben az esetben viszont önök praktikusan bejelentik azt, törvénybe foglalják azt, ami idáig Magyarországon törvénytelen volt, hogy politikai utasításokat lehet adni, hogyha egy kormánynak kedves beruházás kíván szárba szökkenni. Nem érdekesek sem az ökológiai érdekek, nem érdekesek a helyben élők különböző egyéb magánszempontjai, nem érdekes az, hogy egy-egy beruházás hogyan hat a helyi közösségek megmaradására; egy dolog érdekes: hogy a kormány közeli oligarchák előtt minél tisztábbra seperjék az utat. Erről szól ez a szégyenteljes törvényjavaslat. Ez pontosan felülírja azt, amit Orbán Viktor miniszterelnök 2010 júniusában a parlamentben mondott. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy politikailag utasíthatóvá teszik a különböző szakhatóságokat, amelyek a kiemelt beruházások ügyében eljárnak.

Szeretnék annyiban reflektálni Józsa képviselőtársamra, hogy ennek a törvénynek, amit eredetileg önök alkottak itt meg 2006-ban, semmi köze ahhoz, hogy mennyire befektetőbarát a környezet Magyarországon. Ez a törvény akkor befektetőbarát, ha befektetőknek azokat gondoljuk, akik a mindenkori kormányzatnak kedvesek, akár multicégek, akár udvari beszállítók. Szakítani kéne azzal a filozófiával, amit önök is képviseltek kormányon, meg a fideszesek is képviseltek kormányon, hogy a befektetőbarát egyet jelent azzal, hogy Magyarországon vannak a kormánynak kedves, kedvezményezett oligarchák, és azonkívül pedig a multinacionális cégeknek megfelelően kell a különböző kormányzati politikákat irányítani. Ez a fejlesztéspolitikai filozófia megbukott Magyarországon.

Olyan fejlesztéspolitikára lenne szükség, amelyik nem kiemelt beruházásokban gondolkodik, hanem abban, hogy hogyan lehet helyzetbe hozni a helyi gazdaságot. Én azt szeretném, hogy ebben az országban, ebben a parlamentben végre jöjjön el az az idő, amikor ha valaki befektetőbarát környezetről beszél, akkor nem a multicégekre gondol és nem az udvari beszállítókra gondol, hanem azokra a magyar vállalkozásokra, akik kevés pénzből próbálnak egyről a kettőre jutni, azokra a befektetésekre gondol, amelyek szervesen illeszkednek egy-egy helyi közösség természetes adottságaihoz. Ilyen fejlesztéspolitikára lenne szükség. Ez a törvény megsemmisíti egy ilyen fejlesztéspolitikai fordulat lehetőségét.

Mi ezért akarjuk ezt a törvényt úgy, ahogy van, kukába dobni 2014-ben az új Országgyűlésben. Ez a törvény akadálya annak, hogy Magyarországon a helyi gazdaság megerősödjön, akadálya annak, hogy visszaszorítsuk a politikai korrupciót, és nem utolsósorban akadálya annak, hogy kemény közösségi kontroll legyen az egyébként korlátokat aligha ismerő magánérdekek, tőkés érdekek előtt. Éppen ezért ez a törvény alapvetően rossz, hibás és káros Magyarországra nézve.

Az pedig, hogy törvénybe foglalják azt, hogy a kiemelt beruházási ügyekben eljáró hatóságok politikailag utasíthatóak legyenek, ez gyakorlatilag nem más, mint amit a Fidesz művel hosszú-hosszú évek óta. Önök, szemben a szocialistákkal, valóban nem szegik meg a törvényeket - önök a saját maguk képére formálják a törvényeket. A szocialistákat lehetett azzal vádolni, amikor kormányoztak, hogy adott esetben belenyúltak, nem feltétlenül törvényes módon különböző beruházásokba. (Dr. Józsa István: Ezt azért bizonyítani is kellene, képviselő úr.) Azért lehetett ezzel őket vádolni, mert voltak törvények, amik ezeket nem engedték meg. Önöket ezzel nem lehet vádolni, önök törvényesítik azt, ami az elmúlt húsz évben törvénytelen volt, hogy a kormányzati politika beleszólhasson engedélyezési eljárásokba. Ennek semmi köze a demokratikus kormányzáshoz, ennek semmi köze a közösségi érdekek érvényesítéséhez.

Köszönöm szépen.