Felszólalás adatai

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltás nagyon sok minden jót és sajnos nagyon sok rosszat is hozott a magyar egyesületi szektornak, hiszen az a változás, ami megtörtént, azt eredményezte, hogy nagyobb szabadsága lett az egyesületeknek, hiszen megszűnt a központi irányítás, megszűnt a központi akarat. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)

De ez nemcsak nagyobb szabadságot, nagyobb önállóságot hozott az egyesületeknek, hanem bizony sokkal több nehézséget is okozott a számukra, hiszen egyre nagyobb verseny alakul ki a forrásokért, egyre nehezebb, öldöklő küzdelem van azért, hogy az egyesületek hogyan tudják biztosítani a mindennapi működést, hogyan tudják biztosítani a magyar sportolók felkészülését. (Zaj. - Az elnök csenget.) És ez nagyon-nagyon fontos kérdés, hiszen Magyarország nagyon kevés dologban nagyhatalom, de a sportban egészen biztosan az, éppen ezért nemzeti érdekünk az, hogy ezt a felkészülést biztosítsuk, és hogy az egyesületeink továbbra is ugyanolyan eredményesek, ha nem eredményesebbek lehessenek, mint amilyenek az elmúlt években voltak.

Éppen ezért azt gondolom, elfogadva ugyan azt, hogy az államnak nem kizárólagos kötelessége az, hogy az egyesületeket anyagilag támogassa, de valahol mégiscsak nemzeti érdek, nemzeti felelősség az, hogy az egyesületek életét valamilyen formában megkönnyítse, segítse az állam, akár közvetett, akár közvetlen segítséggel.

És ezen belül fontos megkülönböztetni a vidéki és a budapesti egyesületeket, hiszen egy vidéki egyesület első ránézésre az egyik oldalról úgy tűnik, hogy kisebb szponzorszerzési vonzerővel, kapacitással rendelkezik, de a másik oldalról viszont sokkal inkább sajátjának érzi egy-egy önkormányzat, egy-egy helyi közösség azt az adott egyesületet, legyen szó egy szegedi, egy pécsi vagy egy nyíregyházi egyesületről, mint azokról a nagy múltú budapesti egyesületekről, amelyek ugyan egy-egy kerülethez kötődően működnek, de mégiscsak a nemzeti vagyon, a nemzeti sportvagyon részét képezik. Éppen ezért a budapesti önkormányzatok ugyan próbálnak segíteni, és ez a segítség egészen biztosan nagyon fontos, de mégsem tekintik a sajátjuknak, hanem azt mondják, hogy Magyarország érdeke akár a Fradi, akár az Újpest, a Honvéd vagy az MTK problémájának a megoldása és a kezelése.

Éppen ezért kérdezném az államtitkár urat arról, hogy milyen megoldást látnak a nagy múltú fővárosi egyesületek problémáinak a megoldására. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)