Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára berzenkedni fognak miatta, de szeretném újra az illetékesek figyelmébe ajánlani Fábri Zoltán felvidéki magyar író híres szociográfiáját. Ismét javaslom, olvassák el, mit is írt a csehszlovák fennhatóság alá kerülő kárpátaljai Bátyú településéről „Az éhség legendája” című könyvében. A trianoni országcsonkítás után a csehszlovák hatóságok elvették Lónyay gróf 3400 holdas birtokát, amiből 3398 holdat kiosztottak 75 csehszlovák telepes családnak ingyen vagy hosszú lejáratú kölcsönre, a falu színmagyar lakossága pedig kapott 2 hold földet 5 ezer koronáért temetőnek. Tehát megfosztották a közösséget az egyetlen valamirevaló erőforrásától.

Félreértés ne legyen, kérem, ne forgassák ki a szavaimat, nyilván nem csehszlovák telepeseknek juttatná most a kormány a földeket, de hogy nem is az adott közösség érdekeit, a magyar társadalom hosszú távú céljait, a vidék megmaradását szolgálja utolsó stratégiai kincsünk lenyúlása, az a földügyek körüli eddigi botrányok fényében egész biztosnak látszik. Mert mi is a helyzet? Mit hozott a rendszerváltás két és fél évtizede, mondjuk, szűkebb pátriámban, Somogy megyében is? Itt a földek nagy részét szintén vastag pénztárcájú, de mifelénk mégiscsak úgy mondanák, hogy „gyüttment” külföldi nyerészkedők kaparintották meg, sokszor piszkos zsebszerződésekkel. Olasz, osztrák, belga nagyurak kezében a vidék, ami nem csoda, hiszen bizonyos gyanús földügyekben még az ügyész és a hős elszámoltatási biztos keze is megremegett, s volt olyan eset, amikor majd’ 8 ezer hektárt sikerült országhódítóknak megszerezni 99 évre, hektáronként 10 forintért. Ahol pedig nem idegen ez az új földesúr, ott zömmel hazai „zrt.-Döbrögik” terpeszkednek.

Latin-amerikai típusú birtokszerkezet alakult ki, ami olyan messze van a kert-Magyarország gondolatától, de még a nemzeti vidékstratégia elképzeléseitől is, mint Makó Jeruzsálemtől. Mindezt megtetézte a földbérlet-pályázatok megyénken belül is több helyen botrányt okozó gyakorlata, hiszen Ángyán József 5. földjelentéséből pontosan tudhatjuk, Somogyban a földbérlet-pályázatok közel felét három nagy érdekeltség nyerte. De az is joggal verte ki a biztosítékot a babócsai gazdák körében, amikor a helyi zrt.-hez köthető, bizonyára jó kérges tenyerű pesti egyetemista leánykák jutottak földhöz.

A mezőgazdasági alapanyag-termelő monokultúrás nagybirtokok munkaerőt alig alkalmaznak, viszont az elmúlt pár évben a 12 dél-somogyi nagy agrár cégóriás 18 milliárd forintot kasszírozott csak földalapú támogatásból. Mennyit éreztek meg ebből az itt élő emberek? Hasznosulhatott volna-e jobban ez az irdatlan mennyiségű pénz? A falvak lakossága vegetál, és már a második generáció nő úgy fel a nyomorba süppedt kistelepüléseken, hogy az időszakos közmunkán kívül nem látták a szülőket dolgozni menni.

Nagyon kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy gondolkodjanak el ezen, hiszen önök is pontosan tudják, hogy mindez nemzetstratégiai kérdésnek is tekinthető, márpedig hogyha most a hűbéreseknek adják a földet, akkor elfogy az a bázis, amire a szociális vagy a demográfiai földprogramot alapozhatnák. Tudom, mindezek előadása szentségtörésként hat a kormánypárti padsorokban, hiszen volt már olyan fideszes képviselőtársam, aki ‑ idézem -egy­­szer így felelt nekem, ha valaki figyelmesen végighallgatta önt, meg úgy a lelkébe szállt volna, akkor közel állt volna szerintem hozzá, hogy felvágja az ereit. Ilyen gazdasági fellendülés és ilyen munkahelyteremtés Európában meg a világon nincs, mint Magyarországon. Ehhez képest ilyen véghalált improvizálni, ez elég nehéz, mondta Pócs úr.

Sajnos, én másként látom, de ha nem hiszik, járjanak utána, szívesen meginvitálom önöket egy dél-somogyi falujárásra. A vidéken megfigyelhető társadalmi katasztrófahelyzet fokozott állami szerepvállalást igényelne, tehát az állami földeket nem eladni, nem elkótyavetyélni kell, hanem azokat megőrizni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)