Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselő Úr! Szembenézett ön azzal a problémával, hogy az egyetemisták, főiskolások közel fele nem szerzi meg a diplomáját? A válasz: nem, egyetlenegy intézkedése sem irányult ennek a problémának az orvoslására. Szembenézett azzal a problémával, hogy diplomás pályakezdők tízezrei hagyják el az országot a jobb fizetés reményében? A válasz: nem, egyetlenegy intézkedése sem irányult e probléma orvoslására. Számos hasonló kérdésben juthatnánk ugyanerre a válaszra.

Az ön hibái miatt is rendkívül súlyos örökséget vett át a kormányunk 2010-ben, ebből a súlyos örökségből építünk most egy fenntartható és igazságos felsőoktatási rendszert. Ennek egyik eleme, hogy a hallgatókkal szerződést kötünk a felsőoktatási tanulmányaik elvégzéséről és annak finanszírozásáról. A hallgatói szerződés lehetővé teszi, hogy aki diplomát akar és képes szerezni, azok számára a képzési költségek kifizetése ne okozzon problémát. Az állam a hallgatói szerződésben vállalja, hogy a szerződéskötő fiatal teljes képzési költségét állja, a magyar adófizetők forintjait adja ezzel oda a pályakezdő fiatalnak; míg a diáknak csupán annyit kell vállalnia, hogy megszerzi a diplomáját és Magyarországon is fog dolgozni. A magyar munkavállalás a diploma megszerzését követő 20 éven belül a képzési idő kétszeresét elérő ideig kell hogy tartson, azaz az első 20 évből körülbelül 8-10 évet.

A hallgatói szerződés itthoni munkavállalásra ösztönzi a fiatalokat. Itt ösztönzésről van szó, emellett önköltséges képzésre is van lehetőség, és ehhez kapcsolódva a kormány bevezette a Diákhitel2-t, amely a teljes képzési költséget fedezi, és csupán 2 százalékos kamat mellett kell visszafizetnie a fiatalnak, ha már munkába állt. Ma a legszegényebb tehetséges magyar fiatal is nyugodt szívvel tervezheti a jövőjét itthon, hiszen a hallgatói szerződéssel és a diákhitellel biztosítva lesz számára tanulmányainak finanszírozása, valamint a mindennapi megélhetése.

(14.00)

Ezt az egyedülálló lehetőséget biztosítjuk ma minden magyar fiatalnak.

Tisztelt Képviselő Úr! Ahogy a magyar emberek többsége, úgy a kormány is kitart amellett, hogy egy fiatal, aki a teljes állami ösztöndíjas felsőfokú oktatásban vesz részt, ő befektetés az országnak. Képviselő úr, ön mégis ezzel szemben röghöz kötésről beszél. Tudja, ami önnek rög, az nekünk a hazánk. (Moraj az MSZP soraiban. - Lukács Zoltán: És ezt olvasni kell?) Nem, nem lehetünk érdekeltek abban, hogy egy közpénzből képzett fiatal hátat fordítson Magyarországnak, és akár egy egész életre más ország javára fordítsa mindazt, amit itthon tanult. A hallgatói szerződés garancia arra, hogy a magyar emberek kemény munkájából képzett fiatalok tanulmányaik után egy bizonyos ideig tudásukat annak a közösségnek a javára fordítsák, amelyik fizette a tanulmányaikat. Hasonló szabályozásra számos nyugat-európai országban van példa.

Tisztelt Képviselő Úr! Az alkotmányról, illetve az alaptörvényről engedjen meg még néhány szót. A Fidesz-KDNP-frakciószövetség arra tett javaslatot, hogy az alaptörvény rögzítse: a felsőoktatási tanulmányok állami finanszírozásának törvényi feltétele lehet a későbbi magyar jog által szabályozott munkavállalás. Az alaptörvény sem mondja ki a kötelező jelleget, csupán a szabályozás lehetőségét helyezi kilátásba. Azt, hogy pontosan milyen tartalommal fog a nemzeti felsőoktatási törvényben megjelenni ez a jövőben, a mai hallgatói szerződés majd hogyan változik, az a felsőoktatási kerekasztal ülésein is kerülhet végleges kialakításra.

Kérem, fogadja el a válaszomat. (Taps a kormánypártok soraiban.)