Készült: 2019.10.19.18:04:20 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 138 2003.06.02. 2:18  135-142

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Őszintén mondom, személyesen is több mint szomorú vagyok, hogy első parlamenti megszólalásomat ebben az ügyben kell megtenni. De ha meg kell tenni, akkor meg kell tenni.

Amit láttunk pénteken éjszaka - és az ön által felsorolt példákban is -, az nem a sportról szól. Amit látunk, az az erőszak nyílt tobzódása, és azt gondolom, hogy ekképp is kell hozzá viszonyulnunk. A történtek sokkal felháborítóbbak, veszélyesebbek annál, minthogy most azon lamentálhatnánk itt közösen, hogy talán nem került volna minderre sor, ha példának okáért az Európa Tanács 1985-ben e tárgyban elfogadott egyezményét 1990-ben nemcsak aláírjuk - ez 12 éve volt -, hanem a belső jog részévé tesszük. 13 év alatt ezt egyetlen kormány nem tette meg. Nem fogok amiatt panaszkodni, hogy a rendőrségi törvény 1999-es végrehajtási rendelete teremtette meg azt a helyzetet, amikor ezen rendezvények rendfenntartása magánfelelősséggé vált. Nem fogok arra sem panaszkodni, hogy a beléptető rendszer installálása, bevezetése nagyon sok technikai és pénzügyi ok miatt nem következhetett be. Sőt, azt sem fogom elmondani, hogy 1998-99-ben Páva és Bakonyi képviselő urak önálló törvényjavaslatot nyújtottak be annak érdekében, hogy mindez megelőzhető és megakadályozható legyen, de nem történt meg ennek a javaslatnak a parlamenti tárgyalása.

A kormány most mit tehet? A kormány először is kész arra, hogy megadjon minden segítséget a ligának a szurkolói kártya bevezetéséhez. A kormány kész arra, hogy felülvizsgálja azt a szabályozást, ami a közrend fenntartását magánfelelősséggé teszi. Harmadrészt a kormány kész arra, hogy megvizsgálja, milyen büntetőjogi vagy büntetőeljárás-jogi szabályokat kell felülvizsgálni, ha kell, annak érdekében, hogy a pályákon rend legyen. Ennek érdekében bizottság kezdi el a munkáját mai nap Páva Zoltán vezetésével, amely jövő péntekre teszi le a javaslatát. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 142 2003.06.02. 0:37  135-142

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Köszönöm a képviselő úr felajánlását. Köszönöm azt a megjegyzését, mely szerint ebben az ügyben nem elsősorban pártpolitikai alapon kell együttműködnünk, és örömmel látom, hogy a ligával, az MLSZ-szel, a szóban forgó egyesületekkel az elmúlt két-három napban a helyzet súlyosságának megfelelő együttműködés jött létre. Remélem, hogy egypár héten belül az őszi fordulókezdésig sok hatékony intézkedést tudunk tenni annak érdekében, hogy az, amit pénteken láttunk, még egyszer ne következhessen be. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 206 2003.06.16. 1:56  203-206

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőház! Képviselő Úr! Igen, megvalósulhat a sportcsarnok; a feltételekről, az időpontról, az építés módjáról természetesen beszélnünk kell még egymással.

Amit a kormány ígért, azt teljesíteni fogja. Ma egy nagy program fut az országban, azt úgy hívják, hogy stadionrekonstrukciós program, 20 stadion, amelyből 13 folyik éppen most. További négy pályázat kerül kiírásra a következő hónapokban, ebből júliusban három. Egy műfüves pályák építésére, több mint 4 milliárdért; egy következő, amely segítségével már meglévő sportlétesítményeket lehet majd felújítani önkormányzatoknak, egyesületeknek; egy harmadik, amellyel magánberuházásokhoz, sportcélú beruházásokhoz fogunk kamattámogatást adni; egy negyedik szeptemberben, amellyel meglévő sportlétesítmények akadálymentesítéséhez adunk támogatást, több mint 1 milliárd forintért.

Hiányzik ennek a programnak egy következő eleme, az, amiről ön is beszél, hogy legalább régiónként legyen egy olyan sportcsarnok, olyan uszoda, amely nemzetközi versenyek megrendezésére is alkalmas, és amely bázisa lehet a régió sportéletének. Úgy látom, hogy Szombathelyen sok minden alkalmas arra, hogy ilyen beruházás ott megvalósuljon. Azon dolgozunk, én személy szerint is és a kormány is, hogy ennek az anyagi feltételei létrejöjjenek. Remélem, hogy a következő hónapokban a részletekről is meg tudunk állapodni. A válaszom: igen.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 88 2003.06.23. 3:43  85-90

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Biztosítom a képviselő urat, hogy lesz nyár idén nyáron, bár meg kell mondanom, hogy ehhez egészen biztosan sem a kormánynak, sem a kormány egyetlen tagjának sincs köze. Viszont ahhoz, hogy ez a kormány pár tízezer fiatalnak, gyermeknek sok örömet hozzon, hogy egy élhetőbb világot teremtsen, ehhez már van, van hozzá köze az adófizetőknek, van hozzá köze a magyar költségvetésnek.

Idén gyermekek táboroztatására összesen mintegy 700 millió forintnyi központi költségvetési forrást biztosítunk - ez négy nagy pályázati rendszeren keresztül került szétosztásra. Ezek közül az egyik, amelyet ön is említett, amely a kormány legutolsó, júniusi első kormányülésen hozott döntésével van összhangban, amely szerint folytatva a tavaly nyáron megkezdett programot, idén tízezer hátrányos helyzetű gyermek nyaraltatását, táboroztatását finanszírozza a kormány. Ennek a programnak a közbeszerzési pályázata ezekben a napokban kerül kiírásra, július végétől augusztus végéig kerülhet sor az egyhetes programok lebonyolítására.

Ezen túlmenően a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium pályázati rendszerében két további pályázatot írtunk ki, melyek elbírálása a tanév befejeződéséig megtörtént. Az egyikben 183 millió forinttal támogattunk táboroztatási szándékokat, az elbírálásnál előnyben részesítettük a természetes kisközösségek pályázatát, akik tehát 30-40 főt vittek el, a valamilyen fogyatékkal élőknek a pályázatát és a hátrányos helyzetű térségekből érkezőknek a pályázatát. Ezzel egy-egy 30-40 fős közösség 300-400 ezer forintnyi támogatást kapott, felülről pedig ennek az összegnek a mintegy ötszörösében, 1,5 millió forintban korlátoztuk az adható pénzek maximumát, annak érdekében, hogy a nagy ernyőszervezetek méltánytalanul sokat ne vehessenek ki ebből a rendszerből. Hasonló elven működött a regionális ifjúsági tanácsok táboroztatási pályázata, amelyre összesen százmillió forint támogatást különítettünk el és nyújtottunk. Jelenleg is nyitott a negyedik pályázat, amelyre ifjúsági szálláshelyek rekonstrukciójának, felújításának szándékával lehet pályázni. Erre mintegy 130 millió forint áll rendelkezésre.

Összességében tehát ez a négy nagy pályázat adja ki a 700 millió forintot, ami mintegy 40 ezer gyereknek a nyári nyaralását teszi lehetővé kormányzati, államháztartási, költségvetési pénzek finanszírozásával, és ez összesen mintegy 300 ezer vendégéjszakát jelent. Azt gondolom, hogy többre van szükség, azt gondolom, hogy legalább ugyanennyi gyerek rászorulna még erre a pályázatra, sok a szegény gyerek, sok a rászoruló gyerek ebben az országban. Azt remélem, hogy a következő évben több pénzünk lesz erre, és hogy a pályázatok kiírásával és értékelésével nem kell megvárni a május végét, június elejét, hanem be lehet azt fejezni március-áprilisra.

Köszönöm a kérdését, képviselő úr. (Taps az MSZP soraiban.)

 

 

(13.40)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 134 2003.06.23. 2:06  131-138

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Képviselő Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni önnek és az ön által vezetett bizottságnak a jelentést, amelynek megismerését követően egy héttel ezelőtt, szerdán a kormány elfogadta a sportpályákon észlelhető erőszak és a futballhuliganizmus visszaszorításáról szóló rend és felelősség hét pontjában foglalt cselekvési tervet. Ennek egy-két mozzanatát foglalnám most össze.

Legelőször is elmondanám, hogy a kormány úgy gondolja, a sport áldozata mindannak a jelenségegyüttesnek, amiről itt beszélünk; azaz nem elsősorban oka, hanem szenvedő alanya annak az erőszaknak, ami a sportpályákon megnyilvánul.

A magyar kormány elfogadhatatlannak tartja, hogy a sportpályák egynémelyikén nyílt, nyilvános, szélsőséges politikai tüntetés zajlik hétről hétre. A kormány azt gondolja, hogy ennek visszaszorítása érdekében pontosítani és módosítani kell a büntető törvénykönyvnek a közösség elleni izgatás tényállására vonatkozó szakaszát, amire vonatkozóan az igazságügy-miniszter úr a javaslatát már előterjesztette.

Másrészről pedig azt gondoljuk, hogy a meglévő szabályok alkalmazásával viszont, ha kell, akkor a szabálysértési törvény, illetve a kapcsolódó rendeletek módosításával az elkövetett garázda cselekményekkel szemben a jelenleginél lényegesen nagyobb erővel, elrettentő erővel kell fellépni.

Harmadrészt: azt gondoljuk, hogy a rendőrségnek nagyobb szerepet kell biztosítani a pályák rendjének helyreállításában. Azt gondoljuk, hogy a sportot, nem pedig a sportból élő üzleti vállalkozásokat kell finanszíroznunk.

Befejezésül pedig: azt gondoljuk, hogy akkreditálnunk kell azokat a cégeket, amelyek magáncégek, és a pályák rendjének fenntartásában közreműködnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 138 2003.06.23. 0:57  131-138

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Szeretném a képviselő urat és a tisztelt Házat tájékoztatni arról, hogy a múlt heti kormánydöntésnek része volt az ön által is hivatkozott egyezmény magyar kihirdetése, és a kormány ennek érdekében a szükséges törvényjavaslatot ősszel a Ház elé terjeszti.

Másodsorban pedig abszolút világos a számunkra, hogy ebben az ügyben mindenkinek megvan a maga felelőssége: a kormánynak is, illetve a kormányon kívüli világnak is, egyesületeknek, sportolóknak, nézőknek. A kormány nem kívánja ez utóbbiaknak átvállalni a felelősségét - nem is tudja. A kormány, úgy látom, megteszi a magáét, de arra van szükség, hogy mindazok, akiknek bármilyenfajta szerepe van a sportban, hajlandóak legyenek vállalni azt a felelősséget, hogy a sportpályákon a sport, ne pedig az erőszak legyen az úr.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 208 2003.06.23. 2:08  205-208

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Elnök asszony, köszönöm a szót. Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A kérdésére megnyugtató választ tudok adni. Az a nemzeti drogstratégia, amit az előző kormány idején, 2000 decemberében a kormány lényegében egyhangúlag elfogadott, majd a drogstratégia elfogadását követően létrejött intézményi világ, például a Kábítószerügyi Koordinációs Tanács, biztosítja, hogy Magyarország Európában lényegében mindenhol elfogadott és elismert módon tegye a dolgát a kábítószer-fogyasztás megelőzése, az ahhoz kapcsolódó felvilágosítás, megelőzés területén.

 

 

(15.30)

 

A magyar drogstratégiát és az intézményrendszert a különböző európai értékelések, mint az EMCDDA vagy a mini Dublin-csoport mind kifejezetten kedvezően ítélték meg. Azok a módosítások, amelyek már a Medgyessy-kormány ideje alatt bekövetkeztek, lásd a büntető törvénykönyv módosítását, a korábban eldöntött, jó irányú folyamatok kiteljesítését jelentik. Megalakultak és jól működnek a kábítószerügyi egyeztető fórumok - mintegy 70 községben, városban találunk ma ilyet.

Most kerül a kormány elé a kábítószer és kábítószer-függőség európai megfigyelő központjának munkájához csatlakozó magyar nemzeti kábítószer-adatgyűjtő információs és kapcsolattartó központ felállításáról szóló tervezet. A Medgyessy-kormány a tavalyi évben, az idei költségvetésről szóló döntés kapcsán, a drogstratégia végrehajtására külön 1 milliárd forintot rendelt. Úgy látom, hogy jó irányú és kedvező folyamatok vannak, nincs ok aggódni, Magyarország ezen a területen készen áll az uniós csatlakozásra.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 198 2003.09.08. 6:21  197-201

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Európa Tanács 1985. augusztus 19-én fogadta el a sporteseményeken és különösen a labdarúgó-mérkőzéseken megnyilvánuló nézői erőszakról és a nem megfelelő viselkedésről szóló egyezményt, ennek immár tehát mintegy tizenöt éve. Ehhez az egyezményhez Magyarország 1990. április 18-án csatlakozott, de sajnálatos módon mind a mai napig késlekedett az egyezmény kihirdetésével. Ennek a kötelezettségnek tesz eleget a mai napon a Medgyessy-kormány azzal, hogy a törvényjavaslatot kihirdetésre terjeszti be a tisztelt Háznak.

A hivatkozott egyezmény meghatározza azokat a legfőbb intézkedéseket, amelyek meghozatala és foganatosítása a nézőtéri erőszak megelőzése és visszaszorítása érdekében szükséges. Az egyezményben foglaltak megvalósítása érdekében az aláíró államoknak gondoskodniuk kell arról, hogy először is az erőszakos megmozdulásokkal való szembeszállásra megfelelő rendfenntartó erők álljanak rendelkezésére; másodszor arról, hogy a nézők részéről megnyilvánuló erőszakkal vagy nem megfelelő viselkedéssel kapcsolatos cselekedetekben bűnösnek talált személyekkel szemben alkalmazzák a meglévő törvényeket, vagy szükség esetén ilyeneket alkossanak; harmadszor pedig gondoskodni kell arról, hogy a sportpályák tervezése és kivitelezése, a jegyeladás, valamint a sportpályák kommunikációs rendszerének kiépítése a jelenség megelőzésére és megfékezésére alkalmas legyen.

El kell mondjam a tisztelt Háznak, hogy a Magyar Köztársaság az egyezményben foglaltakat teljesíti, ezt a teljesítést a hatályos jogszabályok rendelkezései kellőképpen lefedik.

 

(19.10)

 

Különös tekintettel négy jogszabályt kell itt megemlíteni: a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvényt, a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt, a szabálysértésekről szóló 1990. évi LXIX. törvényt, illetve a sportrendezvények biztonságáról szóló 33/2001. számú kormányrendeletet.

Mindezeken túlmenően az idei tavasszal történtek rávilágítottak arra is, hogy bár jogi szabályozásunk és jogalkalmazásunk többsége alkalmas arra, hogy kellőképpen megfékezze, szükség esetén pedig megtorolja a jogszabályoknak nem megfelelő viselkedést (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), szükséges a hatályos jogszabályok egy részének olyan változtatása, hogy az garantálja a nézők és a sportolók kellő biztonságát, és garantálja a normasértés kellő megbüntetését.

Ennek megfelelően a Medgyessy-kormány idén nyáron az 1071/2003. számú határozatban döntött a nézőtéri erőszak, különösen a futball-huliganizmus megelőzése, illetve visszaszorítása érdekében megteendő intézkedésekről, így többek között olyan szakértő bizottságot hozott létre, amelynek feladata, hogy átfogó javaslatokat fogalmazzon meg a nézőtéren megnyilvánuló erőszak megfékezésével, felszámolásával kapcsolatban. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a bizottság megalakult, működését elkezdte.

Másodsorban szükségesnek tartjuk, hogy a fokozott biztonsági kockázattal járó kiemelt sportrendezvényekkel kapcsolatban a rendőrség szerepét megerősítsük a közrend fenntartásában. Az elmúlt hetek sportrendezvényei azt mutatják, hogy a rendőrség érti és tudja a feladatát, és levonta a tanulságokat velünk együtt közösen a tavasszal történtekből.

Mindezeken túlmenően a korábban idézett jogszabályok egy részének felülvizsgálatát is szükségesnek tartottuk. Ezek közül a kormány már módosította az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. számú rendeletet, amelyben új elemként jelenik meg a sportrendezvény rendjének megbontása és a sportrendezvényről kitiltás szabályainak megszegése. Azt reméljük, hogy ezen rendelkezés alkalmazásával elejét tudjuk venni annak, hogy illetéktelenek nézőtérre lépjenek be, vagy a nézőtérre idegen tárgyat hajítsanak be.

Másrészt pedig előkészületben van, és hamarosan a tisztelt képviselők elé kerül a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény közösség elleni izgatás bűncselekményének olyan irányú módosítása, amelynek következtében a sportrendezvényeken gyűlöletre uszító cselekményeket, megnyilvánulásokat elkövetőkkel szemben hatékony fellépés biztosítható. Mindezt azért tesszük, hogy soha senkinek ne juthasson eszébe, hogy politikai izgatás helyszíne lehet Magyarországon bármely sportrendezvény, hogy Magyarországon szélsőséges politikai indulatok keltésére lehet használni a sportrendezvényeket; mert Magyarországról nem fog több vonat indulni Auschwitzba.

Tisztelt Ház! Kérem, támogassák az egyezmény elfogadásáról szóló törvényjavaslatot a közös cél érdekében, hogy a sportesemények újra a sportról szóljanak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 14 2003.09.22. 4:50  11-14

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Elnök Asszony! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nincsen két társadalom. Nincsenek jók, és nincsenek rosszak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jókor voltak jó helyen.) Nincsenek jók, és nincsenek rosszak. Nincsenek külön felnőttproblémák és gyermekproblémák. Vannak problémáink, amelyeket vagy képesek vagyunk megoldani együtt, vagy nem.

Sokan azt gondolják Magyarországon, hogy létezik olyan politika, amely elkülönülten kezelheti a gyerekek, az ifjúság problémáját. Sokan azt gondolják, hogy lehet teremteni egy zárt világot, és ezt a világot a parlament falain belül lehet megkonstruálni. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Nem!) Nem, nem létezik ilyen világ, nem lehet ezt megteremteni. Azok a jelentések, amelyekről ön beszámol, arról árulkodnak, hogy a gyerekeink ugyanazokkal a nyomorúságokkal néznek szembe, mint mi magunk is: hogy nem tudunk nekik egy másik világot teremteni; hogy azok a fiúk és lányok, akik a felnőttek véleménye szerint csak egy új divatnak hódolva lefelé biggyesztik ajkukat, talán mégsem a divatnak hódolnak, hanem arról számolnak be, hogy soha korábban nem tapasztalt mértékben kedvetlenek, idegesek, azt mondják, hogy stresszben élik a világukat. A lányok nem egyszerűen tetszeni szeretnének a fiúknak, hanem nem tudják elleplezni, hogy szoronganak.

Kétarcú a mai ifjúság. Egyik oldalról nyitott és bátor; sokkal bátrabban él a mai világ minden lehetőségével, mint mi. De a bátorságuk mögött egy soha korábban nem tapasztalt törékenység van. Ez az a törékenység, amelyet összehasonlítva az új világ új lehetőségeivel, nem képesek feloldani. Stressz éri őket, és menekülnek a tudatmódosító szerep világa felé.

A gyerekek ügye fontosabb, mint a politikáé. A gyerekek ügye kevésbé alkalmas arra, hogy egymással párbajt vívjunk. Van, ami ennél sokkal alkalmasabb, lesz rá módunk még a mai napon is. Nem vitatva egyébként a mai ellenzék kormánypárti időszakában tett intézkedések jóhiszeműségét, mégis csak azt tudom mondani, hogy azok az intézkedések, amelyeket bevezettek, semmilyen tekintetben nem változtatták meg gyermekeink életét. Sőt, azok a folyamatok, amelyeket ők is kárhoztattak, folytatódtak tovább, sőt, rosszabbak lettek.

Ígérhetné azt bármilyen kormány, a miénk is, hogy megváltoztatja majd ezt a világot egy csapásra. A múltat végképp eltöröljük - mondanák nagyon sokan. Azt gondolom, ez nem fog menni; nem fog menni, mert vannak olyan területek, ahol a kormányok, a politikusok mozgástere és lehetősége szűk. Ilyen a gyerekek világa.

A gyerekek dolgában a politikusoknak kevesebb tér, lehetőség és felelősség adatik meg, mint a szülőknek. Nem szeretném azt mondani ebből a Házból szülőtársaknak, nagyszülőknek, hogy nyugodjanak meg, majd mi megoldjuk. Nem fogjuk tudni megoldani, ha belefeketedik valamennyi politikus, akkor sem fogja tudni önmagában megoldani. És hibázik és vétkezik minden olyan politikus, amelyik azt állítja, hogy majd ő fogja megoldani. Mert a szülőnek kell megkérdezni a gyerekét, hogy merre járt; kivel barátkozik; miért szomorú; miért sír; hol maradt el; kivel fog éjszaka találkozni, és nem aludni addig, amíg meg nem érkezik a gyerek.

A szülőnek kell észrevenni, hogy a gyereke másként néz a világra, mint nézett egypár hónapja - meg az osztálytársaknak.

Ha nem jön létre ilyen megállapodás szülők, felnőttek és a politika, a közélet viszonyai között, akkor pár év múlva ugyanezeket az interpellációkat tudjuk elmondani, és szemlesütve figyeljük majd az UNESCO újabb jelentését. Mert a gyerekeket nem zárt ajtók mögött verik csak meg; a gyerekek nem szigeteken élve lesznek áldozatai a felnőttek, helyenként a szülők erőszakának. A gyerekek közöttünk élnek, és nézzük közönyösen, hogy egyre romlik a helyzetük.

Szerintem a Medgyessy-kormány jókat tett. Azok, amelyeket ön mond, képviselő úr, mind, egytől egyig azt a célt szolgálják, hogy jobb legyen, könnyebb legyen ma gyereknek lenni; hogy kevesebben legyenek éhesek, amikor elmennek az iskolába; hogy ne legyen gond megvenni évkezdéskor a könyvet és a táskát. De ez nem lesz elegendő. Ez akkor lesz elegendő, ha a Medgyessy-kormány szándéka, növekvő felelősségvállalása találkozik a szülők, barátok, ismerősök, lakótársak növekvő felelősségvállalásával.

Azt hiszem, ha ez így lesz, akkor pár éven belül ebben az országban jobb, könnyebb lesz gyereknek lenni - az önök gyerekének is, meg az én gyerekemnek is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 82 2003.09.22. 4:04  79-85

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ízlelgetem a képviselő úr szövegét, ízlelgetem (Derültség az ellenzék soraiban.), és gondolkodom, hogy kire is gondolhat, amikor azt állítja (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy hatalmas magánvagyon megszerzése az egykori politikai kapcsolatokkal rendelkezőknek sikerült. (Dr. Répássy Róbert: De viccesek ma a miniszterek!)

Miközben ízlelgetem az ön interpellációját, eszembe jut egy fiatalember, aki tehetséges, senki nem vitatja, pártjának nagy becsben tartott politikusa (Selmeczi Gabriella: Lényegre!), és aki az elmúlt tíz évben tiszteletre méltó vagyon tulajdonosa lett, a XII. kerület egyik legdrágább negyedében 348 négyszögöles telket vásárolt, 50 hektár Felcsúton, Tokaj-Hegyalján újabb hektárokkal gyarapodtak 2002-ben. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Ez a válasz?!) Azon gondolkodom, hogy mennyit érhet 380 négyszögöl a Sváb-hegyen. (Dr. Répássy Róbert: Biztos nem 3 milliárdot! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Ne ordíts! - Az elnök csenget.) Nem tudom megmondani, hogy mennyit érhet, de azt tudom, hogy a szomszédok… (Dr. Fónagy János: Ennél már nem tudtok lejjebb menni! - Dr. Répássy Róbert felé:) Rosszul tetszik lenni, képviselő úr? Vegye be a gyógyszert! (Dr. Répássy Róbert Gyurcsány Ferenc felé mutatva: Ön! - Derültség a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) De azt tudom, hogy a XII. kerület szomszédos kerületében a (Dr. Répássy Róbert: Felháborító!) kerületi önkormányzat nyilvános árverésen egy hasonló telket az elmúlt napokban 120 millió forintért adott el. Gondolom, hogy ez kellően hatalmas vagyon ahhoz, hogy a szóban forgó politikust hatalmas vagyon birtokosának tudjuk.

Nagy vagyon-e vajon a Felcsút melletti 50 hektár? Nem tudhatjuk (Közbeszólás az MDF soraiból: Saját magadról beszélj!), de hogyha a Zsámbéki-medencét érintő fejlesztések, amelyekről a szóban forgó politikus hivatali idejének utolsó hónapjaiban tudomást szerzett, elérnek odáig, ahol ő éppen vásárolt hivatali idejében egy kis telket, bizonyára még többet fognak érni. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Azt kérdezi tőlem a képviselő úr, hogy vajon hány bányász élhetett ezekkel a lehetőségekkel. (Derültség az MSZP soraiban.) Képviselő úr, nem jó felé kapiskál, ez a bányász dolog, én azt mondom magának, a maga pártjában nem jó. (Derültség, taps az MSZP soraiban.) Eszembe jut egy bányavállalkozó, akiről hogy, hogy nem tudomást szerzett az ország, aki sajtótudósítások szerint (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) 1998-2000 között 371 milliós árbevételét 726-ra növelte, vagyonát meg megháromszorozta. Azt tudom magának mondani, hogy vannak bizony szerencsés bányavállalkozók ebben az országban. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Bizonyára apa és fia jó időben volt jó helyen, mint ahogy azt maga állítja. (Derültség, taps az MSZP soraiban.)

 

 

(15.20)

 

De ha mindez nem lenne elég, drága képviselő úr, ha mindez nem lenne elég, akkor a kezemben van a magyar rendőrség nyomozásmegszüntető határozata, amely szerint a stadionbeléptető rendszer megvásárlásakor, amelynek összes bekerülési értéke a könyveink szerint 4 milliárd meg egy pici az ön párttársa által kiválasztott vállalkozó 1,6 milliárd forintot tett zsebre - 1,6 milliárdot. Én is azt gondolom (Dr. Répássy Róbert: Ez nem 3 milliárd!), hogy vigyázni kell az állami vagyonra (Szijjártó Péter felé fordulva:), és azt mondom magának, képviselő úr, hogy szerintem nem jó az, ha a saját párttársait ilyenbe keveri, mert ismerem a maguknál lévő fegyelmet, ebből baja lesz még egyszer, meglátja. (Nagy taps az MSZP soraiban.)

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 54 2003.10.06. 4:09  51-57

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Elnök Asszony! Képviselő Úr! Szívesen válaszolok a képviselő úr kérdésére. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Halljuk!) Szívesen válaszolok, még akkor is, hogyha két héttel ezelőtti válaszomat kimerítőnek, kielégítőnek találom, úgy, miként a parlament többsége is kielégítőnek találta. (Moraj az ellenzéki sorokban.) De hálás vagyok önnek, hogy lehetőséget biztosít, hogy újabb három és fél percben megvitassuk a kilencvenes évek Magyarországát, megvitassuk, hogy milyen országot csináltunk itt mi közösen, tizenegynéhány millióan. (Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Az ön értelmezésében, képviselő úr, Magyarország a jó és a rossz küzdelméről szól; az én értelmezésemben és a koalíciót adó pártok értelmezésében Magyarország a jóravaló emberek jóra törekvéséről szól, arról a törekvésről... (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Répássy Róbert: És a pénz jó dolog!) Arról a törekvésről (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy jusson több a családoknak, hogy lehessen jobb ruhában járatni a gyereket, hogy legyen több egészség, hogy legyen több reménység arra (Dr. Répássy Róbert: És több pénz!), hogy a magyar parlamentben - mindazon túl, hogy időnként önök úgy viselkednek, mintha nem a parlamentben lennének - az ország felelős vezetői majd arról is fognak gondolkodni és dolgozni, hogy hogyan lesz ebből egy élhető, szerethető Magyarország. Szerintünk erről kell hogy szóljon a magyar politika. (Moraj az ellenzéki padsorokban. - Taps az MSZP soraiban.)

Én Magyarország kilencvenes éveinek világát úgy látom, hogy újra és újra mindegyikünk arra törekedett, hogy több reménységet és boldogságot teremtsen családjának. Arról szólt a kilencvenes évek Magyarországa, hogy több sikert, több gazdagságot érjünk el. Ezért indult el... (Derültség és nagy taps az ellenzék soraiban. - Az elnök csenget. - Tállai András: Ez bejött!) Ezért indult el sok százezer ember.

Ahol én lakások százezreinek megvásárlóját látom, önök ott kommunista összeesküvést látnak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jó példával kellene elöl járni!) Ahol én mezőgazdasági vállalkozók százezreit látom, önök ott kommunista összeesküvést látnak. Ahol én sikeres szállodatulajdonosokat látok, önök ott kommunista összeesküvést látnak. (Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ahol önök a gonosz birodalmát látják, én ott látok egy nagyszerű országot, amely tudja, hogy csak a saját teljesítményével juthat többre. Ahol önök az államot látják, én ott az embert látom - ez a különbség kettőnk között. (Taps az MSZP soraiban.)

Ha azt kérdezik, hogy kell-e szégyenkezni Magyarországon a sikerért, azt mondom, hogy nem. Ha azt kérdezik, hogy lehet-e Magyarországon tisztességesen boldogulni, azt mondom, hogy igen. Ha azt kérdezik - mert ne hallgassuk, el -, ha ön azt kérdezi, hogy én tisztességesen boldogultam-e, azt mondom, hogy mi az, hogy! Nagyon is, törvényesen és tisztességesen! (Derültség és nagy taps az ellenzéki padsorokban; közbeszólások: Bravó!)

Olyan országot szeretnénk építeni, amelyben mindegyikünk (Az elnök megkocogtatja a csengőt. - Dr. Répássy Róbert: Ezt két hét múlva is meg fogjuk kérdezni! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jó vagy, Feri!), legyen a pártszimpátiája ilyen vagy olyan (Az elnök ismét csenget.), azzal a nyugalommal kelhet mindennap, hogy tisztességét csak akkor vonják kétségbe, hogyha arra valakinek minden alapja megvan. És maguk, képviselő urak, az elmúlt időszakban ennek az ellenkezőjét tették.

(Szijjártó Péter felé fordulva.)

Képviselő Úr! Azt javaslom önnek (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Szégyelld magad!), hogy ne mindig a visszapillantó tükörbe nézzen (Dr. Áder János: Szégyen!), mert aki azt teszi, az előbb-utóbb karambolozni fog. (Közbeszólás az ellenzéki sorokból: Ne fenyegess!) És a McCarthyk országa véget ért.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 39 2003.10.20. 4:02  36-41

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! A gyermek eljövetele minden családban a legmagasztosabb örömök egyike. Új élet, új ígéret, többségünk saját maga életének be nem teljesült vágyait látja majd gyermekében megvalósulni.

Édesanyám, de gyanítom, sokunk édesanyja, amikor kedveskedni akart, azt mondta, hogy szemünk fénye, mondja ezt lányára, fiára. De van, amikor ez a fény elhomályosul, van, amikor a fény sötétségbe fordul.

Kósáné Kovács Magda itt a napirend előtti felszólalása kapcsán azt mondja, hogy Európában a gyermekek jogáról, általában is a kirekesztettséggel kapcsolatos történésekről hogyha beszélünk, akkor egy fogalom köré sűrítjük mondanivalónkat, ez pedig a társadalmi befogadás fogalma. De ahhoz, hogy lehessen társadalmi befogadásról beszélni, az kell, hogy ne legyen családi kirekesztés, mert ha megtörténik a családi kirekesztés, akkor a társadalmi befogadás intézményei, legyenek bármilyenek, már nehezen vehetik fel a harcot, nehezen küzdhetnek meg a problémával.

Négy nagy terület van, amelyről a kormány úgy gondolja, hogy dolga akad. Az egyik a jogi szabályozás kérdése, mint ahogyan ön is utalt erre, képviselő asszony, és amelyre válaszolt Bárándy miniszter úr. A második az intézményfejlesztés kérdése, a gyermekjogi, gyermekszociális intézmények fejlesztése. A harmadik, hogy a gyermekjogi, gyermekszociális, nem kormányzati szervezetek működését támogatjuk, együttműködését segítjük. A negyedik pedig, hogy személyes és társadalmi magatartást befolyásoló akciókat, kampányokat indítunk.

 

(14.40)

 

A parlamenti határozatot követően, szeptember elején a kormány döntött arról, hogy a következő év március végéig átfogó programot készít a gyermekbántalmazás, a családon belüli erőszak visszaszorítása érdekében. Ebben a munkában a fő koordináló feladatot Lévai miniszter asszony fogja elvégezni, és mint ahogyan napirend előtti felszólalásában jelezte, elindult az együttműködés az egyes tárcák között.

Konkrét kérdésére válaszolva - hogy tudniillik mit tesz a mi tárcánk ebben a folyamatban - két dologról szeretném tájékoztatni. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Az első: augusztus végén döntöttünk arról, hogy gyermekjogi miniszteri megbízotti intézményt hozunk létre annak érdekében, hogy kevesebb legyen a könny és több legyen a mosoly, hogy elkezdjen kialakulni annak az intézményrendszernek az alapja, amelynek a végén regionális képviselettel is rendelkezve, lesz egy olyan szakértői igazgatási bázisunk, amely nyomon kíséri a gyermekjogokkal foglalkozó intézkedéseink érvényesülését, és ha kell, felhívja a figyelmünket a további tennivalókra. Ezen pályázatra tizenhatan jelentkeztek. A pályázat elbírálása folyamatban van. A következő hetekben megtörténik a döntés a gyermekjogi megbízott személyéről.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szájer József, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

A második dolog pedig, hogy a következő év elején, együtt Lévai miniszter asszony kormányhivatalával “Ne bántsd!ö címmel olyan programot indítunk, amely felhívja a szülők figyelmét arra, hogy milyen módon kell a gyermekekkel lévő konfliktusaikat rendezni, és segít a gyerekeknek, hogy ha ebben a konfliktusban méltánytalanság éri őket, fordulhassanak intézményekhez, fordulhassanak a kormányhoz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 41 2003.11.10. 4:04  38-43

DR. GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ha a stadionrekonstrukciós programot szeretném jellemezni röviden, akkor azt mondanám, hogy a program az édes álom, keserű valóság négy szavával írható le. A programnak egy kivételével nincsen olyan eleme, amely kiállta volna akár a gyakorlat, akár az elmúlt évek próbáját. Mondom, egyetlenegy elem kivételével - ez az egy elem fontos kiindulópontja volt a programnak -, azaz, hogy hosszú-hosszú évtizedek után szükség volt arra, hogy a magyar labdarúgás szentélyeit, a stadionokat Magyarországon felújítsuk. De a jó szándék, mint oly sok más esetben, itt sem elég. A politikusnak nemcsak az a felelőssége, hogy felismerjen egy szükségletet, hanem az is, hogy ezen szükséglet bázisán reális programot alakítson ki, és azt hajtsa végre. Ez ebben az esetben elmaradt. A program hibáit hat pontban tudom összefoglalni:

1. Téves volt a programba bevont stadionok köre. Ha jól látom, nem történt más, mint a döntés időszakában az első két osztályban szereplő csapatok stadionjait vonták be a programba, ami nyilván egy több tíz évre kiható program esetén több mint felelőtlenség.

2. A program műszaki, pénzügyi megalapozottsága nem volt biztosított. Nem egy esetben, most legutoljára éppen Székesfehérváron, az ön választókerületében derült ki, hogy miután elköltöttünk 900 millió forintot, ahogyan a program előírta, a rekonstrukcióra, még több mint 400 milliót kell ahhoz költeni, hogy az UEFA-nak megfelelő minőségű stadion álljon elő.

3. A program, amely 20 milliárd forint elköltését tartalmazta, 1,7 milliárd forint értékben és mértékben kívánt magántőkét bevonni. Talán mondanom sem kell, hogy ebből semmi nem valósult meg, egy fillér magántőke nem jelent meg a rekonstrukcióban.

4. Az állami forrásokat, ami a terv szerint mintegy 13 milliárd forint lett volna, nem kis részben másra költötték. Így például a program pénzügyi fedezetének terhére több mint 400 millió forintért videomátrix táblát vásároltak, vagy a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság előkészítését finanszírozták meg belőle.

5. A tervben biztosított keretet fedezet nélkül lépte át több esetben a minisztérium. Ebbe a körbe tartozik a sokak által ismert beléptetőrendszer, ahol a 2 milliárd forintnál kisebb fedezet terhére több mint 4 milliárd forintért vásárolt a beruházó. Azt gondoljuk, hogy valóban ebben az esetben megvalósul a hűtlen kezelés büntetőjogi tényállása.

6. A beruházás és a beszerzés választott módja, azaz a minden mértéket túllépő centralizáció a szükségesnél és indokoltnál drágábbá tette a beruházást. Ezt azóta némely stadionnál, például Pécsen, nagyon jól látjuk.

A beléptetőrendszerrel kapcsolatban azok az önkormányzatok - összesen 11 ilyen van -, amelyek vállalták a beépítést és a későbbi üzemeltetést, térítés nélkül megkapják a beléptetőrendszert, és azok üzemben fognak állni. A fennmaradó rendszerelemeket a hivatásos labdarúgó ligával és a Szerencsejáték Rt.-vel egy nagy, országos központi jegyértékesítési rendszerbe foglaljuk, így megvalósulhat a program eredeti célkitűzése, és állami forrásokon kívüli forrást is be fogunk tudni vonni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 146 2003.11.17. 1:53  143-150

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ahhoz, hogy a kulcsos házak visszataláljanak régi feladatukhoz, legalább két dolgot kellett rendbe tenni. Részint tisztázni kellett ezen házak jogi helyzetét, és természetesen a felújításhoz pénz kell, pénz kell, és pénz kell.

A kulcsos házaknak sajátos jogi helyzetük volt: nem voltak sportlétesítmények, de nem illett rájuk a kereskedelmi szálláshelyekre vonatkozó szabályozás sem. Ezért egy hónappal ezelőtt a kormány önálló rendeletet hozott, és ebben szabályozta a nem üzleti célú közösségi szabadidős szálláshely-szolgáltatással kapcsolatos kérdéseket, ennek keretén belül a kulcsos házak üzemeltetési és minősítési feltételeit is.

Azok a kulcsos házak, amelyek ezen rendeletnek megfelelően február végéig regisztráltatják magukat, pályázhatnak a következő évben a felújításra, korszerűsítésre kiírandó pályázatokon. Ennek a pályázatnak három forrása lehet: részben megállapodás előtt állunk a Közmunka Tanáccsal, részben ilyen célokat is szolgálni fog a turisztikai célelőirányzat ifjúsági turisztikai célokra félretett 5 százaléka, részben pedig a saját fejezeti költségvetésünkben 135 millió forintot fogunk erre előirányozni. Tegyük hozzá, ez háromszor-négyszer annyi, mint amennyi erre a célra az elmúlt években ráfordításra került.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 150 2003.11.17. 0:42  143-150

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Az eddigi tapasztalat az, hogy a kulcsos házak használói, illetve az ezekhez kötődő egyesületek sokkal erősebben, szorosabban kötődnek saját tevékenységük intézményeihez, mint az Magyarországon általában szokásos. Az a pénz, amit erre fordíthatunk, éppen azzal a tenni akarással és azzal a munkával, amit a kulcsos házakat látogató emberek hajlandók befektetni a korszerűsítésbe, a többszörösére nőhet. Úgy látom, hogy jó helyre fog menni a pénz, és úgy látom, hogy olyan együttműködés alakulhat ki, amely más területre is példát tud mutatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 77 2003.11.19. 25:00  76-102

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország sportnagyhatalom, olyan sportnagyhatalom, amelyet az elmúlt években, de fogalmazhatunk napokkal a 6:3-as győzelem 50. évfordulója előtt úgy, hogy az elmúlt évtizedekben jelentős kihívások érik, és e kihívások hatására mondhatjuk, hogy egy kétarcú nagyhatalom jött létre.

Egyik oldalról ott vannak azok a világraszóló sportteljesítmények, amelyeket hogyha az ország méretével, lakosságszámával, gazdasági fejlettségével vetünk össze, akkor a világ első három helyezésének egyikét értük el az elmúlt években minden alkalommal: ismerik a magyar kajak-kenusokat, ismerik az úszóinkat, vízilabdázóink ragyogó sikerét, és hagyományosan ott vannak legjobb teljesítőink között a különböző vívósportágak is.

Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy hétköznapi sportolási szokásaink, a rendszeres testmozgás általános helyzete rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Ha az e tárgyban készült statisztikákat lapozgatjuk, akkor nem egy, ebben a különleges versenyben világbajnok-aspiráns országot látunk, hanem Európa utolsó harmadában elhelyezkedő nemzetet, ott elhelyezkedő társadalmat.

Vajon megoldhatja-e ezt a furcsa kettősséget, feloldhatja-e az e kettősségben ott rejlő feszültséget egy sporttörvény? Vajon gondolhatja-e bárki, hogy világbajnok kajakozónk, Kovács Kati, vagy Risztov Éva, aki végre most már aranyat szeretne nyerni ezüst helyett úszásban, Kásás Tamás, nemcsak a magyar sportszeretők, hanem nyugodtan mondhatom, a magyar lányok kedvence a vízilabdában, vagy éppen Nagy Tímea, a most már hosszú-hosszú évek óta ragyogó teljesítményt nyújtó vívónk jobban fog sportolni a sporttörvénytől?

Őszintén szeretném azt mondani mindnyájuknak, hogy igen, itt a kezünkben a megoldás, jobban fognak sportolni, jobb eredményt fognak elérni - de lássuk be, nyilvánvalóan ez nem fog így történni. A sporttörvény a szükséges eszközök egyike, ráadásul azon eszközök egyike, amelyet az állam alkalmazhat, és lássuk be, hogy az államon kívül a magyar sport világának rengeteg független szereplője van.

Egyetlenegy példát hadd mondjak, ami talán a legbeszédesebb: a magyar sport világában különböző becslések szerint egy évben 100-150 milliárd forint fordul meg; a következő évi sportköltségvetésben, amelyet már előterjesztettünk a tisztelt Háznak, a sportköltségvetés főösszege 16 milliárd forint. Bárhogy is számolunk, ez azt jelenti, hogy minden hatodik-tizedik forint származik az államtól, ezért hát muszáj komolyan vennünk azt, hogy egy osztott felelősséggel, osztott szereposztással állunk szemben, de amely osztott felelősség és szereposztás semmilyen tekintetben nem kérdőjelezi meg az állam kiemelkedő, semmi mással nem pótolható szerepét. Állami szerepvállalás nélkül nincsen sport, nincsen sport a testnevelési és diáksportban, nincsen sport, vagy legalábbis könnyen és mindenki számára elérhető sport a szabadidősportban, és minden bizonnyal nincsen nemzetközileg is versenyképes élsport.

Az állam szerepe - mint utaltam rá - legalább háromelemű. Az egyik, hogy szervezze azt a társadalmi egyezséget, azt a megállapodást, amely arról szól, hogy hol húzódik meg a magán- és a közfelelősség határa a sport világában, és hol húzódik meg az állami szerepvállalás határa a sport nagyvilágán belül, mit támogat és mit nem, milyen eszközöket vesz igénybe milyen célok elérése érdekében. Ha egy szóval akarjuk megfogalmazni: tehát mi az a nemzeti sportstratégia, amelyet az állam mint egy ilyen egyezségnek, egy ilyen nemzeti sportstratégiára vonatkozó egyezségnek a legfontosabb szervezője, kezdeményezője, minden bizonnyal végső megfogalmazója érvényesnek talál?

Az elmúlt egy évtizedben nem volt Magyarországnak nemzeti sportstratégiája. Ha végiglapozzák az elmúlt parlamenti ciklusok, a harmadik köztársaság parlamenti ciklusainak jegyzőkönyveit, akkor abban izgalmas részmegfogalmazásokat fognak találni, hogy mire kellene kiterjedni egy ilyen stratégiának.

Választhattuk volna azt az utat ebben az esetben is, hogy ezzel kezdünk. Van egy fontos ok, ami miatt nem volt szabad megtenni: a sport nagy autonómiával, nagy önmozgással, függetlenséggel rendelkező társadalmi alrendszer. Ebben egy új stratégia megfogalmazása a magyar sportélet számára, az egész magyar társadalom számára kiemelt jelentőséggel bíró olimpia előtt minden bizonnyal olyan vitákat indított volna el, amely azt vonta volna maga után, hogy energiát veszítünk, hogy többet töltünk el tárgyalótermekben, mint amennyit pályán vagy éppen a pálya szélén. De el kell mondjam önöknek, azt gondolom, hogy nem fogjuk tudni megspórolni ezt. Ha vége lesz az olimpiának, a sportszervezetek, sportvezetők, sportolók, politikai tényezők 2004 őszétől le kell hogy folytassanak egy fontos vitát, hogy merre tovább, magyar sport a XXI. század elején. Mi ebben a vitában kezdeményezően fogunk részt venni, de tartózkodni fogunk minden olyan megfogalmazástól az olimpiáig, amely zavarhatná a felkészülést.

A második eszköze ennek az állami szerepvállalásnak maga az a szabályozás, amely a sportolók, szervezetek, azok intézményei jogállását, az állam, az önkormányzatok sporttal kapcsolatos feladatait szabályozza. Különböző példák vannak itt Európában: sokszor, sokan elmondták, hogy döntően Franciaország, Spanyolország, Olaszország rendelkezik átfogó sporttörvénnyel, más országok, mint Németország, Nagy-Britannia nem; olyan nem átfogó jogi szabályozással rendelkeznek ezen utóbbi országok, amelyek részkérdéseket szabályoznak, például sportfinanszírozást.

Mi e tekintetben eldöntöttük ezt, ha igen messzire nyúlunk vissza, akkor 1921-ben, amikor a testnevelésről hoztuk az első törvényt, majd később '96-ban, aztán 2000-ben, azaz van egy törvényünk, amely törvénynek mindennap ki kell állni a gyakorlat próbáját, helyenként a megerősítést, helyenként a kritikát. Medgyessy Péter kormánya kormányprogramjában azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az éppen hatályos törvényt több ok miatt - erre majd vissza fogok térni - pontosítani, módosítani fogja. Azaz ma már nem választás lehetősége, miután itt van ez a közös jogi egyezségünk, normánk, a törvény, hogy foglalkozunk-e vele vagy sem.

A harmadik állami eszköz a finanszírozás kérdése. Ebben a vitában is nagyon sokszor előfordult, hogy törvény helyett a sport finanszírozásáról beszéltünk, a sporttörvény vitájakor a költségvetési törvény vitáját akartuk lefolytatni egymással. Természetesen én azt tudom javasolni, és azt is javasolom, hogy szorítkozzunk a törvény vitájára, és csak zárójelben jegyzem meg, hogy úgy látom, hogy a sporttevékenységre fordított állami szerepvállalás az elmúlt négy évben folyamatosan növekedett.

(13.30)

Ezek közül a különösen erős képviselettel, lobbierővel rendelkező versenysport állami támogatása megkétszereződött. A 2000. évi 900 millió forintról a következő évben 1,8 milliárd forint lesz a versenysport állami támogatása, amelyen felül önálló soron jelennek meg utánpótlásra, szabadidősportra, létesítményfejlesztésre vonatkozó tételek.

A magyar szabályozás és az európai normák kapcsolata rendezett és tiszta. Az Európai Unió lényegében Maastrichtig a sportnak csak egyetlenegy vonatkozását tartotta fontosnak szabályozni: ez az üzletszerű, profitérdekelt, versenyszerű élsport világa. Ott pedig az Európai Unió alapelveivel összhangban, az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad mozgásából kiindulva azt mondta, hogy igaz ez a sport területére is, és be kell tartani a különböző versenyjogi megállapodásokat.

Maastricht után aztán elfogadásra került az Európai Sport Charta, amelynek fő irányai tekintetében - ilyen a sporthuliganizmussal kapcsolatos európai normák, szándékok, direktívák rendszere, az antidopping-szabályozás, a fair play szabályozás - már a jelenlegi magyar szabályozás is megfelel, nincs ebben hátralékunk. És miután nincsen európai közös sportjog, közös politika - majd lesz az új alkotmány 182. §-ában -, ezért azoknak a felvetéseknek, amelyek a vitában előfordultak, hogy tudniillik az uniós csatlakozás majd egy új kihívással fogja szembesíteni a magyar sport szabályozását, én a megalapozottságát nem látom. Ezt egy logikai, teoretikus megjegyzésnek és feltételezésnek tartom.

Bejárta a sportszabályozás ebben a szemléletben azt az utat, amelyet önmagában megtett a sport, történelmi, klasszikus tradícióitól a modern, jelenlegi megjelenési formájáig. A sport eredetileg az egyéni önkifejezés, a teljesítmény összemérésének, a test és a lélek egészsége megőrzésének az eszköze, és nagyon sokáig lényegében nem is volt más. A sport múltja ebben a legerősebb. Lényegében a huszadik század közepéig a sport ekként létezik, lassan megjelenik mellette a szórakoztatás, és ezen a szórakoztatóiparon fölépül egy új világ: a sport üzleti jellege, üzleti valósága. Majd az utóbbi éveknek, azaz a harmadik nagy fázisnak a kialakulása érhető tetten akkor - és ez már az európai uniós közös logika és közös szemlélet -, amikor a sport több, mint az egyéni önkifejezés eszköze, több, mint az egészségmegőrzés eszköze, több, mint médiajelenség vagy üzleti vállalkozás; a sport a demokratikus normák elsajátításának az egyik legjobb eszköze, a szabálykövetés megtanulása, az együttműködés szabályozott formáinak megtanulása, a versengés demokratikus normáinak elsajátítása, azaz a demokratikus közösség megformálásának az egyik legfontosabb eszköze. Ebből a felismerésből táplálkozik az is, hogy a következő évet az Európai Unió a sporttal való nevelés - de itt a nevelést általánosan kell értelmezni - évének tekinti. Ez a fő programja az Európai Uniónak. Építünk egy közös új világot, és ezen új világ normáinak elsajátítására a sport kiválóan alkalmas, azaz nemcsak a versengésnek, hanem a közösségformálásnak is az eszköze.

Miért kellett módosítani a törvényt? - kérdezhetnék jogosan a képviselő urak és a képviselő hölgyek. Elsősorban három ok miatt. Először is azért, mert ma, amennyire látom, senki által nem vitatottan, a ma hatályos törvény oktalanul túlcentralizált és túlszabályozott volt.

Másodsorban létrehozott egy olyan túltagolt intézményrendszert, amely egyébként sehol Európában nem létezik. A köztestületek és közalapítványok magyar rendszere éppen azt teszi nagyon nehézzé, hogy kifejezésre jusson a sport egységes, megbonthatatlan, egymással sok-sok szálon összefüggő bonyolult belső valósága és világa. Mintha egymással versengene itt a három nagy pillér - de az intézményrendszer maga is ezt erősíti -, a testnevelés, a szabadidősport és a versenysport, miközben mindnyájan elismerjük, hogy ezen pillérek harmonikus együttműködése a záloga a magyar sport hosszú távú sikereinek. De miközben ezt állítjuk, az ezt szolgáló intézményrendszert nem tettük alkalmassá ennek az egységnek a kifejezésére.

A harmadik ok, amiért változtatnunk kellett, hogy bizonyos rendelkezései végrehajthatatlanoknak bizonyultak a gyakorlatban. Ilyen például a megyei közigazgatási hivatalokra alapozott sportinformatikai rendszer bevezetése.

E három ok az, ami miatt a változásra sor került, és a következő célok azok, amelyeket a változások során követtünk.

Természetesen szerettük volna kijavítani azokat a döntően technikainak tekinthető hibákat, amelyek a ma hatályos sporttörvény eredeti elfogadását követő nagyon gyors, több mint harminc ponton történt módosítását követően is még benne voltak a törvényben. Ezeket a módosításokat senki nem vitatja, tegyük hozzá.

Szeretnénk deregulálni ezt a törvényt. A százegynéhány szakaszból kevesebb, mint nyolcvan szakasz lesz, a bekezdések száma még tovább csökken, és ha figyelembe vesszük, hogy hány alacsonyabb rendű jogszabály fog majd elkészülni, akkor azt mondjuk, hogy ezek száma is jelentősen csökkenni fog, azaz mindegyikben az fejeződik ki, hogy tudniillik növekedjék a sportszervezetek és a sportolók szabadsága és jogvédelme. Ne szabályozzuk az állam eszközeivel azt, amit nem kell szabályozni! Ne próbáljunk meg egységes szabályt ott teremteni, ahol nem kell egységes szabályt teremteni! Túl sok fajta sport, túl sok fajta szervezet és szövetség van együtt jelen, csínján kell bánni az egységes szabállyal. Ahogy az előző vitában az egyik képviselő úr elmondta, hogy túlszabályozás az, ami fenyegeti az akkor napirenden volt törvényt, itt is az a veszély fenyegetett bennünket, hogy a túlszabályozás több gondot okoz, mint amennyit megold.

Harmadszor: szerettük volna megteremteni a sportért viselt közös felelősség intézményrendszerét.

Negyedszer: a kimagasló sportteljesítmény elismerésének fokozására bevezetjük “a nemzet sportolójaö kitüntető cím adományozását, az olimpiai járadékra jogosultak körét kibővítjük, és a fogyatékkal élő sportolók számára nyújtott járadék összegét pedig megemeljük. Ez egy fontos csomagja a törvénynek.

Nagyobb törvényi összhangot kívántunk teremteni a sporttörvény és más kapcsolódó törvények között, így a közoktatási törvény, az adótörvény és a munka törvénykönyve között.

Végül pedig átláthatóbb, egycsatornás finanszírozást szerettünk volna kialakítani, amely hosszú és régi küzdelme a sportirányításnak. Ez volt a szándéka már az én elődeimnek is. Ezzel a sporttörvénnyel, úgy látom, ezt sikerül majd megtenni.

Fel szeretném hívni a figyelmet összesen két fontos, konkrét dologra. Az egyik, hogy a sportszervezetek közé beemelésre kerültek a sportegyesületek és a sportiskolák. Ezzel kiküszöböljük azt az egyoldalúságot, amely indokolatlanul jellemezte a ma hatályos törvényt. A sportegyesületek vállán épült fel történelmileg is a magyar sport, a sportegyesületekben lévő szakosztályokban jön létre az a teljesítmény, amely végül a magyar sportot jellemzi.

 

(13.40)

Ezért a sportegyesületek kirekesztése a sporttörvényből indokolatlan volt, illetve a közös szándék, az utánpótlás-nevelés megerősítése, abban a fokozott állami szerepvállalás kiteljesítése indokolja, hogy a sportiskolákat is bevonjuk a sportszervezetek körébe.

A második konkrét megjegyzésem - hiszen a vitában lesz majd mód szakaszonként is megvitatni a törvényt, talán most nem ez a legfontosabb, amit meg kell tennünk - a sportbiztonság, a sportpályák biztonságának az ügyében megváltozott kormányzati álláspont. Miért vitatnánk, erre hatással van az elmúlt pár hónap vagy elmúlt pár év tapasztalata. Ma azt látjuk, hogy bizonyos sportrendezvények és bizonyos sportpályák nem alkalmasak vagy csak korlátozottan alkalmasak arra, hogy örömteli időtöltést, szórakozást, sportélvezetet nyújtsanak az odalátogató embereknek és családoknak.

De hát a sport maga a szórakozás. Maga az az élmény, hogy osztozunk a sikerben. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor a sport egy funkcióját elveszíti. De azt is látjuk, hogy ezt a biztonságot megteremteni ma már nem lehet az állam nélkül. Ha pedig nem lehet, akkor nem kell hezitálni, ez is az a pont, ahol egyezség van egyébként, úgy látom, kormánypártok és ellenzék között, akkor ki kell mondani, hogy a fokozott biztonsági kockázatú sportrendezvényeken az állam feladata a biztonság, a közbiztonság megteremtése.

Végül a rengeteg sok vita és egyeztetés, amelyet lefolytattunk, és amely talán még ezekben a percekben is záróakkordként folyik a felsőházi teremben, a törvényről szóló nyílt nap keretében, azok alapján úgy látom, hogy a következő vitás pontok vannak. Van olyan észrevételtevő, aki szeretne egy sokkal átfogóbb, alapvetően egy új sportstratégiát szolgáló sporttörvényt. Ezt természetesen a korábban elmondottak alapján nem tartottuk lehetségesnek és indokoltnak ezen a ponton, ugyanakkor már annyi minden feszítette ezt a törvényt, hogy nem lehetett várni az új törvénnyel, ugyanakkor viszont a törvény kinyitja a sport világát, tehát alkalmassá teszi majd arra, hogy befogadja mindazokat a törekvéseket, amelyeket egy új nemzeti sportstratégiában megfogalmazunk. E tekintetben jó időben előrementünk.

A második vita a pénzről szól. A sporttörvény kapcsán nagyon sokan szerettek volna állami garanciát kapni, hogy a sport állami, önkormányzati finanszírozása ilyen mértékű lesz vagy ilyen eszközökkel, például különböző adókedvezményekkel lehet elérni. Ebben ma, úgy látom, nincs olyan egyezség sem a kormánypártokon belül, sem, ha történelmileg nézzük, a mai ellenzék és a kormánypártok között sem, amely ilyen garancia nyújtását jelenti. Általában is egyébként arra megy a költségvetésről való gondolkodás, hogy minél kevesebb olyan eleme legyen a költségvetésnek, amely hosszú távon betonoz be pozíciókat. Sokkal fontosabb, hogy átlátható legyen, kövesse a társadalmi változásokat, és a közöttünk lévő mindenkori egyezségben formálódjanak ezek a pozíciók.

Ez nem azt jelenti, hogy nem kell több pénz a sportra. Sokkal több pénz kell a sportra, sőt az államtól lényegesen több pénz kell a sportra. Az elmúlt évhez viszonyítva a következő évben egyszer 3 milliárd forinttal lesz több pénz a sportra, egyszer pedig a Sportarénára fordított 4,6 milliárd forinttal lesz több pénz a sportra, azaz 7-8 milliárd forinttal költünk többet 2004-ben, mint 2003-ban.

Az utolsó vitapont természetesen az, hogy formálódik egy, a sport egységes világát is megtestesítő, és egységes felelősséget megtestesítő intézményrendszer, ez a jelenlegi status quo bizonyos sérelmére történhet csak meg. Osztozniuk kell a felelősségben azoknak, akik eddig a felelősségből többet viseltek, azokkal, akik bejelentkeznek ebbe. Úgy látom, hogy a viták egy része arról szól, hogy miért kell osztozni, miért kell együttműködni másokkal, miért nem maradhat csak a miénk a döntés joga, miközben több szereplője van ennek a világnak. Az a válaszom, hogy éppen ezért, mert több szereplője van ennek a világnak.

Úgy látom, hogy sikerrel oldottuk meg azt a feladatot, hogy kinyitottunk egy világot, amely befogadja ezt a nagyon változó, dinamikus, sok figyelmet és sok támogatást érdemlő és igénylő társadalmi mozgásformát, valóságot, alrendszert. Azt kívánom magunknak és az országnak, hogy ebben a vitában legyen egy pontosabb, még jobb törvény, és járuljunk ezzel hozzá, hogy Magyarország jövőre is és az azt követő években is megerősítse, megőrizze sportnagyhatalom jellegét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 279-283 2003.12.15. 5:20  278-290

DR. GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Képviselő Urak! Elnök Úr! (Folyamatos zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

ELNÖK: Figyelmet kérek!

DR. GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Elöljáróban is hadd köszönjem meg (Folyamatos zaj és közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) a képviselők, a bizottságok és a szakértőik munkáját, amivel lehetővé tették, hogy a benyújtott törvénytervezet eredeti célját megőrizve... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Figyelmet kérek!

DR. GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: ...még pontosabban fejthesse ki az eredeti célkitűzésekben szereplő sportpolitikai, sportszakmai és igazgatási célokat.

Tájékoztatom önöket, hogy a parlamenti vita különböző szakaszaiban eddig több mint 300 módosító javaslat érkezett, ezen módosító indítványok közül a kormány 110-et olyannak vél, amely segíti a törvény eredeti céljainak megvalósítását, és ezért azokat elfogadásra javasolja. A 110 elfogadásra javasolt módosító indítvány közül 10 az ellenzéki és kormánypárti képviselők közös indítványának tekinthető, a fennmaradó kereken 100 indítvány kétharmad-egyharmad arányban oszlik meg a kormánypárti és az ellenzéki képviselők által tett javaslatok között.

A kormány üdvözli azokat a szándékokat, amelyek a sportpolitika átfogóbb, komplexebb megfogalmazására irányultak, és ennek érdekében azt javasolták, hogy módosítsuk a törvény preambulumát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!) A módosítás kiterjed a testneveléshez és a sportoláshoz való alkotmányos jog megerősítésére - erre egyébként ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt tettek javaslatot -, kiterjed továbbá azon kormánypárti indítvány elfogadására, amely szerint támogatjuk a sportolói személyiségvédelem beillesztését a preambulumba, és támogatjuk, hogy a sport és a testnevelés fejlesztését mindenkor hangoljuk össze az egészségügyi célkitűzésekkel.

Két olyan támogatandó javaslatcsomagot hoznék még szóba, amely mindenképpen figyelmet igényel. Az egyik egybeesik az előterjesztők azon szándékával, hogy növeljék a diák- és főiskolai, egyetemi sport elismertségét, a sportba való integráltságát, intézményeinek kiépülését és támogatását. Éppen ezért támogatjuk, hogy a sportszövetségek között új címmel és új tartalmi rendelkezésekkel kiegészülve jelenjen meg a diák- és főiskolai, egyetemi sportszövetség is. (Folyamatos zaj.)

Támogattunk ezen túlmenően minden olyan javaslatot - teszem hozzá, mindkét oldalról -, ami arra irányult, hogy legyen nagyobb rend és legyen nagyobb biztonság a sportlétesítményekben. Ehhez kapcsolódva örömmel fogadtuk azon ellenzéki javaslatokat is, amelyek újabb garanciális elemek beépítésével egyértelműbbé, pontosabbá kívánták tenni a sportfegyelmi eljárás intézményeit és szabályait.

Egy olyan kérdés volt, amely mindvégig a viták kereszttüzében állott: ez a kérdéskör a sport finanszírozásának az ügye. A kormány abból indult ki, hogy érvényesíteni kívánja a törvényben - és természetesen ennek részeként a sport finanszírozásában is - a “sport mindenkiéö általános alapelvet, és ebből kiindulva az a törekvése, hogy nyissuk ki a sport világát. Éppen ezért a finanszírozásban a több és közös felelősség elvét érvényesítve azt javasoljuk továbbra is, hogy tegyünk ki minden pénzt az asztalra, és legyen egycsatornás a finanszírozás. (Derültség az ellenzéki sorokban. - Tóth István: Tedd ki te is!) Éppen ezért megszüntetni kívánjuk a sport finanszírozására szolgáló állami források pántlikázását, illetve az állami források párhuzamos elosztását és az ehhez kapcsolódó szervezeti előjogokat.

Tisztelt Ház! Elnök Úr! Végül szeretném még egyszer megköszönni a képviselők és a bizottságok munkáját, és azzal a reménnyel javaslom szavazásra bocsátani a módosító indítványokat, hogy általuk a sporttörvény kerekebb, egészebb és a magyar sport nemzeti ügyét jobban szolgáló lesz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 134 2003.12.22. 1:58  131-138

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az idei évben a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, illetve az ő megbízásából háttérintézménye, a Mobilitás több mint 16 kategóriában írt ki pályázatot, és a beérkezett 5313 pályázatból 1676-nak ítélt oda támogatást. A jelenlegi támogatási rendszer túlszabályozott, bonyolult, egyidejűleg kell eleget tenni olyan követelményeknek, amelyeknek az idei tapasztalat szerint sem a kiíró, sem pedig a pályázó nem tud eleget tenni.

Amikor ezeket a rendellenességeket tapasztaltuk, áttekintettük idén ősszel a pályázati rendszerünket, és megállapítottuk, mondjuk ki nyugodtan, hogy az több sebből vérzik. A részletek bemutatása helyett hadd mondjam el önnek, hogy annak érdekében, hogy ez a következő évben ne fordulhasson elő, január 1-jétől egy megváltozott rendszer lép életbe. A tanulságokat levonva pedig többek között a területért felelős helyettes államtitkár urat figyelmeztetésben részesítettük. Megtettük továbbá azt, hogy mindazon pályázatokat, amelyekkel kapcsolatosan még bármilyen adósságunk áll fenn, a világhálón megmutatjuk, és megmutatjuk azt is, hogy szerintünk mi az oka a késedelmes kifizetésnek annak érdekében, hogy ezt akár vitatva a pályázó eljárhasson. Nagyon szeretném, hogyha a jelenlegi, egyébként legalább részben jogos kritikai megjegyzését követően a következő évben ilyenre nem kerülhetne sor.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 138 2003.12.22. 0:21  131-138

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Örülök, hogy azonnali kérdése kapcsán az ifjúságpolitika valamennyi kérdésére A-tól Z-ig sort tudott keríteni. Ugyanakkor ígérhetem, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy az ön által felvetett problémát orvosolni tudjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 150 2003.12.22. 2:04  147-152

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelet Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai nap következő óráiban fogjuk elfogadni az új sporttörvényt, amellyel kapcsolatosan - miért tagadnánk? - bizonyos pontokon sok vita volt a kormány és az ellenzéki képviselők között.

Volt ugyanakkor olyan pont, amelyben egyetértettünk. Ez a pont az, mely szerint a kormány sporttal kapcsolatos felelősségének egyik nagy pillére az utánpótlás-nevelésben való részvétel. Az utánpótlás-nevelés szervezeti rendszere, finanszírozása ugyanakkor az elmúlt években, az elmúlt több mint egy évtizedben szétesett. Az összerendezés érdekében tett egy lépést az előző kormány, amikor megalapította a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézetet, majd mi ezt az intézetet megerősítve, felelősségét megnövelve teszünk következő kettő lépést: átalakítjuk az utánpótlás-nevelés eddig szétdarabolt programját, megalakult a Sport 21 utánpótlás-nevelési program, utánpótlás-nevelésre több mint 2 milliárd forint áll rendelkezésre a következő évi költségvetésben; és elkezdjük az ön által is említett sportiskolai rendszer kiépítését, most már mindezt együtt a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet égisze alatt.

A következő évi költségvetésünkben 150 millió forint áll rendelkezésre arra, hogy azt a szakmai feladatot és problémát, amelyet ön is említ, hogy tegyünk rendet fogalmilag, szakmailag ezen a területen, ezt finanszírozzuk, és 2005 elején elindulhatnak a sportiskolák épp olyan normatív támogatással, ami a művészeti iskolákban honos. Erre vonatkozóan Magyar Bálint oktatási miniszter úrral közösen a kormánynak előterjesztést készítünk a következő év első negyedévében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 188 2003.12.22. 2:12  185-188

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen Balsay István úr kérdését, amellyel lehetőséget biztosít arra, hogy újra elmondjuk: sportpolitikánk egyik, egészen biztosan karakteressé váló alapköve az, hogy erősítsük meg a testnevelés és a sport alap-intézményrendszerét. Ezért jelentettük be, hogy a következő évben a hiányzó tornaszobák, tornatermek, tanuszodák építésére átfogó országos programot dolgozunk ki, ezért válaszolhattam azt korábban, egy fél órával ezelőtt Páva képviselő úr kérdésére, hogy az utánpótlás-nevelést tekintjük a másik olyan pillérnek, amely megerősítésre szorul, és ezért alakítottuk ki a sport XXI. programot, és alakítjuk ki a sportiskolák országos hálózatát.

Az ön által felvetett kérdésre és az abban megfogalmazott aggodalomra válaszolva, tájékoztatom önt is, a tisztelt Házat is arról, hogy szorosan vett kötelezettségünkön túlmenően az elmúlt hónapokban döntöttünk úgy, hogy a Sportkórház beruházásának folytatásához a saját költségvetési forrásainkból 500 millió forintot átcsoportosítunk, és ezzel is gyorsítjuk annak a lehetőségét, hogy egy olyan laboratórium jöjjön létre, amely a doppingellenes küzdelemben nemzetközi szabványoknak eleget téve fejtheti ki tevékenységét.

Éppen az ön figyelemfelhívó megjegyzéseit követően is megállapodtunk az egészségügyi miniszter úrral és a belkereskedelemért felelősséget viselő gazdasági miniszter úrral, hogy áttekintjük a különböző teljesítményfokozó legális szerek forgalmazásának kérdését, és javaslatot fogunk kidolgozni ilyen szabályozás meghozatala érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 198 2003.12.22. 2:02  195-198

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Ha egy ország miniszterelnöke azt állítja, hogy “megépítjükö, akkor azt gondolja, és méltán hisz abban, hogy az ország, benne a városok, a falvak, az adófizetők, közös erőfeszítést tesznek arra, hogy új értéket hozzanak létre. Arra egészen biztosan nem gondol, hogy a többes szám első személy használata a köztársaság első polgára szájából azt jelenti, hogy ő maga felépíti ezt a sportcsarnokot.

Én személyesen tárgyaltam az önök polgármesterével, aki a város legitim képviselője. A mi megállapodásunk azt tartalmazta, hogy a mintegy 3 milliárd forint értékű sportcsarnokhoz a Magyar Köztársaság központi költségvetésén keresztül az adófizetők 1 milliárd forinttal járulnak hozzá. A fennmaradó 2 milliárd forint helyi forrás rendelkezésre állásáról a város a magyar kormányt biztosította.

A központi költségvetésből újabb forrást mi erre a célra biztosítani nem tudunk. Amire fordítani szeretnénk: tornatermek, tanuszodák. Amire fordítani szeretnénk: tornaszobák az óvodákban. Amire fordítani szeretnénk, hogy minden megyében felépüljön egy olyan csarnok, amely méltó módon ad helyet sport- és kulturális rendezvényeknek. Közös felelősséget viselünk ebben az országban. A közös felelősség azt is jelenti, hogy a megállapodásainkat a városok és a kormányok egyformán betartják.

Azt tudom önnek ígérni, amit több hónappal ezelőtt mondtam önnek ugyanebben a Házban, hogy mi betartjuk az ígéretünket, azt, amelyet a város vezetésével konkretizáltunk. Azt várom, azt várja a magyar kormány, hogy a város is tartsa be az ígéretét, és ha így lesz, fel fog épülni a sportcsarnok.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 136 2004.02.24. 21:28  135-191

DR. GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Nagy megtiszteltetés eleget tenni annak a kötelezettségnek, hogy az immáron hetedik alkalommal elkészült jelentés országgyűlési megvitatása előtt a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium képviseletében szólhatok a tisztelt Házhoz.

Ha egy ország vagy egy kormány ifjúságpolitikájára gondol, azt tervezi, akkor nem kell sokkal többre és sokkal bonyolultabbra gondolnia, mint ahogyan valamennyiünk apaként, nagyapaként, szülőként arra gondolunk, hogy mi is fog történni majd a megszületésre váró gyermekkel, mi fog majd történni a megszületésre váró unokával. Mindannyian ugyanazt szeretnénk, és ebben nincsen különbség a hétköznapi gondolkodás, a közgondolkodás és a politikai elit, a politikai osztályok széles társadalmi felelősséget is tükröző gondolkodása között. Azt szeretnénk, ha gyerekeink többre vinnék, mint amennyire mi vittük. Azt szeretnénk, ha a bennük foglalt ígéret, mindaz a reménység, amely elindul, valóra váljon. Azt szeretnénk, hogy úgy vigyék tovább a család, a falu, a város hagyományait, úgy legyenek részesei egy ország belső együttműködésének, és kössék össze saját tevékenységükkel a hazát a nagyvilággal, mint ahogyan magunkról is egyszer még gondoltuk, és nagyon sok esetben azt látjuk, hogy ez bizony már a mi életünkben nem fog bekövetkezni.

De az ígéretekből, mint az esetek többségében a való világban és nem a mesékben, csak részben lesz valóság, s azzal szembesülünk, hogy ahogyan a saját sorsunkban újra és újra küzdelmes helyzetekkel találkozunk, és csak részben vagyunk képesek azokat megoldani, gyermekeink sorsában is visszaköszön ugyanez az élethelyzet. Mindezzel együtt nem kétséges az én számomra, hogy a fő felelősség gyermekeink boldogulásáért elsősorban a miénk, azaz a szülőké. De mert a szülők, a családok sorsa egymástól nagyon különböző, és ezt a különböző sorsot osztják meg gyermekeikkel, ezért aztán felelőssége van a nagyobb közösségnek, informális módon akár a lépcsőháznak, akár a városnak, formalizáltan magának az önkormányzatoknak és az államnak természetesen.

Sikerül-e és milyen mértékig ezzel a felelősséggel élve kinyitni a világot gyermekeink számára, segíteni, hogy mindaz, ami bennük van születésük pillanatában, valósággá is váljon? Ahogy olvasom a jelentést a 2002-es évről, de mondhatnám a korábbiakat is, hiszen természetesen itt több tíz éves folyamatok halmozódnak egymásra, azt tudom önöknek mondani, hogy csak részben. Azt tudom mondani, hogy túl sok ígéret nem válik valóra, túl sok az az akadály, amellyel gyermekeink találkoznak és amelyekről valljuk be, ilyen vagy olyan helyzetben nem képesek ezekkel megküzdeni.

Mit látunk? Csak egy-két példát szeretnék önökkel megosztani. Azt látom, hogy bármilyen társadalmi alrendszerre nézünk, bármilyen társadalmi részproblémára nézünk, legalább kétarcú világot látunk. Látjuk azt oktatási rendszerünkben, hogy a kilencvenes évek szédületes bővülést, szédületes expanziót hoztak a középiskolai oktatás területén, a felsőoktatás területén. Látjuk azt, hogy tíz középiskolai tanulóból ma már legalább nyolcan olyan iskolatípusba járnak, amelynek a végén érettségit kapnak. Jó hír ez? Bizony, jó. De természetesen ennek is van egy másik oldala. Csak kettőből lesz szakmunkás, és ma már, ha a gazdasági miniszter urat kérdeznék meg, vagy a munkaügyért felelős miniszter urat kérdeznék meg, akkor azt mondanák, hogy bizony a magyar gazdaság további növekedésének egyik legfontosabb akadálya, hogy a magasan képzett, magas munkakultúrájú szakmunkásokból nincsen elég Magyarországon.

Ugyanakkor természetes, mondom ezt újra szülőként is, hogy mindegyikünk azt szeretné, hogy persze gyermekeink jussanak előrébb. De hogy mennyire a saját szüleik sorsát osztják ezek a gyerekek, érdemes csak egy pillantást vetni arra a statisztikai kimutatásra, amely szerint az, hogy ki hova születik, nagymértékben eldönti, hogy mi lesz a gyermekből, például e vonatkozásban is. Ha a budapesti általános iskolásokat nézem, akkor azt látjuk, hogy százból legfeljebb ha tízből lesz szakmunkás. De ha a falvakat nézem, akkor azt látom, hogy százból negyvenből lesz szakmunkás.

Ha a felsőoktatásra nézünk, akkor hasonló expanzív folyamatokat látunk. A kilencvenes években vagy három és félszeresére emelkedett a felsőoktatásban részt vevők létszáma. Ez jó hír. A jó hírt ugyanakkor beárnyékolja legalább két súlyos következmény. Az egyikkel a következő években fogunk egyre fájóbban szembesülni, és nyugodtan megjósolhatjuk, hogy a legtöbb vitánk abból fog majd származni 3-4-5 év múlva, hogy azt fogják mondani az emberek Magyarországon majd nekünk, politikusoknak, hogy de nem szóltatok előre, hogy a főiskolai, egyetemi diploma még nem jelent automatikusan munkahelyet a gyereknek. Különösen azok fognak majd igazából hangosan szólni, azok az alsó középosztálybeliek, azok a kétkezi munkások, akik nagyon nehezen fizették ki a félévenkénti 100-150-200 ezer forintos tandíjat, mert csak ilyen iskolába jutott be a gyermek, akik 4-5 év alatt legalább 1 millió forintnyi tandíjat fizettek ki, és lám, amikor befejezték az egyetemet, befejezték a főiskolát, azt látják, hogy munkahely, az nincs.

Az államnak, ha van valamiben felelőssége, az többek között az, hogy mondja el az embereknek, hogy nem tartható fenn az a felsőoktatás hosszú távon, ahol például tavaly szeptemberben többen iratkoztak be a felsőoktatásba, mint ahány ember született 2003-ban. Ugye, tisztelt országgyűlési képviselők, a napnál is világosabb, hogy ez egy hosszú távon önmagát fenntartani nem képes folyamat, mert több ember nem járhat a felsőoktatásba, mint amennyi születik.

De van egy másik megjegyzés, amit muszáj itt megtennem. Az tudniillik, hogy a magyar felsőoktatásban újraképződik az a társadalmi struktúra, amely a hallgatók vagy ha úgy tetszik, a szüleink társadalmi struktúrája. A legjobb budapesti felsőoktatási intézményekben azt tapasztaljuk, hogy száz hallgató közül jó, ha kettőnek az édesapja segédmunkás. Gondolhatja bármelyikünk is azt, hogy egy segédmunkás gyermeke kevesebb tehetséggel születik erre a világra, mint a körorvos gyermeke? Gondolhatjuk-e azt, hogy neki kevesebb is elegendő a közös javakból, például a tudás javaiból? Azt gondolom, hogy nem. Nade akkor valami elromlik, valami elromlik a gyermek születése és a 18 éves kor között.

Ezek azok a mechanizmusok, ezek azok a folyamatok, amelyek alapján azt mondhatjuk, hogy a nyolcvanas évek óta tartóan egyébként a magyar oktatási rendszer egyre inkább a már kialakult társadalmi struktúrák újratermelését segíti elő, nem pedig elindítja azokat a felfelé emelkedő lifteket, amelyek kiemelnek olyan gyermekeket is a szegénységből és a reménytelenségből, akik ilyenfajta társadalmi, kormányzati, önkormányzati segítség nélkül nem jutnának egyről a kettőre.

(15.30)

A magyar oktatási rendszert e tekintetben bezáródónak látom. Mondhatnék még ezernyi példát, de azt remélem, azt gondolom, hogy a jelentés önmagában is elég alapot szolgáltat ahhoz, hogy kiindulópontja legyen majd egy, a mainál progresszívebb, nyitottabb társadalompolitikának és annak részeként oktatáspolitikának is.

Ha gyermekeink egészségére nézünk, akkor a legelső, ami szembetűnik - muszáj róla legalább egy mondatot szólnunk -, hogy a ma születő gyermekek várható életkora 6-7 évvel rövidebb, mint, mondjuk, francia, brit vagy észak-olasz társaié. A helyzet még sokkal rosszabb, ha a legnehezebb sorban élő családok gyermekeire gondolok, akiknek születéskor várható élettartama még további 8-10 évvel kevesebb.

Az egészségi állapotot felmérő statisztikák azt mutatják, hogy nemcsak mi, huszon-, harminc-, negyvenévesek vagy már éppen a nagyszülőkorba hajló ötven-, hatvanévesek, akik arra panaszkodnak, hogy nehezen elviselhető a rohanó élet mindenfajta nyomása, a stressz, hanem a 15-17 éves lányok közel fele, a fiúk egyharmada arról panaszkodik, hogy rendszeresen fáradt és rendszeresen ideges. A legriasztóbb képet a különböző mozgásszervi megbetegedésekről szóló statisztikák mutatják, ami nyilvánvalóan a mozgásszegény életmódra vezethető vissza.

A sportért is felelősséget viselő miniszterként azt tudom önöknek mondani, hogy lányaink és fiaink 30-40 százaléka - itt a fiúk állnak jobban - kifejezetten mozgásszegény életmódot folytat. Azt tudjuk mondani, hogy az életkor előrehaladtával egyre kevesebb a mozgás, és a főiskolai, egyetemi hallgatóknak már csak a 25 százaléka mondható kifejezetten fittnek.

Alig lehet úgy kinyitni manapság újságot, hogy ne hallanánk arról, hogy gyermekeink osztják azokat a rossz szokásokat is, amelyekkel széles körben találkoznak hol a szülői házban, hol pedig, mondjuk, csak a képernyőn. A kilencedikes tanulók, vagy ha úgy tetszik, az első gimnazisták, a szakközép- és szakmunkásképző iskolák első évfolyamába járó gyermekeink közül 70 százalékuk már kipróbálta a dohányzást, a fiúk 70, a lányok 40 százaléka arról számolt be, hogy bizony, életében már volt részeg. Ők 15 éves gyermekek. A két évvel idősebbek, a 16 évesek 20 százaléka azt mondja, hogy használt már könnyű drogot. Ez még akkor is nagyon figyelmeztető szám, ha az erre a kérdésre igennel válaszolók túlnyomó többsége, mintegy 80 százaléka azt mondja, hogy ezt eddigi életében csak egyszer vagy kétszer tette meg.

Lényegesen nehezebb helyzetben vannak azok a gyermekek és azok a fiatal fiúk és lányok, akiknek életében, sorsában együtt van jelen többfajta hátrány, s ezen gyermekek, fiatalok közül a legnehezebb, legveszélyeztetettebb helyzetben a roma származású fiatalok vannak. Megjegyzem, hogy közöttük az iskolarendszerből éppen kikerülő 100 fiatalból 40 nem fog munkát találni. Ez a szám többszöröse az ebben a korosztályban mért átlagnak. Tegyük hozzá: van, ha nem is sok, de egy-két reményre is okot adó adat. Ezek között, ami talán a legfontosabb, hogy a mérésen és önbevalláson alapuló, egymástól függetlenül végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy ma már a felsőoktatásban 2-3 százalék a roma származású fiatalok aránya. Ez az arány persze messze elmarad a roma népesség teljes populáción belüli arányától, de egy kezdőpontja lehet a roma középosztály, a mintát adó középosztály kialakulási folyamatának.

Mit tud tenni a kormány? Mit tudnak tenni a kormányok, hiszen ráadásul 2002-ben olyan évet éltünk, amiben kormányok váltották egymást. Elsőként hadd fogalmazzam meg azt az általános véleményemet, hogy önmagában a jövedelmek újraelosztásával nem érünk el többet, mint szociális elsősegélyt nyújtunk a legnehezebb helyzetben élőknek. Képesek vagyunk csökkenteni a nehézségek szintjét, de nem vagyunk képesek megoldani az egyébként strukturálisan jelen lévő és a strukturálisan keletkező problémákat.

Ha változtatni akarunk gyermekeink sorsán, ha változtatni akarunk Magyarország életén, akkor osztanunk kell azt a véleményt - én legalábbis osztom azt a véleményt -, amit újabban a német kereszténydemokraták hangoztatnak, hogy szociális az, ami munkát teremt. Abból az életből lesz több ígéret, az az élet lesz felemelkedő, amely megtalálja az élet értelmét, ami nem lehet más, mint a munka. Természetesen azt gondolom, bármilyen furcsa, hogy a legfontosabb, amit ez a kormány elért, a legfontosabb, ami az elmúlt kettő évben megtörtént, hogy keletkezett 85 ezer új munkahely. És ez akkor is így van, ha valaki azt gondolja, hogy ez igen-igen messze van a gyermekek problémájától. Én meg azt gondolom, hogy igen-igen közel van a családok problémájához, azaz közel van a gyermekek problémájához.

Vagy igen-igen fontos, hogy ezeknek a családoknak a jövedelme általában emelkedett, és azt mondhatjuk, hogy 2002-ben és 2003-ban összességében a családok nettó jövedelme, döntően a munkából származó jövedelme több mint 25 százalékkal növekedett. Persze, ha önök azt mondják, képviselő urak - különösen ellenzéki képviselők fogják ezt mondani -, hol van már a tavalyi hó, ez talán egy igaz felvetés, de nem szabad elfelejteni, ami a legfontosabb, hogy képesek vagyunk megteremteni és növelni a családok biztonságát, ebben soha korábban nem tapasztalt lépés történt 2002-ben és 2003-ban, éppen Medgyessy Péter kormányzásának intézkedései hatására. Ugyanez igaz a nyugdíjakra. A nyugdíjak ebben a kettő évben több mint 15 százalékkal növekedtek.

Ha közelebb lépünk a közvetlenül a gyermekeket szolgáló támogatásokhoz, akkor beszélhetünk a családi pótlék 20 százalékkal történt felemeléséről, a 13. havi családi pótlék bevezetéséről, beszélhetünk olyan programokról, mint az Oktatási Minisztérium irányításával elkezdődött kollégiumi beruházási program, amelynek eredményeként 10 ezerrel fog majd növekedni a diákszállói férőhelyek száma, és amellyel párhuzamosan a lakhatási támogatás mértéke 3300 forintról 10 ezer forintra fog növekedni. Beszélhetünk a tavaly szeptember óta létező tanulóbiztosításról, beszélhetnénk arról az idegennyelv-tanulási programról, amelynek keretében 2003 szeptemberétől a végzős középiskolások számára a sikeres nyelvvizsga díját az állam vissza fogja téríteni. Felhozhatnám példának az ingyenes tankönyvellátás 2003 szeptemberétől bevezetett rendszerét vagy az ingyenes étkeztetés bevezetését az óvodákban; mind-mind alkalmas arra, hogy kisebb legyen a szükség és több legyen a lehetőség.

Ha akként kezdtem, ahogy kezdtem, muszáj hozzátennem: én magam sem hiszem, hogy például az ilyen típusú intézkedések önmagában megoldanak ennél sokkal átfogóbb problémákat. Enyhítenek problémákat, és ott, ahol nagy a fájdalom, a fájdalom enyhítése az egyik legfontosabb cselekedet. De legalább ennyire vagy ennél fontosabbnak tartom azokat az átfogóbb programokat, amelyek mélyebbre hatolnak. Ilyennek tekintem a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiai programját, ilyennek tekintem azt az átfogó programot, amelyet majd csak a jövő héten tárgyal a kormány az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter előterjesztésében a romák társadalmi integrációját elősegítő kormányzati programról.

(15.40)

Vagy ilyennek tekintem többek között “Az utolsó padbólö címet viselő, ugyancsak az Oktatási Minisztérium által kezdeményezett programot, amelynek célja, hogy a nem fogyatékos gyermekek enyhe fokban fogyatékossá minősítésének általánossá vált gyakorlatát szorítsuk vissza.

Tisztelt Országgyűlés! Gyermekeink sorsa döntően a mi kezünkben van, a szülők kezében, a közért felelősséget viselő emberek kezében, az ifjúsági segítő, ifjúsági információs szolgáltatóknál dolgozó szakemberek kezében, és miért tagadnánk, a politikusok kezében.

Azzal ajánlom vitára ezt a jelentést, hogy a vita során a kormány reményei szerint növekszik az az egyetértés, amely ahhoz szükséges, hogy majd amikor egy évben a Medgyessy-kormány első egész évének időszakáról számolunk itt be, akkor nyugodt szívvel mondhassuk, hogy megtettünk mindent, amit megtehettünk, és egyet fogunk érteni abban is, hogy mi az, amit majd meg kell tennünk a következő években.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 32 2004.03.22. 4:17  29-39

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Asszony! Képviselő Úr! A féligazságokból, adjunk össze bármennyit is ezekből, soha nem lesz igazság, sőt annak az ellenkezője.

Azt kérdezi, hogy mit teszünk a gyermekek és a fiatalok érdekében? Csinálunk egy rendes országot, hazugság nélkül, megtévesztés nélkül, koholt vádak nélkül. (Moraj a Fidesz soraiban. - Taps az MSZP padsoraiban.) Csinálunk egy országot, amely nem hamis álmok értékesítésére, hanem valóságos lehetőségek megteremtésére épül - ezt tesszük. (Taps az MSZP soraiban.) Azt kérdezi a képviselő úr, hogy mi lett a gyermekköltségvetéssel? Szeretném tájékoztatni, hogy 2004-ben kereken 10 százalékkal fordítunk többet gyermek- és ifjúsági célokra ebben a költségvetésben, mint 2003-ban, 2003-ban pedig még nagyobb arányban költöttünk gyermek- és ifjúsági célokra, mint 2002-ben. (Taps az MSZP soraiban.)

Ha a részletek érdeklik a képviselő urat, akkor segítek tájékozódni: Medgyessy Péter kormánya 30 százalékkal megemelte a családi pótlékot; Medgyessy Péter kormánya bevezette a 13. havi családi pótlékot; Medgyessy Péter kormánya az anyasági támogatást 50 százalékkal, ikrek esetében 100 százalékkal növelte. Ki mást szolgálna ez, ha nem a gyermekeket és az ifjúságot? (Taps és közbeszólások az MSZP soraiból: Úgy van!)

Ez a kormány 8,4 százalékkal növelte a gyest; 9,5 százalékkal növelte a legszegényebbeknek juttatott havi gyermekvédelmi támogatást; Medgyessy Péter kormánya 9200 forintos támogatást ad a gyermekek tartására kötelezett rokonoknak és idős szülőknek is; ez a kormány a nagyszülők számára is igénybe vehetővé tette a gyest, ami további 20 ezer fővel növelte e juttatást igénybe vevőknek a számát; ez a kormány bevezette a diplomás-minimálbért; ez a kormány az államilag finanszírozott képzésben részt vevő 170 ezer fiatal ösztöndíját 30 százalékkal növelte meg. (Taps az MSZP soraiban.)

Ez a kormány ingyenessé tette a számítógép-kezelői vizsgát; ez a kormány a középiskolások számára az első sikeres nyelvvizsga költségeit megtéríti; ez a kormány a rászoruló gyermekek számára étkezési kedvezményt ad; ez a kormány Sulinet Expressz-programot hirdetett; ez a kormány bevezette a gyermekek ingyenes balesetbiztosítását. Folytassam még a sort, képviselő úr? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen! - Taps az MSZP soraiban.)

Nem akkor jó egy kormány, ha sokat költ, hanem akkor jó egy kormány, hogyha kevesebből megvalósítja ugyanazokat a célokat. (Moraj a Fidesz soraiban.) Szeretném tájékoztatni a képviselőtársaikat, hogy az úszó Európa-bajnokság létesítményfejlesztését valóban kevesebből tudjuk megvalósítani, azért, mert átalakítottuk a programot. Magyarországon lesz úszó Eb, és valamennyi fejlesztés időben meglesz, de kevesebből, mert ez az érdem, nem az, hogyha többet költünk ugyanerre. (Taps az MSZP soraiban.)

A megtakarítások természetesen nem érintik az olimpiai felkészülést, nem érintik a hazai rendezésű, kiemelt nemzetközi sportrendezvények költségvetését.

(14.20)

Ezek a megtakarítások még mindig lehetővé teszik, hogy többet fordítsunk kábítószer-ellenes programokra. Ez egy jó kormány, olyan kormány, amelyik tudja, hogy nem elég, hogy helyén van a szíve, de helyén kell hogy legyen az esze is.

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 156 2004.03.22. 2:11  153-156

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Képviselőház! Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Mint ön is említi, az Európai Tanács ezen pályázatának az a célja, hogy a sporton keresztül a feltörekvő, felnövekvő nemzedékek megtanulják, hogyan lehet versengő körülmények között is betartani a szabályokat, hogyan lehet tisztelni az ellenfelet, hogyan lehet közös cél érdekében versengő módon együttműködni. Ahogy látom - időnként saját munkánkat is -, az országnak és a feltörekvő, felnövekvő korosztályoknak nagy szüksége van ezen ismeretek, tapasztalatok elsajátítására.

Ami ma még kivételes, hogy például nem magyar nyelven kell pályázni, az pár hónap múlva természetes lesz. Nagyon jó ez az időszak megtanulni, hogy kell az európai intézmények körében pályázatot benyújtani, elkészíteni, egy pályázat megnyerése érdekében álláspontunkat képviselni.

Tizenkét alkalommal szerveztünk 2003 szeptemberétől olyan konzultációt Budapesten és vidéki városokban, amelyeken több mint kétszáz ember vett részt, amelyeknek az volt a témája, hogyan lehet ezeket a pályázatokat jól benyújtani. Majd ezt követően, a pályázati benyújtás előtt közvetlenül külön egy olyan tréninget szerveztünk két alkalommal, amely kifejezetten ezeknek a pályázatoknak az elkészítésére szolgált. Március 1-jén járt le a pályázatok beadási határideje. Azt remélem, hogy éppen az együttműködés eredményeként is, a beérkezett 43 pályázat sikeres lesz, és összességében jól szolgálja az eredeti célokat.

Utoljára megjegyezném még, hogy maga a minisztérium pedig sikeresen pályázott meg 27 ezer euró nagyságú támogatást annak érdekében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy amikor indul a nagy program, akkor konferenciát és ehhez kapcsolódó ünnepséget szervezhessen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 4 2004.04.05. 4:59  3-12

DR. GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hétvége sok tekintetben és különbözőképpen, de gyermekeinkről szólt. A gyermekeinkről szólt akkor, amikor sikeres tizen- és huszonéves fiúk és lányok azt mutatták Magyarországnak, hogy ki lehet törni onnan, ahonnan elindultak, és lehet olyan teljesítményt nyújtani - akár énekesként is -, amely előtt egy ország meghajtja a fejét. Tóth Vera és Oláh Ibolya olyan lányok, mint amilyenek mi is lehetnénk, ha lányok lettünk volna. Olyanok, mint közülünk bárki, de most már kicsikét többek ennél; azt mutatták meg, hogy Magyarországon el lehet indulni egy úton, és hogy a tehetség nem az anyagi tehetősséggel párosul, és hogy olyan világot akarnak a maguk számára, amelyben helye van a tehetségnek.

De láttunk mást is. Láttuk azt is, amikor eszközként használnak gyermeket olyan politikai célok érdekében, amelyről talán a gyermek és talán az apja sem pontosan tudja, hogy milyen végső célt, milyen végső eszményt szolgál. Nem jó az, ha gyermekeink, hat-nyolc-tíz évesek politikai tüntetéseken mintegy védelmet nyújtanak a szülők kockázatos politikai akciójához; nem jó az, ha a gyermekek valami olyasmit tesznek, ami nem az övék, de azt gyanítom, nem is az országé, mert az indulat, az acsarkodás nem az országé, az keveseké, és jó, ha a kevesekből nem saját gyermekeink által lesz több.

Olyan világot szeretnénk, amelyben tehát a tehetség megtalálja az útját, a gyermekek méltósága pedig ebben bontakozik ki, nem pedig a politikai haragvásban. Az értékeinket szeretnénk átadni, és a szabadságot szeretnénk megóvni.

A szabadságot, jut eszembe, például azt a szabadságot is, amely a nőknek saját testük felett való rendelkezésében megnyilvánuló szabadság - hogy a hétvége egyik eseményére utaljak.

Olyan világot szeretnénk, ahol saját gyermekeink részt vehetnek a nemzet, a haza sorsának intézésében, saját joguk által. Ezért arra bátorítjuk őket, hogy megállapodva, együttműködve keressék és kutassák az utat, hogy miképpen alakíthatják át Magyarországot. Ezért bátorítottuk azokat is, akik Gyermek és Ifjúsági Konferencia néven eldöntötték, hogy félretéve ilyen-olyan ellentéteiket, fontosabb számukra a generáció érdekeinek képviselete, mint az a sok minden, egyébként apró és fontos dolog, amely elválasztja őket. Ezt felismerve állapodtunk meg az elmúlt hetekben arról, hogy a Gyermek és Ifjúsági Konferenciával, de másokkal is, többek között a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával szabályozott, intézményes együttműködés kereteit foglaljuk megállapodásba és szerződésbe, hogy a továbbiakban gyermekeinkről, az utánunk következő korosztályok sorsáról, arról a Magyarországról, amely az övék lesz, ne helyettük, ne nélkülük, ne az ő nevükben állapodjunk meg, ne az ő nevükben is döntsünk, hanem legyenek ott minden alkalommal, amikor Medgyessy Péter kormánya a gyermekek és ifjúság élethelyzetét befolyásoló döntéseket hoz.

Különösen fontos ez akkor, amikor elkezdtük - harminckét év után először - egy új ifjúsági törvény megfogalmazását, melyet még az idei évben a Ház elé fogunk benyújtani. Ifjúsági törvényt alkotunk annak érdekében, hogy garanciája legyen az állam felelősségvállalásának, garancia legyen arra, hogy gyermekeink, a tizen- és huszonévesek bekapcsolódhatnak a kisebb közösség, a község, a város és az ország dolgainak alakításába, és garancia legyen arra is, hogy segítjük ezt a munkát ifjúságsegítők hálózatával, ifjúsági információs irodákkal.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 95 2004.04.19. 2:06  88-99

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A sport utánpótlás-nevelési rendszerének átalakítása is bizonyítja azt a meglehetősen közhelyes igazságot, hogy sokszor könnyebb elölről kezdeni és felépíteni egy rendszert, mint egy elhibázott, rossz rendszert átalakítani. Mi ezzel találkoztunk szembe.

Magyarországon a sport területén 1999-2002 között sok jó, okos kezdeményezés, okos meglátás, de az esetek túlnyomó többségében rendkívül hibás tervezés és még ennél is rosszabb végrehajtás jellemezte a terület munkáját. A sport utánpótlás-nevelési rendszere széttagolt, feldarabolt volt, hiányzott az egységes irányítás, hiányzott az egységes sportszakmai koncepció.

Az elmúlt két évben a következőket tettük. Egy: kiszélesítettük az utánpótlás-nevelés alaprendszerét, létrehoztuk a Sport XXI. programot, amelyben ma már hét sportág vesz részt.

 

(15.30)

A hét sportág egységes, áttekinthető rendszerben, átjárható belső logikával és normatív finanszírozás mellett végzi a munkáját. A szövetségekkel megállapodtunk, a szövetségek többségével az elmúlt hetekben szerződést írtunk alá. Van olyan szövetség, amelynél ez még várat magára, nem véletlenül. Sok pénzről, nagyon sok pénzről van itt szó. Van, akinek nem tetszik, ha ellenőrizni kívánjuk, hogy hová folynak az állami pénzek.

Másodszor: megállapodást kötöttünk arra vonatkozóan, hogy a rendszer egységes irányítása a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet alatt elindítja az országos sportiskolai rendszer újraépítését, amely idén szeptembertől fog megtörténni.

Harmadszor: utánpótlás-nevelési országos, regionális bázisokat építünk ki, és ehhez illesztjük a Héraklész-programot is.

Köszönöm szépen kérdését. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 99 2004.04.19. 1:06  88-99

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Örömmel tájékoztatom a képviselő urat, hogy talán három héttel ezelőtt Magyar Bálint miniszter úrral közösen leültünk a Nemzeti Sportszövetség elnökségével arról tárgyalni, hogy milyen módon lehet az iskolai testnevelés rendszerét átalakítani annak érdekében, hogy a jövő generációja hétköznapi életének szerves részeként tekintsen a testmozgásra, és ebből milyen feladat hárul a kormányra, milyen az iskolákra, milyen a szülőkre és a sport különböző köztestületeire.

Másodikként szeretném megjegyezni, hogy az olimpia remélhetőleg nagyon sikeres befejezését követően nyilvánosságra hozzuk az átfogó, középtávú nemzeti sportstratégiát. Ebben a nemzeti sportstratégiában önálló, kiterjedt fejezet fog foglalkozni azzal, hogy mi az állam felelőssége az utánpótlás-nevelés rendszerében, amely lényeges pontokon fog eltérni a jelenlegi rendszertől.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 162 2004.05.03. 2:12  159-166

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Képviselő Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedvetlenül nézem Schmitt Pál alelnök úrnak, a MOB elnökének mosolygós tekintetét ezen a plakáton, kedvetlenül, mert nincs ok arra, hogy bármilyen módon is örömünket leljük benne. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ha azt kérdezi, hogy mit gondolok arról, hogy az egyik párt alelnöke pártpolitikusként nemzeti jelképeinket ilyen módon használja, azt mondom, hogy ez több mint szerencsétlen. Ha azt kérdezi, hogy mit gondolok arról, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke teszi ugyanezt, azt mondom, hogy ez több mint káros.

Vannak szerencsés nemzetek, amelyeknél a nemzeti együvé tartozás felülírja a választott politikai közösséghez, párthoz, eszméhez való kötődés érzését, és soha sehol nem okoz gondot, ha ezeknél a nemzeteknél a versengő pártok a kampányaikban használják a nemzeti jelképeket. Mi Magyarországon, azt gondolom, elrontottunk valamit, és ezt elsősorban azért tehettük meg, mert volt egy párt (Tóth István: Negyven évig rontottátok!), talán a mai legnagyobb jobboldali párt, amelyik úgy gondolja, hogy a haza, a nemzet és az általa hirdetett jobboldali konzervativizmus egy és ugyanaz, és aki ezt nem osztja, az nemzeten és hazán kívül való. És ha egy ilyen állapot van, ott csínján kell bánni a kampánycélokra felhasznált politikai jelképekkel.

Ennél szomorúbb, hogyha egyébként a sport, amely a nemzet egységének egyik alkalmas kifejezője, hasonló módon lesz a politikai csatározások eszköze, tárgya, mint ahogyan, úgy tűnik, egyre inkább ilyenfajta martalékká válik a civil világ, helyenként az igazgatás is. Sajnálom, a helyében is szégyellem magam.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Moraj az ellenzéki sorokban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyelld magad, van rá okod!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 76 2004.06.14. 4:05  73-79

GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Amikor arról tájékoztattak a múlt héten, hogy ön interpellálni fog ebben a kérdésben, először örültem, azt gondoltam: megemeli a kalapját. Megemeli a kalapját, hogy több évtized óta először átfogó sportlétesítmény-fejlesztési program indul Magyarországon, hogy nem beszélünk, hanem cselekszünk. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük dr. Répássy Róbert: Lejárt ez a lemez!) Hallva az interpellációját, amelyben hetet és havat is összehord, azt gondolom, hogy örömöm korai volt. De segítek önnek eligazodni az egyébként nem túl bonyolult úton, segítek önnek tájékozódni mindabban, amit megtehetett volna ön is, ha csak annyit tesz, hogy elolvassa az újságokat, és nem - magunk között szólva - nem túlságosan szellemes szóvicceken töri a fejét, hogy interpellációja némi közérdeklődésre tartson számot.

Miről szól a program? Arról szól a program, hogy több száz vidéki labdarúgópálya környezetét tesszük rendbe. Rendbe tehették volna önök is - nem tették. Mi majd rendbe tesszük, képviselő úr. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük dr. Kövér László: Nem rendbe, el! Az más!) Arról szól ez a program, hogy felépítünk legalább száz tornatermet, mert beszélnek önök vidékről, de ennek ellenére csendben tűrték, úgy látom, hogy tűrik most is, egy kicsikét féltékenyen figyelik, hogy a magyar közoktatásból hiányzó több száz tornatermet elkezdjük pótolni.

Miről szól még ez a program? Arról szól a program, hogy a kistérségekben, melyeknek minden másodikában nem található fedett uszoda, ezekben a kistérségekben elkezdünk uszodákat építeni. Meg még arról is szól ez a program, hogy nem 1, azaz egy darab nagy fedett létesítményt építünk, önök Debrecenben csinálták ezt, hanem valamennyi megyében, azaz legalább 19-et.

Azt mondja a képviselő úr, hogy ő 6 milliárd forintot lát a kormányzat részéről ebben szerepvállalásként. Ha nem lát semmit, akkor az baj, ha hatot lát, az is baj. Tájékozódjon, képviselő úr, és aztán utána tudatlanságát leplező arrogancia nélkül tegyen fel illedelmes kérdéseket. (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Dr. Répássy Róbert: Ni csak, ki beszél?) Illedelmes kérdésére tudom önnek válaszolni, képviselő úr, hogy a magyar kormány 37 milliárd forinttal finanszírozza ezt a programot. 37-tel, képviselő úr! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ha kíváncsi a részletekre, akkor további tájékoztatást tudok önnek nyújtani, legyen olyan kedves, adja össze fejben a következő számokat: egy meg kettő, meg három, majd utána nagyon sokszor kettő, egészen addig, amíg el nem éri a 37-et. Ezt fogja csinálni a magyar kormány. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Hogy részt kell-e vállalniuk ebben az önkormányzatoknak? Részt kell benne vállalni, természetesen. Van olyan programrész, amely program esetében minden egy forint önkormányzati pénzhez kettőt ad a központi költségvetés. Azt gondolom, tisztességes és fair ajánlat, olyan, amellyel sokan fognak élni. Ilyen a községi labdarúgópályák fejlesztésének programja. Van olyan programrész, ahol minden egy forinthoz egy forintot ad a központi költségvetés. Ilyen a tornatermek, az uszodák, a megyei létesítmények programja. És van olyan programrész, ilyen például a nemzeti válogatottak felkészülését segítő olimpiai központok fejlesztése, amit teljes egészében kormányzati pénzekből fogunk megvalósítani.

Képviselő Úr! Várom gratuláló megjegyzéseit. (Taps és derültség a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 2 2004.09.06. 13:51  1-20

DR. GYURCSÁNY FERENC, a miniszterelnököt helyettesítő gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Parlament! Tisztelt Frakciók! A kormánypártok az elmúlt hetekben úgy döntöttek, hogy átalakítják a magyar kormányt. Úgy döntöttek, hogy a magyar választópolgároktól kapott felhatalmazás alapján többet tesznek azért, hogy Magyarországon a biztonság, a jólét, a kiszámíthatóság legyen az úr. Úgy döntöttek, hogy új lendületet kívánnak adni a kormányzásnak, és ennek érdekében, ahogy mondtam, átalakítják a kormányt.

A kormánypártok képviselői, a kormány tagjai, én magam személy szerint is büszkék vagyunk arra, amit az elmúlt két évben elértünk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Naná!) Büszkék vagyunk arra, hogy Medgyessy Péter kormányának tagjai lehettünk. Azt gondoljuk, és ennek látjuk ezernyi jelét, hogy ma könnyebb az élet és nagyobb a jólét, mint pár évvel ezelőtt. (Derültség és közbeszólás a Fidesz soraiban: Hol? - Közbeszólás az MSZP soraiból: Így ám!) Nagy hibát követnénk el, ha mindeközben nem vennénk észre, hogy a magyar emberek, a családok azt mondják: menjünk tovább! Arra ösztönöznek bennünket, hogy adjunk több lendületet, adjunk több dinamizmust ennek a politikának, és ha kell, akkor merjünk változni, és merjünk változtatni.

Hiba lenne persze az is, ha a jobb lét iránti vágyat összekevernénk a válság iránti nagyon mély lelkesedéssel. Látok ilyen lelkesedést. Olvasom az ellenzék vezérének egyik nyilatkozatát. Úgy látom ebből a nyilatkozatból, hogy azt már ő sem mondja, hogy Magyarországon válság van. Hát, nehéz is azt mondani. Azt még mindig mondja, hogy nade az emberek rosszul élnek. Vizsgáljuk meg: valóban rosszul élnek az emberek? Valóban rosszul élnek az emberek azok után, hogy az elmúlt kettő évben csaknem 30 százalékkal növekedtek Magyarországon a jövedelmek? (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban: Gázárak!) Hogy az elmúlt kettő évben 20 százalékkal növekedtek a nyugdíjak? Az emberek valóban rosszul élnek, amikor növekedett a családtámogatás, amikor növekedett a lakástámogatás, amikor növekedtek az özvegyi nyugdíjak? (Derültség, zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.)

Ha azt mondja az ellenzék vezére, hogy az emberek ma rosszul élnek, te jó ég, mit gondolhat arról, hogyan éltek akkor, amikor ő kormányzott? (Derültség és taps az MSZP soraiban.) Én nem javasolnám az ellenzék vezérének, hogy a kormányzásában elkövetett hibák miatt érzett mély lelkiismeret-furdalás árnyékolja be politikáját. Nem javasolnám, hogy a lelkiismeret-furdalása nemtelen vádat eredményezzen. Azt javasolnám - mert azt gondolom, hogy ez a köztársaság érdeke -, hogy érdemi, nyugodt, higgadt beszédben arról beszéljünk, hogy hogyan lesz Magyarországon jobb, biztonságosabb, kiszámíthatóbb élet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!) Ha persze riogatni akar az ellenzék vezére, tegye! De mondhatom: sem én, sem a kormánypárti frakciók, és hiszek benne nagyon mélyen, a magyar emberek sem fognak erre odafigyelni. (Taps az MSZP soraiban.)

Mit szeretnénk? Szeretnénk egy erősebb, egy gyarapodó gazdaságot, amely megtartja ugyanakkor az egyensúly feltételeit, és közös gazdagságunk új javait igazságosabban szeretnénk elosztani (Derültség a Fidesz soraiban.); igazságosabban elosztani, amelyben persze nagyobb a felelősség is. Mit látunk az elmúlt hónapokban? (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Azt látjuk, hogy soha a korábbi években nem tapasztalt dinamikus növekedés érzékelhető a gazdaságban. Ez a növekedés meghaladja a 4 százalékot, azt a 4 százalékot, amelyre Európa bármely más országában politikusok, közemberek és a névtelenek milliói megemelnék a kalapjukat. Van okunk rá, hogy megemeljük a kalapunkat.

Azt látjuk ebben a gazdaságban, hogy növekszik a beruházás, az a beruházás, amely a záloga a következő időszak jólétének, az a beruházás, amelytől majd növekedni fog a hatékonyság, amelytől majd többet fognak keresni az emberek, a munkájuk több jövedelmet fog eredményezni, és azt látjuk, hogy úgy alakul át a foglalkoztatás, amelyben egyre többen találnak munkát a versenyszférában, és egyre olcsóbban működik az állam. (Zaj az ellenzék soraiban.) Ez jó; azt gondolom, hogy Magyarországon a kiszámítható növekedés és a gyarapodó jólét jeleit láthatjuk az elmúlt hónapokban.

Persze, nem állítom, hogy nincsenek olyan jelek, amelyekre oda kell figyelni. Oda kell figyelni arra, hogy a 2000. év után először idén újra 8 százalék körüli a folyó fizetési mérleg hiánya. Igen, négy év után újra, de rendbe fogjuk tenni azért, mert tudjuk, hogy hosszabb távon csak az a gazdaság versenyképes, csak az a gazdaság állít elő jólétet, amely a jövedelmeit a saját maga fejlesztésére, a jólét megteremtésére használja fel.

Másodszor: tudjuk, hogy kellő nyomás van a költségvetésen. Igen, azért például, mert a decemberben tervezett 760 millió forint adósságszolgálat helyett ez a pénzügypolitika, amely Magyarországon ma uralkodó, 140 milliárd forint többletet eredményezett, 900 milliárd forint lesz ennek az összes terhe; azért, mert igaz az, hogy lakástámogatásra lényegesen többet fordítunk, mint bárki bármikor korábban, a decemberben tervezett 128 milliárdhoz képest több mint 200 milliárdot. Kérem szépen, ezek nagyon jelentős összegek, nagyon jelentős tételek, olyan tételek, amelyeket nem látott ez az ország előre, de senki ne legyen abban bizonytalan, hogy a kormány tudja, hosszú távú gyarapodás és jólét csak akkor van, ha a növekedés az egyensúlyhoz tartó feltételek mellett következik be. A kormány tudja, hogy mi a dolga, és ha úgy látja, hogy be kell avatkozni, akkor be fog avatkozni. De ma erős a gazdaság, stabil, és nagy a jólét. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiban: Miről beszél?)

Merre tovább? A kormányalakításra majdan felkérésre kerülő kormányfő vagy kormányfőjelölt a parlamentnek fogja bemutatni programját. Egy ilyen program mire épülhet? Elsősorban is arra, hogy több munkahely legyen. Munkahely, munkahely, munkahely - hogy az emberek minél nagyobb számban minél magasabb jövedelmet termelő munkában mutathassák meg magukat, adhassák át a becsület, a munkaszeretet, a szorgalom értékeit az utódoknak, és amikor hazamennek, azt mondhassák a gyermeknek, hogy fiam és lányom, csinálunk egy olyan világot, amelyben apád és anyád sokat keresve, értéket teremtve részt vesz a közösség dolgainak alakításában.

 

(13.20)

Ehhez munka kell, értékes munka és sokat fizető munka. (Taps az MSZP soraiban.) És meg fogjuk változtatni azt a világot, amelyben azoknak jut kevesebb, akik jobban rászorulnak, hogy a 2,2 millió gyerekből 1,1 millió gyermek szülei nem tudják igénybe venni a családtámogatást, mert jövedelmük nem teszi lehetővé, hogy valamennyi kedvezmény végül a család pénztárcájába, a család kasszájába jusson. Ezért fordítunk egyet a világ folyásán: azoknak jut több, akiknek kevesebb jutott eddig, és azoktól kérünk több felelősségvállalást, akiknek egyébként jobban megy a hétköznapokban, akik az élet naposabb oldalára kerültek. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)

Ugyanezt fogjuk tenni a lakástámogatási rendszerben. 190 ezer 30 évnél fiatalabb család él Magyarországon. Ezekben a családokban 120 ezer gyermek él. Ma azoknak nehéz továbbra is önálló otthont, önálló lakást szerezni, akiknek alacsony a jövedelmük, mert nem hitelképesek, mert nincs annyi megtakarításuk. A mi kormányunk álláspontja világos. Nem azoknak kell adni nagy lakástámogatást, sokszor tízmillió forint hitelhez nyújtott kamattámogatás formájában, akiknek sok van, hanem azoknak, akik ilyen támogatás nélkül nem jutnának egyről a kettőre. (Taps az MSZP soraiban.) Mert ezt szolgálja az emberek egyszerű, normális igazságérzete. Mert mindegyikünk, aki egyébként még képes arra, hogy hétköznapi emberként gondolkodjon, és képes arra, hogy levesse a politika időnként rárakott cafrangjait, az tudja, hogy az emberek elemi igazságérzete is azt diktálja, hogy oda adjunk, ahol nagyobb a szükség, és azoktól kérjünk a közösbe több részvételt, ahol meg nagyobb az áldás. Ez lesz az új kormány társadalompolitikájának az alapja. (Taps az MSZP soraiban.)

Persze ehhez az is kell, hogy a felső tízezer - vagy hívjuk bárhogy is - nagyobb felelősséget vállaljon közös dolgaink megoldásában (Taps az MSZP soraiban.), nagyobb felelősséget vállaljon a társadalmi együttműködés, szolidaritás megteremtésében, az ehhez szükséges források megteremtésében. Olyan javaslataink lesznek, amelyek lehetővé teszik, hogy a felső tízezer gyakorolja ezt a felelősséget. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Taps az MSZP soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Hozzászólásom végéhez közeledve, hadd mondjak köszönetet e helyről is elsőként a köztársasági elnök úrnak, aki az elmúlt hetekben igazi demokrataként, az ország iránt érzett felelősségről tanúbizonyságot téve, együttműködő partnerének bizonyult elsősorban a Magyar Köztársaságnak, hogy mielőbb, minél kevesebb vitával, minél kevesebb konfliktussal a kormányzó pártoknak megadott felhatalmazás alapján és az ő jogukkal élve a magyar kormányt átalakíthassuk. Elnök úr, köszönjük szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Köszönöm szépen a kormánypártoknak, a kormánypártok vezetőinek és a kormány tagjainak mindazt a felelős magatartást, amellyel ebben az egyébként nem könnyű átmeneti időszakban nemcsak a stabilitást biztosítják, de biztosítják azt is, hogy a legelső pillanatból nagy lendülettel indulhasson neki az új kormány tennivalói megoldásának. Végül köszönöm mindazt a biztatást, mindazt a szeretetet, amelyet Magyarország polgárai tanúsítottak, amikor azt üzenték, hogy merjétek megcsinálni, változtassatok, változtassátok meg Magyarországot, és ebben legyen erőtök, talán nektek magatoknak is, ahol kell, még több erővel, méltósággal nekiállni a munkának.

Neki fogunk állni, egy jobb Magyarországot fogunk csinálni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 18-20 2004.09.06. 7:15  1-20

DR. GYURCSÁNY FERENC, a miniszterelnököt helyettesítő gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban jó lenne kevesebb emelkedettséggel és több tárgyszerűséggel beszélni az ország dolgairól. (Dr. Pósán László: Halljuk!)

Nem kétséges, hogy Magyarországon együtt van a nélkülözés, a szegénység, a reményvesztettség, együtt van a gyarapodó középosztályi élet, és együtt van - nagyon kevesek számára - a nem egy esetben hivalkodó, máskor nagyon felelősen megélt gazdagság. (Derültség és moraj a Fidesz padsoraiból, közbeszólás ugyanonnan: Hihetetlen!) Az a dolga minden tisztességes kormánynak, az a dolga minden tisztességes politikai erőnek, hogy azon dolgozzon, hogy kevesebb legyen a szükség, és több legyen a lehetőség.

Meg lehet próbálni korbácsolni a kedélyeket (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem semmi!), meg lehet próbálni igaztalan, számító, rosszhiszemű politikai nyilatkozatokat tenni. Lehet érzékletesen elmondani, hogy jön a tragédia, mert növekszik az államadósság, de jó lenne, ha a legnagyobb ellenzéki párt egy pillanatra csendben leülne, és eldöntené, hogy mit akar. Mert van, amit nem lehet egyszerre: nem lehet egyszerre háborogni azon, hogy növekszik az államadósság, követelni, hogy a költségvetés vállaljon minden társadalmi probléma megoldására újabb és újabb szerepet, és egyébként pedig a legvégén harsányan igényelni, hogy legyen adócsökkentés. Aki ezt követeli, aki ezt igényli, az felelőtlen, az kárt akar, az Magyarországot romlásba akarja dönteni. (Közbeszólások és derültség a Fidesz padsoraiból, többek között: Ti ígértétek!)

Nem láttam még olyan háziasszonyt, minálunk legalábbis nem sokra tartják azt a háziasszonyt, aki azt mondja otthon, hogy holnaptól kezdve kevesebbet viszünk haza hónap elején, többet fogunk elkölteni, és egyébként pedig azt gondoljuk, ezt megúszhatjuk anélkül, hogy hónap végén átmegyünk a szomszédba kölcsönkérni. Nincs ilyen! Ezt, úgy látom, az én édesanyám és szerintem az önök édesanyja is jól tudja. Szerintem hallgassanak az édesanyjukra! (Taps az MSZP, zaj a Fidesz padsoraiból.)

Csak nehogy a habokba beszéljek, hátha a számok talán meggyőzik önöket! Az államadósságért oly elkeseredetten szomorkodó fideszes képviselőknek mondok négy számot, és ezt kiegészítem egy-egy arányszámmal. A Fidesz-kormány idején az államadósság 6 166 milliárd forintról 9 040 milliárd forintra növekedett. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem igaz!) A Medgyessy-kormány esetében erről a 9 040 milliárd forintról 11 631 milliárd forintra. A két szám közül, csak megjegyzem halkan, a matematika jelenlegi szabályai szerint, amíg ezt nem vizsgáljuk felül, az a szám kisebb, amely Medgyessy Péter kormányzására esik. (Zaj és közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Két év!) Segítek önöknek, ha az osztást esetleg elvégezzük fejben (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), akkor ki fog derülni, hogy az önök időszakában 46 százalékkal növekedett az államadósság, a mi időszakunkban pedig kereken 28-cal.

 

(13.50)

Uraim, a 46 nagyobb, mint a 28, segítek, 16 százalékponttal. (Nagy zaj az ellenzéki oldalon.)

Egyetértek Dávid Ibolya… (Zaj.)

ELNÖK: Képviselőtársaim, türelmüket kérem.

DR. GYURCSÁNY FERENC, a miniszterelnököt helyettesítő gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: A hevület ellenére folytatnám a beszédem, elnök asszony. Egyetértek Dávid Ibolya elnök asszonnyal, Magyarország szép és jó, és azt gondolom, az a közös törekvés, hogy Magyarországon minél többen érezhessék, hogy ez az ország szép és jó, és hogy nagyon jó magyarnak lenni; és hogy lehet büszkének lenni arra a teljesítményre, amely közös teljesítményünk, mert ettől a teljesítménytől lesz könnyebb az élet, amelytől gyarapodni fognak a családok és gyarapodni fog az ország. Igen, változtatni szeretnénk, elnök asszony; egy picikével több nyugalommal és - nyugodtan mondhatom - legalább annyi megértéssel, mint amennyit ön tanúsított jelentős kritikája mellett.

Mi nagyon sokszor összeveszhetünk a parlamentben, kiabálhatunk egymásra kígyót-békát, köszörülhetjük a nyelvünket egymáson és egymás politikáján, de gyanítom, hogy Magyarország nem ezt várja tőlünk. Azt várja, hogy legyenek értelmes javaslataink arra, hogy miként mehet jobban az ország dolga. Az ország helyzetéről tájékoztatást fogunk adni, mindent a megfelelő időben. Vagy ha úgy tetszik, majd akkor megyünk át a hídon, ha odaértünk a partra. Meg fogjuk tenni. Egyértelmű, világos helyzetet teremtünk, tiszta vizet öntünk a pohárba.

Ami pedig a korrupcióra vonatkozó kérdést illeti: persze, nem tisztem, hogy a miniszterelnök úr szavait bármilyen módon értelmezzem, de őszintén szólva, tekintettel arra, hogy nem a kormánypártok egyik képviselője ellen van büntetőjogi eljárás, hanem a legnagyobb ellenzéki párt egy korábbi képviselője ellen, még az is előfordulhat, hogy megbotlott a nyelve, és nem arra gondolt, amit végül kimondott, képviselő úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Nem arra készültem, hogy ma kormányprogramot mondok el. Arra készültem, hogy elmondjam önöknek, új lendületet fogunk adni Magyarországnak. Van okuk e tekintetben aggodalommal nézni a jövő elé. Csinálni fogunk egy rendes országot, ha akarják, ha nem, egy emelkedőt (Derültség az ellenzéki oldalon.), olyat, amely Magyarország többségének a támogatására tarthat számot, és a kormány 2006-ban ugyanezzel a lendülettel fogja folytatni a munkáját.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 34 2004.09.13. 5:11  31-34

GYURCSÁNY FERENC, a miniszterelnököt helyettesítő gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! (Zaj.) Az ön által mondott és idézett mondat pontatlan és hibás. A pontatlanságot én követtem el, és a hibát is én követtem el. Éppen ezért, amikor másodszor is szóra emelkedtem, azt mondtam, hogy Magyarországon együtt van a sanyarú nélkülözés a gyarapodó középosztálybeli léttel, a hónap végén számolgatott aprópénzekkel (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Úgy ám!), és igen, kevesek számára a hol tüntető, hol felelősen megélt gazdagsággal.

Magyarország számára nem a megbotlott mondataim jelentik a legnagyobb veszélyt, különösen nem akkor, ha magam is tudom, hogy időnként megbotlik egy mondat. Ki fogom javítani. Magyarország számára a veszélyt a megbotlott cselekvés fogja majd jelenteni, de ilyen megbotlott cselekvése a kormánynak nem lesz. (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Géczi József Alajos: Így van!) Jó lenne, ha abból a felelősségből, amelyet oly sokszor hangoztatnak, lenne egy kevés akkor is, amikor az ország dolgairól beszélünk. Önt a csoporttársai, évfolyamtársai egy rendkívül tehetséges hallgatónak tartották az egyetemen. Nyilván így volt.

Hasonló a végzettségünk. Beszéljünk tisztességesebben egymással! Nem lehet az emberek hétköznapi életkörülményeiről csak úgy beszélni, hogy ön az árakról beszél. Nem lehet! Beszélni kell arról, hogy ezeket az árakat milyen jövedelmekből fedezik az emberek. Azért, hogy ne legyen túlságosan bonyolult ez a kérdés, elég régen, nyilván ön is tanulta, képviselő úr, egy rendkívül egyszerű számot alkottak az ehhez értők. Azt mondták, hogy hasonlítsuk össze a jövedelmek növekedését az árak növekedésével, és ebből képezzünk egy számot. Azt mondják, hogy reáljövedelem. Ha az nagyobb, mint nulla, akkor a jövedelmek gyorsabban növekednek, mint az árak, ha kisebb, mint nulla, akkor a jövedelmek lassabban.

Azt hiszem, hogy ön ennél lényegesen színvonalasabb szemináriumon is részt vett. (Derültség az MSZP soraiban. - Arnóth Sándor: Ezt nehéz űberolni.) Akkor, amikor a Központi Statisztikai Hivatal az elmúlt években azt jelentette, amit egyébként a másik ellenzéki párt jelen lévő frakcióvezetője most a szemünkre hány, hogy 2002-ben és 2003-ban összességében, majd idén mérsékeltebben, de még mindig pozitív előjellel, a reáljövedelemek 25 százalékkal, a nyugdíjak csaknem 20 százalékkal növekedtek, akkor szépen, csendben megjegyzem, képviselő úr, ez azt jelenti, hogy a jövedelmek összességében, vásárlóerejüket tekintve, az árakhoz viszonyítva 25 százalékkal növekedtek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Melyik műsort tetszik nézni? - Dr. Áder János: Ez nem igaz!) 25 százalékkal lehet többet vásárolni. (Nagy taps az MSZP soraiban.)

Aki azt mondja, hogy nem igaz (Nagy zaj, az elnök csenget.), vagy azt mondja, hogy hazudok, az legyen olyan kedves elmerülni az Országgyűlési Könyvtár magányában, a kiadott statisztikai jelentésekben. (Közbekiáltások.) Persze kiabálni, persze a tényeket nem tudomásul venni lehet. Hölgyeim és Uraim! A tények makacs dolgok. (Nagy zaj.)

 

(14.00)

Ez a kormány volt az (Arnóth Sándor: Melyik? - Derültség a Fidesz soraiban.), amelyik 13. havi családi pótlékot adott, ez a kormány volt az, amely arról beszél, hogy a legmagasabb jövedelműek családtámogatását a legkevésbé tehetősebb családok támogatására forgatja. Képviselő úr, az önök kormánya volt az, amely ennek az ellenkezőjét tette. Csendben jegyzem meg, nyugodtan, szakmai, politikai, emberi felelősségem tudatában, örülnék, ha ön is így tenne időnként.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 4 2004.09.20. 5:05  1-4

GYURCSÁNY FERENC, a miniszterelnököt helyettesítő gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Tisztelt Országgyűlés! A múlt héten ugyanezen a helyen hosszú vitát folytattunk arról egy ellenzéki képviselővel, hogy vajon milyen is az ország helyzete, hogyan is élnek az emberek. Fontos dolog, hogyan látja ezt az ellenzék - érdemes meghallgatni a szavukat, érdemes komolyan venni a kételyüket, ezért érdemes megnézni az adatokat. Vettem a fáradságot, és megnéztem, hogy vajon (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Ó!) mi igaz mindabból, ami a kormányváltást követő időszak szociális jóléti intézkedéseiről szóló kritikákat illeti. Nézzük a tényeket - a tényeket, amelyeket, gondolom, mind a kettőnk komolyan vesz.

Az elmúlt két évben Magyarországon valóságos szociális kiigazítás, helyenként fordulat játszódott le. Ennek az az eredménye, hogy a bérek vásárlóereje 24 százalékkal növekedett két év alatt, ha úgy tetszik: 24 százalékkal haladta meg a két év alatti 10 százalékos áremelkedést. (Derültség a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Nagy a jólét!) Természetesen igaz ez a nyugdíjak vásárlóerejére is, amely pedig ebben az időszakban 17 százalékkal növekedett.

Fellapoztam a négy évvel korábbi időszak számait, mert azt gondoltam, hogy e felfokozott hevület nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy '98 után az önmagát polgárinak hívó kormány ennél jelentősebb jóléti eredményeket ért el. S láss csodát - nem ezt látom, sőt épp az ellenkezőjét! Azt látom, hogy az árak nem 10 százalékkal növekedtek, hanem éppen a kétszeresével, 20 százalékkal. És azt látom, hogy a keresetek reálértéke nem 24 százalékkal növekedett, hanem 4 százalékkal; a nyugdíjak vásárlóereje nem 17 százalékkal növekedett, hanem 4,6 százalékkal. Mire hát akkor e kevélység? - kérdezem magamtól. És arra jövök rá, hogy egyetlenegy oka van ennek.

(13.10)

Valószínűleg vannak olyanok, akik nem tudnak örülni annak, hogy az emberek egy csipettel jobban élnek, bár tudom, hogy lényegesen jobban szeretnének. Azon lesz a következő kormány, hogy ezt teljesítse. Azon lesz az új kormányprogram, hogy folytassa a társadalmi igazság megteremtésének a programját, amelynek középpontjában egy határozott szándék van: többet adni azoknak, akik szükségben szenvednek, és több felelősséget várni azoktól, akiknek több jutott. Ez a szándék vezet bennünket akkor is, amikor azt mondjuk, hogy a pénzintézetek, amelyek a mi forintjaink forgatásából gazdagodnak, és amely kereskedelmi bankokról éppen a múlt héten nyilvánosságra hozott jelentés azt mondja, hogy nemzetközi méretekben is egészen jelentős, szinte példátlan az, amilyen tempóban növekedett a nyereségük, szóval, hogy ezen pénzintézetektől most több felelősséget várjunk.

Ha a pénzeink forgatásából létrejött nyereséget készek és hajlandóak másként, a többség számára kedvezőbben megosztani, akkor ennek az lesz a végeredménye, hogy több munkahely, abból még több jövedelem, még több megtakarítás, okosabb, művelt emberfők, jobb munkaerő, egészségesebb emberek lesznek, olyanok, akik örömünkre élnek együtt ebben az országban, és nem olyanok, akik nehezen birkóznak meg a ma és a holnap problémáival.

A magyar kormány elszánt és elkötelezett abban, hogy bevezeti a bankadót. Kész tárgyalni arról, hogy mi legyen ennek pontosan az alapja, pontosan mi legyen a kivetés módja, mi legyen az adó mértéke vagy az adókulcs mértéke. De az adótömegről nem: 30 milliárd forintot várunk a bankoktól, azt a 30 milliárd forintot, amely segíti, hogy kicsikét könnyebb legyen az élet Magyarországon jövőre. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 14 2004.09.20. 4:37  11-14

GYURCSÁNY FERENC, a miniszterelnököt helyettesítő gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Járjunk akkor a végére ezeknek a dolgoknak! Láthatólag a frakcióvezető úr és a frakciója szereti ezt a kérdést, akkor tartsuk napirenden. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Naná!)

Az igazi baj, ha valaki olyan állításokat fogalmaz meg tényként, amely állítás a válság kialakulására vonatkozó szándékaiban létezik csak. (Dr. Géczi József Alajos: Úgy van!) A frakcióvezető úr 80 ezer közalkalmazott és köztisztviselő elbocsátásáról beszél, gondolom azért, mert ő ennyit el szeretne bocsátani. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! - A Fidesz soraiból: Nana!) Frakcióvezető úr, akkor nyugodtan mondja! A kormánynak ilyen terve, ilyen nyilatkozata nincs; ha ön szeretne, várom ajánlattételét.

Másodszor: a kormánynak nincsen megszorító intézkedése. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiban.) Ha ön szeretne, frakcióvezető úr, javaslom, tegyen rá javaslatot. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Miről beszélsz?)

A kormány az elmúlt hetekben, amikor előrejelzést készített az év végére várható hiányra vonatkozóan, azt mondta, hogy a ma látható számokat javítani fogja összesen egy 43 milliárd forintos pozíció, amelyből 25 milliárd forint korábban nem tervezett bevételekből áll - nem megszorítás, bevétel, frakcióvezető úr, segítek: bevétel (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem érdemes!) -, és másik 28 milliárd pedig a korábbi tervekben szereplő olyan kiadások, amelyek azon a költségvetési soron végül nem kerültek elköltésre. Tehát van 43 milliárd olyan (Közbeszólások a Fidesz soraiból: 53! - Az elnök csenget.) egyenlegjavító tétel - akkor 43! (Derültség és szórványos taps a Fidesz soraiban.) -, amelyik nem megszorítás.

Harmadszor: azt mondja a frakcióvezető úr, hogy azt mondtuk, 4,6 százalék lesz a hiány. Frakcióvezető úr, lehet, hogy ezt hallotta (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.), de akkor azt nem tőlünk hallotta, akkor rosszak a tanácsadói a frakcióvezető úrnak. Mi azt állítottuk - augusztus közepe óta folyamatosan -, hogy majd augusztus közepén, amikor azt kell... - szeptember 15-éig azt el fogjuk mondani. Megtettük, frakcióvezető úr! Lehet, hogy önt zavarja, hogy ez a kormány nyíltan, őszintén beszél, azt tudom mondani, hozzá fog ehhez szokni a következő két évben. (Taps a kormánypárti padsorokból. - Horváth László: Eddig mi volt?)

Kétségtelen, mondtam azt, hogy a költségvetés hiánya a makroelemzőket kell hogy érdekelje, merthogy az embereket az érdekli, ami ebből következik. De az az igazság, frakcióvezető úr, ön nem volt ennyire harsány, nagyon bölcs és okos, amikor az ön miniszterelnöke azt mondta, hogy Magyarországra nem vonatkoznak a közgazdasági tankönyvekben leírt szabályok, akkor nem hahotázott. Miért nem akkor nevetett? (Taps és derültség a kormánypártok soraiban.)

Egyetértünk, öntsünk tiszta vizet a pohárba, frakcióvezető úr. Azt gondolom, elvárható öntől - aki folyamatosan másról sem papol, mint hogy azt szeretné, hogy Magyarországon a munkateljesítmények legyenek azok, amelyek a boldogulás alapját képezik - és a frakciójától, hogy a mai napon itt a parlamentben a kormánynak a bankadó bevezetésére vonatkozó javaslatát nyilvánosan támogassák, amellett kiálljanak, és felszólítsák valamennyi parlamenti pártot, hogy ezt tegyék meg. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! - Taps az MSZP soraiból.) Ha ön annyira aggódik az emberekért, ha ön, mint mindig korábban, a bankot és a bankárokat csak szitokszóként tudta kezelni, akkor most, amikor több felelősséget várunk tőlük, azt gondolom, hogy bennünket támogató nyilatkozatot fog kiadni. Várom ezt a nyilatkozatát, frakcióvezető úr, örömmel itt a parlamentben.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! - Taps a kormánypárti padsorokból.)

(13.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 4 2004.09.27. 3:30  1-4

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt: (Dr. Mádl Ferenc felé:) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A felkérést tisztelettel elfogadom.

Elkészült a köztársaság új kormányának programja. Egy gyarapodó és igazságos köztársaság programja. Tízmillió magyar állampolgár programja, amely a 15 milliós magyar nemzet iránt érzett és vállalt felelősséggel készült. A program az őszinteség programja. Amit vállalunk, azt végrehajtjuk. De csak azt vállaljuk el, amit végre tudunk és végre fogunk hajtani.

A programunk értékelvű program. Világossá teszi azokat a társadalmi eszményeket, célokat, amelyek nevében és amelyek érdekében a kormányzást folytatni fogjuk. Olyan közösségteremtő program ez, amely a szolidaritásba, a demokráciába, a nemzetbe vetett hitben találja meg önmaga érvényesítésének legfőbb erejét.

A benyújtandó program koalíciós program. Koalíciós program, amely épít a magyar baloldal, a szocialisták és a szociáldemokraták történelmi hagyományaira, és épít a magyar szabadelvűség hagyományaira. Mindkét hagyományrendszert büszkén vállalja, programját, jövőjét azok megújítására építi. Programunk a változás és a folytonosság programja. A folytonosságé, mert azokra a célokra, értékekre építettünk, amelyek alapján a választók két évvel ezelőtt a szocialistákat és a szabad demokratákat bízták meg azzal, hogy 2006-ig kormányozzák Magyarországot.

(13.10)

A változás programja is, mert halljuk és értjük a választók szavát, halljuk és értjük üzenetüket. Azt mondják, határozottságot, következetességet, dinamizmust várnak. Bátor kormányzásra készülünk. Tettekre építve lendületbe hozzuk Magyarországot. Felkészültem, készen állok.

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Mádl Ferenchez, majd dr. Szili Katalinhoz lép, és átadja a kormányprogramot.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 8 2004.09.27. 3:21  5-8

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt: Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország ezekben az években egy különleges időszakot él meg, olyan időszakot, amelyben egyszerre van jelen a lehetőség és a felelősség. A lehetőség és a felelősség majdnem mindenkinek, de épp az a baj, hogy ezt a mondatot csak a majdnem szócska hozzátételével tudjuk értelmessé és igazzá tenni. Az a célunk, hogy Magyarország egy olyan ország legyen, hogy a felelősségből és a lehetőségből arányosan osztozzanak az ország családjai, valamennyi magyar ember. Mert ma az a helyzet, hogy sokaknak van lehetősége, de úgy tűnik, kevesebb a felelősségük. Másoknak nagyon sok a felelőssége, és alig jutnak hozzá a lehetőségekhez. A következő kettő évben azt a politikát kívánjuk folytatni, amelyben lehetőség és felelősség kéz a kézben járnak.

Azt kértük a magyar bankoktól, azt kívántuk a magyar bankoktól, hogy azzal a lehetőséggel élve, amely részükre megadatott - és amely lehetőség alapján nagyon-nagyon kevés más országban lehetett olyan jövedelmező banktevékenységet végezni, mint nálunk -, a következő kettő évben, 2007-ig terjedően, amikor nagyságrenddel több, évi közel 3-4 milliárd euró áll majd magyar fejlesztésre rendelkezésre az Európai Unióból, vállaljanak ők többet, hogy jobbak legyenek iskoláink, hogy jobbak legyenek kórházaink, járóbeteg-ellátó intézményeink, hogy kevesebb gondot okozzon a következő heti nyugdíj kifizetése, hogy épülhessen a közháló, hogy mehessen tovább a Sulinet-program. Többet kell betenni a közösbe ahhoz, hogy végül a közösből jobban és többen részesedhessenek azok, akiknek nagyobb erre az igényük, hogy ne csak felelősségük legyen, hanem lehetőségük is.

Sokra tartom a kormánypárti frakciók egyenes és határozott kiállását. Utólag is csodálkozom az ellenzék legnagyobb frakciójának folyamatos véleményváltozásán, de ezt ők tudják, hogy miért teszik. Az ország értette, hogy amikor a kormány választás elé került, akkor azt mondta, hogy nem az emberekkel, hanem a tehetősekkel próbálja meg a következő évek fejlesztéseit finanszíroztatni.

(13.20)

De nyugodtan mondhatom, hogy végül meg kell köszönni a bankoknak is, hogy a nagy viták után, helyenként éles viták után elfogadták és tudomásul vették. (Egy hang a Fidesz soraiból: És a takarékszövetkezetek?) A kormány igénye reális, a kormány nem hátrálhat, és nem is hátrált.

Köszönöm szépen támogatásukat, köszönöm szépen azt a támogatást, amelyre a következő két évben is szükségünk lesz.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 22-26 2004.09.27. 5:19  15-26

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hát jó lenne nyugodtabban beszélni ezekről a fontos kérdésekről, és jó lenne megpróbálni azonos mércével mérni. Jó lenne, ha a képviselő úr nemcsak Medgyessy Péter mondataira emlékezne, hanem emlékezne az általa oly nyilvánvalóan nagyon sokra becsült, talán még szeretett pártvezér mondataira is, mely szerint Magyarország létezik Európán kívül - örökbecsű mondat -, lám, kiderült, hogy mégis belül létezik (Dr. Répássy Róbert: Ilyet nem mondott!), vagy hogy létezik parlament ellenzék nélkül is. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. Az elnök csenget. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez nem jött be! - Podolák György: Idegesek vagytok? - Dr. Áder János: Arra nektek van okotok!) Ezek a mondatok nem annyi, hanem lényegesen több magyarázatot igényelnének az ön részéről, de láthatólag önt nem ezek a mondatok érdeklik.

Kérdezi, hogy mi nem maradhat következmény nélkül. Hát, gondolom, nem maradhat következmény nélkül az, ha valaki minden kétséget kizáróan nem tudja elhitetni magáról, hogy politikai befolyását nem az államháztartásból való haszonszerzésre használta fel. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Wekler!) Gondolom, a képviselő úrnak van erről véleménye. Ha van véleménye, gondolom, hogy saját pártjának nyilvános fórumain ezt sokszor elmondja, és arra kérte saját pártjának elnökét, hogy a következtetést ebből vonja le. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ha esetleg elkerülte volna a figyelmemet ezen felszólítása, kérem, hogy a ferenc.gyurcsány@gyism.hu-ra küldje ezt meg nekem.

Ami a kettős szerepet illeti, ló és fenék dolgában hallottunk egy izgalmas előadást. Éppen erről van szó, képviselő úr, valaki döntse el, hogy üzletember vagy politikus. (Dr. Répássy Róbert: Na?) A kettő együtt nem megy. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi az hogy!) Az én esetemben világos a határvonal: vagy üzletember, vagy politikus. Úgy látom, az ön pártjában nagyon sokan nem voltak képesek ezt ilyen világosan kettéválasztani; ló és fenék összekeveredett. Lassan jó lenne kibogozni ezt a problémát. (Dr. Répássy Róbert: Talán tegye meg!)

Az a kérdése a képviselő úrnak, hogy vajon hogyan fogok viselkedni miniszterelnökként. Törvényesen! (Derültség az ellenzék soraiban.) Valószínűleg ez az ön pártjában, képviselő úr, meglepetést keltő. Törvényesen! (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Taps az MSZP soraiban.)

(13.40)

 

Egyetértek önnel, nem jó, ha a politika beavatkozik a gazdaságba. De tudja, képviselő úr, jó lenne, ha akkor nem avatkozna ön bele, jó lenne, ha sejtetésekkel nem próbálna meg olyan látszatot kelteni, hogy ügy van ott, ahol nincs. (Lengyel Zoltán: Ezt mondtátok Csillebércre is!)

Ajánlok önnek egy javaslatot. Az ön képviselőtársa, aki meglehetősen aktív volt Gyurcsány Ferenc életének föltérképezésében, hónapokkal ezelőtt kérdéssel fordult a legfőbb ügyész úrhoz. Amikor már nem volt több lap a kezében, azt gondolta, ezt még kipróbálja. Ez idén tavasszal volt. A képviselő úr bizonyára ismeri a legfőbb ügyész jelentését, nekünk nem volt módunkban megismerni az elmúlt hónapokban. Mit gondol a képviselő úr, miért nem? (Dr. Répássy Róbert: Na?) Mert a legfőbb ügyész úr sok-sok oldalban tagolt álláspontja szerint az ön által hivatkozott és láthatólag jelentős erőfeszítésekkel napirenden kívánni tartott…, tartani kívánt üzlet (Moraj és szórványos derültség a Fidesz soraiban.) minden tekintetben törvényes, jogszerű, megfelel nemcsak a kor követelményeinek, hanem a kor szokásainak is. (Derültség, hosszan tartó taps a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.)

Nincs annál nagyobb öröm…

ELNÖK: Képviselőtársaim!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt: …látni az ellenzék harsány hahotáját a legfőbb ügyész álláspontján. (Taps az MSZP soraiban. - Lengyel Zoltán: Nagyon izzadsz, mi?)

Egyébként az álláspontom világos. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ahány ház, annyi szokás! - Lengyel Zoltán: Nagyon izzadsz, mi van?)

ELNÖK: Képviselőtársaim! Rogán Antal frakcióvezető-helyettes úrnak volt egy felhívása a beszédében. Kérem, hogy ehhez önök is tartsák magukat!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt: Az álláspontom az, hogy meg kell kérni (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) a magyar igazságszolgáltatás valamennyi intézményét és szervét, hogy a törvény és a jog legszigorúbb erejével, barátokra, ismerősökre, politikus barátokra és ismerősökre való hivatkozás nélkül, valamennyi ön által hivatkozott és nem hivatkozott ügyben járjanak el. Nem kell ebből kiemelni sem egyet, sem mást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És ha ezt megteszik és végzik a dolgukat (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Idő!), biztosak lehetünk abban, hogy egy alkotmányos és törvényes országban élünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 4-8 2004.09.29. 41:49  1-321

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt: Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Házelnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! Amikor két nappal ezelőtt a köztársasági elnök úr megbízott az új kormány megalakításával, akkor a felkérésre válaszoló rövid mondataim végén azt mondtam: “Elnök úr, felkészültem, készen állok.ö

Igen, felkészültem. Felkészültem a politikában, és felkészültem az azt megelőző életemben. Megtanultam dönteni, megtanultam felelősséget vállalni családért, majd vállalatért, később egy egész faluért, városért, és osztozhattam abban a felelősségben Medgyessy Péter kormányának minisztereként, amelyet az országért vállaltunk.

Igen, elnök úr, igen, tisztelt képviselők: készen állok. Tudom, hogy mit akarok, és tudom, hogy képesek leszünk mindezt véghezvinni. Megfogalmaztuk programunkat, számba vettük teendőinket, szocialisták, szociáldemokraták, liberálisok együtt és közösen. Programunk nem két párt programja, programunk koalíciós program; nem egymás mellé helyeztük, hanem közösen fogalmaztuk meg, és egységes egésszé gyúrtuk össze. Közösen vállaljuk a felelősséget, miként közösen hiszünk eszményeinkben is. Hiszünk bennük, ezért nem engedünk belőlük, ezek alapján fogunk kormányozni.

Tisztelt Ház! Az új kormány programja a folytonosság és a változás programja. Azokra a célokra, elvekre, szándékokra épül, amelyek alapján 2002-ben a választók mandátumot adtak a szocialistáknak és a szabad demokratáknak, hogy kormányozzanak. Az elmúlt két év gyorsmérlege a következő: eredmények, amelyeket már nem lehet elvenni az emberektől, amelyek beépültek a hétköznapjaikba, és a lendület, amelyet vissza kell szerezni.

Magyarországon ugyanis több határozottságra, következetességre, nagyobb lendületre van szükség. Tudjuk, hogy a váltás önmagában nem hoz lendületet. A váltás még nem a változás. A váltás megtörtént, a változást meg kell csinálnunk. Az önök előtt lévő dokumentum annak a programja, hogy hogyan fogjuk megcsinálni.

Hölgyeim és Uraim! A politikus, ha tehetséges, ha ügyes, meg tudja szerezni a hatalmat. A jó politikus pedig le is tud róla mondani. (Derültség és taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) Az előbbi szakmai, az utóbbi emberi erény. (Zaj. - Az ellenzéki oldal felé:) Segítek önöknek, még egyszer elmondom: a jó politikus pedig le is tud róla mondani. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Az előbbi szakmai… (A kormánypárti oldal felé:) Önöknek pedig hálás vagyok a tapsért. Szóval, akkor a vége: az előbbi szakmai, az utóbbi emberi erény. Medgyessy Péter képes volt és kész volt mind a kettőre. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

(8.10)

Itt, az Ország Házában köszönöm meg neki mindazt, amit hazánkért, a nemzetért, a Magyar Köztársaságért az elmúlt két évben és az azt megelőző nagyon hosszú, sikeres pályafutása alatt tett. (Taps a kormánypárti oldalon.) Miniszterelnöksége alatt a múlt jó néhány szociális mulasztását pótolta, növelte Magyarország tekintélyét Európában és a világban, megmutatta, hogy a politikus is ember. Miniszterelnök úr, köszönjük szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Magyarországnak most arra van szüksége, hogy ne csak hallják, de értsék is a szavát, értsék szándékait Európában és a világban. Ehhez szükségünk van arra az államférfire, akinek adnak a szavára, és akinek odafigyelnek a mondanivalójára. Ezért felkérem Medgyessy Pétert, hogy képviselőnkként, ha úgy tetszik, követünkként segítse Magyarország európai érdekeinek érvényesítését. Miniszterelnök úr, ha a felkérésemet elfogadja, engem megtisztel, az országnak pedig sokat használ. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Tisztelt Országgyűlés! Alapvetően kétféle kormány van. Az egyik adminisztratív feladatnak fogja fel az ország irányítását, a másik mindezen túl elsősorban erkölcsinek. Az egyik zökkenőmentes, üzembiztos kormányzást akar; a másik, ha szükség van rá, akkor konfliktusokat is vállaló, az örökölt helyzeten változtatni akaró, bátor és lendületes kormányzást. Az egyik a fennálló állapotok megőrzését tartja feladatának; a másik fel mer háborodni, és ebből cselekvést formálni. Az egyik azokat támogatná, akiknek erős a hangja; a másik azt mondja, ne a hangerő számítson. Ami az egyiknek lózung, az a másiknak eszmény, ami az egyiknek szlogen, az a másiknak érték. Az egyik szemlesütve fordul a múlt felé és tart a jövőtől; a másik a múlt hagyományaira alapozva a jövőt formálja.

Én a bátor, eszményekre és értékekre épített, a jövőre koncentráló, cselekvő kormányzásban hiszek. (Taps a kormánypárti oldalon.) A cselekvő kormány pedig nem aszerint alakítja társadalompolitikáját, hogy melyik csoportnak mekkora az érdekérvényesítő képessége, hanem aszerint, hogy kinek mekkora a szüksége a közösből való támogatásra, a közösből való részesedésre egy emberibb, egy igazabb, egy méltóbb életre. Meg fogjuk hallani azok hangját is, akiknek hangja nehezen, sokszor egyáltalán nem jutott el a kormányokhoz. Mert az új kormány valamennyiünk kormánya lesz, nemcsak az erőseké, hanem a gyengéké, valamennyié, sok millió magyar honfitársunké. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Tisztelt Ház! A mi nemzeti büszkeségünk nem a dacszövetségek büszkesége. Nemzeti öntudatunk forrása a teljesítmény, a mérhető, az elvitathatatlan, a tiszteletet kiváltó. Hozzájárulásunk a világ tudásához, művészetéhez, sportkrónikájához. Tisztán és egyenesen beszélünk. Meg fogjuk osztani dilemmáinkat, és ha van, tépelődéseinket is. Nem tetszelgünk a mindenható és mindentudó kormány szerepében. Elmondjuk: ennyi lehetőségünk van, miközben látjuk a célt. Azt mondjuk, választani és dönteni kell, és viselni a döntés felelősségét. Azt megígérhetem, hogy soha nem leszünk döntésképtelenek, de azt nem, hogy mindig mindenkinek tetsző döntést fogunk hozni.

Magyarországé feltörekvő gazdaság. Feltörekvő, de tudnunk kell, egyszerre nem fog jutni minden célra. De éppen azért, merthogy feltörekvő gazdaság, céljainkról nem kell lemondani, csak kellő módon ütemezni, sorrendbe állítani. A sorrendet pedig az ország közös érdeke, eszményeink, értékeink fogják meghatározni, nem az, hogy ki tud erősebben dörömbölni a kormány ajtaján vagy éppen asztalán.

Közös jövedelmünkből az elmúlt két évben sokat költöttünk, nagyon sokat, helyes és jó célokra. Tudom, hogy új feszültségek is keletkeztek. Keletkeztek, mert volt bátorságunk egyszerre növelni az állam jóléti szerepét, jóléti szerepvállalását, és megpróbáltuk - remélem, meg is tettük -, hogy versenyképesebbé tegyük Magyarországot, versenyképesebbé tegyük a magyar nemzetet és a gazdaságot. Sokat költöttünk; tudom, még többet kellene. Tudom, szinte mindenki többet akar. Így van ez egyéni magánéletünkben, így van a családban, így van szinte minden községben, faluban, így van a városokban - miért lenne ez másként Magyarországon?

De én az okos asszony igazságában hiszek. Nemcsak arról kell gondolkodni, hogy mire, hanem arról is, hogy miből és hogy mennyiből. Mi több jövedelmet szeretnénk az országnak, erről szól a politikánk. És nem fogom elfogadni azt a sokak által ránk erőltetni igyekezett politikát, azt a szereposztást, hogy a kormánypártok csak a bevételért, az ellenzék pedig a kiadásért felel. Nem, uraim, ezt a munkamegosztást nem fogjuk elfogadni! Nincs ilyen, tisztelt Ház! (Taps a kormánypárti oldalon.) Közös a dolgunk és közös a felelősségünk, akkor is, amikor meg kell teremteni közös jólétünk anyagi forrásait is, amikor ehhez közös bevételre van szükség, erős, fejlődő, modern, rugalmas gazdaságra, és közös a felelősségünk akkor is, amikor ebből a közös jövedelemből ki kell elégítenünk Magyarország ezernyi szükségletét, ezernyi jogos, megalapozott igényét.

A köztársaság kormányának célja a nemzeti érdek érvényesítése. A magyar érdek azonban számunkra nem elvont, nem megfoghatatlan dolog; nagyon is konkrét.

(8.20)

A magyar családok, a magyar nyugdíjasok, a magyar vállalatok, kutatók, művészek, sportolók érdeke. Kompromisszumkész ember vagyok, a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokban hiszek. De soha nem fogom összekeverni a józan kompromisszumot a megalkuvással. A magyar érdekek képviseletében sem leszek hajlandó a megalkuvásra. Nem fogok habozni, ha érdekeinket sérülni látnám, de nem fogok habozni akkor sem, ha bárki a nemzeti érdek önkényes értelmezésével próbálná veszélyeztetni céljainkat. Patrióta vagyok, patrióta kormány leszünk. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Országgyűlés! Kormányprogramunk értékek köré szerveződik. Olyan értékek köré, amelyek legjobb meggyőződésünk szerint jobbá, otthonosabbá teszik Magyarországot. Számomra, a koalíciós pártok számára a legfontosabb alapérték az igazságosság. Több lehetőséget a nélkülözőknek, több felelősséget a tehetősektől. Ez az igazságos közteherviselés programja. Az erősek, a tehetősek szövetségeseink, de mondjuk ki: nem ők politikánk kedvezményezettjei. Mondjuk ki: a vagyon, különösen a nagy vagyon, a magas jövedelem kötelez. Kötelez arra, hogy befektetést vállaljunk a jövőbe, mert ebből a befektetésből lesz gyermekeink gyarapodó élete. Kötelez arra, hogy ne önző módon, hanem több felelősségvállalással vegyünk részt környezetünk gondjainak megoldásában, viseljük gondját falvainknak, városainknak, viseljük gondját munkásainknak, hogyha kell. Mert van felelősségünk őértük is. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Megszüntetjük azt az igazságtalanságot, hogy a családi adókedvezményt ma csak a magasabb jövedelemmel rendelkezők tudják teljes egészében igénybe venni. A gyermekeknek kell egyenlő esélyt adni a későbbi boldogulás érdekében. Ezért, miközben - mondhatom, természetes módon - folytatjuk a 13. havi családi pótlék kifizetését, a rászorulóknak járó ingyenes tankönyv biztosítását, a gyermekvédelmi támogatás folyósítását, elérjük, hogy a közpénzekből a legnehezebb körülmények között élő gyermekek kapjanak többet. A köztársaság kormánya az otthonteremtés terén is azokat támogatja, akiknek erre valóban szükségük van. A befektetési célú lakásvásárlás helyett a fiatalok és pályakezdők otthonteremtését fogjuk támogatni. (Taps az MSZP soraiban.) Ez a különbség az előző konzervatív és a jelenlegi kormány támogatáspolitikája között, ami a különbség az ingatlanbefektetés és az otthonteremtés között. Mi az otthonteremtésre szavazunk. (Nagy taps az MSZP soraiban.)

Mi segítünk azoknak is, akik még így sem engedhetik majd meg maguknak a lakásvásárlást. (Nagy zaj. - Az elnök csenget.) A 30 év alatti fiatal párok lakásvásárlásához hitelgaranciát biztosítunk, így már minimális önerővel, nem egy esetben talán készpénz nélkül, a szociálpolitikai támogatás igénybevételével lehetőség nyílik az önálló otthonteremtésre, lehetőség nyílik a független, önálló családalapítás elkezdésére. (Taps az MSZP soraiban.)

Az értelmes élet, a nyugodt gyarapodás, a tekintélyt és mintát adó apai, anyai, nagyszülői szerepek talán legelső feltétele a munka, a jól fizető munka és a munka jövedelméből elért gyarapodás. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ezért a köztársaság kormányának politikájában a központi helyet a munkahelyteremtés fogja elfoglalni. (Taps az MSZP soraiban.) Az elmúlt években, az elmúlt két évben Magyarországon több mint 200 ezer új munkahely létesült; igen, ezzel egy időben több mint 100 ezer munkahely megszűnt. Megváltozott a világ! Új munkahelyek születnek, mások megszűnnek. Dinamikus, változó világban élünk. Olyanban, amelyben a magyar embereknek, a magyar családoknak, a magyar társadalomnak alkalmazkodnia kell tudni, de ahogyan látom, amelyhez tud is alkalmazkodni. És erre az alkalmazkodókészségre és -képességre Magyarország büszke lehet. Ez lesz az, amely fel fogja emelni, ez lesz az, mert nemcsak ragaszkodik a status quóhoz, nemcsak ragaszkodik az elért pozícióhoz, hanem képes azt folyamatos változással, változtatással újratermelni.

Ez a fajta dinamizmus lesz az, amely után nem kell megijedni, ha bezárnak egy munkahelyet, mert tudjuk, hogy ahol bezár egy, egy fejlődő gazdaságban születik kettő. És mi éppen erre számítunk, az egy és a kettő közötti folyamatos különbségre, ezekre a pluszmunkahelyekre. (Taps az MSZP soraiban.) Persze van ebben dolgunk. Van ebben dolga a kormánynak, van ebben dolga a gazdaság szereplőinek, van ebben dolga a szakszervezeteknek, van ebben dolga valamennyi munkavállalónak és dolgozni akarónak. A mi dolgunk, hogy olyan gazdasági környezet kialakulását segítsük, amelyben a befektetők, a munkavállalók, a vállalatok vezetői, munkaadók és alkalmazottak egyaránt perspektívát, fejlődést, a magasabb jövedelem, a tisztességes gyarapodás lehetőségét látják.

Mi ösztönözni fogjuk a beruházásokat. Segíteni fogjuk azokat, akik munkavállalóként hátránnyal indulnak el. Ezért fogjuk járulékkedvezménnyel támogatni a pályakezdők foglalkoztatását, a gyesről, gyedről visszatérő édesanyákat és édesapákat, az 50 év felettiek foglalkoztatását. (Taps az MSZP soraiban.)

Európai uniós csatlakozásunk egyszerre növelte az együttműködés, a nemzetek közötti szolidaritás lehetőségét, de növelte a verseny kényszerét is. Azt gondolom, hogy a verseny lehetősége még nem a győzelem záloga. Nem a zálog, de valóban lehetőség és esély.

Meg akarom mondani, nagyon világosan és egyértelműen, nem tudom és nem lehet győztesnek tekinteni egy olyan országot, ahol milliók tekintik magukat vesztesnek. És tudom, hogy a kormányt, a kormány teljesítményét Magyarországon falvakban, városokban, kertekben és munkahelyeken, kint az utcán, füstösebb és tisztább levegőjű kocsmákban és éttermekben, emberek egymás között diskurálva, magánbeszélgetésekben és a közösség nyilvános diskurzusaiban akkor fogják sikeresnek tartani, ha egyre többen úgy fogják érezni, hogy ők nem vesztesei ennek az elképesztő átalakulásnak, ennek az elképesztő útnak, amelyen Magyarország elindult, és amelyen végigment. Magyarországon a győztesek Magyarországát szeretnénk megcsinálni, Magyarországot a győztesek, erősek és sikeres emberek országává kívánjuk tenni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

(8.30)

Újra és újra el fogom mondani: nem hiszek abban a politikában, és végképp nem hiszek azokban a politikusokban, akik úgy gondolják, hogy majd ők hozzák el a boldogságot. Nem hiszek azoknak a politikusoknak, akik úgy gondolják, hogy nincs más dolga az embereknek, mint szavazni a politikusokra, akik majd boldogságot teremtenek. Abban hiszek, hogy az emberek munkája, tehetsége, szorgalma, bátorsága azon, hogy változtatnak és önállóak lesznek, ők fogják megteremteni Magyarország sikerét és a boldogságot. Ebben hisz a szociáldemokrata-liberális koalíció. (Nagy taps a kormánypártok, moraj a Fidesz soraiban.)

Van dolgunk nekünk is, persze. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Például az a dolgunk, hogy egy percig se veszélyeztessük (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sürgősségi ellátás!), hogy Magyarországra 2010-ben már olyan hétköznapok köszöntsenek be, amikor a legtermészetesebb módon mi is euróval fizetünk. Igen, 2010-ben Magyarországon euróval fogunk fizetni, és olyan programot fogunk folytatni, ami ezt lehetővé teszi, nemcsak hogy nem veszélyezteti, de támogatni is fogja. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Mert az a növekvő gazdaság, amely mindezt lehetővé teszi, ez a növekvő gazdaság a fedezete minden tervünknek, az adócsökkentésnek, a nyugdíjemelésnek, a kórházfelújításnak, a bérlakásépítésnek, a tömegközlekedés fejlesztésének – szóval, mindennek. Lehet persze fedezet nélkül is jobban élni, meg lehet próbálni, de akkor a számlát majd gyermekeink fogják kifizetni. (Demeter Ervin: Ezt csináljátok!) Márpedig mi olyan gazdaságpolitikát akarunk megvalósítani (Moraj az ellenzék soraiban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), amely a gyermekeinkre nem kifizetetlen számlákat, hanem biztonságot és lehetőséget hagy. Szilárd, szilárd egyensúlyra alapozott, egészséges szerkezetű, fenntartható növekedéssel akarjuk megerősíteni a gazdaságot. Ehhez mértéktartó költségvetési politika kell, független, de együttműködő monetáris politika. (Taps az MSZP soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem a gazdaság helyzete válságos, hanem úgy látom, hogy az ellenzék magatartása álságos. (Derültség és taps az MSZP, moraj az ellenzéki padsorokban.) Őszintén szólva, tudom én azt, hogy ez egy kínrím (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), de az is igaz, hogy több mint kínos, ahogyan időnként az ellenzék beszélni tud a magyar gazdaság helyzetéről.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Beszéljük meg! (Derültség az ellenzék soraiban.) A magyar gazdaság az elmúlt időszakban soha ilyen tempóban nem növekedett. A magyar gazdaság növekedéséből soha ennyi jövedelem a magyar emberek pénztárcájába nem áramlott. (Moraj az ellenzék padsoraiban.)

Hölgyeim és Uraim! A magyar...

ELNÖK: Képviselőtársaim! Miniszterelnök-jelölt úr, kérem, hogy majd... Képviselőtársaim! Kérem, hogy sokkal több tiszteletet tanúsítsanak ebben a Házban egy miniszterelnök-jelölti expozénál! (Taps az MSZP soraiban. - Tállai András: Az ellenzék felé is! - Megkocogtatja a csengőt.)

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt: Magyarországon soha...

ELNÖK: Lesz alkalma a vezérszónokuknak szólni!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt: Magyarországon soha (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Húzd már ki magad! Egyenesen állj!) az elmúlt évtizedekben munkából ennyi jövedelem nem termelődött. 24 százalékkal növekedett az emberek munkából származó jövedelme az első két évben, 2002-ben, 2003-ban (Tállai András: Kérdezd meg az embereket!). Soha ennyivel a nyugdíjasok jövedelme nem emelkedett, talán tudják: 17-18 százalékkal.

Talán tudják, hogy soha az elmúlt években ilyen tempóban a magyar gazdaság exportteljesítménye nem nőtt. (Tállai András: Akkor miért kell miniszterelnököt cserélni?) Talán tudják, hogy soha az elmúlt években a beruházások ilyen tempóban nem növekedtek. (Tállai András: Akkor miért vagy te? - Demeter Ervin: Ezt változtatjátok meg!) Talán tudják, kedves barátaim, tisztelt képviselőtársaim, Magyarország erős, és ez az erő a magyar gazdaságból, a dolgozni tudó, akaró emberek teljesítményéből származik. (Taps az MSZP soraiban.)

A versenyképességhez persze XXI. századi infrastruktúra is kell, mert az esély autópályán érkezik. Lehet autópálya-építésről beszélni, és lehet építeni - önök építettek. (Taps az MSZP soraiban.) Mert, hölgyeim és uraim, az esélyek is autópályán érkeznek. És köszönöm Medgyessy Péter miniszterelnök úrnak, hogy volt ereje és bátorsága akkor, amikor dönteni kellett, amikor dönteni kellett a ma fogyasztása vagy a ma befektetése között, akkor volt bátorsága és ereje az utóbbi mellett dönteni. Mert Medgyessy Péter úgy fog bevonulni a magyar történelembe, akinek volt bátorsága annyi autópályát építeni (Moraj és közbeszólások az ellenzék soraiban.), amennyit soha senkinek előtte Magyarországon. (Nagy taps az MSZP soraiban.)

Magyarországon idén május 1-jén nemcsak Győr, Fehérvár vagy Budapest csatlakozott az Európai Unióhoz, hanem Nyíregyháza, Debrecen és Szeged is, ahhoz az európai életminőséghez, amihez hozzátartozik, hogy nagyvárosainkat autópályák kötik össze, az autópályák mentén pedig fejlődő gazdaság, gyarapodó élet lesz az úr.

A mindennapok élményévé kívánjuk tenni, hogy Északkelet-Magyarországon, a Dél-Alföldön, a Balatontól délre eső országrészekben is utakon, jó minőségű utakon, európai utakon lehet közlekedni, korszerű és megfizethető árú utakon, mert mi megtettük - önök beszéltek róla, mi megtettük -, matricás lett az M5-ös, mi megtettük, és erre legyenek büszkék, hogy meg tudtuk tenni. (Taps az MSZP soraiban.)

Nem hiszek a két Magyarország hamis víziójában; nincs kettő, csak egy. Nem tűrjük a vidék és Budapest, falu és város szembeállítását. Esélyt viszünk mindenhová, építjük fővárosunkat (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Huúú!), és a felzárkózás lehetőségét kínáljuk az elmaradott térségeknek. E cél érdekében folytatjuk a mezőgazdaság modernizációját is, ezért indítunk beruházásösztönző programokat, hogy minél több lehetőséget, munkalehetőséget biztosítsunk a vidéken élőknek, és esélyt teremtsünk a magyar falunak. (Taps az MSZP soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Magyarország az elmúlt tizenöt évben sikeresen teljesítette... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mezőgazdaság!) Újrakezdem (Moraj a Fidesz soraiban.): Magyarország az elmúlt tizenöt évben sikeresen teljesítette euro-atlanti integrációs céljait. Ez minden kormány tehetségét és teljesítményét dicséri, Antall Józseftől Medgyessy Péterig. A hétköznapokban az egyének és közösségek életében, tudjuk, még nem történt meg elegendő, mindőnknek megelégedést adó változás. Úgy adódott, hogy ennek a kormánynak a felelőssége, hogy egy olyan programot készítsen az ország számára, amely túlmutat választási ciklusokon, amely meghatározza Magyarország következő hét-tíz-tizenkét éves fejlődésének a programját.

El fogjuk készíteni a nemzeti felzárkózás, ha úgy tetszik, a nemzeti felemelkedés programját, el fogjuk készíteni a második Európa-tervet a 2007-2013 közötti időszakban, amely arról szól, hogy hogyan lesz Magyarországból, ebből az Európa félperifériáján, a maga polgárosodásával, a maga igyekezetével, oly sokszor a tehetségét és időnként nagyon-nagyon sok keserűséget is megélt és bizonyító országból egy modern, nyitott, hagyományaira büszke, fejlődő és erős Magyarország. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(8.40)

Az a pénz, azok a források, amelyek ebben az ügyben rendelkezésünkre állnak, lényegében megegyeznek azzal, amennyi pénz Magyarországra a kilencvenes években beáramlott: 20-30 milliárd euró. Elképesztően sok pénz! Annyi pénz, amelyből Magyarország olyan fejlődésnek indulhat el, mint a legendás békeidőkben, valamikor az előző század fordulóján, valahol a XIX. és a XX. század találkozásánál, amikor ez a kicsike ország elindult (Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiból.), és nagy városok nőttek, modern városok nőttek, modern gazdasággal, modernizálódó társadalommal. Ez a felemelkedés vár Magyarországra, ennek a felemelkedésnek a programját ez a kormány fogja megalkotni, önökkel (Az ellenzéki oldal felé:) és nagyon remélem, hogy önökkel is, uraim. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Olyan Magyarországot teremtünk, amely az elfogadás és a befogadás kultúrájára épül. Hungaristákkal, rasszistákkal nem alkuszunk. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Azt valljuk, ezekben az emberi méltóságot alapvetően érintő kérdésekben nemcsak a gyűlöletbeszéd megengedhetetlen, de a kétértelműség, a kacsintás és a cinkosság is. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! - Taps ugyanonnan.) Egyenes, tiszta beszédet várunk el mindenkitől. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!) Aki vállalhatatlan eszmékkel flörtöl, az vállalja, ha meri.

Magyarország legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbsége a roméké. Küzdeni fogunk a diszkrimináció, az előítéletesség, a kirekesztés ellen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Idő!) Folytatjuk azt a törekvést, amely az esélyteremtést (A Fidesz soraiból: Idő!) és a közösségbe való beilleszkedést biztosítja roma honfitársaink számára az oktatás (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Idő! – Egy hang az MSZP soraiból: Jó idő!), a munka, az egészségügy, a kultúra területén egyaránt. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Zhanav ke jekh Ungriko them si. Le romengo thaj gashengo them. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Magyarul!) Van, aki érti, mit jelent ez, ha mással nem, a szívével, képviselő úr. Segítek önnek: egy Magyarország van, romák és magyarok közös országa. És én büszke vagyok erre, képviselő úr! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Brüsszeltől Washingtonig tudják, illik hát kimondanunk itt, Budapesten is: a magyar kormány teljesítménye, Medgyessy Péter kormányának teljesítménye sok dologban elvitathatatlan, korszerű, mindenki által elismert teljesítményt hozott. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Miért kellett leváltani?) Ezen teljesítmények között van egy, amelyről külön is beszélnék, ez a Medgyessy-kormány külpolitikája. Ezt a külpolitikát, azt az elismertséget, amit ezzel szereztünk, meg kívánjuk őrizni, arra építeni kívánunk. Az új kormány diplomáciájára sem lesz jellemző a történelmi frusztrációkból következő sérelmi politika, nem akarjuk és nem fogjuk összetéveszteni a nemzeti érdek határozott képviseletét a feszültségteremtő szomszédságpolitikával. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! - Taps ugyanonnan.) Nem fogjuk összekeverni a határon túli magyarság érdekeinek védelmét a belpolitikai kampánytémákkal. Nem engedjük, hogy bármilyen külső érdek választásra kényszerítsen minket olyan ügyekben, ahol nem kell választani, hiszen amilyen egyszerű, olyan igaz, hogy Magyarország a hazánk, Európa az otthonunk, az Egyesült Államok pedig a szövetségesünk. Ehhez fogjuk magunkat tartani. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Aztán azt valljuk: itt az ideje elfelejteni, hogy Magyarország kis ország. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Na!) Nem az, hiszen a világ egyik legnagyobb közösségének, az Európai Uniónak egyenrangú és teljes jogú tagja, sok baráttal, partnerrel és szövetségessel.

Az Európai Parlamentben 24 magyar képviselő érvényesíti európai (Demeter Ervin: 26!), így nemzeti érdekeinket is. Fontosnak tartom itt és most megerősíteni, hogy ők mind a 24-en, legyenek bár néppárti, szabadelvű vagy szocialista politikusok, az én kormányomban is együttműködésre kész partnerre találnak majd.

Külpolitikánkat, szomszédságpolitikánkat az a fajta korszerű nemzeti büszkeség hatja majd át, amely értékeit nem valaki más ellenében határozza meg, hanem saját teljesítményéhez képest. Kormányom fontos célja a magyar nemzet európai keretekben történő újraegyesítése, hogy a magyarság egy tágabb közösségben, az Európai Unióban boldogulhasson, szülőföldjén őrizhesse anyanyelvét, kultúrájával gazdagíthassa az európai sokszínűséget, és hogy sikeres nemzet legyen, olyan, amelynek minden tagja Magyarországra, hazánkra, a Magyar Köztársaságra. (Sic!)

Tisztelt Országgyűlés! Számomra a kormányfői hivatal elsősorban képviselet, képviselete azok érdekeinek, akik eddig csak statisztikai számsorként, helyenként kartotékadatként, négyévente felértékelődő sokaságként jelentek meg a politikai számtanban; képviselője azoknak, akik úgy érezték, eddig elfeledkezett róluk a politika. Programunk közepébe állítottuk a mellőzött milliókat, akik hitünk szerint ennek az országnak, ennek a nemzetnek a legnagyobb tartalékai, hiszen bennük szunnyad az energia, amely Magyarországot sikeres, európai országgá teheti. Fel kell szabadítani ezt a fantasztikus energiát, helyzetbe kell hozni őket. Tenni kell értük, hogy tehessenek önmagukért, tehessenek a köztársaságért, és hogy tettekre építve, velük együtt, a névtelen milliókkal lendületbe hozzuk Magyarországot, hogy többen legyünk, és jobban éljünk, hogy többen éljünk jobban; hogy otthonosan éljünk az országban mind a tízmillióan, és otthonosan Európában mind a tizenöt millióan.

A köztársaságért, Magyarországért!

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 320 2004.09.29. 12:44  1-321

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Vendégeink!

Kimerítő és tanulságos vitán vagyunk túl. (Egy hang a Fidesz soraiból: Itt sem voltál.) Köszönöm önöknek. Eltelt tíz óra, de engem ez a tíz óra nem tántorított el. (Moraj.) Sőt, megerősített hitemben. Abban a hitemben, hogy ezt a programot, a szabad és igazságos Magyarország programját végrehajtjuk. Megtesszük. Sőt, meg kell mondjam, megerősített hitemben az a támadás is, amit önök meg-megújuló lelkesedéssel személyem ellen indítanak. Megerősít. Köszönöm szépen önöknek. Ha kérhetem, támadjanak tovább is. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Addig jó, amíg személyemet és nem politikámat támadják. (Szórványos derültség.)

De beszéljünk most a lényegről! Arról, hogy vajon választ ad-e az új kormányprogram az embereket leginkább érdeklő kérdésekre, az embereket érintő valódi kérdésekre választ ad-e. Öt ilyen alapkérdést fogok feltenni. Öt olyan kérdést, amely a vitában, így vagy úgy, de felmerült.

Az első alapkérdés, hogy milyen helyzetben van ma Magyarország. Milyen helyzetben van az ország az új kormány megalakulásakor? Magyarország, hölgyeim és uraim, ma szabad, de igazságtalan. Így van ez akkor is, ha az elmúlt két évben a koalíció pártjainak kormánya, Medgyessy Péter kormánya sok igazságtalanságot enyhített, egyeseket megszüntetett. Igazságtalan, mert túl sokan érzik úgy, hogy többre lennének képesek és érdemesek, de nem jutnak egyről a kettőre, mert túl sok az akadály, és túl kevés a lehetőség. Tudom, hogy mi a dolgom: változtatni azon, hogy ma még sokan, bántóan sokan élnek úgy, hogy sorsuk születésük pillanatától kényszerpályán mozog, hogy szüleiktől nem tudnak más örökölni, csak a kilátástalanságot és az egy helyben toporgást. Nekünk, az új kormánynak, ezt kell leküzdenünk. Nem az ellenzéket, kedves barátaim, hanem a kilátástalanságot és az esélytelenséget! Ezek a mi igazi ellenfeleink. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Nézzük a második kérdést! Mire van szükségünk ahhoz, hogy a kilátástalan helyzetben lévőknek végre legyenek kilátásaik és legyen vonzó jövőjük. A program, amellyel a koalíciós pártok támogatásával és megbízásából önök elé álltam, erre is megadja a választ. Mégpedig a magunk korszerű, baloldali, szabadelvű válaszát. A segítséghez szükség van az esélyteremtő államra, és ebben az államban a cselekvő kormányra. Cselekvő kormányra, mely nem érzi feladatának, hogy mindenkinek egyformán segítsen. De segít azokon, akiknek a támogatásra valóban szükségük van. A cselekvő kormány egyéni felelősségre és társadalmi közösségvállalásra épít. Az emberek és nem az állam igényéből indul ki. Ez a kormány kezdeményező és együttműködő. Aktív ott, ahol a gyengék oldalán szükséges beavatkozni. Aktív szerepet vállal az idősek, a nők, a gyermekek, a munkavállalók, a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozók érdekeinek érvényesítésében. Kezdeményező éppen azokon a területeken, amelyek meghatározzák Magyarország jövőjét és sikerét. De ez a kormány nem telepszik rá a mindennapokra, nem tolakszik be a magánszférába, nem erőltet senkire sem hitet, világnézetet, és nem akar az emberek helyett döntéseket hozni.

A harmadik kérdés: mit is jelent a számunkra legfontosabb eszmény, az igazságosság? Nos, az igazságosság ott érvényesül, ahol a lehetőségek és a felelősségek összeadásából minden polgár számára ugyanaz az eredmény jön ki: az érvényesülés lehetősége. Az igazságos köztársaság alapképlete egyszerű. Ez pedig nem más, mint több lehetőség a nélkülözőknek és több felelősség a tehetőseknek.

A negyedik kérdés: mit jelent a felelősségek és a lehetőségek egyensúlya a gyakorlatban? Elsősorban is egyenlőbb viszonyt a társadalompolitika és a gazdaságpolitika céljai között. E kettő között a jövőben - és remélem, hogy soha többé - nem lehet hierarchikus viszonyt tenni.

(19.40)

Nem rendeljük a társadalompolitikánkat a gazdaságpolitika alá, mert az igazságtalansághoz, a lehetőségek beszűküléséhez vezet. De nem tesszük meg fordítva sem: a gazdaságpolitikát sem rendeljük a társadalompolitika alá, mert az meg felelőtlenséghez, az pedig a jövő feléléséhez vezet.

A következő két évben több és jobb munkahelyek létrehozásában kívánunk közreműködni, többet fogunk áldozni az otthonteremtésre, az igazságos családtámogatásra, és arra törekszünk, hogy mindezekhez a pénzt, a forrást, a közös javakat egy igazságosabb közteherviselésben rakjuk össze. Azaz azoknak az adóit csökkentjük, akiknek erre a legnagyobb szüksége volt, ezek pedig az átlagos jövedelműek és az az alattiak.

Igazságosabbá tesszük tehát a lakástámogatást, hogy az ne ingatlanbefektetésről, hanem otthonteremtésről szóljon, ne pénzről, hanem emberekről. És méltányosabbá tesszük a gyermektámogatást is, hogy azokhoz jusson el, azokhoz a családokhoz, akiknek ez a pénz a gyermekek nemcsak jövőjének, hanem jelenének biztosításához okvetlenül szükséges. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Terveinkhez persze fedezet kell, a fedezetet pedig a magyar gazdaság növekedése teremti meg, szilárd egyensúlyra, egészséges szerkezetű, fenntartható növekedésre alapozott gazdasági teljesítmény.

Az ötödik kérdés: mi kell ahhoz, hogy a magyar gazdaság erősödjön, azaz tovább növelje a cselekvő kormányzás és egész Magyarország mozgásterét? Elsősorban - mit is mondhatnék baloldaliként? - a munka biztonsága és a biztonságot adó munkahely. Igen, több munkára van szükség. De nem azoktól, akik már ma is reggeltől késő estig dolgoznak, hanem azoknak van szüksége több munkára, akik ha még szeretnének is, nem találnak munkát, vagy ha igen, akkor csak olyan bérért, amely bérért ma tisztességes magyar ember méltóságát megőrizve nem tud - és lássuk be, helyenként nem akar - dolgozni.

Tudom, mi kell ahhoz, hogy az embereknek legyen munkája és biztos munkahelye. Ezernél több embernek, sok száz családnak adtam munkát magam is, nagy felelősséggel, és tudom, hogy ez a jövőben az ország szolgálatában hasonló vagy talán még nagyobb felelősséget kíván. Munkahelyet teremteni, ez igen, ez igazi baloldali teljesítmény - megtartani azokat, az pedig igazi kihívás. Mi pedig készek vagyunk erre a teljesítményre is, és készek vagyunk megfelelni ennek a kihívásnak is. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Házelnök Asszony! Kedves Vendégeink! Köszönöm hát a hozzászólásokat, mindegyiket. Hogy is szólt a személyeskedőnek szánt kritika? Hogy jó időben, jó helyen vagyunk?

Jó időben? Én azt mondanám, hogy reményt keltő időben, olyan időben, amikor Magyarország egy új világ határán belülre került, önmagához képest talán egy új világ határához érkezett, ahol egy gyarapodó, igazságos országot teremthet meg, az emberek, a jóakaratú, dolgozni tudó és szerető emberek közös szándékával, tehetségével, amit megteszünk, családokkal, falvakkal, városokkal, egy emelkedő országgal. Igen, jó időben, reményt keltő időben.

Hogy jó helyen-e? Hát hol máshol? A Vigadóban? Nem, az Országgyűlésben, hölgyeim és uraim! (Nagy taps a kormánypártok soraiban.) Demokratákhoz ez a hely illik - mifelénk. (Moraj a Fidesz soraiban. - Szórványos taps az MSZP padsoraiból.) Igen, önök előtt, politikustársak előtt, akiknek lehetősége van tisztességes és helyenként talán a tisztesség hiányában szenvedő kritikát is gyakorolni. De ez nem baj, lelke rajta, aki teszi, viselje ő ennek következményeit.

Nos, tisztelt Ház, baloldali kormányra van szükség (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jézusom! - Derültség a Fidesz soraiban.), baloldali kormányfővel. Én baloldali vagyok, büszke baloldali. Büszke baloldali, mert merem és teszem, hogy legyen egy jobb, egy igazságosabb Magyarország. Nem beszélek róla, hanem csinálom, Magyarországért, közös jövőnkért. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Jókor, jó helyen - mondják. Igen, egy változásra váró országban, változtatásra alkalmas időben. Már ma nekiállunk, a köztársaságért, Magyarországért.

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, ütemes taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 4-8 2004.10.04. 17:12  1-11

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: (Hangosítás nélkül:) Tisztelt Elnök Úr...

ELNÖK: Miniszterelnök Úr! A csipkártyát, nem tudom, nem mulasztotta-e el...

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nem mulasztottam el, elnök asszony, csak nincs.

ELNÖK: Akkor máris pótoljuk, miniszterelnök úr. (Gyurcsány Ferenc elé mikrofont helyeznek.)

 

(13.10)

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Házelnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy bemutassam önöknek a köztársaság új kormányának tagjait, az önöknek felelős kormány tagjait, a cselekvő kormányzás főszereplőit, a megerősített koalíciós együttműködés kormányát.

Az új kormány programja elkészült; önök, önökön keresztül és önökön kívül ismeri Magyarország valamennyi polgára. Megismerték, s a Magyar Országgyűlés a program végrehajtására felhatalmazást adott. A programot végre fogjuk hajtani. Végrehajtjuk Magyarország felemelkedéséért, az ország gyarapodásáért, egy igazságosabb Magyarország létrejöttéért.

A kormány összeállításának időszakában van, ahol én változtattam, és van, akinek magának kell változnia. A lényeg az, hogy e kettő együttes eredményeként lendületesebb és eredményesebb legyen a köztársaság kormányának munkája, ezzel is hozzájárulva az ország, a családok, a községek, a városok sikeréhez.

Miniszterelnöki Hivatal: megmondtam jó előre, a kancelláriaminisztérium élén Kiss Péter úrral szeretnék együttműködni. (Kiss Péter feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.) Nála alkalmasabb jelöltet, azt gyanítom, keresve sem találtam volna. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - A Fidesz képviselői felé fordulva:) Önök között a legkevésbé, uraim. (Taps és derültség a kormánypártok soraiban.) Megtiszteltetés a számomra, hogy Kiss Péterrel dolgozhatom. Péter, miniszter úr, köszönöm szépen.

Kovács László november 1-jéig folytatja azt a munkát, amely elismerést és dicsőséget hozott Magyarországnak, elismerést hozott a Külügyminisztériumnak. Köszönöm szépen, külügyminiszter úr, hogy elfogadta felkérésemet. (Kovács László feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.)

Nincs itt, de itt lesz közöttünk november 1-jétől Somogyi Ferenc úr, akit felkértem, hogy folytassa azt a munkát, amelyet Kovács László neve fémjelzett az elmúlt időszakban. Folytathatja azt a munkát, amely tekintélyt szerzett nekünk, amely a térség stabilizáló tényezőjévé tette Magyarországot. Ezért is Kovács Lászlónak is jár az elismerés. Köszönöm szépen, külügyminiszter úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Mondhatnám, nem volt még olyan két, egymást követő kormány, amelyben mindkét alkalommal egy hölgy töltötte be a belügyminiszteri tárcát. Most így fog történni: a belügyminiszter dr. Lamperth Mónika asszony. Köszönöm szépen, hogy elvállalta és elfogadta a felkérést. (Dr. Lamperth Mónika feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.) Egészen biztos vagyok abban, hogy a belügyminiszter asszony - nyilvánvalóan az általa vezetett és általa felügyelt intézmények élén - nagyobb lét- és jogbiztonságot teremt majd annak érdekében, hogy nagyobb lehessen a közbiztonság. Miniszter asszony, köszönöm szépen.

A Honvédelmi Minisztérium vezetésében nem történik változás. Amiben változás lesz, az a honvédelem területe maga, mert több mint egy évszázad után megszűnik a sorozott hadsereg. Olyasvalamit tettünk, amelyet fiaink százezrei vártak az elmúlt évtizedben. Miniszter úr, köszönöm, hogy megtette. Kérem, folytassa munkáját! (Juhász Ferenc feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.)

Rácz Jenő doktor úr, a minisztérium új vezetője. (Dr. Rácz Jenő feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.) Ambiciózus a cél, amelyet vállaltunk, amelyet persze vállaltak már mások is: egy élhetőbb, egészségesebb világot teremteni magunk körül, amelynek eredményeként az évtized végéig növekszik a magyar polgárok átlagos élettartama. Kökény Mihály miniszter úr megkezdte az egészségügyi szféra átalakítását sok vitával, sok támogatással. Azt várjuk a miniszter úrtól, hogy vigye tovább mindazt, amiben egyetértés van, ha kell, közösen okuljunk a vitákból, hogy legyen egy egészségesebb ország, egy élhetőbb, szerethetőbb köztársaság. Miniszter úr, köszönöm, hogy elvállalta a felkérést. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Munkahelyet teremteni, és a meglévőket megőrizni, ez az igazi kihívás egy önmagát baloldalinak is tartó kormánynak. Azok a folyamatok, amelyeket megkezdtünk Burány miniszter úr vezetésével és irányításával, optimizmusra adnak okot. Azt kérem Csizmár úrtól (Csizmár Gábor feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.), akiről tudom, hogy nem fél az ilyenfajta kihívásoktól, hogy végezzen jó munkát, mert sokan várnak tőlünk munkát. Köszönöm szépen, miniszter úr, hogy elvállalta a felkérést. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Persányi Miklós elismert és sokra tartott szakember itthon és külföldön egyaránt. (Dr. Persányi Miklós feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.) Kérem tőle, vezesse úgy a tárcáját, hogy a környezettudatos gondolkodás a hétköznapok részévé váljon, hogy a polgárok, az itt működő vállalatok még több felelősséggel forduljanak épített és természeti környezetünk felé. Miniszter úr, köszönöm, hogy elvállalta a felkérést. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Változatlanul Hiller István irányítja a tárcát, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát. (Dr. Hiller István feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.) Ő nemcsak a kultúrpolitikában, hanem a politikai kultúrában is olyat alkotott, amely, azt gondolom, tekintélyt kölcsönöz neki politikai szövetségesei és politikai riválisai táborában. Azt gondolom, hogy Hiller miniszter úr részvétele szükséges a magyar kormányban, a magyar politika első vonalában, a kormányban is, meg talán máshol is. Miniszter úr, köszönöm szépen, hogy elvállalta. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.20)

Egy új felelősségi körrel rendelkező tárca nélküli miniszteri posztot hoztunk létre. Az új felelősségi kör hosszú-hosszú nevet visel, a tartalma ennél talán egyszerűbb. A regionális fejlesztésért és felzárkózásért felelős tárca nélküli miniszter Kolber István úr. (Dr. Kolber István feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.)

A jövőben Kolber István felel majd a területfejlesztésért, a lakáspolitikáért, az építésügyért, sok-sok pályázattal kapcsolatos tennivalókért, sőt az idegenforgalom irányításáért is. Tudom, ma még kevesen ismerik az országban, de fontos, hogy akik ismerik, azok elismerik. A jövőben miniszterként ismertsége növekedni fog, és amennyire ismerem, tudom jól, elismertsége is. Ehhez kívánok sok erőt, sok egészséget, sok sikert! Köszönöm szépen, miniszter úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Az európai ügyek irányítása az idei év májusától döntően már nem külügy. A munka nagyobbik része saját nemzeti politikánk része. Olyan embert kerestünk e posztra, aki ismeri az országot, tudja, hogy hogyan foglalható egy egységes keretbe az ország előtt álló fejlesztési lehetőségek összessége, és akit elismernek az országon kívül, Európában mint egy igazi européert. Baráth Etelét kértem fel erre a posztra. (Dr. Baráth Etele feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.)

Tudom, hogy képes lesz rá, és tudom, hogy megcsinálja, hogy olyan fejlesztési programja legyen Magyarországnak, olyan legyen a 2007-et követő időszak, igazi, nagy, megvalósítható, a magyar emberek álma, amelyben mindenki megtalálja a helyét, megtalálja a sikerét, és megtalálja a másokkal való közös kapcsolatát egy fantasztikus sikerre, egy sikeres Magyarországra. Miniszter úr, köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Mondhatnám, hogy Göncz Kingával bajban vagyok, mert ma úgy kell bemutatnom, hogy mindenki tudja, hogy ott fog történni a legtöbb változás. Göncz Kinga miniszter asszony (Dr. Göncz Kinga feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.) az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumot fogja vezetni, ma még a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter székében ülve. Egy olyan minisztériumot hoz létre, amely nemcsak szellemet, nemcsak lelket, de testet is kölcsönöz majd annak az erős politikai akaratnak, hogy Magyarország legyen igazságosabb, Magyarországon találják meg boldogulásukat, helyüket, a felemelkedés lehetőségét mindazok, akiknek a hangja alig vagy csak nagy nehezen akar eljutni a kormányokig. Tegye meg, csináljunk közösen egy új Magyarországot! Miniszter asszony, köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Németh Imre a legkiválóbbak egyike, akit valaha ismertem ezen a területen. (Dr. Németh Imre feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.) Soha nem gondoltam volna, hogy mindazt a lemaradást, amellyel neki kellett találkoznia... - hogy veszélyben forgott az egész magyar agrárium európai támogatási rendszere, hogy veszélyben forgott az, hogy a gazdák nem fognak pénzt kapni 2002 után, mert nem lesz kész az erre alkalmas intézményrendszer, Németh Imre azt mondta 2002-ben, hogy megcsinálja, nem érdekli, hogy mekkora az elmaradás. S láss csodát (Font Sándor: Nem csinálta meg! - Derültség.), megcsinálta! Köszönjük szépen, Németh Imre. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Számítok Draskovics Tibor úrra, számítok rá pénzügyminiszterként, számítok rá a kormány befolyásos, erős tagjaként. (Dr. Draskovics Tibor feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.) Abban számítok rá, hogy biztosítsa az ország dinamikus növekedésének feltételeit. Azt kérem a miniszter úrtól, hogy soha egy percig ne felejtse el: van egy közös szándék, egy közös terv, úgy hívjuk, hogy konvergenciaprogram, ami talán keveset mond a névtelenek millióinak, de sokat mond nekünk így közösen: a magyar felemelkedés egyik legfontosabb programjáról van szó; nem Brüsszelért, Magyarországért, tíz- és még jó néhány millió magyarért és több mint háromezer községért, faluért és városért. Miniszter úr, köszönöm szépen, hogy elfogadta a felkérést. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Az Informatikai és Hírközlési Minisztériumot Kovács Kálmán vezeti. (Kovács Kálmán feláll. - Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Kakaó!) Merthogy a XXI. században az információ is esély, olyan esély, amely utakon, ebben az esetben az információs szupersztrádán közlekedik. Fejleszteni kell tehát nemcsak azokat, de azt is. (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Kakaó!) Ha az urak szomjasak és kakaót innának, a büfében azt mondják, hogy leárazva lehet kapni, tessék parancsolni! (Zaj, derültség.)

Kálmán ütésálló miniszter, pedig mostanában még át is öltöznek a kedvéért, örülök, hogy megmozgatta az ellenzéket, miniszter úr. Csak így tovább! (Taps a kormánypártok soraiban.)

A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot Kóka Jánosra bízzuk. (Dr. Kóka János feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.) Kóka János olyan ember, olyan fiatalember, aki már bizonyított, nemcsak íróasztal mögött, hanem a gyakorlatban is. Sikeres ember, aki ezt a sikerességet ott bizonyította, ahol a legélesebb a verseny: a magángazdaságban és a magángazdaság egyik legkeményebb versenyt diktáló feltételei között, az információtechnológiai iparágban.

János, most szólok, mert vannak olyanok ebben a Házban, akiknek a siker gyanús. Lesz majd ezzel bajod; lehet, hogy azért, mert nekik nem jutott még belőle, de tedd a dolgod, legyél sikeres a kormány érdekében, Magyarország érdekében. Köszönöm, hogy elvállaltad. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Dr. Petrétei József professzor úr. (Dr. Petrétei József feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.) Megtisztelő, hogy a pécsi jogi kar dékánja, ismert és elismert jogászprofesszor elfogadta felkérésemet. Abban számítok rá, hogy folytatja az igazságszolgáltatás korszerűsítését, tudós és felelős társunk lesz abban, hogy Magyarországon a befogadás és ne a kirekesztés legyen az úr.

Bárándy Péter barátom tekintélyt adott a tárcának. Egy ilyen helyre hasonlóan tekintélyes szakember kell, olyan, mint Petrétei József barátunk. Köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívást. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Magyarország versenyképessége azon múlik, hogy polgárai tudásukkal, tehetségükkel, szorgalmukkal, dolgozni akarásukkal és vágyukkal képesek lesznek-e felvenni a versenyt Európa más nemzeteivel, régióival, a világ más földrészeivel szemben. Ehhez ambíció kell és elképzelés; olyan ambíció és olyan elképzelés, amellyel például Magyar Bálint rendelkezik, aki elfogadta felkérésünket, hogy vezesse az oktatási tárcát. (Dr. Magyar Bálint feláll. - Taps a kormánypártok soraiban.)

Azt várjuk tőle, hogy ne csak a diplomások száma, hanem a használható, ha úgy tetszik, valóban keresett, a piac által keresett, azaz piacképes diplomával rendelkező magyarok száma növekedjen, hogy többeknek legyen jó munkája, és még többeknek legyen jól fizető munkája. Miniszter úr, köszönöm szépen, hogy elfogadta. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Elnök Asszony! Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 29 2004.10.04. 3:34  26-29

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol a mikrofon?) Egy, kettő, három - megvan a mikrofon, köszönöm szépen a segítségét, képviselő úr.

Elnök Asszony! Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Azért kértem szót, mert amiről beszélünk, az egy modern ország gazdaságának szíve és lelke, és el kell dönteni, hogy ki mit akar ebben az országban. Nézzék, lehet azt mondani, hogy mostantól kezdve újra hirdetjük az állami tulajdon elsődlegességét, de akkor azt javasolnám, hogy a pártelnök úr, Orbán úr, ami alkotmányt vitt Medgyessy Péternek, kérje azt vissza, mert hátha csak ez az egy példány volt neki belőle, és elfelejtette, hogy Magyarország arra épül, hogy minden tulajdon egyenlő.

El kell dönteni, hölgyeim és uraim, hogy ezt a világot akarják vagy másfajta világot. De azt javaslom, ne álljanak meg itt, nem érdemes annyit mondani, hogy akkor ne legyen privatizáció: mondjunk többet! Államosítsunk! (Taps az MSZP soraiban.) Államosítsuk a lakásokat, taxikat, államosítsuk a vállalatokat, államosítsunk mindent! (Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból.) Azt gondolom, menjünk végig az úton, Révai József és Kim Ir Szen útján. (Derültség a Fidesz soraiban.) Azt tudom javasolni önöknek, ne adják alább, álljanak neki, kívánják, hogy legyen újra államosítás. (Taps a Fidesz soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Orvost!)

Kettő. Úgy látom, hogy (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) nincsen mindig önöknek bajuk a magántulajdonnal. Olvasom az önök volt kormányának programját, ahol nemcsak hogy nincsen bajuk a privatizációval - tudják, amikor úgy hatalom közelében voltak, nem volt bajuk vele -, sőt, akkor azt gondolták és azt mondták, hogy a privatizációnak egyetlenegy célja van - segítek önöknek emlékezni -: a bevételek maximalizálása. Az a kormányprogram írja ezt, amelyet Orbán Viktor írt alá, és a következőképpen szól: “A privatizáció során a kormány a tőkepiaci módszereket helyezi előtérbe, ami szolgálja az értékesítésből várható bevételek maximalizálását.ö Nincs itt szó, kérem, szakmai érvekről, a magyar népről, gyerekeink jövőjének elherdálásáról - a jövedelmek maximálásáról. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Végig kellene olvasni!) Talán éppen ezért tudhatja Orbán Viktor (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Végig kellene olvasni! - Dr. Simicskó István: Olvasd végig az egészet!), hogy mi is lehetne az az üzleti terv, de talán éppen azért nem tudja, mert soha nem dolgozott, ezért fogalma sincsen arról, hogy mi a különbség egy üzleti terv és egy kormányprogram között. (Taps az MSZP soraiban.)

 

(15.00)

Kérem szépen, az nem egy modern világ, ahol a Fidesz szótárában az “Európaö szó szitokszó, mert mi megvagyunk anélkül, a “parlamentö szó szitokszó, mert megvagyunk ellenzék nélkül, a “bankö is egy szitokszó, mert akire használjuk, az csak gazember lehet; most már a “magántőkeö is szitokszó. Szerintem egy a baj önöknél. Akkor van baj a magántőkével, és akkor van baj a magántulajdonnal, ha nem maguk tulajdonolják (Derültség az MSZP soraiban.), mert ugye nem volt baj sem a 12 állami gazdasággal, és nem volt baj a MAHIR-ral sem. Mind a kettő esetében annak az alapos gyanúja merül fel, hogy önök tették magántulajdonná, önmaguk tulajdonává mind a kettőt. Akkor nem volt ezzel baj. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Adjatok neki egy nyugtatót! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Rácz József! - Taps az MSZP soraiban.)

Végül, bár nem vagyok az önök pártjának tagja, de lenne egy kezdeményezésem.

Az javasolnám, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevét alakítsák át fidesz-magyar munkáspárttá. Azt tudom mondani, ez a név fejezi ki annak a politikának a lényegét, amit önök képviselnek - fidesz-magyar munkáspárt. Jó munkát ehhez, uraim! (Derültség és taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 36 2004.10.11. 3:21  33-39

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Dorkota Lili álnéven írt levelét, melyet Dorkota Lajos adott elő, örömmel hallgattam, mert Lilinek tudok válaszolni.

Lilinek el tudom mondani, hogy Magyarországon jó dolgok történtek az elmúlt két évben, Lili. (Derültség a Fidesz soraiban.) Mesélek, Lili, egy keveset. Az történt például, Lili, hogy szüleidnek és a más, hasonló helyzetben lévő néninek és bácsinak a jövedelme az elmúlt két évben 25 százalékkal nőtt, Lili. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Sőt, ahogy látom a pénzügyminiszter bácsi által beterjesztett előterjesztést, a következő évben még további 3-4 százalékkal fog növekedni a munkajövedelmük (Egy hang: Ettől félünk!), így a magyar történelemben először, négy év alatt, Lili, édesanyád és édesapád jövedelme mintegy 30 százalékkal fog növekedni, Lili! (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Derültség az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Kedves Lili! Amikor sétálgatok Dunaújváros utcáin, és találkozom olvasztárokkal, azt hallom tőlük, Lili, hogy 2002-ben a fizetésük - pontos számot fogok mondani, Lili - 138 ezer forint volt, idén pedig, képzeld el, 230! Ez történt Dunaújvárosban: 138-ról 230 ezerre növekedett egy átlagos olvasztár jövedelme Dunaújvárosban. (Taps az MSZP padsoraiban.)

És tudod, hogy még mi történt, Lili?! Növekedett a családi pótlék. Fizettünk még egy hónappal többet apának és anyának az adójából! Nem a kormány pénzéből: apának meg anyának az adójából! Sőt, adunk még 20 százalékkal többet. Másként, mint ahogy tette a korábbi kormány, amely magát konzervatívnak hívta. Az is volt, azt kell hogy gondoljam róla, Lili. (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.)

És tudod, Lili, ha igaz az, hogy olyan a helyzeted, mint amilyennek mondod, akkor még 500 ezer társaddal együtt ingyen kapsz tankönyvet. (Egy hang a Fidesz soraiból: Mikor?) Máris kapod, Lili. Nyilván emlékszel rá, Lili, a Fidesz képviselői nem emlékeznek rá, legközelebb nekik is írjál levelet, Lili. (Derültség és nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

(14.30)

És mikor lesz egy kicsivel több pénzük az embereknek? Például jövőre, mert a pénzügyminiszter bácsi olyan adótervet terjesztett be, amelyben az átlagos jövedelmű családoknak, mint a te édesanyádnak és édesapádnak, 130-140 ezer forint körül havonta ötezer forinttal több marad a zsebében, és abból az ötezer forintból, Lili, meg lehet próbálni (Moraj a Fidesz soraiban.) egy picikével könnyebben élni; nem beszélni, tettekkel egy jobb országot csinálni, Lili. Na, ezt írd meg a fideszeseknek!

Köszönöm szépen. (Derültség és nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 4 2004.10.18. 4:49  1-4

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Édesanyák, nagymamák visszatérő (Dr. Áder János: Öregecskedő feleségek!), kedvenc fordulata, hogy “bezzeg az én időmben!ö. A “bezzeg az én időmbenö kezdetű mondat annak a köznapi elismerése, hogy akarjuk vagy nem akarjuk, a világ körülöttünk változik. Szeretjük vagy nem szeretjük, ebben a változásban a világ, amely persze nagyon sok résztörténet összessége, erősebb, mint a változásoktól önmagát, gyermekeit, környezetét féltő ember. Erősebb, ezért hát aztán ott dőlnek el a dolgok, hogy ki az, aki ezeket a változásokat a maga javára tudja fordítani, ki az, aki megérti, hogy ezzel a változással együtt neki is változnia kell, és kik azok, akik búsulnak a régmúlt időkön, és megpróbálják a maguk, változástól független picike kis életét megteremteni.

Ez utóbbiak, gyanítom, néhány egyedi kivételtől eltekintve, általában alulmaradnak. Egy ország és egy ország vezetésére felhatalmazást kapott kormány akkor jár el helyesen, ha azt mondja, hogy képes vagyok a változásokat a magunk javára fordítani; hogy változok, azért, hogy változtathassuk a környezetünket, olyan módon, hogy könnyebb legyen az élet, hogy picikét olyan legyen, mint amilyenek mi magunk is vagyunk.

A politika és a közélet világában többfajta magatartás van. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy meg lehet védeni az embereket és a családokat ezektől a változásoktól, hogy ebben a védelemben a kormány és az állam képes burkot építeni az emberek felé. Akik így tettek, azok előbb-utóbb rajtaveszítettek. Akkor, amikor haladó kormányzásról beszélünk - nem titkoljuk, hogy a haladó kormányzás a modern baloldali kormányzás szinonimája -, akkor arról beszélünk, hogyan leszünk képesek segíteni az embereknek abban, hogy ők maguk is változzanak, hogy ők maguk is versenyképesek legyenek, hogy ők maguk képesek legyenek helytállni ebben a versenyben. Azok a kormányok, amelyek csak védeni kívánják polgáraikat a versenytől, olyan hitbe ringatják az országot, amely végül tévútra vezet. Mi nem ilyet szeretnénk; azt gondoljuk, hogy más a dolgunk.

Azt gondoljuk, hogy az a dolgunk, hogy versenyképessé tegyünk embereket és családokat és városokat és községeket, hogy meg tudjanak küzdeni a maguk jobb életéért, meg tudjanak küzdeni a maguk igazáért. E tekintetben úgy látom, hogy Magyarországon ma megváltoztak a szerepek. Ma az önmagát konzervatívnak mondó jobboldal az, amely fél a változásoktól, amely olyan kormányzati szerepet kíván, amellyel kapcsolatban azt gondolná, hogy az állam polgároktól elvont adójának segítségével megóvhatja az embereket.

Mi nem gondoljuk ezt. Nem állítjuk, és nem mondjuk, hogy nincs más dolgotok, csak bízzatok bennünk, és mi majd megóvunk benneteket ettől a világtól. Tudjuk, ha ezt mondanánk, hazudnánk, de nem hazudni akarunk. Azt gondoljuk, hogy normális, kiegyensúlyozott, emberi viszonyra van szükség, még akkor is, ha az ember a hatalmat gyakorolja; mert ahogy Medgyessy Péter és Kovács László mondta, a szolgálatért tesszük, nem pedig a hatalomért önmagáért. (Derültség a Fidesz soraiban.)

A haladó kormányzás konferencia azt bizonyította, hogy Dél-Koreától Kanadáig, Chilétől Nagy-Britanniáig vagy éppen Spanyolországig azok sikeresek ebben a világban, akik képesek arra, hogy a polgáraikat tegyék versenyképessé, képesek arra, hogy kinyissák a felemelkedés kapuit, több levegőt engedjenek ebbe a világba. Magyarország számára nagy dicsőség, hogy partnere ennek a világnak, hogy úgy tekintenek a magyar kormányra, mint egyenrangú és a haladó kormányzás jövőjét építeni képes kormányra.

Köszönöm szépen, hogy az ország értette ezt, és köszönöm szépen mindazok segítségét, akik ennek a rendkívül sikeres konferenciának, majd az azt követő csúcstalálkozónak a lebonyolításában részt vettek.

Köszönöm szépen, Magyarország. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 12 2004.10.18. 5:17  9-12

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Magyarországon egy évben közösen, munkavállalók, vállalkozások mintegy 22 ezer milliárd forintnyi közös jövedelmet állítunk elő. A költségvetés alapvetően két nagy vita eldöntésére szolgál. Az egyik, hogy az állam a számára biztosított joggal élve ennek a 22 ezer milliárd forintnak mekkora részét központosítja, mi legyen ennek a központosításnak a szerkezete, kitől vegyen el többet és kitől vegyen el kevesebbet, a másik kérdés pedig az, hogy az így elvont jövedelmeket mire fordítsuk.

Ebben a keretben kell megtalálni a jó megoldást. A költségvetés tehát nem egyébként is önmagában jogos igények kielégítésének végeláthatatlan vitája, mert ahogyan nem létezik feneketlen forrás a családi költések finanszírozására, hasonlóképpen nem létezik feneketlen forrás az ország, a nemzet előtt álló közös feladatok megoldására sem.

Azért kell ezt elmondani, mert időnként úgy tűnik, mintha a politikai vitában részt vevők arról az egyszerű igazságról megfeledkeznének, hogy bizony-bizony, az a jövedelem, amely a költségvetésben újraelosztásra kerül, az a munkát végző és vállalkozó emberek jövedelme, annak egy részét osztja el az állam.

Miről szól a jövő évi költségvetés? Két dologról. Az első, hogy kevesebbet vonjunk el az emberektől, mint idén. (Dr. Simicskó István: Ez nem igaz!) Azt gondolom, hogy a számok világában érdemes majd mindig számokról beszélni. Az idei évben a költségvetés az összes jövedelmünkhöz képest 38,5 százaléknyi adóforintot vont össze - van az adón kívül egyéb jövedelme is a költségvetésnek -, a következő évben pedig kereken 38-at. Ott hagyunk tehát fél százalékpontot, viszonylag egyszerű matematikai számítással ki lehet számítani, hogy ez olyan 110 milliárd forint, ami ott marad az embereknél.

Az első vita az, hogy jól tesszük, hogy többletpénzt hagyunk az embereknél, hogy több pénzt hagyunk a gazdaságban, vagy nem tesszük jól. A kormánynak az az álláspontja, hogy ez egy helyes magatartás. Még egyszer mondom: 38,5 helyett 38. (Dr. Simicskó István: Mondani lehet!) Ha valaki ezzel nem ért egyet, akkor mondja meg a költségvetési törvénynek azt a sorát, amelyikből ettől eltérő számot olvas ki, akkor tudunk majd vitatkozni.

A második kérdés: hogy ha ezt a jövedelmet már koncentráltuk, mire költsük el ezt a pénzt? Úgy gondolja a most hivatalban lévő kormány, hogy elsősorban három olyan terület van, amelyre a figyelmünket fordítani kell. Nem azért, mert az ezen kívül lévőkre nem kellene több pénz - hát ki merne ilyet mondani? Szinte végeláthatatlan egyébként a jogos igények sora; hanem ma azt gondoljuk, hogy ezek a legfontosabb kérdések. Először erre, aztán ha marad, akkor lehet másra is.

Melyik ez a három kérdés? Az első a családtámogatás kiterjesztése. A családtámogatásban ráadásul nem egyszerűen többet adni, hanem másként adni, szakítva azzal a konzervatív hagyománnyal, és az előző, önmagát konzervatívnak mondó kormány gyakorlatával, hogy oda adott több pénzt a családi adókedvezményen keresztül, ahol egyébként is több volt. Mi ezt nem kívánjuk folytatni, szerintünk ez egy rossz gyakorlat. A családtámogatás, amelyben összesen több mint 300 milliárd forint van, nem erről szól. Arról szól, hogy legyen több életlehetősége azoknak a gyerekeknek is, akik szüleinek nem megy jól a sorsa.

A második. Azt gondoljuk, hogy több munkahelyet kell teremteni. A munkahelyre kell több pénz, vagy ahol például ez nem megy, ott több kell közmunkára. 2000 és 2002 környékén 1,5-2 milliárd forintot költöttünk közmunkára. Nagyon sok községben nincsen másképpen foglalkoztatási lehetőség, mint hogyha közmunkaprogramok vannak, erre például 6 milliárd forint van a következő évben, vagy ha olyan speciális kedvezményeket adunk, amely a munkahelybővítést támogatja.

A harmadik: például lakásra és nem ingatlanbefektetés támogatására, a fiatalok otthonteremtésére, hogy 40-50 négyzetméteres lakást pénz nélkül vagy kevés pénzzel lehessen megvásárolni. Ezért csinálunk egy új programot, de csak erre, és nem másra.

Természetesen ön mondhatja azt, hogy ezt, ezt meg ezt is finanszírozni kell. Igen ám, de akkor több adót kell kivetni! Én pedig azt gondolom, ismerve az önök konzervatív politikáját, hogy azt nem szeretnék.

Nohát, ezt az egyensúlyt kell jól megtalálni, és azt gondolom, hogy a beterjesztett költségvetés jó egyensúlyt talált.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 70 2004.10.18. 1:50  67-74

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Képviselő Úr! Köszönöm szépen részletekbe menő tájékoztatását jövedelmi helyzetemről. Önt megdicsérhetem, jól tudja olvasni a vagyonnyilatkozatomat, gratulálok ehhez. (Derültség az MSZP soraiban.)

Ami a kérdését illeti: azt hiszem, hogy ez a kormány, illetve e kormány elődje volt az, amely a minimálbért adómentessé tette. Például ezt kívánjuk tenni. Azt gondolom, hogy ez a kormány volt az, amely az elmúlt években már a személyi jövedelemadó kulcsait csökkentette. Kár, hogy nem önök tették meg. Majd a mi kormányunk lesz az, amelyik a következő évben a középső adókulcs megszüntetésével a 800 ezer és másfél millió forint közötti jövedelműek számára kedvezőbb adóterhelést fog biztosítani. Ezt tesszük, kedves képviselő úr, önökkel ellentétben a mi kormányzásunk első két évében a munkajövedelmek több mint 20 százalékkal, a nyugdíjak reálértéke több mint 15 százalékkal növekedett.

Miután ön az előző kormányban szolgált, nyilván nemcsak az én vagyonnyilatkozatomra emlékszik, hanem a saját intézkedéseikre is, amikor is a munkajövedelmek és nyugdíjak növelése alatta maradt az 5 százaléknak. Gondolom, hogy az ebbéli lelkiismeret-furdalás okozza azt, hogy ön ilyen intenzíven érdeklődik a mi kormányunk politikája iránt.

Tájékoztatom, hogy a mi kormányunk politikája a jövőben is azt fogja szolgálni, hogy azoknak jusson több a közösből, akik egyébként nehezebben élnek. Nem a felső középosztályt gazdagítjuk, ahogy az önök kormánya tette, mert azt a politikát egy konzervatív politikának, a többség érdekét nem szolgáló politikának gondoljuk. A magunk politikáját pedig olyannak látjuk, amely találkozik a többség igényével, amely azoknak segít, akiknek több igénye és több szüksége van rá.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 74 2004.10.18. 1:00  67-74

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: A képviselő úrnak valóban nemcsak joga, hanem nyilvánvalóan kötelessége is, hogy részt vegyen a kormány munkájának ellenőrzésében. De tudja, képviselő úr, ez a kötelesség nem menti az embert attól, hogy tárgyszerű legyen. Az értelmes politikai vita helye valóban itt van, a parlamentben. (Tállai András: Mi nem volt igaz abban, amit mondtam?) Képviselő úr, ha meghallgatná, amit mondok, és nem belebeszélne, némi türelmet tanúsítana, nyilván akkor nemcsak képviselőként, hanem udvarias emberként is bemutatkozhatna Magyarországon. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

(15.10)

Soha a magyar történelemben olyan szociális fordulat nem történt, mint Medgyessy Péter kormányának első két évében. (Dr. Répássy Róbert: Ezt komolyan mondod?) Végtelenül sajnálom, ha képviselő úr ezt nem vette észre. Mit szólna hozzá, ha egyszer elmenne például emberek közé, és tájékozódna?

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 94 2004.10.18. 2:07  91-98

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Képviselő Úr! Ami a puszikat illeti, javasolnám, hogy ne itt beszélgessük meg. Ha mindenáron áhítozik puszi dolgában velem beszélgetni, akkor majd jöjjön ki a folyosóra később. (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Nyugodtan, miniszterelnök úr, nyugodtan!)

Ami a tisztázást illeti, szerintem van a Magyar Köztársaságnak minden ilyenfajta cselekménnyel kapcsolatosan felmerült gyanú tisztázására alkalmas intézménye. Ha ön nem bízik ebben az intézményben, akkor javasolnám, hogy tegyen fel például kérdést a legfőbb ügyész úrnak, nyilvánvalóan megnyugtatóan válaszolni fog majd önnek a tekintetben, hogy rendjén folyik-e a nyomozás ebben a kérdésben.

Ami pedig a konkrétumot illeti, hogy hányszor találkoztam Kulcsár Attilával: nézze, erre legalább olyan nehéz lenne válaszolnom, mintha azt kérdezné, hogy hányszor láttam önt a parlament folyosóján. Nem azért, mert legalább annyiszor, hanem az az igazság, hogy normális világban az ember a saját szakmájának környezetéhez tartozó emberekkel való találkozásairól pontos naplót nem vezet. De próbálok önnek konkrétan válaszolni. (Dr. Répássy Róbert: De ez egy bűnöző! – Dr. Répássy Róbert felé:) Ez az ember akkor volt bűnöző, legalábbis abba a gyanúba akkor keveredett, amikor az önök frakcióvezetőjével találkozott. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)

Amikor én találkoztam vele, akkor Magyarország második legnagyobb bankjának gyanúba még nem keveredett igazgatója volt. (Dr. Répássy Róbert: Nem, nem! Amikor elkövette a bűncselekményt, vele találkozott!) Tudják, ez egy normális cselekmény abban az országban, ahol az emberek élnek. Ön ezt nem tudhatja, mert még ön sem találkozott - a saját pártjának elnökével együtt. (Dr. Répássy Róbert: Honnan tudod? Te csak pénzt kerestél, nem dolgoztál! - Egy hang a Fidesz soraiból: Ki nyúlta le az állami vagyont?)

Azt gondolom, hogy találkozhattam Kulcsár úrral minden bizonnyal többször mint egy alkalommal és valószínűleg kevesebb mint három-négy alkalommal. Ezek a megbeszélések Kulcsár Attila kezdeményezésére indultak, a társaságuk egészségbiztosítási pénztári szolgáltatásait kívánták értékesíteni. Én a vezérigazgató asszonyhoz küldtem őt, az ajánlatát nem fogadtuk el, a tárgyalás ezért megszakadt.

Hát ez a nagy titok, Demeter úr! Örülök, hogy most már ön is tudja. Köszönöm a figyelmét.(Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

(Németh Zsoltot a jegyzői székben Balogh László váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 98 2004.10.18. 0:54  91-98

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Akkor megismétlem, képviselő úr. A bankbotrány kirobbanása előtt találkoztam csak Kulcsár Attilával. Vele nem - úgymond - kapcsolatom volt, hanem Kulcsár Attila - mint egy gyanúban még nem lévő bank gyanúban még nem lévő igazgatója - úgy viselkedett, ahogy egyébként általában egy bankigazgató viselkedik. Én meg úgy viselkedtem, mint aki nem vesz részt a cége életének irányításában, ami elvárható tőlem. Azaz többszöri kísérlet után is üzleti kérdésekben a vezérigazgatóhoz irányítottam.

A második kérdésére: nem tudom, hogy Kulcsár Attilának volt-e szándékában lejáratni bárkit is. Ha volt, tőlem ehhez segítséget nem kért. Remélem, hogy ezt a rendkívül izgalmas témát ezzel kimerítően az ön számára megválaszoltam. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 124 2004.10.18. 2:08  121-128

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Képviselő úr, mint ön bizonyára jól tudja, a magyar sportnak ma nemhogy egy miniszter a képviselője, hanem maga a magyar miniszterelnök. Így aztán azt gondolom, hogy a magyar sport nem veszített, hanem nyert ezen az átalakuláson. És hát történt még valami - nyilván ön is észrevette -: az említett nyilatkozat és a mai nap között új kormánya lett Magyarországnak, új kormányprogrammal, amely, amikor ezt a programot megfogalmazta, fel kellett hogy tegye magának azt a kérdést, hogy melyek a legfontosabb prioritások. Azt gondolta ez a kormány, szerintem helyesen, hogy változatlan minisztériumszám mellett abban van közös érdekünk, hogy a szociális kérdéseknek - lám, lám, gúnyolódnak a “nagy a jólétö egyébként hibás megjegyzésén - és az esélyegyenlőségi kérdésnek kell nagyobb kormányzati képviseletet adni.

Két választási lehetőség volt: vagy növeljük a minisztériumok számát - ha azt tettük volna, akkor ön most fölállt volna, és azt mondaná, hogy miniszterelnök úr, ön szavahihetetlen, mert mindig kisebb kormányról beszélt, lám, lám, több a minisztérium, mint korábban -; vagy azt tesszük, amit tettünk most, hogy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium bázisán megcsináljuk a rendszerváltás óta legátfogóbb szociális és esélyegyenlőségi tárcát, a sportot pedig a miniszterelnök közvetlen hatáskörében tartjuk, ezzel erős képviseletet biztosítunk.

Nézze, nem gondolom, hogy a magyar sport olimpiai szereplése annak volt betudható, hogy minisztérium volt az, ami a sport állami irányítási feladatait ellátta, de ha igen, akkor még jobb lesz a következő időszaké, mert a miniszterelnök személyesen fog a sport irányításában részt venni.

Köszönöm, hogy meghallgatott, képviselő úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 128 2004.10.18. 0:58  121-128

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nincsen még hangom, elnök úr - most már van. Köszönöm.

Képviselő úr, őszintén nem értem, amit ön mond. Az a minisztérium volt, amelyet én vezettem, amely visszavette a sport támogatásának elosztási jogát azoktól, akiknek önök odaadták albérletbe. Ez a minisztérium volt az, amely a sportutánpótlás egységes nagy rendszerét kidolgozta, és többet fordított rá mindig, mint önök korábban bármikor. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mese!) Ez a minisztérium volt az, amelyik tornatermet meg tanuszodát kezdett el építeni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hányat? - Az elnök csenget.), nem pedig 40 milliárdért Budapest Sportarénát. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Azt tudom mondani önnek, képviselő úr, ha valakit érdekelt, hogy mi van a sport világának az alján, akkor minket érdekelt. Ha valaki azt gondolta, hogy nem a labdarúgásból kell kiindulni a sport világában, akkor azok mi vagyunk. Ennek az ellenkezőjét tették önök. Azt gondolom, hogy a tények magukért beszélnek. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 140 2004.10.18. 2:08  137-144

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Bár őszintén, nem gondolom, hogy a szóban forgó üzleti kérdés bármilyen módon a miniszterelnök kompetenciájába tartozna (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Á! - Kutyából nem lesz szalonna!), és jó lenne, ha elválasztanák egymástól az ügyeket, de azért, ha már itt tartunk, képviselő úr, akkor mondanék egy-két megjegyzést.

Amit ön itt kérdésként feltesz sorozatban, komoly ámulatra ad okot, mert időnként az sem igaz, amit ön kérdez. Ez pedig azért nagy művészet! Egyébként tudhatná ön mindenre a választ, hiszen az önök kormánya, nyilván azért, mert mély szimpátiát érzett többek között irántam és családom iránt, '98 és 2002 között többször megvizsgáltatta a teljes alumíniumipari privatizációt. Nyilvánvalóan, ezek a vizsgálatok... - ha bármelyik olyan kérdés, amelyet ön most feltesz, ez alapos kérdés, bármilyen fajta gyanúra okot adó kérdés lenne, gondolom, hogy a szükséges lépéseket megtette volna. De hát hogy csak példákat mondjak önnek: ingatlant soha ott addig, amíg mi tulajdonosok voltunk, nem adtunk el; kettő: eszközöket mi ott nem adtunk el.

Mennyiért adtuk el? Öt-hat évvel később ugyanannyiért adtuk el, névértékben, mint amennyiért vettük. Azaz nemcsak hogy nem volt jó üzlet, hanem kifejezetten rossz üzlet volt. Gyanítom, hogy ezek után ön most föl fog állni, és azt fogja mondani, hogy követeli, hogy az állam fizessen még ennek a társaságnak. Mert akkor nagyon fennhangon állandóan érvelnek, ha úgy látják, hogy jó vásárt csinál a vevő. Ebben az ügyben kifejezetten rossz vásárt csinált a vevő, gondolom, hogy a tulajdonomban lévő cég védelme érdekében most utólagos kárpótlást fog majd javasolni. Ha ezt el tudja intézni, szívesen fogom venni, képviselő úr. (Derültség az MSZP soraiban.)

Egyébként pedig, ha bármilyen problémája van, azt javaslom, indíttasson vizsgálatot. Ne okosan megkonstruált kérdésekkel próbáljon meg alaptalan gyanút kelteni, mert illetlenség, képviselő úr.

Köszönöm szépen. (Derültség és taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 144 2004.10.18. 1:07  137-144

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nehéz kiigazodni önön, képviselő úr. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Szóhoz sem jut.) Háromszáz dolgozója annak a vállalatnak talán összesen nem volt, amikor megvettük. Nem tudom, hogy honnan veszi a számait, képviselő úr, de ennél jobb informátorai legyenek.

De azért segítek egy alapigazságban tájékozódni. Lehet, hogy ön még nem látott vállalatot, nem ismerem az ön múltját. Ez a vállalat élet és halál között mozgott éveken keresztül. Amikor megvásároltuk, a csőd szélén volt. Ennek a vállalatnak az adósságait vállaltuk át tömegével. Megpróbáltuk rendbe tenni. Sokévi munka volt benne, nem sikerült például azt a vállalatot rendbe tenni. Nem sikerült Martfűt sem, az előbb valaki kérdezte. Nem tudom, tudják-e a képviselők, hogy ilyen a gazdaság, hogy vannak sikeres történetek, és vannak sikertelenek. A sikeres történeteket azért bántják önök, mert sikeresek, a sikerteleneket pedig azért, mert sikertelenek.

Az a gyanúm, hogy önöknek nem a történettel van a bajuk, hanem velem. De akkor beszéljenek világosan!

Köszönöm szépen. (Derültség és nagy taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 22 2004.10.19. 17:35  19-139

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Országgyűlés! Meg kell valljam, izgalommal készültem a mai megszólalásra (Dr. Áder János: Ez kizárt!), hiszen azt véltem, hogy a kezdeményező frakció szinte teljes számban itt lesz, és hatalmas nagy politikai és szakmai erővel képviselni fogja a saját álláspontját. Ehhez képest, ha jól számolom, tizenhárom embernek sikerült a kezdeményezők közül eljönni; ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy fontosabb nekik az ügy politikai viharkeltése, mint az értelmes, konstruktív vita. (Taps a kormánypárti oldalon.) De talán csak annyi történt, hogy az ellenzéki képviselők lassan-lassan rájönnek, hogy rossz tanácsot hallgattak meg akkor, amikor jólét kérdésében vehemens támadásokat intéznek a kormányoldallal szemben, mert számok, tények, intézkedések sorozata azt bizonyítja, hogy az elmúlt két évben korábban soha nem látott - bár nem kielégítő mértékű, de korábban soha nem látott - szociális fordulat volt Magyarországon.

(9.50)

Megtehették volna önök is, kedves ellenzéki képviselők. Adósak maradtak. Ha önök olyan vehemenciával cselekedtek volna, amikor kormányon voltak, mint amilyen vehemenciával most próbálnak magyarázkodni, Magyarországon jobb lenne az élet. Így Magyarországon valóban szociális kérdésekben az elmúlt években majdnem csak annyi történt, mint amennyit Medgyessy Péter kormánya, majd az azt követő kormány teljesített. (Zaj a Fidesz padsoraiban.)

A miniszterelnök természetesen nagyon sokszor az ország egészéről, bonyolult, nagy számokról beszél, és a nagy számok mögött könnyen elveszik az ember, ezért nem ezt az utat választanám ma reggel. Választanám inkább azt az utat, amelyre Dorkota képviselő úr számomra lehetőséget biztosított, és hogyha már Lili levelet írt a Háznak, akkor elmondanám, hogyan él Lili és családja.

Hogyan élnek az elmúlt két évben a Dorkota Liliék? Azok a Dorkota Liliék, ahol a mama, az édesanya tíz éve dolgozik egy általános iskolában tanítónőként, az édesapa egy átlagos keresetű munkásember, nem messze Budapesttől, Dunaújvárosban, a Dunaferrben. Lili legyen, mondjuk, 11 éves, talán ötödik osztályos lehet, és izgul, hogy holnap felelni fog-e történelemből. Zoltán öccse 7 éves, túl van az első osztály igazi nagy izgalmain.

Mi is történt Liliékkel az elmúlt két évben? Elmondom önöknek. 2002-ben az édesanya 69 ezer forintot keresett. Ebből a 69 ezer forintból 500 forint híján 50 ezer forintot tudott hazavinni. Erről szól 2002. 2002-ben a választók jól választanak, és azt mondják, hogy mostantól a szocialisták és a liberálisok közösen kormányozzák az országot. A szocialisták és a liberálisok, ahogyan ígérték a választási kampányban, hozzányúlnak a közalkalmazottak fizetéséhez, benne a pedagógusok fizetéséhez is, és Lili édesanyja 2002 őszén, amikor kezdődik az iskola, már nem 69 ezer forintot keres, kérem szépen, hanem 125 ezer forintot, összesen 77 százalékkal többet, 38 ezerrel többet visz haza készpénzben a zsebében vagy az átutalási számlán, mint amennyit korábban: 87 700 forintot a 49 500 forinttal szemben. A matematika jelenlegi szabályai szerint a két szám közül a 87 700 forint lényegesen nagyobb, mint az előző szám. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ráadásul ezzel nem ért véget a történet, mert a Medgyessy Péter kormányát követő új kormány a kétkulcsos személyi jövedelemadó-törvény bevezetésével mit ér el? Azt éri el, hogy Lili édesanyjának még akkor is növekszik a fizetése kereken 4666 forinttal, ha egyébként nem növekedne a bére, de Lili mamájának a bére is növekedni fog 6 százalékkal.

Kedves Képviselők! Azt tudom mondani, hogy Lili édesanyja a kormányváltással jól járt, mert a kormányváltás utáni kormány cselekedett; az azt megelőző kormány akkor is csak beszélt, meg most is csak beszél. (Zaj a Fidesz padsoraiban.)

Beszéljünk Lili édesapjáról! Lili édesapja munkásember egy olyan vállalatnál, amely évek óta komolyan kínlódik, és évek óta keresi a fejlődés, a növekedés útját. 2002-ben az édesapa 122 ezer forintot vitt haza. Ebből a bruttó fizetésből neki 83 ezer forintja maradt. Ha beleszámoljuk a két gyermek utáni 8 ezer forint adókedvezményt is, akkor a mai 122 ezer forintot 28 ezerrel meghaladó 150 ezer forintos fizetése után 108 ezer forintot vihet haza. Ez éppen 30 százalékkal több, kedves képviselők, mint amennyit 2002 előtt az édesapa keresett. Jövőre ő is, akár változatlan kereset mellett is ezt a mintegy 5 ezer forinttal többet fogja hazavinni; a bére, ha 6 százalékkal növekszik, úgy már 7400-zal fog növekedni a jövedelme.

Nos, akkor adjuk össze, hogyan is jártak Lili szülei, hogyan járt Dorkota Lili családja. A szülők tehát 2002-ben 133 ezer forintot kerestek. Most, kérem szépen, 196 ezer forintot visznek haza. Ez havi 63 ezer forinttal, azaz 47 százalékkal több, mint a két évvel ezelőtti érték.

Képviselők! Azt gondolják, az embereket be lehet azzal csapni, hogy azt mondjuk, a 133 ezer forint több, mint a 196 ezer? Ezt önök sem gondolhatják komolyan.

Miután önök állandóan az áremelkedés ilyen-olyan ütemét hozzák érvként ezekbe a vitákba, ezért azt gondolom, meg kell hallgatni az önök érveit, és valóban, ezeket a számokat korrigálni kell az előző két év átlagos árnövekedésével annak érdekében, hogy ne csak arról beszéljünk, mennyi pénzt vittek haza Lili szülei, de arról is beszéljünk, hogy ez mennyit ér.

Kérem szépen, az elmúlt két évben együttesen az árak Magyarországon mintegy 12 százalékkal növekedtek. Így tehát, ha Dorkota Lili szüleinek a keresetét korrigáljuk ezzel az értékkel, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyit is ér ma az ő jövedelmük, mennyi annak a vásárlóereje, mennyi élelmiszert tudnak azért megvásárolni, hogyan tudják kifizetni a gyerekeknek a ruhát, a gyerekeknek a cipőt, akkor azt tudjuk mondani, hogy Lili szüleinek a keresete a vásárlóértéket tekintve - azaz az áremelkedést is figyelembe véve - ebben a két évben 34 százalékkal növekedett.

Arra kérem kedves ellenzéki képviselőtársaimat, hogy nyílt őszinteséggel mondják meg nekünk, az ő kormányzásuk négy éve alatt ehhez a 34 százalékhoz képest mennyivel növekedett egy átlagos munkásember jövedelme. Ha tudnak 34 százalékkal nagyobb számot mondani, és ezt be tudják bizonyítani, akkor megkövetem önöket; ha nem, akkor legyenek olyan kedvesek, ismerjék el, hogy soha és soha az elmúlt évtizedekben ilyen kormány, amelyik ennyit tett a munkásemberekért, ennyit tett az egészségügyben dolgozókért (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ezért sztrájkolnak!), ennyit tett a pedagógusokért, nem volt. Mert ez cselekszik, önök meg beszélnek. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) De ezek még csak a munkajövedelmek.

A munkajövedelmeken kívül vannak más ellátások is. Beszéljünk a családtámogatásról! A képviselő urak nyilvánvalóan tudják, hogy a családi pótlék összege, beszámítva a 13. havi családi pótlék összegét is, havonta mintegy 3400 forinttal, azaz 36 százalékkal növekedett. Ha esetleg nem emlékeznének az ellenzéki képviselők, segítek nekik. Tudják, ez az a családi pótlék, amit önök négy év alatt egy fillérrel sem emeltek meg; egy fillérrel sem emeltek meg! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Lili szülei azon gondolkodnak, hogy lassan új lakásba költöznek. Eladnák a régi lakást, építenének egy újat. Megpróbálják, mert emlékeznek rá és tudják, hogy amióta 2002-ben megtörtént a kormányváltás, azóta két gyerek után már nem 1 millió 200 ezer forint a szociálpolitikai kedvezmény, hanem 2 millió forint a szociálpolitikai kedvezmény, 800 ezerrel több. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Kis fejszámolással gyorsan megállapítható, ez több mint 60 százalékos növekedés, sőt Lili szülei azzal bátorítják a szomszédokat, akik fiatal házaspárok, hogy nyugodtan induljatok neki ti is, mert két gyermek után Medgyessy Péter kormányzását követően már előre kifizetik a szociálpolitikai kedvezményt. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Sőt, Lilinek lett új számítógépe, hölgyeim és uraim. Lett új számítógépe, mert a Sulinet-programot - tudják, ez az a program, talán emlékeznek rá, amit önök leállítottak, mi pedig újraindítottuk (Taps a kormánypártok padsoraiban.) - ez a kormány újra bevezette, ezért Lili szülei 60 ezer forint adó-visszatérítést kaptak. Sőt, az internet sem okoz gondot, mert Lili édesanyjának munkáltatója fizetheti az otthoni internetezés költségeit. Tudják, ez az, amit önök nem tettek meg, és mi tettük meg, talán emlékeznek rá. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

A szülők most már, hogy jövedelmük vásárlóértéke több mint 30 százalékkal növekedett az elmúlt két évben, és most már, hogy eldöntötték, új lakásba is tudnak költözni, azon gondolkodnak, talán vállalnának egy harmadik gyermeket is. Miközben ezen gondolkodnak, számba veszik, mekkora teher ma egy harmadik gyermek vállalása abban az országban, amelyet szocialisták és liberálisok közösen kormányoznak.

 

(10.00)

 

Lili édesanyja azt mondja, hogy korábban születéskor, szüléskor 30 ezer forint volt az anyasági támogatás. Most pedig nem 30, hanem több mint 52 ezer forint, azaz több mint 70 százalékkal több. Nem a konzervatív kormány tette meg ezt, amely aggódott a haza sorsáért, amely aggódott a nem elegendően magas születési arányszámért, hanem a szocialisták és a liberálisok adnak több mint 70 százalékkal többet azért, hogy több gyermek szülessen Magyarországon. Hogy tudjon jegyzetelni a frakcióvezető úr: 30 helyett 52 ezer forint az anyasági segély. (Taps az MSZP padsoraiból. - Dr. Áder János közbeszól.)

Lili édesapja azt mondja a feleségének, hogy: és képzeld el, 2002 óta az történik, hogy amikor meg fog születni a gyermek, öt napra otthon maradhatok fizetéssel szabadságra. A kontinentális Európában - nem máshol, a kontinentális Európában - először Magyarországon tette ezt meg, és tudja, ki? A Medgyessy-kormány, kérem szépen! (Taps az MSZP padsoraiból.) Az édesanyának pedig csak egy évig kell otthon maradnia a gyermekkel, mert a nagymama tudja vállalni a gyermekgondozás teendőit, mert Medgyessy Péter kormánya, miután hatalomra került, megtette azt, amit önök nem tettek meg, képviselők, hogy akkor is jár a nagymamagyes, ha a nagymama nem mond le a nyugdíjról. Ezt tette a szociális és liberális kormány. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Mint lassan háromgyermekes család, Lili és öccse szeptemberben - képzeljék el! - ingyen fogja kapni a tankönyvet. Megtehették volna önök is, nem tették meg. A szocialisták és a liberálisok pedig megtették, hogy például a háromgyermekes családok ingyen kapják a tankönyvet. (Dr. Áder János: Az előbb még csak egy testvére volt! Önnek arról kell beszélnie!) Nem beszélni, cselekedni, képviselő úr! Tudja, az utóbbit nehezebb. (Taps, derültség az MSZP padsoraiból. - Hangok ugyanonnan: Huú!) Ha meglesz a harmadik baba, akkor természetesen már nem havi 11 800, hanem 22 500 forintra emelkedik a családi pótlék - nem önök tették meg, hanem mi tettük meg. És nyáron még egy 13. havit is kapnak. Nem önök tették, hanem mi tettük meg! Lili édesapja pedig a 8 ezer forint családi adókedvezmény helyett immáron 30 ezer forint családi adókedvezményt vehet igénybe.

Hát így néznek ki Liliék, drága képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ha ők néznek erre a világra, bár természetesen azt mondják, hogy kellene ennél több - persze hogy kellene ennél több, hiszen a kielégítetlen igények sora szinte végtelen, és nagyon nehéz megélni százegynéhány ezer forint bruttó fizetésből, nagyon nehéz megélni ötvenegynéhány ezer forint nyugdíjból -, de tett valami olyasmit ez a kormány, amit előtte senki.

De hogy még világosabb legyen a kép, hoztam önöknek ajándékba szemléltetésül egy ábrát, csak azért, hogy a számok világában számokkal próbáljunk meg eligazodni. Tudják, kedves képviselőtársaim, hogy 2001-ben, az önmagát konzervatívnak mondó kormány kormányzásának utolsó teljes évében mennyi volt a nyugdíjak átlagos értéke a rendszerváltozást megelőző utolsó évhez, '89-eshez képest? 18 százalékkal kevesebb; tizennyolc százalékkal kevesebb 2001-ben, mint '89-ben. Igaza van az önök pártelnökének, valóban rosszabbul éltek az emberek a rendszerváltás után, mint a rendszerváltáskor, különösen az önök kormányzásakor. A nyugdíjak például 18 százalékkal értek kevesebbet. A munkabérek, kedves képviselők, 10,6 százalékkal voltak átlagosan kevesebbek, mint '89-ben. Tehettek volna másfajta politikát is - nem tették. Én belátom: nem jó azzal szembesülni, hogy beszélünk nemzetről, beszélünk közös felelősségről, és nem csinálunk semmit, majd pedig, amikor valaki tesz, gúnyolódunk azon, hogy a miniszterelnök tesz egy egyébként pontatlan megjegyzést.

Jobb ma az élet, mint volt 2001-ben! Sajnos, nem eléggé jó. Annyit tettünk, amennyit meg tudtunk tenni. Bár önök is ennyit tettek volna, képviselőtársaim! Így néz ki ez a grafika. (Felmutatja.) Így, ugye látják? Keressék meg a 2001-hez tartozó számokat! Azt fogják látni, hogy a nyugdíjak 18 százalékkal kevesebbet érnek, mint '89-ben. Ugye nyilván erről fognak beszélni a következőkben? Ugye azt fogják látni, hogy 10 százalékkal kevesebbet érnek a munkabérek, mint '89-ben? Ugye erről fognak beszélni? És ugye látják ennek a grafikonnak a végét? Itt kell valahol lenni. (Ujjával rámutat a grafikon jobb oldalára.) És most mit látunk? Azt látjuk, hogy a nyugdíjak végre többet érnek, mint '89-ben. (Taps az MSZP padsoraiból.) Nem az önök kormánya alatt, hanem a mi kormányunk alatt.

A zöldet tessék figyelni! Azt láthatják, hogy a reálbérek - pirossal - 15 százalékkal érnek többet, mint '89-ben. Ugye látják? És azt látják, hogy a fogyasztás, a lakosság fogyasztása éppen egynegyedével haladja meg a '89-es szintet. Kedves képviselők, tehették volna! Nem tették. Mi megtettük. És tudják mit? Büszke vagyok rá. Büszke vagyok arra, hogy ennek az országnak olyan kormánya volt, aki nem beszélt a jólétről, hanem mert érte tenni. Annyit tett, amennyit közös jövedelmük megengedett. És jó, hogy megtette.

Jó, hogy megtette!. És tudják mit? Ezt fogjuk tenni a következő tíz évben is.

Köszönöm szépen. (Nagy taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 14 2004.11.02. 19:30  13-28

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés felhatalmazásával múlt héten pénteken Rómában aláírtuk az Európai Unió alkotmányos szerződését. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Az új európai alkotmány létrehozásában, a közös Európa megalkotásában az elmúlt 15 évben a magyar nép, a magyar nemzet és a mindenkori magyar kormányok kulcsszerepet vállaltak. Köszönet illeti őket, köszönet illeti őket azért, hogy egyetlenegy pillanatra sem tették kétségessé, hogy Magyarország helye nemcsak földrajzi, hanem kulturális, politikai, gazdasági értelemben egyaránt Európában van. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a kormány a szándékai szerint még ebben az évben a parlament elé fogja terjeszteni ratifikálásra az alkotmányos megállapodást, szerződést, és azt fogja kérni az Országgyűléstől, hogy ratifikálja azt.

A közösen létrehozott és aláírt alkotmányos szerződés megerősíti a közös európai identitást. Magyarok és európaiak vagyunk, és hasonlóképpen gondolkodnak erről a cseh polgárok, a franciák, a svédek, az olaszok. Létrejött egy közös európai identitás, és megerősödött az elmúlt évtizedekben. Ennek az identitásnak fontos, az európai zsidó-keresztény kultúrában, a felvilágosodásban gyökerező közös értékei vannak.

Az új alkotmány - az első alkotmány, ha úgy tetszik - ezen túl módosította az Európai Unió döntéshozatali rendszerét, és módosította a döntéshozatal módját: alkalmasabbá tette a 25-ök Európáját arra, hogy együtt, közösen menjenek előre.

Ezek mindenképpen jó hírek. Vannak persze olyan tényezők, amelyeket az ünnepi pillanatban is muszáj szem előtt tartani. Európát több veszély fenyegeti. A legfontosabb veszély, hogy elsősorban a közös európai örökség megőrzését és a versenyképesség növelését érintő kihívásokra Európa befelé fordulással, múltja felé való fordulással, ha úgy tetszik: a könnyebb válasz lehetőségét keresve populista válaszokat fog találni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.)

Aki a változásoktól való félelemre épít, aki folyamatosan a múltba tekint, aki fehérre és feketére egyszerűsíti le a problémákat, a környezetében pedig csak jót és rosszat, e kettőt pedig egymástól szigorúan elválasztva látja, azt gondolom, hogy populista politikát folytat. Bárkivel beszéltem Európában, bárkivel beszéltem a bal- és jobboldali politikusok közül, mind azt mondják, lehet közöttünk sokfajta vita, hogy hogyan kell menedzselni a gazdaságot, hogy hogyan kívánjuk átalakítani a társadalmi intézményeinket - ezek jó viták. Európa lassan megy előre - gyorsítani kellene. De van egy dolog, amiben nem szabad megengedni, hogy vita legyen közöttünk: hogy a józanság és a felelősség politikáját felváltsa az egyszerűnek hitt igazságok populista politikája. Ez az európai közös politikát érő legveszélyesebb kihívás.

Én úgy látom, hogy Magyarország többsége egyébként nem vevő a populizmusra. Erre tanít engem Csurka István és Torgyán József politikai ellehetetlenedése, s azt gondolom, hogy akik őket követik, azokra ugyanaz a sors fog várni, mint ami ezekre a jobboldali, helyenként a szélsőjobboldalra és a populista jobboldalra kacsingató politikusokra várt.

Látok ugyanakkor ma is hajlamot a populizmusra, de őszintén szólva nem aggódom, mert azt gondolom, hogy a józanság és a felelősség politikája, a mértékletesség politikája fog felülkerekedni.

Hadd tegyek azért egy megjegyzést, ha már Európánál tartunk. El kell mondjam önöknek, hogy azt a módot, ahogyan politikustársaim egynémelyike élénk, eleven és hangos kampányt folytat egy politikustársunk ellen, akit egy európai fontos intézménybe vezető tisztségre ajánlottunk, én ezt a módot ízléstelennek és hazafiatlannak gondolom. (Derültség a Fidesz padsoraiból. - Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Én a szóban forgó politikusról nyilvánvalóan mást gondolok, mint a magyar parlament egyik fele. Megkockáztatom, hogy ez önmagában nem is baj, hiszen politikai riválisként mást gondolunk Magyarországról, talán mást gondolunk Európáról is, sőt talán oktalan módon, de mégiscsak sebeket okozunk egymásnak. Mégis van olyan pillanat, amikor, azt gondolom, túl kell ezeken lenni. Politikusaink Európában Magyarországot képviselik, és azok, akik itt személyt támadnak, azok lehet, hogy a személynek kárt és sebet okoznak; de van egy rossz hírem: ennél sokkal nagyobb kárt és sokkal mélyebb sebet okoznak Magyarországnak. Ez pedig, azt gondolom, nem helyénvaló. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Zaj a Fidesz padsoraiból.)

Sokkal többre tartom például azt az együttműködést, amely Verespatak ügyében megvalósul a különböző hazai politikai tényezők között; azt az együttműködést, amelyben örömmel vesszük Năstase elnök úr szavait, hogy tudniillik ő maga sem ért egyet a verespataki beruházással, de ezen az együttműködési bázison talán továbbléphetünk. Mondhatjuk azt román partnereinknek, hogy megnyugtatná Magyarországot, ha alkalmaznák már erre a beruházásra is azokat a most készülő európai uniós szabványokat, amelyeket talán még el sem fogadtak, bár már ismerjük őket. Sőt, Románia még nem is európai uniós tag, de ezek azok a követelmények, amelyeket ha betartunk, akkor nincs félnivalója egyik szomszédnak sem a másiktól, hogy közös kincsünket, a természeti és az épített környezetet valaki oktalanul, profitérdekből rombolja.

 

(13.30)

Ez egy jó példája az együttműködésnek, amely itt megvalósul. Úgy gondolom, az előző nem jó példa.

De hogy ne beszéljek csak általánosságban a felelősség és populizmus dolgában, el szeretném önöknek mondani, hogy azokat a népszavazási kezdeményezéseket, amelyek az elmúlt időben születtek, a populista politikára való jobboldali hajlam megnyilvánulásának tekintem. Azt gondolom, felelőtlen dolog az előtt megpróbálni válaszolni bonyolult kérdésekre, legyen ez a kettős állampolgárságra vonatkozó vagy más, hogy tisztában lennénk a válaszaink lehetséges következményeivel. Aki ezt teszi, az nem megoldani akarja a problémát, hanem a valóságos problémák megoldása helyett rövid távú politikai haszonszerzésre törekszik, de ennek a rövid távú politikai haszonszerzésnek az árát később az egész nemzeti közösség fogja megfizetni, ami pedig nyilvánvalóan elfogadhatatlan. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

A múltba nézés helyett, a történelmi sérelmekre építő nemzetpolitika helyett új nemzetpolitikára van szükség, és ebben a vonatkozásban egyetértek a kormánypártok vezetőinek erre vonatkozó indítványaival; olyan politikára, amely nemcsak beszél arról, hogy a szülőföldön való maradás a legfontosabb nemzeti érdek, hanem tesz is érte: átfogó kezdeményezésekkel, beruházásösztönzéssel, oktatás-korszerűsítéssel, egész térségek fejlődésében való közös nemzeti felelősségvállalással. Ez igen! Egyszerű kérdésfeltevéssel megpróbálni közös nemzeti felelősségünkből és arra apellálva rövid távon hasznot húzni, ezt nem! Ennek egészen biztosan nem előnyét, hanem kárát fogja látni a közös magyar nemzet.

A XX. századnak volt egy földrajzi, területi traumája, Trianonnak hívjuk. A XXI. századnak, ha rosszul csináljuk, akkor lesz egy etnikai nemzeti Trianonja, mert nem vagyunk képesek ott maradni azokon a Kárpát-medencei területeken, ami közös öröksége és közös hagyománya Magyarországnak. Az indulatkeltés itt, ebben nem a szülőföldön való maradást, hanem a szülőföld elhagyására való bátorítást fogja jelenteni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Nem tudom, van-e önök között egyetlenegy is, aki megvizsgálta, miként hat a népszavazásra feltett kezdeményezés a jövőben, és miként hathat a magyar oktatás egész rendszerére, az egészségügy egész rendszerére, a szociális feladatok ellátására, hat-e, hathat-e azokra az adókra, amelyekből mindezt finanszírozni kell, azokra a társadalombiztosítási befizetésekre, amelyekből mindezt finanszírozni kell. Nem tudom, valaki végigszámolta-e, és azok után akar válaszolni erre a kérdésre, hogyan fog ez hatni a magyar munkaerőpiacra általában és részenként, hogyan fog ez hatni a magyar lakáspolitikára, hogyan fog ez hatni a magyar választójogra. (Zaj az ellenzék padsoraiban.)

Nem tudom, tárgyalt-e a kezdeményezők közül bárki is hivatalosan azokkal a határon túli, a magyarságot képviselő szervezetekkel, amelyek ma legitim politikai tényezői az összmagyar érdek képviselőinek; sőt, nem tudom, tárgyaltak-e azok, akik ezt kezdeményezték a szomszédos országok kormányaival, hogy elkerüljük azt a politikai fiaskót, amely politikai fiaskóban kellett osztoznunk a státustörvény első változatának elfogadását követően. Európában Magyarország nem a térség stabilizáló tényezőjeként lett ismert, hanem destabilizáló tényezőként. (Zaj az ellenzék padsoraiban.)

Először meg kell vizsgálni ezeket a kérdéseket, és utána jó érzéssel tudunk majd válaszolni, hogy mi a válasz. Én nem tudom, mi a jó válasz, de azt tudom, nem helyénvaló ennél sokkal kisebb kérdésekben sem, hogy először nem vizsgálódunk, hanem először megpróbálunk választ találni ilyen bonyolult kérdésekre. Szerintem balga ember az, aki előbb dönt, azután tájékozódik. De mi nem akarunk balga politikát csinálni, mi nem akarunk balga emberként viselkedni, és azt gyanítom, hogy Magyarország többsége sem kíván balga módon eljárni ebben az ügyben.

A másik népszavazási kezdeményezés, amelyről az elmúlt időszakban sokat lehet hallani, a privatizációra vonatkozik. Hiba azt gondolni, hogy önmagában a privatizáció vagy jó, vagy rossz, az állam vagy jó, vagy rossz, hogy ez csak előnyt vagy csak hátrányt hozhat. Ugyanaz a helyzet és ugyanaz a megközelítés, mint a nemzetpolitikai dilemmáknál. Egy nagyon bonyolult kérdésre próbálnak meg bizonyos politikai tényezők nagyon egyszerű választ adni, igenre és nemre egyszerűsíteni ezeket. De a magánéletünk legtöbb problémájában lehet csak egyszerű igennel és csak egyszerű nemmel válaszolni, ezek a kérdések sokkal bonyolultabbak.

Van olyan helyzet, és van olyan vállalat, amelyet jobb, ha magántulajdonos irányít, és magántulajdonos üzemeltet. Van, amikor ennek az ellenkezője igaz, amikor lehet indokolni konkrét vállalatnál, konkrét szituációban, hogy jobb, ha az állam a tulajdonos, azaz nincsen egyszerű megoldás, amely igenben és nemben foglalható össze; van bonyolult, vállalatról vállalatra meg kell vizsgálni. A kormány megvizsgálta ezt, és a vizsgálat alapján a következőt látja.

Az erdőgazdaságok dolgában: soha senki nem akarta az erdőgazdaságokat privatizálni. Szeretném tájékoztatni a parlamentet, a mi kormányunk sem, természetesen maradnak százszázalékos állami tulajdonban.

Volán-társaságok: a Volán-társaságok a térségek társadalmi, gazdasági céljainak hatékonyabb megvalósításához nyújtanak közvetlen támogatást és közvetlen segítséget. Az fontos, hogy a Volán-társaságokban több tőke legyen, de azt nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy a Volán-társaságokat a következő két évben értékesítsük.

Magyar Posta Rt.: a magyar kormány nem tartja a Magyar Postát privatizációra alkalmas tárgynak. Szeretném világosan mondani: nem tartja a magyar kormány a Magyar Postát erre alkalmasnak.

Szerencsejáték Rt.: a Szerencsejáték tevékenységét tisztítani szükséges, túlságosan sok minden van a nagy vállalati ernyő alatt, érdemes a vállalat belső szerkezetét egyszerűbbé, tisztábbá, átláthatóbbá tenni, de ez olyan feladat, mint minden más vállalatnál. Ezt igen! Tehát a vállalat átalakításával nemcsak egyetértünk, de azt igényeljük. Azzal nem értenénk egyet, hogy a Szerencsejáték Rt.-t privatizáljuk.

Földhitel- és Jelzálogbank Rt.: azt gondoljuk, hogy a piacon működő, jól működő, eredményesen működő bank, amely minden tekintetben alkalmas arra - részben már ma is magántulajdonban van -, hogy a további részét magántulajdonba adjuk.

Antenna Hungária Rt.: van egy fontos része az Antenna Hungária Rt. működésének, például a földi sugárzás, de ebben a köztelevízióval kötött szerződést például át kell tekinteni, hogy az minden tekintetben megfelel-e a hosszú távú érdekeinknek és igényeinknek. Ha ezt megtettük, ha a Televízió sugárzási szerződését pontosítottuk, úgy gondoljuk, utána a társaság értékesíthető.

MOL Részvénytársaság: 12 százalékunk van benne, hölgyeim és uraim, s miközben elképesztően nagy mennyiségű vagyont képvisel a 12 százalék is, befolyást ma már nem ad. Aki valaha is járatos volt az üzlet világában, tudja, 12 százalékkal különleges jogosítványok nélkül önmagában nem érünk sokat. Sokkal többet érünk, ha az ebben ott lévő vagyont Magyarország fejlesztésére használjuk, fontosabb célokra. Mi ezt a 12 százalékot eladhatónak gondoljuk, el is kívánjuk adni.

MVM Rt.: már sokszor elhangzott, buta politikai ijesztgetésnek gondolom, beszéljünk világosan. Soha senki nem gondolta, hogy Paksot privatizálni kell. Kérem a képviselőket, ebben az ügyben semmifajta hangulatot ne keltsenek. Sőt, a jelenleg hivatalban lévő kormány azt sem gondolja, hogy a Pakson kívüli MVM Rt.-t privatizálni kellene. Azzal egyetértünk, hogy az MVM Rt.-t is sok oknál fogva át kell szervezni, át kell alakítani, de ez nem tulajdonosváltás kérdése, ez vállalati szervezés és irányítás kérdése.

Budapest Airport Rt.: részben az elmúlt időszak majd valamennyi kormánya által inkább kevesebb, mint több sikerrel privatizálni kívánt és nem tudott Malév Rt. sorsához is kötődően vizsgálni kell ezt a kérdést. Ma nincs erre válaszom, nem tudom önöknek megmondani, mi lenne az a javaslat, amellyel a kormányom egyetértene.

(13.40)

Vizsgálni kell, és azt gondolom, a kérdést legalább részben össze kell kötni azzal is, hogy milyen lesz a magyar nemzeti légitársaság jövője. Ez az a mód, ahogy érdemes megvitatni ezt a kérdést. Darabonként, egyesével. Azok értelmes viták, hogy ezt a céget igen vagy nem, és milyen feltételekkel. Általában az egészről véleményt mondani, ezt nem tekintem másnak, mint rövid távú politikai szándékok érvényesítésére vonatkozó törekvésnek.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap volt fél éve, hogy európai uniós tagok lettünk. Észre sem vettük, nem ünnepeltük meg, az élet ment a maga medrében. Európai viszonyokat azonban nekünk kell itthon, önmagunk számára teremteni. Európai viszonyokat a falvakban, az egészségügyben, európai viszonyokat az oktatásban, európai viszonyokat az informatikában, és még valahol: a problémák kezelésében. Azokban a vitákban, amiket közösen folytatunk egy jobb Magyarországért. Több felelősséggel, felelősen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 28 2004.11.02. 4:46  13-28

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Láthatólag szavakban van közöttünk egyetértés, hogy ilyen fontos nemzetpolitikai kérdésekben legyen közöttünk tisztességes párbeszéd. De ha valaki nem a televízión keresztül hallgatja ezt a vitát, amit mi itt folytatunk, hanem mondjuk, itt van a karzaton, azaz hallja azt is, ami a beszélő mikrofonján kívül történik, akkor azt hallja, hogy az egyébként nyugodtnak és magasztosnak szánt vitában “Ne hazudj, te disznó!ö bekiabálások tartják a ritmust. (Moraj az ellenzék soraiban. - A Fidesz soraiból: Ki volt az? Nevezze meg!)

Az a vita, amit itt folytatunk, és amely folyamatosan Magyarország számára azt üzeni, hogy a rivalizáló politikai ellenfelek a legnemesebb kérdésben sem képesek nyugodtan és csendben beszélni, nem képesek egymást meghallgatni, nem képesek arra, hogy fontos kérdésekben egymás álláspontját tiszteletben tartva először is szakmai elemzéseket folytassanak, majd ezt követően hozzák meg - azaz az ismert szakmai tények birtokában - a politikai döntéseiket, ez legalábbis elbizonytalanító, hogy jó útja-módja-e ezen kérdések megvitatásának, mondjuk, egy népszavazás.

Nem akarok rosszat Herényi frakcióvezető úrnak, mert a jó ég tudja, hogy egy, a következőkben mondott kijelentésnek milyen következménye van a jobboldalon, de az a mód, az a stílus, az a közelítés, amivel a frakcióvezető úr ezt a kérdést az asztalra teszi, egy alkalmas módja annak, hogy egymással vitatkozzunk. (Szórványos taps az MSZP és a Fidesz soraiból.)

Az a mód, ahogyan bekiabálásokkal tarkítva indulatokat kell gerjeszteni, az nem jó mód, azzal nem fogunk egyről a kettőre jutni. Nem akarok indulatokat gerjeszteni, éppen ellenkezőleg, azt javaslom, hogy először nyugodtan beszéljük meg, és ha vannak világos szakmai alternatívák, és látjuk a következményeit, akkor legfeljebb a végén kérdezzük meg a népet, hogy mit akar, ne fordítva! Ez a helyes sorrend; amit önök javasolnak, az nem helyes sorrend.

Hadd térjek ki két-három konkrét kérdésre, ami itt elhangzott. Tavaly májusban volt MÁÉRT, ezt minden bizonnyal tudja Németh képviselő úr is, hiszen a szívén viseli a magyarság sorsát, és pontosan tudja, hogy mi történik. (Németh Zsolt: Már másfél éve!) Tavaly májusban. És a jövő héten összeülő éppen a negyedik lesz ebben a kormányzati ciklusban. A MÁÉRT közösen elfogadott szabálya szerint évente egyet kell tartani.

Azt gondolom, hogy a formális és informális kapcsolatok összessége azt mutatja, hogy a magyar kormány rendszeres, mély és érdemi konzultációt folytat a határon túli magyar szervezetekkel. (Dr. Simicskó István: Ennyire mélyen nem kellene!)

Az MVM-ről szóltam, képviselő úr, a napirend előtti hozzászólásomban, pontosan és részletesen. Azt állítottam - akkor most megerősítem, ha nem volt módja meghallgatni -, nem kívánja a kormány az MVM-et, annak egyetlenegy részét sem privatizálni. Ilyen egyszerűen mondtam akkor is, és most is ilyen egyszerűen mondom.

A Tankönyvkiadóval kapcsolatban ön tudja a kormány álláspontját: a Tankönyvkiadó értékesítése napirenden van, a pályázatot kiírtuk. Ebből lehet tudni, hogy mi azt gondoljuk, a magyar tankönyvpiacon összesen 30 százalékot birtokló társaságot, amit elsősorban a versenytársai tartanak kordában - és hadd ne tegyek itt most, hogy mondjam, talán illetlen politikai megjegyzéseket arra, hogyan működött a társaság 2002 előtt -, úgy gondoljuk, el lehet adni. És nem kell hangulatot kelteni abban, hogy jaj, istenem, mi fog történni a magyar tankönyvekkel! A magyar tankönyveket ma is túlnyomó többségben magántársaságok állítják elő. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ingyenesen!)

Ami pedig a többi részletet illeti: azt gondolom, hogy Magyarország akkor lesz versenyképes ország, ha lesz türelme és energiája reformokról beszélni, a szociális hangulatkeltés helyett arról tárgyalni, hogyan lehet, milyen intézkedésekkel egy versenyképes országot és ebben egy teherbíró társadalmat segíteni létrejönni. Ehhez az itt tapasztalhatónál, úgy látom, több türelem, helyenként mintha nagyobb mértékletesség és sokkal nagyobb felelősség kellene.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 334-336 2004.11.03. 5:59  13-469

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tud segíteni az elnök úr egy rendes hozzászólás időtartamának a megszerzéséhez?

ELNÖK: Rendes hozzászólásra megadom a szót.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm szépen, nem leszek hosszabb öt percnél.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Hallgatva a vitát, hadd tegyek egy-két általános megjegyzést. Az nem kérdés, hogy Magyarországon százezrek kifejezetten nehéz, nyomorúságos helyzetben vannak, olyanok, akiknek a napi egyszeri meleg étel megszerzése is nehézséget okoz, és van további egy-két millió ember, akinek az életéhez bizony hozzátartozik, hogy alapvető szükségleteiről kell lemondania, és a hónap végén el kell mennie az ismerősökhöz vagy rokonokhoz kölcsönkérni. Ebben nincs vita közöttünk. Mindig az a kérdés, hogy hogyan lehet Magyarországon - hogy fogalmazzak pontosan, mert látom, ha százszor fogom önöknek elmondani, akkor sem engednek ki ebből - ennél nagyobb jólétet teremteni.

A tegnapi adószavazást követően végignéztem, adtak-e be önök például javaslatot arra vonatkozóan, hogy emeljük az adókat, hogy legyen több pénz. Nem találtam ilyet. Olyan javaslatot, hogy legyen több adóbevétele a kormánynak, nem láttam. Olyat láttam, amelyben azt javasolták, hogy legyen kevesebb. (Varga Mihály: De ez nem a mi dolgunk!) Közös felelősségünk van, a képviselő úr is azt mondta, hogy közös a felelősségünk. Most erről beszélek önnel. Szerintem nem úgy működik a dolog, hogy mi vagyunk a felelősek a bevételekért, függetlenül attól, hogy ki van kormányon, az ellenzék meg mindig az elköltéséért, mert a nemzeti közös felelősség ennél bonyolultabb. Nem biztos, hogy igazam van, de így gondolom, képviselő úr.

Úgy láttam, önök tegnap folyamatosan abba az irányba tolták a közös bevételeinket, hogy az még kevesebb legyen. Ez akceptálható, ha az ember egyébként hozzáteszi, hogy a másnap kezdődő költségvetési vitában meg folyamatosan amellett érvel, hogy az állam kevesebbet költsön. Amit nem lehet megtenni, otthon sem tud egyikük sem amellett érvelni, hogy vigyünk haza kevesebb pénzt feleséggel, férjjel, kereső gyerekekkel együtt, egyébként pedig költsünk többet. A tegnapi vita után ott tartunk, hogy van valamennyi állami forrás, amit sokféle célra költhetünk - önök ennél kevesebbet akartak, csak figyelmeztetem önöket erre -, és van egy közös szándékunk, hogy ennél a forrásnál egy ponton túl ne költsünk többet. Már csak azért se, mert ha többet költünk, akkor önök is ostorozni fognak bennünket, hogy jaj, jaj, tönkretesszük a gyermekeink jövőjét, s egyébként helyesen teszik.

A következő évi költségvetés azzal számol, hogy a hiány 4,6 százalék körül lesz, ami azt jelenti, hogy 100 forint bevétel helyett 104,6 forintot költünk el. Meg kell tudnom: önök azt szeretnék, ha nagyobb lenne a hiány? Azt gyanítom, hogy nem akarják ezt sem, hiszen nemegyszer elmondták, hogy milyen baj, ha nagy a hiány, és milyen baj, ha növekszik az államadósság. Azaz nem akarnak igazából több bevételt, mert nem akartak adót emelni. Nem akarnak több hiányt, nem akarnak nagyobb eladósodottságot, de akkor ebbe kell beleférni.

A következő kérdésem az lehetne, hogy ezek szerint amögött, amit mondanak, hogy mire költsünk többet, van egy másik szándék is, hogy mire költsünk kevesebbet. Bár eddig még nem hallottam, de nyilván van ilyen szándék. Kérdezem önöket: költsünk kevesebbet a mezőgazdaságra? Javasolják nyugodtan, meg fogom fontolni. Többet fogunk adni például a választási ígéretek teljesebb teljesítésére, csak mondják meg, hogy vegyünk el a mezőgazdaságtól. De akkor mondják ezt! A mezőgazdaságra kevesebbet, a gyermektámogatásra többet. Mondják azt, hogy ne építsünk annyi utat; de akkor tessék ezt mondani! És akkor például lehet többet adni nyugdíjra. Tudniillik már elfogadtuk, hogy mennyi a bevételünk, és az általános vita szakaszában már nem az a kérdés, hogy még többet, még többet, még többet. Tegnap este óta tudjuk, hogy mennyi lesz Magyarországon a jövő évben az államháztartás bevételi oldala.

Azt javaslom, hogy abból a közös nemzeti felelősségből kiindulva, amit önök állandóan hangoztatnak, és amivel egyetértek, vállalják ezt el. Az nem felelősség, hanem a felelőtlenség politikája, ha valaki vizet prédikál és bort iszik. Az nem a felelősség politikája, hogy mindenhol azt mondjuk, ennek is többet, annak is, meg annak is. Az ilyen gyereket otthon elkényeztetett gyermeknek hívják; az ilyen politikust meg felelőtlennek, szerintem.

Tehát azt javaslom önöknek, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ha jól értem, az önök politikája az, hogy ne csináljunk több utat - értem. Az önök politikája az, hogy ne növekedjen jövőre a mezőgazdasági támogatás. Az önök politikája az, hogy ne terjesszük ki az első lakáshoz jutás kedvezményét, hogy lényegében készpénz nélkül lehessen lakáshoz jutni.

(17.30)

Lehet ezt a politikát folytatni, de akkor oda kell menni a választókhoz, és azt kell mondani, hogy kérem, azt javasoltuk, hogy innen vegyünk el és oda tegyünk. Azt mondani a választóknak, hogy mi mindenhová adni akartunk, de adót pedig nem akartunk emelni, ezt ne tegyék, mert nevetségessé fognak válni, én pedig nagyon sajnálnám, hogyha Magyarország egyik nagyon befolyásos pártja nevetséges lenne a választók szemében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 8 2004.11.04. 17:46  1-277

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nem ígérhetem a képviselő úrnak, hogy minden kérését ilyen gyorsan fogom tudni teljesíteni, és minden kritikájára ilyen gyorsan pozitív választ fogok tudni adni. De ahogy rendelte, képviselő úr, itt vagyok, mint ahogy voltam tegnap is, és gondolom, hogy közösen osztozunk majd abban az örömben, hogy ebben a vitában még egypárszor találkozhatunk. Azt gondolom, hogy az a dolga a kormánynak és a kormányfőnek, hogy ebben a vitában részt vegyen, bemutassa a kormánya álláspontját, lehetőséget teremtve arra, hogy ezt a vitát lefolytassuk.

Az ön hozzászólása többet és szélesebb perspektívát vázolt fel, mint önmagában a költségvetés. Ebben nem követném önt, mert ez egy hosszú vita lenne. Ön a gazdaságpolitika egészéről mondott véleményt, kritikusan; én ennek csak egy szeletét érinteném, azt a szeletét, amelynek a vitáján most itt vagyunk: ez a költségvetési törvény. A költségvetés pedig arról szól, hogy egy ország közös jövedelmének mekkora részét központosítja annak érdekében, hogy abból közösen eldöntött feladatokat oldjon meg, majd pedig az így elvont jövedelmet egészen pontosan mire fordítja. Erről a két dologról lehet és érdemes vitatkozni.

Hallottam a tegnapi napi vitában is, hogy kik milyen társadalmi nyavalyák megoldását tartják a legfontosabbaknak. Ezek között, ahogyan látom, önmagában, hogy ezek fontosak, nincsen közöttünk vita. Képzelheti-e azt akár csak egyetlen jó szándékú képviselő is, hogy van Magyarországon tisztességes ember - nem politikusról beszélek, tisztességes emberről -, akit hidegen hagyna az, hogy ezrével születnek gyermekek olyan családokba, ahol a születést követő első napokban a nélkülözéssel kell megküzdeni? Azt gondolja bármelyik képviselő, hogy a magyar kormány tagjai nem ebben az országban élnek, hogy nem kellene nagyon sokaknak több? Nem gondolja ezt a magyar kormány. Gondolhatja-e azt bárki, hogy nem veszi észre a magyar kormány, hogy Magyarországon nem egyszerűen csak falvak, egész térségek vannak olyanok, ahol a nélkülözés az úr folyamatosan, ahol a jól fizető munka lehetősége alig van meg, ahol ma is poros vagy sáros utakon kell elindulni, és a kerékpárnak a kereke beragad a sárba egy esős őszi napon? Hát persze, hogy látjuk!

Gondolják, hogy nem látjuk azt, hogy más az élet Budapesten és más az élet vidéken? Hogy iskola és iskola között rendkívül nagy különbség van? Hogy a tegnap hivatkozott 1,2 millió nyugdíjas, a kisnyugdíjasok számára mit jelent kifizetni a sokszor tízezer forintos havi gyógyszerszámlát, és mit jelent kifizetni, mondjuk, egy távfűtéses panellakásban télen a távfűtés számláját? De ez így, őszintén mondom, önmagában nem értelmes vita, mert azt tudom mondani, hogy egyetértünk. Egyetértünk: Magyarországon 22 ezer milliárd forintnyi jövedelmet állítunk elő közösen. A vita arról tud szólni, hogy ezt a 22 ezer milliárdot mire költjük el.

Hogyha én megkérdezem a körülöttem lévőket, a család tagjait, a rokonokat, az ismerősöket, a barátokat, hogy egyébként mire lenne szükségük, még egy olyan családban is, ahol egyébként nem a szűkösség az úr, mindig van még három-négy-öt-hat-tizenkettő javaslat, hogy mire kellene még költeni. Ezek általában tisztességes és jó javaslatok. Magyarország számára és minden ország számára a költségvetés vitája nem arról szól, hogy mennyi a szükség, hanem arról szól, hogy a szükségek és a lehetőségek között hogyan tudunk valamilyen értelmes egyensúlyt teremteni.

(8.40)

Hát persze! Ha a magyar kormányfőnek vagy a kormány bármely tagjának elegendő lenne megnyomni egy gombot, és azt mondani, hogy holnaptól nem 22 ezer milliárd ez a közös jövedelem, hanem 35, gondolják, hogy nem nyomnák meg ezt a gombot? Hát dehogynem! Nyomogatnám egész nap. De hát nem ilyen könnyű ez a történet.

Azt mondja a volt miniszter úr szomorkásan, kicsit kesernyésen, majdnem bánkódva is afölött, hogy: de hát a magyar versenyképesség. Igen, a magyar versenyképesség a 2000. év után folyamatosan romlik. 2001-ben kezdődött, amikor úgy gondolták, hogy a belső keresletbővítéssel és folyamatosan lanyhább jövedelempolitikával lehet a magyar gazdaságot növekvő pályán tartani. Nagyon sokba került Magyarországnak, és végül oda jutottunk, hogy amikor önök elhagyták a kormányt, lényegesen kisebb volt a növekedése a magyar gazdaságnak mindezek ellenére, mint amikor átvették '98-ban. Azaz nem vitatva, hogy tisztességes szándék vezette az Orbán-kormányt, ha valakinek, önöknek végképp van arról tapasztalatuk, hogy növekedést generálni borzasztóan nehéz.

A Magyar Országgyűlésben önökkel vitatkozva meg végképp, mert őszintén szólva egyetlenegy olyan hozzászólást nem hallottam az elmúlt időszakban - öntől sem -, hogy: miniszterelnök úr, én tudom, hogy sokkal könnyebb lenne önnek, és rövid távon talán még sikeresebb is, költeni nyugdíjra, gyermektámogatásra, gyógyszerre, de ne ezt tegye, miniszterelnök úr. Azt kérjük, hogy ne ezt tegye. Tudja, mit tegyen, miniszterelnök úr? Indítson nagy programokat ebből a pénzből vállalkozások fejlesztésére, indítson nagy programokat infrastruktúra-fejlesztésre, húzzuk meg egy picikét szociális területen, hogy több legyen fejlesztési területen. Egyszer sem hallottam ilyet önöktől.

Nem lehet egyszerre amiatt kritizálni a kormányt, hogy túl sokat költ - ahogy mondta ön az előbb -, hogy a túlköltekezést meg kellett, meg kell állítani, és azt mondják, hogy nagy a költségvetési hiány. Igaza van: nagy a költségvetési hiány. De ehhez képest valamennyi hozzászólás, amelyet ön és az ön frakciójából hallok, az, hogy költsünk még többet. El kellene dönteni, képviselő urak és képviselő asszonyok, hogy növeljük a költségvetési hiányt, vagy költsünk még többet. A kettőt nem lehet együtt, mert aki ezt teszi, az felelőtlen politikát csinál; szerintem átlátszót is, mert azt őszintén szólva senki nem hiszi el önöknek, aki már otthon életében egyszer elköltötte a havi fizetését, hogy meg lehet azt tenni, hogy elmegyek egy olyan állásba, amely kevesebbet fizet, mint amennyit korábban kerestünk, de egyébként pedig többet költünk. Hát ilyen nincsen!

Végignéztem az adóvitában elmondott javaslataikat. Képviselő úr, önöknek egyetlenegy olyan javaslata nem volt, hogy növeljük az adókat. Mert lehetett volna azt mondani, hogy tisztelt Magyar Országgyűlés, magyar polgárok, mi úgy gondoljuk, hogy közösen többet kell költenünk erre, arra, amarra, tehát több adót kell kivetni, ezért azt javasoljuk, hogy növeljük a személyi jövedelemadót, növeljük a társaságiadó-terhelést, növeljük a társadalombiztosítási járulékokat, növeljük az illetéket. Ez egy konzisztens politika lenne. Azt mondják, hogy szedjünk be még, és akkor majd most, a költségvetési vitában osszunk el többet.

Ráadásul ebben is féligazságokkal küzdünk. Jó lenne ebben egymással őszintén és normálisan beszélni. 38,5 százalék idén az átlagos adóterhelés. Ha ön mást lát, akkor kérem, képviselő úr, mutassa meg az idei költségvetési törvényben, hogy hol van. A következő évi adóterhelés átlagosan kereken 38 százalék; fél százalékpontos átlagos adóteher-csökkenés van a GDP-hez viszonyítva, ez 100 milliárd forint összesen. Abban igaza van, hogy ez átlag; ebben benne van a személyi jövedelemadó nagyarányú csökkentése, benne van a társasági adó lényegében változatlansága, és benne van az illetékeknek alapvetően az inflációt kevéssel meghaladó növelése. Vegyes a kép, de az összes terhelés...

Ha önök mást látnak a költségvetési törvényben, csak mondják meg, hogy melyik soron. Mert számokról meg törvényről úgy érdemes vitatkozni, hogy megjelöljük a konkrét helyet. Szerintem idén 38,5, jövőre 38 százalék lesz, azaz csökkentjük az adóterhelést. Önök nem mondták, hogy növeljük. Ha nem mondják, hogy növeljük az adóterhelést és elfogadtuk az adótörvényt, akkor tudjuk, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre.

Mondhatnának még egy dolgot, hogy: jó, hát csak ennyi pénze van a kormánynak. De tudják mit? Költsünk ennél többet. Legyen több a hiány, legyen nagyobb az államadósság. Nem mondtak ilyet, sőt azt láttam, hogy ön őszintén aggódik amiatt, hogy a jövő évre benyújtott költségvetési törvény alapján minden 100 forintból, ha jól emlékszem fejből - javítsanak ki, ha nincs igazam - 104 forint 60 fillért költünk el. Ez az a 4,6 százalékos hiány. Ez is több, mint amennyit szabadna fenntartanunk akkor, amikor be akarjuk vezetni az eurót azért, hogy csökkentsük Magyarország pénzügyi rendszerének kitettségét, és megérkezzen Magyarországra a hétköznapi Európa valamikor 2010-ben.

Csökkenteni kell ön szerint is az állami újraelosztás mértékét. Egyetértünk. Csökkenteni kell a hiányt. Egyetértünk. Akkor ez mit jelent? Hogy összességében több pénzt semmiképpen nem költünk el, mint amennyit idén elköltöttünk. Akkor a vita már csak azon folyhat, hogy hogyan tudnánk olyanokra is költeni, amiket önök javasolnak.

Mit kívánnak tőlünk? Azt kívánják, hogy példának okáért a közalkalmazottaknak azt a béremelését, amit 2002-ben megtettünk, és azóta beépül folyamatosan a költségvetésbe, vegyük vissza? Ezt gondolják? Lehet, de akkor tessék ezt mondani! Azt mondják, hogy mégse vezessük be az özvegyi nyugdíj emelését 25-ről 30 százalékra? Mondhatják ezt, de akkor tessék ezt mondani; ott meg lehet spórolni pénzt.

Azt mondják, hogy ne adjuk oda a következő heti nyugdíjat jövőre? Mondhatják ezt, de akkor tessék azt mondani, ne adjuk oda. Fejből mondom, 45-46 milliárd forint körül lehet egyheti nyugdíj. Ebből nagyon sok minden másra is futná már. Mondják azt, képviselő urak, hogy ne adjuk azt oda, hogy spóroljunk meg 46 milliárdot.

Azt mondja a képviselő úr, hogy ne vezessük be a PPP-t. A PPP annak a lehetősége - ezt szerintem rajtunk kívül egyébként senki nem érti -, hogy hogyan tudunk magántőkét úgy bevonni közfeladatok megoldásába, hogy annak a terhei valóban majd nagyon soká, egy 10-20 éves időtartamban jelenjenek meg.

Mi épül például PPP-ből? Épülnek egyetemek. Azt mondja a képviselő úr, hogy állítsuk le a nagy egyetemi rekonstrukciót, hogy ne épüljenek előadók és könyvtárak? Állítsuk le a “Magyar universitasö programot, ami az elmúlt évtizedek legnagyobb fejlesztése? De akkor tessék ezt mondani, nem általában beszélni valami olyasmiről, amit, még egyszer mondom, szinte senki nem ért rajtunk kívül. Ez a magyar felsőoktatás legátfogóbb fejlesztési programja. Mondják azt, hogy állítsuk le!

PPP-ből fogjuk építeni a hiányzó tornatermeket, tanuszodákat, sportcsarnokokat. Tessék azt mondani, hogy ezeket nem kell megépíteni, nincs erre szükség, hiszen az előző kormány korábbi pénzügyminisztere ezeket támadta. Vagy mit tehetnénk még? Vagy nem építjük meg, de akkor tessék azt mondani, hogy nem javasolják, hogy megépítsük, mert jó ez így, ahogy van; vagy azt javasolják, hogy vegyünk fel további hiteleket, csináljunk nagyobb hiányt. De akkor tessék azt mondani: a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség azt javasolja, hogy Magyarországon a hiány jövőre ne 4,6 százalék legyen, hanem 5,6 százalék. Ez plusz 220 milliárd forint, lényegében több mint egymilliárd dollár újabb adósság. Ezt odaadjuk majd az unokáinknak; mi az unokáknak nagyobb adósságot fogunk örökségül hagyni. Lehet ezt mondani, csak szerintem ez egy rossz politika. Ezért én nem tanácsolnám önöknek, hogy ezt mondják.

Ha pedig így van, ha pedig nem beszélünk világosan egymással, akkor ebből nem lesz rendes költségvetés. Azaz aki azt mondja, hogy szeretnék másra többet költeni azok után, hogy eldöntöttük közösen, hogy mennyi az adóbevétel, akkor meg kell mondani, hogy honnan vegyünk el. Csak azt tartom tisztességes és felelős magatartásnak, az egyetlennek, ami a közös felelősségben való osztozást jelenti, hogy amikor valaki azt mondja, hogy ide adjunk többet, megmondja, hogy honnan vegyünk el, vagy azt mondja, hogy emeljünk adót, vagy vegyünk fel hiteleket. Ez a három lehetőségük van.

Azt javaslom a kormánypárti képviselőknek, hogy amikor egy ellenzéki képviselő megmondja, hogy hova szeretne többet költeni, akkor kérdezzék meg tőle, hogy adót akar emelni, hiányt akar növelni, vagy ha nem, akkor honnan akar elvenni. És ha erre válaszoltak a tisztelt képviselők, akkor vegyék nagyon komolyan a javaslataikat. Ha nem válaszolnak, akkor mondják azt, hogy kérem szépen, önök álmodoznak. Álomból pedig még soha nem lett költségvetés.

Ennek a költségvetésnek a prioritásai nagyon világosak. Azt mondja ez a költségvetés, hogy építjük tovább Magyarországot utakban, egyetemekben, közhálóban, építjük tovább Magyarországot kórházakban, építjük tovább Magyarországot sportlétesítményekben, fejlesztünk.

(8.50)

Mindeközben többet adunk a mezőgazdaságnak, mindeközben többet adunk az önkormányzatoknak. Mindeközben csökkentjük a hiányt, mindeközben csökkentjük az átlagos adóterhet, és igen, ennél többet lényegében nem tudunk megcsinálni jövőre. Kellene emelni, jó lenne emelni egyébként a családi ellátásokat? Persze! Ha rajtam múlna, ha csak azon múlna, hogy a kormányfő ezt akarja-e vagy sem, emelnénk. Olyan nagy számokat tudnék a papírra írni, amit csak kell. Hogy egyébként emelni kellene a munkahelyteremtésre fordított összegeket még tovább? Persze, hogy emelni kellene. Például háromszor annyit fordítunk közmunkára, mint önök fordítottak 2001-ben, 2002-ben. Többet kellene költeni lakástámogatásra? Több mint kétszer annyit fordítunk jövőre lakástámogatásra, mint az önök 2002-es tervében volt. (Varga Mihály: Ez nem igaz!) És folytathatnám a sort.

Azt tudom mondani önöknek, hogy a költségvetés és a számok nem bírják el az álmodozást. Egy dolgot bírnak el: a felelős magatartást, amelyben meg kell mondani, hogy mit igen és mit nem, de azt gondolom, hogy ez így működik otthon is. Azok az emberek, akik előveszik hónap elején a postai átutalási utalványt, és ki kell azt tölteni, mellette pedig ott van, hogy mennyi volt a nyugdíj vagy mennyi volt a kereset, akkor ugyanazzal néznek szembe, mint mi. Nem nagyon tudok elképzelni olyan családi beszélgetést, amikor a férj beszélget a feleséggel, a feleség a férjjel vagy a gyerekekkel, ahol egyébként jó szándékú, felelősen gondolkodó emberek egymást kergetik azzal a halálba és az őrületbe, hogy a 60 ezer forintos jövedelemből - sok helyen még az is soknak számít - hogyan lehet egyébként nagyon jogos, havi 150-200 ezer forintos igényeket kielégíteni. Tudniillik az nem felelős politika, az nem felelős egyéni életvezetés, hanem a felelőtlenség politikája.

Az a felelőtlenség politikája, ha valaki abban a keretben, ami neki a jövedelmei alapján rendelkezésre áll, nem próbálja meg a lehető legjobb beosztással ezt a jövedelmet elkölteni. Azt gondolom, hogy a kormány ezt teszi: a lehető legjobb beosztással elkölteni. Engedni, hogy egy picivel könnyebb legyen az élet, közben fejleszteni Magyarországot, hogy versenyképesebb legyen. Ez az a szűk sáv, amin meg kellene találni az egyensúlyt. Szerintem a kormány megtalálta.

Az, hogy önök ezzel nem értenek egyet, többé-kevésbé rendjén való, mert ez a szereposztás. Amit nem tartok rendjén valónak, hogy csak a szükségről beszélnek, és meg sem próbálják összeegyeztetni a lehetőséggel. Ezt felelőtlen politikának tartom, és populista politikának tartom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 2 2004.11.08. 7:40  1-8

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az európai uniós tag Magyarország képviseletében az Európai Tanács ülésén most vett részt először olyan magyar kormánydelegáció, amely az Országgyűlés korábbi döntésének megfelelően már tárgyalási mandátumáról tájékoztatta a parlament illetékes nagybizottságát - ezt a múlt héten megtettük. Az Európai Tanács ülését követően most, ezzel az alkalommal röviden be kívánok számolni a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a múlt héten jelzett mandátumból mit és hogyan képviselt a magyar delegáció.

A legrövidebben úgy foglalhatnám össze, hogy azt és úgy képviseltük Brüsszelben, amiről és ahogyan a nagybizottságot a múlt héten tájékoztattuk. A magyar kormány a múlt héten közölt álláspontjához képest a brüsszeli tárgyalásokon nem látta okát és célját annak, hogy álláspontját bármely korábban ismertetett részletkérdésben módosítsa.

Mint az önök előtt is bizonyára ismert, a Tanács ülésén több napirendi pont szerepelt. Ezek közül az első, és a tanácsülés első napjának leghosszabb napirendi pontja a lisszaboni folyamat eddigi eredményeinek értékelése és ismertetése, a Wim Kok úr által vezetett bizottság jelentése alapján, amely jelentés a 2000-ben elfogadott lisszaboni folyamat félidős értékelésének előkészítéséhez tartozik, erre 2005 tavaszán fog sor kerülni.

A lisszaboni folyamat nem szól másról, mint hogy miként lehet az európai szociális modell megőrzése mellett növelni az európai gazdaság versenyképességét. Nyilván elsősorban az Egyesült Államok versenyképessége és a délkelet-ázsiai országok növekvő versenyképessége az, amely aggodalomra ad okot. Két nagy szándék összeegyeztetéséről van szó: maradjon egy befogadó, szociálisan felelősséget vállaló társadalom az európai társadalmi modell, de mindeközben javítson versenyképességén. Minden kimutatás szerint Európa az elmúlt egy-két évben ennek a versenyképességnek a próbáját csak részben állta ki. Ugyanakkor nagyon különböző teljesítésű országok vannak Európában: a skandináv országok, amelyek közül négy is a világ legversenyképesebb hat országa között található, és vannak ebben a versenyképességben lemaradó országok.

Második napirendi pontként a Tanács a közös európai alkotmányos szerződés kommunikációjának vitáját tartotta meg egy konzultatív napirendi pont keretében, amelyre vonatkozó javaslatot majd a Tanács a következő év közepén tárgyalja meg. A konzultáció témája az volt, hogy miként lehet összeegyeztetni a nemzeti kommunikációs szándékokat a közös európai keretekben megvalósuló kommunikációs kötelezettséggel. Ebben a témában egy olyan javaslat került ismét terítékre, amelyet egyébként az európai ügyek iránt érdeklődő szélesebb közvélemény is ismerhet, az az osztrák javaslat, amely szerint ott és azokban az országokban, ahol a másfél hete aláírt alkotmányos szerződést majd népszavazás fogja ratifikálni, illetve a ratifikálást népszavazás előzi meg, ezekben az országokban egy időpontra, május 5-e és 8-a közötti időpontra kerüljenek a népszavazásra vonatkozó döntések. A Tanács itt, ezen a fórumon már ezzel a felvetéssel a maga konkrétságában nem foglalkozott, maradt nemzeti hatáskörben ez a kérdés. Magyarországon, mint ahogy önöket erről tájékoztattam, a legrövidebb határidőn belül a parlament elé fogjuk terjeszteni az alkotmányos szerződést ratifikálásra.

Magyar szempontból kiemelkedő jelentőségű volt a hágai folyamat értékelése, a közös bel- és igazságügyi politika kialakításának folyamata. Ezen belül négy olyan elem és kezdeményezés volt, amelyről egyébként beszámoltam a múlt heti bizottsági ülésen is. Ezek mindegyikét itt most nem sorolom fel, két elemre hívnám csak fel a figyelmét a tisztelt képviselőknek. Az egyik, hogy magyar kezdeményezésre elfogadta a Tanács, hogy a schengeni övezetbe történő belépés - amelynek várható határideje 2007 utánra esik - felgyorsulhat azáltal, hogy Magyarország felkészülését az övezetbe történő belépésre már a második generációs információs rendszer 2007 tavaszán történő üzemeltetése előtt meg lehet tenni, így mikorra ez a rendszer üzembe fog lépni 2007 tavaszán, már majd tudni lehet, hogy Magyarország alkalmas-e a schengeni szabályok bevezetésére. És ha igen, akkor 2007 tavaszán nyitottak lesznek az európai határok Magyarország számára schengeni módon is.

 

(13.10)

 

Másrészt pedig azt igényeltük, hogy az Európai Unió és a harmadik országok között ott és abban a helyzetben, ha harmadik országok vízummentesen utazhatnak be az Európai Unióba, ezekben az esetekben az Európai Unió valamennyi tagállama számára biztosított legyen a vízummentes kiutazás, illetve beutazás lehetősége. Nyilván tudják a képviselők, hogy ebben a körmönfont megfogalmazásban és az általános megfogalmazásban példának okáért az Amerikai Egyesült Államok vízumpolitikájának megváltoztatására vonatkozó közös európai szándék és igény fogalmazódott meg.

Legutolsó napirendi pontként Allavi miniszterelnök úr jelenlétében az iraki helyzetet tekintette át az Európai Unió képviseletével az Európai Tanács, amelyben megállapította, hogy az Európai Tanács részben az ENSZ korábbi vonatkozó határozataira is alapozva fokozza erőfeszítéseit az iraki demokratikus rend feltételeinek megteremtésében, ennek érdekében pénzügyi és képzési programokat indít. Allavi miniszterelnök úr megerősítette abbeli kérését, hogy az Európai Unió és tagországai folytatva korábbi támogatásukat, illetve azt kiterjesztve segítsék hozzá az Iraki Köztársaságot és az iraki népet egy demokratikus politikai berendezkedés és az ehhez szükséges előfeltételek megteremtésében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 8 2004.11.08. 2:23  1-8

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Egy nagyon rövid megjegyzést tennék csak a viszontválaszokat követően.

Az európai versenyképesség dolgairól szóló konzultáció az első nap nagy részét, beleértve az állam- és kormányfők hivatalos vacsorájának teljes idejét kitöltötte. Anélkül, hogy anekdotáznék ebben a tárgykörben - merthogy erre nyilvánvalóan nincsen sem idő, sem lehetőség -, egyetlenegy megjegyzést hadd tegyek.

Arra utal a dán miniszterelnök úr nagyon világos megjegyzésének sora, arra utal Persson svéd miniszterelnök úr megjegyzésének sora, arra utal Schröder kancellár úr hosszú tájékoztatója a “Hartz négyö-csomagról, amely a Német Szövetségi Köztársaság szociális és munkaügyi ellátásának nagyon jelentős reformjáról szól, hogy azokat a reformokat, amelyekre a frakcióvezető úr is utalt, amelyek átszabják egy ország társadalmi-gazdasági teljesítőképességét leginkább meghatározó intézményeket, ezen reformokat, még ha vitában is, de csak akkor lehet végigvinni, hogyha érdemi szakmai, politikai együttműködés és konzultáció van a különböző politikai tényezők között.

Azaz a mély bizalmatlanság, az egymás kirekesztésére vonatkozó szándékok, az ezt képviselő politikai kultúra környezetében minden ilyen reform bevezetése kockázatos, sok esetben ellehetetlenül, de ha mégis megtörténik, azzal kell szembenézni, hogy egy esetleges kormányváltást követően azonnal minden a visszájára fordul. Azaz Magyarországnak az az érdeke, hogy megtanuljanak a politikai tényezők együttműködni, mert nagy dolgokat kormány és ellenzék csak minimális egyetértés fenntartása mellett tud megtenni. Arra fog törekedni a magyar kormány, hogy az ehhez szükséges feltételeket, legalábbis a maga oldalán, megteremtse.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 108 2004.11.08. 2:09  105-112

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Gyorsan válaszolok a kérdésére. (Tirts Tamás: És olcsón! - Derültség az ellenzéki oldalon.) Örömmel tölt el, hogy egyetért velünk abban, hogy az igazgatásnak hatékonynak és olcsónak kell lenni. Próbálok erről összefoglaló számot mondani, hiszen - ha jól értem - azt ön sem állítja, hogy azt ígértem volna, hogy kevesebb lesz az államtitkárok száma. Azt ígértem, hogy olcsóbb lesz a közigazgatás.

1998-ban, amikor önök átvették a kormányzást, a GDP 7,4 százalékát fordítottuk az állam működési kiadásaira; négy évvel később a 8,5 százalékát. Ezt örököltük mi. Elmondom, hogy most hol tartunk: 2005-ben, a következő költségvetési évben 2002-höz képest is összesen 7 százalékkal növekszik nominálisan a kiadás, azaz lemegyünk 7 százalék alá ezzel a mutatóval, csökkentjük 1,5 százalékponttal. Ez az olcsóbb közigazgatás, képviselő úr. Gondolom, ön is egyetért azzal, hogy ezt kell tennünk.

Ami a miniszterelnöki tanácsadó testületeket illeti: el kell hogy kedvetlenítsem önt - de ha ön mást tud, akkor mondja -, ezeknek a tanácsadó testületeknek nincs apparátusuk, személyzetük, különleges költségük, nem kapnak semmilyen költségtérítést. Tehát olyan problémát én nem nagyon látok, mint amit ön felvetett.

A kormányszóvivők dolgáról: abban a helyzetben, amit örököltem, volt egy kormányszóvivő és egy helyettes. Ma két kormányszóvivő van. Nem olyan nagyon bonyolult dolog ez, szerintem. (Derültség a kormánypárti oldalon.) A makropályát emiatt nem kell módosítani, képviselő úr, ebben meg tudom önt nyugtatni.

Másfél milliárd forint van jövőre. Azt hiszem, tényleg ennyi van, ha ezt olvasta a költségvetésben, de közbeszerzéssel. Önök ezt a fogalmat hasonló tájékoztatás ügyében nem ismerték, mi most bevezetjük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 112 2004.11.08. 0:57  105-112

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Meg tudom erősíteni újra, képviselő úr, ön helyesen számol, a kettő éppen kétszer annyi, mint az egy. Úgy látom, eddig összesen ebben értünk egyet. Két kormányszóvivő valóban több, mint egy kormányszóvivő, méghozzá éppen még egyszer annyi. De ha a Magyar Országgyűlésnek és önnek, képviselő úr, ma ez a legnagyobb problémája, és azt hiszi, most megtalálta az igazi titkát a magyar költségvetésnek, akkor azt javasolom, hogy ásson még mélyebbre; sajnos ennél több problémánk van. (Derültség a kormánypárti oldalon.)

Ami pedig a további megjegyzéseit illeti: lehet, hogy költségtérítést fogunk adni, és e tekintetben pontosítani kell magamat. Valóban, ha valaki majd írni fog egy tanulmányt - lehet, elképzelhető, de azt gondolom, ez hozzátartozik az igazgatáshoz. Nézze, egy dolog viszont biztos, például az én kabinetemben nem foglalkoztatjuk az én futóedzőmet, ha tudja, hogy mire gondolok.

Köszönöm szépen. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 116 2004.11.08. 2:08  113-120

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon volt már erről a kérdésről szó itt a Házban, Magyar Bálint oktatási miniszter úr hosszan, részletesen, számokkal alátámasztva elmondta a tisztelt képviselőknek, hogy is áll a költségvetésben az egyházak tevékenységének és intézményeinek a támogatása. Ebből - miután egy órával ezelőtt történt, gondolom, mindnyájan emlékeznek rá - csak egy-két számot idéznék vissza.

(16.00)

Az önkormányzati közoktatásban az egy tanulóra jutó támogatás 2005-ben 434 500 forint. Az egyházi iskolákban ugyanez a szám az ön által kritizált költségvetésben ennél ötezer forintot meghaladóan is több, majdnem hatezer forinttal több, 440 300 forint. Úgy gondolom, gyermek és gyermek azonos. Azt gondolom, hogy gyermek és gyermek után ugyanannyi támogatást kellene adnunk, függetlenül attól, hogy egyházi fenntartású vagy önkormányzati fenntartású-e az iskola. Márpedig ha így van, akkor azt gondolom, hogy éppen eléggé kifejezi az egyházak tevékenysége iránt érzett megbecsülésünket, hogy ma, jelen pillanatban a költségvetésben ez több és nem kevesebb.

Ami pedig az összes számot illeti, visszaidézem Magyar Bálint miniszter úr szavait: az egyházak tevékenységének és működésének támogatására körülbelül 90 milliárd forintot tartalmaz a költségvetés. Ez több, mint az idei költségvetés. Természetesen, mint mindig mindenre igaz, lehetne többet erre a célra is fizetni. Azt gondolom, a Magyar Köztársaság kormányának nem kell szégyenkeznie amiatt, mert többet ad, megtartja a vállalt kötelezettségeit, és biztosítja, hogy az egyházak a vállalt funkciójukat, tevékenységüket jó minőségben elláthassák.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 120 2004.11.08. 1:05  113-120

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Képviselő úrnak kellő alázattal mondom akkor: a 434 ezer forintban benne van a központi költségvetési támogatás és a helyi önkormányzati támogatás, azaz az idézett egyházi oktatási intézményeknek adott támogatásban benne van ez a kiegészítő támogatás is.

Úgy tudom, hogy ezek a megbeszélések az egyházak képviselői és a kormány között folyamatosan zajlanak. Ami pedig a dolog összességét illeti, képviselő úr, folyik a költségvetési vita, elkezdtük. Önnek is azt tudom mondani, mint amit ellenzéki képviselőtársaimnak többször elmondtam: várom megtisztelő javaslatát, hogy egészen pontosan honnan vegyünk el annak érdekében, hogy az ön által kívánt többlet költségvetési támogatást megadjuk. Merthogy tudniillik abból tudunk gazdálkodni, amit adótörvényekben, bevételben megszavaztunk. Ha van ilyen javaslata, hogy kitől vegyünk el azért, hogy ide még több jusson, javasolom, a költségvetési vitában mondja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 283 2004.11.08. 5:12  272-320

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy hivatalban lévő miniszterelnöknek kevés nyomorúságosabb kérdéssel lehet szembetalálkoznia, mint abban az ügyben előterjesztést készíteni és megpróbálni dönteni, hogy egy békés, nyugodt, a politikában talán veszekedős, de összességében az élet dolgaiban megfelelő környezetet nyújtó országból katonafiúkat és -lányokat vezényel külföldre egy olyan országba, ahol nincsen sem béke, nincsen sem nyugalom, nincsen biztonság. Mert az ember, akarva, nem akarva, emberi életekről és sorsokról dönt. Dönt akkor, amikor magyar életeket tesz kockára, de dönt akkor is, ha azt mondja, hogy ne menjetek, mert akkor pedig a célországban ott lévők életét befolyásolja döntésével.

Mi a jó döntés? Hogyan lehet eligazodni ebben a dologban? Ha nagyon bonyolult politikai eszmefuttatásokat próbálunk meg ebben tenni, akkor félő, hogy összekavarodunk. Ezért egyszerű kérdést próbálnék meg eligazítóként a magunk számára feltenni. Miért vagyunk ott? Miért mentünk oda? Miért döntöttünk úgy közösen - kormánypárti és ellenzéki politikusok - nagyon régen, hogy küldjük el Irakba fiainkat és lányainkat, és képviseljék ott Magyarországot?

Túl voltunk már a kezdeti amerikai csapáson, az országban háborús helyzet volt. Mit mondtunk akkor? Azt mondtuk, hogy azért megyünk, hogy helyreállítsuk a rendet, megteremtsük a demokratikus társadalmi működés feltételeit, biztonságot fogunk vinni abba a térségbe, és nyugalmat fogunk vinni abba a térségbe. Helyes törekvés-e ez? Van-e ilyen kötelessége egy demokráciában élő népnek? Van. Van-e ilyen kötelessége 1956 népének, amely legalább annyira várta a külföld segítségét, mint amennyire szükség van ma Irakban arra, hogy stabilizáció legyen?

Azt mondják a képviselő urak az ellenzéki oldalon, hogy na jó, de hát minden korábbinál nagyobb a bizonytalanság. Na de hát ez az a pillanat, amikor az ember nem eljön, hanem segít! Azt mondani, képviselő urak, hogy most, amikor még nagyobb a bizonytalanság, most kell aztán csapot-papot hagyni - mindegy, hogy mi ennek a következménye -, az megfutamodás. Az azoknak a céloknak a feladása, amelyekért odamentünk.

Lehet azt mondani, hogy a magyar emberek többsége persze ezt akarja. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Nem kétlem, hogy ebben van igazság. Minden bizonnyal, ha ezt ma megmérnénk, valószínűleg így lenne. Azért, mert az emberek szeretnék megóvni a fiainkat, szeretnének távol lenni a háborútól. De attól vagyunk politikusok, hogy messzebb látunk, hogy mélyebb összefüggéseket keresünk a dolog mögött, hogy elvállalunk olyan felelősséget, amely felelősség bár nyomja a vállunkat - személy szerint egészen biztosan az enyémet nagyon -, de van bátorságunk messzebb nézni. Az, aki a közvélemény-kutatási adatok sorait vizsgálgatja, az kérdezőbiztosnak nagyon jó, politikusnak talán kevés. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Biztosan nagyon sok alkotmányossági probléma felvethető a benyújtott határozati javaslattal szemben, én ezt nem tudom. Akár igaza is lehet a képviselő úrnak. Nem ez a fő kérdés. Az a kérdés - mert azt ki lehet javítani -, hogy akarunk-e maradni vagy nem akarunk. Végig akarjuk-e csinálni vagy nem akarjuk végigcsinálni? Elmegyünk-e legalább addig, amikor azt mondhatjuk, hogy látjuk, hogy olyan erős a politikai helyzet, úgy alakultak ki Irakban a békés élet feltételei, hogy azt lehet mondani, hogy Isten hírével csináljátok, megtettük, amit tudtunk segíteni? Igen, ebben a választás egy fontos kérdés.

Igazuk lehet abban, hogy lehet, hogy ez nem január vége, ha azt mondja például Solana; ha ezzel kapcsolatban vannak másnak kételyei, ez csak azt jelenti, hogy még rosszabb a helyzet, mint gondoljuk.

Azt gondolom, népszerű dolog hazajönni. Egyetértek önökkel. De azt gondolom, hogy bátor, tisztességes és igazságos dolog segíteni Irakot, hogy ott demokrácia legyen, rend, nyugalom, és az élet biztonságban legyen.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 2 2004.11.15. 16:24  1-14

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! Magyarországon több mint 80 éve meg kellett hogy tanuljuk, hogy a nemzet, a haza és az ország nem ugyanazt jelöli. És több mint 80 éve meg-megújuló kísérletet teszünk arra, hogy azt a különbséget, ami a nemzet és a haza, a nemzet és az ország között Trianon óta húzódik, ezt a különbséget csökkentsük és megszüntessük. Az elmúlt 15 évben valamennyi kormányzati ciklusban annak lehettünk tanúi, hogy függetlenül attól, hogy kinek milyen volt a párthovatartozása, erőfeszítéseket tett arra, hogy a nemzet polgárai osztozzanak abban a közös felelősségben, amely minden közösség sajátja.

Az Antall-kormány 1990 után életre hívta a Határon Túli Magyarok Hivatalát, hazai vonatkozásban pedig létrehozta a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt. Beindította a határon túli támogatásokat, közalapítványokat hozott létre. Megkezdődtek a kisebbségvédelmi megállapodások előkészítései, beindultak az alapszerződések megkötésére irányuló tárgyalások is. Már 1993-ban az akkori parlament módosította az állampolgársági törvényt, lehetővé téve, hogy Magyarországi letelepedés esetén az általános nyolcéves várakozási idő helyett magyar nemzetiségű személyeknek csak egy évet kelljen várni az állampolgárság megszerzésére. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!)

A Horn-kormány idején a korábban megalakított Illyés Közalapítványhoz rendelt támogatási összegek odaítélésére a kormány létrehozta a határon túli szervezetek delegáltjaiból, képviselőiből álló alkuratóriumok rendszerét annak érdekében, hogy a források oda és úgy jussanak el, ahogy és ahova ezt a határon túli szervezetek képviselői helyesnek tartják. Befejezték az alapszerződések tárgyalását, megkötöttük Romániával és Szlovákiával az alapszerződést, kialakították ennek végrehajtására a kormányközi vegyes bizottságok rendszerét, és létrejött - a későbbi MÁÉRT előzményeként - a magyar-magyar csúcsértekezlet. Ez alakult át később, 1999-ben, már az Orbán-kormány idején Magyar Állandó Értekezletté, beindult a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, és 2001-ben a parlament elfogadta a kedvezménytörvényt.

Az elfogadott kedvezménytörvény több ponton módosítást igényel. Ezt a módosítást már a következő kormány tette meg annak érdekében, hogy alkalmazhatókká váljanak ezek a kedvezmények, így 2003 szeptemberében - tehát jelentős késéssel - Romániában, 2003 decemberében pedig - az előző, a Medgyessy-kormány által kezdeményezett módosításokat követően - Szlovákiában is alkalmazható a kedvezménytörvény. Ugyancsak 2003-ban Szerbiával és Montenegróval kisebbségvédelmi egyezményt kötöttünk, 2003 őszén Ukrajnával és Szerbia-Montenegróval a díjmentes vízum bevezetéséről kötöttünk megállapodást.

Azt látom tehát, hogy az elmúlt 15 évben a magyar parlament, az előző kormányok folyamatos erőfeszítést tettek arra, hogy az állampolgársági jogok kiterjesztése mellett megalkossák a közös felelősség, nemzetpolgárság intézményrendszerét, osztozva a határon túl élők gondjainak megoldásában.

A nemzet polgárait sokfajta különbség metszi. Más és más a sorsa azoknak a kisnyugdíjasoknak, akik 40 ezer forintból élnek, és azoknak, akiknek ilyenfajta anyagi gond nem nyomja a vállát. Más a sorsa azoknak, akiknek van munkahelye Magyarországon, sajnos az aktív korú népességet tekintve száz emberből kevesebbnek, mint 60-nak, és más a sorsa azoknak, akiknek nem jut munkahely. Bizony vannak ők is szép számmal, tudjuk, mintegy 6 százaléknyian. És bizony, más a sorsa öregnek és fiatalnak, más a sorsa annak a 960 ezer felnőtt állampolgárnak, akinek nincsen 8 általános iskolai végzettsége, alig van lehetősége arra, hogy értelmes, jól fizető munkát kapjon, és más a sorsa azoknak a fiataloknak, akik közül - ma már - korosztályából minden második főiskolára, egyetemre jár. És történelmileg más lett a sorsa a határon kívül rekedt millióknak és a határainkon belül élő állampolgároknak, nemzetpolgároknak.

Lehet-e, tudjuk-e bármelyik különbséget, ami tudásban, jövedelemben, az információhoz való hozzáférésben, a munka birtoklásában közöttünk van, egyetlenegy, bármilyen jó szándékú törvénnyel megszüntetni? - ez a kérdés.

 

(13.10)

Pusztán akarat kérdése-e, hogy gazdag és szegény, munkával rendelkező és munkával nem rendelkező, öreg és fiatal között eltűnjön minden különbség? Vagy állhatatos, sok évig tartó munka, hosszú történelmi felelősség beteljesítése ez? Ebben a kérdésben különböző álláspontok vannak Magyarországon.

Ami a nemzeti ügyet illeti: a történelem hosszú-hosszú folyama óta pörlekedik itt egymással két álláspont, a mérsékelt nemzeti álláspont és a nemzeti radikalizmus álláspontja. Mert úgy látom, az nem kétséges, hogy Magyarországon olyan hazafiak vannak túlnyomó többségben, akik egyetértenek azzal a szándékkal és gondolattal, az ebből fakadó cselekvés igényével és kényszerével, hogy erősítsük meg a nemzeti közösséget, hogy a nemzet polgárainak van felelőssége egymás iránt, és az állampolgárok összessége és az állampolgári közösség nem fedi le a nemzet polgárainak összességét és közösségét.

Ha a kilencvenes évek eleje óta eltelt időt nézem, akkor azt látom, hogy a nemzeti radikalizmus, bár nagy elkötelezettséggel képviselte a közös nemzet, a közös haza ügyét, a megoldások elérésében mintha kevesebbet ért volna el, mint a mérsékelt nemzeti álláspont képviselői, akik tárgyalással, kompromisszumokkal, szerződések megkötésével - az alapszerződésektől kezdve a kedvezménytörvény módosításáig - képesek voltak olyan viszonyokat teremteni, amelyben ma nem könnyű, de könnyebb magyarként magyarnak lenni a Kárpát-medencében.

A MÁÉRT pénteki ülésének nyilván nagyon sok tanulsága van. Lesznek olyan elemei ennek a tanulságnak, amit a jobboldal pártjai fognak elmondani, nyilván lesznek olyanok, amelyeket inkább a baloldaliak.

Van egy olyan mondat, amit péntek óta kevésbé olvasok az újságban, és kevéssé hallok, látok a televízióban és a rádiókban; az tudniillik, hogy a kettős állampolgárság bevezetését teljes szívükből és kétség nélkül erővel támogatandó határon túli szervezetek majd' összessége - talán két kivétellel - maguk is azt mondják, hogy bizony a kérdést ilyen módon feltéve, a kérdést népszavazásra bocsátva, ez több mint szerencsétlen.

Ma már persze, ha a kérdés így feltevődött, akkor meg kell találni mindenkinek ebből a lelkiismereti, értelmi és érzelmi zsákutcából a kiutat. Vannak, akik a kiutat úgy találják meg, hogy igent válaszolnak, vannak, akik a kiutat úgy találják meg, hogy nemmel válaszolnak, és gyanítom, hogy lesznek sok milliónyian, akik úgy fogják megtalálni a kiutat, hogy nem mennek el szavazni, nem fognak élni a jogaikkal; mert bizony vannak olyan kérdések, amelyekre nagyon nehéz egyszerű igennel vagy egyszerű nemmel válaszolni.

Ráadásul, miközben a nemzet ügyének megoldása nyilvánvalóan sok állhatatosságot, nagy megértést, jelentős türelmet igényel, most sikerült olyan kérdéssel szembesíteni magunkat, amely az aktív állampolgárok körében indulatot és jelentős elbizonytalanodást vált ki. Mert hogyan képzelhetné bárki is, hogy lehet úgy nemzetet egyesíteni, hogy közben a nemzet másik felét pedig indulatos kérdésekre és kételyekre kényszerítjük? Egyik oldalról a nemzet egyesítésének minden bizonnyal nyílt és őszinte szándékát látjuk, de másik oldalon ez a szándék megoszt, indulatot gerjeszt, elbizonytalanít, és láthatóan nem egyesíti a nemzetet, hanem szétbontja még azt is, ami korábban összetartozott. Ez ennek a kérdésnek a csapdája, és látom, hogyan próbál meg ebből a csapdából kitörni a jobboldal, látom, hogyan próbál meg kitörni a baloldal, és látom, hogy milyen tétovák az emberek mindenhol, és vagy nem tudják nagyon sokan, hogy mit tegyenek, vagy talán éppen ezen a bázison nem kis indulatokra ragadtatják magukat.

A kormány ebben a helyzetben azt gondolta, hogy helyes irányba viszi a megoldást, ha közös felelősségből indulva elfogadásra javasolja a szülőföldprogramot, amely útlevélről és utazásról szól, amely a szülőföldön való megmaradás képességének növeléséről szól, amely a szülőföld gazdasági fejlesztéséről, munkahelyteremtéséről szól. Nyilván elnyerhette ez többek támogatását, hiszen az útlevélről ma már sokan beszélnek.

Ismerem az álláspontját a Magyar Demokrata Fórumnak. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja az elmúlt egy évben változatlan. Frakcióként is, illetve egy korábbi MDF-képviselő által beadott törvénymódosítási indítványuk fehéren-feketén megmutatja mindenkinek, hogy mit kívánnak; aki tudni akarja, az láthatja.

Ismerem az álláspontját a kormánypárti frakcióknak. Ha jól értem, a Szabad Demokraták Szövetsége határozott nemet mond, ha jól értem, a Magyar Szocialista Párt határozott nemet mond, és mindketten támogatják a kormány szülőföldprogramját.

Be kell valljam, nem ismerem az álláspontját a Fiatal Demokraták Szövetségének. (Közbeszólás a jobb oldalról: Süket vagy?) Korábban a kettős állampolgárság megadásával kapcsolatos kételyeiket megismerhettem. Ezen kételyek pozitív feloldásából született a kedvezménytörvény. A Patrubány Miklós úr által kezdeményezett vagy a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett aláírásgyűjtés időszakában csendesen háttérben maradtak. Később, az elmúlt hetekben azt láttam, hogy aktív támogatóvá léptek elő, és a javaslat, a feltett kérdés elfogadására buzdítanak.

Az elmúlt tíz napban ugyanakkor meg azzal szembesültünk, mintha már nem is a kettős állampolgárságról beszélnének, hanem egy útlevél megadásáról, és semmi többről; miközben a kettős állampolgárság megadása egyébként pedig veszélyeztetné még azokat a kedvezményeket is, amelyek a magyarigazolványhoz kötődnek. Ez mintha meg még visszalépés lenne ahhoz képest is, mint amit a kormány javasol.

A magyar kormány a saját javaslatára vonatkozó parlamenti határozatot, kormányhatározatokat, törvénytervezeteket, törvénymódosítási kezdeményezéseket be fogja nyújtani a lehető legrövidebb időn belül, annak érdekében, hogy mindenki tudhassa, egészen pontosan mi is a kormány álláspontja.

Arra szeretném kérni ezek után a parlamentben ülő pártok közül az egyetlent, amelynek az álláspontját nem ismerjük itt világosan, nyújtsa be azt a törvénytervezetet, amelynek az elfogadását a parlamenttől kéri, amelyről úgy gondolja, hogy annak a törvénynek a megoldása annak a politikai, nemzetpolitikai szándéknak az érvényesülését, teljesülését fogja eredményezni, amit ő fontosnak tart. Ajánljuk az Országgyűlésnek, hogy kezdje el megvitatni mindezeket a törvénytervezeteket. Van még három hét a népszavazásig, mindenki megmutathatja világosan, fehéren-feketén: ezt szeretném, csak útlevelet szeretnék, vagy mást is szeretnék; ennek a másnak pontosan ez a tartalma, és ez meg nem a tartalma.

Ha ez így lesz, akkor értelmes vitát fogunk egymással folytatni, akkor lehet tudni, hogy kinek mi az álláspontja, melyik álláspontnak milyen következménye van, abban a következményben is hogyan fogunk osztozni, jogok és kötelességek hogy fognak majd egymás mellett élni és megférni. Akkor sikerül majd ebből a nagyon nehéz és sokunkat a kudarc lehetséges következményével fenyegető vitából egy értelmes, a megoldásokat közösen kereső vitát folytatnunk. És akkor majd nem minősítjük egymást, akkor nem kell majd megfelelni a politikusok által támasztott nemzeti és magyarságvizsgákon, hanem képesek vagyunk közösen, remélhetőleg jó döntést hozni.

Már csak egy hiányzik hozzá: arra kérem a legnagyobb ellenzéki frakciót, nyújtsa be a saját törvényjavaslatát vagy törvénymódosító elképzeléseit.

Köszönöm szépen, házelnök asszony. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 14 2004.11.15. 5:59  1-14

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A tisztességes szándékú nemzetegyesítés útjában sokfajta akadály van. Ezek többségét régóta ismerjük. De úgy látom, hogy lassan tornyosul egy újabb akadály is. Az az akadály, amelyet éppen ez a vita állít magyar és magyar közé. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Az, hogy azon múlik tisztességünk és magyarságunk a legnagyobb jobboldali párt ítélőszéke előtt, hogy az egyébként általuk is rossznak tekintett kérdésre hogyan válaszolnak emberek.

Akik úgy válaszolnak, ahogyan ők javasolják, azok becsületesek. Akik úgy válaszolnak, ahogyan ők szeretnék, azok tisztességes magyarok. Akik úgy válaszolnak, ahogy ők szeretnék, talán még bebocsátást is fognak nyerni minden magyarok örökké való mennyországába. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) De gondolnám, hogy ez nincsen rendjén. Gondolnám, hogy miközben a magyar nemzet újraegyesítéséről beszélünk, nem kellene olyan újabb határokat vonni magyar és magyar közé, hogy miközben egyesül a nemzet az egyik oldalon szándékai szerint, kirekesztésre kerülnek azok, akikkel nem ért egyet a magyar jobboldal (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nevetséges!), mert hát akkor éppen nem az történik, amit szeretne a magyar jobboldal, hanem az ellenkezője. Ha pedig ez történik, akkor ki fog derülni, hogy nem a közös magyar nemzet megerősítéséről, hanem a jobboldal politikai megerősítéséről szól ez a történet. Lehet ez is cél, csak a kettő nem ugyanaz. (Taps az MSZP soraiban.)

Én szeretném, ha a magyarságom dolgában... (Dr. Simicskó István: Miben?!), hazafiúi létem dolgában nem a jobboldal ítélőszéke elé kellene állni, és nem kellene a képviselő úrnak arra a cinikus megjegyzésére most válaszolnom, hogy “milyen ügyben is?ö, képviselő úr. Az az igazság, képviselő úr, hogy soha nem venném a bátorságot, bármennyi vitám is van önnel, hogy megkérdőjelezzem az ön magyarságát, jóhiszeműségét és tisztességét. (Taps a kormánypártok soraiban.) És nem gondolom, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke mint egy hivatal viselője vagy Gyurcsány Ferenc mint magyar állampolgár adott önnek erre okot. Ez a probléma, képviselő úr, hogy úgy gondolják, hogy ilyen módon lehet magyarságában megsérteni még a miniszterelnököt is. Mit fognak majd akkor mondani azokra, akiket még a hivataluk sem véd az önök ilyenfajta szavaival szemben? (Taps a kormánypártok soraiban.)

Másodszor. Az elmúlt napokban többször a fejünkhöz vágták, hogy miért számol itt bárki is, miért próbál meg kalkulálni bármit is; magyarságunkat nem lehet pénzben mérni. Igazuk van. De ebből az következne akkor, tisztelt ellenzéki képviselők, hogy amikor a költségvetési vitában holnap önök fel fognak állni, és azt mondják, hogy több pénz kell a magyar falunak, azt fogják mondani ezen az oldalon, hogy “maguk pénzben mérik a magyar földetö? Amikor azt fogják mondani, hogy több pénz kell vallásgyakorlásra, azt fogják mondani a kormánypárti képviselők, hogy “önök pénzben kívánják mérni legszentebb, Istenben való hitünketö? Amikor pénzt akarnak majd kérni a nyugdíjasoknak, azt fogják mondani, hogy “tisztességben eltöltött kort maguk pénzben akarnak mérniö? (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Hát ugye ezt önök sem gondolják komolyan?!

Természetesen az a dolgunk, hogy közösen igazgassuk az országot, annak valamennyi kötelezettségével együtt; ezeknek a kötelezettségeknek van lelki természete, van sok egyéb természete, és van a végén anyagi természetű következmény is. Azt tudom önöknek mondani, hogy az Isten óvja meg Magyarországot egy olyan kormánytól és egy olyan parlamenttől, amelynek, ha döntéseinek következményét ki akarja számolni, akkor szégyenkeznie kelljen emiatt. Nehogy így történjen, mert baja lesz az országnak ebből! (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Áder János: Pont ilyen kormánya van most Magyarországnak!)

Harmadszor... Azt kérem öntől is, frakcióvezető úr (Kuncze Gábor: Falra hányt borsó!), hogy vessünk véget ennek az elvi típusú vitának, mert ebből nem lesz a végén törvény. Azt kérem önöktől, nyújtsák be az Országgyűlésnek (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nyújtsátok be ti!) azt a törvénytervezetet, amelyben benne van, hogy ha az fog történni, amit önök szeretnének, azaz hogy a népszavazáson az igen kerül érvényes és eredményes többségbe, akkor önök milyen törvényi szabályozást szeretnének. Hadd lássa Magyarország, hogy milyen a Fidesz megoldása - azt látni fogja Magyarország, hogy milyen a kormány megoldása -, és akkor el lehet dönteni, hogy a Fidesszel mennek tovább Magyarországon, vagy a kormányt támogatja a többség.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 135 2004.11.17. 18:25  134-240

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm szépen. Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Hölgyeim és Uraim! Magyarnak lenni jó. Magyarnak lenni embert próbáló. Embert próbáló magánemberként, egy család örömében osztozó, gondjában segíteni akaró emberként. Magyarnak lenni nehéz - a magyarok természetes történelmi közösségeiben és új közösségeiben egyaránt. Nehéz, és nehéz lenne ez akkor is, ha az elmúlt nagyon sok évszázadban nem kellett volna megküzdenünk magyarságunk, közös teljesítményeink megtartásáért és fejlesztéséért, de különösen nehéz azóta, több mint 80 éve, mióta a nemzet, a haza, az ország, a magyarság fogalmai sok-sok más nyelvtől eltérően a mi nyelvünkben, a mi lelkünkben, a mi gondolatainkban nem ugyanazt jelentik.

Magyarnak lenni nehéz, mert magyart és magyart, családot és családot, községet és községet nagyon sok minden választja el egymástól. Beszélünk mi erről egymás között nem keveset - önökkel együtt.

Nem könnyű magyarnak lenni, amikor látja az ember, hogy a munkaképes korú lakosság alig több mint 50 százalékának van munkája, 100-ból 57-nek. Mit kell csinálni a maradék 43-mal, hogy neki is legyen? Hogyan kell megerősíteni, egyesíteni azt a nemzetet, ahol 100-ból 57-nek van munkája, 43-nak nincs? Magyarnak lenni nehéz, mert 960 ezer felnőtt állampolgárnak nincs még 8 általános iskolai végzettsége sem, és akinek nincs 8 általános iskolai végzettsége, annak hogyan lesz olyan munkája, amelyért tisztességes bért kap? Együtt van a műveltség, és együtt van a nagyon hiányos tudás ma Magyarországon. A műveltséget és a tudás hiányát mély árkok választják el egymástól.

Magyarnak lenni nehéz, mert egyszerre látjuk azokat a gyermekeket, akik nem kellő ruházatban várják a buszt, hogy bejussanak az iskolába, közben sokszor sáros utakon gyalogolnak, és látjuk azokat is, akiket édesapjuk, édesanyjuk ott tesz ki az iskola bejáratánál, egy jó minőségű autóból kiszállva, egy jó minőségű iskola kapuján belépve. Hogyan kell hát e két gyermek, e két család érdekét összeegyeztetni?

Mit kell csinálni azokkal a kisnyugdíjasokkal, akiknek 40 ezer forint a havi nyugdíja, amelyből a távfűtés, a gázszámla, a gyógyszer el tudja vinni a felét, vagy talán még többet is? Vannak ők is Magyarországon, és vannak azok is, akiknek nemcsak hogy a mindennapi megélhetés nem okoz gondot, de tudnak takarékoskodni, tudnak felhalmozni. Iszonyatos szakadék tátong a nélkülözők és az anyagi, szellemi, tudásbeli tehetségben élők között.

De vannak más szakadékok is. Szakadék az országhatáron belül élők és az azokon kívül élők között. Akiknek magyarságuk épp olyan természetes itt, a határon belül, mint ahogy természetes, hogy levegőt vesznek, mint ahogy természetes, hogy férfiak vagy asszonyok, mint ahogy belenőnek a szép korba emberek, és vannak olyanok, akiknek magyarságuk megóvása, megtartása különleges, és különös erőfeszítést kíván. Hát persze, hogy szakadék tátong, nehezen áthidalható távolság a magyarok azon csoportjai között, akik határon belül és azon kívül élnek.

Mi lehet a dolga egy kormánynak? Mi lehet a dolga egy nemzeti közösségnek? Egyszerre kettő: haladjunk gyorsabban, de maradjunk együtt, ne engedjük, hogy az ilyen-olyan szakadékok által határolt magyar nemzetben legyenek olyanok, akik számára elérhetetlen távolságba kerül a közös nemzeti, anyagi, kulturális jólét megteremtése és az abból való egyenlő részesedés.

Sok-sok különbség tagol hát bennünket. Ezeket a különbségeket látva a legfontosabb, hogy megértsük: a nemzetpolitika nem azonos a nemzetiségi politikával. A nemzetpolitika közös gyarapodásunk, közös jólétünk megteremtése, az összetartozás megerősítése.

(13.40)

Ez az összetartozás a magyarságunkban való összetartozás, a szociális létezésünkben való összetartozás, a kulturális javainkból való közös részesedés megteremtése, a tudásjavakból való részesedés, az egészségjavakból való részesedés, és nyilván folytathatnám a sort. Aki nemzetet akar egyesíteni - és a magyar kormány, gyanítom, hogy a mindenkori magyar kormányok nemzetet akartak egyesíteni -, azok akkor járnak helyes úton, ha a nemzetegyesítés programját nem csak és kizárólag a magyar nemzet határon belül és határon kívül élő része közötti egyesítés programjaként fogják fel, hanem szegény és tehetős, munkával rendelkező és annak hiányában szenvedő, a tudásjavakhoz hozzáférők és attól elváltak közötti új hidak építésére törekszünk együtt.

Ezt gondolom az új nemzetpolitikának: azt a közös felelősséget, amely egyéni és társadalmi, közösségi létezésünk valamennyi elemét együtt tartja, amely nem egyoldalú, amely nem úgy old meg problémákat egyik területen, hogy figyelmen kívül hagyja a többit, esetleg kárt okoz a többi területen.

Ha ezt tesszük, akkor erős lesz Magyarország, akkor erős lesz a magyar nemzet.

A magyar kormány az elmúlt években arra törekedett, hogy csökkentse ezeket a különbségeket. Hétfőn elmondott hozzászólásomban hosszú elemzését és sorát adtam annak, hogy az elmúlt tíz-egynéhány év kormányai hogyan tettek mindig többet és többet, hogy növekedjék a közös felelősségvállalás a szülőföldön való megmaradásért, a határon túl élő magyarok kultúrájának, nyelvének megtartásáért, a boldogulás segítéséért. Ez a helyes, és ez rendben lévő.

Az elmúlt időszakban ehhez hasonlóan valamennyi kormány nagyon sokat tett azért - még akkor is, ha vita van ebben -, ki ilyen, ki olyan módon, hogy csökkenjenek az egyéb különbségek is. 2002 után úgy láttuk - azt gondolom, helyesen láttuk úgy -, hogy erőfeszítéseink egy jelentős részét arra kell fordítani, hogy csökkenjenek a szociális különbségek, hogy csökkenjen az a szakadék, ami elválasztja egymástól a szükségben szenvedőt a tehetőstől. Ezért növeltük a nyugdíjakat, ezért növeltük a béreket, ezért növeltük a családtámogatást, ezért tettünk egy sor olyan lépést, amelynek következtében ma - nem úgy, mint 2001-ben - végre magasabb az egy főre jutó nyugdíj, mint 1989-ben volt. Ezért tettük azt, hogy növeltük a jövedelmeket és a kereseteket a közszolgálatban, hogy ebben a négyéves ciklusban végre 25-30 százalékkal több legyen a jövedelmük a közalkalmazottaknak, a köztisztviselőknek, és folytatni kell ezeket a törekvéseket.

Most napirenden egy másik kérdés szerepel, egy olyan kérdés, amellyel Magyarország azért találkozott szembe ilyen erővel, mert az Európai Unió tagjaként olyan új közösségi szabályok is vonatkoznak ránk, amelyek egyike-másika megnehezíti a kapcsolattartást a határon túl élő magyarokkal.

Igen, új dolgunk van ezzel is, és azt gondolom, hogy helyesen gondolja a magyar nemzet, hogyha ennek érdekében erőfeszítéseket tesz. Látom, amiben egyetértés van Magyarországon a parlament különböző pártjai között. Abban van egyetértés például, hogy biztosítani kell a határon túl élő magyarok mozgásszabadságát, biztosítani kell, hogy olyan útlevelük legyen, amellyel ezek a határok könnyen, szabadon és korlátozásmentesen átléphetőek legyenek. Azt gondolom, hogy eddig tart az egyetértés, innentől kezdődnek a viták.

Van olyan javaslat, ami az útlevél megadását össze kívánja kötni azzal az állampolgársággal, ami az útlevélen kívül még jogok és kötelességek garmadáját tartalmazza: szociális, kulturális jogok, egészségjavakhoz való hozzáférés, nyugdíjhoz való hozzáférés lehetősége, a munkahelyhez való hozzáférés lehetősége. Bár nyilvánvalóan a vita hatására ebben történt változás, hiszen tegnap mintha a legnagyobb ellenzéki párt azt mondta volna, hogy ezek a jogok mégse járjanak automatikusan, hanem ezen jogok attól legyenek függőek, hogy valaki Magyarországon fizet-e adót vagy járulékot; de azt gondolom, hogy ez egy rossz irányú menekülés a nagyobbik jobboldali párt részéről abból a csapdából, amely csapdát egyébként nem ő állította fel, de hajlandó ennek a csapdának a létét elfogadni, és hajlandó ennek a csapdának a szorítását megpróbálni nem jó eszközökkel csökkenteni.

Ha azt mondja valaki - és most úgy látom, azt mondja a legnagyobb ellenzéki párt -, hogy nem jár többet automatikusan egészségügyi ellátás és nyugdíj azoknak, akik Magyarországon nem fizetnek adót és járulékot, akkor nyilvánvalóan tudatában van a legnagyobb ellenzéki párt annak, hogy Magyarországon több mint négymillió ember, azaz a felnőttkorúak többsége nem fizet adót, akiknek egyébként jár egészségügyi ellátás és jogosultak lesznek nyugdíjra.

Jól értem, hogy önök korlátozni akarják ezeknek az embereknek az eddig meglévő jogát a nyugdíjra és az egészségügyre? Ez túl magas ár lenne azért, amit önök akarnak. Azt javasolnám, hogy gondolják végig, ez a tegnapi harmadik pontjuk. Muszáj megerősítenem: Magyarországon több mint minden második ember, a 8 millióból 4 millió 800 ezer nem fizet Magyarországon társadalombiztosítási hozzájárulást, és mégis megkapja az egészségügyi szolgáltatást és megkapja a nyugdíjat.

Önök azt mondják, hogy ezek az emberek mostantól ezt automatikusan ne kapják meg. Túl magas ár lenne ez azért, mert önök is tudják, hogy Magyarországon az vitát vált ki, ha a kettős állampolgárság megadása többet jelent, mint útlevelet. Ebből a vitából úgy kimenekülni, hogy azok jogait is korlátozzuk, akik tehát milliónyian vannak, akik eddig megkapták, azt gondolom, ez egy rossz út. Talán nem is olvasták el pontosan a saját javaslatukat, mert én magam is kételkedem abban, hogy ezt komolyan gondolhatják. Ugye, nem gondolják komolyan?

Keresni kell olyan megoldást, amely megoldásban a mozgás, az utazás szabadsága biztosítható, hiszen ebben van Magyarországon egység, és kell nyugodt és értelmes vitát folytatni arról, hogy miközben ezer más ponton kell megtalálnunk a közöttünk lévő sokfajta különbség csökkentésének módját, eszközét, lehetséges tempóját, ebben a vitasorban mit tudunk mondani a határokon túl élőknek, hogy milyen sebességgel fogjuk tudni csökkenteni azt a különbséget, amely magyart és magyart amiatt választ el, hogy bizony a határok átléptek a magyar nemzet feje fölött közel egy évszázaddal ezelőtt.

 

(13.50)

Higgadt, nyugodt konzultációk kellenek. Ezek a konzultációk arra kell hogy vonatkozzanak, hogy a szülőföldön jobb életet lehessen élni, és a jobb élet reményében eszébe ne jusson senkinek, hogy elhagyja a szülőföldjét. Ehhez programok kellenek, közösségi programok elsősorban.

A nagy különbség egyébként, úgy látom, hogy a parlament két fele között elsősorban abban van, hogy a parlamenti patkó baloldalán elhelyezkedők közösségi programokban gondolkodnak. Azt mondják, hogy az ott élő nemzeti közösséget erősítsük meg abban, hogy ott legyen munkahely; legyen értelme vállalkozni; legyen értelme tanulni; legyen támogatás a tanuláshoz, a kultúra elsajátításához; legyenek gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő programok, amelyek a közösséget erősítik. A patkó jobboldala, a konzervatív oldal, úgy látom, hogy inkább az egyének jogkiterjesztését támogatja. Az egyének jogkiterjesztése viszont nyilvánvalóan azzal a veszéllyel jár, hogy húzza, közelíti őket ahhoz a Magyarországhoz, ahol a jogok jelentős részének igénybevétele megtörténhet.

A magyar kormány nemzetpolitikája tehát arról szól, hogy bontsuk le azokat a határokat, amely magyart magyartól elválaszt. Ezek a határok nemcsak az országhatárok, ezek szociális, jövedelmi, tudásbeli, egészségbeli határok; s ezeket mind, így, egymás után és együtt - nem hiszek a nagy ugrásokban. Akik nagy ugrást akarnak, és nem hisznek a mértékletesség - egyébként időnként nagy bátorságot igénylő - politikájában, azok azt hiszik, hogy megoldanak egy problémát az egyik oldalon, miközben majdnem ugyanannyi sebet ejtenek máshol.

Igen, azt gondoljuk, hogy van felelősségünk. Mindig van felelőssége az erősebbnek a gyengébbért; a gazdagabbnak a kevésbé gazdagért; a Magyarországon élőknek a nem Magyarországon élő magyarokért; a tehetősebbnek a nincstelenekért. Ezt közösen kell gyakorolni. De óvnám magunkat attól, hogy bármilyen jó szándéktól vezetve, a nemzetpolitika, miközben egyesíteni kíván, máshol szétválaszt; miközben céljai szerint magasztos, közös programokat kellene hogy alkosson, indulatot gerjeszt, haragot gerjeszt, lássuk be: helyenként irigységet. Ez nem jó. Mert mi egy közös, erős nemzetet akarunk, amelybe beleférünk mindnyájan, és amelyben jó magyarnak lenni, és egyre kevésbé lesz embert próbáló magyarnak lenni.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 4 2004.11.22. 16:49  3-14

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Úgy helyes, hogyha a miniszterelnök időről időre, ha úgy tetszik: folyamatosan számot ad arról, hogy az Országgyűlés által ellenőrzött kormány képviselőjeként mit tesz, hogyan képviseli Magyarország érdekeit, mi kormányának álláspontja a napirenden lévő legfontosabb kérdésekről.

A múlt hét végén Londonban befejeződött a már több mint egy éve tartó Magyar Magic kulturális rendezvénysorozat. Az elmúlt másfél évben egy valóságos, korábban, régen talán félt, most utólag sokkal inkább becsült inváziója volt ez Magyarországnak, a magyar kultúrának a közös, új Európa egyik fővárosában.

A másfél év zárórendezvényén a kulturális miniszter úrral, Hiller István úrral közösen részt vettünk. Lehetőségünk volt konzultálni a program szervezőivel, lehetőségünk volt megismerni azt a véleményt, amelyet a rendezvénysorozat az Egyesült Királyságban és Londonban kiváltott. És azt tudom mondani, hogy Magyarország egy sikeres ügyön van túl.

Hadd mondjak önöknek egy nevet azért, mert megérdemli: Bogyay Katalin nevét, aki nélkül ez a rendezvény nem lett volna sikeres, aki nélkül ma az Egyesült Királyságban és Londonban kevesebben és kevesebbet tudnának arról, hogy Magyarország nemcsak múltjában fantasztikus kulturális nemzet, hanem jelenében is az.

Ez volt az apropója annak, hogy mentünk, de ha már mentünk, természetesen sor került más találkozókra is. Többek között volt egy egyórás találkozó Tony Blair miniszterelnökkel, ahol az általános európai ügyeket, döntően az Európa Tanács következő ülésén szereplő nagy kérdéseket tekintettük át. S hát szóba került az az apró kérdés, amely Nagy-Britanniából nézve talán kevésbé fontos, nekünk, magyaroknak itt az elmúlt hónapokban fontos volt, olyannyira, hogy itt a Házban, a médiában, emberek százezreiben maradt meg: ez a magyar paprika kérdése - hogyan lehet biztosítani, hogy a magyar paprika semmilyen módon ne kerüljön veszélybe, az Európai Unión kívülről hozott paprikával keverve, azzal együtt feldolgozva és értékesítve? Hát úgy, ahogy ezt javasolja a magyar kormány egészségügyi minisztere többek között, hogy meg kell vizsgálni a paprikát is Európa határainál, ugyanúgy, mint nagyon sok más élelmiszert, például mint a pisztáciát, és lehetővé kell tenni, hogy mindenki, aki az Európai Unión kívülről beszerzett paprikát dolgoz fel vagy vásárol, biztos lehessen abban, hogy védi őt közös európai szabályaink egyike.

Blair miniszterelnök értette, s nem azt mondta, hogy: ez az önök ügye, miniszterelnök úr. Oldják meg önök, nekünk a paprika dolgában nincsen keresnivalónk. Mert erről szól az együttműködés, és erről szól a szövetség. Mint ahogy azt gondolom, hogy mi sem válaszolhatjuk azt egy sor kérdésre, amely nagyon közvetlenül nem érint bennünket, hogy ez nem a mi ügyünk, intézzék el önök, hogyha önöknek fontos.

Sokat vitatkoztunk az elmúlt hetekben, hangosabban is meg mértéktartóbban is az iraki szerepvállalásról. Ha jól emlékszem, ma egy hete talán, amikor az Országgyűlés döntött erről a kérdésről. A Magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg ezt a mandátumot, nem kíván részt venni a koalíciós erők részeként az iraki rendteremtésben.

(13.10)

A magyar kormány természetesen végrehajtja a parlament döntését, és arra fog törekedni, hogy a döntés végrehajtásaként minél előbb, a megadott határidőn belül térjenek haza katonáink. Ha nem kívánunk részt venni semmilyen módon a harci cselekményekben, sőt, azokhoz semmilyenfajta támogatást sem kívánunk adni, akkor azt gondolom, hogy meg kell próbálni több segítséget adni ahhoz, hogy megteremtődjenek a feltételei a demokratikus iraki rendnek, a békének, hogy ne minekünk kelljen megküzdeni azért, hanem magának az iraki népnek, a demokratikus iraki intézményeknek. Ezért vizsgálja a magyar kormány az abból a közös NATO-döntésből fakadó kötelezettség egy részének teljesítését, hogy vegyen részt Magyarország a demokratikus iraki erők kiképzésében. Erről zajlanak ma tárgyalások.

Egyetlenegy fontos feltétel van: a fontos feltétel az, hogy aki megy, az önként menjen. Magyarországon hivatásos hadsereg van, jó, hogy így döntött az Országgyűlés, jó, hogy ezt kezdeményezte a Szabad Demokraták Szövetsége, és hogy ezt támogatta a kormány. A hivatásos hadseregben ugyanakkor meg kell adni a jogot és a lehetőséget arra, mert nem veszélytelen küldetésről van szó, hogy az indulás parancsának kihirdetése előtt mindenki nyilatkozhasson: professzionális katonaként kíván-e ebben a műveletben részt venni.

Ez az egy fontos feltétele van a kormánynak, mert senkit nem kíván a parancs erejével háborús övezetbe küldeni, tartani kívánja magát a kormány ahhoz az alapelvhez, hogy csak azok mehetnek és csak azok menjenek, akik tudatában vannak annak a veszélynek, ami nyilvánvalóan minden katonára, aki a térségben teljesít szolgálatot, vár, és nyilvánvalóan minden katonának el kell dönteni, hogy választott hivatásának mely részét teszi kockára, kockára teszi-e életét is, hajlandó-e a magyar érdekeket egy ilyen helyzetben képviselni vagy nem. Amennyiben erre “igenö lesz a válasz, akkor Magyarország ki fogja adni az indulási parancsot. Ha “nemö lesz a válasz, senkit nem fog pusztán katonai esküjére hivatkozva arra kötelezni, hogy menjen, mert azt gondolom, hogy ez a mai helyzetben, az ismert körülmények között nem lenne elfogadható.

Az elmúlt héten több alkalommal hoztam szóba, hogy van, amiben jó, ha valami nagyon erős, ilyen például a paprika, de van, amiben nem jó, ha valami nagyon erős, ilyen például a forint. És nem azért, mert ez egy elvi közgazdasági vagy tudományos kérdés, hanem azért, mert a magyar kormánynak elsősorban az a felelőssége, hogy biztosítsa a magyar gazdaság egészséges fejlődését, biztosítsa a növekedés lehetőségét, biztosítsa a fejlesztés lehetőségét, biztosítsa a magyar vállalatok jövedelmező működését, mert ez a jövedelmező működés lehet csak az alapja a munkahelyek megtartásának, bővítésének, a munkabérek növelésének.

Természetesnek gondolom, hogy beszélünk pénzügypolitikáról is. A pénzügypolitikáról való beszélgetés nem terjedhet odáig, hogy a kormány mint a végrehajtó hatalom feje, nyomást gyakoroljon a független jegybankra vagy annak monetáris tanácsára. De mint ahogy természetes, hogy a jegybank elnöke véleményt nyilvánít jövedelempolitikáról, költségvetés-politikáról, adópolitikáról, a kormány is véleményt nyilvánít mindezeken túl monetáris politikáról is, és figyelmébe ajánlja a döntéshozóknak, hogy lehetetlenség jövedelmezően működtetni vállalatokat akkor, hogyha ezek a vállalatok szolgáltatásaikért, termékeikért ma 20-30 százalékkal kevesebb forintot kapnak exportértékesítéskor, mint pár évvel ezelőtt. A magyar gazdaságban, a magyar ipar nagy részében, a magyar mezőgazdaságban nincs ennyi tartalék.

A múlt hét végén többek között Ajkán voltam. Ajkán a magyar üvegipar egyik legnagyobb teljesítményű, hagyományosan jó minőséget gyártó vállalata kerül végveszélybe, 1400 ember munkahelye, és nem másért, hanem mert ha 190 forintot adnak egy dollárért, ebből a 190 forintból már nem tudják fedezni a költségeiket.

Azt szeretném, hogyha értené a magyar parlament ellenzéke, amely nyilvánvalóan támogatja a kormányt abban, hogy munkahelyeket kell megóvni - erre fel szokott bennünket szólítani - és munkahelyeket kell bővíteni, hogy az a magyar gazdaság, amely teljesítményének jelentős része exportpiacokon jelenik meg, ez a magyar gazdaság nem képes elviselni, hogy a korábbi éveknél lényegesen kevesebbet kapunk forintban termékeinkért, szolgáltatásainkért. Ebbe belerokkan a magyar mezőgazdaság, a magyar élelmiszeripar, az exportra termelő kis- és közepes vállalatok garmadája. Aki a magyar gazdaságnak segíteni akar, annak segíteni kell több levegőt adni ennek a gazdaságnak. Ma a több levegő egy olyan árfolyam, amelyért a magyar teljesítményért az exportpiacokon több forintot fogunk kapni.

Szeretném önöket kérni, mert nyilván önök ugyanúgy aggódnak velem együtt a magyar gazdaság teljesítményéért, hogy segítsék a magyar kormánynak ezt az érvelését, támogassák a magyar kormánynak azt a politikáját, amely a költségvetés, a jövedelempolitika, a fejlesztéspolitika mellett olyan monetáris politika kialakulására és kialakítására irányul, amelyben az arányos és bővülő fejlődés, fejlesztés lehetősége teremtődik meg a munkahelyeken is.

És ha már itt tartunk, pénzügyeknél és gazdaságnál, a múlt hét végén Pokorni Zoltán úr, aki, mint látom, jelentkezett napirend előtti felszólalásban (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ra!), erőteljes megjegyzéseket és hát - mondjuk világosan - talán vádakat fogalmazott meg a Nemzeti Tankönyvkiadó értékesítésével kapcsolatban. Azt gondolom, miután az elmúlt hetekben többet vitatkoztunk privatizációról, hogy helyénvaló azt a kérdést megvitatni nyíltan, nyilvánosan, azt sem bánom, ha időnként kevés indulattal, hogy szabad-e és mit szabad még eladni az állami tulajdonból. Ez egy izgalmas politikai, gazdaságpolitikai dilemma.

Azt gondolom, az is helyénvaló, hogy ezek körében a Tankönyvkiadónak, a Nemzeti Tankönyvkiadónak mi lehet a sorsa és szerepe, igaza van-e a kormánynak - azt gondolom, hogy igen, de lehet azt mondani, hogy nincs -, amikor azt mondja, hogy bizony a Nemzeti Tankönyvkiadót értékének, teljesítményének, versenyképességének megőrzése érdekében el kell adni. Lehet azt mondani, Pokorni úr, hogy nem kell. Ezzel is lehet vitatkozni. Szerintem ez egy rendjén lévő, nagyon jó vita.

Egy dolgot viszont, azt kell önnek mondanom, nagyon zokon veszek, azt, hogy elegendő önnek annyi a miniszterelnök tisztességére vonatkozó vádak megfogalmazásakor, hogy a vevő vagy a vevő képviseletében eljáró személy és a miniszterelnök korábbi életében ismerte egymást. Szeretnék világosan fogalmazni, Pokorni úr: az én szándékaim a miniszterelnökként való politizálással nem személyesek, és nem barátaim vagyonának, jövedelmének gyarapítása. (Moraj a Fidesz soraiban.) Az én szándékaim arról szólnak, hogy Magyarország éljen jobban (Derültség a Fidesz padsoraiban.), hogy Magyarországon lehessen kiszámíthatóbb, nyugodt életet élni. Tisztességtelennek és hazugnak tekintek minden olyan állítást, amely anélkül, hogy közvetett vagy közvetlen bizonyítékkal rendelkezne, azt mondja vagy sugallja, hogy nem tisztességes módon, nem tisztességes eszközökkel, a miniszterelnökre vonatkozó szabályok, sőt, a miniszterelnöki eskü megsértésével, a miniszterelnök ismerősének, barátjának vagy bárkinek az érdekében ilyen folyamatba beavatkozik.

(13.20)

A kijelentést, a sugalmazást a leghatározottabban visszautasítom. Azt kérem öntől, hogy ha közvetett vagy közvetlen bizonyítékot arra vonatkozóan nem tud tenni, hogy a miniszterelnök ebbe a kérdésbe beavatkozott, kövessen meg, és kérjen bocsánatot. (Taps az MSZP soraiban. - Zaj, felzúdulás az ellenzéki pártok soraiban.) Ha nem teszi, akkor rágalmazás bűncselekménye miatt önt beperelem. (Derültség, taps a Fidesz soraiban.) Merthogy lehet politikáról vitatkozni, lehet az ország nagy dolgaiban érdemi vitát folytatni, egy dolgot nem tehet ön, Pokorni képviselő úr: nem teheti meg, hogy azt állítja vagy sugallja, bizonyíték nélkül, hogy a miniszterelnök hivatali hatalmával visszaél, mert ha ezt teszi, akkor ön rágalmaz, és ebben az ügyben nincsen pardon. Ön bizonyít vagy bíróság előtt felel állításaiért.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 14 2004.11.22. 7:00  3-14

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úrnak azt tudom mondani, az a kérdés, hogy kinek érdekében kormányzunk. Ha önnek azok vannak a szemei előtt, akik megkapják a nyugdíjukat, majd ezt euróra váltják, akkor önnek igaza van. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ilyet nem mondott.) Ezeknek az embereknek az erős forint áll érdekükben. Ha ön azoknak az érdekét képviseli, akik, mondjuk, az ingatlanjukat külföldieknek adják el vagy adják bérbe, igaza van, nekik az erős forint áll érdekükben. Ha ön azokat képviseli, akik erős forint mellett bővülő importtal fokozzák a versenyt a magyar gyártókkal szemben, akkor önnek igaza van. Csak döntse el! Ha tehát ön a magyar forintját külföldön elkölteni igyekvő kevesek érdekét képviseli, akkor támogassa az erős forintot. (Moraj.)

Ha ön a magyar gyártásnak és szolgáltatásnak egyre fokozódó versenyt jelentő importálókat képviseli, akkor magának igaza van, támogassa az erős forintot. Ha az ön pártja ezek szerint tehát nem a magyar gyártókat képviseli, nem a magyar kereskedőket képviseli, nem azokat képviseli, akik itthon dolgozni akarnak azoknál a vállalatoknál, amelyek külföldön értékesítenek, ha ön nem ezt képviseli, akkor szerintem igaza van, akkor ön nyugodtan támogassa az erős forintot. Ez az a gazdaságpolitikai demagógia, amelyet ön a pártelnökével együtt évek óta folyamatosan hangsúlyoz. (Derültség a Fidesz soraiban.) Bár lehet, hogy jól hangzik: erős forint - erős gazdaság, de azt gondolom, nem véletlen, hogy az Európai Unió valamennyi tagállama mást sem tesz, mint arra figyelmezteti az Európai Központi Bankot, hogy vegye észre, ez az erős euró folyamatosan visszaveti egész Európa gazdaságát.

Nyilván ön figyelemmel kíséri, hogy mit mond újraválasztását követően az új amerikai kormány. Akarja-e, hogy a történelmi mélyponton lévő dollár erősödjön? Nyilván ön követi az eseményeket, és nyilván ön is úgy tudja, mint én, hogy azt mondja az amerikai pénzügyminiszter, isten ments; Amerika versenyképességéhez, ahhoz, hogy Amerika a világgazdaságban mint saját teljesítményének eladója és exportálója legyen jelen, a gyenge dollár kell. Lehet, hogy ön úgy gondolja, hogy Magyarországon más szabályok érvényesek, mint Európában, és más szabályok, mint az Egyesült Államokban, azt kell önnek mondjam, próbálkozott ezzel az ön pártelnöke, de nem fog ez bejönni. Azt gondolom, ennél elegendő kevesebbet is akarni, például azt, hogy támogassuk a magyar termelőket, támogassuk a magyar gyártókat, támogassuk a magyar munkahelyet, ehhez pedig nem 190 forintos dollár/forint árfolyam kell. Támogassák a kormányt ebben a törekvésében, Áder úr, és meglátja, lehet, hogy közösen többre fogunk menni. (Taps az MSZP soraiban.)

Ami pedig a '98 és 2002 közötti teljesítményt illeti, amelyet semmiképpen nem szeretnék elvitatni, annak azért valóban volt három nagyon fontos összetevője. Az egyikről Kuncze frakcióvezető úr beszélt. Nagyon hálásak lettünk volna önöknek, pénzügyminiszter úr, ha csak megközelítően olyan erős, olyan erősen növekedő gazdaságot hagynak maguk mögött 2002-ben, mint amit '98-ban átvettek. Nem sikerült megtenni. (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Hangok ugyanonnan: Ugyan már!) Másrészt: ugye, emlékszik, mert ön tervezte azt a költségvetést, hogy hány százalékponttal tervezték alá az inflációt folyamatosan, és hány százalékponttal haladta meg a valóságos infláció a tervezettet, és mennyi volt a költségvetésnek az a bevétele, amely fölött a parlament nem gyakorolt ellenőrző szerepet; és önök úgy viselkedtek, mintha a sajátjukat osztották volna. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

És ha a saját kormányzásának időszakára talán már nem is emlékszik, azért emlékezhet az elmúlt két évre, amikor Magyarországon a bérek 24-25 százalékkal, a nyugdíjak pedig 16-17 százalékkal növekedtek, és az itt szereplő, benyújtott költségvetésben jövőre is 3-4 százalékos reálbér-növekedés van. Azaz azt tudom mondani önöknek, hogy ebben a négyéves ciklusban a bérek soha korábban nem látottan 30 százalékkal fognak növekedni, a nyugdíjak pedig 20 százalékkal. Ha most lenne kalapja, bizonyára megemelné, volt miniszter úr. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: A reálkereset csökkent.)

Ami pedig az árfolyamot illeti, egészen addig a magyar exportteljesítmény növekedett, amíg önök megtartották a csúszó leértékelést, és nem nyitották ki a sávokat. Mert amióta kinyitották a sávokat, azóta a forint árfolyama olyan hektikusan mozog, hogy nincs az a gazdasági szereplő, aki meg tudná mondani, hogy mivel tervezzen, nincs az a gazdasági szereplő, aki képes biztosítani az árfolyamát, és a gazdálkodáshoz szükséges kiszámíthatóságot tudná garantálni. Önök tették ezt meg 2001-ben, és 2001 óta a forint folyamatosan több kockázatot hordoz, mint annak előtte bármikor, azért, mert megtették. Megtették, képviselő úr.

Befejezésül: nem lehet egyszerre hideget és meleget is, képviselő úr; el kell dönteni. Ha ön annyira aggódik a magyar költségvetés állapotáért, ennek örülök, ha ön annyira aggódik az adósságszolgálatért, ennek is örülök, akkor nyilvánvalóan azt kéri a kormánytól, hogy növeljen adót, és csökkentse a szociális ellátásokat. Képviselő úr, jöjjön elő a farbával! Mondja azt, hogy növeljünk adót, hogy csökkentsük a hiányt, mondja azt, hogy csökkentsük a szociális ellátásokat, mert ön aggódik a hiányért. El fogjuk utasítani az igényét, megmondom előre. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Tudja miért? Mert nekünk fontosabbak az emberek, mint önnek ezek a hibás számok.

Köszönöm szépen. (Derültség és felzúdulás az ellenzéki padsorokban. - Nagy taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 26 2004.12.01. 23:20  23-201

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Nem vitatható: a magyar egészségügy beteg; e betegség legegyértelműbb tünete a magyar állampolgárok elégedetlensége.

 

(10.10)

Elégedetlenek, mert a magyar egészségügy nem óvja kellőképpen méltóságukat. Elégedetlenek, mert az egészségügyi szolgáltatások igénybevételekor túlságosan sokszor érzik magukat kiszolgáltatott helyzetben. Elégedetlenek, mert nagyok az igénybe vehető szolgáltatások közötti minőségi különbségek, más jár annak, aki egy távoli, kicsike faluban él, és más jár annak, aki nagyvárosban lakik, különösen, ha tehetősebb, a város vezetői közé tartozik.

Tehát összességében és ahhoz képest, amilyen szolgáltatást kapunk, sokat fizetünk mint adózó, és nagyon sokszor, nagyon mélyen kell a zsebünkbe nyúlni.

Azt mondják a vitanap kezdeményezői, hogy az egészségügy nem üzlet. Igen, azt gondoljuk, az a jó, ha az egészségügy nem üzlet. De azt ugye tudjuk, hogy az egészség érték, és azt is tudjuk, hogy az egészségügyi szolgáltatásoknak ára van, és az egészség megóvása vagy helyreállítása pénzbe kerül. Aminek tehát ára van, az pénzbe kerül.

Két kérdés van, amit a Magyar Országgyűlésnek és az egészségügy jövőjéről gondolkodóknak vizsgálni kell. Az első, hogy ki nyújtja, ki nyújthatja az egészségügyi szolgáltatást. A köz tulajdonában lévő intézmények vagy magántulajdonban lévő intézmények, esetleg mind a kettő? Milyen módon? Mi a viszonyuk egymáshoz?

A másik - már nem a szolgáltatást nyújtó oldaláról feltéve a kérdést, hanem azok helyzetét vizsgálva, akik e szolgáltatást kapják -, hogy a megvásárolt, a kapott szolgáltatásért ki fizet, ki az, aki a szolgáltatás árát kiegyenlíti. Az egyén, a beteg, viselve annak összes kockázatát, vagy van valamilyen kockázatközösség a betegek, az igénybe vevők, a magyar állampolgárok kisebb vagy nagyobb csoportja között?

Abban a vitában, ami a Magyar Országgyűlésen is zajlik, de sokkal inkább, ami sok-sok leegyszerűsítéssel, hamis, helyenként hazug állításokkal a nyilvánosságban, e két kérdés összekeveredik. Ki is szolgáltat? Ebben a kérdésben régóta van vita Magyarországon. A kérdés feltevői, azok, akik ezt a vitanapot kezdeményezték, és akik társultak a Munkáspárt népszavazási indítványához, úgy tesznek, mintha a magyar egészségügyben ma is csak állami, önkormányzati szolgáltatások lennének.

Beszéljünk világosan! A háziorvosi ellátás ma több mint 80 százalékéban magánkézben van. Jó ez vagy rossz? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jó!) Azt gondoljuk, hogy ez jó. Azt gondoljuk, hogy azok, akik ezt igénybe veszik, azt látják, hogy az elmúlt években javult ennek a szolgáltatásnak a minősége.

A fogászati ellátás 57 százaléka van magánkézben. Jó ez vagy rossz? Jó. Azt gondoljuk, hogy akik ezzel a szolgáltatással találkoznak, nem elégedetlenek. A művesekezelés közel 90 százaléka van magánkézben. Minden tíz műveseállomásból kilencet magántulajdonosok üzemeltetnek. A rákos megbetegedések diagnosztizálására, felismerésére szolgáló legfontosabb két nagy műszerparkban, a komputertomográfban és az úgynevezett MRI-ben minden tíz készülékből négy magántulajdonban van. Az otthoni szakápolásban minden tíz szakápolóból nyolcan vállalkozóként végzik a tevékenységüket; a betegszállításban minden tízből háromban.

A magyar egészségügyben itt van a magántőke. A magyar egészségügyben a magántőke a szolgáltatás megújítását, a színvonal javítását szolgálta.

Csökkent-e az elmúlt időszakban a vállalkozói finanszírozás mértéke? Azt gondolhatnánk, hogy a kezdeményezők, miután nem is olyan régen még kormányon voltak, nyilván azt tették, ha volt is korábban, megállították. Nem így van. 1995 óta, amikor is összesen 12 milliárd forintot fizettünk ki magánvállalkozóknak, 2002-re ez közel 80 milliárd lett, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség által oly kezdeményezett és annyira támogatott magántőke-ellenes akciójához képest kormányzásuk időszakában éppen megkétszereződött az a finanszírozás, amit egészségügyi magánszolgáltatásokra fizettek ki. Látom Gógl miniszter urat, figyelmébe idézem, '98-ban ez 39 milliárd volt, 2002-ben éppen a duplája, 78 milliárd.

Igaz ez egyébként nemcsak az abszolút számokra, hanem az arányokra is, amiről egyébként összességében azt tudom mondani, hogy az országos egészségpénztárból történő kifizetések tekintetében mindvégig - beleértve a '98 és 2002 közötti időszakot - minden tíz forintból négy olyan egészségügyi szolgáltatókhoz megy, akik mögött magántulajdonosok állnak. Nem több és nem kevesebb! Azaz a magyar egészségügy - a szolgáltatásnyújtás oldaláról figyelve - lényegében mintegy 40-50 százalékban ma magántulajdonosok kezében van, magántulajdonosok által biztosított szolgáltatások azok, amelyek az egészség megőrzését és helyreállítását biztosítják.

Volt-e ezzel elvi problémája bárkinek Magyarországon eddig? Volt-e ebben vita? Privatizációellenes volt-e bárki Magyarországon az egészségügyben egészen a Munkáspárt megjelenéséig? Privatizációellenes volt-e az önmagát polgárinak mondó kormány? Egyébként fogalmilag sem lehetett az, ha polgári, de engedjük meg, mert mostanában is használja ezt a jelzőt magára, mikor is nem polgári, hanem nagyon is államközpontú gondolkodást képvisel.

Megnéztem, mi volt az önök álláspontja '98 és 2002 között. Gondoltam, ebben eligazítást nyújthat nekem Orbán Viktor úr, az önök pártja elnökének egyik-másik nyilatkozata. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csak figyelmesen!) 2001. szeptember 5-én - figyelmesen fogom önöknek olvasni - azt mondta a Reggeli krónikának a pártelnök úr: “A magyar gazdaság nem elég erős ahhoz, hogy kellő mennyiségű pénzt bocsásson a gyógyítással foglalkozó intézmények, kórházak rendelkezésére, és igen, ebben sok igazság van. A mostani javaslat szabályozott és ellenőrzött körülmények között lehetővé teszi, hogy kívülről vonjanak be az egészségügyi intézményekbe, elsősorban a kórházakba forrásokat, vagyis pénzt, ezzel is javítva a kórház által nyújtott, a betegeknek nyújtott szolgáltatást.ö

Hogy nem félreértésről van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy alig kevesebb mint két hónap múlva most már a Magyar Televíziónak adott interjújában - a kormányzási ciklusának utolsó hónapjaiban vagyunk itt - azt mondja: “Igen, a törvény eredményeképpen rendezett formában és nagyobb összegben jelenik majd meg a magántőke az egészségügyben.ö Ez volt az önök álláspontja.

Gyaníthatóan nem volt egyedül ezzel, mert amikor megnéztem az önök által benyújtott törvényjavaslat vitájáról készült jegyzőkönyvet, ugyanazt láttam. Az előző kormányzati ciklus 236. ülésnapján - ez valamikor ősszel van, valamikor 9 óra 20 perc előtt - Mikola István azt mondja: “A közpénzek rendszerbe történő juttatásával, azaz csak állami finanszírozásával, a jelenlegi struktúrák fenntartása mellett a gondok nem oldhatók meg.ö Emlékeznek, hogyan kezdtem? A magyar egészségügy beteg. Ebben nincs közöttünk vita, önök is és mi is azt állítjuk - bocsánat, önök csak ezt állították -, hogy igen, csak állami forrásokból és csak az állam eszközeivel ez a betegség nem gyógyítható.

Majd Mikola úr éles kirohanást intézett azokkal szemben, akik ezt a szándékot akadályozni kívánják.

 

(10.20)

Tudják, mit mondott ezekről az emberekről? Te jó ég, mit gondolhat most önökről!? Azt mondta, hogy “egységfrontba tömörülnek a minden változástól rettegők, a régi megszokott rend hívei és a jelenlegi rendetlenség haszonélvezőiö - azok, akik tehát nem akarják, hogy az egészségügyben a magántőkét fel lehessen használni. Tisztelt ellenzéki Képviselők! Ezek szerint Mikola úr szerint önök a jelenlegi rendetlenség haszonélvezői, a változástól rettegők, a megszokott rend hívei, olyanok, akik nem látják be, mint ahogy ő mondja, hogy pusztán állami pénzekből a beteg magyar egészségügy nem gyógyítható. Majd hozzáteszi Mikola úr: s van, akik azt állítják - ez már 9 óra 40 után van egypár perccel -, átkozott a magántőke, mondják egyesek, miközben a gazdaság számos területén nagyszerűen működik, de ide bizony semmi módon nem jöhet be, mondják ezt egyesek, és ezek az egyesek bizony a múlt képviselői; ezek az egyesek, akik fenn akarják tartani a rendetlenséget; ezek azok az egyesek, akik fenn akarják tartani a beteg egészségügyet. Bizony szégyelljék magukat ezek az egyesek! - bár ezt már nem ő teszi hozzá, csak én következtetem. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Hadházy Sándor képviselő úr - nyilván a név önöknek sokat mond - azt mondja, hogy igen, a törvénytervezetnek azonban nemcsak célja, hogy befektetéseket ösztönözzön, hanem még azon túl is, hogy szabályozza is azokat. Ugye, hallják? A törvényjavaslatnak célja, hogy befektetéseket ösztönözzön, sőt azon túl, hogy azt szabályozza. (Balla György: Szabályozza!) Segítek nyelvtanilag: nemcsak célja, hanem szabályozza is. Tehát célja, hogy befektetéseket ösztönözzön, és azt szabályozottan tegye meg. Önök most nem azt a vitát teszik itt fel, kedves képviselő urak, hogy szabályozzuk-e a tőkebefektetést az egészségügyben, hanem azt mondják, hogy tiltsuk meg. Ezek azok, akik tehát a mai rendetlenséget támogatják. Később Bartha László, aki egyébként szakmája szerint is közel van az egészségügyhöz, amellett érvel, hogy nyilvánvalóan az a jó, ha ezek nem költségvetési intézmények, hanem vállalkozási formát öltenek, kht.-formában alakulnak át, egyébként pedig az alapellátás teljes magánosításáról beszél 10 óra előtt talán 2 perccel elmondott hozzászólásában. Sőt azt mondja: ahhoz, hogy az alapellátást teljesen magánosítani lehessen - nem tévedés -, teljesen magánosítani lehessen, ennek feltétele, hogy biztosítsuk jogszabályokkal a tőke megtérülését.

Nem csalás, nem ámítás! Önök, tisztelt képviselők, jól látták, hogy beteg az egészségügy, és jól látták azt is, hogy mit kell ennek érdekében többek között tenni.

Önmagában attól a kérdéstől, amikor onnan indulunk el, hogy ki nyújtja a szolgáltatást, onnan nem vezethető le az arra a kérdésre adott válasz, hogy ki fizet ezért. Ez két különböző kérdés. Úgy látom, hogy ez a kérdés mostanában összekeveredik, pedig nyilvánvalóan két egymástól független kérdésről van szó: a szolgáltatás nyújtója kinek a tulajdonában van, és a szolgáltatásért ki fizet. Van-e olyan javaslata a magyar kormánynak, hogy változtassuk meg az egészségügy közfinanszírozásának mai rendszerét? Van-e olyan javaslata a magyar kormánynak, hogy példának okáért az eddigi helyett, amikor is az egészségügyi szolgáltatásokért az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron keresztül közösen fizettünk, nem pedig egyénileg, azaz hogy a fizetési oldalt is privatizáljuk, van-e ilyen javaslat? Nincs; ilyen javaslat nincs.

Nem túl bonyolult a kérdés. Ha az ember elmegy egy étterembe, és rendel magának egy kispörköltet, az, hogy azért a kispörköltért ki fizet, együtt az asztaltársaság vagy mindenki saját maga, független attól, hogy az éttermet az önkormányzat üzemelteti vagy egy magánvállalkozó. Most a vita azon folyik közöttünk, hogy ki üzemeltesse az éttermet, ki üzemeltesse a kórházat, ki üzemeltesse a rendelőintézeteket, kinek a kezében legyenek a gyógyszertárak, kinek a kezében legyenek a magánorvosi praxisok. Nem arról vitatkozunk, hogy ki fizesse ki a számlát, tudniillik ebben nincs vita közöttünk. Azt gondoljuk, hogy fenn kell tartani, és nincs is ezzel ellenkező javaslat, az egészségügyben a közös szolidaritáson alapuló közfinanszírozást.

Önök ezt a kérdést vagy nem értik, vagy nyilvánvalóan nem mondanak igazat. Selmeczi Gabriella, aki ennek a kérdésnek a szakértője, egy sajtótájékoztatóra kiküldött anyagában azzal ijesztegeti az embereket, hogy akar-e ön félmillió forintot fizetni egy szülésért, mintha bárki ezt a kérdést feltette volna. Önök mintha azzal ijesztegetnék az embereket, hogy mostantól, ha lesz magántőke az egészségügyben - mint ahogy még egyszer mondom: 10 forintból 4 magántulajdonban lévő szolgáltatókhoz megy -, akkor lesz olyan szolgáltatás, amit csak a szegényebbek, és lesz olyan, amelyet a jobb módúak tudnak majd igénybe venni. Kérem szépen, beszéljünk világosan! Ez sületlenség; rosszabb esetben nyilvánvalóan hazugság, hiszen itt valaki összekeveri a szezont a fazonnal, vagy azért, mert nem tudja, vagy azért, mert nem akarja megkülönböztetni.

Mi változott 2001 óta? Úgy látom, 2001 óta a magyar egészségügyben megváltozott az a fajta felelősség, amellyel a magyar kormány viszonyul az egészségügyben dolgozókhoz. Felemelte a bérüket több mint 50 százalékkal. Kellene még? Kellene még, mert nagyon nehéz megélni ebből a bérből, és megértette, hogy folytatni kell például azt az utat, amelyben a rendelőintézetek tulajdonát odaadjuk az ott dolgozó egészségügyi alkalmazottaknak, orvosoknak és nővéreknek. Helyes törekvés! És megértette azt, hogy nem kell akadályt gördíteni az elé, hogy mondjuk, Körmenden, ha úgy gondolja a helyi közösség, hogy beenged tőkét a kórház üzemeltetésébe, akkor hadd tegye.

Emlékeznek, a körmendi polgármester ma ellenzéki képviselő. Tájékozódjanak nála! Kérdezzék meg a körmendi polgárokat, hogy rosszabb lett-e az egészségügy! De azt is kérdezzék meg, hogy drágább lett-e! Ha véletlenül az a válasz, hogy rosszabb lett vagy drágább lett, akkor jöjjenek és mondják el nekünk! Mi nem ezt halljuk. Kérdezzék meg a siklósi polgárokat! Kérdezzék meg a kiskunhalasiakat, hogy ez történt-e! Nem ez történt, kedves képviselő urak.

Mi változott? Az változott, hogy a Fidesz elveszítette a kormányzati hatalmat. Az változott, hogy meg van ijedve attól, hogy nem tudja visszaszerezni. Az változott, hogy ma már szinte bármit hajlandó megtenni azért, bármilyen korábbi elvét hajlandó feladni, ha úgy gondolja, hogy népszerűségre tehet szert egy ügynek a napirendre tételével. Ez változott. (Taps a kormánypártok soraiban.) Az változott, hogy az egyébként éles antikommunizmusáról ismert konzervatív párt (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csúsztatás!), amely egyébként Európában harsogja, hogy az, akinek '90 előtt múltja volt, annak pusztulnia kell, az politikában összefeküdt Thürmer Gyulával, és ma Thürmer-Orbán-paktum van az egészségügyben. (Felzúdulás a Fidesz, taps az MSZP soraiban.) És támogatják azt a kérdést, amelyre ma Magyarországon tíz alkotmánybíróból négy azt mondja, hogy ez a kérdés nemcsak hogy nem dönthető el, de nem is alkotmányos. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) Tíz alkotmánybíróból négy azt mondja, hogy sajnálja azt a Magyar Országgyűlést, amelynek ezek után el kell döntenie, hogy mi történjen, mert nem lehet eldönteni.

Az Alkotmánybíróság tíz tagjából négy azt állítja, hogy nem tudjuk megmondani, hogy akkor mi maradhat egyáltalán állami kézben, csak a tulajdonról szól vagy az üzemeltetésről. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Balatonőszöd!) Hogy ez azt jelenti, hogy innentől kezdve az évente megkötött szolgáltatási szerződéseket fel kell mondani? Hogy meg van tiltva innentől kezdve, hogy mi a következő évben akár egyetlenegy magánszolgáltatóval is szerződést kössünk? (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Tíz szolgáltatóból néggyel! Meg van tiltva, hogy a továbbiakban ne adjunk át egyetlenegy egészségügyi szolgáltatást alapítványoknak és az egyházaknak? (Lengyel Zoltán: Csúsztatás! Ez csúsztatás!) Ez minden bizonnyal meg van tiltva, hiszen azt mondja ez a kérdés, hogy maradjanak állami és önkormányzati tulajdonban.

(10.30)

Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy attól a pillanattól kezdve, aki nem állami és nem önkormányzati, azzal tárgyalást nem lehet folytatni, azt finanszírozni nem lehet, fenn kell tartani az állami szolgáltatás monopóliumát, a közpénzt csak állami intézményben nyújtott szolgáltatásra lehet fordítani.

Kérem szépen, ilyen eszelős ötlete csak Thürmer Gyulának lehet! Azt gondolom, hogy ha önök nem ijednének attól meg, hogy nem lesz visszatérés a hatalomba, ilyen eszelős ötlethez önök nem adnának támogatást. Sajnálom azokat, akik úgy gondolják, hogy igennel és nemmel lehet eldönteni azt a kérdést, amit tanult alkotmánybíráink nem tudnak eldönteni. Önök egy ilyen utcába viszik be Magyarországot! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Kérem szépen, azt kell mondjam, hogy innentől kezdve azt is lehet látni, hogy nemcsak a magyar egészségügy beteg, hanem a magyar konzervativizmus is beteg, mert az nem konzervatív politika, amely ellenségesen, a kommunistákat megszégyenítő módon érvel, támogatja, tiltakozik az állami monopólium helyreállítása érdekében! (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Dr. Répássy Róbert: Szegény Apró Antal!)

Nem lehet persze ezen csodálkozni, mert úgy látom, hogy az igazmondás nem lesz az önök nagy erénye. (Folyamatos közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Az elnök csenget. - Egy hang a Fidesz soraiból: Tóni bátyánk mit szól ehhez? - Dr. Répássy Róbert: Ismeri ezt a nevet?) Olvasom Orbán Viktor úr levelét az első választókhoz. Azt írja, hogy ez a kormány - a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány (Szűcs Lajos: Ez kettő!) - felszámolta a diákhitelt és az otthonteremtési hitelprogramot. Azt írja Orbán úr, hogy kezdeményezte 2000-ben a sorkatonaság megszüntetését. (Derültség a kormánypártok padsoraiban. - Kuncze Gábor: Amit az SZDSZ kezdeményezésére kellett megfogalmazni…) Kérem szépen, ez lassan már viccnek is rossz. Nagyon jó lenne, ha az urak emlékeznének arra, hogy mit képviseltek 2001-ben, mit képviseltek 2000-ben, és a politikai hatalomszerzés, a politikai hatalom visszaszerzése érdekében nem tennének meg minden olyat, ami Magyarországot nem egy nyitott, modern, élhető ország felé, hanem a politikai indulatkeltés, a politikai destabilizáció sehova nem vezető útja felé fogja vinni.

Uraim! Az igazmondás keresztényi erényét próbálják gyakorolni! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 2 2004.12.06. 16:44  1-14

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A tegnapi napon Magyarországon népszavazást tartottunk, népszavazást két kérdésben, amelyből az egyiket a Munkáspárt, a másikat a Magyarok Világszövetsége kezdeményezte. A népszavazási kezdeményezés elbukott, a kezdeményezők és a támogatók kudarca világos.

Minderről minden bizonnyal a Magyar Országgyűlésben nem váltanánk szót, hogyha a népszavazás marad az, aminek indult: két, jelentőségében sokak által megkérdőjelezett, alacsony támogatottságú, sokak szerint szélsőséges és radikálisnak tekintett politikai szervezet akciója. Ha ez lett volna, akkor minden bizonnyal ma itt, napirend előtt nem erről a kérdésről beszélnénk. Ha ez maradt volna, akkor az elmúlt három-négy hétben nem attól lett volna hangos Magyarország, hogy ki az igazi magyar, ki a becsületes hazafi, hanem azokról a kérdésekről váltottunk volna szót, amelyek ilyenkor, ősszel normálisan a következő évek megtervezésében a Magyar Országgyűlés és a mindenkori kormányok feladatkörébe tartoznak.

De nem így történt. Azért nem így történt, mert egy önmagát polgárinak és konzervatívnak tartó, egyébként jelentős támogatottságú párt úgy gondolta, hogy egyezséget köt a szélsőjobboldallal, és úgy gondolta, hogy egyezséget köt a szélsőbaloldallal. (Derültség a Fidesz és a függetlenek soraiban.) Ez a párt, amely magát egyébként konzervativizmusában az örök emberi értékek egyik leghitelesebb képviselőjének is tekinti, amely politikáját ebből az erkölcsből vezeti le, e párt számára semmilyen problémát nem okozott, hogy szövetséget köt azzal a Munkáspárttal, amely által képviselt eszméket és amely eszmék képviselőit egyébként az elmúlt években - beleértem még az elmúlt heteket is - a legnagyobb erővel, helyenként a legnagyobb hangerővel éppen a szóban forgó párt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ostorozta.

Ha a hatalmi érdekei így kívánják, akkor sutba veti az értékeket, akkor sutba veti az erkölcsöt, akár még - valóban - a Munkáspárttal is egyezséget lehet kötni, hogyha úgy gondoljuk, hogy ebből valami népszerűség fog következni. (Moraj a Fidesz soraiban.) Sőt, sutba vetjük azokat a megállapításokat is, amelyeket maga a szóban forgó párt elnöke 2000 decemberében mondott a harmadik MÁÉRT-on, hogy igen, a Magyarok Világszövetsége nemzetstratégiai és nemzetpolitikai szempontból elfogadhatatlan kockázatot jelent. Mi több, sutba vetjük azokat a megjegyzéseket is, hogy sem politikai, sem jogi szempontból nincs ok és nincs lehetőség felvetni a kettős állampolgárság kérdését. De nem baj, összeállunk, szövetséget kötünk a Magyarok Világszövetségével is, hogyha úgy gondoljuk, hogy ebből valami politikai haszon, valami gyarapodó népszerűség lehet. Erkölcs, korábbi állítások, a nemzet érdeke - ugyan, kit érdekel ez? Hátha jön még egypár százalék, szélsőbaltól szélsőjobbig, az erkölcs pártjának képviseletében, bármi legyen is az. Erről szólna az erkölcs?

A választók világosan megadták a választ. Az egyik kérdésben - utoljára 2002 tavaszán tapasztalható hihetetlen intenzitású kampány után - százból 24 ember támogatta a kezdeményezőket - százból 24. Hát, ezért kár volt, hölgyeim és uraim! A másikban 18, még minden ötödik sem - százból 18. Hát, elég nehéz lesz ezt úgy megszámolni, hogy bárki is azt mondhassa, hogy igen, Magyarország, a választójoggal rendelkező magyar népesség támogatja a Thürmer Gyulától Patrubány úron keresztül Orbán Viktorig terjedő szövetséget. (Moraj a Fidesz soraiban. - Közbeszólások a függetlenek padsoraiból.) Úgy látom, hogy nem támogatták ezt a szövetséget, mi több, nagyon világosan megmondták, hogy ők ehhez a politikához támogatást nem adnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek a népszavazásnak nyertese nincs, de felelőse van. Felelőse nem a két említett, nem jelentős befolyású politikai szervezet vagy szövetség. Felelősei önök; önök, a magyar jobboldal egyébként jobb sorsra érdemes pártja, akik veszni hagyják a konzervativizmus oly tisztességes magyar hagyományát (Font Sándor közbeszól.), és radikális, populista politikát képviselve eladják a politikai középút, a politikai tisztesség maradékát is pár százalék támogatásért. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A nemzet újraegyesítése tisztességes, magasztos és támogatásra méltó eszmény. (Balogh László: Nemmel!) De tudják, ahogy a szerelem nem többség, hanem egyezőség kérdése, ugyanúgy a nemzet újraegyesítése sem többség, hanem egyezőség kérdése. És tudják, ahogy a szeretni akaró és tudó párok kivárják, míg az érzés egyező módon mindkét fél lelkében megszületik, majd a szerelem közös lesz, és azon nem erőszakkal próbálnak meg úrrá lenni, ez az egyetlen mód, ahogy a nemzet maga is osztozhat abban a közös élményben, hogy 15 millió magyar együvé tartozik, és egymásért felelősséggel tartozik.

Aki ezt többséggel akarja megoldani, az nem egyesít, hanem megoszt. Aki azt állítja, hogy ha az általa föltett kérdésre nem az a válasz, amit ő szeretne, az nem magyar és nem tisztességes és nem becsületes, az nem a közös magyar nemzetben egyesíti a 15 millió magyart, hanem a maga jobboldali tévútjához kíván támogatókat gyűjteni. Nem sikerült, uraim! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.10)

Ha nem érezném a felelősségét annak, hogy egy országot kell kormányozni, akkor azt mondanám: látják, milyen az élet? Alig pár héttel ezelőtt önök olyan szépen és zengzetesen beszéltek arról Irak ügyében, hogy azt kell tenni, amit a többség akar. És mikor azt mondtam önöknek, hogy de hát értsék meg, vannak olyan ügyek, ahol a többség (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Igent akar!) és a nemzet érdeke nem mindig ugyanaz, gondoljanak messzebbre, és nézzenek mélyebbre, mint amit egyébként az egyszerű halandó első pillantásra lát, és ne akarják csak azzal elintézni ezt a dolgot, hogy a közvélemény-kutatásban mit gondolnak, hogy melyik oldalon áll a többség, akkor azt vágták a szemembe: igen, maga azt gondolja, miniszterelnök úr, hogy lehet a többséggel szemben is, hogy nincs igaza a többségnek? Én azt mondtam, hogy igen, van olyan, amikor a nemzet érdeke nem esik egybe a megkérdezettek véleményének többségével.

Nem fogom most önöknek azt mondani, hölgyeim és uraim, hogy akkor most tessék megnézni, hogy a többség nem támogatta önöket, mert nem elintézhető ez a kérdés - egyik sem - kisebbség vagy többség alapján. Mert ezek a dolgok így nem elintézhetőek. Mert azt gondolom, hogy ha igaz az, hogy van közös nemzeti felelősség, akkor ez attól függetlenül létezik, hogy egy népszavazáson éppen ki mikor milyen véleményt nyilvánít. Ez egy rossz kérdés, rossz időben, rossz módon feltéve, azt hiszem, hogy vitatható politikai szándékoktól vezetve. De ezzel együtt értem, hogy mit üzen Magyarország, értem, hogy mit kíván a nemzet. Nem kívánja azt, ami a kérdésben ott szerepelt, de kívánja, ami ott van a kérdés mögött, és ez nagy különbség. Értem ezt a szándékot. Értem, hogy Magyarország azt kívánja, hogy fonjuk szorosabbra azt, ami a nemzetet összeköti, de tegyük ezt óvatosan, tegyük ezt a kulturált megbeszélés és a kulturált politikai egyeztetés módján, hogy tegyük itt a parlamentben, hogy tárgyaljunk egymással, hogy ne gondoljuk azt, hogy ezeket a kérdéseket érdemes és szabad igenekre és nemekre egyszerűsíteni, mert több felelősséggel és ennél összetettebb felelősséggel tartozunk az országnak és tartozunk a hazánknak.

Így aztán van feladatunk. Az a feladatunk, hogy értsünk ebből. Az a feladatunk, hogy hozzuk vissza a politikát ide a Házba. Az a dolgunk, hogy beszéljük meg, hogy miképpen lehetne könnyebben magyarnak lenni a Kárpát-medencében, s nemcsak határon kívül, hanem határon belül is, és hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyekkel a többség jószántából egyetért, amelyeket örömmel tud támogatni, amelyeket nemcsak egy agresszív kampány meggyőző erejével lehet többséggé formálni. Ehhez kell persze türelem. Igen, lehet, hogy sok év kell még hozzá. Nem tudom. Szeretném, ha gyorsabban menne. Sokfajta szükség van együtt és egymás mellett a magyar nemzetben és a magyar társadalomban, ezt mind meg kell próbálni egymás után kibékíteni, és a szükségből lehetőséget formálni.

A magyar kormány azt fogja tenni a következőkben, hogy keresi az útját és a módját, hogy miként tehetné a magyarok számára, a magyar nemzetiségűek számára egyébként ma is kedvezményes honosítást még sokkal egyszerűbbé - bár megtettük volna korábban, de nem tettük meg! -, mert arról panaszkodnak a honosítást kérők, hogy időnként az eljárás szükségtelenül hosszú, időnként az eljárás megalázó, időnként sérti az emberi jóhiszeműséget, tisztességet és a magyar nemzeti érzést. Ha ez így van, akkor változtatni kell a honosítás szabályain. Egyetértek. Végig kell gondolni, hogy hogyan lehet, különösen azon országok esetében, ahol a közeljövő sem fog hozni európai uniós csatlakozást, a polgárok számára szabadabban átjárható határokat teremteni. Igen, erről tárgyalni kell, egészen biztosan, de nem lehet népszavazással tárgyalni, hanem okos, érett, bölcs, felelősségteljes politikusoknak és szakértőknek kell keresni a megoldást. Ezt támogatom. Ezt támogatja a kormány. S azt hiszem, hogy ezzel előrébb fogunk jutni. A kormány továbbra is támogatja és ajánlja az Országgyűlés figyelmébe a szülőföldcsomagot a Szülőföld Alappal, a határon túli területek átfogó, a magyar régiókkal közösen tervezett fejlesztésével együtt. Igen, ezek jó megoldások.

Meg kell értenünk azt is, hogy az egészségügyet, amelyet annyira félt és óv mindenki, hogyan lehet úgy korszerűbbé tenni, hogy közben egy percre se kerüljön veszélybe a köz érdeke, hogy ne legyen ez drágább, hogy ne növeljük a már ma is meglévő különbségeket az egyes egészségügyi szolgáltatásokban való hozzáférésben, hanem éppen ellenkezőleg, csökkentsük, hogy ne magánhaszon legyen a közjószágból. Ezt mind meg kell tenni. Lehet, hogy éppen úgy, ahogy az MDF javasolja, lehet, hogy másként. Egyféleképpen biztosan nem: úgy, hogy azt mondjuk, hogy holnaptól aztán egészen biztosan nem lehet magánkezdeményezéssel élni az egészségügyben. Ehhez semmilyen tekintetben nem elfogadható a Munkáspárt avítt, múltba mutató gondolata. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Múlt vitázik a jövővel, mind a két kérdésben. Mondhatnánk azt, hogy kérem szépen, nem történt semmi; két rossz kérdés, rossz helyen, rossz módon feltéve, a magyar nemzet pedig kellő bölcsességgel, okossággal és felelősséggel ezt elutasította. Ennél több történt, bár ez valóban megtörtént. Az történt, hogy világossá vált: Magyarországon még mindig itt van a veszélye - és sajnálom, hogy ezt a veszélyt önök testesítik meg - egy nacionalizmusba hajló, enyhén klerikális, szociálisan demagóg, államközpontú, jellegzetesen közép-kelet-európai politikai képződménynek. Ez az egyik irány. (Taps a kormánypártok soraiban.) Létezik egy másik Magyarország: egy nyugatos, egy nyitott, nemzeti tradícióira büszke, de nem nacionalista, hanem hazafi, demokratikus Magyarország. (Zaj az ellenzék soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) Múlt vagy jövő: a szabad Magyarország tisztességes eszménye, bátorsággal, nyitottsággal, ápolt és fejlesztett nemzeti hagyományokkal, vagy kelet-európai befelé fordulás, múltba nézés, kokettálás a nacionalizmussal, kokettálás az elnöki hatalommal, a demokratikus szándékok, a demokratikus kultúra folyamatos csorbítása. Múlt és jövő: nyitott, szabad, demokratikus Magyarország, vagy befelé forduló közép-kelet-európaizmus. Már régen nem konzervatív politikát látok, hanem szociális és nemzeti demagógiát, némi radikalizmussal. Óvom Magyarországot ettől, s ajánlom figyelmébe a szabad Magyarország bátor gondolatát, amelyet mostantól a haladó, progresszív baloldali és liberális gondolat testesít meg. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 14 2004.12.06. 3:37  1-14

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Úgy látszik, hogy a tegnap történtek értelmezése több fejfájást okoz a parlament egyes tagjainak, mint ami egyébként indokolható lenne. Ha a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény bonyolult jogi nyelvezete nehézséget okoz a képviselőknek, különösen a jobboldalon, akkor segítek. Azt mondta az önök elnöke, Orbán úr tegnap, miközben az urnába dobta szavazatát, nagyon reméli, hogy nem kapufa lesz, hanem gól. Nem biztos ugyan, hogy én jó vagyok vonalbírónak, de jelzem: sem gól nem lett, sem kapufa. Úgy látom, hogy méterekkel elkerülte a labda a kaput - ez történt.

Látom, hogy próbálkoznak most a kaput jobbra és balra vonszolni, hogy meg lehet-e még azt valahogyan mutatni a nézőknek, hogy mégiscsak benn van, miközben nemcsak hogy szögletrúgás nem jön, hanem talán partbedobás fog következni. De azt tudom önöknek mondani, hogy ez nem nagyon fog sikerülni. Ebben a történetben önöknek egy dolgot sikerült megcsinálni: nyolcmillió szavazóból másfél millió támogatását megszerezni. Nyolcból másfél; hat és félnek nem. Nyolcból másfél; ma az önök támogatottsága ebben a kérdésben, Pokorni úr és elnök úr, ennyi.

Tudják, miért ennyi? Mert rossz kérdést rossz módon támogattak - azért ennyi. Megpróbálhattak volna parlamenti pártként viselkedni: ide beterjeszteni egy javaslatot, ahogyan kértem, és nem tették, részletesen, következményeivel együtt megvitatni, és ha nincs egyezség, akkor a néphez fordulni, ismerve annak minden következményét. Önök nem tették. Annak is örülhetünk, hogy elnökük ellátogatott a parlamentbe. Annak még nem örülhetünk, hogy elmondaná itt a parlamentben a véleményét. Sőt, annak sem örülhettünk, hogy leállt volna, leült volna velünk megvitatni, hogy ő milyen Magyarországot képzel el. Ettől távol tartotta magát. (Tállai András: Nem olvastál újságot.)

Azt tudom mondani, én is nagyon szerényen és visszafogottan (Derültség.), hogy ha a parlamenti pártok megoldást keresnek, a parlamentbe jönnek, törvénytervezeteket készítenek és megvitatnak. Majd ha ez nem sikerül nekik, ha kiszámolták valamennyi következményét, ha tudják, hogy mivel jár mindaz, amit javasolnak, és meg vannak győződve arról, hogy ezek a nemzet javát szolgálják, akkor, de legfeljebb akkor viszik az utcára a politikát. Aki ezt fordítva teszi, az nem a nemzet javát keresi, nem a nemzet javát akarja szolgálni, hanem a maga mulandó, egyszerű párthatalmát. Ha így fogják folytatni, sokáig fogják keresni, és soká fogják megtalálni.

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 22 2004.12.06. 3:48  15-22

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Nem csak a Magyar Állandó Értekezlet kérte azt, hogy alkossunk ilyen jogszabályt. Itt volt ön is, én is ezt kértem öntől. Miért nem tette meg? Frakcióvezető úr, önnek és az ön frakciójának hetei és hónapjai voltak, hogy megmutassa a Magyar Országgyűlésnek, megmutassa Magyarországnak, és megmutassa a határon túli magyaroknak, hogy igen, kész az a jogszabály, amit ön támogatandónak lát, kész az a jogszabály, amely megoldja a határon túliak problémáját, benyújtotta a parlamentnek; igen, bírja a jogszabály a nemzetközi jogi szakértők, a hazai jogi szakértők egyetértő támogatását, és legalább bírja az önök frakciójának támogatását.

(13.50)

Önök nem nyújtottak be ilyen jogszabályt. Lehetősége volt rá, frakcióvezető úr? Lehetősége volt rá. Mit szólt volna hozzá, ha nem kampányolt volna, hanem tette volna a dolgát mint a törvényhozó testület egyik frakciója; ha megoldani akarta volna a problémát, nem pedig ütést, politikai ütést bevinni a magyar kormánynak és a kormány pártjainak. Az a rossz hírem, hogy nem nekünk vitték be ezt az ütést, hanem a magyar nemzetnek.

Azzal, amit önök tettek, nem segítettek, hanem ártottak. Nem közelebb vagyunk a kérdés megoldásához, hanem távolabb, távolabb, mint bármikor. Olyan sebeket is okoztak, amely sebek korábban nem léteztek. Mert önök épp olyan jól tudják, mint én; amíg kormányon voltak, nagyon jól tudták, hogy ezt a kérdést így feltenni nem lehet. Ön, az önök kormányának tagjai, beleértve a volt miniszterelnököt, jól tudta, amíg hatalomban volt. Mióta nincsen halatomban, azóta valami megváltozott, egyetlenegy valami. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: A státustörvény!) Az változott meg, hogy szinte bármit megtennének annak érdekében - akár a nemzet ügyét is eljárulnák -, hogy visszakerülhessenek a hatalomba. Ez változott meg 2002 óta! (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Áder János közbeszól.)

Az európai uniós népszavazásra való hivatkozás nem tűnik talán a legpontosabbnak, frakcióvezető úr, mert bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy az érvényes és eredményes volt. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Úgy van!) Amit pedig önök támogattak, az pedig eredménytelen és érvénytelen volt. (Dr. Áder János: Nem erről beszéltem. Figyelni kellett volna.) Sajnos, az az igazság, frakcióvezető úr, hogy kellett volna egy olyan népszavazást kezdeményezni - tudom, az sokkal nehezebb ,- amelyik eredményes lett volna. Ez most nem sikerült. Tessék még próbálkozni majd egy kicsikét! (Derültség az MSZP soraiban. - Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Nem! Nem!)

Ami pedig a többség-kisebbség dolgát illeti, nézze, ez nem egy nagymintás közvélemény-kutatás. (Font Sándor: Csak néhány millióan mentek el!) A népszavazási kezdeményezésnek az a célja és az az értelme, hogy a vége egy közjogi aktus, egy kötelezés a Magyar Országgyűlésre egy jogszabály megalkotására. Ez a szándék vezette nyilvánvalóan a kezdeményezőt és a támogatót.

Kérdezem: ez a szándék sikeres? Nem kell sokáig gondolkodni, nem. Próbálgassa: nem! Tehát eredménytelen volt. Ha eredménytelen volt, akkor az önök szándéka elbukott, a magyar polgárok nem támogatták, azt üzenték önöknek, hogy abból a politikából, amit önök csinálnak, köszönik, nem kérnek. Szerintem jól döntöttek a magyar polgárok.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban. - Zaj.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 12 2004.12.13. 3:33  9-12

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Egyetértek az elhangzott hozzászólással. Egyetértek azzal az értékeléssel, hogy az akták kinyitása a feltétele annak, hogy lezárhassuk a múltat. A Magyar Országgyűlés egyik pártja, a magyar liberálisok képviselői voltak azok, akik az elmúlt 15 évben a leghatározottabban, a legegyértelműbben álltak ki ezen álláspont mellett. Eddig az ideig nem találtak elegendő támogatóra.

Mostanra a helyzet megváltozott. Egy olyan új politikusgeneráció érkezett a magyar politika nagyszínpadára, amely nem osztja elődei jelentős részének értékelését. Úgy gondolják, hogy rosszul tettük föl eddig a kérdést. Eddig mindig úgy kérdeztünk, hogy mi az, amit nyilvánosságra lehet vagy nyilvánosságra kell hozni. Ez nem jó kérdésfeltevés. Indokolni azt kell, ha valami jogszerűen, a közösség érdekeit figyelembe véve rejtve maradhat a nyilvánosság elől. Azaz azt gondolom, végre eljött a pillanat, hogy jól üljünk fel erre a lóra is.

A magyar kormány támogatja azt a javaslatot, hogy korlátozások nélkül, illetve legfeljebb eggyel, a magyar nemzet közös jelenben is itt lévő és a jelenre ható biztonsági szempontjainak ellenőrzött és garanciákkal ellátott figyelembevétele lehet az egyetlen olyan ok, ami a kutatásnak, a betekintésnek, az információk megismerésének gátat szab. Ezt kell indokolni, ezt kell érvelni, és az ilyen döntéssel szemben is bírósághoz lehet fordulni. Helyes, jó és bölcs törekvés, hogy végre azzal foglalkozhassunk, ami előttünk van, és ne azzal, ami a múltban történt. Igen, ahogyan szokták mondani, azzal foglalkozzunk, hogy hogyan lesz Magyarországból emelkedő nemzet, gyarapodó ország, erős köztársaság. Hogy a kormány és a parlament a jövőre szegezhesse tekintetét.

Szeretném kijelenteni, a magyar kormány készen áll arra, hogy a szükséges jövőbeni új szabályozás feltételeit megteremtse, az ehhez szükséges anyagi és személyi feltételekhez a támogatást megadja, hogy a parlament előtt álló, parlament előtt lévő költségvetés általános tartalékai kellő fedezetet biztosítanak az ehhez szükséges feladatok finanszírozására.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 2 2004.12.20. 19:15  1-16

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ha az ember részese egy eseménysornak, egy történésnek, mi több, alakító és/vagy elszenvedő részese, akkor nagyon nehezen tud erről a történetről, erről az eseménysorról független, kellő távolságtartást idéző véleményt mondani. Ezért aztán az Országgyűlés idei munkájának végén, amikor visszatekintek 2004-re, nem is állítom azt, hogy véleményem minden tekintetben megfelel a pártatlanság követelményének. Nem pártatlan, hiszen azok az eszmék és eszmények vezényelnek, amelyekről úgy gondolom, hogy vita folyik az országban, de amely eszményeket a magyar jövő, a demokratikus Magyarország, az erős magyar nemzet szolgálatának érdekében képviselendőnek látok és képviselendőnek tartok.

Magyarországot 2004-ben olyannak láttam, amely kellően bátor volt ahhoz, hogy a jövő felé forduljon; olyannak láttam, amelyben az emberek bölcsessége meghaladta a politikusok bölcsességét. Egy okos, bölcs Magyarországot láttam, és a kelleténél többet, talán bántóan sokat önmagával foglalkozó politikai pártokat és politikai elitet láttam. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne beszélj így!) Legalább két választás Magyarországa volt 2004; két választás, amely látszólag másról, lényege szerint talán nagyon hasonlóról szólt.

Az európai uniós parlamenti választásokon a magyar kormány nagyon világos figyelmeztetést kapott. Azt üzenték a választók a magyar kormánynak, hogy mást szeretnének, másképp szeretnék.

(11.10)

A magyar kormány és a kormány mögött álló pártok értették ezt az üzenetet. Értették, és ennek érdekében változtak - változtak és változtattak. Volt hozzá merszük, volt hozzá bátorságuk, és ahogy az elmúlt heteket, hónapokat látom, volt hozzá támogatottságuk is.

2004 októberének elején új kormány alakult Magyarországon; új kormány, amely egy hazafias kormány. Új kormány, amely a bátorság kormánya. (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Szégyen!) Új kormány, amely azt mondta, hogy van képessége új lendületet adni Magyarországnak. Új lendületet egy igazságosabb ország érdekében, ahol könnyebbek a hétköznapok, ahol erősödik a köztársaság, és emelkedik a nemzet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ez az igazságosság az, amely a politikánknak a továbbiakban is elsősorban a vezérlő eszméje és eszménye lesz: hogy több felelősséget vállaljanak azok, akiknek több jutott, és több lehetőséget kapjanak azok, akiknek kevesebb; hogy így kapaszkodik össze a nemzet; hogy a nemzet történelmi, kulturális és szociális közösség; hogy a nemzet nemcsak múltjában, hanem a helyenként gyötrelmet, helyenként lehetőséget, és nagyon bízom benne, egyre inkább reményeket nyújtó jelenében is él, és mindezt olyan módon, hogy jövőjét ne felélje, hanem gyarapítsa, hogy könnyebb legyen, ne csak szép legyen magyarnak lenni; hogy gyermekeinknek amit itt hagyunk majd, az az ország egy teljesebb életet adó, több melegséget adó, otthonos Magyarország legyen.

Volt egy másik választás Magyarországon, 2004 decemberében. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Népszavazás!) Ez a választás is jövőről és múltról szólt, arról, hogy milyen Magyarországot képzelünk. Azt gondolom, hogy ez esetben is bölcsek, okosak és megfontoltak voltak a magyar polgárok. Azt mondták, hogy nem visszafelé, hanem előre. (Folyamatos zaj az ellenzéki oldalon.) Azt mondták: nem akarunk és nem leszünk hajlandók támogatni olyan politikát, amely nem gyermekeink jövőjéről, hanem nagyapáink sérelméről szól. Azt mondták: nem keverjük össze a hazafiságot a nacionalizmussal. Azt mondták, hogy tudják, Magyarország jövője a közös Európában, nem pedig a bezárkózó Kárpát-medencében van. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Hálás vagyok Magyarország lakóinak, hogy akkor, amikor a politika eltévedni kíván a hétköznapok verekedős ingoványában, akkor bölcsebben és okosabban mutat utat, mint a magyar politikusok túlnyomó többsége. Magyarország érettebb, mint amit politikusai gondolnak róla. Magyarország ezért szerencsés.

2004 decembere szólt másról is, szólt Magyarországon túl persze egész Európáról. Szólt arról, hogyan képzeli el magát Európa. Szólt arról, hogy mi az önmagára vonatkozó jövőképe, hol látja Európa határait, miben látja közös európaiságunk tartalmát.

Múlt hét végén hosszú-hosszú vitákban adott ezekre a kérdésekre választ Brüsszelben az Európai Tanács. Nem tudom, hogy korábban mennyi szenvedély jellemezte ezeket a vitákat, nem voltam korábban ott. De most azt láttam, hogy a diplomáciai szokásokat felülíró módon, az egyszerű és lapos igazságokat félretéve, Európa vezetői szenvedélyes, érzelmes, gyötrelmes vitát folytattak arról, hogyan is rendezzük be majd Európát.

Ez a vita alapvetően arról szólt, hogy kik legyenek még a bővülő Európa tagjai. Ebben a vitában voltak olyan elemek, amelyek, hála istennek, azt bizonyították, hogy van például egyetértés a magyar parlament két fele között, a nagyobb és kisebb pártok között; nem volt közöttünk vita például abban, hogy mit gondoljunk Horvátország csatlakozásáról. Nagyon jó találni olyan momentumokat ebben a világban, amelyekben a magyar parlamenti ellenzék és a magyar kormánypártok egyetértenek, lényegében szó szerint.

Egyetértettek abban, hogy nem szabad megengedni, hogy Horvátország csatlakozásának útjába újabb feltételeket állítsanak - volt erre törekvés. Azt kell mondjam önöknek, hogy az Európai Tanács pénteki ülésére megérkezett záródokumentum-javaslat még ezt tartalmazta. Magyarország a visegrádi négyekkel együtt, nagyon szoros együttműködésben Ausztriával és Szlovéniával, azt az álláspontot képviselte például Nagy-Britanniával szemben, hogy: nem, Horvátország nem olyan ország, amelyiknek az együttműködését Európával, amelyiknek az európai fejlettségét lenne okunk megkérdőjelezni, nem olyan ország, amelynek a csatlakozása elé akadályokat kellene gördíteni. S örülök, hogy az Európai Tanács ezt az álláspontot foglalta el.

Több volt a vitánk Románia kérdésében, vitánk egymás között, kevésbé Európában. Egymás között, hogy azok a megjegyzéseink, amelyek Románia európai uniós csatlakozásával kapcsolatban, Románia felkészültségének szintjére vonatkozóan megvannak, milyen politikai magatartásra adnak okot. Okot adnak-e például arra, hogy vétóval fenyegessük a román csatlakozást, mint ahogy ezt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egynémely politikusa felvetette.

Mi azt gondoljuk, hogy nem adott erre okot. Nem adott erre okot, már csak azért sem, mert egyetértettünk abban, hogy Magyarország akkor van a legnagyobb biztonságban, ha nem az Európai Unió keleti határát foglalja el, ha az európai uniós országok sokaságával körülvéve ugyanabban a kulturális, történelmi, gazdasági és szociális, politikai közösségben részesedik. És van még legalább egy okunk: azt gondoljuk, hogy a magyar nemzet egyesítésének legjobb, előretekintő és történelmi sérelmeinket leginkább megoldó módja az Európai Unióban való egyesülés és csatlakozás. Ezért aztán azt az álláspontot, ami a vétóval való fenyegetést illeti, politikai értelemben hibásnak, történelmi értelemben pedig bűnösnek tartom.

Ezért helyesen járt el a magyar kormány, amikor kifejezetten távol tartotta magát ettől az állásponttól, és azt mondta, hogy meglévő vitáink ellenére is, e viták feloldásának nem lehet módja az Európai Unióban már tagként létező Magyarországnak Románia csatlakozását vétóval való fenyegetése. Felelőtlen magatartás, és felelőtlen magatartás példának okáért éppen azokkal a határon túli magyarokkal szemben, akikért viselt közös felelősségünkből ugyan sok vita származik, de talán azt egyikünk sem vitatja el, hogy ez a felelősség létezik. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ugyanakkor rendkívül sikeres volt a magyar kormány, amikor az Európai Tanács-ülés záródokumentumában sikeresen képviselte azt az álláspontot (Folyamatos zaj a Fidesz padsoraiból.), hogy igen, a környezetvédelmi kötelezettségvállalásra is terjedjen ki az a védzáradék, amely védzáradék ha alkalmazásra kerül, akkor a romániai csatlakozást késleltetheti, a csatlakozás időpontját a jövőbe tolhatja. Legyen érdemi következménye annak, ha Románia nem tartja be azokat a megállapodásokat, amelyeket az Európai Unióval kötött a csatlakozás érdekében, és különös tekintettel legyen a három nagy kérdés között az egyik maga a környezetvédelem. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

(11.20)

És hogy ne legyen kétség, és hogy senki ne tehesse fel azt a kérdést, hogy mire is a magyar kormány ilyen határozott véleménye és érdekképviselete, ezért a hét végén levelet írtam az ügyvezető kormányfőnek, Năstase úrnak, amelyben arra kérem, hogy a román kormány a továbbiakban is ragaszkodjon ahhoz az álláspontjához, amelyet Năstase miniszterelnök úr októberi, utolsó budapesti látogatása alkalmával kifejtett, hogy nem ért egyet a verespataki bánya megnyitásával. Ez az az álláspont, ami, azt gondolom, érdekében áll Magyarországnak, és érdekében áll Romániának is, ez az az álláspont, amelynek érvényesítéséhez támogatást kell nyújtani, amely álláspontot, azt gondolom, hogy igényelnünk és kérnünk kell, helyes a magyar kormány erre vonatkozó igénye. (Taps a kormánypárti padsorokban.) És örülök annak, hogy az Európai Tanács-ülés plenáris ülésén magyar kezdeményezésre, természetesen a korábbi konzultációk alapján várható módon a másik huszonnégy tagország Magyarország erre vonatkozó, a védzáradék alkalmazására vonatkozó igényét teljesítette, azzal egyetértett, és a záródokumentumba ezt a követelést befogalmazta.

Nem volt vita sem közöttünk, sem az Európai Tanács-ülésen Bulgária csatlakozásáról. Azt tudom mondani, hogy a tanácsülésnek talán a legkönnyebb, a legkevesebb vitát kiváltó, általános egyetértésre találó javaslata volt a bolgár csatlakozás.

Annál több volt a vita, annál több volt a kétely, annál több volt az ellentmondás a török csatlakozás kérdésében. A török csatlakozás és egyáltalán, az antik hagyományokra, a zsidó-keresztény örökségre, a felvilágosodásra épülő Európa számára az egyik legnehezebb kihívás, hogyan kell és hogyan tud Európában együtt élni egy más eredetű, ettől legalább részben eltérő kultúrával, hogyan tud Európában békésen együtt lenni egy új kulturális örökség. Hosszú-hosszú viták övezték ezt a vitát.

Végül olyan megfogalmazás került elfogadásra, érdemes tanulmányozni a záródokumentum 22., 23. §-át, ami azt mondja, hogy egy olyan nyitott tárgyalási folyamat kezdődik el, amelynek a végeredményét az Európai Unió nem tudja és nem kívánja garantálni. Egy olyan folyamat, amelynek a vége lehet tagság, de lehet, hogy nem lesz tagság, és ha nem lesz tagság, akkor majd megkeressük annak útját és módját, hogy Törökország, nem tagságot tartalmazva a lehető legszorosabb szövetségben és együttműködésben éljen, ahogy a dokumentum fogalmaz, lehorgonyozzon Európa struktúrái mellett.

Azt gondolom, hogy a magyar kormány helyesen, a magyar érdekeket jól megértve és felbecsülve pozitív magatartást folytatott ebben a vitában: nem hallgatta el kételyeit, de azt gondolta és azt képviselte, meg kell adni a lehetőséget Törökországnak, hogy a felkészülés hosszú folyamatában bizonyítsa, hogy osztja azokat a közös értékeket, osztja azt az európai közös hagyományt is, amely eddig bennünket jellemzett, és amelyről úgy gondoljuk, hogy népeink közös gyarapodásának és haladásának a záloga és feltétele.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A politika lényege szerint a vitáknak a birodalma, vitáké, ami arról szól, hogy milyen úton érhet messzebbre és érhet magasabbra a politikai közösség és a nemzet. Azt gondolom, hogy Magyarországon 2004-ben nem az a baj, hogy sok vita volt, hanem hogy a vitákat nem a méltányosság, nem a nagyvonalúság, nem egymás kölcsönös tisztelete jellemezte.

Azt kívánom Magyarországnak a következő évre, hogy e tekintetben új hajnal virradjon. Azt kívánom, hogy békésebb, együttműködőbb és a közös ügyeket nagyobb tiszteletben tartó Magyarország legyen az, amely 2005-nek megmutatja önmagát. Szeretném megköszönni a magyar államapparátus, a diplomáciai képviseletek, a köztisztviselők és közalkalmazottak sok százezres táborának azt, hogy a politika verekedős világában mégiscsak a stabilitást biztosították, és az országot a stabil kormányzás, a stabil igazgatás keretei között tartották. Hála nekik! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ha időnként nehézséget és gondot okoztunk politikusként, bocsássák meg nekünk, azt tudom nekik mondani, hogy teljesítményünkre - és pláne, ezzel nemcsak én vagyok így egyedül, talán mások is - időnként mi sem voltunk mindig büszkék. Magyarország lakóinak pedig egy békés, simogatóan szerető karácsonyt kívánok (Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiból.), sok-sok baráttal, rokonnal, együttérzéssel karácsony szent ünnepén, a 2005-ös évre pedig erőt adó és sikert hozó hétköznapokat és felemelő ünnepeket.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 16 2004.12.20. 8:57  1-16

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Nem kívántam szóba hozni napirend előtti felszólalásomban a Szentszéknél tett látogatást és az ott elmondott mondatok dolgát - de ha már így tették...! Nem azért, merthogy katolikus hitre kereszteltek, nem azért, mert sokáig nemcsak megéltem hitemet, hanem aktívan gyakoroltam is (Nagy zaj.), hanem azért, mert azt gondolom, hogy a jóravalóságra való hit, a szeretet képessége, a megbocsátás ereje, a konkrét vallásos meggyőződéstől függetlenül, talán a legfontosabb abban, hogy az ember oly nagyszerű tud lenni, mint amilyen.

(11.50)

Azt gondolnám, hogy az ember hite, vallásos meggyőződése a legszentebb magánügye. Ebben egyébként, amennyire tudom, eltér a véleményünk egymástól, hiszen a jobboldal mai pártjai azt gondolják, hogy ez nem így van, hanem hogy a legszemélyesebb közügy, ahogy ők fogalmazzák. Ebben vitánk van.

Vita van abban is, hogy én azt gondolom, nem szerencsés, ha az egyházak közéleti szerepvállalásával kapcsolatban sokakban - az vitatható, hogy hány emberben, de kétségtelen, hogy sokakban - ott van az az aggodalom, hogy egy egyház, bármely egyház, jelen esetünkben a keresztény egyházak - azok közül, miután a Szentszéknél voltam, a katolikus egyházra utaltam - vagy azok egyik-másik képviselője a Megváltóhoz, Jézushoz elvivő út keresése helyett, az üdvözülés hirdetése helyett a nagyon is e földi politikai hatalom dolgában próbál meg hívei között eligazító erővel bírni. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Így van!) Sem a szentatyának, sem a vatikáni látogatásom során másokkal való találkozóm alkalmával nem mondtam mást, és ezt most is így gondolom, hogy ez a szerep kételyeket vet fel, aggodalmat okoz, és azt gondolom, hogy ez nem szerencsés - most is így gondolom.

Nem látogatásra mentem, ahol megsértem a vendéglátót, hanem tárgyalni mentem. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Mert tárgyalni megyek Londonba, tárgyalni megyek Párizsba, tárgyalni megyek Berlinbe, megbeszélni közös ügyeinket, és tárgyalni megyek Rómába is. (Zaj.) Nincs szándékom sem itt vagy ott, alázattal, a magyar társadalom, a magyar nemzet érdekeit elhallgatva nem azt képviselni, ami meggyőződésem nekem, és remélem, és hiszek abban, hogy érdekét szolgálja a magyar nemzetnek.

Önök azt várják tőlem, hogy a szentszéki látogatás az alázatos megfelelés eseménye legyen. (Demeter Ervin: Téved! - Egy hang a Fidesz soraiból: Tőled nem ezt várjuk.) Én nem ezt gondolom. Nekem az a dolgom, hogy tisztességgel, csendben, halk szavakkal elmondjam, hogy milyen bajokat látok. (Derültség és moraj az ellenzéki padsorokban.) Ezt tettem.

Azt gondolom, hogy bár nem vagyok felhatalmazva arra, hogy mi volt a szentatya reagálása - nyilván ő meg fogja tenni, ha úgy gondolja, hogy azon túl, mint amit ő ott nyilvánosságra hozott, kell neki bármit mondani -, nem vagyok felhatalmazva arra, hogy Sodano bíboros, államtitkár úr szavait idézzem (Dr. Semjén Zsolt: Tarts be a szerződést!), de azt tudom mondani, hogy nem közelítette meg azt az indulatos hangzavart, amit önök okoztak. (Nagy taps az MSZP padsoraiban.) A türelem, a nyugodt hang, a közös elemzés (Dr. Semjén Zsolt: A szemérmetlen hazudozás!), a közös elmélkedés hangja volt. (Zaj. - Az elnök csenget.) Azt tudom mondani, hogy Sodano bíboros úr ilyen szavakat nem vett a szájára. (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.) Én magam - sok más érték mellett - az őszinteség keresztényi erényének gyakorlását javasolnám a képviselő úrnak. (Derültség és taps az MSZP soraiban.)

Ami pedig az egyéb megjegyzéseket illeti, nézzék... (Egy hang a Fidesz soraiból: Szerénység, szerénység! - Dr. Répássy Róbert: Mikor fogsz gyóntatni? - Dr. Turi-Kovács Béla: Virág elvtárs, szerénység!) Hogy a politikához közelebbi ügyre tereljem a szót, nem tudom elhallgatni, hogy valóban nem csak egyszerűen meglepetést és kételyeket okoz, de határozott rossz érzéssel tölt el, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke, Orbán Viktor úr az elmúlt több mint két évben nem találta egyszer sem módját, hogy itt a parlamentben fejtse ki véleményét, viszont több mint két tucat alkalommal úgy gondolta, hogy a keresztény templomok alkalmas színhelyei a politikai megnyilatkozásoknak. (Nagy taps az MSZP soraiban. – Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van!)

Én a Magyar Köztársaság és a magyar parlamenti demokrácia valóságos veszélyeztetettségét látom ebben az ügyben. A szekularizált állami működés veszélyeztetettségét látom ebben az ügyben. Nem a modern Magyarország, hanem a két világháború közötti Magyarország visszatérésének veszélyét látom ebben. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Felzúdulás az ellenzék soraiban.) Nem egy nyitott, nyugatias demokratikus állam magatartása ez - és lehet, hogy az elnök asszonynak nem tetszik a klerikális jelző - (Dr. Dávid Ibolya felé.), de a politikai hatalom és az isteni üdvösség igéje hirdetésének összefonódása vagy az erre vonatkozó veszély éppen ebben a magatartásban van itt. (Egy hang a Fidesz soraiból: Ezt mondta Rákosi Mátyás.)

Azt gondolom, hogy ha az egyházi iskolák gyermekeit, a tizenéves nebulókat kiviszik az utcára tüntetni, az nincsen rendben. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! - Nagy taps ugyanonnan.) Azt pedig végképp nem látom rendben lévőnek, ha bármelyik egyház nem a hit szabad megvallása és a vallás szabad gyakorlása kérdésében feltett népszavazási ügyben fontosnak tartja, hogy a szószékről agitáljon egyik vagy másik álláspont mellett, majd ha ezt valaki szóvá teszi, hogy talán ez nem szerencsés, akkor az a legenyhébb megjegyzés, amit a képviselő úr mondott, hogy ez hazugság. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Úgy gondolnám, hogy a tisztelet, a megbecsülés, a nagyvonalúság, talán a keresztényi szeretet hangján kellene szólni, drága képviselő urak.

Köszönöm szépen.(Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mértékletesség! - Hosszan tartó taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 88 2004.12.20. 2:05  85-92

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Úgy látom, hogy önöknél van komoly igény a gázáremelésre, mert az elmúlt két évben, képviselő úr, ha végképp kimaradtak és elfogytak a mondanivalóból, akkor, mint ahogy a választási kampányban, azóta is a gázáremelés kérdését veszik elő. Azt tudom önnek mondani, hogy ha a legközelebbi választási kampányban önök netán azzal fogják majd riogatni a választókat, hogy ha a szocialisták fognak nyerni, akkor többet nem fog felkelni a nap, akkor én bizony azt fogom mondani: de bizony, föl fog kelni! (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból. - Lengyel Zoltán: És a 23 millió román?) Ha önök azzal fogják riogatni az embereket, hogy bizony ki fognak apadni a folyók, azt fogom mondani, hogy nem fognak kiapadni a folyók. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: A kérdésre válaszoljon! - Mi a válasz? - Mi van a gázárakkal?) Ha pedig azt fogják mondani, hogy a szelek mostantól kezdve meg fognak szűnni létezni, legalábbis a maga természeti valóságában, azt fogom mondani, hogy nem fognak megszűnni létezni. Azaz a populista politikára, képviselő úr, amelyet az ön pártja, úgy látom, hogy magas színvonalon folytathat, kétségtelenül csak leegyszerűsítő válaszok adhatók. A leegyszerűsítő válaszok egyébként valóban nem teljesen fedik minden esetben az élet bonyolultságát, de ahogy látom, ön ezzel a bonyolultsággal nem is nagyon kíván szembenézni.

Ami pedig a mostani gázáremelést illeti: büszke vagyok arra, hogy abban az időszakban, amikor a világban majdnem megkétszereződtek a gázárak, eközben Magyarországon sikerült azt biztosítani, hogy a Gyurcsány-kormányban (Lengyel Zoltán: Megkétszereződtek a gázárak.) a legnehezebb helyzetben élő 54 százalék számára nem növekszenek a gázárak. Nagyon boldog lettem volna, ha önök ennek csak a megközelítőjét tudták volna alkalmazni, és mondjuk, példának okáért nem emeltek volna év közepén 12 százalékkal gázárat, majd eladták ezt 6 százalékos gázáremelésként. Szerintem gratulálhat nekünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbekiáltások mindkét oldalról.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 92 2004.12.20. 1:02  85-92

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: A napirend előtti hozzászólások kapcsán többen elmondták, hogy a magyar politikának egyik legnagyobb veszélye a hazugságok elképesztő mértékben való tovaterjedése. (Zaj, közbekiáltások és taps a Fidesz soraiban. - Így van!) Ezért azt kérem a magyar ellenzéktől, hogy a hazugság politikájától térjen vissza a felelősség politikájára. Azt kérem a magyar ellenzéktől, hogy vállaljon közösséget abban Magyarországgal, hogy közösen, felelősen kell politikát csinálni, és ne próbálja meg rossz és helyenként nyomorult hazugságokkal arra kényszeríteni a kormányt, hogy felelősséggel, tisztességgel és a világ összetettségének megfelelően próbálja meg a politikáját megtenni (Sic!). (Zaj, felzúdulás a Fidesz soraiban.) Uraim, az őszinteség politikáját javaslom önöknek karácsony szent hajnalán.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban. - Felzúdulás a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 114 2004.12.20. 2:47  111-118

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Nem zarándoklatra mentem Őszentségéhez (Lasztovicza Jenő: Dolgozni mentél! - Dr. Simicskó István: Tárgyalni!), és nem gondolom, hogy a magyar kormány feje nem fejtheti ki álláspontját tisztességesen, mértéktartóan a Szentatyának és Sodano bíborosnak Magyarországgal kapcsolatos bármely kérdésről, beleértve valamelyik nagy egyházunk dolgát is.

Ha ön úgy gondolja, hogy az egyház dolgába nincsen beleszólása, ha úgy gondolja, hogy az egyház dolgáról nem lehet véleménye a magyar társadalmi közösségnek, benne a magyar közélet szereplőinek, akkor nyilván úgy gondolja, hogy az egyház társadalmon kívüli. (Dr. Simicskó István: Vélemény lehet, csak beleszólni nem!) Én nem így gondolom. Azt gondolom, hogy az egyház a társadalom része; osztozik mindabban a gondban, bajban, és részesül mindabban a dicsőségben, amely közös. Ahogyan az egyháznak ön szerint természetes joga, hogy állást foglaljon a társadalom valamennyi kérdésében - ezt önök állítják -, azt gondolom, hogy a társadalom valamennyi szereplőjének, benne a közélet szereplőinek pedig akkor joga véleményt mondani az egyház magatartásáról.

Nem hitbéli, nem evangéliumi kérdésekről szóltam, hiszen ehhez nincsen közöm. Ahhoz fűztem véleményt, hogy az a közéleti szerepvállalás szerintem összeegyeztethető-e Krisztus szolgálatával. És ne haragudjon rám, ha erről van véleményem (Lasztovicza Jenő közbeszól.), lesz is véleményem. Ha önnek ez a véleményem nem tetszik, örömmel meghallgatom. Azt tudom mondani, hogy jelzői, megjegyzései talán nem méltóak ahhoz az emelkedettséghez, amelyet ön egyébként minden bizonnyal szükségesnek és követendőnek lát az egyház dolgaiban.

Ami pedig a vatikáni szerződést illeti, azt betartottuk, most végre legalább nem kapnak több pénzt az egyházi iskolák, mint az önkormányzatiak - mert eddig így történt -; nem jár több pénz az egyházi iskoláknak, mint a nem egyházi iskoláknak. Nagyon helyes, hogy ezt tettük.

Ami a klerikalizmust illeti, Sodano bíboros államtitkár úrral megosztottam ezt a véleményemet, és láss csodát: Sodano bíboros államtitkár úr nem kelt ki ez ellen. (Dr. Pósán László: Mert ő egy úriember! - Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiban: Pontosan!) Azt tudom önnek mondani, hogy nagyon-nagyon boldog lennék, ha az ön magatartása, az ön álláspontja, a magyar egyház bizonyos köreinek véleménynyilvánítása és magatartása legalább megközelítené a Szentszék magatartását, álláspontját és az ügyekben képviselt mértéktartó, keresztényekhez illő magatartását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 118 2004.12.20. 1:05  111-118

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Hit, vallás és egyház dolgában, képviselő úr, ön és én mást képviselünk, úgy látom. Ez helyénvaló. Törekedtem arra, hogy megjegyzéseim pontosak és finomak legyenek. Így fogalmaztam: “sokakban aggodalmat keltö, “többek szerint talán nem szerencsésö. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Királyi többes…) Idáig jutottam el a véleményfogalmazásban. Ön és az ön politikustársainak az álláspontja erre a “kikérem magamnakö, “hogyan veszi a bátorságotö, “ez arcátlanságö kifejezések voltak.

Azt tudom mondani önnek, hogy talán ebben és más kérdésben a több megértés, a több mértéktartás és a több méltóság eligazító erővel szolgálhatna önnek is, párttársainak is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

(14.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 6 2005.02.14. 55:39  5-18

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Politikustársaim, itt a Házban! Honfitársaim, határon innen és túl! (Közbeszólás a függetlenek soraiból.)

Az elmúlt két évben hagyománnyá vált, hogy a politikai évad kezdetén a miniszterelnök az ország Házában a kormánypártok és az ellenzék előtt, válaszra és kritikára is lehetőséget adva beszédet mond az ország helyzetéről, a köztársaságról. Ezt a fiatal, talán túlságosan is fiatal hagyományt szeretném folytatni.

Alig hiszem, hogy akadna köztünk bárki, aki ne tudná hosszan sorolni, ami megkülönbözteti egymástól a szociáldemokratát, a szabadelvűt és a konzervatívot. Többeket hozna azonban zavarba, ha azt kellene sorolni, mi a közös bennünk. Engem a hely és az idő is arra int, hogy elsőként azt vegyem számba, miben hiszünk mi közösen. Mert ugye, hölgyeim és uraim, az itt ülők egyike sem vonja kétségbe, hogy valamennyien hazafiak, demokraták és európaiak vagyunk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Igen, mi valamennyien.

Hazafiak vagyunk, elkötelezettjei a nemzeti összetartozás megerősítésének (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szavakban!), a nemzeti érdek bátor képviseletének, a magyar kultúra gyarapításának és annak, hogy Magyarországon végre megint többen szülessenek, mint ahányan eltávoznak közülünk. (Taps az MSZP soraiban.)

Demokraták vagyunk. Hiszünk a jog, az alkotmány erejében, a hatalom megosztásában és ellenőrzésében, a szabadon szerveződő és független civil társadalomban.

Európaiak vagyunk; az antikvitás, a zsidó-keresztény kultúra, a felvilágosodás örökösei. Alapértékeink a szolidaritás és a verseny. Teret akarunk biztosítani a tehetségesnek, a szorgalmasnak, de nem hagyjuk magára a gyengét, az elesettet, a szegénységbe születőt. Sok-sok gyötrő vita ellenére hiszem, hogy mindannyian osztjuk a hazafiság, a demokrácia, az európaiság értékeit. Ezek vallását és vállalását politikai riválisainktól nem vitatjuk el. Ezek az értékek nem elválasztanak, hanem összekötnek bennünket. (Taps az MSZP soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban újraolvastam elődeim programadó beszédeit, azokat, amelyek itt hangzottak el a Házban, és azokat is, amelyek e falakon kívül. Újraolvastam az ellenzék replikáit is. A szövegekből nem áll össze a valóságos, az igazi, a hétköznapjaiban élő Magyarország képe. Az elemzések itt is, ott is féloldalasak, helyenként sematikusak. A nagyotmondás akarása sokszor erősebbnek bizonyult az igazmondás képességénél. A fiatal hagyomány ezen részét nem kívánom folytatni. Nem kívánom, mert nem gondolom, hogy honfitársaink jobban hisznek nekünk, mint saját szemüknek vagy hétköznapi tapasztalataiknak. Magyarországnak felelős politikusokra, nem pedig a féligazságok és a hamis adatok romló árujával házaló erőszakos politikai kereskedőkre van szüksége. (Font Sándor: Akkor nektek le kéne mondani! - Taps az MSZP soraiban.)

Sokat töprengtem és hosszasan mérlegeltem, hogy kimondjam-e, de kimondom, hogy azt gondolom, hogy Magyarország (Tállai András: Fogja be a száját!), a magyar politika az elmúlt több mint fél évtizedben rossz útra tévedt. A rendszerváltás nagyszerű, felemelő eszményei elhalványultak, bepiszkolódtak. A nemzeti és politikai közösség megosztottá vált. A politikai küzdelem az emberek többségének szemében kétes értékű, felelőtlen hatalmi játszmává silányult, az okos közéleti vitát mintha felváltotta volna a kommunikációs gügyögés. (Derültség a Fidesz és a függetlenek soraiban.) A politikát lassan leváltja a politikai kommunikáció. A politikai rivális tisztelete helyébe a sértő személyeskedés lépett (Demeter Ervin: Így van!), a kritikát felváltotta a rágalom, az elemzést a propaganda; a riválisból ellenség lett, a szövetségesből csatlós.

A politika felemészti a társadalom függetlenségét, a hatalmi célok az emberek szemében önmagukért valónak tűnnek. A versengő politikai pártok és támogatóik szemében az erény szemfényvesztéssé, a kompromisszum gyengeséggé, a hiba bűnné torzult. A rendszerváltás nagyszerűsége milliók szemében elenyészni látszik. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hihetetlen!) A közös nemzeti teljesítmény felett érzett büszkeség a hatalmi önérdek és a leegyszerűsítő hazugságok csapdájába esett.

Tisztelt Politikustársaim! Értelmiségi Barátaim és Kritikusaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Múltunk és benne az elmúlt tizenöt év történései dermesztő erővel tartanak fogságban bennünket. Kár a körülményekre hivatkozni, hiszen azok mi magunk vagyunk. Itt az ideje hátrahagyni egyre elviselhetetlenebb közéleti, politikai terheinket. Merjünk nemet mondani felhalmozott féligazságainkra és velünk élő hazugságainkra!

Sajnos, nagyon hosszú a lista, bántóan hosszú. A beszéd keretei csak azt teszik lehetővé, hogy ennek egy szűk, bár így is sok terhet jelentő részét mondjam el. Nem igaz például, hogy az akarat felülírja a valóságot. Nem igaz, hogy az állam mindenható, hogy a kormány előrébb való, mint az ember és annak minden erőfeszítése. Nem igaz, hogy a gondoskodó állam helyettesíti a teljesítményt, hogy a gazdaságban a versenynél fontosabb a kormányzati támogatás, hogy a piacot legyőzi az állami elosztás.

(13.20)

Nem igaz, hogy a piac államosítható, és nem igaz, hogy a társadalom piacosítható. Nem igaz, hogy a magára hagyott piac tökéletes, de az sem, hogy a piac igazságérzetünket kielégítően osztja el a javakat. Nem igaz, hogy a verseny és a szolidaritás kizárja egymást. S nem igaz, hogy a magántulajdon rossz, a köztulajdon mindig jó, vagy ugyanez fordítva.

Nem igaz, hogy a múlt lezárásának őszinte szándéka a politikai leszámolás igényével kell hogy párosuljon. Nem igaz, hogy Trianon után a magyar nemzet régóta kívánt és mindenki számára elfogadható lelki megnyugvásához csak a közjogi egységesítésen keresztül vezet az út, és hogy a nemzeti érdek érvényesítésének eszköze a sértődött bezárkózás. Nem igaz, hogy bármely részakarat többségéből felépíthető a sokféleséget magába foglaló nemzeti egység. Nem igaz, hogy emberi létezésünk teljes lehet a jóra törekvő hit nélkül, és az sem, hogy a hithez, a vallásokhoz és az egyházakhoz fűződő viszony nem lehet része a demokratikus és nyilvános vitáknak.

És végül nem igaz, hogy nap nap után túlléphetünk korábbi önmagunkon. Nem igaz, hogy négyévenként lehet eszményeket váltani, és nem igaz, hogy a kollektív felejtés erősebb a kollektív emlékezetnél. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Tisztelt Honfitársaim! Rajtunk múlik, hogy merre megyünk tovább. Rajtunk múlik, hogy tudunk-e változtatni, merünk-e megújulni - elsősorban rajtunk, politikusokon, mert nekünk van megújulnivalónk. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Jaj!) De ezt az országot nem csak pártok választott politikusai, parlamenti és önkormányzati képviselők vezetik. Az ország vezetése ezrek, de sorsa milliók kezében van. Magyarország jövője a boldogulni akaró, dolgozni szerető milliók teljesítményének kezében van. Azt kérem tőlük, hogy váltsunk irányt és váltsunk sebességet, csináljunk egy jobb Magyarországot, őszinte szóval, jóhiszeműséggel, felelősséggel. És ebben - igen, tisztelt hölgyeim és uraim, ebben - ne kössünk kompromisszumot!

Pár hónappal ezelőtt azzal a nagyra törő szándékkal fogadtam el a Magyar Szocialista Párt jelölését a miniszterelnöki feladatra (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Majdnem nemet mondtál!), hogy megújítjuk a magyar politikát, hogy megújítjuk Magyarországot. Tudtam, korábban többször is mondtam és írtam, hogy ehhez először meg kell újítani a magyar baloldalt.

Az elmúlt fél év a baloldal újjászületését hozta; nem mindig könnyen, nem minden konfliktus nélkül, de ez korántsem csupán a mi ügyünk, nem csak a magyar baloldal belügye, mert ami történt, az reményt ad arra, hogy a hosszabb ideje mozdulatlan magyar politika végre felfrissül. A rendszerváltozás tiszteletre méltó politikusai 15 éve hurcolnak magukkal akkor megnyitott, de máig lezáratlan vitákat. Túl sok régi seb maradt máig beforratlan.

Az új baloldali generáció nagy esélye, hogy egyszer és mindenkorra lezárja ezeket a vitákat; hogy büszkén ünnepelje '56 forradalmát, vállalja annak baloldali örökségét (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Jaj!); hogy rendezze a közéletet egy évtizede mételyező ügynökkérdést; hogy kimondja azt, ami Európában természetes: állam és egyház elkülönül egymástól; és hogy félreérthetetlenné tegye: nem engedi összekeverni a hazafiságot a nacionalizmussal; hogy a bezárkózó dacpolitika helyett a határok nélküli európai közösségben hisz. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) Látom, ma már tisztán látom a magyar baloldal, és látom Magyarország felemelkedését. (Moraj és derültség a Fidesz padsoraiból.)

Tisztelt Országgyűlés! A szocialisták és a szabad demokraták koalíciója csaknem három éve, kormányom négy hónapja irányítja az országot. 2002-ben jóléti, demokratikus és modernizációs fordulatot ígértünk; szociális és politikai békét, nyugalmat és biztonságot - közbiztonságot, létbiztonságot és jogbiztonságot. (Demeter Ervin: Állambiztonságot!) Teljesítményünk végső mérlegét majd a választók vonják meg - ez az ő elvitathatatlan privilégiumuk. Nekem nem több a dolgom, mint segíteni a mérlegkészítés nehéz, helyenként ellentmondásos feladatát.

Nézzük meg, mit sikerült megtenni, és mit nem! Azt mondtuk, hogy növeljük a jövedelmeket, a nyugdíjakat, igazságosabbá tesszük a család- és lakástámogatást, új munkahelyeket teremtünk. Az eredmények biztatóak és tanulságosak. Ma az átlagos jövedelmekért 24 százalékkal, az átlagos nyugdíjakért 20 százalékkal többet vásárolhatunk, mint 2002 elején. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hol? Ausztriában?) A nettó keresetek ebben az időszakban 70-ről 102 ezer forintra növekedtek, a nyugdíjak 43 ezer forintról átlagosan 63 ezer forintra. Ezt kár vitatni - aki nem hiszi, járjon utána.

A családtámogatás igazságosabb lett. A mindenkit elérő családi pótlék összege közel 40 százalékkal, vásárlóereje 17 százalékkal magasabb, mint három éve. Egy kétgyermekes család ma 13 400 forint családi pótlékot visz haza a 13. havi családi pótlékkal együtt, ugyanez a szám három évvel ezelőtt 3 ezer forinttal kevesebb, sőt 4 ezer forinttal kevesebb, 9400 forint volt. A lakástámogatást ma sokkal inkább a rászorulók kapják, és nem azok a magas jövedelmű családok, amelyek közös forintjainkat inkább ingatlanbefektetésre használták.

A Fészekrakó-program a magyar lakáspolitikában áttörést jelent (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.): a gazdagoktól elvettünk, a rászorulóknak adtunk. Jól tettük? Igen, jól. Felemeltük a szociálpolitikai támogatást: ma két gyerek mellett 1,2 millió forint helyett 2,4 millió forint jár. Megelőlegezzük ezt a kedvezményt a még meg nem született, de megígért gyermekekre; adunk a használt lakás megvásárlására is; és ha valakinek még nem futja saját lakásra, akkor támogatjuk a lakásbérlést. Büszke vagyok, hogy megtettük. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Persze, a saját tulajdonú lakáshoz ma is pénz kell - nem is kevés, jól tudom -, de ma kevesebb, mint 2002 előtt. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, azt kérem, álljon ide, és mutassa be a számításait.

Ma a korábbi éveknél többet költünk a közalkalmazottak és köztisztviselők bérére, a nyugdíjakra, a családtámogatásra és az otthonteremtésre, mint bármikor korábban. Sőt, közös költéseink igazságosabbak is: a rászoruló többet, a tehetős kevesebbet kap. Bevezettük a 13. havi nyugdíjat, és annak esedékes részét - a nyugdíjasok kérésének megfelelően - két részletben fizetjük ki, az első felét idén már márciusban. Tudjuk, sok még az adósságunk az idősekkel szemben, és én azon leszek, hogy folyamatosan és fokozatosan törlesszük a mindenkori kormányok tartozását, tiszteljük a kort, és tiszteljük az elvégzett munkát. Ami jár, az jár. (Taps az MSZP padsoraiból. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A gazdáknak is...)

Hölgyeim és uraim! Magyarországon annyi autópálya soha nem épült, mint ma. (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.) Épül az M7-es, az M5-ös, az M3-as, az M6-os, és nem feledkezünk meg a 4-es útról sem - mindez sok pénz. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) Mindez sok pénz - nagyon sok pénz.

 

(13.30)

Mindezzel egy időben csökkentettük az átlagos adókat. Tudom, hogy ebben is vita van közöttünk. Beszéljünk hát világosan! Ma minden 100 forint nemzeti jövedelemből 39 forint az adóbevétel. Három-négy évvel ezelőtt ez a szám 1 forinttal több volt. Azt kérem, ellenőrizzék! Aki mást mond, az, attól tartok, nem mond igazat. Az átlagos jövedelemmel rendelkező munkavállalók 2002 elején minden 100 forintból 26 forint személyi jövedelemadót fizettek; ma ennél 4 forinttal kevesebbet, 22-t. Újra kérem, ellenőrizzék! Attól tartok, hogy aki mást mond, az nem mond igazat.

Persze, a dolog nem ennyire könnyű. Ahogy sorolom a számokat, számításba veszem az elmúlt évek teljesítményét, akár büszke és elégedett is lehetnék. Mégsem vagyok az. Mert ami nagy lépés a politikának, az csak apró gyógyír az embereknek - ráadásul felejthető gyógyír. Hallom és értem a hangjukat, amikor azt mondják, mégsem élünk elég jól. Tudom, hogy még több kellene. És ez a mai politika egyik legnagyobb ellentmondása. Rengeteget tettünk, mégsem jutottunk el elég messzire. Ez a legékesebb bizonyítéka annak, hogy az eddig folytatott politika változatlanul nem folytatható. (Taps az MSZP soraiban.)

Kérdezhetnék, miként hallom, kérdezik is, hogy ugyanakkor miből futotta minderre. Nos, ideje van az őszinte beszédnek. (Moraj a Fidesz soraiban.) Részben növekvő teljesítményünkből, gyarapodó nemzeti jövedelmünkből, részben pedig hitelből; igen, hitelből. Van, aki fennhangon keresi, hogy hol van az a hitel, amit az elmúlt években vettünk fel. Kár keresni, megmondom: milliónyi magyar polgár megnövekedett havi jövedelmében, az autópályák aszfaltjában. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ambiciózus, szociális és modernizációs politikát folytattunk. Növekvő jövedelmek, emelkedő nyugdíjak, család- és otthonteremtési támogatások, fejlesztések, döntően útépítés jellemezte az elmúlt éveket - mindezt csökkenő adók mellett.

Beszéljünk világosan! Három lehetőség van: vagy csökkentjük a nyugdíjakat és a jövedelmeket, vagy növeljük az adókat, vagy elfogadjuk, hogy kiadásaink egy részét hitelből finanszírozzuk. Nincs negyedik út, illetve ami van, az a féligazság, a félrevezetés, a szédelgés útja, a meghaladott kádárizmus hamis illúziójának útja. Én erre az útra nem lépek. (Taps az MSZP soraiban.) Mert költéseink bizony megviselik közös számláinkat. Befizetett adóforintjaink nagy részét a köztisztviselők és a közalkalmazottak jövedelmére, nyugdíjakra, családi pótlékra, abból pedig fogyasztásra költjük.

Így persze nem mindig jut elegendő beruházásra, és ez rontja versenyképességünket. Emiatt is van, hogy a munkahelyek száma nem gyarapszik olyan tempóban, mint szeretnénk. Sokan vannak, akiknek nem jut a munka biztonságából, s többen, mint amit el tudnánk fogadni, és többen, mint amivel nyugodtan együtt tudnánk élni. De nézzük ezúttal a tényeket is! Több munkahely van, mint 2002-ben? Igen. Van annyi, amennyit szeretnénk? Sajnos nincs. Ma a munkahelyek megőrzése és újak teremtése a legfontosabb közös ügyeink egyike.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években követett politikánk alapján ma döntően kétirányú kritikával állunk szemben. Egyrészt azt vetik szemünkre, hogy választási ígéreteink egy részét nem teljesítettük, másrészt ostoroznak bennünket a gazdaság állapota miatt. Hát öntsünk tiszta vizet a pohárba! Választási programunk szociális eszenciáját a száznapos programok adták. Teljesítettük? Igen. Az infrastruktúra-fejlesztés gerince az autópályák építése. Több autópálya épül, mint bármikor korábban a magyar történelemben? Igen. Demokráciacsomagunkban azt ígértük, hogy visszaállítjuk a parlament heti ülésezését, és tiszteletben tartjuk az ellenzék jogait. Megtettük? Meg. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Ugyanakkor van olyan része három évvel ezelőtti vállalásainknak, amelyet nem úgy tudunk teljesíteni 2006-ig, miként ígértük. Van, amit azért nem, mert nem futja közös jövedelmünkből. Ezért nem lehet ma még az összes szív- és érrendszeri betegség elleni gyógyszert ingyenessé tenni. Az eredeti terveinktől eltérően tudjuk csak bevezetni a megígért ápolónői hűségjutalmat, és az eredetiektől eltérő módon tudjuk segíteni a középiskolásoknak az autóvezetői jogosítvány megszerzését. Ha nem így tennénk, összedőlne a költségvetés, vagy radikálisan emelni kellene az adókat. Én egyiket sem vállalom. Mondják, önök ezt szeretnék?

És van olyan választási vállalás is a múltból, amely méltatlan vádra adott válaszként született, és mára a magyar politika populista szent tehenévé vált. Ezek közül a legemlékezetesebb a gázárak ügye. Jól emlékszünk az igaztalan vádra, amelyet öles plakátok is hirdettek. Mit mondott az akkori kormánypárt? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hogy nem lesz gázáremelés.) Azt, hogy ha Medgyessy Péter kormányra kerül, akkor 50 százalékkal fogja emelni a gázárakat. (Nagy zaj az ellenzéki padsorokban.) Erre az otrombaságra a kampányban egyszerű válasz született, igen, talán túlságosan is egyszerű: nem lesz gázáremelés. Medgyessy Péter kormánya tartotta magát ehhez, addig tartotta, amíg tarthatta a gazdasági egyensúly veszélyeztetése nélkül. Több mint egy évig nem nyúlt hozzá az árakhoz.

Amikor a világpiac hatásaitól már nem lehetett megóvni a magyar piacot, akkor fokozatosan, a szegények és a kevésbé tehetősek számára csökkentett terheket jelentő, úgynevezett szociális tarifát vezetett be. Felelősen és szociálisan érzékenyen cselekedett. Nem tette kockára a gazdaság egészének stabilitását, és nem követte a kádárizmus mostanában új reneszánszát élő politikáját sem, nem próbálta meg a határokon útját állni a világpiacnak, és nem fedezte a veszteséget a költségvetésbe befizetett adóforintjainkból.

Kormányom az elmúlt hónapokban a szociális tarifa rendszerét a gázárak mellett a villamos energia árára is kiterjesztette. Helyesen tettük? Igen. Az ország érdekében cselekedtünk? Igen. (Taps az MSZP soraiban. - Nagy zaj, az elnök csenget.) Azt kérem, vessünk véget a leegyszerűsítő hazugságok és féligazságok romboló versenyének.

Beszéljünk a gazdaságról, de most tegyük inkább a tények alapján! Mit látunk? A magyar gazdaság 2001-től fokozatosan lassult. Ezt a folyamatot 2003-ban megfordítottuk, ma újra 4 százalék körül van a növekedés. Az infláció alacsonyabb, mint bármikor az elmúlt húsz évben. A keresetek vásárlóértéke a 2002-2003-as évek történelmi szárnyalását követően tavaly megtorpant, az idén újra 3-4 százalékos növekedést várunk. A pesti tőzsde rekordteljesítményt mutat. A forint erős; tudják, véleményem és a magyar gazdaság sok fontos szereplőjének véleménye szerint túlságosan is erős.

 

(13.40)

A sok-sok mutató közül kettő nagy odafigyelést és hozzáértést igényel. A külső és belső egyensúly számai valóban nem adnak okot elégedettségre. Ez akkor is igaz, ha a költségvetés kiigazításában az elmúlt három évben Európában is példa nélküli eredményeket értünk el. De jól tudom, van még tennivaló. Tudjuk és tesszük a dolgunkat, és megyünk tovább a konvergenciaprogramon, a konvergenciaprogramban kijelölt úton.

A következmények mellett hadd szóljak az okokról is. Nem kell ahhoz alapos közgazdasági tudás, hogy lássuk, a gazdasági egyensúly problémái mögött az állam elmúlt években tanúsított, növekvő szociális szerepvállalása áll. Sokat költöttünk, és ez megterhelte az államkasszát. Tudják, úgy van ez, mint otthon: ha a jövedelmünkből többet költünk, mint amennyi van, akkor a hónap végén a szomszédba szaladunk vagy szalajtjuk a gyereket kölcsönkérni. Azt kérem kritikusaimtól, hogy beszéljenek végre világosan, mondják meg, kritikájuk melyik elemét vegyük komolyan. Növeljük az állami kiadásokat vagy csökkentsük azokat? Figyelek a szavukra. Így aztán egyszerre hallom az állami kiadások növelésének ismétlődő igényét és a költségvetési hiányra hivatkozó, de indokolatlan és túlzó válsághangulat gerjesztését. Kritikusainknak döntenie kell, felelősen dönteni, mert a gazdaságról szóló beszédben a felelősség tekintetében nincs különbség ellenzék és kormány között. Dönteniük kell tehát önöknek is, hogy a politika mozgatórugója a hangulat- és indulatkeltés vagy a felelősségvállalás. Én döntöttem. Megfontolt lépésekkel a gazdasági növekedés fenntartását, a jövedelmek ehhez igazított emelését, az egyensúly fokozatos, de határozott megteremtését támogatom. Mértéktartással, de elszántan. Elszántan és felelősséggel. (Taps az MSZP soraiban.)

A gazdaságpolitikai fordulat mellett történt persze más is az elmúlt időszakban. Több mint 130 év után eltöröltük a sorkatonai szolgálatot. Megígértük, megtettük. (Taps az MSZP soraiban.)

Sok-sok ösztönzéssel támogatjuk, hogy a szomszédos falvak, települések mind teljesebb együttműködésben oldják meg közös feladataikat, tartsák fent együtt oktatási, szociális intézményeiket. De azt kérem, hogy itt álljunk meg egy pillanatra. Nem vitatható, hogy a rendkívül tagolt magyar településszerkezet, az ehhez illeszkedő önkormányzatiság és intézményi struktúra ma sokszor lehetetlenné teszi, hogy magas színvonalú oktatási és szociális szolgáltatást nyújtsunk, hogy versenyképes tudást adjunk gyermekeinknek, hogy gazdaságosan és hatékonyan gazdálkodjunk javainkkal. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van olyan iskolánk, ahol tíznél alig több gyermek tanul, és az iskolapadból kikerülők közül egy évtizede senki sem jutott el sem egyetemre, sem főiskolára. Gyermekeink nem ezt érdemlik. A változás, a fejlődés kulcsa az együttműködésben van.

Jogos ugyanakkor a kérdés, hogy mit ér a modernizáció, a hatékonyság növelése, ha ezt a falvak lakói sokszor az élet beszűküléseként élik meg. Ha a modernizáció kényszere alatt az az érzés alakulhat ki a hétköznapokban, hogy kiürül a falusi élet, akkor valamit, tisztelt képviselőtársaim, biztosan rosszul teszünk. Ahol megszűnik az iskola, ahol bezár a posta, ahova nem megy autóbusz, ott gyanítom, nem kérnek a mi modernizációnkból. Ezért kell összeegyeztetni a jövő szempontjait a jelen igényeivel. A falu nem lehet vesztes. De nem javaslom, hogy maradjon minden a régiben, ez túlságosan könnyű volna. Megúsznánk egy mai konfliktust, de odaveszne a jövő, odaveszne gyermekeink jövője. Nem azt kérem, hogy álljuk útját a fejlődésnek, de azt igen, hogy a falvak szerepének, életének megváltozása ne jelentsen egyet az elszegényedéssel. Hogy ahol megszűnik egy iskola, ott legyen napközi fiataloknak és időseknek. Ahol bezárnak egy postát, ott alakítsunk ki közösségi tereket; ahova nem megy a Volán, ott legyen lehetőség falubuszokat munkába állítani, amely iskolába viszi gyermekeinket, munkába a felnőtteket, amely hazahozza a gyógyszert a városból az idősebbeknek. (Taps az MSZP soraiban.)

Tudom azt is, hogy ennél több kell, sokkal több kell: munkahely és munkahely. Csak a munka tarthatja meg a falu életét. Az agrárfejlesztési programjaink, a kis- és középvállalkozásokat támogató kedvezményes hiteleink lassan jutnak el vidékre. Ez akkor is igaz, ha ma több mint 60 százalékkal több pénzt fordítunk erre, mint három évvel ezelőtt. Azon fogok dolgozni minisztereimmel a következő hónapokban, hogy több esélyt, több lehetőséget adjunk a falvaknak. (Taps az MSZP soraiban. - Zaj az ellenzéki pártok soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Az előttünk álló hónapokban négy nagy feladatunk van. Alakítsuk át adórendszerünket, hogy igazságosabb legyen a közteherviselés, hogy az több és jobb teljesítményre ösztönözzön, hogy lendületet adjon a gazdaságnak, és legyen elég jövedelmünk társadalmi céljaink megvalósításához. Alakítsuk át a felsőoktatást, hogy gyermekeink tarthassák a tempót európai, amerikai és távol-keleti társaikkal. Valósítsuk meg a nemzeti felelősség ötpontos programját, cselekvéssel erősítsük meg nemzeti összetartozásunkat, vállaljunk több felelősséget a határon túl élő magyar honfitársainkért. Végül a negyedik nagy csomag: alkossuk meg a következő évtized nemzeti fejlesztési programját annak érdekében, hogy versenyképes, erős és összetartó legyen a magyar gazdaság és társadalom, növekedjen a hétköznapok biztonsága, az élet kiszámíthatósága. Munka, otthon és biztonság - akarja ma ezt a patkó jobb- és baloldala egyaránt.

Menjünk sorjában! A felsőoktatási reformot, a magyar universitas programot megalapozó törvényt heteken belül a tisztelt Ház elé terjesztjük. A program bírja a felsőoktatás reprezentatív szakmai testületeinek támogatását, a kormány pedig - ahogy ígérte - tartja a szavát. Ahol kollégiumot, oktatási épületet, könyvtárat építünk, ott várost és térséget is fejlesztünk. Modern tudásközpontok jönnek létre, lerakjuk a huszonegyedik századi tudásipar alapjait. Egyetemeink és főiskoláink a következő évtizedben egyre több külföldi diákot fogadnak, akik fizetni fognak azért, hogy hazavihessék a magyar tudáskincs egy-egy darabkáját. Hölgyeim és uraim, 170 milliárd forintot fogunk fordítani minderre, többet és átfogóbb programot készítünk, mint amit valaha a magyar felsőoktatás látott. (Taps az MSZP soraiban.)

Igen, hölgyeim és uraim, bármennyire fájdalmas és bármennyi emberi tragédiát okoz, muszáj bevallani: a hagyományos magyar ipar egy része menthetetlenül leépül, nem tudjuk megvédeni.

(13.50)

De helyébe léphet a tudást, a tehetséget előtérbe állító modern, sikeres Magyarország, ha van merszünk, ha van bátorságunk és van képességünk nemcsak a múlton, a múlt kényszerű megváltoztatásán, az efölötti konfliktusokon sírni, hanem változtatni, egy új Magyarországot megalkotni.

Elkezdődött az adóreform. Elkezdődött a kétkulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével, amely már ebben a hónapban közel ötezer forinttal hagy többet az átlagos és az átlag alatti jövedelmű adófizetők zsebében. Ezzel egy időben, igaz, csak átmeneti időszakra, a legjövedelmezőbb szektortól, a bankoktól nagyobb hozzájárulást kértünk közös céljainkhoz. (Font Sándor: Azután visszaveszik az ügyfelektől!) Folytatjuk hát, amit elkezdtünk. Az a célunk, hogy az év közepére részletes és pontos tervünk legyen a tennivalókról, aztán cselekedjünk olyan gyorsan, ahogyan azt felelősen lehet. Megfontolunk minden olyan lépést, amely az igazságos közteherviselést és a versenyképesség növelését szolgálja. Amit tudunk, azt már ebben az évben, illetve 2006 elején bevezetjük. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A sikertelen kettős népszavazási kezdeményezés üzenetét megértettük: konkrét lépéseket kell tennünk a Kárpát-medencei térség gazdasági fejlesztése érdekében, hogy mindenki boldogulhasson szülőföldjén. Jogszabályi és intézményi változtatásokkal méltányossá, egyszerűvé tesszük a bevándorlási, letelepedési és honosítási folyamatot. Bevezetjük a határátlépést megkönnyítő nemzeti vízumot. (Németh Zsolt: Már be van vezetve!) Közjogi tartalmat adunk a határon túli magyarság fogalmának, és útlevelet adunk a határon túli magyaroknak. Támogatjuk a határon túli magyarok szervezeteinek kulturális önkormányzásra, önigazgatásra, autonómiára vonatkozó igényeit. Mindezt úgy, hogy továbbra is a párbeszéd marad a legfontosabb eszköz, párbeszéd a határon túli magyar szervezetekkel és a szomszédos országok kormányaival. Egyoldalú nyilatkozatok helyett a sokoldalú együttműködés, a méltányos kompromisszumok hívei vagyunk.

Felemelő és embert próbáló feladat megalkotni a következő évtized modern Magyarországának fejlesztési programját. Tudom, hogy amikor ezermilliárdokról beszélünk, ott nagy veszélyek leselkednek ránk. Van, aki el sem tudja képzelni, mit is kezdhetnénk okosan és felelősen ennyi pénzzel, mások meg abba a hibába esnek, hogy azt gondolják, bizony itt lesz már a Kánaán. A tervezés kormányzati kötelesség, de közös társadalmi felelősség. Céljaink egyszerűek és világosak: legyen több munkahely, több jövedelem, legyen mindenkinek fedél a feje felett, éljünk egészségesebben, hosszabb életet, kiszámítható, biztonságos körülmények között, megőrizve és fejlesztve természeti és épített környezetünket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Lám, lám, mindez belefér egy darab többszörösen bővített mondatba. De az út, amely idáig vezet, az nagyon hosszú és göröngyös. (Zaj az ellenzéki padsorokban.) A neheze a célok megfogalmazása után jön. Olyan programokat kell megfogalmaznunk és végrehajtanunk, amelyekkel célt érünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Honfitársaim! Engedjék meg, hogy egy-két példát mondjak arról, hogy minek van realitása a következő években. Nem kívánom önöket untatni hosszú, részletekbe menő kifejtéssel. (Font Sándor: Medgyessy érdekesebb volt!) Mégis fontosabbnak tartom, hogy a fejlesztési program egy-két karakteres elemét most és itt bemutassam önöknek, és ezzel elkezdődjön az a hosszú vita, amelynek végén 2005 őszén, telén azt mondhatjuk majd közösen: van egy világos képünk arról, hogy milyen Magyarországot szeretnénk, és ma már nemcsak képünk van erről, hanem tudjuk az odavezető utat és eszközöket is. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Útelágazás!)

Nézzük! A legfontosabb továbbra is az, hogy több embernek, 300-350 ezerrel több embernek legyen munkája, és mindeközben jelentősen csökkenjen a bérek és a nyugdíjak lemaradása. Ha jól tesszük a dolgunkat, akkor a következő években jövedelmünkből átlagosan mintegy 25 százalékkal többre fogja futni, mint ma. Mert nem alacsony bérekkel, hanem jobb teljesítménnyel kívánunk versenyezni. Ehhez versenyképes tudást és az azt biztosítani kívánó oktatási rendszert kell szereznünk. Az oktatásunk színvonalát mérő PISA-jelentés szerint ma huszonharmadikak vagyunk az európai nemzetek rangsorában. Az a célunk, hogy 2012-ben az első tizenkettőben legyünk. Ehhez fog hozzájárulni például az, hogy erre az időpontra, 2012-re négyből három érettségizőnek már lesz legalább egy nyelvvizsgája. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Olyan gazdaság fejlesztésén dolgozunk, amely képes a mainál magasabb béreket adni, ráadásul több embernek. (Lengyel Zoltán: Gyuri bácsi elaludt!) Gazdaságfejlesztési programunk olyan ágazatokra, szektorokra koncentrál, amelyek a modern világ hajtóerejét adják, és amelyek képesek lendületet adni Magyarországnak. Prioritásokból nincsen ezer. Választanunk kell, mire koncentráljuk fejlesztési lehetőségeinket. Én hét kiemelt fejlesztési irányt javasolok Magyarországnak. Az informatikát és távközlést, a biotechnológia- és egészségipart, az üzleti és logisztikai szolgáltató központokat, a járműipart, a turizmust, a környezetipart és a szórakoztatóipart.

Be kívánjuk fejezni a nemzeti gyorsforgalmi hálózat fejlesztését, azt reméljük, hogy a program végén a települések 90 százalékáról 30 percen belül elérhető lesz egy gyorsforgalmi út. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Elindítjuk a vasúti közlekedés átfogó korszerűsítését. Ennek keretében a modern elővárosi közlekedés megteremtése a legfontosabb feladat, továbbá azt a célt tűztük ki, hogy a következő évtized végére nagyvárosainkat modern gyorsvasút kösse össze Budapesttel. Hogy egy példát mondjak, ez a gyorsvasút nem is olyan sokára a Pécs és a főváros közötti távolságot kevesebb mint másfél óra alatt fogja megtenni. (Zaj és derültség az ellenzéki padsorokban. - Manninger Jenő: A jelenlegi is megtenné, ahhoz nem kell gyorsvasút!)

Igazságos, versenyképes és sikeres Magyarország a célunk. A fejlesztések eredményeként 2013-ra tíz hellyel szeretnénk javítani Magyarország pozícióját (Zaj. - Az elnök csenget.) a nemzetek versenyképességi sorrendjében. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Nincsen sikeres Magyarország sikeres Budapest nélkül. A kormány partnere a főváros mindenkori vezetésének abban (Halász János: Hajrá Demszky!), hogy közösen kidolgozzunk és megvalósítsuk a mostaninál versenyképesebb, sikeresebb, otthonosabb, a hétköznapokban is biztonságot nyújtó és szerethető Budapestet. A politika eddig mintha elvette volna Budapestet a budapestiektől. (Zaj az ellenzéki padsorokban.) Pedig Budapest ügyében van mit tanulnunk az elődöktől, akik ezt a várost nemcsak az ország, de sok szempontból az egész térség, sőt Európa fővárosává is tették.

(14.00)

Ezért hozzuk létre újra a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, és fogalmazzuk meg a város vezetésével közösen az itt élők igényeire alapozott fejlesztési programot. Felújítjuk az utakat, rendbe tesszük a lakótelepeket, korszerűsítjük a panellakásokat, befejezzük a 4-es metrót, és elkezdjük az ötödik vonal építését. (Taps az MSZP soraiban. - Derültség az ellenzék soraiban.) A magyar vidék komplex fejlesztése érdekében regionális programokat indítunk. Kiemelten kezeljük a Balaton térségét és a Tisza-völgyet. Valamennyi nagyobb településen kiépül a csatornahálózat, és megtisztítjuk a szennyvizeket. (Zaj az ellenzék soraiban.) Öt éven belül minden településnek az európai szabványnak megfelelő egészséges vezetékes ivóvize lesz. Mindenütt kiépül a modern, szelektív gyűjtésen és újrahasznosításon alapuló települési hulladékkezelés.

A tengernyi társadalmi kihívás közül a legnagyobb és legösszetettebb feladatot roma honfitársaink felemelése jelenti. A hétköznapok mély szegénysége, az előítéleten is alapuló kirekesztettség, a roma identitás megélésének ezernyi akadálya tornyosul előttünk. Egy évtized múlva minden ötödik kisiskolás roma származású lesz. Az ő sorsuk a mi sorsunkká válik. Oktatás, munkahely és lakás - ezek a kulcsszavak. Az apró lépések politikája nem folytatható. A következő évtized legátfogóbb társadalmi ügyévé kell tenni a roma integráció programját, a romák felemelése a készülő nemzeti fejlesztési terv legfontosabb horizontális célkitűzése lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Honfitársaim! Nyissunk új lapot Magyarország történelemkönyvében! Zárjuk le a rendszerváltás hosszú évtizedét! Sokat tettünk. Átalakítottuk jogrendszerünket, politikai berendezkedésünket, gazdaságunkat, tagjai lettünk a NATO-nak és az Európai Uniónak. De egy dologgal még adósak maradtunk: zárjuk le lelkünkben az átmenet konfliktusait! Ne cipeljük tovább sérelmeinket, a politika, az emberi megosztottság és kicsinyesség zárványait! Csak közös utunk van. Közös a haza, közös a nemzet, közös Európa. Ellenségeink nem a parlamenti padsorokban és még csak nem is politikai riválisaink szavazói között, hanem önmagunk tévhiteiben, félelmeiben, előítéleteiben vannak. (Zaj.)

Nincs út visszafelé. Magyarországot, a boldogulni kívánó, békében élni akaró embereket nem érdekli a magamutogató politikai hangoskodás. A haza nem politikai vádiratot, hanem cselekvést vár tőlünk. (Taps a kormánypártok soraiban.) Visszaadjuk az emberek hitét, hogy a közügyek róluk, az ő életükről, nem pedig a politikusok hatalmáról és egzisztenciájáról szól. Őszinteséggel tartozunk Magyarországnak. Nem ringathatjuk az országot abban a tévhitben, hogy az elveszett múlt helyreállítása vezet a sikeres jövőbe. Nem hazudhatjuk azt, hogy meg tudjuk állítani a nemzetek, a régiók, a városok és falvak, az emberek versenyét. Versengő világban élünk, amelyben a felemelkedés záloga a több tudás, a kultúra, a teljesítmény. A kormány nem vállalhat lehetetlent. Nem képes arra, hogy megvédjen bennünket a versenytől. Arra viszont igen, hogy segítsen versenyképesnek lenni. Aki pedig mindennek ellenére mégis lemarad, az számíthasson arra, hogy nemzeti, társadalmi közösségünk erős hálója megtartja.

Vége van a Kádár-rendszernek (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Na!), egyszer és mindenkorra. Hamis világ volt akkor is, ha azt hitte magáról, hogy jót akar. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ma is vannak, még azok között is, akikről ezt 1989-ben nem gondoltuk volna, akik a kádárizmus illúziókon alapuló biztonságát kérik számon ma rajtunk. Ők a mozdulatlanság nyugalmát akarják. Én a változás kiszámíthatóságában hiszek. Vége van a rendszerváltásnak is, egyszer és mindenkorra. A kilencvenes évek vitái nem visznek előre bennünket. Új Magyarországot kell építenünk, igazságos és versenyképes Magyarországot, új politikával, ha kell, új politikusokkal. (Taps az MSZP soraiban.)

Igazságosság, versenyképesség, megújult politika - ez a sikeres Magyarország programja. Én készen állok erre. A baloldal készen áll erre. Kormányom és a kormány pártjai készen állnak erre. Csatlakozzanak! Csatlakozzanak hozzánk, csináljunk egy nagyszerű országot, hogy majd nyugodtan nézhessünk gyermekeink szemébe, hogy elmondhassuk nekik: legyőztük magunkat, legyőztük múltunkat, hogy egy jobb jövőt teremthessünk, értük és magunkért. Magyarországért, a köztársaságért.

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 18 2005.02.14. 4:19  5-18

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Asszony! Frakcióvezető Asszonyok és Urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én úgy értem és úgy hallom a választók egyre türelmetlenebb üzenetét, hogy azt mondják nekünk, politikusoknak, hogy ne menjünk tovább azon az úton, amelyen tizenöt éve közlekedünk. Azt mondják, hogy változtassunk. Hogy az a mód, ahogyan mi vitatkozunk egymással, annak az igényessége vagy éppen igénytelensége, az a fajta kisszerűség, ami ezt a vitát időnként jellemzi, sokak, időnként úgy látom, hogy a többség szemében már nem az emberekről szól, hanem rólunk.

Arról szerettem volna önöknek beszélni, hogy ezen változtatni szeretnénk. Hogy megértettük, hogy a tizenöt év ezen öröksége nem érdemes a folytatásra. Arról beszéltünk, hogy több méltányosság és nagyobb együttműködés kell. Arról beszéltem, hogy a politika nem helyezkedhet ilyen messze a hétköznapok egyszerű világától. Próbáltam azt is mutatni, hogy igen, magam is azt gondolom, hogy egy sor dolgot mi sem tettünk jól, én személy szerint is nyilván nemegyszer. Voltak rossz mondataim, amelyekért elnézést kértem. Talán voltak hibás döntéseim - az a dolguk az ellenzék politikusainak, hogy ezért ostorozzanak.

De nemcsak tisztességes, helyes és igazságos szándékai vannak ennek a kormánynak, hanem ahogy látom, valóságos tehetsége, hogy megmozdítson ügyeket. Lehet, hogy lehetne gyorsabban, lehet, hogy lehetne mélyebben. Azt tudom mondani, hogy nyugodt a lelkiismeretem a tekintetben, hogy az elmúlt négy hónapban, a megelőző években Magyarország lehetőségeit jól, a nemzet javára használtuk, hogy programunk fő elemeit nemcsak teljesítettük, de sikeresen teljesítettük, hogy hazafiként, demokrataként, európaiként a nemzet javára szolgál az, amit teszünk. Nem mindig hibátlanul.

Új politikát ajánlok, új magatartást, több bölcsességgel és több nagyvonalúsággal - azt mondta a frakcióvezető úr, hogy túl sok a gagyi; akkor hadd mondjam azt: kevesebb gagyival.

Ha jól értem a frakcióvezetők egyikének-másikának hozzászólását, azt mondta nekem, hogy köszöni szépen, ő ebből nem kér. Ha nem haragszanak, én mégsem mondanék le erről. Sőt még arról sem, hogy előbb-utóbb talán mégiscsak egyetértenek velem, és majd amikor legközelebb elmondom ugyanezt, akkor már nem azon gondolkodnak, hogy hogyan fogalmazhatnának minél karcosabban, hanem azon, hogy hogyan fogalmazhatnának minél őszintébben. Mert lehet, hogy az is kell a politikához. Hát akkor nekiindulunk.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 2 2005.02.28. 21:25  1-16

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt fél évben, amikor csak tehettem, hosszabb külföldi útjaimat követően az Országgyűlés előtt beszámoltam annak tapasztalatairól, tanulságairól. Engedjék meg, hogy most ez alkalommal mégsem a múlt heti német és brüsszeli találkozók eredményeiről, az ezen találkozókon felvetett kérdésekről szóljak a tisztelt Ház előtt. Azért nem, mert azt gondolom, hogy vannak olyan fontos belpolitikai kérdések, amelyeknek a Ház nyilvánossága előtt való megvitatása talán most egy kicsivel fontosabb.

A politikai szónoklatokban rendszeresen visszatérő elem azt mondani, hogy ez vagy az a magyar rendszerváltás vesztese. Használjuk mi ezt a kifejezést, ezt a kitételt a fogyatékossággal élőkkel, a nagy gyermekes családokkal, a romákkal kapcsolatban, és folytathatnánk a sort. Egészen biztosan ebbe a sorba illeszkedik az a mondat is, amikor azt mondjuk, hogy a magyar vidék, a magyar falu bizony a rendszerváltás egyik nagy vesztese. Az a falu és az a vidék, amely 1990 előtt millióknak adott megbízható munkát, teremtett biztonságos életet, és szerte a világban úgy tekintettek a magyar falura, mint egy tanulmányozandó példájára annak, hogy hogyan lehet a városiasodás megállíthatatlannak tűnő folyamatában mégiscsak erős, polgárait megtartani képes falvakat teremteni. Igen, Magyarország ilyen hely volt. Ma nem ilyen hely. A magyar falu az elmúlt 15 évben erejét vesztette. A magyar falu gondok és bajok sokaságával küzd. Ezek között vannak olyan problémák, amelyek általános, átfogó európai vagy magyar gondok, de el szeretném önöknek mondani, hogy van legalább egy olyan, amely nem illeszthető ebbe a sorba.

A magyar falu erejét a mezőgazdaság adta. Az a mezőgazdaság, amely versenyképes volt Európában. Az a mezőgazdaság, amely az európai versenyképességi rangsorban mindig az elsők között tanyázott, és Kínától Hollandiáig jöttek és tanulmányozták, hogy mi ennek a titka.

A magyar mezőgazdaság versenyképessége és csodálatot ébresztő teljesítménye már a múlté. És nem akarom elhallgatni önök előtt, hogy ennek döntő mértékben az az oka, hogy a magyar mezőgazdaság összes fontos kérdése középszerű, kicsinyes, önző, ideológiai ítéletektől egyáltalán nem mentes politikai viták martalékává vált. Alig van olyan kérdés, amit nyugodtan tudunk egymással megvitatni. Alig van a magyar falunak olyan gondja-baja, amely tárgyilagos és szakszerű vita tárgya lehetne. Nem tudunk nyugodtan beszélni a birtokszerkezetről. Nem tudunk nyugodtan beszélni a földtulajdonról és a földhasználatról. Nem tudunk nyugodtan beszélni az élelmiszeripar irányába nyitott vertikális integrációk szükségességéről. A falu és a föld a között a négy-öt dolog között van Magyarországon, amely az elmúlt 15 évben a politikai indulatokkal terhes viták közepére jutott. A falupolitika és földpolitika, a nemzetpolitika, az állam szerepe a modern világban, ezen belül a verseny és a szolidaritás kérdése, a magántulajdon és a köztulajdon kérdései, ez az a négy-öt nagy kérdéscsomag, amelyben Magyarországon nemcsak hogy szűnni nem akaró, hanem egyre élesebb, és úgy látom, hogy a realitásoktól és a magyar jövő érdekében viselendő közös felelősségtől egyre inkább eltávolodó vita van.

Nem szeretném ezt az alkalmat arra használni, hogy azt mondjam, és ezt a vitát szándékaim ellenére tévútra vigyem, hogy azt gondolom, hogy a faluról és a földről való azon gondolkodás, amely a '90 és '94 közötti kormányt jellemezte, majd később amilyen módon átpolitizálódott újra ez a kérdés '98 után, az nem válik hasznára sem a falunak, sem a földnek. Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy kellő mértéktartással, kellő tárgyilagossággal, a politikai indulat legcsekélyebb nyoma nélkül képesek lennénk ezekről a kérdésekről beszélni. Mert az nem kérdés, hogy a magyar falu nem egyszerűen lakóhely. Az nem kérdés, hogy a föld nem egyszerűen termelőerő. A falu és a föld és a földhöz kötődő élet az életmód. Az az életmód, amely milliók életmódja, és még sokkal többeknek az öröksége, apáiknak és nagyszüleiknek az életmódja volt, és teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarország nem akarhatja veszni hagyni ezt az életmódot. És az is nyilvánvaló, hogy akkor a magyar falut és a mezőgazdaságot támogatni és fejleszteni kell. Támogatni és fejleszteni - mondom; nyilvánvalóan nem úgy (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ahogy ti csináljátok.), hogy megpróbáljuk visszavinni a múltba. Nem úgy, hogy olyan válaszokat adunk a ma gondjaira és bajaira, amely válaszok talán már tíz évvel ezelőtt sem voltak korszerűek. A falunak, a vidéknek nyilvánvalóan változnia kell, de ez a változás nem járhat azzal, hogy beszűkül és elszegényedik az élet. Azzal jár és azzal kell hogy járjon, hogy több lehetőséget teremt. De ne tévedjünk! Ugyanezzel a nyavalyával küzd Ausztria, ugyanezzel a nyavalyával küzd Franciaország, ugyanezzel a nyavalyával küzd Svédország. Hogyan lehet a városiasodó világban a falut a maga értékeivel, lehetőségeivel megtartani többnek, mint lakóhelynek és munkahelynek, sajátos és sokak számára egyedül élhető környezetnek?

(13.10)

Azok a viták, amelyek most tárgyalótermekben és a tereken zajlanak, sokrétűek. Van olyan része, amely, azt gondolom, hogy higgadtan, nyugodtan, döntően szakmai keretek között megvitatandó és megvitatható. Van olyan része, amelyben kormány és gazdák, kormány és tüntetők biztosan egyetértésre tudnak jutni; van olyan része, ahol gyaníthatóan nem. És van olyan része ezeknek a vitáknak és ezeknek a felszólamlásoknak, amely kívül esik a szakmai megfontolás keretein, ahol nem szakmáról van szó, hanem politikáról. De hát nem kell csodálkozni, fontos a falu, fontos, ami a faluban zajlik, fontosak a gazdák, hát persze, hogy azonnal ott van a politika!

Hadd válasszam szét én magam is háromfelé ezt a dolgot, éppen azért, hogy talán segítsük a gyorsabb előremenetelt. Az első kérdés, hogy hogyan is állunk azoknak a támogatásoknak a kifizetésével, amelyeket várnak a gazdák. Hogyan állunk az ígéret megtartásával? Hiszen azt szerettük volna, hogy gyorsabban fizessünk, mint a törvényes határidő. Azt szerettük volna, hogy korábban jusson a gazdákhoz a pénz, mint a kötelező április végi határidő. (Közbeszólások.)

Úgy látom, most így, február végén, hogy pontatlanul becsültük meg, mennyi idő és mennyi erőfeszítés kell ahhoz, hogy ezt a több mint 200 ezer igénylést pontosan és precízen feldolgozzuk; nem ítéltük meg pontosan, hogy mennyi lesz ebből az a hibás igénylés, amelynek kijavítását muszáj megtennünk. Négyből egy, hölgyeim és uraim! Négy igénylésből egy sajnos nem felel meg azoknak a normáknak, ami alapján lehetne fizetni. Mondhatnák persze azt, hogy jó, de hát miért nem lehetünk nagyvonalúak, miért nem fizetünk előleget - mert egyébként van ilyen ország, amelyik fizet előleget.

Megmondom őszintén, azért, mert az itthoni politikai hangulatban szinte elképzelhetetlen, hogy ha egyszer kifizettünk valamit, és erről kiderül, hogy téves, majd ezt követően ennek kétszeresét vissza kell fizetnünk a költségvetésbe, akkor találnánk-e ahhoz akár egyetlen támogatót is, aki azt mondaná, hogy igen, így van rendjén, tessék visszafizetni. Akkor nyilván a visszafizetésre kötelezettek lennének azok, akik azt igényelnék, követelnék, utcán és tárgyalótermekben, hogy ne tegyék, hogy ne kelljen ezt a visszafizetést megtenni.

10-20-30 milliárd forint az, amiről itt szó van. Nem tudjuk, hogy mennyi lenne a visszafizetnivaló. 10-20-30 milliárd nagyon sok pénz, több, mint amennyiből a magyar színházakat támogatjuk, több, mint amennyit a kormány sportra fordít. Ma a magyar költségvetésben százmillió forintos vitáink vannak. Felelős kormány 10-20-30 milliárdról nem dönthet nagyvonalúan, nem viselkedhet nagyvonalúan. Ma az a fajta higgadt, jóhiszemű, nagyvonalú magatartás hiányzik, amivel azt mondhatnánk, hogy tudják mit, fizessünk előre, hadd menjenek a munkák, majd ha legfeljebb kiderült, hogy mégsem volt jogos a kifizetés, nyilvánvalóan vissza fogjuk kapni a közösbe a pénzt. A magyar kormány nem futhatja annak a kockázatát, mert nem a mi pénzünk ez, az önök pénze, a magyar adófizetőknek a pénze ez.

Mindezzel együtt február végén ott tartunk, hogy az igénylések 75 százalékát teljesítettük; március végére ez a szám 90 százalék lesz; április végéig, amikor a törvényes határidő lejár, el fogjuk érni a kötelező 96 százalékos szintet, és csak azok az igénylések maradnak kielégítés nélkül, amelyeket érdemi, vitathatatlan jogvita fog terhelni.

Azt kérem a gazdáktól, nézzék meg, hogy az igénylésükre a pénz megérkezett-e. Azt kérem a gazdáktól, nézzék meg, hogy ha elutasították, akkor hol kell pontosítani az igénylést, hogy hadd menjen minél gyorsabban. És azt kérem Magyarországtól, hogy értse meg, nem lehet felelőtlenül kifizetni sokszor tízmilliárd forintot. Nem lehet, mert a közös pénzünk.

Van olyan követelés, amelyet, azt hiszem, hogy nem fogunk tudni teljesíteni, a legjobb szándékkal sem. A tüntetők petíciójukban egy sor követelést fogalmaznak meg, amelyek között nem egy további, eddig nem tervezett, a költségvetésben nem szereplő költségvetési kifizetéssel járna. Ezek mértéke mintegy 85 milliárd forint.

Szeretnék őszinte lenni ebben az ügyben: nem tudunk a költségvetésen túl további kifizetésekre kötelezettséget vállalni, ezért nem is fogunk. Magyarországon rendkívül sok és jogos ilyen és olyan fajta társadalmi igény van. Nyilvánvalóan a földből élőknek, a falun élőknek is nagyon sok igénye van még. Az, amit kapnak, nyilván nagyon sok mindenre nem elég, amire elégnek kellene lennie. Nem ez a kérdés. Sokkal több kellene a nyugdíjasoknak, sokkal több kellene annak a 300 ezer gyereknek, aki valóban nagyon szegény körülmények között él, sokkal több kellene a magyar egészségügynek, és folytathatnám a sort.

Nem állítom, hogy a pénz elég a falura és a pénz elég a földnek. De azért van egy-két kapaszkodó. Azt tudom mondani, hogy 2002-ben a vidék- és agrárfejlesztési támogatás 212 milliárd forint volt - 212. A kétéves költségvetés tervei szerint ennél még kevesebb; azért lett ennyi, mert a kormányváltás után Medgyessy Péter kormánya a költségvetésben szereplő tételt még megtoldotta csaknem 20 milliárddal.

Idén ez az összeg 328 milliárd. (Dr. Németh Imre felé fordulva:) Nézek a miniszter úrra: ugye, annyi? (Dr. Németh Imre bólint.) 328, tehát 60 százalékkal több. (Moraj a Fidesz soraiban.) A 328 milliárd egészen biztosan nagyon sok igényre nem elég, de éppen 60 százalékkal több, mint három évvel ezelőtt. Nagyon kevés olyan ágazat van, nagyon kevés olyan közös ügyünk van, ahol három év alatt 60 százalékkal több pénzt tudtunk költeni.

Tudják, mennyi 328 milliárd forint? Annyi, amennyit családtámogatásra összesen költünk. Meg lehet duplázni a családtámogatást ebből a pénzből. Tudják, mennyi 328 milliárd forint? Amennyit otthonteremtésre összesen költünk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Miről beszélünk?) Nem tudunk ennél a pénznél többet adni, mert ha adnánk, akkor valakitől el kellene venni.

Én nem szeretném senkitől sem elvenni (Moraj az ellenzéki padsorokból.), mert ha adni szeretnénk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor adót kellene emelni. Én nem szeretnék adót emelni, de ahogy ismerem az önök javaslatát, önök is adót szeretnének csökkenteni. Nem tudunk adni, mert ha adni szeretnénk, akkor azt csak államadósság növeléséből lehetne megtenni. Ahogy ismerem az önök álláspontját meg a saját álláspontunkat, önök sem szeretnék.

Megértést kérek. A közös költségvetésünkből való gazdálkodás felelősséget igényel. Ebben a felelősségben ellenzéknek és kormánynak osztoznia kell. Az a szereposztás egy országban, hogy a kormány felelős a bevételekért, az ellenzék pedig felelős a kiadásokért, az nem jó.

Azt kérem önöktől, hogy segítsék abban a magyar kormányt, hogy megtarthassa a költségvetését, megtarthassa a közös ügyeink fölött való gazdálkodásban a felelősséget, és ne kényszerítsék arra, hogy olyan lépéseket tegyen, amiről mindnyájan tudjuk, hogy a közös ügyeinknek nem használ. Felelősséget kérek, és mindenkinek a támogatását Magyarországon abban, hogy gondjainkat és a kihívásokat közös költségvetésünk keretei között találjuk meg.

Aztán vannak nem szakmai kérdések. Vannak olyan természetű részei ennek a konzultációnak, tüntetésnek, amiről nyilvánvaló, hogy a politika világába tartozik. Én meg azt gondolom, hogy el kell a kettőt egymástól választani. Ha valaki azt mondja, hogy a célja a kormány megdöntése, a célja a politikai destabilizáció, akkor én ezt egyébként az ellenzék politikai pártjainak az oldaláról természetesnek tekintem.

 

(13.20)

Lehet ilyen igény - nem tartom szerencsésnek. Nem tartom jónak, szerintem nem áll az ország érdekében. De az nem jó, ha a Magyar Igazság és Élet Pártja kongresszusa testületileg úgy dönt, hogy elmegy a Kossuth téri tüntetőkhöz. Nem jó, mert akarva-akaratlanul abba a gyanúba keveri a magyar gazdákat, abba a gyanúba keveri a tüntetést, hogy nem szakmai célok érdekében zajlik, hanem hatalmi, politikai célok érdekében. Ez nem jó, mert nem segít a gazdáknak. A gazdáknak az kell, hogy mielőbb rendezzük az ügyüket. Ennek a lehetőségét pedig ez rontja.

Nem jó, ha tévéfelvétel tanúskodik arról, hogy azt súgják az egyik szónok fülébe, hogy polgári engedetlenségre kell felszólítani. Nem polgári engedetlenség kell, hanem felelős polgári együttműködés kell. Nem jó, ha azt mondja az egyik tüntető az egyik rádióműsorban, vagy egy ellenzéki képviselő innen a parlamentből azt mondja, azzal érvel, hogy nem megállapodni kell, hiszen a cél nem a megállapodás, hanem a kormány megbuktatása. Ez nem jó. Ezek nyilvánvalóan rontják a megállapodás lehetőségét és esélyeit, hiszen mi nem politikai küzdelmet akarunk vívni, hanem megállapodni szeretnénk; megállapodni, mert a magyar falunak ez az érdeke.

Szeretnék még egy dolgot szóba hozni, ami messze van a falutól és messze van a földtől. Ha már szóltam, kénytelen vagyok szóba hozni a tegnap nyilvánosságra került ügynöklista dolgát. (Moraj a Fidesz soraiban.) Azt szeretném mondani önöknek, hogy gyalázatosnak és szégyenletesnek gondolom azt, hogyha emberek sorsával játszanak. Gyalázatosnak és szégyenletesnek tartom a rosszízű, a méltatlan politikai vádakat és azt, hogy játszanak emberek sorsával. (Zaj.)

A magyar rendszerváltás eddigi kormányai nem teljesítették azt a felelősségüket, hogy korrekten, átláthatóan, jogszerűen tárják föl a múltat. Helyesen döntöttünk decemberben akkor, amikor azt mondtuk, hogy ennek nekiindulunk, hogy nem lehet ezt folytatni ebben az országban, nem lehet embereket, családokat és gyerekeket méltatlan helyzetbe hozni, nem lehet a legbutább politikai vetélkedésre és marakodásra felhasználni emberek sorsát.

Jó lett volna, ha az előző kormányok ezt megteszik. Ha megtették volna - akár a legelső, akár a sokadik -, ma nem itt tartanánk. Azt kérem önöktől, ellenzéki és kormánypárti képviselőktől, támogassák a kormánypártok azon javaslatát, hogy új törvénnyel, az új törvényben biztosított nyilvánossággal, annak jogszerű garanciáinak megteremtésével tegyünk egyszer s mindenkorra pontot erre az ügyre.

Magyarországnak a múlt helyett a jövőbe kell fordulnia. Új politikára, megújult Magyarországra van szükség.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 16 2005.02.28. 3:55  1-16

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A falut óvni, a földből élőket segíteni, a magyar mezőgazdaságot pedig fejleszteni kell. Ebben, gyanítom, a magyar kormány, ellenzéke, az agráriumból élők és a nem agráriumból élők között nincsen vita. Ezek a kérdések döntően szakkérdések. Szakmai kérdésekről a szakminiszterrel a szakminisztériumban kell tárgyalni. Megoldani mindazt, ami közös agrárpolitikánkban a közös költségvetés keretei között megoldható. Erre a miniszter úrnak felhatalmazása van. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból. - A Fidesz soraiból: Na! - Nézzenek oda!)

Amire nincsen felhatalmazása a miniszter úrnak, hogy a költségvetés keretein kívül, azt meghaladóan közös forintjainkból, bármennyire is fontos lehet további pénzek kifizetése, arra kötelezettséget vállaljon. (Domokos László: Kezességvállalás?) Nem teheti meg, mert hosszú még azon igények és igénylők sora, akik itt állnak a kormány és itt állnak a költségvetés asztalánál, és mondják egymás után, hogy mire kellene még költeni.

Pár évvel ezelőtt a gazdák földalapú támogatásként hektáronként 8 ezer forintot kaptak szántóföldre, most 35-öt. (Font Sándor: Nem kapnak! Ez a különbség! - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Azt tudom mondani, hogy egy száz hektáron gazdálkodó gazda a 2002. évi 800 ezer forint helyett ma 3,5 milliót kap. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! - Font Sándor: A Leisztingerre gondolsz? - Bársony András: Te mennyit kértél?) Fejleszteni, a gazdálkodás feltételeit javítani biztosan jobb lenne ennél több.

Azt kérem a gazdáktól, ők is osztozzanak abban a felelősségben, ami a miénk. Osztozzanak abban a felelősségben, hogy Magyarországon az agrárvilágon kívül egy sor olyan terület van, amely arra vár (Dr. Kelemen András: Szíveskednek éhen halni!), hogy a köz forrásait használva messzebb jusson és előrébb jusson. Arra kérem Magyarország lakóit, adjanak ahhoz támogatást, hogy azt a politikát valósítsuk meg és azon költségvetés keretei között, amit az Országgyűlés elfogadott, és ezt a politikát a parlamentben vitassuk meg, tárgyalótermekben vitassuk meg, és ne utcán tüntessünk.

A mai vita nem tántorított el attól, hogy kitartunk politikánk mellett. Ha kell, akkor pontosítunk, ahol kell, talán részleteket kijavítunk. A lényeg viszont nem változhat: az a magyar kormány célja (A Fidesz soraiból: Hogy?), hogy a földből élők sorsa könnyebb legyen; hogy a magyar falu fejlődjön; hogy olyan versenyképes agrárium jöjjön létre, amely képes eltartani az abból élőket; hogy a falu megtartsa lakóit; hogy a fiatalok ott maradjanak; és ne az legyen hosszú távon a cél, hogyan lehet több támogatást, hanem hogyan lehet értelmes munkából több jövedelmet kapni, több jövedelmet a falunak, több jövedelmet a földből élőknek (Font Sándor: Úgy, mint az önkormányzatoknak, ugye?), egy jobb, sikeresebb jövőt Magyarországnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 2 2005.03.07. 16:03  1-16

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Glatz Ferenc akadémikus úr, a Nemzeti Föld- és Vízgazdálkodási Stratégiai Bizottság elnöke a múlt hét péntekén egy felhívást tett közzé. A felhívás a “Párbeszéd a vidékértö címet viseli, és azon nyomban a konferencián, ahol a felhívást az akadémikus úr meghirdette, vagy 150-en aláírásukkal támogatták az abban foglaltakat, majd az elmúlt napokban további, a vidék felemelkedéséért felelősséget viselő civil szervezetek és magánszemélyek csatlakoztak a felhíváshoz.

A felhívásban okos mondatok, bölcs mondatok szerepelnek, felelősséggel megírva. Engedjék meg, hogy egypár mondatot felolvassak ebből! A meghirdető és a támogatók a következőket írják: “Új vidékpolitikát sürgetünk. Együttgondolkodásra kérjük a politikusokat. Mind a hagyományőrző konzervativizmus, mind a vállalkozást ösztönző liberalizmus, mind a társadalmi esélyegyenlőségért küzdő szociáldemokraták megtalálják tennivalójukat egy új vidékpolitikai programban. Mint ahogy részesei lehetnek az új vidékpolitikai program kimunkálásában mind a természet- vagy társadalomkutató értelmiségiek, mind a helyi társadalom igazgatásában dolgozók vagy a szociálisan elkötelezett egyházi személyek.ö Később azt írják a program támogatói: “A vidék előnybe juttatása kiindulópont a társadalomról való gondolkodásban. Ezért is új társadalmi szerződést ajánlunk a politikai elitnek. Készítsen elő vidéktámogató politikai alapelveket. Javasoljuk a kormánynak, hogy ezen alapelvek minél előbbi kidolgozásával bízza meg a vidékpolitikában érintett civil szervezeteket.ö

Felelős gondolatok, okos mondatok, bölcs javaslatok. Erről szól a Párbeszéd a vidékért címet viselő felhívás. A vidék persze sokarcú; amit egy szóval le akarunk írni, a mögött a szó mögött nagyon sokfajta valóság létezik. Látok olyan falvakat, községeket, amelyek az elmúlt 15 évben nagyon szép fejlődést mutatnak, amelyek nemcsak otthonossá, de fejlődővé is tudták tenni a falvat, községet, nagyközséget. Emlékszem Ikrényre Győr-Moson-Sopron megyéből, vagy a somogyi Somogyjádra; a nógrádi Kazáron, úgy látom, hogy az emberek nem azon búsonganak, hogy az elmúlt 15 év mennyi nehézséget hozott, hanem azon, hogy mennyi lehetőséget teremtett a számukra. Ugyanez igaz a Hajdú-Bihar megyei Sárándra vagy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Balkányra.

De nem akarom eltitkolni, hogy ha azt szeretném felsorolni, hogy hol gondolkodnak éppen ettől eltérően, hol gondolják azt, hogy az elmúlt 15 év a beszűkülő lehetőségek időszaka volt, sok esetben az elveszett álmok és elveszett lehetőségek időszaka volt, akkor sokkal hosszabb listát kellett volna önöknek elmondanom. Magyarország elmúlt 15 éves igazi nagy fejlődései nagy városok köré összpontosultak. És minél messzebb haladunk e fejlődési gócpontoktól, minél messzebb vagyunk a nagyvárosoktól, minél közelebb vagyunk az országhatárhoz nagyon sok esetben, annál több a szükség, annál több az igény, hogy a nemzeti közösség, Magyarország egésze segítsen már megmozdítani a falvakat és a községeket.

Mi is az igazi baj? Mi az, amitől nagyon sokan úgy érzik, hogy tanyán, faluban, kisvárosban lakni egyet jelent a jövőre vonatkozó elszalasztott lehetőségek megélésével? Az első és legfontosabb a munkahely, különösen a jól fizető munkahely hiánya. A biztonságos megélhetés hiányában modern kori zsellérek dolgoznak napszámban, nagyon sokszor feketén, zsebbe fizetve, máról holnapra élve, örülnek, ha egy-egy napra, egy-egy hétre kapnak munkát. És nincsen meg az elvégzett munka öröme, nincsen meg az a boldogság, amikor az ember hazamegy, és azt mondja, elvégeztem tisztességgel a dolgomat, és van tisztességes jövedelmem. Inkább a hiábavalóság, a nélkülözhetőség, a lemaradásnak a sokszor arcpirító és sokszor a fejet lehajtó, bánatos, szomorúságos és lemondó érzése van meg.

(13.10)

Nincsen jövedelem. A falun elérhető jövedelmek lényegesen alatta maradnak a nagyvárosi jövedelmeknek. A falun elérhető jövedelem nagyon sok esetben arra is alig elegendő, hogy a legszükségesebb családi költésekre biztosítsa a szükséges forrásokat. A falu mintha bezáródni látszana a közlekedési kapcsolatok ritkulásával, a járatok ritkulásával, a valóban az elmúlt 15 év magárahagyatottságát önmagán viselő és mutató, egyre romló vidéki utakkal.

Fogyatkozik az az ereje nagyon sok tanyának, falunak és kisvárosnak, hogy megtartsa saját lakosságát. Vannak persze gyarapodó falvaink is. Vannak olyan falvak, ahol a probléma ennek az ellenkezője. Törökbálinton arról számolt be, talán szombaton a polgármester úr, hogy éppen hogy csak két-három éve adták át a legutolsó iskolát, most újra tervpályázatot kell írni, mert gyarapodik Budapest agglomerációjában a lakosság, gyarapodnak a gyerekek, de nem ez az általános. Az az általános, hogy elnéptelenednek az iskolák, az az általános, hogy nehezen tartja meg a falu a tanárt, a tanítót, sokszor nehezen tartja meg a körorvost, nehezen tartja meg a lelkészt.

A falu és a vidék jelentős része nyilvánvalóan a saját maga erejével, csak erre az erőre támaszkodva nem lesz képes megoldani a gondját-baját. S mindeközben a falu igazi éltető forrása, a mezőgazdaság, az agrárium jelentősen átalakul, átalakult a funkciója, átalakult a környezete, és átalakult az a világ, amelyben ez a mezőgazdaság létezik. Részben nagyobb versenyre késztetik, részben pedig nem változott meg a mezőgazdaságnak az a funkciója, hogy több ez, mint egyszerűen új érték előállítója, több ez, mint élelmiszer vagy élelmiszer-ipari alapanyag előállítója. A mezőgazdaság az életmód, az a tradíció megőrzésének, a magyar vidék megőrzésének az igazi kulcsa. A mezőgazdaság olyan új, modern irányokba is elindul, mint az energiatermelés, a megújuló erőforrások előállításában való részvétel vagy a tájgazdálkodás.

Egy átalakuló mezőgazdaságban, egy átalakuló vidéken rengeteg tennivaló halmozódott fel az elmúlt 15 évben. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Parlament! Ahogy látom, a legjobb akarattal sem lehet a 15 év adósságát egy-két fagyos hétvégén az utcán vagy éppen tárgyalótermekben megoldani.

Ugyanakkor azt is látom, hogy falvak sorsát, jövőjét nagymértékben befolyásolja, hogy milyen az adott községnek, kisvárosnak az önszerveződő képessége, milyenek a falvak, kisvárosok vezetésében részt vevő emberek, azok tehetsége, elkötelezettsége, bátorsága egy új község, egy új falu, egy új kisváros megálmodásában. Az a képesség, hogy oda új álmot és új realitást vonzzanak, befektetőket, kormányzati támogatást. Látok egymás mellett községeket és falvakat, többé-kevésbé azonos lehetőséggel, és az egyik lehagyja a másikat pusztán azért, mert az egyiknek a világa egy viruló, együtt tartó, együtt gondolkodó, a faluért dolgozó világ ilyen vezetéssel. Tehetséges elöljárók, tehetséges emberek tudják felemelni a falut, de nem kétséges: kell hozzá a nemzet, kell hozzá a kormány támogatása. (Zaj, közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez az, ami hiányzik!)

Az elmúlt 15 évben sok-sok kiabálás, sok-sok rosszindulatú megjegyzés tarkította a vidékpolitikát, sőt úgy látom, hogy mintha a politika használta, kihasználta volna a vidéket. Azt gondolnám, hogy meg kellene fordítani ezt a dolgot, és azt mondani, hogy inkább a vidék használja a politikát, közös nemzeti javainkat arra, hogy felemelkedhessen. (Font Sándor: Faluparlament!) Faluparlamentben és máshogy. Természetesen. Annak érdekében, hogy elindulhasson a falu, annak érdekében, hogy azt érezhessék az ott lévők, hogy Magyarországon vidéken élni, faluban élni nem a lemaradás, nem a bezárkózás, hanem a tradicionális életmód modern körülmények között való megőrzésének, egy biztonságos élet élésének a lehetősége.

Azt gondolom, hogy ezektől a szándékoktól és ettől a felismeréstől vezette az írók kezét az a pillanat, amikor a “Párbeszéd a vidékértö felhívást megfogalmazták. S talán ugyanez vezette azokat is, akik aláírásukkal támogatták ezt a felhívást. Igen, én is azt gondolom, hogy új politikára és új vidékpolitikára van szükség. Olyan politikára és vidékpolitikára, amely négy alapelvre épül. Ebben az első és legelső a partnerség, a civilség, ha úgy tetszik, annak érdekében, hogy a felelős partnerség és felelős civilség több lehetőséget és több felelősséget vonzzon a faluba, a vidékre. De ehhez az kell másodikként, hogy depolitizáljuk ezt a falut, hogy a falu ne terepe és ne tárgya legyen hatalmi, politikai, helyenként talán bántóan önző szándékoknak, hanem a falu és a vidék inkább terepe legyen a hagyományos magyar világ megőrzésének, a föld szeretetének, egy versenyképes, modern agrárium megteremtésének, a békés Magyarországnak. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.)

Azt gondolom, hogy a jövőorientáltság az a harmadik pillér, amire épülnie kell egy új vidékpolitikának. A jövőorientáltság, amely a modern kornak való megfelelés lehetőségét és eszközeit nem a múltban keresi. Nem egyszerre megpróbálja visszaállítani azt, ami nyilvánvalóan nem fog menni akkor sem, hogyha persze időnként a szívünk oda húz vissza, mert nyugodtnak és biztonságosnak láttuk. De tudjuk jól, hogy nem fog menni, tudjuk jól, hogy más eszközöket kell alkalmazni. Arra bátorítanám magunkat, hogy legyünk erre képesek, hogy ne ijedjünk meg ettől, hogy ne egyszerűen visszafelé rohanjunk, mert még ha jó is lenne, ott nincsen más, csak zsákutca. Magyarország nem saját múltja irányába kell hogy elinduljon, mert a múltból épül, de a jövő felé tart ez az ország.

Negyedrészt pedig komplex programok kellenek. A forrásokat nagyobb szabadsággal átengedni és odaengedni a falunak, a vidéknek. Ne mi mondjuk meg nekik itt, Budapesten, hogy nekik egészen biztosan utat kell építeni, egészen biztosan ezt vagy azt vagy amazt kell csinálni, mert az egyikben ez a legfontosabb sürgős feladat, a másikban pedig az. Az egyik erre indul, a másik arra. Nem a minisztériumok egymástól elválasztott és tagolt pályázatai között kell keresni egy falu fejlődésének lehetőségét, hanem össze kell rakni a pénzeket, úgy, ahogy az idén elkezdtük összerakni. Úgy, ahogy az idén már több mint 40 milliárd forintot először, az elmúlt 15 évben azt mondtuk, hogy decentralizáltan odaadunk, de tovább kell menni ezen az úton, hogy nekik legyen forrásuk, és ne mi mondjuk meg, hogy mire kell azt felhasználni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! A kormány támogatja mindazokat a törekvéseket, amelyek a “Párbeszéd a vidékértö felhívásban vannak. Készen áll arra, hogy a civilekkel közösen új vidékpolitikát dolgozzunk ki. Készen állunk arra, hogy megértsük: az elmúlt 15 év adósságát nem gyarapítani, hanem törleszteni szükséges. (Cseresnyés Péter: Ne beszéljetek, csináljátok is!) Az új vidékpolitika nem politikusok harsány bekiabálásából, hanem a vidékért felelősséget érző önkormányzatok, civilek, társadalmi szervezetek, kamarák és a politikai tényezők együttes cselekvéséből indul ki és erre épül; nyugodtan, megfontoltan, felelősen és együttmunkálkodva.

(13.20)

Lelkesítő az a felelősség, ami ebből a felhívásból elénk tárul. Azt szeretném, ha Magyarország tudna osztozni a felelősség hangjában és szándékában. Kormányom együttműködést ajánl a kezdeményezőknek. Kormányom kész a közös munkára, és kész arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül megfogalmazzuk egy új vidékpolitika alapelveit, és ezen alapelvek mentén a következő hónapokban egy új vidékpolitikát hirdessünk meg, egy sikeres Magyarország érdekében, egy emelkedő nemzet érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 12-16 2005.03.07. 10:23  1-16

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hát, nem tudom, hogy akik néznek bennünket a Magyar Televízión keresztül, azok mit gondolnak erről a vitáról (Moraj az ellenzék soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Mi sejtjük!), de azt gondolom (Dr. Répássy Róbert: Majd jövőre megtudjuk! - Derültség a Fidesz soraiban.), hogy abból a magatartásból, amit látnak, nem azt a következtetést vonják le, hogy Magyarországot a magyar parlamentben a “felelősségö szót oly sokszor a szájukra vevő és eszerint viselkedni tudó politikusok vezetik. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Üljél le!) Nem emlékszem, hogy önnel tegező viszonyban lennék, képviselő úr. (Taps az MSZP soraiban.) Hogyha kívánja, jöjjön be egy kávéra, megbeszélhetjük. (Moraj az ellenzéki padsorokban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

A helyzet, a magyar vidék helyzete, ha csak feleannyira is aggodalomra okot adó lenne, mint ahogyan önök is ezt mondják, meg mint ahogy egyébként azt gondolom, hogy mi magunk is elfogadjuk, sokkal több figyelmet érdemel és sokkal komolyabb annál, mint hogy azzal élcelődjek, hogy kérem szépen, nem én hívtam kormányomba Torgyán Józsefet, hanem önök. (Moraj a Fidesz soraiban.) Sokkal komolyabb ez annál, mint hogy arra emlékeztessem most önöket, hogy 2002 tavasza nem a mi kormányzásunk miatt jött el úgy, hogy nem fizettek ki egyetlenegy fillér SAPARD-támogatást, és nem volt egyetlenegy kifizetőhely sem akkreditálva, hanem önöknek sikerült így átadni a kormányt. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)

Ez a helyzet lényegesen komolyabb annál, mint hogy ne némi csalódással hallgassam az intervenciós raktárakra vonatkozó megjegyzést. Megnéztem, hogy hány intervenciós raktárt sikerült építeni 1998 és 2000 között, amikor, azt gondolom, önök már tudták, hogy lesz európai uniós csatlakozás. Láss csodát: nem sikerült önöknek építeni egyetlenegyet sem. (Dr. Magda Sándor: Nem is akartak! - Folyamatos zaj.)

Szóval, lényegesen bonyolultabb a kép. Egészen nyilvánvalóan az egymást követő kormányoknak - és ebből semmi szándékom nincsen kivonni a saját kormányunkat sem - a felelőssége átfogó és összességében megkérdőjelezhetetlen. De nézzék, abból nem lesz okos és bölcs vita, ha nyilvánvalóan nagyon sok féligazság és hazugság és emberileg is elképesztő butaságok tömege az, ami a parlamentben elhangzik! Lehet szellemeseket kiabálni, lehet egymást sértegetni, lehet nyilvánvalóan nem igaz kijelentéseket tenni, de azt tudom mondani, hogy ebből sem jó Magyarország, sem felelős politika nem lesz.

Önök eldönthetik, hogy arra fogunk-e továbbmenni Magyarországon, hogy a magyar parlamentbe csak akkor érdemes bejönni, ha valaki azt szeretné, hogy lehetetlen és megemészthetetlen és megbocsáthatatlan sértéseket vágjanak a fejéhez, vagy esetleg érdemes azért is bejönni Magyarországon a parlamentbe, mert ellenzéki és kormánypárti képviselők egyformán úgy gondolják, hogy véget kell vetni ennek a tizenöt éves vircsaftnak, ami ebben az országban volt, és lehet Magyarország dolgairól értelmesen és okosan beszélgetni, lehet értelmes, felelős elemzéseket adni, hogy mi történt ebben az országban, és hogy melyikünknek mi a dolga. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol a lé?) Ebből nem lesz, azt gondolom, normális, élhető, a többség számára is a közös felelősség napi megélését lehetővé tevő politika. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Még hogy vircsaft! - Dr. Juhos Katalin: Tessék leülni a gazdákkal tárgyalni! - Az elnök csenget.)

Ami a gazdáknak jár, hölgyeim és uraim, az jár, és azt ki kell fizetni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Na! Akkor fizessék ki! - Taps az ellenzék soraiban.) A magyar költségvetésben 328 milliárd forint áll rendelkezésre az agrár- és vidékfejlesztés támogatására. Ez a szám 2002-ben 200 milliárd forint volt, azt nem érte el, a kétéves költségvetésben talán 197 volt, hogy egészen pontosan mondjam. A 197 és a 328 milliárd forint között testvérek között is körülbelül 60 százaléknyi különbség van, ennyivel fizetünk ma többet, mint 2002-ben. (Moraj és közbeszólások az ellenzék és a függetlenek soraiban: Nem igaz! - Font Sándor: Intézményműködtetésre! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

ELNÖK: Képviselő úr!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Én egyáltalán nem állítom azt, tisztelt képviselők, tisztelt gazdák, hogy a 328 milliárd forint az elegendő a magyar mezőgazdaság, a magyar vidékfejlesztés gondjainak megoldására. Hogyan merném állítani? Hogyan merném állítani, hogy az a vidék, amely tizenöt éve a magyar politika páriája, annak elegendő a 328 milliárd forint? (Font Sándor: Intézményműködtetésre!) De azt tudom, hogy nincs még egy olyan ágazat Magyarországon, amelyik az elmúlt három évben a felhasználható forrásai tekintetében ennyit lépett előre.

Hogy egyébként kellene még több? Hát természetesen! Ahova megyek, ott azt látom, nem tudom, hogy önök is ezt látják-e, ezt látom az óvodáktól az iskolákon keresztül a kórházakig, ezt látom a vállalkozásfejlesztésben érdekeltek leveleiből, ezt látom Magyarország útjain, ezt látom Magyarország szennyvízkezelésében meg megoldatlan problémák tömegében és folytathatnám, hogy persze, hogy több pénz kell.

Magyarországnak az a felelőssége és a magyar politikai vezetésnek az a felelőssége, hogy közös jövedelmeinket, amely 22 ezer milliárd forintból mintegy 10 ezer milliárdot összpontosítunk mi, azt kellő okossággal és bölcsességgel osszuk fel a sorban nagyon sokan ott állók között és a nagyon sokfajta igény között.

Kérem szépen, ma a magyar kormányfőnek és a magyar kormánynak az a lehetősége van, amikor újabb igényekkel találkozik, márpedig muszáj megmondanom önöknek, hogy először 70 milliárd forintnyi pótigénnyel találkoztunk a gazdáknál, most már 200 milliárd forinttal, nem a 328 milliárd forint a vita tárgya, hiszen azt a törvényes határidőben, április végéig ki fogjuk fizetni. (Font Sándor: Az csak tavalyra elég, miniszterelnök úr!)

ELNÖK: Képviselő úr!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: A vita tárgya az, hogy mi legyen a pótlólagos 200 milliárd forinttal. (Dr. Áder János: Ez nem igaz!)

A képviselők egészen biztosan tudják, hogy mennyi 200 milliárd forint, a nézők nem biztos, hogy tudják. El fogom mondani, hogy 200 milliárd forint az lényegében annyi pénz, amennyi négy hétnek a nyugdíja, olyan négy hétnek a nyugdíja, amit nem tudtunk egyszerre kifizetni, ezért hetenként adjuk oda évente a nyugdíjakat. 200 milliárd forint annyi, hogy ebből majdnem ingyenessé lehetne tenni az összes gyógyszert; ha jól emlékszem, a gyógyszerkasszánk olyan 250-260 milliárd forint körül lehet nagyságrendben. 200 milliárd forint annyi, amelyből meg lehetne duplázni a családi pótlékot.

Vagy ha úgy tetszik, 200 milliárd forint annyi, amelyet ha be akarnánk szedni, mert azt mondjuk, hogy rendben van, szedjük ezt be (Moraj az ellenzék és a függetlenek soraiban.), akkor 200 milliárd forintot úgy tudnánk beszedni, ha újra kivetnénk személyi jövedelemadót - ahogy az önök idejében ez volt egyébként - a minimálbérekre, illetve még, mondjuk, a társasági adót 16-ról felemelnénk 20 százalékra. 200 milliárd forint annyi, amelyből hat-hét Duna-hidat meg lehet építeni, hölgyeim és uraim. (Moraj és közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) 200 milliárd forint annyi, amennyivel föl lehetne emelni több mint 30 százalékkal a közoktatásban felhasznált költségvetést.

(13.50)

Nagyon sok pénz 200 milliárd forint. A legnagyobb tisztelettel és a legnagyobb határozottsággal azt kell mondanom a magyar gazdáknak, hogy nemcsak értük van felelőssége Magyarországnak és a magyar kormánynak, hanem az egész nemzetért. Ebből következően pedig azt kell mondanom nekik, hogy annyit és csak annyit tudunk adni, amennyi a költségvetésben van. Ezt odaadjuk, ennél viszont egy fillérrel sem lehet többet adni.

Azt kérem a magyar gazdáktól és Magyarországtól, hogy azt a politikát támogassa, amely politikában az egymásért viselt közös felelősség legalább akkora súllyal van ott, mint saját részérdekeink érvényesítésének szándéka és ereje. Mert Magyarország csak úgy tud előremenni a vidékfejlesztésben és az agráriumban, ha nem részigazságokat, ha nem részérdekeket képviselünk, hanem van egy olyan Magyarország, amely képes kinyújtani a karját mindenki felé, aki az agráriumból él, aki a vidéken él, és aki máshol és másból él, afelé is, mert ebből és csak ebből lesz egy új Magyarország. Csak ebből lesz egy sikeres Magyarország és egy emelkedő nemzet. Meg talán egy picikével nyugodtabb, talán egy kicsikével több tisztelettel megfogalmazott mondatokkal, mert gyanítom, hogy aki az ország Házában a miniszterelnök felszólalását ennyi tisztelettel tudja összesen végighallgatni, az hasonló tisztelettel van közös ügyeink iránt is.

Köszönöm, hogy meghallgatott, képviselő úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 95 2005.03.07. 2:03  92-99

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Örülök, hogy lehetőségünk van arról a lakásprogramról beszélni, amely február 1-jétől lényegesen és gyökeresen és hála istennek kedvezően alakította át Magyarországon a lakáshoz jutás feltételeit. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Egérlyuk!)

Ennek a programnak négy eleme van. Az első azokat szolgálja, akik saját lakást jövedelmi helyzetük miatt nem tudnak vagy nem akarnak vásárolni - ezek számára szól a bérleti támogatás programja. Azt reméljük, hogy 30 ezer családnak lesz ettől könnyebb a lakáshoz jutás, összességében 14 ezer forintot fognak majd kapni.

A program második eleme félszocpol-támogatást ad azoknak, akik használt lakásba kívánnak menni - évek óta nem volt ilyen támogatás. Gondolom, ön is úgy gondolja, hogy ez helyes törekvés.

A harmadik: ez a program duplájára emelte a szociálpolitikai támogatás összegét: két gyermeknél már 2 millió 400 ezer forintot lehet fizetni. Ez lényegében az a saját erő, amely nagyon sok családnál hiányzik, és nehéz ennek hiányában elindulni.

A negyedik elem, hogy a lakás hitelfedezeti értékével le nem fedett hitelrészre az állam garanciát nyújt.

Abban egyébként önnek igaza van, hogy egy lakásvásárlás esetén a törlesztő részlet ma sem alacsony, de kétségtelen, merthogy ezt mutatják az összehasonlító számítások, hogy többeknek jut lakás, és kevesebbet kell fizetni, mint három évvel ezelőtt (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hol?), és hát erre vállalkoztunk.

Ami a kérdéseit illeti, az első kérdésre a válaszom: nem. A másodikra: nem. A harmadikra: nem. A negyedikre: Kóka János. Az ötödikre: nem.

Köszönöm szépen. (Taps és derültség a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: De érdekes!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 99 2005.03.07. 1:22  92-99

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Egyik oldalról kénytelen vagyok öntől azt kérni, hogy a politikai verekedés hevében véletlenül se mondjon olyat, ami nem igaz, és azt gondolom, hogy személyesen is sértő. Az én feleségem nagyon sok kormány alatt, így beleértve Orbán Viktor kormányának időszakát is, dolgozott minisztériumban, országos hatáskörű szervnél. Medgyessy Péter kormányzásának időszakában pedig a kormány szolgálatának időpontja semmilyen tekintetben nem volt összefüggésben az én kormánytaggá válásom időpontjával, mert tudniillik azt lényegesen meghaladta. Kár ebbe belemenni, és azt gondolom, hogy ez sem önhöz nem méltó, sem a parlamenthez nem méltó.

Ami pedig a kérdését illeti: senkinek nem lehet hátránya az, ha a férje dolgozik a kormányban. Ha önnek Salgó Adrienn tehetségével, képességével, szakértelmével, tisztességével baja van, akkor mondja ezt. Az önmagában nem baj, hogy valakinek van férje, felesége, családja. A származás firtatása a politikában egy másik politikai műfajhoz tartozik - abban ön sem akar, gondolom, osztozni. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Ne arra gondolj! - Családi vállalkozás!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 72 2005.03.29. 0:55  69-76

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! 2003 nyara óta tudjuk, hogy Jegesy András ügyvéd úr ügyvédi megbízás keretében ügyvédi szolgáltatást nyújtott a Kereskedelmi Banknak, és ügyvédként kapcsolatban állt a Kereskedelmi Bank több vezetőjével, többek között az ön által is említett úrral. Én ezt helyteleníteni egy ügyvéd esetében nem tudom.

(12.40)

A kérdésére adott konkrét válaszom pedig az, hogy nem kívánom kezdeményezni Lamperth Mónika felmentését. Ennek semmilyen okát, semmilyen indokát nem látom.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 76 2005.03.29. 1:23  69-76

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Képviselő úr, a szóban forgó kérdésben folyik az eljárás. Az eljárást az ügyészség felügyeli. Ha az eljárás során bármi olyan tény tudomásomra fog jutni, amely alapján azt kell hogy feltételezzem, hogy nem megengedhető viszony áll fenn kormányom bármely tagja és egyébként a jogi normákat nem betartó személyek között, akkor cselekedni fogok. Őszintén szólva, én nem látom okát annak, hogy egy fogadáson való részvétel elegendő bizonyíték legyen. Ha így látnám, akkor szerintem illetlen módon most arról beszélnék önnek, hogy sokkal inkább elgondolkodtató az, hogy az ön frakcióvezetője találkozott a már meggyanúsított vagy a gyanúsítás küszöbén álló úrral. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiban: Az nem ugyanaz!) Mondom: vagy a gyanúsítás küszöbén állóval.

Azt tudom mondani önöknek (Zaj.), hogy majd ha van érdemi olyan információ a kezükben, amely alkalmas arra, hogy a sejtetni kívánt vádat megfogalmazzák, akkor álljanak elő, addig pedig tartsák tiszteletben a köztársaság kormányát és annak belügyminiszterét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 96 2005.03.29. 0:33  93-100

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Képviselő Úr! Az ön által említett szerencsétlen megjegyzést a miniszterelnöknek ezt követő kétszeri kiigazítása követte. Ezzel a diplomácia szabályai szerint és az érdekeltek ezt tudomásul vevő nyilatkozataival az ügyet lezártnak tekintjük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 100 2005.03.29. 0:12  93-100

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Képviselő Úr! Kampányfőnök Úr! Biztosíthatom arról, hogy a kormány az adott helyzetben a tőle elvárhatót megtette.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 3 2005.04.04. 4:02  2-7

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság kormánya nevében tisztelettel és mély szomorúsággal hajtok fejet II. János Pál pápa halálakor. II. János Pál halálával a XX. század egyik legnagyobb humanistája távozott el közülünk, egy olyan ember, aki értette a szegénység, a nyomorúság, a kitaszítottság ezer hangon megszólaló nyelvét, aki képes volt lehajolni és megbocsátani.

II. János Pál pápa halálával a katolikus egyház történelmének egyik legkarizmatikusabb, az egyház tevékenységén és működésén leginkább nyomot hagyó pápa távozott el; olyan egyházfő, aki egyházának bátor képviselője, erkölcsi tanításainak állhatatos őrzője volt, aki megújította egyházának szervezetét, átalakította belső világát. És eltávozott egy nagy formátumú államférfi is, egy államférfi, aki a XX. század végének ellentmondásos konfliktusaiban, a diktatúrák és a demokráciák, a béke és a háború, a szeretet és a gyűlölet versengésében, a sokfajta igazságtalanság tobzódásában egyenes, mindenki számára érthető úton vezette államát és híveit.

Egy közülünk való ember távozott. Karol Wojtyla Közép-Kelet-Európa szülötte, aki végigélte ennek a régiónak sok-sok változását az elmúlt közel egy évszázadban, aki tudta, hogy milyen összetett és bonyolult a lelke az erre élőknek, hogy milyen keservesen, de állhatatosan keresik a szabadság, az együttélés és a megértés közös útját Európa ezen tájának sokfajta népei.

Nekünk, magyaroknak különös jelentősége volt a szentatya lengyel származásának: kultúráink közelsége, a lengyel és a magyar nép hagyományos barátsága is szerepet játszott abban, hogy II. János Pál pápa két látogatással is megtisztelte hazánkat, illetve a magyar ajkú hívőket.

Több mint negyedszázaddal ezelőtt egy kommunista diktatúrában élő országból választottak pápát. Ez hatással volt a magyarországi politikai változásokra is. Tudjuk, hogy II. János Pál személyes tekintélyével is küzdött a kommunista diktatúrák ellen, a vértelen és békés rendszerváltásokért, ezért a szentatya emléke előtt most tisztelettel adóznak Közép-Kelet-Európa, benne Magyarország szabadságszerető polgárai is.

A Magyar Köztársaság polgárai fájdalommal búcsúznak a pápától. A köztársaság kormánya nevében kezdeményezem, hogy az Országgyűlés határozatban emlékezzen meg II. János Pálról, és tájékoztatom önöket, hogy a kormány gyásznappá nyilvánítja a szentatya temetésének napját.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 77 2005.04.25. 1:01  74-81

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Azonnali kérdésében, illetve a kérdést megelőző fejtegetésében sajnos nem adott elegendő támpontot ahhoz, hogy megítélhessem, hogy az a végső ítélet, amelyet ön kimondott, megállja-e a helyét. Mindenesetre azt tudnám önnek javasolni, képviselő úr, hogy akként is, mint az ellenőrző szerepet ellátó parlament tagja, ha úgy látja, hogy az ön által hivatkozott vagy bármely más kérdésben valakik, akik felelősen kell hogy gyakorolják állami funkciójukat, megbízásukat, megsértik a hatályos jogi normákat, megsértik az erkölcsi elveket, megsértik az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályait, tegye meg a megfelelő lépést. Bátorítanám, és azt tudom önnek mondani, hogy a kormány mindig támogatni fogja az ilyenfajta törekvését.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 101 2005.04.25. 1:39  98-105

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Ami a két konkrét kérdését illeti, képviselő úr, hogy hallottam-e - kérdezi egyszer, majd másodszor is, hogy hallottam-e -, azokra egybehangzóan azt tudom válaszolni, hogy nem hallottam róla.

Ami pedig a kérdését megelőzően elhangzott fejtegetést illeti: azt gondolom, hogy egy rendkívül súlyos bűncselekménnyel vádolt gyanúsított vallomását önmagában perdöntő bizonyítéknak tekinteni és e tárgyban ítélkezni talán nem kellően megalapozott magatartás. Véletlenül sem venném magamnak a bátorságot, hogy arra emlékeztessem önt, képviselő úr, merthogy ez nem lenne túlságosan elegáns, de ha jól emlékszem, az ön pártjában volt és van jogerős ítélettel elítélt, jelentős befolyással rendelkező személy, akinek az elmúlt években jelentős államigazgatási és politikai szerepe volt az önök pártjában. Azt szeretném öntől kérni, hogy akkor és annyit tessék elvárni ettől a kormánytól egy ilyen ügyben, amennyit ön és az önök pártja megtett egy egyébként jogerősen elítélt társuk ügyében. Ha ezt megteszi, legközelebb még szívesebben állok a rendelkezésére.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 105 2005.04.25. 1:20  98-105

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Tanácstalanul állok az ön igénye előtt, hiszen nem gondolnám, hogy komolyan gondolja azt, hogy a köztársaság miniszterelnöke - legyen az bármelyik politikai oldalról - azzal kell, hogy töltse idejét és arra kell, hogy használja egyébként e tekintetben nem létező közjogi és politikai felhatalmazását, hogy egy konkrét bűncselekményben ajánlásokat tegyen a rendőrségnek, hogy kit kell kihallgatni és kit nem. Ha ön így gondolja a köztársaság dolgait, akkor mi ketten alapvetően nem értünk egyet. Szerintem az nem köztársaság, amiről ön beszél. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Másrészt végképp el kell önnek mondanom - és ezt legalább olyan jól tudja, mint én; ön jogvégzett ember, én más egyetemet végeztem -, hogy ezt az eljárást az ügyészség szoros felügyelete alá vonta. Ön ismeri az ügyészség és a kormány közötti szerepet, és azt is tudja, hogy a szoros felügyelet azt is jelenti, hogy a nyomozati cselekményekre közvetlenül az ügyészség adja a megbízást és a meghatalmazást. Legyen olyan kedves, képviselő úr, ne politizáljon ezzel a kérdéssel, hanem segítse, hogy az igazságszolgáltatás végezhesse a munkáját.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 111 2005.04.25. 2:11  106-115

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! A magyar bíróságok egy évben valamivel több mint 1,2 millió üggyel foglalkoznak. S hál' istennek és az elmúlt évek fejleményeinek - ebben nyilvánvalóan része van annak is, hogy az ítélőtáblák működése elindult -, ezen ügyek 80 százaléka rendkívül gyorsan, három hónap alatt befejeződik.

(15.40)

Ez egy nagy haladás. A magyar bíróságok ledolgozták azt a - mondhatni - történelmi hátrányt, amely a '90-es években és a 2000-es évezredváltást követő első pár évben felhalmozódott. Ez jó.

Amit ön kérdez közvetlenül, azt hiszem, hogy ebben az ügyben - mint ezt ön nagyon jól tudja - a kormánynak közvetlen hatóköre, kompetenciája, sőt még csak alkotmányos lehetősége sincs; a kormány nem utasíthatja, nem kérheti a bíróságokat a náluk kialakult rend megváltoztatására. De például az egy helyes eljárás lenne, hogyha azt mondaná a Nemzeti Civil Alap, hogy bizonyos tekintetben, bizonyos hiánypótlások ügyében hajlandó a pályázati határidőt követően is befogadni még hiánypótlást. Nagyon sok ága-boga van ennek, hogy hogyan lehet jól és okosan elintézni. Vagy példának okáért járható út az, ha ezt a kérdést nem nekem intézi, hanem mint felelős országgyűlési képviselő ellátogat az OIT-be, megosztja ezt a gondot, megbeszéli ezt annak a vezetésével, és megnézik, hogy lehet-e ezt orvosolni.

Hál' istennek olyan világot csináltunk, ahol a köztársaság kormánya és a bíráskodás és az abban szerepet vállalók között nagyon jelentős közjogi függetlenséget biztosító szabályrendszer van - e szerint fogunk eljárni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 115 2005.04.25. 1:07  106-115

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Van egy alkotmányos rend, képviselő úr, és ennek az alkotmányos rendnek a rejtelmeit ön legalább olyan jól ismeri, mint én. Ebben az alkotmányos rendben, amelyben a hatalom osztott módon kerül gyakorlásra az egyes államhatalmi tényezők között, van a kormánynak egy kompetenciaköre, és van másoknak egy kompetenciaköre, többek között a bíróságoknak. Nem javasolnám, hogy megpróbáljunk itt, a parlamentben egy olyan országot vizionálni, ahol egyébként a montesquieu-i elvek alapján felépített köztársaságban éppen azokat a súlyokat és ellensúlyokat, éppen azokat a független intézmények közötti választóvonalakat bontjuk le, amelyektől egy köztársaság demokratikusan működőképes, azért, mert most éppen - egyébként valószínűleg nagyon bántóan és zavaróan - pár civil szervezet nem tudja időben teljesíteni a pályáztatás feltételeit. Azt tudom mondani: ez talán túl nagy ár lenne ezért.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 6 2005.05.02. 20:19  5-30

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Tizenöt év elvileg nem hosszú egy nemzet életében, az elmúlt tizenöt év mégis jelentősen átalakította Magyarországot; átalakította, legalábbis, ha a politikai almanachokban, a történelemkönyvek lapjain nézzük. Ami egy ország számára fontos, ami egy országról messziről látható, az sokat változott. Változott politikai intézményrendszere, változott alkotmánya, sokat változott gazdasága, változtak szövetségesi kapcsolatai, megváltozott a helye a világban.

Akár elégedettek is lehetnénk, de van valami, ami nem változott vagy nem eleget, sokak számára pedig éppen hogy úgy változott, hogy nem a megelégedettséget növelte, hanem a csalódást, a kiábrándulást. Nem változott eléggé az emberek hétköznapja. Nem változott a nyugalmat, a biztonságot adó hétköznapi világ, sőt mintha egyre több kockázattal, egyre több kihívással találná magát szembe az ember. Így aztán, ha az ember politikussá vagy közszereplővé válik, akkor egyik oldalról büszke mindarra, amit elért az ország, másik oldalról pedig szembesül azzal a kérdéssel: na jó, és a hétköznapokkal mi van?

 

(13.20)

Ad-e nekünk okot elégedettségre az, ahogyan élnek ma milliók Magyarországon? Ad-e okot elégedettségre, ahogyan és amilyen módon alakulnak a hétköznapjai gyermekeinknek, korosztályi társaink jelentős részének, szüleinknek, nagyszüleinknek?

Azt hallom Magyarországon, hogy sokan azt mondják, hogy nem, hogy nem elégedettek azzal, ahogyan mennek a dolgok, hogy a rendszerváltás sok tekintetben, a hétköznapok tekintetében nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket, hogy nem nőtt a hétköznapok magasztossága, hogy nem nőtt a hétköznapok nyugalma és biztonsága, hogy nem lehet könnyű szívvel a holnapra és a holnaputánra gondolni. Nagyon sokfajta terápiát próbáltak itt ki az elmúlt időszakban az egymást váltó politikusok és az egymást váltó kormányok. Volt ilyen is és volt olyan is.

Az elmúlt tíz évben, ’95 után Magyarország folyamatosan növekvő gazdasági pályán van: 3-4,5 százalékkal növekszik közös jövedelmünk. Ez akár elegendő is lehetne arra, hogy úgy érezze az ország, hogy rendben mennek a dolgok, kinyílott a világ Magyarország előtt, hogy egyre többen és többen kapcsolódnak be abba a világba, amely fölfelé vezet egy nyugodtabb élet útján, egy biztonságosabb élet útján, nem pedig a hétköznapi kuporgatás, a hétköznapi kockázatok, a hétköznapi konfliktusok útján.

Ha mégsem így van, akkor nyilván nagyon sok mindent nem jól csinálunk. (Moraj az ellenzék és a függetlenek soraiban.) Ha mégsem így van, akkor azt gondolom, hogy végig kell gondolni, mit lehet másként tenni, hogyan lehet az országban nemcsak kevesek, hanem sokak számára biztonságot, nyugalmat, emelkedő életet és lehetőséget teremteni.

2000-2001 környékén elindítottunk egy, a korábbiaktól eltérő gazdaság- és társadalompolitikát. Vitatkoztunk ezen annak idején is sokat, de nyugodtan bevallhatom önöknek, hogy a lényeget tekintve 2002-ben folytattuk. Folytattuk a tekintetben, hogy azt gondoltuk, hogy az emberek hétköznapjainak nyugodtabbá, gazdagabbá tételében adjuk oda a főszerepet a kormánynak, bővítsük a kormány jóléti és fejlesztési kiadásait, tegyünk hozzá változatlan struktúrában, változatlan intézményi keretek között, adókból finanszírozva, a kormányon keresztül ezekhez a hétköznapokhoz. Hozott ez eredményt? Átmenetileg mindenképpen.

Valóban, az ország úgy érezte, hogy elindult fölfelé, elindult fölfelé, és érezte addig, ameddig, hát, mások adójából finanszírozott módon az állam ezt a szerepet el tudta látni.

Ha visszaemlékszem a 2002-es eredeti költségvetésre, ami akkor a kétéves költségvetés része volt, és megnézem, hogy az azóta eltelt időben mennyit költöttünk, mennyivel költöttünk többet, hát elképesztő számot látok: 8600 milliárd forinttal költöttünk az elmúlt három évben többet, mint amit 2002-ben elkölteni terveztünk, illetve ha azt hárommal megszorozzuk a következő évekre.

8600 milliárd forint a képviselők fejében pontosan összeáll, hogy mennyi, de hát a bennünket nézők, a bennünket hallgatók nem biztos, hogy tudják. 8600 milliárd forint az annyi, mint amennyit négy évben beszedünk általános forgalmi adóban; az annyi, amennyit négy év alatt kifizetünk nyugdíjban; az annyi, hogy az összes magyar önkormányzat költségvetési támogatását hét évre előre odaadhatnánk, Budapest, amelynek legnagyobb a költségvetési támogatása, több mint húsz évig megélne ebből a pénzből, és folytathatnám a sort; az összes családtámogatásra elég lenne húsz éven keresztül, az ma 400 milliárd forint körül van. Irdatlan nagy pénz ez!

És tegyük hozzá, mert időnként keresik ellenzéki barátaink is meg talán mások is, hogy hát hol vannak azok a pénzek, amelyek az elmúlt időszakban gyarapították közös államadósságunkat, hát a fele, mintegy 4000 milliárd forint ebből a 8600 milliárdból éppen itt van, ebben a programban, a másik felét pedig adókban és járulékokban szedtük be, az emberek fizették ezt be. És tegyük fel a kérdést, hogy ezáltal gazdagabb lett-e Magyarország, boldogabbak lettek-e az emberek, úgy érzik-e, hogy rendben mennek a dolgaik, miközben 2001 és 2003-2004 között egy rendkívüli bővülő állami szerepvállalás próbálta megoldani a gondjainkat és a bajainkat.

Voltak mindeközben nagyon fontos sikerek, mert bár vitatkozunk jövedelmeken és béreken, összehasonlítgatjuk a tavalyit a tavalyelőttivel, de azért azt mégiscsak látjuk, hogy az elmúlt kettő évben az, amennyit meg tudunk vásárolni - átlagosan persze - a jövedelmeinkből, amit meg tudunk vásárolni átlagosan a nyugdíjainkból, az több mint 20 százalékkal több, mint három évvel ezelőtt. Hogyha megnézzük, hogy mennyi lett a családtámogatás része, azt mondhatjuk, hogy sokkal több lett.

De hát unos-untalan elmondtuk ezeket a számokat, semmiképpen nem folytatnám azt a gyakorlatot, amelyet magam is nagyon sokszor kritizáltam, nem kívánnék nagyon egyszerűen és földszintes módon a kormány előző években megtett intézkedéseinek sikerpropagátorává válni. Egyik oldalon nagyon sok intézkedés az emberek pénzéből, nagyon sok jótétemény, amelynek lehet érzékelni a hatását; a másik oldalról nagyon sok kielégítetlen szükség, nagyon sok bánatos tekintet, nagyon sok csalódás, nagyon sok kielégítetlen igény itt van egymás mellett. Mit kell tenni ezzel?

Számot vetve ezzel a helyzettel, azt gondolom - folytatva a február 14-én elmondott országértékelő beszédet, amikor azt mondtam, hogy új politikára van szükség, és próbáltam arra ösztökélni önmagunkat is, hogy vessünk számot az elmúlt tizenöt évvel és az elmúlt évekkel is, hogy merre tovább -, azt mondom, hogy tegyük azt, amiben, ahogy hallom ellenzéki és kormánypárti képviselőknek a szavait, talán még egyet is értünk. Mert hát egyetértünk abban, hogy egy országban emelkedést, egy országban a hétköznapi élet nyugalmát, büszkeségét, méltóságát nem tudja más megteremteni, mint a tisztességgel végzett és tisztességgel megfizetett munka. Önök úgy hívják az ellenzék padsoraiban talán, hogy a munka gazdaságát kell megteremteni - egyetértünk ebben.

Teremtsünk egy olyan világot, ahol lehet és megéri dolgozni, sőt lehet és megéri fehéren, mindenkinek elmondva és nem rejtőzködően dolgozni, amelyben megéri befizetni a munkához társuló közterheket. De ezt nem lehet csak a munka világában megtenni, egy ilyen világ az nem egyszerűen foglalkoztatás- és munkaerő-piaci politikával áll elő, akkor azt kell mondanunk, hogy erre kell felfűznünk teljes politikánkat, erre kell felfűzni természetesen oktatáspolitikánkat, erre kell felfűzni az állam egész szerepvállalását, erre kell felfűzni és ezt kell támogatni az egészségügyi rendszerünknek, ezt kell támogatni a társadalombiztosításnak, szélesebb értelemben benne a nyugdíjbiztosításnak, erről kell szólni a szociálpolitikánknak, ehhez kell hozzátenni és hozzájárulni a fejlesztéspolitikának és - ne felejtsük el - az adó- és járulékpolitikának is, hogy lehessen és érdemes legyen munkát végezni.

Ma nagyon sok akadály áll ezzel szemben. Amikor azt mondtam, hogy nincsen egyetlenegy nagy titka az országnak, nincsen egyetlenegy kulcs, ami nyitja a sikerhez vezető utat, nincsen egyetlenegy reform, ami hiányzik, hanem sok-sok lépés van, tucatnyi, tucatnyi és tucatnyi, biztos, hogy több mint száz, jelképesen mondjuk azt, hogy száz. Sok lépés van előttünk, amelyben lehet teremteni egy olyan világot, amely nem féligazságokra, hazugságokra, titkolt, sőt elrejtett munkára épül, amely nem a trükkös Magyarországra épül.

Azt gondolom, hogy meg lehet ezt tenni, mert látjuk, hogy önmagában az állami szerepvállalás bővítése az rövid ideig megold, az rövid ideig old nyavalyákat, de végső soron nem alakítja át az országot, nem teszi tízmillió ember számára élhetővé.

(13.30)

A kétmilliós sikeres ország helyett a 10-15 millió sikeres magyar ember országát kell megteremteni. Olyan országot, amelyben mindnyájunk számára a munka teremti meg az élet lehetőségét, és a munkából fizetett adók és járulékok, a vállalkozások által megtermelt többletjövedelemhez tartozó közterhek befizetéséből vagyunk képesek finanszírozni és segíteni azokat, akik már nem tudnak dolgozni, nem képesek dolgozni, vagy ebben a világban lemaradnak. Mert munka, verseny és szolidaritás együtt van. Erős és tisztességes versenyre épülő gazdaság képes finanszírozni egy igazságos társadalompolitikát.

Az elkövetkezendő hetekben a köztársaság kormánya egymás után fog javaslatokat hol az Országgyűlés elé terjeszteni, hol saját jogalkotási felhatalmazásával jogszabályokat hozni annak érdekében, hogy egy ilyen világ felé mozduljunk el. Ezek a javaslatok érinteni fogják a foglalkoztatáspolitikát, érinteni fogják az egészségügyi rendszert, érinteni fogják a nyugdíjrendszert, érinteni fogják az oktatást, a szakképzés részét, érinteni fogják az adó- és járulékpolitikát, érinteni fogják az önkormányzatok világát, az állami, önkormányzati és civil együttműködés területét, érinteni fogják lényegében majd’ minden fontos elemét a kormányzásnak és az állam működésének.

Aminek először neki kell állni, mi más lehetne ezek után nyilván, mint a foglalkoztatáspolitika és a munkaügy. Intézkedések sokasága van, amelyeket meg kell hozni a következő időszakban, hogy megérje dolgozni, és lehessen dolgozni. Elsőként például azt javaslom, hogy bontsuk le azokat az akadályokat, amelyeket maga az állam teremtett, azokat az akadályokat, amelyek ma akadályozzák a munkavégzést éppen azokon a területeken, ahol az állam maga is ott van szociális szerepvállalásával, a munkanélküli-ellátásban, a család és a gyermek támogatásában. Ma általában, ha ezen támogatások mellett valaki elkezd dolgozni, akkor tilalomfákba ütközik. Azt mondja neki az állam, hogy nem szabad - mert ilyen világot építettünk az elmúlt 15 évben! Rosszul tesszük! Mondjuk azt, hogy a munka világa és a szociális ellátás közötti, ma nagyon kemény falat bontsuk le, tegyük sokkal rugalmasabbá és átjárhatóvá. És legyenek fokozatosak az átmenetek. És ne kelljen azzal szembesülni, hogy ha véletlenül dolgozni szeretnék, azt vagy el kell titkoljam - ma ez így van például a szociális ellátásban -, vagy azt kell mondjam, hogy mégsem dolgozom, vagy feketén dolgozom, vagy le kell mondanom a szociális ellátásról.

Másodsorban azt javasolnám, hogy a munkanélküli-ellátást, ahol regisztrálunk és fizetünk, alakítsuk át álláskeresési támogatássá. Aki elveszíti a munkáját, annak nem egyszerűen támogatás kell, annak aktív segítség, különösen az első három hónapban, hogy mielőbb vissza tudjon menni dolgozni, új munkahelyet találjon. Ez azt jelenti, hogy az első három hónapban, amikor még a legtöbb lehetőség van erre, adjunk sokkal több szolgáltatást, mint eddig. A foglalkoztatási szolgálat és a munkát kereső üljön le, beszéljék meg, mit kell tenni ezen a héten, a jövő héten; mit tesz a szolgálat, mit tesz az állást kereső; hova pályázik, hogyan kell pályázni, kit kell felhívnia telefonon, hova menjen el állásinterjúra, hogy be tudjon jutni az első városba. Sőt, adjunk több pénzt ehhez. Az első három hónapban adjunk több pénzt ehhez, mert nem tudom, hogy tudják-e a képviselőtársak, alig több mint 40 ezer forint ma ez a támogatás. Sokkal inkább legyen összefüggés a korábbi kereset és az első három hónap juttatásai között, mint ahogyan ma van. És ha sikerül az első három hónapban újra munkát találni, akkor talán ki lehet majd kerülni abból a csapdából, amely azokat fenyegeti, akik már 3-6-9 hónapja nem találnak munkát.

Harmadrészt. Van nagyon sok olyan háztartás körüli munka, amely tradicionálisan a feketemunka világába tartozik: apró javítások, a tüzelő behordása, a fák megmetszése, a kert felásása, gyermekre vigyázni, korrepetálni, segíteni a takarításban. Ezeket a munkákat ma - mindenki tudja - feketén végzik. Nem fizet járulékot és nem szerez semmilyenfajta jogot az ezt végző. Ezrek és tízezrek vannak ebben az országban. A közérdekű és közterhet viselő munkát - hívjuk kék munkának mostantól - tegyük egyszerűvé és átláthatóvá. Sőt ösztönözzük a munkavállalót és a munkaadót is, hogy fehérítse ezt ki. Tízezrek méltósága fog ezzel újra helyreállni, mert nem feketén dolgoznak, hasznos munkát végeznek végre, és amikor hazamennek, és azt mondják otthon, hogy munkában voltam, az nem azt jelenti, hogy elrejtett, elcsalt munkában voltam, hanem olyan munkában, ami után majd jár biztosítás, és ami után jár egészségügyi és nyugdíjszolgáltatás. (Közbeszólások.) Érdemes ezeket megtenni. Érdemes ráadásul az ilyen módon vállalt közterhet adóban nagyrészt visszaadni, hogy a munkáltató, aki munkát ad, az is érdekelt legyen ebben, és töltse el büszkeséggel, hogy munkát adtam egy embernek, segítettem valakinek, hogy úgy éljen, ahogy mindig is élni szeretne.

De azt mondom, hogy menjünk még tovább. Pontosan látjuk, hogy vannak még olyan területei az életünknek - ilyen a mezőgazdaság -, ahol az alkalmi munkavégzés oktalanul túlszabályozott, oktalanul korlátozott, miközben, különösen az idényjellegű munkák körében, borzasztóan nagy igény van arra, hogy könnyen, kis adminisztrációval, kevés teherrel és törvényesen lehessen foglalkoztatni. Miért korlátozzuk ezt a lehetőséget? Nem beszélnünk kell erről - igazuk van -, meg kell változtatni a szabályokat. És inkább ma, mint jövőre. Ne várjunk vele még egy évig, ne várjunk kettőig, ne cipeljük magunkkal az elmúlt 15 év itteni hordalékát!

Nagyon-nagyon sok olyan munkahely van, ahol a teljesítménybérezésnél alkalmazott norma semmi másra nem alkalmas, mint hogy a minimálbérnél kevesebbet lehessen törvényesen fizetni. Ez nincs rendben, ez kiszolgáltatottá teszi a munkavállalót. Azt kell mondani, hogy védjük a munkavállalóknak ezt a jogát (Az elnök csenget.), azt kell mondani, hogy nem lehet úgy normát beállítani, hogy egy átlagosan képzett, a munkaműveleteket átlagosan elsajátított munkás ezt ne legyen képes teljesíteni. Ha így van, ott csalárdsággal állunk szemben, és a munkaügyi ellenőrzés egész rendszerének átalakításával azt kell elérni, hogy ne a papírokat vizsgálja a munkaügyi ellenőrzés, hanem a papírok mögött lévő valóságos folyamatot. És ha valaki ennek ellenére mégis azt mondja, hogy ő szürkén és feketén foglalkoztat, akkor azt kell mondani, hogy nagyobb, erősebb, egyértelműbb szankciókkal kell fellépni. Sőt nem kell visszariadni a büntetőjogi fenyegetettségtől sem. Hiszen az, aki elveszi a biztosítás lehetőségét, a jogszerzés lehetőségét az alkalmazottjától, aki közös költségvetésünkhöz, kasszánkhoz nem járul hozzá, mások versenypozícióját is rombolja, és rombolja Magyarország egészének hitelét, becsületét, tisztességét, és visszaél túlhatalmával. Ezért több felelőssége kell legyen az alkalmazónak és a vállalkozónak.

Mehetünk ennél még tovább (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), a közmunka, közcélú munka, közhasznú munka szabályainak átalakításával - erre több mint 30 milliárdot költünk - nagyobb érdeket teremthetünk abban, hogy a munkavégzés párosuljon ezekkel, és mehetünk még abba az irányba, hogy a szakképzés, a képzés-oktatás sokkal inkább a munkaerőpiac, ne pedig az oktatási piac oldaláról legyen vezényelve.

Induljunk neki, csináljunk nagy dolgokat, egy sikeres országért, egy büszke Magyarországért! Álljunk neki! Most ezen a héten elmondjuk, végigcsináljuk ezt, s megyünk tovább, rendületlenül.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)