Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Én azok közé tartozom, aki a kormány javaslatait a gyanú hermeneutikájával olvassa, és általában azt szoktuk keresni, hogy milyen gazdasági vagy hatalmi érdeke fűződik a kormánypártoknak a javaslat benyújtásához. De ebben az esetben a legszőrösszívűbb és leggyanakvóbb ellenzéki képviselő is kell hogy lássa, hogy ebből a törvényjavaslatból süt a jó szándék. Tényleg azt kell mondanom, hogy ez egy jóindulatú és jelentős részben szakmailag is támogatható törvényjavaslat. Nem is sorolnám az erényeit, mert itt kivételesen nagy egyetértés van kormánypárti és ellenzéki képviselők között.

Én is ugyanarra a pontra szeretném a figyelmet ráirányítani, amire az előttem felszólalók, és amit már közel 13 ezren támogattak az aláírásukkal, jelesül, hogy az örökbefogadói tanfolyam legyen kötelező továbbra is. Nyilván, ha ezt az állam anyagilag támogatni tudja, vagy még inkább ingyenessé tudja tenni, annál jobb.

Nem akarom rabolni az idejüket, mert azt hiszem, hogy nálam hitelesebb felszólalók voltak már itt az előbb is, és lesznek még talán a következőkben is, úgyhogy csak hét érintett véleményét szeretném idézni.

Judit azt írta: „Most lett négyéves az örökbe fogadott kisfiunk. A tanfolyamon elhangzottak azóta is jó irányjelzőként segítenek bennünket, nélkülözhetetlen és máshol nem hozzáférhető infókat kaptunk a szakemberektől, hogy egészséges lelkű gyermeket nevelhessünk.”

Marianna azt írta: „Létfontosságú információkat tudtam meg a tanfolyamon, jelentősen formálta a szemléletem. Nem szeretném, ha ezen tudás nélkül vágnának bele a leendő szülők az örökbefogadásba. Ez a gyerekek és a szülők érdeke is.”

Máté szerint: „Alapvetően fontos a tanfolyam, mert mindenkiben rózsaszín mesék élnek az örökbefogadásról. Elengedhetetlen, hogy legalább a leendő örökbe fogadók reális képet kapjanak. Itt dől el valójában, hogy végül ki milyen életkorú, állapotú s a többi gyermeket vállalna. Ez az egyetlen esély, hogy az idősebb, beteg vagy roma gyerekek felé érzékenyítsék az örökbe fogadókat.”

Erzsébet ezt írta: „Nagyon fontosnak tartom a tanfolyamot. A felkészítő szakemberek tudása és segítőkészsége kimagasló volt. Érzelmileg nagyon megérintett, mély nyomot hagytak bennünk az ott hallottak. Kihagyhatatlan.”

Gabriella: „Két örökbe fogadott gyermekünk van. A tanfolyamon szerzett ismeretek nélkül fatális hibákat követhettünk volna el.”

Horváth P. azt írta: „Mi egy különleges bánásmódot igénylő gyereket fogadtunk örökbe, vannak is gyerekeink. A képzés előtt azt gondoltam, mit tudnak nekem mondani, aki már nevelt gyerekeket. A képzés után rájöttem, az örökbefogadás olyan kérdéseket vet fel, amikre vér szerinti szülőként soha nem gondoltam. A képzés nélkülözhetetlen. Az oktatóink nagyon felkészültek voltak, mindamellett, hogy nagyszerű emberek is.”

Emese szerint pedig: „Az örökbefogadás kapcsán az emberekben sok tévhit és előítélet él, a folyamat elején a leendő örökbe fogadókban is. A tanfolyam még annak is sok újat mond, aki felkészültnek érzi magát. Nem egy egyetemi előadás volt, ahol az oktató leadta az anyagot. Beszélgetéseken és szituációs gyakorlatokon keresztül ismerhettük meg a tudnivalókat és az örökbefogadással kapcsolatos speciális helyzeteket. A tanfolyam elengedhetetlen, ez a gyermekek és az örökbe fogadók elemi érdeke.”

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

(20.20)