Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a temesvári népfelkelésről való megemlékezésről szóló határozati javaslatot a héten a Nemzeti összetartozás bizottsága egybehangzó igen szavazatokkal támogatta, már a tárgysorozatba vételét.Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az emlékezetpolitika egy rendkívül fontos dolog. Számos eleme vannak ennek: lehetnek ezek köztéri szobrok, emléktáblák, közterületek, terek, utcák elnevezése vagy éppen az ilyen parlamenti határozatok vagy emléknapok és emlékévek, mint amire az elmúlt időszakban sok szép példa volt. Szeretnék itt fölidézni két olyat, aminek a jelentősége abban áll, hogy több nemzet fiait képes volt összekötni. Ilyen az ebben az évben zajló II. Rákóczi Ferenc-emlékév, amely összekötött szlovákokat, felvidéki magyarokat, kárpátaljai magyarokat és ruszinokat, zempléni magyarokat és erdélyieket egyaránt, illetve szeretnék egy olyanra is célozni, amelynek a vitája majd holnap lesz, a Zrínyi Miklós-emlékévre, amely összeköti a magyarokat, horvátokat és akár a stájereket Ausztriában. Hősök, események, amelyekre büszkék vagyunk, ezekről szól az emlékezetpolitika, amely megerősíti a nemzeti öntudatot, az identitást, és egyben a magyar megmaradás záloga is a Kárpát-medencében.

Tény az a román forradalom kapcsán, hogy a román forradalom gyújtópontja, a szikrája Tőkés László és a temesvári magyarok. Tisztelt Ház! Ez a közelmúlt történelme, és a közelmúlt történelmére napjainkban is emlékezünk Magyarországon. Hiszen zajlik a „30 éve szabadon” eseménysorozata, ahol emlékezünk a rendszerváltásra, az egypárti diktatúra megszűnésére, a vasfüggöny lehullására, Európa újraegyesülésére. Magyarországon emlékezünk, ahogy már Németh Zsolttól is hallhattuk, a falurombolás elleni tiltakozásokra, amely megelőzte a magyar rendszerváltozást, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésére, a nyugati határzár lebontására, és szerte Európában vannak a 30 évvel ezelőtti eseményekről megemlékezések, ünnepségek.

Ilyen volt Lengyelországban idén tavasszal, amikor emlékeztek a kerekasztal-tárgyalások megkezdésére, amely egyébként egy minta volt a tárgyalásos alapú magyar rendszerváltás számára is. De Csehországban most a hétvégén voltak ünnepségek, melyekben a prágai bársonyos forradalomra emlékeztek. Fordulópontok, helyek, események, melyekre emlékeznünk kötelesség.

1989-es helyzet Romániában. Az előterjesztőtől sokat hallhattunk erről az időszakról, mégis muszáj szólni arról, hogy ugyan 1985-ben Európa keleti felén is elkezdődött az enyhülés, hiszen az akkori Szovjetunióban megkezdődött a gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty, ennek azonban semmi hatása nem volt Romániára. Romániában a Ceauşescu-féle diktatúra tovább erősödött. Drákói szigor volt az országban, egy rendőrállam volt titkosrendőrséggel, besúgók tízezreivel, és Románia akkor élhetetlenné vált, nyomor, szegénység, élelmiszerhiány. Ehhez jött még a falurombolás, amit ők cinikusan településrendezésnek hívtak, és arra szolgált egyébként, hogy a magyar és a maradék szász közösségeket felszámolják.

Ilyen körülmények után tört ki a forradalom 1989 decemberében, melyet megelőzött december 11-én az akkori Magyar Televízió Panoráma című műsorában a Tőkés Lászlóval készült riport, ahol Tőkés László lelkész beszámolt az őt ért támadásokról, bírálta a diktatúrát, és nemzetközi segítséget is kért. December 15-én elterjedt a hír Temesváron, hogy a Securitate megtette az előkészületeket Tőkés László kilakoltatására, és itt kezdődött a forradalom. Az állambiztonság által zaklatott Tőkés László melletti szolidaritás, az őt védelmező pár száz fős élőláncból lett napokon belül százezres tüntetés a városban. Temesvárról terjedt a forradalom a Bánságra, Erdélyre, majd országos méretű népfelkeléssé vált. Ez egy véres forradalom volt. Ellentétben a magyar, a lengyel átalakulással, ez egy véres forradalom volt, Aradon, Temesváron, Lugoson, Kolozsvárott vagy Nagyszebenben már az első napokban több mint 200 áldozatot követelt. És a karácsonyi ünnepek alatt és az év végéig tartó ünnepi időszakban az ünnep helyébe a terror lépett, hiszen ezer civil és egyenruhás vesztette életét.

Természetesen nem feledkezhetünk meg a megnyilvánuló magyarországi szolidaritásról, hiszen ahogy Németh Zsolt képviselőtársamtól is hallhattuk, autókaravánok indultak meg gyógyszerszállítmányokkal, élelmiszer-szállítmányokkal már a karácsonyi ünnepek alatt, ami folytatódott a következő év tavaszán is, és valóban, ártatlan magyar áldozatot is követelt ez a véres forradalom.

Visszatérve Temesvárra, 1989. december 20-án már százezer fős tüntetés volt Temesváron, a hadsereget visszavonták, így elmondhatjuk, hogy Temesvár volt az első szabad város Romániában. Románok, magyarok, szerbek és németek által lakott város volt az első szabad város.

Tisztelt Ház! Romániában ma, így a forradalom után 30 évvel, elmondhatjuk, hogy többpártrendszer van. Zárójelben: olyan, amilyen, hiszen tíz év alatt hét kormánya volt. De Románia ma az Európai Unió tagja és az észak-atlanti szövetségnek is a tagja. Elgondolkodhatunk egyébként azon, hogy vajon teljesülteke az akkori szándékok, a 30 évvel ezelőtti szándékok, amelyek arról szóltak, hogy emberi méltóság, vallásszabadság, nemzeti kisebbségek jogai teljesülteke vajon maradéktalanul azóta. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a száz évvel ezelőtti gyulafehérvári nyilatkozattal. Ott is megígértek minden szabadságot a nemzeti kisebbségeknek; hasonlóképpen elmondhatjuk, hogy sajnos a 30 évvel ezelőtti célkitűzések még nem értek célba és nem valósultak meg Romániában.

(21.20)

Tisztelt Ház! Azonban el kell mondjuk, hogy a temesvári forradalom olyan örökség, amely összeköti a magyar és a román nemzetet. Ezt valóban lehet együtt ünnepelni, és lehet közösen megemlékezni. A párbeszéd, az együttműködés vezethet el a problémák megoldásához, hogy megvalósuljanak azok a Partiumban, Erdélyben élő magyarságot érintő kisebbségvédelmi jogok, amelyeket 1989 karácsonyán egyetértés övezett.

Nem szeretnék beavatkozni és nem is tehetem a beavatkozást a román belügyekbe, és talán túl naivitás is, de talán még megélhetjük azt, hogy december 1-je helyett december 15. lesz Románia nemzeti ünnepe, mely nem elválaszt minket, hanem összeköt. 1989. december 15. Temesvár, a román forradalom, Tőkés László és a temesvári magyarok megérdemlik és méltóak az emlékezésre.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)