Felszólalás adatai

DOBÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ott kezdeném, hogy számtalan érv és ellenérv, személyeskedés és talán nem a Ház falai közé illő idézetek, illetve szófordulatok már itt elhangzottak, mégis azért néhányra szeretnék reagálni, hiszen ez a vita már egy héttel ezelőtt elkezdődött, személy szerint a honvédelmi bizottsági ülésen találkoztunk először ezzel az előterjesztéssel, akkor még egységes szerkezetben. És nem érhette meglepetés a kormány képviselőit, valamint a baloldali többséget sem, hiszen már akkor, egy héttel ezelőtt, sőt most már több mint egy héttel ezelőtt elmondtuk, hogy jó pár problémánk van ezzel a határozati javaslattal.

Azt is elmondtuk, hogy szerintünk melyek azok a változtatások, amelyeket a szövegen át kellene vezetni ahhoz, hogy nyugodt szívvel lehessen ezt a határozati javaslatot támogatni, valamint föltettünk néhány elvi kérdést, amire sajnos nem kaptunk meggyőző választ, és azért nem kaptunk, tisztelt képviselőtársaim, mert azon az ominózus bizottsági ülésen sajnos a kormány és konkrétan a Honvédelmi Minisztérium, valamint a Külügyminisztérium egyetlenegy politikai tisztségviselője sem vett részt, csak köztisztviselők vettek részt, közigazgatási szinten képviseltette magát a Honvédelmi Minisztérium. El lehet mondani nyugodtan, hogy ebben a környezetben egyszerűen nem lehet olyan kérdéseket megtárgyalni, megvitatni, amit mondjuk, egy politikusnak föl lehet tenni; a köztisztviselőnek nem kötelessége az, hogy akár egy kormányzópártot is védjen, hiszen nem ez a feladata, ő nem politikus.

Göndör István szavaira utalva: a tervezés. A tervezést ön az utazással hozta össze, egy szemléletes példát előhozva, hogy aki már idejekorán nem gondol arra, hogy nyáron hova fog menni utazni, az sajnos le fog erről késni, hiszen az utazási irodák már az útjaikat lefoglalják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben az országban a lakosság 70-80 százaléka nem engedheti meg magának akár egy alkalommal sem egy évben, hogy utazási irodán keresztül utazzon, tehát ez a példa nem hiszem, hogy megnyerő lehet, főleg azért nem, mert önök 4,5 milliárd forintot szeretnének csak katonai célokra elkölteni ezzel a misszióval kapcsolatosan.

A honvédelmi bizottság ülésén fölmerült, és többször kértük, hogy ezt az összeget konkretizáljuk, rakjuk bele a határozati javaslatba, hiszen az csak az indokolásban szerepelt - ez a mai napig nem történt meg.

(12.00)

Sőt, azt is elmondtuk, hogy a 2004. esztendőre nem történt meg a tervezése azoknak a költségeknek, amelyek a békefenntartással kapcsolatosan föl fognak merülni. Erre azt a választ kaptuk, hogy azért, mert az majd a 2004. évi költségvetésben fog szerepelni, ezért nem tudják megmondani, mennyi lesz ennek az összege.

Az idő sürgetésével kapcsolatban csak annyit szeretnék elmondani önöknek, hogy az idő nem minket, hanem az Egyesült Államokat sürgeti. Miért? Azért, mert az Egyesült Államok, amikor megindította a támadását Irak ellen, elfelejtette beszerezni bármelyik, akár az ENSZ, akár a NATO beleegyezését ebbe az akcióba. Most a segítségnyújtás, a humanitarizmus leple alatt kíván bizonyos tagállamokat ebbe a misszióba bevonni, és ezzel a hiányzó nemzetközi felhatalmazást megszerezni. Eddig erre összesen hat állam volt hajlandó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, két lehetőség áll a kormány és a parlament előtt. Az egyik egy elvkövető, elvhű magatartás; többek között ezt teszi Németország és Franciaország is, akik több mint 50 millió eurót ajánlottak már föl humanitárius célokra. Valamint van egy másik lehetőség, ami nem igazán nevezhető elvszerűnek, szolgalelkű és haszonorientált. Én úgy gondolom, a kormány most ebben az irányban mozdul el. Medgyessy Péter miniszterelnök nyilatkozatai sajnos igenis, hogy a haszonelvűséget alátámasztják. Ez több médiában megjelent már.

Amit az egyik szocialista képviselőtársam mondott, hogy milyen jó, hogy itt majd vásárolunk eszközöket a hadsereg részére, mert ezek az eszközök hiányoznak: hát ezeknek egy jelentős része meg fog maradni, majd újra felhasználható lesz, és milyen jó lesz ez itthon is. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szörnyű, hogy ilyet állítunk, mert ma a katasztrófavédelem vonatkozásában számos olyan alapvető eszköz hiányzik, emlékezzünk csak vissza a paksi esetre, például említhetném itt a jódtablettákat, melyek alapvető fontosságúak, amik pedig megvannak, azok jelentős része lejárt szavatosságú. Azt gondolom, először a saját házunk táján kéne rendet raknunk és söpörnünk, utána kéne tovább nyújtózkodnunk, mint ahogy a takarónk ér.

Érvek és ellenérvek, nyelvészkedés, tájékoztatás kategóriájában, tisztelt képviselőtársaim, tegnap meglepődve hallgattam Kovács László külügyminiszter úr szavait, aki azt mondta, hogy Irakban nincsen háború, illetve amit a Magyar Köztársaság külügyminisztere a Ház előtt elmondott, azért, mert az Egyesült Államok nem üzent hadat Iraknak, csak egyszerűen lerohanta őket. Ezt már csak Bársony úr tudta mint politikai államtitkár fűszerezni, hasonló érdekes dolgokkal. Ő itt a zöldkártyát emlegette, ami nem tudom, hogy jött ide, hiszen a zöldkártya az amerikai munkavállaláshoz, valamint amikor a gépjárművek a határt át akarják lépni, a határátlépéshez környezetvédelmi szempontból kell. Nem tudom, hogy a Külügyminisztérium politikai államtitkára a zöldkártyával kapcsolatosan milyen összefüggésbe kívánta vonni a magyar szerepvállalást Irakban.

Az meg már csak egy érdekes dolog, hogy valaki fülében a csalánnal mit csinálnak. Talán, ha nem dugdosnák a csalánt saját fülükbe, megértenék és elfogadhatnák az ellenzéknek azokat az elvszerű módosító javaslatait, amelyekkel ezt a határozati javaslatot föl kívántuk javítani.

Keleti úr azt mondta, hogy a katonák nem tudnak gyakorlatozni, és a védőoltások és egyéb más egészségügyi, kiképzési feladatok jelentős csúszást eredményezhetnek a katonák kiküldésében abban az esetben, ha az Országgyűlés mégis megadja a felhatalmazást a kormánynak. Keleti úr is bizonyára jobban tudja, mint én, hogy ezeknek a kiképzéseknek jelentős része elkezdődött, hiszen a médiában szintén olvashattunk már erről, és úgy tudom, a vezérkar a tervezés jelentős részén is túl van, és tulajdonképpen rendelkeznek azzal a listával, illetve azokkal a beszállítói körökkel, ahonnan ezeket a szükséges eszközöket be tudják szerezni.

Szintén el szeretném mondani önöknek, hogy ha ki kellene mennünk ide, a Kossuth térre, valószínűleg nem olyan emberekkel találkoznánk, akik lehurrognák azt, hogy vannak olyan képviselők a Házban, akik a magyar nemzeti érdekeket előtérbe helyezik egyes világuralmi szempontok előtt. Én olvastam… (Göndör István: Jézus, Mária!) Nem Jézus, Mária, tisztelt képviselőtársam - úgy hívják, hogy Egyesült Államok. Én olvastam bizonyos közvélemény-kutatásokat, nem hiszem, hogy a közvélemény mindenféleképpen az iraki szerepvállalást támogatná, de bizonyára önöknek más közvélemény-kutatások vannak a kezükben.

Még egy szót szeretnék azzal kapcsolatosan mondani, hogy milyen lehet Magyarország nemzetközi megítélése, hogy itt most már két héten vagy másfél héten keresztül hezitál a parlament azon, hogy tulajdonképpen jogi értelemben véve nem teljesen tisztázott háborús körülmények közé magyar csapatokat küldjön idegen ország területére. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar történelemben számos olyan példa volt, amikor a hatalmat éppen aktuálisan gyakorló szuverén módon eldöntötte, hogy magyar katonákat különböző területekre kiküld. Nem hiszem azt, hogy ha végignézzük a magyar történelmet, bármikor, bárhol ez a másfél-két hét, de akár említhetném a Keleti úr által három hétre tehető időszakot is, olyan késlekedés lenne, mely mindenféleképpen a világ megbotránkozását váltaná ki, tekintettel arra, hogy igenis, háborús körülmények közé kiküldendő csapat, illetve csapategység kiutazására jóval több időt szoktak fordítani a tervezésre és tulajdonképpen a felszerelésre, kiképzésre és a tényleges kiküldésre.

Az pedig egyenesen csúsztatás, és szót kell emeljek ez ellen, hogy ha Magyarország gyógyszereket, humanitárius felszerelést küld ki Irakba, akkor, ha nem küldünk ki 300 magyar katonát, nincs, aki megvédje ezeket a gyógyszereket, és az arab fosztogatók tulajdonképpen le fogják nyúlni ezeket a segítségcsomagokat, és tulajdonképpen semmi értelme nem lesz, hogy kiküldjük.

Az előbb már említettem, hogy Németország és Franciaország ezt az utat járja. Gondolom, ott is vannak képviselők, ott is vannak katonák és döntéshozók, nem mondhatnám azt, hogy mondjuk, Európa lakosságának a kétötödét-háromötödét kiadó népességet irányító emberek olyan elvetemültek lennének, hogy az arab fosztogatóknak viszik ki a gyógyszerszállítmányokat. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, 200 ezer amerikai és brit katona tartózkodik kint ezen a területen. Nem gondolom azt komolyan, hogy önök arra hivatkozhatnának, hogy ha a 300 magyar katona nincsen kint, akkor a 200 ezer amerikai és brit katona nem tudja biztosítani akár a Vöröskereszten, akár a Vörös Félholdon keresztül is azt, hogy a magyar gyógyszer- és segélyszállítmányok a megfelelő célba érjenek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)