Felszólalás adatai

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! 2000-ben, 2001-ben még azt vártam és azt láttam, hogy a XXI. század iskolája a nevelés és az oktatás egyensúlyára építő, gyermekközpontú iskola lesz; olyan magyar iskola, ahol az oktatás nem válik öncéllá, ahol az iskola nem a tankönyvről, nem a tantervről, nem a pedagógusról szól, hanem mindig csak a gyerekről. A jó tanterv, a jó tankönyv, a jó pedagógus nem a gyermekeket kényszeríti igazodásra egy jól-rosszul képzett normához, hanem maga alkalmazkodik a gyermekek lehetőségeihez, érdeklődésükhöz, eltérő fejlődési ütemükhöz. Olyan magyar iskolát vártam a XXI. századtól, amelyben az iskola világa nyugodt és kiszámítható építkezés terepe.

(16.50)

Azt gondolom, hogy jó úton haladtunk. A polgári kormány '99-ben módosította a közoktatási törvényt, melynek legfőbb elemei az esélyegyenlőség biztosítása, a 8 osztályos általános iskola és az általános iskolára épülő gimnázium, az úgynevezett 8+4-es iskolarendszer megszilárdítása volt. 2000-től átfogó közoktatási mérési-értékelési rendszer kiépítése kezdődött meg, és elindult a Comenius 2000 minőségfejlesztési program. Az esélyegyenlőség biztosításának egyik elemeként új tantervi szabályozás lett kidolgozva, bevezetésre került a kerettanterv.

Még mindig a polgári kormány idején, 2001 végén az Oktatási Minisztérium megbízásából készült a felnőtt lakosságot és a pedagógusokat reprezentáló Tárki-felmérés, mely szerint a közvélemény elégedett volt az Oktatási Minisztérium tevékenységével, és úgy ítélték meg a magyar polgárok, hogy a tárca, a kormány az esélyteremtés, az oktatás színvonalának és anyagi helyzetének javítása terén lényegesen többet tett, mint elődje, a Horn-Kuncze-kormány. Sőt, már a 2002-es kormányváltás után, 2002 őszén a Szonda-Ipsos által végzett kutatás tapasztalatai megerősítették a Tárki eredményeit, a vizsgálatokból kiderült, hogy a megkérdezettek többsége elégedett az oktatással. Egyetértés alakult ki a társadalomban az iskolaszerkezet, a tantervi szabályozás, a diákhitel, a felsőoktatás bővítése területén. Az emberek elégedettek voltak a polgári kormány oktatáspolitikájával, és a megkezdett fejlesztések folytatását várták.

Magyar Bálint és a szociálliberális kormány persze gondosan hallgat erről a felmérésről. Hiszen semmi nem indokolja az iskolaszerkezeti váltást, a totális tantervi reformot, a várható pedagóguselbocsátást.

Tisztelt szocialista Képviselők! Az önök választási programjában nem szerepelt a 8 osztályos általános iskola szétverése, az új tantervek elkészítése, az, hogy minden negyedik szaktanár feleslegessé válik majd az 5-6. évfolyamon. Persze ez, hogy nem szerepelt a választási programban, nem menti fel önöket a felelősség alól, mert önök csöndesen, sőt, néha lelkesen asszisztálnak egy olyan liberális oktatáspolitikának, amely egyszer már megbukott 1994 és '98 között. De már megbukott Nyugat-Európában és Észak-Amerikában is. Önök görcsösen ragaszkodnak az egyszer már széles körben elutasított reformkísérlethez, ahelyett, hogy a valódi értékeket közvetítő, nyugalmat és tiszteletet sugárzó közép-európai iskolához ragaszkodnának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Már a törvénymódosítás beterjesztése időzítésének körülményeire is azt kell mondjam, hogy ügyes megoldás volt. A módosítás első változata akkor jelent meg, amikor a téli szünet elkezdődött, és tartott a karácsonyi ünnep. A módosítás zárószavazására pedig akkor kerül majd sor itt a parlamentben, amikor a legtöbb iskola már a tanévzáró ünnepélyen is túl lesz, tart a nyári szünet, és így az intézmények majd tanévkezdéskor szembesülhetnek a jogszabályváltozással.

Nem nevezhető korrektnek az sem, hogy a tárca elképzeléseinek lényeges elemei háttérben maradnak. Gyakori a kifejezett titkolózás, miközben részletkérdések nagy nyilvánosságot kapnak. Ilyen részletkérdés például a buktatás, évismétlés és a házi feladat ügye. Ezek, bár pedagógiailag fontos kérdések, de elterelték a figyelmet a valódi szándékról: a totális iskolaszerkezeti változásról és a pedagógus-állásvesztésről. Bár Magyar Bálint makacsul tagadja ezt a szándékot, világosan látszanak azok az összehangolt lépések, amelyek az általános iskola utolsó két évfolyamának először a tönkretételét, majd leépítését célozzák, miközben máris növelik a középiskolai évfolyamok számát. A közoktatási törvény közzététele után egyértelmű, hogy ismét a 6+4+2-es rendszerre kívánják átállítani a magyar közoktatást.

Az első drasztikus lépésük az volt, hogy nem adták meg a megemelt közalkalmazotti bérek fedezetét az intézményfenntartóknak. Erre az önkormányzatok iskolabezárással, pedagóguselbocsátással válaszolnak. A községi önkormányzatok számára az anyagi ellehetetlenülés csapdájából az egyik kiút, ha leépítik felső tagozataikat vagy annak utolsó évfolyamait. Ezek a települések, amelyeket a kormány nem kevés arroganciával életképtelennek mond, kénytelenek lesznek elküldeni felső tagozatos tanáraikat.

Ugyanezt a célt szolgálta az, hogy felső tagozaton összességében heti 10 órával csökkentik a tanulói óraszámot. Pontosan tudják azt is, hogy a kis óraszámú tantárgyak tanárainak megtartása már az elmúlt években is növekvő gondot jelentett. Ezt tovább súlyosbítja az osztályok létszámának csökkenése. Ha az oktatási tárca tervei megvalósulnak, akkor sok helyen már a magyar- és a matematikatanárok foglalkoztatása is nehézségekbe ütközhet, hiszen őket szorítják ki az 5-6. évfolyamról, az alapkészségek fejlesztésére való alkalmatlanságuk ürügyével.

Kétségünk nem lehet, hogy a tervezett új NAT mellett alkalmazható óratervek több tantárgy pedagógusainak sorsát is megpecsételhetik a felső tagozaton. A pedagógus-szakszervezet becslése szerint 4-5 ezer fő közé tehető az elbocsátások száma, és ebben még csak a tanulói óraszámok csökkentése van benne, akkor még nem volt ismert a szaktanárok kitiltása az 5-6. évfolyamról. Ez újabb körülbelül 10 ezer főt jelenthet, miközben ezzel ellentétesen Magyar Bálint 10 ezer új pedagógus-álláshelyről beszél. A törvénymódosítás a pedagógusok foglalkoztatottságának csökkenését, a tanári képzettség alkalmatlanságát vetíti előre.

A saját tanító megtartása 5-6. osztályban a jól haladó gyerekek számára egyáltalán nem indokolt. Tehetségük kibontakoztatásához, fejlődésükhöz a szakos tanítás mindenképpen szükséges. Az alapfokú nevelés 6 évfolyamra kiterjesztett alapozó szakaszát nehéz csupán azzal indokolni, hogy az eddigi négy év kevés a szövegértés megalapozásához. A 6 évfolyamos alapozás a színvonal csökkenését jelenti hosszabb távon.

Az 5. osztályban tanító alsós pedagógus 25-40 százalékát taníthatja a tantárgyaknak. Ez nem biztosítja az óraszámát. Mit fog csinálni a fennmaradó óraszámban? Áttanít a párhuzamos osztályba? Akkor hol van az indokként megfogalmazott folytonosság? De mi lesz, mondjuk, egy történelemtanárral? Végezze el a tanítóképzőt, hogy taníthassa azokat az ötödikeseket, akiket eddig jogosan a diplomája, főiskolai oklevele alapján taníthatott? Sok a megválaszolatlan kérdés.

Mint ahogyan nem kaptam választ, illetve egymásnak ellentmondó válaszokat kaptam a titoktartási paragrafus ügyében. A törvényjavaslat szerint a pedagógust titoktartási kötelezettség terheli. Ez azt jelenti, hogy ha a gyerek drogot fogyaszt vagy terjeszt az iskolában, ezt a pedagógus még a szülőnek sem mondhatja el. Április 14-én megkérdeztem Hiller István államtitkár urat azonnali kérdésben, aki akkor azt válaszolta, hogy igen, egyértelműen válaszol: a szülőt tájékoztathatja a pedagógus. Az írott törvénymódosítás azonban ezzel ellentétes, hiszen kategorikusan tiltja ezt. Sőt, a bizottsági ülésen, amikor a törvényjavaslat általános vitája zajlott, a közoktatásért felelős helyettes államtitkár is olyan egyértelmű választ adott, amely nem teszi lehetővé a szülő tájékoztatását.

Egyértelmű választ várunk: valóban a szüleiktől akarják megvédeni a gyermekeket? Ez abszurd, ostoba és embertelen. Alkotmányos aggályokat is felvet, hiszen ellentmond olyan jogszabályoknak, amelyek a gondviselő felelősségét hangsúlyozzák, s amelynek nem tud megfelelni ilyen feltételek mellett. A javaslat ellentétes a jelenleg hatályos oktatási törvény szellemével is, amely a szülő- és pedagógusjogok és -kötelességek tárgyalásakor egyértelműen az együttműködést írja elő. A javaslat ellentétben áll a napi gyakorlattal is, ahol az elmúlt évek változásainak következményeként egyre szorosabb együttműködés alakult ki a szülők és a pedagógusok között.

Tisztelt Ház! A törvénymódosítás foglalkozik több olyan területtel, melyek döntő többségükben semmilyen problémát nem vetnek fel a mindennapi életben. Felesleges talán törvényi szinten szabályozni például a tornameznek vagy a tornanadrágnak a színét. Ugyanakkor számos olyan fontos dolog van, ami kimaradt a törvényből.

Csak felsorolás szintjén, mi az, amivel foglalkozni kellett volna: foglalkozni kellett volna pedagóguspolitikával, a bér- és szakmai karrier lehetőségével, a pedagógus munkaterheléssel, a pedagógus életpályával.

(17.00)

Foglalkozni kellett volna az iskolai középvezetés újjáépítésével, osztályfőnökök, munkaközösség-vezetők pótlékával és megbecsülésével. Foglalkozni kellett volna minőségbiztosítással és minőségpolitikával. Foglalkozni kellett volna tankönyvpolitikával. Nem az alsó négy évfolyammal van a baj, tisztelt képviselőtársaim, hanem a gyerekek életkorához sokszor nem alkalmazkodó, feldolgozhatatlan tankönyvekkel; és foglalkozni kellett volna kistérségi együttműködéssel és a falusi iskolák életben maradásával.

Összegezve, a közoktatási törvény módosítása olyan megoldásokkal igyekszik orvosolni a javítandó területeket, amely nem őrzi meg az oktatás többi területén meglévő előnyöket. Néhány indokot elegendőnek ítél azokhoz az alapvető változásokhoz, amelyek gyerekek, családok, pedagógusok életesélyeit ronthatja. A sok szabad időt, kevés tananyagot biztosító oktatási elképzelések hosszabb távon kulturális hagyományainkat leépítik, a nemzet szellemi lehetőségeit korlátozzák. Végül is lehet, hogy ez a szociálliberális kormányzat igazi célja - nem kellenek gondolkodó polgárok. Röviden jellemezve ez a törvényjavaslat, mint ahogy a bizottsági ülésen is elmondtam, és sajnálom, hogy ez a meghatározás nem tőlem származik, egy zavaros liberális katyvasz. Valahogy úgy néz ki, hogy aki elsétált Szüdi János szobája előtt és valami ötlete volt, az beírásra került, és így készült el ez a 74 oldalas módosítás.

Azt kérem az előterjesztőtől, hogy vonja vissza ezt a törvényjavaslatot, mert ez a módosító javaslatok százaival sem hozható rendbe.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)