Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Ház! Én az ombudsmani beszámoló egyetlen elemével szeretnék foglalkozni, a hajléktalanüggyel. Picit szerencsétlen a helyzet, mert ugyan az ombudsman úr egy nagyon alapos beszámolót hozott ide, de a kormány nem képviselteti magát ezen a napirenden. A megfogalmazásaim elsősorban a kormány irányába szeretném megtenni. Azért szerencsétlen ez a helyzet, mert a jogsértések elleni fellépés egyik nagyon fontos intézménye az ombudsmani szervezet, a jogállamiságnak egy borzasztó fontos eleme, s azt gondolom, hogy az elmúlt években, ismerve az ombudsmani hivatal minden tevékenységét, csak a legnagyobb elismeréssel lehet a munkájukról szólni.

Azért hoztam szóba a hajléktalanságot, mert a hajléktalanság, a fedélnélküliség egy nagyon súlyos társadalmi probléma. S azt gondolom, hogy azoknak az embereknek, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak, éppen hogy az állami védelem jelent valamiféle garanciát. Abban az esetben, ha az alapjogok sérülnek, az ombudsmannak igenis fel kell lépnie. Amikor kivezető utakat kell a társadalomnak keresni, és ebben a civil szféra egy emberként fog össze, s ezzel éppen az állam, amelynek a kötelessége lenne, hogy védelmet nyújtson, megy szembe, akkor igenis minden szervezetnek fel kell emelnie a szavát. És amikor a civilek a hajléktalan emberek társadalomba való visszaintegrálását szorgalmazzák, és azzal a helyi hatalmak mennek szembe, akkor ez ellen mindenkinek fel kell emelnie a hangját.

Szeretnék egy idézetet hozni az ombudsmani beszámolóból. Ez egy nagyon fontos megállapítás, amely a következőképpen hangzik: „A hajléktalanság gyors és egyszerű felszámolása, a hajléktalanok eltüntetésére, a rendcsinálásra vonatkozó állami törekvések megkérdőjelezik a jogállami mechanizmusok működését, hiszen nem a probléma, hanem a problémás személyek ellen hirdetnek harcot. A hajléktalanok olyan gyenge jogérvényesítési képességgel rendelkező réteget képeznek, amely bármilyen jogkorlátozással szemben rendkívüli mértékben kiszolgáltatott. A közterület életvitelszerű használata új terminológiát vezetett be, megteremtve a hajléktalanság státusvétségét, a státus kriminalizálását.” Azt hiszem, hogy ehhez nem kell különösebb magyarázatot fűzni, mindenki számára világos, hogy miről van szó.

Egy másik elem, amit szeretnék megemlíteni a hajléktalanság kapcsán ‑ az ombudsmani beszámoló erre is kitér ‑, az a lakásmaffiákkal kapcsolatos helyzet. Borzasztó sok olyan panasz érkezik a parlamenti képviselőkhöz, pártállástól függetlenül, amikor trükkös lakásszerzések áldozatává válnak elsősorban idős emberek, és így veszítik el a hajlékot a fejük fölül. Ismeretes az a történet, amikor a bíróság utólagosan még kártérítést is megítélt egy otthonát elveszítő embernek, akitől trükkös módszerrel vették el az ingatlanát, a végén még a lakcímbejelentését is kivezették az informatikai rendszerből az okmányirodában. A szerencsétlen ember a saját pénzéhez azért nem tud hozzájutni, mert azok, akik kijátszották és elvették az ingatlanát, közben olyan rezsihátralékot halmoztak fel, amit a neki megítélt kártérítés már nem tud fedezni.

(14.00)

Nagyon fontos az a váci történet, és szintén ki kell emeljem a beszámolóból, amikor a hajléktalan­ellátásban dolgozó kollégáknak sajnos olyan döntéseket kell hozni, ők maguk kell hogy eldöntsék, hogy egy rászoruló bemehet-e egy éjjeli menedékhelyre vagy egy hajléktalanszállóra, egyszerűen azért, mert nincs elegendő férőhely. Azt gondolom, amikor krízishelyzet van, nem azt kell megkérdezni egyetlenegy esetben sem, hogy hány fekvőhely van, hanem azt kell megkérdezni, hogy melyik az a szervezet, amelyiknek kutya kötelessége gondoskodni az életveszélyben lévő emberekről. Helytelenítettem éveken keresztül, és ennek hangot is adtam, amikor a hajléktalanellátásból pénzeket, forrásokat vontak ki, és helytelenítettem azt is, amikor éppen a krízishelyzetek finanszírozására utólagos elszámolást eszközölt a minisztérium.

Kedves Barátaim! Ha egyszer novemberben van mínusz 10 vagy 20 fok, akkor ennek költségeit előre oda kell adni a hajléktalanellátó szervezeteknek, ahogy évtizedeken keresztül egyébként volt ebben az országban, és nem majd a következő év tavaszán kell elszámolni. Mert a hajléktalanellátásban részt vevő szervezetek jelentős része nem rendelkezik annyi felhalmozott pénzzel, hogy előre tudja finanszírozni a hajléktalanellátást.

Befejezésképpen egy dologra szeretném ráirányítani a figyelmet. Az interneten az elmúlt napokban keringett egy VIII. kerületi polgármesteri és főpolgármesteri levél, ami arról szól, egy képviselő írásbeli kérdésére válaszolva, hogy látják, hogy a hajléktalanságból kivezető út elsősorban a tartós lakhatással oldható meg, a civilekkel való együttműködés elengedhetetlen, és a hajléktalanságból kivezető utakat közösen kell hogy keressék. Jó lenne, ha kormányzati szinten is elismernék ezt végre. De ha elismerik, hogy ezek a problémák így oldhatók meg, akkor mire volt jó az az ámokfutás, amit a kormányzati szereplők az elmúlt négy-öt évben itt eszközöltek ebben az országban?

És ha már így gondolja, hál’ istennek, Tarlós István főpolgármester úr és Kocsis Máté polgármester úr, akkor lenne néhány kérdésem. Lehet, hogy egy picit hevenyészettnek tűnik, de mégis elmondanám ezeket a kérdéseket, hátha elolvassa valaki ezt a jegyzőkönyvet. Mikor fogják visszavonni azt a rendeletet, ami a közterületen való életvitelszerű tartózkodásról szól? Mert ha az előző állítás, amit mondtak, hogy a tartós lakhatás biztosítása, a civilekkel való együttműködés és a kivezető utak keresése a megoldás, akkor ezt a rendeletet azonnal vissza kell vonni nyilvánvalóan.

Szeretném tudni, hogy ha ezzel egyetértenek, akkor hogyan kívánják támogatni a bizonytalan lakhatási helyzetben lévő embereket. Milyen programokat kívánnak kidolgozni annak érdekében, hogy ezek az emberek stabilan megtarthassák az ingatlanjukat, tisztességes jövedelemmel rendelkezzenek, hogy a saját lakhatásukat tudják finanszírozni, a rezsiket ki tudják fizetni? Szeretnénk ismerni vagy megtudni ezeket a programokat.

És évek óta mondom, a legnagyobb hiátus az, hogy Magyarországon nincs bérlakásprogram, a kormánynak nincs bérlakásprogramja. Mert ennek a problémának elhibázott kezelése például az ócsai lakópark. Számtalanszor fölhívtam a figyelmet arra, hogy attól, hogy azonos problémákkal küszködő embereket egy helyre telepítenek, egy helyen tartanak, a probléma maga nem fog megoldódni. Egy szegregált környezetben ezek az emberek csak rosszabb állapotba fognak kerülni, miközben az integrált környezetben közel négyszázezer üresen álló lakás van ebben az országban. Ezt a legfrissebb népszámlálási adatok alapján tudom kijelenteni.

Ja, és végezetül jó lenne tudni, hogy milyen szakmai és civil szervezetekkel szeretnének ennek a problémának a megoldásában közreműködni. Mert én azt vettem észre, hogy az elmúlt években a civileket éppen üldözték, és nem tárgyaltak velük. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)