Felszólalás adatai

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Három kérdésről szeretnék röviden szólni a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Az első, amelyről már a kétperces felszólalások során is szó esett, a 30 napos foglalkoztatás, és az az illúzió, ami úgy tűnik, hogy kiolthatatlan módon ehhez a 30 napos foglalkoztatási kötelezettséghez tapad: a munkaerő-piaci visszailleszkedés esélye.

A beterjesztett törvénymódosítás ezzel kapcsolatban tulajdonképpen egyetlen változtatást tartalmaz, azt, hogy behozza a közcélú munka fogalmát, ugyanakkor ezt a közcélú munkát ugyanazzal a tartalommal definiálja, mint amely meghatározás a hatályos törvényben a közmunkára és a közhasznú munkára szerepel.

(12.40)

Olvasom: "A foglalkoztatási kötelezettség közmunka, közhasznú munka vagy a települést érintő közfeladat ellátása céljából szervezett egyéb munka, a továbbiakban együtt az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás biztosításával teljesíthető."

Képviselőtársaim hosszan méltatták, hogy milyen jelentős az, hogy itt az új törvényjavaslatban megjelenik a közcélú munka fogalma, a közcélú munkáról pedig a benyújtott tervezetből nem tudunk meg többet, mint azt, hogy önkormányzati feladat ellátását kell érteni, amelyről a települési önkormányzat gondoskodik.

Van egy rossz érzésem, remélem, hogy nem lesz igazam. A rossz érzésemnek az az alapja, hogy a közmunka és a közhasznú munka más törvényekben pontos meghatározást, definíciót kap, itt viszont belép egy harmadik fogalom, amelyiknek a meghatározása ugyanaz a gumitartalom, mint a korábbi törvényben a közmunka és a közhasznú munka meghatározása volt. Következésképpen közcélú munka bármi lehet. Hogy aztán ez a munka olyan-e, ami sérti az emberi méltóságot, vagy más szempontból alkotmányosan aggályos, azt majd a gyakorlat meg fogja mutatni.

A második rövid gondolatom folytatása a 30 napos munkavégzési kötelezettségnek. Nem látom, és a rendelkezésünkre álló igen rövid felkészülési idő alatt sajnos, módom sem volt arra - ezt őszintén szégyellem -, hogy pontosan utánanézzek, nem látom a 30 napos munkavégzés, a 30 napos foglalkoztatási kötelezettség és munkavégzési kötelezettség munkajogi hátterét.

A törvény foglalkoztatási kötelezettségről beszél, de nem rendel mellé olyan fogalmakat, amelyek a munkajogi feltételeket, a munkajogi körülményeket határozzák meg. Márpedig a munkavégzés nem azonos a munkaviszonnyal, ezt nagyon jól tudjuk. Nem világos számomra, hogy ez a foglalkoztatási, munkavégzési kötelezettség egyben jelenti-e azt, hogy a munkát szervező, a foglalkoztatást szervező önkormányzatnak a munkavégzés jellege szerint kell létesítenie jogviszonyt a foglalkoztatási kötelezettség körébe tartozó munkát végzővel. Tehát magyarán: munkaszerződést kell-e vele kötni, vagy a munkavégzés jellege szerint köztisztviselőnek, illetve közalkalmazottnak be kell sorolni?

A törvény 5. §-a arra utal, hogy a jogalkotó ezt valahogy így gondolta, hiszen - olvasom -: "A rendszeres szociális segély megállapítását megelőzően, valamint a segély folyósításának időtartama alatt nem működött együtt, ideértve azt az esetet is, ha az önkormányzat által szervezett foglalkoztatást a munkáltató rendkívüli felmondással vagy közszolgálati jogviszony esetében hivatalvesztéssel, illetőleg közalkalmazotti jogviszony esetében elbocsátással szüntette meg."

Azt mondom, hogy ez így volna rendjén, csak nem biztos, hogy így is van. Tessék nekem megmondani, hol a garancia arra, hogy az önkormányzat belső szervezetében foglalkoztatott felnőtt aktív korú munkanélkülit köztisztviselőnek be fogják sorolni? Ha így van, akkor ő arra a 30 napra köztisztviselői esküt fog tenni? Ha így van, akkor ő arra a 30 napra vagyonnyilatkozatot fog kiállítani? Ha így van, akkor az adatai bekerülnek a köztisztviselői nyilvántartásba? Tessék nekem erre választ adni, mert én erre a garanciát nem látom, és egyébként az itt felsoroltak nem egyeznek a köztisztviselői és közalkalmazotti törvényben előírtakkal.

Végül a harmadik megjegyzésem az előző kettőtől különböző. A bizottsági véleményben is említettem, szeretném még egyszer megerősíteni, hogy a Szocialista Párt számára a közhasznú, közcélú, az ellátási alrendszereket érintő tevékenységek finanszírozásában a szektorsemleges finanszírozás elvének kellene érvényesülnie. Tudjuk, hogy ez ma sem így van, és ez a különbségtétel hátrányosan érinti a nem egyházi, civil fenntartókat, hiszen az alapítványok, közhasznú társaságok hátrányosabb helyzetben vannak, mint az egyházi fenntartók, a gazdasági szféráról nem is beszélve, de azt magam is szívesen elválasztom a nonprofit szektor által fenntartott intézmények sorsától, illetve a fenntartók támogatásától.

Különböző okok miatt alakult ez így, és természetesen ebben az előző kormány döntései is benne vannak. Tehát én csak megállapítom a tényt, hogy a szektorsemleges finanszírozás elve ma sem sértetlenül érvényesül. Azt azonban nem tudom tudomásul venni, hogy egyházi fenntartó és egyházi fenntartó között is különbséget tegyünk.

A törvény hatályba lépő, nem túl számos intézkedései között ott van az egyházi fenntartók tanácsának létrehozása. Hogy ez a kör kiterjed-e minden egyes egyházi fenntartóra, az a törvény szövegéből nem derül ki. Az viszont kiderül az 54. §-ból, hogy a későbbiekben valahol, valakik különbséget fognak tenni egyházi fenntartó és egyházi fenntartó között. Tudniillik a most hatályba nem lépő 54. § azt mondja, hogy azok az egyházi fenntartók, amelyek a kormánnyal szociális feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötöttek, személyes gondoskodást nyújtó alapellátási tevékenységük után külön jogszabályban meghatározott támogatásra tarthatnak igényt.

Nem tudom eldönteni, hogy mi lesz előbb: a tyúk vagy a tojás. Az egyházi fenntartók tanácsába elnyert tagság vajon egyben azt is jelenti-e majd, hogy amikor ez az 54. § hatályba lép, akkor ez a külön juttatás azokra lesz érvényes, akik most azonnali hatállyal bekerülnek az egyházi fenntartók tanácsába? Félek, hogy így lesz, és azt gondolom, hogy a válogatás nem felelhet meg az állampolgári igényeknek és azoknak a vallási szempontoknak, felekezethez való tartozás szerinti különleges igényeknek, amelyeket az alkotmány lelkiismereti és vallásszabadságot rögzítő, alapvető emberi jogot kifejező szabálya alapján mindenkinek tiszteletben kell tartani.

Ezért azt gondolom, hogy az 54. § ebben a formájában el nem fogadható, külön furcsának tartom, hogy egy nemzetközi megállapodást mint erősítő érvet citál ide a szakasz. A nemzetközi megállapodások önmaguktól részei a magyar jogrendnek, tehát egy törvényben erre külön hivatkozni szükségtelen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)