Felszólalás adatai

KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Igyekszem nagyon rövid lenni, mert már azt hittem, hogy soha nem kerül sorra a jelnyelvi törvény.

Képviselőtársaim, valóban le lehetne folytatni néhány politikai vitanapot. Le lehetne folytatni akár a tandíj ügyében, akár a gyermekvállalási hajlandóság ügyében. Én szívesen bocsátkoznék szociológiai fejtegetésekbe - de most már nem ennek van itt az ideje - arról, hogy milyen hatással van például a pénzbeli juttatás, mondjuk, a gyermekvállalási hajlandóságra.

(13.40)

Nekem vannak olyan emlékeim, hogy még gyes sem volt, meg gyed sem volt Magyarországon, mégis születtek gyerekek, talán még egy kicsivel több is, mint most. Sokkal fontosabbnak tartanám, hogy a munkahely, a karrier, a munkahely biztonsága és a jövedelmek hogyan viszonyulnak egymáshoz a gyermekvállalási hajlandóságban, mint az, hogy mennyi a családi pótlék.

Tehát azon túlmenően itt van rögtön ez a tandíjügy. Ez fölöttébb tetszik nekem. Annál is inkább, mert most az az álláspont kerekedett felül - legalábbis a Fidesz részéről -, hogy azért jó, hogy nincs tandíj, hogy a linkóci gazdag gyereknek ne kelljen fizetni, és azért jó, hogy nincs tandíj, mert legalább így a szegény gyerekek sem kaphatnak ösztöndíjat. Azt hiszem, hogy ilyen olvasata is van a dolognak.

De hála a jóistennek, sok mindenben egyetértünk. Sok mindenben egyetértünk, mégpedig abban, hogy erősíteni, illetve segíteni kell a gyermekvállaláshoz szükséges társadalmi, gazdasági, mentális feltételeket, a családi környezet kialakítását és biztonságát. Egyetértünk abban, hogy szükséges elősegíteni a fiatalok munkavállalását és önálló egzisztenciateremtését, egyetértünk abban, hogy csökkenteni kell a kirekesztést, a kirekesztettséget. Úgy hallottam, hogy egyetértünk abban is, hogy biztosítani kell a versenyképes tudást, fejleszteni az önálló élethez szükséges kompetenciákat, itt a tanárképzés megújításától a presztízsnövelésen keresztül sok mindent, javítani kell a kulturális fogyasztás színvonalát, az infokommunikációs ellátottságot - Pettkó úr, Ágh úr is, illetve Cser-Palkovics úr is kétszer szólt róla -, fejleszteni kell az ifjúsági korosztályok társadalmi és egyéni felelősségét. Abban is egyetértés volt, hogy szükséges megteremteni a feltételeket az ifjúsági szolgáltató szervezetek feladatellátásában való részvételhez, be kell vonni az ifjúsági szervezeteket. Török képviselőtársam éppen jó példát mondott szülővárosunkról. Egyetértés volt abban, hogy ki kell alakítani az ifjúság kezdeményezéseit, az ifjúságsegítő szakma törekvéseit. Azt gondolom, hogy soha nem volt olyan nagy szükség a kortárs segítésre, mint napjainkban.

Tehát tulajdonképpen azt gondolom, hogy sok mindenben egyetértünk a stratégiát illetően. Én abban bízom, hogy képviselőtársaim támogatják, elfogadják majd ezt az ifjúsági stratégiát. Ha elnök úr hozzájárul, úgy hallottam, hogy elnök úr hozzájárult, hogy lehessen a nap lezárásáig módosító indítványokat benyújtani, ez lehetőséget teremt nekünk arra, hogy a részletes vitában ismét szóljunk.

Botka képviselőtársam felvetette, hogy tulajdonképpen milyen ifjúságot szeretnénk a jövőben. Erről kell hogy szóljon a stratégia. Nem szeretnék anekdotázni, képviselőtársaim, de a múlt héten én mentem a bizottság elé akkor, amikor az idősügyi stratégia általános vitára való alkalmasságát tárgyalta az ifjúsági és szociális bizottság.

Kedves Barátaim! Egy képviselőtársunk felvetette azt, hogy ugyan, mondja már meg, államtitkár úr, hogy milyen jövőt szeretne az idősek számára, és én ott úgy emlékszem, hogy még mosolyt is csaltam a képviselőtársak arcára, mert elmondtam, hogy én milyennek képzelem húsz év múlva a magyar idősek társadalmát.

Engedjenek meg akkor néhány keresetlen mondatot, hogy én magam hogyan képzelem el a jövő ifjúságát. Én a jövő ifjúságát úgy képzelem el, először is, hogy ismeri és vallja a demokratikus értékeket. Borzasztóan fontosnak tartom akkor, amikor ezerrel tör előre a szélsőjobb és az antirasszista nézetek Magyarországon. Borzasztó fontosnak tartom, hogy a jövő ifjúsága jogaival és lehetőségeivel tudatosan él. Borzasztóan fontosnak tartom azt, hogy a jövő ifjúsága a társadalomba zökkenőmentesen beilleszkedik, a jövő ifjúsága innovatív szemlélettel biztosítja a maga és közössége boldogulását. A jövő ifjúságának a célja a tudásalapú társadalom versenyképessé tétele. A jövő ifjúsága befogadó, toleráns attitűd jellemzi, ezt nagyon fontosnak tartom, azt is, hogy nemzeti és európai identitása van. Hangsúlyozom: mind a kettő, nemzeti identitása és európai identitása van. A jövő ifjúságának környezet- és egészségtudatos magatartása van. Ezt borzasztóan fontosnak tartom. A jövő ifjúsága reményeim szerint ismeri a legkorszerűbb technikákat és technológiákat. A jövő ifjúsága segítőkész a technikai, technológiai tudás átadásában az idősek és a gyerekek irányába, erről beszélt Winkfein képviselőtársam. Utoljára említem meg, hogy a jövő ifjúsága beszél angolul, és a jövő ifjúsága tud írni, olvasni.

Ha ilyen lesz a jövő ifjúsága, akkor én elégedett leszek a nemzeti ifjúsági stratégiával. Képviselőtársaim, kérem, hogy ebben támogassák az elképzeléseinket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiban.)