Felszólalás adatai

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A dogmákat minden vallás maga szabja meg a híveinek, a hívek higgyék meggyőződésünk szerint, az államnak csak a politikai résszel lehet dolga - ezeket a szavakat Deák Ferenc, a haza bölcse a vallásszabadság témájában elmondott, utolsó parlamenti felszólalásában mondotta. Valószínűtlen és mégis igaz, hogy azóta csaknem 150 év telt el, és még mindig arról kell beszélnünk, hogy egyház és állam hol válik el, hol ér össze, mik lehetnek az együttműködés keretei.

A most tárgyalt Alaptörvény preambulumában ezt olvassuk - idézem -: "Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait." Úgy gondolom, óriási jelentőségű, hogy ezek a gondolatok megjelennek az Alaptörvényben. Végre több más európai alkotmányhoz hasonlóan, ugyanakkor sajnos az európai alkotmánytól eltérően, méltó helyet kap itt a kereszténység szerepe, de úgy, hogy az ország más vallási hagyományai is megkapják az őket illető, őket megillető tiszteletet és elismerést.

Az alaptörvény-tervezet VI. cikke foglalkozik részletesen a lelkiismeret- és vallásszabadság jogával, illetve az egyházakkal a következőképpen, idézem: "Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa. Magyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállók. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal."

Leendő Alaptörvényünk a nemzetközi összehasonlítást illetően is rendkívül széleskörűen kívánja biztosítani a fenti alkotmányos alapjogokat. Hangsúlyozom, hogy az új Alaptörvény is határozottan fönntartja az állam és az egyházak alkotmányos különválását. Természetesen nem arról van szó, hogy az állam el akarja szigetelni vagy marginalizálni akarja az egyházakat, ahogy ez XX. századi történelmünk során megtörtént, és arról sem, hogy magát távol akarja tartani az egyházaktól. Ezzel szemben kifejezetten deklarálja a közösségi célok, a közjó érdekében való együttműködést.

Az állam és az egyházak alkotmányos szétválasztása tehát védi mind az egyházak autonómiáját, mind pedig az állam autonómiáját, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy összecsengő céljaik a társadalom javának érdekében, a nemzet érdekében közösen, egymást kiegészítve többre jussanak, hatékonyabban működhessenek, mint külön-külön tennék. Hiszen állam és egyházak is az emberek javát, a társadalom javát kívánja szolgálni a maga, a maguk sajátos lehetőségeivel és eszközrendszerével.

Az Alaptörvény tervezete VI. cikkelyében utal rá, hogy az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. Ahogyan az alkotmány, úgy az egyházakról szóló törvény is már régen megérett az újrafogalmazásra. Az új sarkalatos törvény javaslatának előkészítése folyik, az Alaptörvény elfogadását követően a kormány a törvényjavaslatot benyújtja az Országgyűlésnek, így megvalósulhat, hogy az Alaptörvény és az egyházakról szóló sarkalatos törvény jövő év elején hatályba léphet.

Bízom benne, hogy az új Alaptörvény és az egyházakról szóló sarkalatos törvény megfelelő eszköz lesz ahhoz, hogy a vallásszabadság jogával élni kívánó egyének és közösségek számára megfelelő szabadságot és védelmet nyújtson, ugyanakkor a vallásszabadság jogával visszaélő egyének és csoportok, bizniszszerveződések lehetőségeit elzárja, és a lehető legnagyobb mértékben korlátozza.

Tisztelt Országgyűlés! "A nemzetiség nem egyéb, mint azon összetartozásnak tudata, mely nagyszámu emberek között - multjok emlékei, jelen helyzetök s mi ezekből foly érdekei közössége által támad." Eötvös József szavaival indítva a magyarországi nemzetiségek jogaival kapcsolatban szeretném még néhány dologra felhívni a figyelmet, különös tekintettel az eddigi vita során a tisztelt Házban elhangzottakra, illetve a sajtóhírekre.

A kormányzat a múlt év nyara óta több alkalommal, több fordulóban egyeztetett az országos kisebbségi önkormányzati vezetőkkel, jelesül a kisebbségi önkormányzati képviselő-testületi létszám meghatározása, a 2011. évi költségvetési tervezés kisebbségpolitikai célú állami támogatások rendszerének átalakítása, illetve a helyi kisebbségi önkormányzatok úgynevezett differenciált támogatási rendszerének átalakítása tárgyában.

(9.00)

Az egyeztetések során kialakult konszenzus tükröződik ezekben a törvényi, kormányrendeleti szintű szabályozásokban. A rövid távon lehetséges eszközökkel élve kormányrendeleti szinten, pénzügyi támogatási oldalról sikerült egy olyan ügyfélbarát támogatási struktúrát kialakítani, amely a tényleges, a helyi nemzetiségi közösséget szolgáló kisebbségi önkormányzati feladatellátást támogatja. Leraktuk továbbá egy átlátható, tervezhető, ellenőrizhető kisebbségpolitikai célú állami támogatási rendszer alapjait.

A 2011. évtől kezdődően nemzetiségi tanulmányi ösztöndíjat alapított a közigazgatási miniszter, hogy a kiemelkedő képességű nemzetiségi tanulók továbbtanulását segítse. Szintén a múlt év nyarán indult a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokról, kiemelten a kisebbségi önkormányzati választásokról szóló joganyag felülvizsgálata, amely a felkért nemzetiségi civil szervezetek, kisebbségi önkormányzatok, szakértők által beküldött közel ötven véleményre, javaslatra, szakértői anyagra épül. Célunk az, hogy - megfelelve a nemzetiségi közösségek elvárásának is - olyan kisebbségi önkormányzati választási rendszert dolgozzunk ki, amely tényleges közösségi háttérrel rendelkező kisebbségi önkormányzatok létrehozását, kulturális autonómiáját teszi lehetővé.

Az elmondottakkal azt szeretném bemutatni, hogy a közel egy éve gyakorlatilag folyamatosnak tekinthető, az alaptörvényi szabályozáson túl az egész kisebbségi joganyagra kiterjedő konzultációnak nyilvánvalóan nem célja a kisebbségpolitikai eredmények szisztematikus lebontása, amitől dr. Kállai Ernő országgyűlési biztos úr tart a napokban ugyanitt elmondott felszólalása szerint. És még egy gondolat az országgyűlési biztos úr által az alkotmányozással kapcsolatban több alkalommal kifejtettekhez: az aggodalom, a figyelem jogos, ez következik az országgyűlési biztosi feladatkörből, azonban a tényektől eltekintő ellenséges hangvétel nem szolgálja a nemzetiségek érdekeit, és nem szolgálja közös érdekeinket. Hogy ismét Eötvös József szavaival éljek, idézem: "Bekötött szemmel senki sem járhat egyenesen." - itt az idézet vége.

A tények ugyanis a nemzetiségi jogok alaptörvényi megjelenítésével kapcsolatosan a következők: az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottsága felkérésére négy országos kisebbségi önkormányzat nyújtott be javaslatot az alaptörvényhez. Ezek a javaslatok néhány olyan jogosítvány kivételével, amely ma sem az alkotmányban, hanem a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben szabályozott, tehát ezek a javaslatok megjelennek az alkotmány-előkészítő eseti bizottság Országgyűlés által elfogadott javaslatában. Emlékeztetem a tisztelt Házat, hogy a bizottsági javaslat szerint az Alaptörvény preambulumában utalni kell legfontosabb alapértékeinkre, a demokrácia, a jogállamiság és az alkotmányosság értékeire. Az tehát, hogy az alaptörvény-javaslat nemzeti hitvallásában megjelennek a nemzetiségek, nem más, mint annak elismerése, alapértékként kezelése, hogy a nemzetiségek részei, részesei a magyar nemzetnek.

A bizottsági javaslat rögzíti továbbá azt is, hogy alapvető jogként határozandó meg a nemzetiségi státushoz való jog, a nemzet hatalmának részeseiként a közéletben való kollektív részvétel joga, a saját kultúra, anyanyelv ápolásához, az anyanyelv használatához, az anyanyelvű oktatáshoz, a saját nyelven való névválasztáshoz, névhasználathoz való jog, a képviseleti jog és az önkormányzás joga. Mindezek szerint az alkotmányozó nem vitatható célja annak a rögzítése, hogy a magyarországi nemzetiségek a politikai nemzet részei, államalkotó tényezők, nyelvük, kultúrájuk védelemben részesül, ahogyan ezt az alaptörvény preambuluma deklarálja. Annak érdekében, hogy ez a szándék még hangsúlyosabban jelenjen meg a javaslatban, illetve tekintettel az országos kisebbségi önkormányzati javaslatokra, módosító indítványok születtek.

Nézzük meg most elemeiben az Alaptörvényben és a benyújtott módosításokban meghatározott nemzetiségi jogokat!

Az elavult, sokak által sérelmezett kisebbség, etnikai kisebbség, nemzeti kisebbség, továbbá a pontatlan népcsoport kifejezések helyett bevezetésre kerül egy egységes kifejezés, a nemzetiség, mely mind a tizenhárom hazai kisebbségre alkalmazandó. Az elnevezést az érintettek támogatják. A nemzeti hitvallás értelmében - idézem a módosító indítvány szövegét is - vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a velünk élő nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és óvjuk.

Az alaptörvény-tervezet rögzíti, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők, minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van az önazonosság szabad vállalásához és megőrzéséhez, joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. A hazai nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. A hazai nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg, a Magyarországon élő nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában szintén sarkalatos törvény szabályozza. Az alapvető jogok országgyűlési biztosa helyettest nevez ki a jövő nemzedékek érdekeinek védelme mellett a hazai nemzetiségi jogok védelmére.

Összevetve az alaptörvény és a módosító javaslatok által biztosítandó jogokat, megállapítható, tisztelt Országgyűlés, hogy ezek a jelenlegi alkotmány 68. §-ához képest több ponton az alapvető jogok jóval szélesebb skáláját biztosítják, egyben alapvetően koherensek az országos kisebbségi önkormányzatok javaslataival. Végül: indokolt szem előtt tartani, hogy a nemzetiségi jogokat érintően több sarkalatos törvény megalkotása előtt állunk, amelyek az alaptörvényen alapulóan meghatározzák majd a nemzetiségi jogok részletes szabályait. Ezek a gondolatok válaszképpen is elhangoznak ma itt az Országgyűlésben a Kállai Ernő ombudsman úr által mind az Országgyűlésben, mind pedig a sajtóban felvetettekre.

Mindezekre tekintettel tisztelettel kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés az alkotmányügyi bizottság T/2627/102. számú ajánlása 6. pontja szerinti, a Nemzeti hitvallás fejezet benyújtott T/2627/85/2. számú 24. pontja szerinti, az Alapvetés fejezet H. cikk (2) bekezdésre benyújtott T/2627/91/1. számú 66. pontja szerinti, a Szabadság és felelősség 27. cikkre benyújtott T/2627/71. számú 107. pontja szerinti, illetve az alapvető jogok biztosa, 30. cikk, (2), (3) bekezdésre benyújtott T/2627/61. számú módosító javaslatokat támogassa és majd fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, egyben a még előttünk álló munkához ajánlom figyelmükbe Eötvös József megfontolandó szavait: "Minden hegy csúcsban végződik, emelkedjetek bátran, s kik kiindulva a hegy alján távol álltok egymástól, fenn a tetőn találkozni fogtok."

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)