Felszólalás adatai

DR. TÓTH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyan az általános vitában már egyszer volt szerencsém hozzászólni a Nemzeti hitvallás című fejezethez, most azonban az előttünk lévő törvény XII. cikkéhez szeretnék véleményt mondani. Mielőtt ezt kifejteném, engedtessék meg, hogy egy kis bevezetőt mondjak. Az alkotmány országunk legfőbb törvénye, iránytű mindennapi életünkhöz, hitvallás legfontosabb értékeink mellett. A rendkívül magas társadalmi támogatottsággal megválasztott Fidesz-KDNP-pártszövetség azt is célul tűzte ki, hogy az 1949 óta hatályban lévő alkotmányt 2011 tavaszára egy új, a demokratikus értékeknek megfelelő nemzeti alaptörvénnyel írja fölül.

Egy országgyűlési képviselő munkája során ritka és kivételes lehetőség az, ha egy ország alkotmányának megalkotásában vehet részt. A rendszerváltás óta több mint 20 évvel olyan törvénye születik végre a magyar nemzetnek, amely a múlt értékeit megőrizve a jövőbe mutat. Éppen ezért az alkotmányozás folyamatában való részvétel nemcsak politikai lehetőség, hanem társadalmi kötelezettség is egyben. Büszke vagyok, hogy részese lehetek e történelmi pillanat megvalósulásának.

Tisztelt Ház! A következőkben a jogos védelem, illetve a tulajdonvédelem alaptörvényi megfogalmazásával kapcsolatban szeretném megosztani gondolataimat. Az előttünk fekvő javaslat XII. cikke rögzíti a tulajdonhoz való jogot, garantálva ezzel a tulajdon védelmét, hiszen enélkül egyáltalán nem beszélhetnénk magántulajdonra épülő társadalmi rendről. Az állam kötelezettsége a magántulajdon védelme. Bár a jelenlegi alkotmány is tartalmaz bizonyos rendelkezést, amely korlátozza a tulajdon állami kisajátítását, hazánk történelmének vészterhes fejezetei miatt számunkra különösen fontos az effajta szabályozás. Ez a XII. cikk most egy újabb bekezdéssel egészül ki, nevezetesen az állampolgár azon jogával, amely lehetővé teszi, hogy törvényben meghatározottak szerint elháríthassa a tulajdona ellen intézett, illetve azt közvetlenül fenyegető jogtalan támadást.

Ennek a jognak alkotmányos rangra emelését mindenképpen áttörésként értékelhetjük. A jelenlegi hatályos törvények ma is lehetővé teszik a testi épség és tulajdon elleni támadások elhárítását, azonban a bűnelkövetőt jobban védik, mint a cselekményt kivédeni szándékozó személyt. Ma a védekező kezét lefogja, bénítja az esetleges következmények miatti aggodalom. Az a tudat nehezedik rá, hogy kétszeresen van vesztenivalója. Az állam természetesen nem engedheti meg, hogy a védekezés bosszúállássá fajuljon, de épp ennyire fontos, hogy a veszélyben forgó élete vagy tulajdona védelmére kész bátorság és energia minden becsületes emberben töretlen legyen.

A tisztességes magyar emberek hathatósabb védelemben kívánják részesíteni személyüket és vagyonukat az egyre erőszakosabbá váló bűncselekményekkel szemben. Ez világosan kiolvasható a nemzeti konzultáció keretében visszaküldött válaszokból is. Éppen ezért hiszem, hogy a törvény nem támaszthat magasabb követelményt a jogszerű védekezővel szemben, mint amilyet a jogtalanság talaján állóval szemben megkíván. Nem kérhetjük a jogos védelmi helyzetben lévő állampolgártól, akit éppen támadás ér, hogy lehetőleg kímélje a jogellenes támadót. A jogtalan támadó javára csak olyan kritérium fogalmazható meg, amely életét védelmezi, leszámítva természetesen az élet elleni támadásokat.

Fontosnak tartom tehát azt is, hogy ne essünk át a ló másik oldalára. Teljes mértékben azonosulni tudok miniszterelnök úr szavaival: menjünk el egészen odáig, amíg nem válik a magyar közélet túl agresszívvá és erőszakossá önvédelmi jogának kiterjesztése miatt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

(15.40)