Felszólalás adatai

DR. NAGY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alaptörvény O. cikkéhez benyújtott módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni az ajánlás 34. pontja alapján. Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet. A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők, az ivóvízkészlet, valamint a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.

Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt a törvényben meghatározottak szerint helyreállítani vagy a helyreállítás költségeit viselni. A módosító javaslat egyértelművé teszi, hogy az egészséges környezethez való jog alapjog, amelynek érvényesítése érdekében az államnak intézményvédelmi kötelezettsége van.

A természeti erőforrások alapjogban való védelme létkérdés a következő időszak számára. Amikor Mosonmagyaróváron, a mezőgazdaság-tudományi karon tanultam, azt mondta egy professzor: fiaim, úgy bánjatok a termőfölddel, hogy mindenkor tartsátok szem előtt, hogy azt az unokáitoktól kaptátok kölcsön. Nagyon nagy igazság ez. Hányszor és hányszor követtek már el helyrehozhatatlan károkat gazdasági okokra hivatkozva a termőfölddel kapcsolatban, legyen ez szakszerűtlen művelés vagy az urbanizáció hatása, az ipar terjeszkedése. De talán a legnagyobb károkat akkor okozzuk, ha nem tesszük lehetővé azt, hogy a vidéki településeken, a földközelben élők használhassák ezeket a területeket, és a megélhetésükhöz járuljon hozzá.

Az alapvetés O. cikke szerint mindenkinek joga van az egészséges környezethez, ezért mindenkinek kötelessége is az élő és élettelen környezet óvása. A testi és lelki egészség érdekében az állam törvény alapján gondoskodik az épített és természetes környezet védelméről. Miért érzem mégis úgy, hogy óriási különbségek vannak e téren? Akik vidéken élnek, fenntartják a természet egységét, sokkal nehezebb körülmények között élnek, mint azok, akik abszolút haszonélvezői a természeti erőforrásoknak. A természet és az ember kapcsolatának egyensúlya megbomlott. A vidéken élő ember már nem tudja kihasználni azokat a lehetőségeket, amiket a vidéki élet nyújtott és nyújthatna is számára.

A megbomlott egyensúly speciális problémákat is fölvet: értelmetlennek tűnő, hasztalan munkanélküli lét, amely magában hordozza a különböző társadalmi feszültségeket is. Számoljunk utána, mennyi szociális juttatást kell kifizetni ezért a helyzetért, mennyivel eredményesebb volna, ha ezeket a juttatásokat az eredményesebb földművelés, növénytermesztés és főleg az állattenyésztés támogatására fordíthatnánk. Több jó célt tudnánk megvalósítani egy csapásra: rendezett, fenntartható vidéki fejlődés, benépesülő porták, munkát találó emberek, egészséges élelmiszer mindnyájunknak, és a tiszta levegőről, legeltetett mezőkről nem is szóltam. A fenntartható fejlődés alkotmányba kerülését én ezért szorgalmazom. Fogalmazhatnánk úgy is: ez a jövőnk kulcsa. Az alkotmányos berendezkedés szabályozásán túl ezt tartom jövőnk szempontjából az egyik legmeghatározóbbnak.

A fenti célok érdekében feladat még az ágazatban a tulajdon- és érdekviszonyok szabályozása, a társadalmi igényeknek megfelelő termelési szerkezet és technológiák megválasztásának ösztönzése. A genetikai sokféleség megőrzése felbecsülhetetlen nemzeti kincsünk. Gondoljunk csak bele, hogy az állandóan változó emberi szükséglet, a környezeti viszonyok mindig más és más igénnyel lépnek föl mind a növény-, mind az állatfajtáinkkal kapcsolatosan.

Mekkora érték ma már újra a szürke marha szarvasmarha vagy a mangalica sertés, vagy a magyar óriásnyúl, vagy az alföldi parasztgatyás galamb; pedig két évtizeddel ezelőtt szinte teljesen eltűnőben voltak. Ha nem lettek volna néhányan tanyán, akkor ma már csak történelem lennének - pedig mennyire népszerűek ma már. De a változó természeti, időjárási viszonyok újra és újra visszanyúlásra késztetik a növénytermesztőket és a -nemesítőket is, kellenek a genetikai sokszínűséget hordozó honos állat- és növényfajok. Ezek a fajták itt alakultak ki évezredek és évszázadok során, nem véletlen, hogy ilyenek. Próbálkozhatunk időről időre a természet ellen rugódozni, de előbb-utóbb mindig rá kell jönnünk, hogy nem érdemes, mert nagyon nagy árat kell fizetnünk érte.

Amikor az új alkotmány készül a jelen és jövő Magyarországa számára, akkor nélkülözhetetlen azon alapelvek megfogalmazása, amelyeket alkalmazva olyan életképes mezőgazdasági, erdészeti, halászati és akvakultúra szektorokra épülő vidékfejlesztés valósítható meg, amely képes az emberi tőke megtartása és fejlesztése érdekében gazdasági tevékenységeket vonzani a vidékre, és amely védi és fejleszti a gazdag és sokoldalú európai vidéki kulturális örökséget.

A vidéken élők tudják és érzik nap mint nap, hogy életük a lehető legszorosabban kötődik a természethez. Az évszázadok során ehhez igazodva kialakultak szokásaik, ünnepeik, amelyek az identitást, a közösséghez való kötődést erősítik. Ezek olyan értékek, amelyek mindnyájunk számára értékek, határon innen és túl. Ünnepeink módja, táncaink, zenéink mind-mind ezekben a közösségekben alakultak ki. Vitatja-e valaki, hogy ezek értékek? Ugye, nem? Csak akkor tenni is kell valamit a védelmük érdekében.

Akkor, amikor új alkotmány készül, nélkülözhetetlen leszögezni, hogy vidékfejlesztés címén az alapjogban kell rögzíteni, hogy mindazon tevékenységek fejlesztése, amelyek a vidéki településen élő lakosság megélhetési körülményeinek, jövedelmi lehetőségeinek, az életminőség javítására irányulnak, továbbá amelyek a természeti erőforrások, a környezet, a táj megőrzését szolgálják, és amelyek e vidéki társadalomban betöltött funkciójának ellátását erősítik.

Fontos feladatunk, hogy az évszázadok során a vidéki életformához szorosan kapcsolódó közösségi és kulturális értékek megmaradhassanak. Ez megvalósulhat a falusi közösségben megtestesülő értékekben, akár a helyi egyesületek létrehozásában is. Összességében tegyük lehetővé az alkotmányban, hogy olyan feltételek legyenek, amelyek lehetővé teszik, hogy a vidéki területek a gazdasági, ökológiai, társadalmi és kulturális funkciókat tartósan betölthessék és megtarthassák. Tisztelettel kérem tehát képviselőtársaimat, hogy az e célokat lehetővé tevő módosító indítványokat támogassák.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)