A felszólalás szövege:
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az általános tandíjfizetési kötelezettséget a Horn-kormány vezette be 1995-ben, mert a felsőoktatásban növelni kívánta a hallgatók anyagi hozzájárulásának mértékét.
A felsőoktatásban részt vevő hallgatók tandíjfizetési kötelezettségére vonatkozó főszabályt - keretjelleggel - a felsőoktatásról szóló, többször módosított, 1993. évi LXXX. törvény mondja ki. A törvény tandíjfizetési szempontból megkülönböztetést tesz az államilag finanszírozott és az államilag nem finanszírozott felsőfokú képzés között. Államilag finanszírozott képzés nem állami intézményben is történhet, ezért függetlenül attól, hogy egy intézmény állami vagy nem, a tandíjfizetési kötelezettség mértéke kizárólag attól függ, hogy az adott képzés részesül-e állami finanszírozásban.
A felsőoktatási törvény a tandíjjal kapcsolatban alapvetően olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a tandíjrendszer általános szabályait érintik. A tandíj alkalmazásának lehetőségét az Alkotmánybíróság 79/1995. (XII. 21.) alkotmánybírósági határozatával egyébként alkotmányosnak minősítette, így a tandíj bevezetésének, alkalmazásának kérdése továbbra i
s elsősorban oktatáspolitikai, illetve gazdaságpolitikai kérdés.A felsőoktatási törvény alapján a tandíjfizetés alapkérdéseit, a tandíjfizetési kötelezettek körét, a tandíj mértékét, a fizetés módját a 144/1996. (IX. 17.) kormányrendelet szabályozza. A kormányrendelet személyi hatálya alá tartozó hallgatók valamennyien tandíjfizetésre kötelezettek, pusztán a képzési forma - nappali, esti vagy levelező - és a képzés típusa - alap-, kiegészítő vagy szakirányú képzés - szerint eltérő közöttük a tandíj mértéke
.Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a jelenlegi tandíjrendszerrel kapcsolatos kritikáját több dokumentumában részletesen kifejtette. Emlékeztetni szeretnék: A szabadság és jólét, A polgári jövő programja, A jövő választása a Fidesz-Magyar Polgári Párt művelődési programja. Ezért ezek teljes ismertetésére nem kívánok kitérni, de azért ki szeretném emelni a következőket:
Ma sok család nem tudja vállalni gyermekei tanulmányait, illetve az azzal járó kiadásokat. Az elmúlt évek felsőoktatási politikájának következményeként az a helyzet fenyeget, hogy az átlagember gyermeke legfeljebb olcsó, azaz népszerűtlen szakmát tanulhat. Természetesen nem azt állítjuk, hogy ez most így van, de azt állítjuk, hogy ennek a veszélye bármikor fennállhat.
A jövő jól fizetett diplomásai azon kiválasztottak közül kerülnek ki, akik megengedhetik maguknak a közoktatás kiegészítő költségeit és a tandíjas egyetemeket. Nem kívánatos, hogy a felsőoktatásban való részvételt a hallgató anyagi helyzete, nem pedig tehetsége,
teljesítménye határozza meg, és akár egyetlen arra érdemes személyt is elzárjon a diploma megszerzésének lehetőségétől.Mindezek miatt a Fidesz-Magyar Polgári Párt a tandíjrendszer átalakítását és az átalakított rendszer életbe léptetését már 1998 szeptem
berétől, a következő tanév megkezdésétől kívánatosnak tartja.A Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint a jogszabályokat úgy kell módosítani, hogy az első diplomájukat szerző hallgatók tandíjmentesen végezhessék tanulmányaikat, függetlenül a képzés formájától és a képzés típusától. A képzés mindaddig tandíjmentes, amíg a hallgató a képzési típus jogszabályban előírt időtartama alatt folytatja tanulmányait.
A tandíjmentesség az első felsőfokú végzettség megszerzését kívánja elősegíteni, de nem célja, hogy a hallgatók tanulmányi idejüket indokolatlanul meghosszabbítsák. A módosított kormányrendeletnek majd úgy kell rendelkeznie, hogy a hallgató legfeljebb egy alkalommal vehessen igénybe évhalasztást tandíjmentességének elveszítése nélkül. Az évismétlő hallgató a
megismételt félév idejére tandíjmentességét természetesen el fogja veszíteni.Az egyszakos pedagógusdiplomával rendelkező számára a második pedagógusszakon szerzett diploma kivételes szabályként tandíjmentes lesz.
(16.30)
Figyelemmel kell lennünk a k
isgyermekeikkel otthon lévő szülőkre is, hiszen az otthon töltött idő sokszor hátránnyal járhat a munkahelyi előmenetelükre nézve. Véleményünk szerint az otthon eltöltött évek jó alkalmat kínálnak arra, hogy a gyermekét nevelő vagy pedig a gyermekét egyedül nevelő szülő diplomát vagy újabb felsőfokú képzettséget szerezhessen. Így amikor évek múlva újra munkába áll, piacképes tudással rendelkezik, vagy könnyebben vállalhat olyan munkát, amit a gyermekei nevelése mellett otthon is végezhet.Köszönöm megtiszt
elő figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF és a Kisgazdapárt padsoraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Néhány gondolatot mondanék csak, és ezzel kiegészíteném a képviselőtársam, Révész Máriusz által elmondottakat, és az itt elhangzottakra reagálnék néhány mondatban.
Jánosi György képviselőtársam politikai okoknak nevezte azt, amiért itt van előttünk ez a törvénymódosítás. Először is, politikai okokról nem beszélhetünk. Mindenképpen azt gondolom, hogy ha ő ismerte vagy elolvasta a Fidesz programját, ismerte azt a választási 40 pontot, amelyben a Fidesz tulajdonképpen megfogalmazta elképzeléseit, akkor láthatja, hogy a 19. pont nem szól másról
Ugyanakkor elhangzott az is, hogy ez ígérgetésnek minősül. Nem az elmúlt négy évről beszélek, hanem a Fidesz tevékenységéről, a Fidesz munkájáról. Nem szoktunk ígérgetni, és erről nem is kívánok többet mondani. Választási programunk, a "Van más választás: polgári Magyarország!" és a 40 pont, amelyet említettem, egyértelműen megfogalmazza azokat az általunk elvégzendő fel
adatokat, amelyeket a magyar választópolgárokkal együtt határoztunk meg, és amelyek tulajdonképpen már itt az előző három előterjesztésünkben is megfogalmazódtak.Európa felé haladunk-e? Igen, Európa felé haladunk, hiszen ha önök megfigyelik az európai fel
sőoktatást, abból világosan kitűnik, hogy a nyugat-európai országok egyharmadában nincs tandíj. Nem azt mondtuk, hogy eltöröljük a teljes tandíjat, hanem azt mondtuk végig, a választások idején is, hogy az első diploma megszerzésének tandíjmentességét biztosítjuk.Elhangzott az is, hogy nincs érdekegyeztetés, és hogy gondoljuk azt, hogy ezt a törvényjavaslatot ideterjesztjük. Igenis van érdekegyeztetés, hiszen a kijelölt miniszter úr, Pokorni Zoltán, megkereste levélben a Rektori Konferenciát, a Főiskolai Főigazgatói Konferenciát, a művészeti egyetemek rektori székét
(Közbeszólás az MSZP soraiból.), a hallgatói önkormányzatot, a Felsőoktatási Tudományos Tanácsot, és természetesen be fogja vonni ezeket az intézményeket, érdekegyeztető fórumokat. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Be fogja vonni, és nyilvánvalóan amikor a válasz megérkezik levelére... (A képviselő asszony felmutatja a levelet.) Egyébként itt a levél, ha nem hiszik el, meg tudom mutatni, a miniszterjelölt úr elküldte.Röviden összefoglalva a hozzá
szólásomat: a felsőoktatásról szóló törvény módosítását mindenképpen úgy határozom meg, hogy ez egy rendkívül jól előkészített és átgondolt törvényjavaslat, az indoklása is egyértelmű.Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
(Taps a jobb oldalon.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a felsőoktatási reform egyik nem jelentéktelen elemének tekintette és tekinti ma is a felsőoktatásban részt vevők anyagi hozzájárulását saját képzésük költségeihez. A tandíj 1995 őszi általános érv
Meggyőződésem szerint a köz érdeke, hogy val
amennyi, tehetsége, tudása és szorgalma folytán arra érdemesült tanuló számára megadassék a legmagasabb szintű szakképzettség megszerzésének a lehetősége. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Az egész társadalom érdeke az, hogy magasan képzett polgárokból álljon, hogy a közpénzekből finanszírozott első képzést a hallgató felelősséggel válassza ki, tanulmányait megfelelő ütemben, a tanulmányi követelményeknek megfelelve végezze el.Az ajánlás 1. pontjában benyújtott módosító javaslat a tandíjmentesség elnyerését a hallgató jövedelmi viszo
nyaitól, illetve tanulmányi eredményétől kívánja függővé tenni, ennélfogva figyelmen kívül hagyja egyrészről, hogy szociálisan a tandíj eleve elriasztó hatást kelt, másrészről, hogy a jó tanulmányi eredmény elérésére való ösztönzést és a kiemelkedő eredmények honorálását a hallgatók támogatási rendszerének keretei között kell megoldani.A vitában is, a javaslatban is felmerült az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés tandíjmentesség
ének a kérdése. A szakképzésnek az Oktatási Minisztériumba kerülésével lehetővé válik, hogy ennek a képzési formának a széles körű megjelenítése érdekében összehangolt javaslatcsomaggal éljen az új kormány. Ebben a javaslatcsomagban lehet rendezni az ebben a képzési formában tanuló hallgatók juttatásának, tandíjának a kérdését is.A 2. pont alatti javaslat logikailag és szakmailag is hi
bás. A tandíjmentesség kiterjesztéséből fakadó bevételkiesés mértékét a tandíjmentességre jogosultak száma és a miattuk kieső tandíj mértéke határozza meg. Ez az összeg biztosan és lényegesen alatta marad a javaslatban említett éves hallgatói normatíva országos keretösszegének, hisz ez az összes hallgató számából és a 70 ezer forint szorzatából adódik. A tandíjmentesség kiterjesztése pedig ennél kisebb számú hallgatót és kisebb kieső tandíjat jelent.Az ajánlás 3. és 4. pont alatti javaslatát sem támogatom. Ennek az az oka, hogy az a hallgató, aki párhuzamos képzésben vesz részt, vagyis két képzésben tanul egyszer
re, kétszeresen vesz igénybe erőforrásokat, tanárt, labort és gyakorlóhelyet egyaránt. Ráadásul a két képzést nem is feltétlenül egyszerre fejezi be, vagyis a párhuzamos képzésben részt vevő hallgató második képzése és a második diplomáért tanuló hallgatók között logikai különbség nincs.Javaslatunk pedig az első diploma, illetve az eg
ymásra épülő diplomák megszerzését kívánja tandíjmentessé tenni, nem pedig a tetszőleges számú és egymástól független diplomákét. A javaslat elvetésével az oktatási bizottságban jelen lévő Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke is egyetértett.Az ajánlás 5. pontjában benyújtott javaslatot sem támogatom. Szükségtelennek tartom pótköltségvetés beter
jesztését előírni. A kapcsolódó módosító javaslat a tandíjmentesség kibővítését szerette volna megakadályozni, amit előterjesztőként nem tudok támogatni.Köszönetet mondok a költségvetési bizottságnak, hogy segített megtalálni azt a technikai megoldást, ahogy az intézmények a kieső tandíj pótlásához hozzájuthatnak, ezért ezt támogatni kívánom.
Az oktatási bizottság javaslata a szakirányú továbbképzés tekintetében indokolt, tekintve, hogy ezek a képzési szakok speciálisan, másodlagosan épülnek a korábban már megszerzett alapdiplomára. Így a hallgató mun
kaerő-piaci elhelyezkedése szempontjából nem alapvető jelentőségűek. Ugyanakkor a szakirányú továbbképzést folytató felsőoktatási intézmények számára a modern és rugalmas képzési kínálat kialakítása szempontjából az ebből származó bevételek közvetlenül ösztönzőek. A módosítás elfogadását javaslom.A törvényjavas
latot a két bizottsági módosítással azért javasoljuk elfogadásra, mivel a tandíj és a hallgatói támogatás átalakításával a felsőoktatásban való részvételt a hallgató valós teljesítménye és nem a család anyagi háttere határozza meg. Ezzel a tanulás széles körű lehetőségét és esélyegyenlőséget kívánunk biztosítani a tanulók számára.Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
(Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF padsoraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Alelnök Úr! Tisztelt Ház! A választásokon a polgárok akaratából megbukott MSZP-SZDSZ koalíció - mint az előző évek tapasztalatai és jelenlegi magatartásuk is mutatja - nem képes a családokat egységként kezelni, gondolkodásukban a generációkat szétválasztják. Ennek is köszönhető, hogy ez a kormány 1995-ben egyetlen intézkedésével a több tekintetben is alkotmányellenes Bokros-csomag elhamarkodott életbe léptetésével családok tízezreit juttatta a tönk szélére, megfosztva őket a tisztes élet minimális lehetőségétől is.
(13.30)
Tette mindezt arra hivatkozva, hogy elkerülhetetlen az ország gazdasági helyzetének stabilizálása. Meggyőződésem azonban, hogy az ország állapota semmilyen értelemben nem lehet stabil, ha a benne élő családok helyzete a sorozatosan hibás és szociálisan érzéketlen döntések meghozatalának következtében teljesen bizonytalan.
A jelenlegi koalíciós pártok arra vállalkoztak, hogy a kormányzati ciklus végére a családokban együtt élő generációk mindegyikének biztosítja a tisztes megélhetést. Ennek megfelelően a kormány az eddigi fennállása alatt már több jelentős életminőség-javító intézkedést hozott, s ezt a gyakorlatát a nyugdíjasok helyzetének jobbítása érdekében is folytatni kívánja. A tavaly életbe lépett nyugdíjreform ugyanis azon túlmenően, hogy az Országgyűlés régi tartozását volt hivatott rendezni, nem hozott megnyugtató megoldásokat a nyugdíjasokat érintő konkrét kérdésekben, mivel a reformcsomagot az MSZP-SZDSZ koalíció a korábbi hatpárti megállapodást felrúgva terjesztette elő. Intézkedéseik a mai és a jövőbeni nyugdíjak kifizetésére szolgáló közös forrásból vonták ki a járulékfizetők forintmilliárdjait.
Kormányzásuk idején nemcsak a nyugdíjak veszítették el reálértéküket, de elhanyagolták az idősek ellátását biztosító intézményrendszert is. A bonyolult és drága szociálpolitikai rendszeren keresztül az önkormányzatokra terhelve próbálták a nyugdíjrendszer hiányosságait elleplezni. A munkában töltött évek jogán szerzett ellátás helyett - az idős emberek számára sokszor megalázó módon - kérelmezésre, sorban állásra, nehezen érthető nyomtatványok kitöltésére, igazolások beszerzésére kényszerítették a nyugdíjasokat. Mindezt tetézte, hogy a társadalombiztosítási önkormányzat korrupciós botrányoktól volt hangos. A vagyonkezelés minden mozzanatát folyamatos bírálat érte mind az Állami Számvevőszék, mind a parlamenti vizsgálóbizottság részéről.
Nem világos tehát, hogy azok, akik kormányzó erőként ehhez asszisztáltak, illetve megszavazták azokat az intézkedéseket, amelyek elvezettek a családok és ezen belül a nyugdíjasok helyzetének ilyen mértékű drasztikus romlásához, most milyen alapon tetszelegnek az érdekvédők szerepében. Az azonban mindannyiunk számára világossá vált az elmúlt években, hogyan éltek az idős polgárok ebben a nyugdíjrendszerben.
A polgári koalíció éppen emiatt látja szükségét a rendszer megváltoztatásának. Hogy ez miért váltott ki ekkora megdöbbenést az ellenzék soraiban, ez számomra teljesen érthetetlen, hiszen a nyugdíjrendszer megváltoztatása a Fidesz családpolitikai programjában is szerepelt. Egy, a polgárokért felelősséget vállaló kormánytól pedig csak saját ígéreteinek betartását lehet elvárni, azokat lehet rajta számon kérni. A polgári kormány kiszámítható, biztonságos nyugdíjrendszer kialakítását ígérte meg, ennek feltételei pedig a jelenlegi szabályozás keretében nem biztosíthatók. S mivel mindenképpen arra törekszünk, hogy a kormány a következő években is javítani tudja a nyugdíjak vásárlóértékét, ezt nem kívánjuk kockáztatni azért, hogy az egykori kormánypártok kampányintézkedéseit megvalósítsák.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem sokkal vagyunk túl a rendszerváltást követő ha
Prominens politikusoktól, érdekképviseleti vezetőktől azonban talán még sohasem hangzott el olyan durva támadás a parlamenti demokrácia ellen, mint 1998. október 28-án Debrecenben, Sándor László szájából. Az MSZOSZ és a parlament foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának szocialista elnöke szerint - idézem az MTI jelentését -: "A parlamenti demokrácia eszközeivel a mai kormányzatot nem lehet megfékezni, ebből adódóan a szakszervezeteknek is erőteljesebben kell fellépniük." Az MSZOSZ elnökét idézem: az utóbbi időben a szakszervezetek tevékenységéből gyakran hiányolta az erőt. A Népszabadság pénteki száma szerint az MSZP elnöke lényegében egyetért Sándor Lászlóval. Többszörösen is riasztó képviselőtársam kijelentése, szintúgy a párelnök-frakcióvezető egyetértése.
Tekintsünk el attól, hogy az MSZOSZ elnöke erőtlennek tartja a szakszervezetek tevékenységét, de akkor - mint az ezért évek óta felelős szakszervezeti vezetőnek - illene megfontolnia lemondását. Ezzel szemben a Népszabadság szerint a szakszervezeti vezető ellenjelölt nélkül indul az MSZOSZ debreceni tisztújító kongresszusán az elnöki pozícióért. Az erőtlen magatartásra az MSZOSZ-vezető logikus indokot talált debreceni beszédében, idézem: a Bokros-csomag idején toleránsak voltak, vagyis az MSZOSZ a reálbércsökkenést tolerálja, ha a szocialista kormány okozza, de a reálbér-növekedést kevesli, ha épp nem az MSZP van hatalmon. A logika ismerős a nyugdíjvitából. Jobb, ha az MSZP vezette kormány fokozza a nyugdíjasok anyagi gondjait, mintha a Fidesz-Magyar Polgári Párt enyhíti azokat.
Inkább vizsgáljuk meg azt, hogy mit is jelentenek a szakszervezeti vezetőnek a szocialista pártelnök egyetértésével megerősített szavai, miszerint a parlamenti demokrácia eszközeivel a mai kormányzatot nem lehet megfékezni; jelenti, hogy az MSZP vezetése a nem parlamenti demokrácia eszközeit tartaná alkalmasabbnak. Ehhez azonban célszerű lenne tisztázni, hogy akkor milyen demokráciára tetszenek gondolni. Hadd hívjam fel figyelmüket arra, hogy a demokrácia szó egyes jelzői - amelyeket évtizedek óta a szakszervezetektől megszokhattunk, mint a népi vagy a szocialista - inkább fosztóképzőnek, nem pedig jelzőnek bizonyultak. Lehet, hogy az MSZOSZ elnöke és az MSZP elnöke inkább a népi demokrácia vagy a szocialista demokrácia eszközeinek híve a parlamenti demokráciával szemben? Ha igen, kár, hogy a választások előtt ezt nem fogalmazta meg ilyen egyértelműen.
Mindenesetre tanulságos, hogy egy párt frakcióvezetője és egy parlamenti bizottság elnöke ilyen lesújtó véleménnyel van a parlamenti demokrácia eszközrendszeréről. Ha viszont nem a parlamenti demokrácia eszközeivel, hanem általában a demokrácia eszközeivel van baja a szakszervezeti vezetőnek, akkor okkal aggódunk amiatt, hogy mit ért erőteljes fellépés alatt. Várható-e, hogy a közrendet és a közbiztonságot veszélyeztető, törvényellenes akciókat szervez a közeljövőben az MSZOSZ mindaddig, amíg nem MSZP-s kormány van hatalmon? Aggodalomra elég okot ad az a tény, hogy a kijelentés egy olyan párt egyik hangadó személyiségétől származik, melynek jogelődje a demokrácia semmilyen formáját nem tartotta tiszteletben.
Őszintén kíváncsi vagyok, hogy az MSZOSZ egyes tagszervezetei és a különböző politikai pártok, de elsősorban a kormány tisztelt képviselői miként vélekednek a fenti demokráciaellenes kijelentéséről. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt négy évet jellemző gazdasági visszaélések és politikai botrányok újabb és újabb részleteinek napvilágra kerülése következtében egyre többször játszom el egy minden bizonnyal utópisztikus parlamenti intermezzo lehetőségével.
Úgy képzelem, hogy egy ellenzéki képviselő a tisztánlátás érdekében és a miheztartás végett kérdést intéz a polgári koalíció pénzügyminiszteréhez, és afelől érdeklődik, hogy az MSZP-SZDSZ-es kormány regnálása idején elszivárgott közpénzek mennyiben befolyásolják az elkövetkező négy év költségvetését, s ha bizonyítható az államnak s ezáltal a polgároknak okozott több száz milliárdos kár, várható-e személyi felelősségre vonás. Mivel nincs idő az előző kormányzati ciklus korrupciógyanús ügyeit felsorolni, csak megjegyzem, lenne mit kérdezni bőséggel. Sajnos, de nagyon is érthető módon azonban ellenzéki képviselőtársaimat nem érdeklik ezek a kérdések, annál inkább az általuk fedezet nélkül beindított beruházások sorsa.
Mindezt azért tartottam fontosnak elöljáróban elmondani, mivel Magyarországon van ma egy bank, amely, miközben gazdasági működése tekintetében egyre távolabb kerül a közérthetőségtől, sajnálatos módon egyre közelebb az állami beavatkozásokhoz. A bank - amely igazán közel áll a csődhöz - a Postabank. Az intézet már az elmúlt években is sikeres visszatérő volt a folytatásos botránykrónikák szereplőjeként, de ami az utóbbi hetekben-hónapokban nyilvánosságra került alkalmazottainak szakképesítésétől kezdve a csődközeli pénzügyi helyzetéig, az már több mint egyszerű címlapsztori. Annál is inkább, hiszen a múlt heti kormányülésen kiderült, a halaszthatatlan konszolidáció oly mértékben érintheti az idei költségvetés keretszámait, hogy az gyengítheti hazánk gazdasági megítélését.
De hogyan is állunk valójában? A korábbi évek hibás gazdasági döntései, a rossz kihelyezések, a számviteli törvény sorozatos megsértése, valamint az ellenőrzés hiánya miatt a Postabank napjainkra 158 milliárd forintos hiányt halmozott fel, amiből 14 milliárd a banküzemi veszteség, 144 milliárd pedig a céltartalék-képzés. A 400 milliárd forintos mérlegfőösszegű Postabank jelenleg mindössze 9 milliárd forint céltartalékkal rendelkezik. A veszteséget tovább gyarapítja az a 63,3 milliárdos állami támogatás, amelyet az előző kormány 1996 és 1998 között utalt át.
A konszolidáció tehát elengedhetetlen, hiszen olyan lakossági bankról van szó, ahol a több százezer kisbetétes pénzét az állam szavatolja. A beavatkozás mértéke számokban kifejezve annyit jelent, hogy 116 milliárdot kell fordítani a tőkeemelésből a veszteség fedezésére, és további 36 milliárdot az új alaptőkére. A közérthetőség kedvéért: ez fejenként 15 ezer forint terhet ró a polgárokra, attól függetlenül, hogy csecsemő vagy nyugdíjas az illető. De az ellenzéknek oly kedves Nemzeti Színházból is nyolcat lehetne felépíteni. Igaz, a kormány által szorgalmazott takarékosabb megoldás esetén ennek a kétszeresét. A több száz milliárdos költségvetési többletkiadás nyomán azonban az idei költségvetés hiánya is a bruttó hazai termékhez képest a tervezett 4,3 százalékról 6,7 százalékra nőhet.
Hogy kiket és mennyiben terhel a felelősség az ügy kapcsán, nem tudom. Egy biztos: itt már nem az előző kormányzati ciklusban mindennapossá vált százmilliós állami vagyonok felelőtlen elherdálásáról van szó, hanem a nemzetgazdaságot közvetlenül befolyásoló kényszerintézkedések kiváltó okairól.
Meggyőződésem, hogy az ilyen nagyságrendű veszteségek nem képződhettek anélkül, hogy a bankszektort ellenőrző kormányzati tényezők ne lettek volna tisztában a helyzet súlyosságával. Ez a dolog egyik része. A másik az, hogy miközben a jelenlegi ellenzék folyamatosan bírálja a kormány gazdaságpolitikai intézkedéseit, aközben mélyen hallgat a Postabank körül kialakult helyzet ügyében. Pedig ha valakinek, nekik tudniuk kell, hová került az ott veszteségként felhalmozódott 150 milliárd forint.
Befejezésül engedjenek meg egy rövid megjegyzést, a kormánydöntésre történő ellenzéki reakciókat illetően Stevenson amerikai politikus után szabadon. Felmerült bennem, hogy azt javasoljam az előző kormányzati képviselőknek, ha nem terjesztenek rólunk több hazugságot, akkor mi sem terjesztjük róluk többé az igazat. Hogy mégsem javasolom, annak pedig egy oka van: a polgároknak joguk van tudni, hogy kik és mire pazarolták el adóforintjaikat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Torgyán József: Igaz! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hazugság!)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten meglepve figyeltem a televízió hírműsorának a Vörösmarty téri drogtüntetésről szóló tudósításait. Leginkább az a transzparens váltotta ki a megdöbbenésemet, melyre a következő, egyes ellenzéki képviselők által is többször sulykolt mondatot írták fel készítői: "Ne tegyetek bennünket bűnözővé!". Nos, tisztelt képviselőtársaim, hogy ki kit tesz bűnözővé, ez ebben az összefüggésben számomra nem világos. Nem tudom például, hogy az SZDSZ vezető személyiségei által aláírt, a kábítószer nélküli társadalmat ellenző tiltakozó levél tartalmazott-e erkölcsi és anyagi felelősségvállalást azokért, akik önhibájukon kívül váltak a drogfogyasztás áldozatává. Vagy azok a szabaddemokrata képviselők, akik jelenlétükkel támogatásukról biztosították az említett demonstráció résztvevőit, az elvi állásfoglaláson túl is részt kívánnak-e a kábítószer-fogyasztás örömeiből és tragédiáiból, vagy pusztán liberális populizmusról van szó.
Nem üres kételyek ezek, tisztelt képviselőtársaim. A drogfogyasztásnak vannak ártatlan áldozatai is. Elég, ha csak a kábítószer hatása alatt okozott úgynevezett diszkóbalesetek vétlen elszenvedőire gondolunk. Felidézhetjük az utóbbi idők egyik kábítószeres kultuszfilmjének, a Transportingnak azt a jelenetét, amikor egy lány, a többnapos drogmámorból feleszmélve, a lakás egyik zugában rátalált éhhalált halt csecsemőjére. Hogyan adhatnak hát számot önmaguknak ezek a képviselők, ha azok közül, akikkel együtt tüntettek, egyesek túladagolásban meghalnak?! Vajon az áldozatok és hozzátartozóik is azon a véleményen vannak-e, hogy a kábítószer-fogyasztás magánügy?
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben az évben a fogyasztók 40 milliárd forintot költöttek kábítószerre, amely összeg teljes egészében a hazai szervezett alvilág zsebébe került. Tragikus illusztrációja a jelenlegi állapotnak az, amely az elmúlt hétvégén történt, hogy brutálisan kivégeztek egy 16 éves fiatalembert, aki a híradások tanúsága szerint drogárus volt. Ugyancsak mértéktartó becslések szerint ma Magyarországon félmillió ember fogyaszt kábítószert, és a drogfüggők száma 50-100 ezer fő között mozog. Ennél is megdöbbentőbb adat, hogy legalább 100 ezer fiatal fogyaszt amfetamin kábítószert a szórakozóhelyeken. Csak Székesfehérváron egy hétvégén 20 millió forintot költenek a fiatalok kábítószerre. Egy legújabb felmérési adat alapján Győrben a 7. és 8. osztályos fiatalok 15 százaléka fogyaszt alkalmilag vagy rendszeresen kábítószert, de a halálozási arányok is jelentősen növekedtek az elmúlt időszakhoz képest. Két év alatt több mint 50 százalékkal nőtt a kábítószerrel összefüggő halálozások száma. 1998 első felében 28-an, azaz kétszer annyian haltak meg herointúladagolásban, mint tavaly. Azokat, akik egy üveg sör elfogyasztása után halálra gázolnak valakit, a törvény szigorúan megbünteti, és ez véleményem szerint helyes. Hallottunk már olyan esetekről is, amikor csecsemők fulladtak meg a bezárt gépkocsiban - a szülőket elítélték, joggal.
A felelősség, amit felvállalunk, nem ruházható át a körülményekre való hivatkozással. A mi felelősségünk az, hogy ne történhessenek meg ezek a tragédiák; figyelemfelkeltéssel, megelőzéssel, felvilágosítással, a jog adta lehetőségekkel egyaránt, de semmiképpen sem a szkeptikus beletörődéssel. "Lehetséges a kábítószer nélküli világ!" - ez volt az ENSZ 1998. június 8-a és 10-e között New Yorkban megtartott rendkívüli közgyűlés jelszava. Ezen a közgyűlésen Bill Clinton, az Egyesült Államok elnöke a következőket mondta: "Az új évezred előestéjén példátlan lehetőségünk nyílik arra, hogy megteremtsük a drogmentes világot. Rendelkezésünkre állnak az ismeretek és kísérleti tapasztalatok az új, fejlett technológiák és kormányaink akarata".
A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának megvan az akarata arra, hogy megteremtse a drogmentes Magyarországot.
(8.50)
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egyes társadalmi problémákat, így a nagyon összetett kábítószerkérdést nem lehet pusztán jogi eszközökkel megoldani. Ezért minden erőnkkel azon leszünk, hogy megteremtsük mind a jogi, mind az intézményi kereteit annak, hogy gyermekeinkhez ne juthassanak el a kábítószerek, mert mi nem akarunk senkit bűnözővé tenni, leginkább őket nem. Ezért kérem a transzparens magasba tartóitól és a kábítószer nélküli világot ellenző politikusoktól, ne tegyenek bennünket áldozattá.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország 110 településének mintegy 650 ezer lakásában élő több mint 2 millió lakos, továbbá több ezer egyéb fogyasztó távhőszolgáltatást vesz igénybe. Az 1991 utáni többszörös áremelések és az állami dotáció megszűnése miatt a távfűtés költségei jelentősen nőttek, miközben a korszerűsítés elmaradt. Nehéz helyzetben vannak tehát a távhőszolgáltatók és tulajdonosaik, az önkormányzatok; de leginkább nehéz helyzetben vannak a fogyasztók, akiknek a magas díjat fizetniük kell, és a lakóházakban élő, nagyrészt elavult fűtési rendszerek tulajdonosaivá váltak.
Az Országgyűlés ez év március 10-én fogadta el a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvényt, amely sok korábbi bizonytalanságot rendezett. A törvény végrehajtásához azonban az önkormányzatnak segítségre van szüksége. A távhőszolgáltatással kapcsolatos hatósági feladatok ellátása ugyanis számos önkormányzat részére nehézséget okoz. Különösen vonatkozik ez az ártörvényből és a távhő-szolgáltatási törvényből következő ármegállapítási és árellenőrzési feladatokra. Számos fogyasztói panasz is jelzi az ezzel kapcsolatos gondokat.
A jogi kérdések rendezése azonban csak kisebb része a feladatoknak. A növekvő díjak miatt elengedhetetlen a távhőszolgáltatás korszerűsítése, hatékonyságának javítása a megfizethető szolgáltatás érdekében. A távhőszolgáltató rendszereknek több tulajdonosa van, ezért szükséges olyan differenciált és ehhez az összetett tulajdoni formához alkalmazkodó konstrukció kidolgozása és működtetése, amely lehetővé teszi a távhő-szolgáltatási rendszer egészének korszerűsítését.
Kérdezem az államtitkár úrtól, hogy a kormány hogyan kívánja segíteni az önkormányzatokat abban, hogy a törvény által előírt feladatoknak eleget tegyenek, és milyen segítséget kíván nyújtani a távfűtőrendszerek korszerűsítéséhez.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Ha az elmúlt évek születési statisztikáit összevetjük a terhességmegszakítási adatokkal, és figyelemmel kísérjük az e tárgyban született tanulmányokat, újságcikkeket, televíziós műsorokat, sajnálatos módon semmi jelét nem láthatjuk annak, hogy a drámai méreteket öltött népességfogyás tendenciája megváltozna.
Miközben mindnyájan tisztában vagyunk ennek társadalmi, gazdasági, szociális és egészségügyi hatásával, egyre kevésbé értjük, hogy az elmúlt években miért nem történt semmi érdemleges, főleg pedig hatékony intézkedés az abortuszok számának visszaszorítására, illetve elsősorban az optimális családtervezés minél szélesebb körű elterjesztése érdekében. Hiszen minden szakember és felelősen gondolkodó állampolgár tudja: az igazi megoldás elsősorban nem az adminisztratív intézkedésektől, jogszabályoktól várható, hanem egy átgondolt, jól előkészített családtervezési programtól, amely szintén nem önmagában, hanem a kormány komplex családtámogatási programjával együtt fejthet ki megfelelő hatást.
A miniszterelnök úr a Vigadóban elmondott beszédében közölte és kiemelte, hogy az elmúlt esztendőben hazánkban soha nem látott mértékben csökkent az élve születések száma. Ez a szomorú tény már önmagában elegendő okot ad arra, hogy megkérdezzem a miniszter urat: mit tervez az egészségügyi tárca az abortusz visszaszorítása és az optimális családtervezés érdekében?
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ügyrendi javaslatom arra irányul, hogy a törvényjavaslat részletes vitáját egy vitaszakaszban tárgyaljuk. Kérem ezt megszavaztatni! Köszönöm szépen.
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat első olvasása után döbbenten tekintettem fel papírjaimból. Fejemben a törvényjavaslat számos leíró, részletező, precíz megfogalmazása keveredett belső érzéseimmel. Hiszen e téma sajnálatosan mindannyiunkat érint, végtelenül fájdalmas, és soha el nem felejthető esemény egy-egy hozzátartozónk és barátunk eltemetése.
Az egyiptomi piramis sírboltok, a középkori itáliai síremlékek, az erdélyi kopjafák után a modern XX. századi társadalmunk a temetkezésről jogszabályt alkot. Félreértés ne essék, nem vitatom e törvény megalkotásának szükségességét, életünk, a való világ kényszerítette ezt a jogalkotást. Mégis remélem, e korunk is képes lesz nemcsak a jog nyelvén megadni a végtisztességet halottainknak.
Természetesen nem példa nélküli a jogi szabályozás ezen a területen, előzményét jelenti a polgári törvénykönyvben, a személyhez fűződő jogok körében a kegyeleti jogra vonatkozó rendelkezés. Eszerint meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Ha a meghalt személy jó hírnevét sértő magatartás közérdekbe ütközik, a személyhez fűződő jog érvényesítésére az ügyész is jogosult. Míg a Ptk. idézett szabálya a kegyeleti jog megsértését tartja szem előtt, a jelenleg hatályban lévő rendelet főleg a temetésre, a temetkezésre vonatkozó jogszabályokat tartalmazza.
Szabó Erika képviselőtársammal több módosító javaslatot nyújtottunk be, terjesztettünk elő a törvényjavaslathoz, a törvényjavaslat 22., 27., 29. és 43. §-aihoz. A képviselőtársaim által elmondottakat természetesen nem kívánom megismételni, csupán egy gondolatot emelnék ki, nevezetesen a törvényjavaslat 29. §-át. Eszerint a temetkezési szolgáltatást végző vállalkozónak, gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek vagy alkalmazottjainak közeli hozzátartozói a javaslat szerint az egész ország területén ki lennének zárva az egészségüggyel kapcsolatos tevékenységből. Véleményem szerint a közeli hozzátartozók esetében túlzott összeférhetetlenségi szabályokat tartalmaz a javaslat, e tekintetben a partikuláris tiltást elegendőnek tartom.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian érezzük, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a jog által még szabályozható, illetve a jog eszközeivel már nem elérhető terület határán áll. Azt gondolom, tegyük meg, amit a törvényhozás megtehet e mezsgyén, azaz fogadjuk el a benyújtott törvényjavaslatot, de ne feledjük, hogy feladatunkat ezzel nem fejeztük be. Őseink, szeretteink emlékének megőrzését, méltó nyugalomra helyezését jogi aktusok nem pótolhatják.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(15.00)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A második világháborút követően, annak következményeiből kiindulva, valamint az atomfegyver félelmetes hatásaitól tartva a két szövetségi rendszer, a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai általános hadkötelezettségen alapuló, sorozott haderőt tartottak fenn, így biztosítva a kor követelményei szerinti tömeghadsereg személyi állományát. A gazdaságilag rövidebb-hosszabb idő alatt megerősödött népjóléti államok a társadalom elvárásainak és történelmi hagyományainak megfelelően megkezdték a professzionális haderőre való áttérést. Nagy-Britannia 1952-től, az USA 1980-tól, ezt követően Kanada, Belgium kezdte meg az átalakulást.
A világ képe az 1980-as évek végére jelentősen megváltozott. A két nagy szemben álló rendszer közül az egyik összeomlott, maga alá temetve a tagállamok megvédésére és a győzelem kivívására rendelt és minden elemében óriásira méretezett haderőstruktúrákat. A bipoláris világ megszűntével a tömeghadseregek korszaka lejárt, és ezt a körülményt az európai hagyományos erőkről 1990 novemberében aláírt szerződés is garantálta, amely korlátozza az egy-egy országban fenntartható támadó jellegű haditechnikai eszközök számát. Az adott történelmi helyzetben teremtődtek meg a professzionális haderő bevezetésének nagyszerű lehetőségei, mellyel napjainkig csak kevesen tudtak élni. Hollandia és Luxemburg áttértek, Franciaország és Dánia megkezdte az átalakulást, Olaszország most barátkozik ennek gondolatával.
Hazánkban - annak ellenére, hogy történtek pozitív irányú elmozdulások - az előző kormányok nem értették meg az idő szavát, rosszul elemezték a kialakult helyzetet, és nem merték felvállalni a hadsereg azon átalakításának, korszerűsítésének és létszámcsökkentésének erkölcsi és anyagi vonzatait; ehelyett a Magyar Honvédséget egy minden elgondolást nélkülöző, vég nélküli átszervezéssorozatra kényszerítették, amelynek során tízmilliárdokat emésztettek fel a teljesen felesleges struktúra- és diszlokációs változásokra.
Elmaradt a vezérkar integrálása is a Honvédelmi Minisztériumba, jól felkészült tisztek, tiszthelyettesek tömege hagyta el a honvédséget, a maradók pedig megélhetési nehézségekkel küszködve várják anyagi helyzetük rendezését és presztízsük megteremtését. A haditechnikai eszközök elavultak, utánpótlásuk nem megoldott. A kiképzés gyakorlatilag csak a sorkatonai szolgálat első harmadában folyik, és ez sem nevezhető korszerűnek, a maradék idő pedig a kiszolgálási feladatok végzésével telik. Az anyagi tartalékot teljesen felemésztettük, a védelmi kiadások reálértéke 1989 óta folyamatosan csökken. És lehetne még sorolni azokat a mulasztásokat, amelyek a mai helyzet szinte megoldhatatlannak látszó dilemmájához vezettek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy ítéli meg, hogy a nem éppen rózsásnak mondható helyzetünk ellenére is a XXI. század kihívásainak, a NATO szövetségi rendszerében ránk háruló feladatoknak, országunk társadalmi berendezkedésének és gazdasági fejlődésének leginkább a professzionális erő fenntartása felel meg. Mindannyian tudjuk, hogy a professzionális haderőre való áttérés bonyolult, összetett társadalmi és gazdasági feladatrendszer, amelynek során el kell fogadtatni a társadalommal a professzionális haderő létének anyagi áldozatokat követelő szükségességét, ugyanakkor meg kell akadályozni a haderő elkülönülését, eltávolodását a társadalomtól.
A védelmi képesség fenntartásának, valamint a mozgósítási tartalék képzésének és továbbképzésének új rendszerét ki kell alakítanunk, meg kell teremtenünk a professzionális haderő imázsát, vonzóvá kell tennünk a hivatásos és szerződéses katona karrierpályáját, és biztosítani kell a civil szférával való lépéstartásukat mind a jövedelmi, mind pedig az élet- és szolgálati körülményeik tekintetében. Biztosítanunk kell a haderőből kikerülő hivatásos és szerződéses állomány visszatérését és beilleszkedését a civil szférába, és elő kell teremtenünk a professzionális rendszerre való áttérés hosszú évekre elnyúló többletfinanszírozási költségeit.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a professzionális haderőre való áttérést több ütemben tervezi megvalósítani, amelynek során egyrészt át kívánja venni mindazon országok tapasztalatait, amelyek sikeresen fejezték be az áttérést, másrészt fel kívánja használni a Magyar Honvédségben jelenleg alkalmazott vegyes rendszer tanulságait, jelentősen csökkentve ezzel az átalakulás többletköltségeit.
Célunk az, hogy az első ütemben, 2000 és 2002 között a NATO-tagságból adódó kötelezettségeink teljesítése mellett megteremtsük a professzionális haderőre való áttérés alapvető feltételeit. Minden lényeges feladatot a hivatásos és szerződéses állomány látna el, a sorozott állománynak pedig csak egyetlen feladata maradna: a kiképzési feladatok elsajátítása. Ezzel egy időben térhetnénk át a hat hónapos sorkatonai szolgálat bevezetésére is.
A második ütem célja - szinkronban a haditechnikai eszközök korszerűsítésével - a professzionális haderőre való áttérés valamennyi feltételének a megteremtése. Feltételezésünk és számvetéseink szerint ez az időszak mintegy 8-10 évet fog felölelni, amelynek végére, bátran kijelenthetjük, egy minden tekintetben ütőképes és a kor színvonalának megfelelő, professzionális haderővel fogunk rendelkezni - de még mindig meg fogjuk tartani a tartalékosképzésre bevonultatott, sorozott állományt is. E lépés megtétele történelmi szükségszerűség, ha úgy tetszik, elvárás vagy igazodás a NATO irányvonalához, mindemellett gazdaságos és megbízható, célszerű és ésszerű, a társadalom szempontjából is elfogadható lépés, amelynek anyagi vonzatát egy hosszabb távra elosztva leszünk képesek felvállalni és a társadalommal elfogadtatni.
Véleményem szerint a ma Magyar Honvédsége örömmel fogadja a professzionális haderőre való áttérés gondolatát, együttműködve annak megtervezésében, megvalósításában, személyi és infrastrukturális feltételei pedig jó alapot szolgáltatnak az áttérés beindításához.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ki gondolná, hogy régi törvényeink és jogforrásaink tanúsága szerint a középkori magyar perjogban mind a polgári, mind a büntetőügyekben szokásos volt hozzáértők alkalmazása a bírósági eljárásban? A XIII. századból származó rendelkezések szerint például III. István és IV. István idejében bábával vizsgáltatták meg az erőszak áldozatául esett nőket. A szakértői tevékenység első általános szabályozására a Mária Terézia-féle bűnvádi perrendtartásban, a Theresianában került sor. 1871-ben alapították az igazságügyi szakértés első intézetét - milyen meglepő, pedig akkor még drogkérdésről szó sem lehetett -, az Országos Művegyészeti Intézetet. Ma, amikor a kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem visszaszorítása ellen küzdünk, ezen patinás, ma Országos Toxikológiai Intézet néven működő intézmény munkájára többszörösen is számítunk.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat az igazságügyi szakértés önkormányzati szervének, az Igazságügyi Szakértői Kamarának a tevékenységét kívánja javítani. Az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló CXIV. számú törvény hatálybalépése óta a Budapesti Szakértői Kamara magas taglétszámának is betudhatóan nem tudta teljesíteni a törvény 7. §-ának (4) bekezdésében foglalt azon szabályát, miszerint a területi kamara alapszabályának elfogadásához és módosításához a kamarai tagok több mint felének szavazatára van szükség, bár ez a szabály összhangban áll a többi kamarára vonatkozó törvénnyel, hiszen az alapszabály elfogadásához másutt is minősített, esetenként kétharmados többséget követelt meg a jogszabály. A Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara mintegy 1800 fős tagságából a közgyűléseken 300-400 fő jelent meg, így a közgyűlések határozatképtelenek voltak.
Általánosságban elmondható, hogy az alapszabály elfogadásához szükséges minősített többség garanciális rendelkezés annak érdekében, hogy az önkormányzatiság és a demokratizmus a kamarán belül megvalósuljon, hogy az alapszabályban a többség akarata fejeződjön ki, és ne kisebb érdekcsoportok befolyása alapján szülessen meg ez az alapvető szabályozás. Ha azonban - és az elmúlt három év tapasztalatai ezt mutatják - a többség nem él ezen lehetőségekkel, a jogalkotó nem tarthat fenn egy bár demokratikus, de nem működő szabályozást.
A Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara jelenleg is elfogadott alapszabály nélkül működik, azaz nincs a kamarai tagok akaratát kifejező alkotmánya, így a kamara egyik rendelkezése, ténykedése, javaslata sem áll legitim alapokon. Gondoljunk arra, hogy az Igazságügyi Minisztérium az igazságügyi szakértők névjegyzékbe való felvétele előtt kikéri az illetékes kamarák véleményét a jelölt vonatkozásában, így a Budapesti Kamaráét is - tehát egy jogszabály-ellenesen működő kamara élhet ilyen nagyon lényeges és a szakértői kar utánpótlását meghatározó jogosítványokkal.
A benyújtott törvényjavaslatban e helyzethez igazodó speciális átmeneti rendelkezést találunk. A Budapesti Kamara elnöksége egy hónapon belül köteles közgyűlést összehívni a területi küldöttek megválasztása céljából. Ez a közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. A területi küldöttgyűlés a megválasztástól számított három hónapon belül köteles elfogadni alapszabályát, addig pedig a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara alapszabálya szerint kell működnie. Azért, hogy a többi területi kamarát ne érintse hátrányosan ezen átmeneti rendelkezés, amely nyilvánvalóan könnyítés a budapestiek számára, és figyelemmel arra is, hogy a területi kamarák áldozatos munkával szervezték meg életüket, fogadták el - szintén nem könnyen - alapszabályukat, a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a területi kamarák is küldöttgyűlést válasszanak, ha az alapszabály így rendelkezik.
A törvényjavaslat ezen rendelkezései reményeink szerint nem jelentenek követendő példát jogalkotásunkban. Azt szeretnénk, ha az önkormányzatisággal rendelkező kamarák működésük során demokratikus alapokon megalkotott jogszabályokkal, a tagság széles körét reprezentáló szervekkel folytatnák a rájuk háruló feladatok megoldását. Ezért az igazságügyi szakértői kamarai törvény módosítása az adott helyzethez igazodó, a felmerült gyakorlati példa megoldására szolgál, és kérem, hogy ennek tükrében támogassák javaslatunkat. A jelenlegi szabályozás nem fűz a kamarából való kizáráshoz jogkövetkezményt, pedig a törvényjavaslat új rendelkezése szerint a kizárt tag e büntetés hatálya alatt áll öt évig.
Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy a korrupcióellenes harcot az igazságügyi szakértés területén is fel kell vetnünk, természetesen nem sértve ezzel és tisztelve az igazságügyi szakértői kar azon rétegét, akiket ilyen vádakkal nem illethetünk, az ő érdekükben is fontos azonban ezen etikai tisztaság megőrzése és erősítése. Ennek a folyamatnak a része a kamarai tagság felfüggesztésének mint új etikai büntetésnek a bevezetése.
Az etikai eljárás felülvizsgálatakor derült ki, hogy a kamarai tagdíj meg nem fizetése miatti etikai eljárás nagyon hosszadalmas és költséges, így a kamara szinte nem tudja ezeket az eljárásokat lefolytatni és befejezni. Ezért hasonlóan például a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. számú törvény rendelkezéseihez, a kamarai tagdíj nemfizetése a jövőben nem lesz etikai vétség, az ilyen tagok kamarai tagsága a törvény erejénél fogva megszűnik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az érintett törvényjavaslat nyilvánvalóan az Országgyűlés idei törvényalkotásának nem a leghangsúlyosabb javaslata, rendelkezései az igazságügyi szakértői kar már ismertetett problémáját igyekeznek megoldani. Az igazságügyi szakértők, az általuk adott szakvélemények igazságszolgáltatásunk alappillérei, kamarájuk működése társadalmunk jogbiztonságának erősítését szolgálja, a törvényjavaslat pedig lehetővé teszi, hogy a kamara az igazságügyi szakértés előbb felidézett történelmi múltjához méltóan folytassa a továbbiakban a tevékenységét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény módosításáról szóló T/844. számú törvényjavaslatot az alkotmány- és igazságügyi bizottság megtárgyalta, s három bizottsági módosító javaslat benyújtását határozta el.
Az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló törvény 2. § (2) bekezdése szerint nem kell értesíteni a kamarát a szakértőnek a névjegyzékbe való felvételéről, ha szakértői tevékenységét kizárólag közalkalmazotti jogviszony alapján szakértői intézményben, illetőleg a rendőrség állományába tartozó szakértőként végzi és más szakmai kamara tagja. Ez a szabály tette lehetővé - meghatározott feltételekkel - az alternatív kamarai tagságot.
A törvény ezen megfogalmazása magába foglalta azt is, hogy ha a szakértő - bár részére nem volt kötelező a kamarai tagság - magánszakvéleményt készített, már szükséges volt belépnie a kamarába. A törvény hatálybalépését követően nyilvánvalóvá vált, hogy elsősorban ezért, tehát a magánszakvélemények készítésének lehetősége miatt, az a személyi kör is kamarai tag lett, amelyik számára ez nem volt kötelező.
Az Igazságügyi Minisztérium adatai szerint elenyésző, körülbelül 30 fő az, aki jelenleg nem kamarai tag a 4400 fős szakértői karból. Miután a rendelkezés túlhaladottá vált, támogatjuk az alternatív kamarai tagság eltörlését, arra is tekintettel, hogy ezáltal tovább erősödik a kamara szerepe, tekintélye, és garanciális szempontból is fontos, hogy az Igazságügyi Szakértői Kamarának mint köztestületnek, a szakértők teljeskörűen a tagjai legyenek.
Tartalmilag egyező javaslat jelent meg az ajánlás 2. pontjában, azonban a javaslat nem volt következetes, ezért volt szükséges, hogy a bizottság módosítsa azt. Nevezetesen: az alternatív tagság eltörlése esetén az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló törvény 2. § (4) bekezdése hatályon kívül helyezése is indokolt, és ezt már a bizottság javaslata tartalmazza.
A törvényjavaslat 11. §-a az igazságügyi szakértői kamarai törvényt egy új szakasszal egészítette ki, a 9/A. §-sal, melynek (3) bekezdése szerint a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara elnöksége, ha a fellebbezést elutasította a kérelmező, a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény közigazgatási perekre irányadó szabályai szerint a bírósághoz fordulhat. A keresetindításnak a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs.
A Pp. 332. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését az eljárás folyamán bármikor - már a tárgyalás kitűzése előtt is - akár hivatalból, akár kérelemre elrendelheti.
A törvényjavaslat 4. § (4) bekezdésében foglalt szabály szerint a területi elnökség a jogerős határozatát megküldi az Igazságügyi Minisztériumnak.
Az ajánlás 4. pontjában a javaslat a szabály olyan megváltoztatására tett indítványt, hogy az elnökség a jogerős és végrehajtható határozatot megküldje az Igazságügyi Minisztériumnak. Indokolása szerint a bíróság a határozat megtámadása esetén a végrehajtást felfüggesztheti, s ezért nem célszerű a jogerős határozat megküldése. Az ajánlás által jelzett helyzet ténylegesen előállhat akkor, ha a határozatot az érintett a bíróság előtt megtámadja, és a bíróság a határozat végrehajtását felfüggeszti. Ezáltal azonban az eljárás elhúzódhat, és sérelmes lehet, hogy ezen idő alatt az Igazságügyi Minisztériumnak nincs tudomása a határozatokról. Az Igazságügyi Minisztérium ezen értesítést követően körlevélben értesíti a kirendelő szerveket, hogy azon szakértőket, akiknek a tagsága a kamarai tagdíj meg nem fizetése miatt szűnt meg, valamint etikai eljárás során vele szemben kizárás büntetését alkalmazták, a továbbiakban ne rendeljék ki. Mérlegelni kell az igazságszolgáltatás számára, ha ez a helyzet sérelmes, ha az etikai büntetéssel sújtott szakértő a jogerős határozat ellenére tevékenykedik, mert megtámadta a bíróság előtt a határozatot, vagy az a helyzet, hogy az etikai büntetésről a kirendelő szerveknek tudomása van, és mindaddig, amíg a bíróság e kérdésben nem dönt, nem veszi igénybe a szakértő munkáját az eljárás során.
Álláspontunk szerint áthidaló megoldást jelent, ha a szövegezést nem a "végrehajtható" szöveggel egészítjük ki, hanem "a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott bírósági határozat" szöveggel. A területi elnökség a jogerős határozatot minden esetben megküldi az Igazságügyi Minisztériumnak, és ha ilyen születik, megküldi a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott bírósági határozatot is. Ez a szövegjavaslat lehetővé teszi azt is, hogy a határozat végrehajthatóságát ne a kamara egy szerve állapítsa meg, hanem az Igazságügyi Minisztérium lesz abban a helyzetben, hogy a számára továbbított bírósági határozat alapján eldöntse, hogy a határozat végrehajtható-e vagy sem.
Az ajánlás 10. pontjában tartalmilag egyező módosító javaslat került benyújtásra a törvényjavaslat 21. §-ához, amely szerint az etikai tanács a jogerős határozatát megküldi a területi elnökségnek és az Igazságügyi Minisztériumnak. Az előző indokolást nem kívánom megismételni, de annak alapján a bizottság a szövegezést "a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott bírósági határozat megküldésének kötelezettségére" javasolja kiegészíteni.
Tisztelt Országgyűlés! Reményeink szerint az alternatív kamarai tagság eltörlésével érdemben, míg a másik két javaslattal, a törvény szövegének pontosításával elősegíthetjük az Igazságügyi Szakértői Kamara további működését, ami a törvényjavaslat benyújtásának elsődleges célkitűzése volt.
Kérem, hogy ennek tükrében szíveskedjenek támogatni a módosító javaslatokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
(16.00)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel kérem az elnök urat, hogy a Házszabály hatvan szakasz három bekezdésére tekintettel (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólások: Magyarul! - Nem számít! - Belefér! - Magyarul! - Értelmezze! - Melyik szakaszról van szó?) szavazógéppel való számlálást elrendelni szíveskedjen.
Köszönöm szépen. (Zaj. - Közbekiáltások.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A polgári kormány a kormányprogramban vállalta, hogy kiemelt figyelmet fordít a polgárok életkörülményeire, életszínvonalának érzékelhető javítására, amelynek egyik meghatározó eleme az otthonteremtés körülményei és annak állam által biztosított feltételeinek javítása.
Bizonyára ennek első lépéseként került már sor a kormányzati munkamegosztás az irányú változtatására, miszerint a lakáspolitika alakításának kormányzati felelőssége az egységes gazdaságstratégia kialakítójához, jelesül a gazdasági miniszterhez kötődik. Az elmúlt néhány hónapban megtett rövid távú azonnali intézkedések, az áfa visszatérítése, az illetékkedvezmény azonban még nem elegendőek az érzékelhető változáshoz, azok inkább adminisztratív lépéseknek tekinthetők. Tisztában vagyok azzal, hogy viszonylag rövid idő telt el az új lakásstratégia kialakítása óta, így gyökeres fordulat néhány hónap alatt reálisan nem várható.
Arra szeretnék választ kapni az államtitkár úrtól, hogy hol tartanak a munkálatok, és mennyiben állnak összhangban a 2000. év költségvetési előkészületeivel, az adótörvények módosításával. Kérdezem, hogy mik a fő célkitűzések a lakásépítések várható számának alakulása, a meglévő lakásállomány felújítása, a lakáspiac mobilitásának javítása terén.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)
DR. MÁTRAI MÁRTA, a honvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi bizottság a mai napon megtárgyalta a H/1386., a H/1387. és a H/1388. számú országgyűlési határozati javaslatokat. Az elsőt négy tartózkodással, az utóbbi kettőt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta. A vita során a hozzászólók kiemelték, hogy a koszovói válság lezárását célzó minden erőfeszítés Magyarország érdekét szolgálja. A békefenntartásban való tervezett részvételünk arányos a NATO-ban elfoglalt súlyunkkal, nem lépi túl az ország gazdasági teherbíró képességét. Ugyanakkor a bizottságban elhangzott, hogy a magyar katonákat a rendelkezésre álló lehető legjobb felszereléssel kell ellátni.
Összegezve: a honvédelmi bizottság a kormány által benyújtott határozattervezeteket elfogadásra javasolja a tisztelt Országgyűlésnek. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1999. szeptember 30-án az egyik hazai hetilapban "Demszky Gábor 1976-ban önként jelentkezett besúgónak" címmel írás jelent meg. A cikkben foglaltak szerint a főpolgármester egykor önként, saját elhatározásából látogatott el a Gyorskocsi utcába. A látogatásról a lap állítása szerint a BM hírhedt III/III-as ügyosztálya dokumentumot készített, amit le is közöltek.
A főpolgármester és az SZDSZ prominens képviselői nem a gyanú tisztázására törekedtek - idézem: "egy újságírói kérdésre a főpolgármester azt válaszolta, hogy sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánja a dokumentum valódiságát" -, hanem rágalomhadjáratot indítottak a polgári koalíció, egykori és mai kormánytagok, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok ellen. Egy politikai párt és a titkosszolgálat összejátszásának minősítette a főpolgármester úr egy interjújában azt, hogy a dokumentumok publikálásra kerültek. Állítását semmivel sem tudja és nem is akarja alátámasztani. Társa, Kenedi János egy napilap hasábjain az egykori miniszterelnököt, Boross Péter urat vádolta meg a kiszivárogtatással kapcsolatos közreműködéssel azon az alapon, hogy ő zárolta és minősítette a III/III-as ügynökökről szóló iratokat.
Egy tárgyilagosnak nem nevezhető napilapban megjelent karikatúra alattomos sugallata szerint egyenesen Kövér László, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter áll a szerző mögött, és az inkriminált dokumentumokat is ő bocsátotta rendelkezésére.
A lap szerkesztői és maga a rajzoló is nyilván tudja, hogy III/III-as dokumentum sohasem került az 1990-ben alakult nemzetbiztonsági szolgálatokhoz. Azokat 1997-ig a BM tárolta, onnan kerültek a Történeti Hivatalhoz. Mégis, az SZDSZ rágalmainak sulykolása érdekében azt megjelentették. A párt elnöke minden érv és valóság nélkül megfogalmazza rágalmazó kijelentését: "Az emberek egyre inkább úgy érzik - legalábbis az SZDSZ ezt szeretné -, mintha dokumentumokat is szivárogtatna ma már a jobboldali sajtónak - mármint a nemzetbiztonsági szolgálat -; a gátlástalanság határokat nem ismer." Majd az ezt követő vízió már így szól: "Alig várjuk, hogy telefonbeszélgetéseink szövegét olvashassuk vissza a Magyar Fórum vagy a Napi Magyarország hasábjain" - közli a pártelnök.
Mi értjük az SZDSZ aggodalmait, hiszen szűk családi környezetükben éltek ilyen, sőt ennél durvább, kegyetlenebb módszerekkel is. Azonban kérjük, vegyék tudomásul az alábbiakat:
1. Az említett iratok sohasem voltak a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Azok megszületése előtt keletkeztek, és egészen 1997-ig a Belügyminisztériumban kerültek tárolásra; innen kapta meg a Történeti Hivatal. Csak remélni tudjuk, hogy az akkori belügyminiszter felelősen végezte a dolgát.
2. Ma a szolgálatok működését törvény szabályozza, tevékenységüket a parlament szigorúan ellenőrzi és ellenőrizheti. Rendellenes működés legapróbb gyanúja esetén a nemzetbiztonsági bizottság széles jogosítványokkal rendelkezik (Páva Zoltán: Csak nem engedik lefolytatni a vizsgálatot!), a szolgálatok működését a parlamenti demokrácia szabályai szerint ellenőrizni tudja.
3. Mostanság nem dolgoznak a szolgálatoknál párttitkárok és körömtépők. (István József tapsol.) A politikai verseny a demokráciák szabályai szerint a parlamentben és nem az Andrássy úton zajlik. Kérjük, hogy önök is a tisztességes módszert használják, és ne ragaszkodjanak körömszakadtáig - még ha családi hagyományaik erre is ösztönöznek - rágalmazó véleményükhöz.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon és a MIÉP soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram kiemelten kezeli a polgárok rendszeres testedzésének, a napi rendszerességgel végzett sportolásnak az ügyét. Ennek széles körű megvalósításához az államnak európai színvonalú sportlétesítmények építésével és igényes sportprogramok kínálatával kell hozzájárulnia. Ezért az új sportkoncepció alapeleme a sport otthonának, a magyarországi sportlétesítmények helyzetének javítása, amely nemzetközi szintű sportolóink felkészítését is segíti.
Az utóbbi évtizedekben az Antall-kabinet tornaterem-építési programjának kivételével nem volt hazánkban semmiféle létesítményfejlesztési célokat szolgáló hosszú távú program, elképzelés. Jelenleg kevés a nemzetközi események rendezésére alkalmas intézmény. A szabadidős és iskolai létesítmények közül a meglévők nagy részének állapota a minimális követelményeknek sem tesz eleget.
Az Ifjúsági és Sportminisztérium ez évi költségvetésében összesen több mint 2,5 milliárd forintot fordított iskolai tornacsarnokok, sportpályák, jégpályák, uszodák, sportcsarnokok és stadionok fejlesztésére. Ebből 1,6 milliárd forintért állami tulajdonú létesítményeket újíttattak fel, mint például a Hajós Alfréd Sportuszodát 600 millió forintért, az úszó- és vízilabdasport világhírű sportolóinak és az úszni vágyó polgároknak a megelégedésére. Száz millió forintból Balatonfüreden Közép-Európa legmodernebb vitorlás kikötője valósult meg, de az állami tulajdonban lévő, az MTK, a Vasas vagy az Újpest sportolói által használt pályákra is a szurkolók tízezreinek örömére 300 millió forint felújítási összeg jutott. Több mint 1 milliárd forint pedig önkormányzatok, önkormányzati vagy egyházi intézmények, sportszervezetek, egyesületek tulajdonában, kezelésében lévő sportlétesítmények építésére, korszerűsítésére és rekonstrukciójára kerül felhasználásra pályázat keretében.
A Fidesz-frakció üdvözli azt a minisztériumi törekvést, amely sokkal hatékonyabb kezelést céloz meg az állami tulajdonban lévő sportingatlanvagyonnak. Ezért is kiemelkedő, hogy először készült olyan koncepció, amely az állami tulajdonú létesítmények egységes vagyonkezelését célozza meg. A kialakult állapot ugyanis tarthatatlan. A létesítmények kezelői joga tucatnyi intézménynél van, átláthatatlan helyzetet teremtve ezzel a létesítmények használatát, működését, állapotát illetően. A nem állami tulajdonú sportlétesítményekre rendelkezésre álló pályázati összegből az iskolák mellett mind szabadidősport céljait szolgáló, mind látványsportra használható létesítmények részesültek, tehát a tornaterem-építési programtól eltérően ennek a programnak a során jóval szélesebb lett a kedvezményezettek köre.
A minisztérium által nyújtott 1 milliárd forint támogatás több mint 3,3 milliárd forint fejlesztési forráshoz járult hozzá, amit az önkormányzatok, sportszervezetek, egyházak vagy gazdasági szervezetek fordíthattak erre a célra, így összességében majd 4,5 milliárd forint értékű beruházás valósulhatott meg. A pályázati rendszer nagyon népszerű és eredményes volt. 553 pályázó kapott támogatást az 1 milliárd forintból, akik közül 337-en a megpályáztatott összeg 100 százalékát nyerték el. 378 településre jutott a támogatásból, ahol mintegy 300 iskola - ebből 20 egyházi fenntartású - diákjai élvezhetik az új vagy felújított tornacsarnok, sportudvar kínálta színvonalasabb sportolási lehetőséget.
Az egységes létesítménykoncepció és a pályázatok hatása azonban nem csupán a sportban, hanem a gazdasági életben is érezteti jelentőségét. Jelentős piacot nyújtanak ezzel a beruházások, a kis- és középvállalkozások számára, ami ugyancsak egy fontos kormányzati szándék megvalósításának a része, hiszen a sportügyekért felelős tárca bevallottan a sport piaci alapú átalakítására, a sport területén a kis- és középvállalkozások fejlesztésére, támogatására törekszik. A beruházások emellett több száz munkalehetőséget teremtenek szerte az országban. A program gazdaságélénkítő hatása kitűnően érezhető a kistelepüléseken és a kevésbé fejlett régiókban, márpedig a nyertes pályázók közel fele ebbe a körbe tartozik.
A fenti eredmények tükrében a Fidesz-frakció egyértelműen sikeresnek tartja az Ifjúsági és Sportminisztérium létesítménykoncepcióját és annak megvalósítását, így mindenképpen azt várja a tárcától, hogy folyamatosan az állami sportingatlanok fejlesztését és a pályázati programot folytassa.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A T/1720. számon beterjesztett törvényjavaslat az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény módosítására vonatkozik. A törvény módosítását a jogalkalmazói gyakorlat kényszerítette ki, egyértelműsítendő az eredeti jogalkotói szándékot. Az 1995. évi LXV. törvény elfogadását a jogállamiság kialakításában meghatározó szerepet vivő Alkotmánybíróság döntése írta elő, megsemmisítve a korábbi szabályozást, jogi iránymutatást adva a törvényhozásnak.
(8.20)
A módosítás kapcsán érdemes áttekinteni az e tárgyban meghatározó alapjogok alkotmányban meghatározott összefüggéseit, valamint az európai gyakorlatot. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alapjogok rendszerint a jogi személyekre is vonatkoznak, így az alapjogok alkotmányos védelmét általában a jogi személyek is érvényesíthetik. Az alkotmány 61. §-ának (1) bekezdése a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó jogot alkotmányos alapjogként garantálja, amely a kommunikációs alapjogok jogegyütteséből az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát és állami elismerését, továbbá biztosítását jelenti. Az információhoz való hozzáférhetőség, az információk szabad áramlása - különösen a közhatalom és az állam szervei tevékenységének átláthatósága körében - alapvető jelentőségű. Ahogy az Alkotmánybíróság a 32/1992.(V.29.) számú határozatában kifejtette, a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés a közhatalmat gyakorló szervek tevékenysége ellenőrizhetőségének alkotmányos biztosítéka.
A nyilvánosság a közhatalom demokratikus működésének a próbája. A közérdekű adatok megismerhetősége tehát a közhatalom, a közügyek intézésének áttetszőségét mint alapvető demokratikus intézmény garantálását is jelenti. A közérdekű adatok nyilvánossága és az azokhoz való hozzáférhetőség ezért az alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált demokratikus jogállamiság alapvető alkotmányos biztosítéka. E szempont jelentőségét fogalmazza meg az Európa Tanács 1982-es nyilatkozata az információszabadságról, annak kimondásával, hogy a tagállamok célja nyílt információpolitika folytatása a közhatalmi szférában, beleértve az információhoz való hozzáférést, hogy a polgárok jobban megértsék a politikai, szociális, gazdasági és kulturális kérdéseket, és hogy fokozódjon képességük e tárgykörök szabad megvitatására.
Mind a közérdekű adatok nyilvánosságának, mind a tudományos kutatás szabadságának alkotmányos korlátokat szabnak azonban a törvényi követelményeknek és az alapjogok alkotmányos korlátozásának megfelelő titoktartási rendelkezések. Az 1992. évi LXIII. törvény a közérdekű adatok nyilvánossága terén ilyen korlátozást tartalmaz. Hasonló rendelkezést tartalmaz az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett európai emberi jogi egyezmény 10. cikkének 2. pontja, amely szerint az információszabadság gyakorlása csak törvényben meghatározott, olyan alakszerűségi feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sérthetetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.
Az információszabadság korlátozása tehát csak akkor fogadható el alkotmányosan indokoltnak, ha azt más alapjog érvényesülése kényszerítően indokolja, illetőleg ha az alapjogi korlátozást a fenti szempontok elkerülhetetlenül szükségessé teszik. Az Európa Tanács tagállamaiban az aktanyilvánosság általában nem vonatkozik az úgynevezett munkadokumentumokra. A belső használatra szánt munkaanyagok, emlékeztetők, tervezetek, vázlatok, javaslatok, a szervezeten belül váltott levelek általában a döntés-előkészítés körében alkotott iratok, amelyek nyilvánosságra hozatala jelentősen hátráltathatja a köztisztviselőt feladatainak teljesítésében, rendszerint mentesek a nyilvánosság alól. Éppenséggel garanciális intézménye a köztisztviselői munka színvonalának és hatékonyságának, hogy a köztisztviselők döntés-előkészítése szabadon, informálisan és a nyilvánosság nyomásától mentesen folyjon. Ezért az aktanyilvánosság a közbülső munkaanyagokra nem, hanem csak a végeredményre vonatkozik. A közérdekű adatok megismeréséhez való alkotmányos jog - mint a kommunikációs alapjogok egyik nevesített joga - nem korlátozhatatlan alapjog ugyan, de a szabad véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlásának egyik feltételeként és annak részeként kitüntetett alkotmányos védelemben részesül. Ez azt jelenti, hogy a információszabadságot korlátozó törvényeket is megszorítóan kell értelmezni, mert az információszabadság, a közhatalom gyakorlásának nyilvánossága, az állam és a végrehajtó hatalom tevékenységének átláthatósága, ellenőrizhetősége feltétele a bírálat jogának, a kritika szabadságának, a szabad véleménynyilvánításnak.
Ez az alapjog tehát legalább annyi alkotmányos védelmet élvez, mint a véleménynyilvánítás szabadságjoga. A nyílt, áttetsző és ellenőrizhető közhatalmi tevékenység, általában az állami szervek és a végrehajtó hatalom nyilvánosság előtti működése a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami államberendezkedés garanciája. Adatok és adatcsoportok államtitokká minősítése minden esetében közvetlenül és lényegesen érinti a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alapjogot, ezért az alkotmányos titokvédelem szabályozása kizárólag csak törvényhozási tárgy lehet. Mivel az ilyen törvény mindenképpen az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásával jár, alkotmányos követelmény a korlátozás kényszerítő oka és az, hogy a korlátozás a vele elérni kívánt céllal arányban álljon.
Az 1995. évi LXV. törvény tárgyalásakor az akkori belügyminiszter expozéjában a javaslat legsérülékenyebb, legsebezhetőbb pontjának az államtitkok körét és a törvény mellékletét tartotta. Ennek fő oka volt, hogy a korábbi, Alkotmánybíróság által megsemmisített állampárti szabályozás pártatlan (Sic!) volt, a titkosítások száma irreálisan magas volt, ezért az új szabályozás drasztikusan visszaszorította azt, nem számolva a gyakorlati nehézségekkel. 1998-ban módosításra szorult a törvény, nemzetközi szerződés alapján átvett vagy nemzetközi kötelezettségvállalás alapján készült minősített, valamint korlátozottan megsemmisítő adatvédelme miatt. A nemzetközi kötelezettségeink terén fontos elem hazánk NATO-tagsága, ezen szövetségi rendszer védelmi jellegéből következik a tagállamok kormányzati működésének közelítése, különösen a közös álláspontok, döntések előkészítésének területén.
A törvénymódosítás lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy e területen is megfeleljen a döntéshozatali eljárás a többi tagállam gyakorlatának. Az adatvédelmi biztos figyelemfelhívása rámutatott a jogalkalmazási területen keletkezett problémára, amely a jelenleg hatályos szabályozás általánosabb megfogalmazásából következik, így szükséges a konkrétabb, egyértelműbb meghatározás. Az Alkotmánybíróság iránymutatásának megfelelően az 1995. évi LXV. törvényt nem lehet önmagában tekinteni, figyelembe kell venni a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény szabályozási rendszerét is.
A XX. század utolsó évtizedének egyik általános érvényű jelensége, hogy az állam és a gazdaság működéséhez, a társadalmi tevékenységek tervezéséhez és szervezéséhez egyre több információra van szükség. A nagy tömegű információt viszont mind kevésbé lehet hagyományos módszerekkel kezelni, ezért növekszik az informatika jelentősége, ami azonban veszélyeket is hordoz magában. E veszélyek abból adódnak, hogy egyedi adatokat és információkat vagy széttagolt információrendszereket egymással kapcsolatba hozva olyan elemzések elvégzésére, majd azok alapján olyan következtetések levonására adódik alkalom, amelyek sértik vagy sérthetik azoknak az érdekeit, akikre az egyedi adatok és információk vonatkoznak. Ez a helyzet oda vezet, hogy különböző, külön-külön vizsgálva indokoltnak tűnő érdekek alakulnak ki és kerülnek egymással összeütközésbe. Az államnak általában és egyes állami szerveknek különösen is fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy ha már nagy különbségek (Sic!) árán kialakítanak és naprakész állapotban tartanak információrendszereket, akkor azok adattartalma minél szélesebb körben felhasználható legyen a legkülönbözőbb célokra.
Ezzel ellentétben áll az adatalanyoknak és nem csupán az állampolgároknak, hanem a jogi személyeknek, a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteknek is az az érdeke, hogy bizonyos, a magánélet szűkebb szférájában vagy a titok fogalmi körébe tartozó adataik vagy egyáltalán ne kerülhessenek be a külső szervek nyilvántartásaiba, vagy ha elkerülhetetlen, hatékony garanciák előzzék meg az említett adatoknak illetéktelenek tudomására jutását. Ugyancsak alapvető érdeke az adatalanyoknak, hogy a rájuk vonatkozó információkat még az állam illetékes szervei is csupán meghatározott és az adatalanyok által ismert célra használják fel. Rendkívül fontos, hogy az állampolgárok és a szervezetek szükség esetén jogaik megóvása, jogos érdekeik érvényre juttatása céljából hozzáférhessenek más természetes vagy jogi személyek vagy szervezetek adataihoz, ám ez az esetek jelentős részében nem találkozik az utóbbiak tetszésével, és nem esik egybe egyedi érdekeikkel.
(8.30)
A demokratikus folyamatok kibontakozása magával hozza, sőt megköveteli, hogy az állampolgárok e jogállásukból eredően, azaz minden külön felhatalmazás vagy engedély nélkül hozzájuthassanak bizonyos közérdekű információkhoz, amelyek az általuk választott szervek működésére, közpénzek felhasználására vonatkozik.
A vázolt érdekek összeütközése számos jogi problémát vet fel. Ilyen például, hogy ki és milyen formában jogosult adatszolgáltatást elrendelni, milyen jogvédelmi eszközök szolgálják az információrendszerek egyedi adatainak pontosságát, melyek a magánszféra védelmét szolgáló garanciák, ki dönti el, hogy az adatok kik számára és milyen célból hozzáférhetőek. Az alapjogok nemcsak természetes személyekre, hanem jogi személyekre, testületekre is vonatkoznak.
A demokratikus államberendezkedés egyik meghatározó ismertetőjegye a közigazgatás nyilvánossága, az állampolgár részéről történő átláthatósága. Alapvető jelentőséggel bírnak azok a törvények, amelyek megteremtik az állampolgárok számára a közigazgatás, különösen a kormányzati igazgatás átláthatóságát, azaz garantálják a közérdekű adatok nyilvánosságát.
Köztudomású tény, hogy az információ, a tájékozottság hatalom, ahogy Eötvös mondta: "A jó hír olyan, mint a tőke, aki egyszer megszerezte magának, később a kamatjaiból is megél." Ahol a hatalmat már évtizedek óta a köz gyakorolja, és kialakult az információszabadság szinte teljes feltételrendszere, a gyakorlat még ott sem tekinthető kiforrottnak és véglegesnek. Az információszabadság azonban nem lehet korlátlan, a személyekre, szervezetekre vonatkozó adatok teljes nyilvánossága ugyanis egyet jelent a teljes kiszolgáltatottsággal, a magán- vagy az állami életbe való illetéktelen beavatkozás állandó veszélyével, a jogok csorbításával. Ezért minden jogállam szigorúan védi a személyes adatokat, melyekről az állampolgár csak maga rendelkezhet, illetve annak felhasználását mások részére csak törvény engedi meg.
Az eddigiekkel összhangban az önrendelkezés joga nemcsak a természetes személyeket, hanem azok közösségeit is megilleti, ennélfogva megilleti az adatokkal való önrendelkezési jog az emberek legszélesebb társadalmi közösségét, az államot is. Az állam biztonsága - nemzeti szuverenitás -, az államapparátus zavartalan, illetéktelen befolyástól mentes működése a legszélesebb egyéni érdekeket megtestesítő közérdek, ezért az ezzel összefüggő információk egy behatárolt részét a személyes adatokhoz hasonlóan védelem illeti meg.
A közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alapjog érvényesítésével összefüggésben alapvető fontosságú, hogy a korlátozó norma tartalma alkotmányosan értelmezhető és egyértelműen megállapítható legyen, a törvényből világosan kitűnjön a titkosításra felhatalmazottak köre, annak tartalma, terjedelme, időbeli korlátja, eljárási rendje. A minősítés csak alkotmányos okból védelmet igénylő adatokra vonatkozhat, ezért nem a megismerhetőség kategorikus kizárása, hanem az alkotmányos indok fennállása miatti megóvás lehet a feladata, valamint a korlátozásnak az elérendő céllal arányban kell állnia.
A törvény úgy kíván eleget tenni a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényben megfogalmazott kötelezettségnek, hogy a kivételek útján határozza meg a közérdekű adat megismerésének korlátozását. A törvény csak az alkotmányos korlátokat kijelölő, valamint a titokvédelmi kötelezettségről rendelkező szabályokat állapít meg, továbbá melléklete tartalmazza az általánosan, illetve adatkezelőként meghatározott olyan adatfajtákat, amelyek körébe tartozó adat a törvényi feltételek fennállása esetén államtitokká minősíthető. Ezen elveknek megfelelő szabályozás pontosítása az állami szervek zavartalan működéséhez fűződő érdekek érvényesülését biztosítja.
A közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó garanciális előírások mellett további garancia, hogy a titkosítási idő maximumának alkalmazása általában szűk körű, valamint a titkosítás felülvizsgálható, így a négyévenkénti, ma már szabad választások lehetővé teszik, hogy minden kormány saját belátása szerint döntsön az adott kérdés titkosításáról, illetve annak fenntartásáról.
Végezetül pedig Szolónt idézném, aki azt mondta: "Az állam csak úgy boldogulhat, ha a polgárok engedelmeskednek a törvényhatóságoknak, ezek pedig a törvényeknek."
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném az elnök úr figyelmét felhívni arra, hogy a mai napirendi pontunk az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény módosításának tárgyalásáról szól, és szíveskedjék felhívni az ellenzéki képviselő urak figyelmét arra, hogy nem a kormány munkájának egyéves értékeléséről kell itt különböző szólamokat megfogalmazni, mert ez nem idevaló, majd ha napirendre kerül, akkor szíveskedjenek erről beszélni.
Ugyanakkor megfogalmazódik bennem még egy kérdés: az előttem felszólaló mélyen elemezte a régi pártállam működését, tehát megkérdezném, honnan ismeri ilyen mélységében, és ez sem tartozik tulajdonképpen a jelenlegi tárgyhoz.
Néhány gondolatra válaszolnék, ami elhangzott az előző felszólalások okán. Amikor felszólalásomat megtettem, az Európa Tanács tagállamainak gyakorlatára hivatkoztam, amely tulajdonképpen kimondja, hogy a nyilvánosság nem vonatkozik a munkadokumentumokra, és az aktanyilvánosság tulajdonképpen a végeredményre vonatkozik, és én ezt nagyon helyesnek tartom. Nem kívánom megismételni a felszólalásomban elhangzottakat.
Helyesnek tartom a törvény azon indokolását, mely az államtitokká minősítés kettős feltételét fogalmazza meg. Ez a részletes indokolásból kitűnik, és ezt sem kívánom megismételni, hiszen ezt bárki elolvashatja. Véleményemet kiegészíteném még azzal, hogy a kormány biztonságos működéséhez azonban ez a módosítás feltétlenül hozzátartozik.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az új, korszerű okmánycsalád kidolgozásával és bevezetésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról és finanszírozásáról szóló 2205/97-es kormányhatározat, valamint a 2380/1996-os kormányhatározat módosításának megfelelően került elfogadásra a polgárok személyi adatainak kezelésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi LXXII. törvény, miszerint az okmányokkal kapcsolatos lakossági ügyintézés decentralizálása történik. A konkrét végrehajtásról rendelkezik a 2231/1999.(IX.8.)-as kormányhatározat.
Tapasztalataim szerint az önkormányzatok és az állampolgárok nem rendelkeznek megfelelő információval a bevezetésre kerülő új rendszerről. A polgárok személyi adatainak kezelésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi LXXII. törvény megteremtette az okmányirodák létrehozásának törvényi alapját.
(16.20)
A Belügyminisztérium kijelölte azt a 152 települést, amely több településre kiterjedő illetékességgel végzi 2000. január 1-jétől az egyes okmányok kiadásával kapcsolatos igazgatási feladatokat.
Az 1999-es év elején, amikor az önkormányzatok költségvetési rendeleteiket elfogadták, nem ismerték és nem ismerhették az okmányiroda létesítéséhez szükséges pénzügyi eszközöket, így erre forrást nem különítettek el.
Kérdezem államtitkár urat, hogy megfelelőnek tartja-e az érintett önkormányzatok tájékoztatását az okmányirodák kialakításához, felkészítéséhez és a szükséges információk ellátásához.
Kérdezem továbbá azt is, hogy a jövő évi költségvetés elfogadásakor 2000. január elsejétől az államigazgatási normatívába beépítésre került-e az okmányirodák működési költsége, biztosítva ezzel a megfelelő színvonalú további működést.
Köszönöm a figyelmet.
DR. MÁTRAI MÁRTA, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság többségi véleményét az alábbiakban kívánom ismertetni. A törvényjavaslat bevezeti - a decemberben el nem fogadott törvényhez hasonlóan - a működtetési jog intézményét. A működtetési jog a területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvos, gyermekorvos, fogorvos és bizonyos esetekben a kezelőorvos által önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedély.
A bizottság többségi véleménye, hogy a működtetési jog bevezetésével megvalósuló nagyobb önállóság ösztönző hatású lesz a gyógyító munkára, és növeli az orvos felelősségét; a működtetési jog megtestesíti az adott orvos személyes ellátási kötelezettségét. Az új törvényi szabályozás erősíti az alapellátást, ami azért is nagyon fontos, mert ezzel a magyar ellátórendszerben feltűnő szerkezeti aránytalanság megszűnik.
A többségi vélemény szerint nem aggályos, hogy a törvényjavaslat rendelkezik arról is, hogy meghatározott feltételek fennállása esetén a tevékenységet folytatni lehessen. Nem idegen ez a jogtól, hiszen a hatályos törvények közül példaként kiemelem az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 13. §-ában foglaltakat, valamint az egészségügy területéről az 1994. évi LIV. törvényt, a gyógyszertárak létesítéséről és működtetéséről szóló törvény 23. és 24. §-ban foglaltakat.
A törvényjavaslat az alapellátás területén rendelkezik a működtetési jogról. Ezen túlmenően azonban kimondja azt is, hogy a szakellátás körében az önálló orvosi tevékenységet végző orvosok működtetési jogáról külön törvény rendelkezik. Ezt a decemberben el nem fogadott egységes javaslat még nem tartalmazta. Az alapellátás körében történő törvényi szabályozás az első lépés ahhoz, hogy az egészségügyi ellátás magasabb színvonalú legyen.
Korábban a törvényjavaslat tárgyalása során több alkalommal és többen kifogásolták, hogy a működtetési jogot vagyoni értékű jogként nevesítette a korábbi törvényjavaslat, és ezzel összefüggésben módosítani tervezte az illetéktörvényt is. Az új törvényjavaslat során ezeket a kifogásolt rendelkezéseket átgondolva más megoldás született, hiszen a lényeg az, hogy a tevékenység a feltételek fennállása esetén folytatható legyen, ezért a máshol is alkalmazott jogi megoldásokhoz hasonlóan, ez a törvényjavaslat már így rendelkezik.
Erre tekintettel az alkotmány- és igazságügyi bizottság többségi szavazással a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 2000. évvel a magyarság egy olyan időponthoz érkezett, amikor immár az ezeréves államiságának történetét gondolhatja át. Ezer év hosszú idő, és a magyar állam - annak ellenére, hogy idetelepülésünk óta a felmorzsolódás veszélye fenyegetett - mégis átvészelte a történelem megannyi viharát.
Ha visszalapozunk történelemkönyveinkben, akkor emlékezhetünk, hogy mikor is keletkezett a lobogó, a nemzeti zászló, egy közösségnek ez a méltósága, hogyan alakultak ki nemzeti színeink.
Nagyon régen, még az Árpád-házi királyok korában a király zászlaja egyenlő volt az országzászlóval. A XI. és XII. századi csatajelenetek illusztrációin az egymással szemben álló felek egyike vörös lobogón zöld hármas halmon álló kettős keresztes, míg a másik vörös-fehér zászló alatt harcolt. A keresztesek Bakócztól fehér zászlót kaptak, középen nagy vörös kereszttel, mely zászlót Bakócz személyesen adott át Dózsa Györgynek. A Habsburg-hatalom alatt álló Magyarországon a császári fekete-sárga szín uralkodik.
Lobogók alatt vonultak seregeink a győztes csatákba és vesztes ütközetekbe is, lobogóik alatt mindig tudatában annak, hogy mely közösséghez tartoznak. Talán így alakulhatott ki a lobogók, zászlók közösségformáló és összetartó szerepe. Eleinte ugyan csak a tengereken volt a zászlónak nagy jelentősége, majd lassan mindennapi életünknek - politikai viszonyoktól függően - meghatározó részévé vált. Az egységes nemzetté válás korszakában Európa-szerte egységesedtek a zászlók is, főképp a francia trikolór hatására új eszmei tartalommal gazdagodtak, és az önálló államiság fontos kifejezői lettek.
A magyar trikolórra vonatkozó adataink talán legelső képviselője a nemzeti színű szalag, amellyel József nádor és hitvese, az orosz Alexandra Pavlovna nagyhercegnő Nógrád megye zászlaját díszítette fel, és ilyen szalagok láthatók a pesti hajómesterek 1814-ből való céhzászlaján is. Az 1847-es országgyűlési választások idején már általános volt a magyar zászló használata, a forradalom kitörésekor pedig végleg a magyar nemzet jelképévé vált, és szinte mitikus ereje volt.
A nemzeti színekről és címerről rendelkező határozatot fogadott el az Országgyűlés az 1848. évi XXI. törvénycikkelyében. A zászlóval, címerrel kapcsolatos törvényeket a kiegyezést követően többször, konkrétabban is szabályozták, elősegítve ezzel a nemzeti identitástudat erősödését.
Hosszasan és a történelmi tények alapján mélyrehatóbban lehetne taglalni a nemzeti jelképek használatára vonatkozó szabályozások fejlődését, azonban úgy vélem, hogy ebből a pár mondatos történelmi visszatekintésből is látszik, hogy nemcsak a ma társadalmát, de a történelmünk korábbi évszázadaiban élőket is foglalkoztatták az államiságot megjelenítő jelképek.
Ruffy Péter gondolatait idézem, aki az alábbiakat mondta: "A három szín ennek az országnak és népének ha nem is egyedüli, de veszett csatáin, elbukott forradalmain, temetőin, sírjain, fakeresztjein átsugárzó, eltéphetetlen összetartását és méltóságát hordozó gyönyörű szimbóluma. Sokaknak mindegy, hogy ott van-e, de senkinek, ha nincsen ott."
Tisztelt Képviselőtársaim! "Az új évezred küszöbén" címmel elfogadott kormányprogramban a koalíciót alkotó pártok fontosnak tartották kihangsúlyozni, hogy a polgári értékrend vállalása nem a múlt nélküli jövő társadalmának építését, hanem a múlt épített örökségének, lelki hagyatékának megóvását, az arra való építkezést jelenti. E gondolatból kiindulva határoztunk úgy koalíciós képviselőtársaimmal, hogy törvényjavaslatot terjesztünk be a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek, a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény módosítására.
Javaslatunkban az eredeti törvény új szakaszokkal való kiegészítését indítványozzuk, amelynek értelmében a Magyar Köztársaság zászlaját, lobogóját minden olyan középületen állandó jelleggel el kell helyezni, amelyek az állam és a helyi önkormányzatok választott testületei, közigazgatási feladatokat ellátó szervei, valamint az állam, illetve a helyi önkormányzat által fenntartott, közfeladatokat ellátó intézményei körébe tartoznak. Ezenkívül a köztársasági elnök és hivatala, a kormány, az Alkotmánybíróság, az ügyészségek, az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, az országgyűlési biztosok és hivatalaik, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek épületein vagy azok előtt a nemzeti trikolór, trikolórok állandó elhelyezését javasoljuk. Indítványunkban szerepel, hogy a legfőbb közjogi méltóságok rezidenciáján vagy rezidenciája előtt is el kell helyezni az államiságot megjelenítő zászlót.
Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság hétfői ülésén kifogásként felmerült, hogy kevés a törvény végrehajtásához a kihirdetését követő nyolcnapos határidő.
(10.30)
A javaslat beterjesztésekor magunk is észleltük ezt a lehetséges problémát, ezért kormánypárti képviselőtársaim útján módosító indítványt terjesztünk be, és a törvény hatályba léptetését Szent István királyunk ünnepére, 2000. augusztus 20. napjára kívánjuk időzíteni. Úgy vélem, hogy javaslatunkat a történelmi bevezető után magyarázni különösebben nem szükséges.
Több nemzetközi példát is felhozhatok indokolásul. Például az Egyesült Államokban az amerikai lobogó állandó jelleggel leng a kormányépületeken, az egyes államok kormányzati épületein, a középületek, a bíróságok, az iskolák mellett, a települések középpontjában elhelyezett árbocokon. Sok esetben a magánlakásokban vagy azok kertjeiben is megtalálható. Az Egyesült Államok esetében a lobogók állandó jelenlétének, így a nemzeti öntudat állandó ébrentartásának történelmi múltja van. Az alig több mint 200 éves történelmi államisággal rendelkező ország mindig féltve őrizte nemzeti eszméit. Az államszövetség büszke a közös erővel kiharcolt eredményekre, de nem múlt el teljesen az egyes tagállamok nemzeti öntudata sem. Ahol a szövetségi zászlót a jelentősebb középületeken állandó jelleggel felvonták, ott általában az adott tagállam lobogója is megtalálható.
Célszerűnek látom, hogy hozzánk földrajzilag közelebb eső országok esetében is említsek példákat. Így például Romániában a középületeken állandó jelleggel elhelyezik nemzeti zászlajukat, valamint Szlovákiában, Csehországban, Horvátországban. Szerbiában sincs ez másképp, de hasonló a helyzet Nyugat-Európa számos országában is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy nemzetünk múltja, értékei és a társadalomban még fellelhető öntudat ápolása, ébrentartása megkívánja, hogy a polgári értékrendet valló kormányzat a nemzet nagyságára, összetartására ne csak a hivatalos ünnepnapokon hívja fel a figyelmet, hanem a szürkébb hétköznapokon is tudatosítsa mindenkiben magyarságunkat, az ezeresztendős Szent István-i államiságunkat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a hozzászólást, azért egy gondolat eszembe jutott, nevezetesen a múltba visszatekintve, amikor is elmondhatjuk azt, hogy a nemzeti érzést az elmúlt évtizedekben megpróbálták az emberekből kiirtani. Nagyon sok emberben élt és nagyon sok ember szeretett volna feltekinteni a magyar trikolórra és büszkén elmondani, hogy magyar vagyok, de ugyanakkor ezt a szorongó érzést magában kellett tartania. Pontosan azért, mert az az állampárt, amely a fiatal demokrácia megszületése előtt létezett, egyszerűen elsöpörte ezeket az embereket a föld színéről.
Azt gondolom, hogy ennek a módosító javaslatnak, amely itt fekszik a tisztelt Ház előtt, nem most, hanem már tíz évvel ezelőtt meg kellett volna születnie. Én úgy gondolom, ezzel a módosító indítvánnyal el tudjuk érni azt, hogy gyermekeink és unokáink büszkén tekintsenek arra a zászlóra, ami magyarságukat hirdeti; és az ő gyerekei is meg fogják tanulni, hogy van helyük igenis ebben az országban, és bárhova mennek a világon, mindenütt ugyanezt elmondhatják és büszkék lehetnek arra, hogy magyarok, és soha nem fog bekövetkezni ismételten az az időszak, amikor ezt az érzésüket el kell magukban fojtani.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden, egy mondattal reagálnék arra, amit a képviselőtársam mondott, aki szó szerint azt mondta, hogy nem kell erőltetni a nemzeti érzést. Úgy gondolom, hogy ez az aggódás teljesen felesleges. Bizonyítják ezt az állampolgárok telefonjai, bizonyítják ezt a leveleik, itt vannak nálam Mexikótól egészen Debrecenig, hogy mindenki milyen figyelemmel kíséri, és mennyire várja, hogy végre ez megvalósulhasson. Egyébként egy megjegyzés engedtessék meg nekem itt, a tisztelt Ház falai között.
Csodálatos módon érdekes, hogy az MSZP-s képviselők padsorai üresek. Nem tudom ezt mire vélni, hiszen tagja vagyok az alkotmányügyi bizottságnak, ott mindenki támogatta, kifogást nem emelt senki. Érdekes módon, most nem kívánnak véleményt nyilvánítani. Az SZDSZ-es padsorok között egy-két képviselő van még, de bízom abban, hogy talán tegnapról mára virradóra nem történt olyan dolog, amely alapján úgy gondolnák, hogy erre az egész módosításra, erre az egész törvényjavaslatra, amely tulajdonképpen magyarságunkat, nemzetiségünket mondja el az egész világ felé, nincs szükség. Remélem, hogy majd ezt a nézetüket kifejtik.
Köszönöm. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)
(11.30)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagyon röviden szeretném összefoglalni. Legelőször is megfogalmaznám azt, hogy örömmel hallottam, hogy az országzászló felvetődött a képviselő úr felszólalásában.
Módosításunk elkészítésekor képviselőtársammal átgondoltuk a törvénymódosítás szövegét, és úgy ítéltük meg, hogy nem lenne jó lefokozni a nemzeti trikolór iránti tiszteletet egy parttalan vitával, mint ami tulajdonképpen a tisztelt Ház falai között ki is alakult. Nem költségvetési vonzata van elsősorban; noha a törvénymódosítás még tárgyalásra sem került - mármint az előző -, máris támadások érték annak költségkihatásai miatt. Fontosnak tartjuk és a kormány is fontosnak tartja egy ösztönző szabály bevezetését, nevezetesen úgy gondoljuk el ezt, hogy a településen élő emberekre kell bízni az országzászló állítását. A települések önkormányzati rendeletet alkotnak, és dönthetnek arról az ott élő emberek, hogy kívánnak-e országzászlót állítani, mintegy üzenetet küldve környezetüknek a hagyományok tiszteletben tartására, a nemzet nagyságára, összetartozására és a hazafiság érzésére utalva.
Engedjék meg, hogy az elhangzottakhoz még néhány gondolatot hozzáfűzzek. Örülök annak, hogy az itt felszólaló képviselőtársaim közül senki más nem támadja tulajdonképpen a törvény szövegét, mint akik itt ülnek közöttünk.
Én azt mondanám erre, képviselőtársaim, hogy oly korban éltünk e hazában, amikor március 15-e nem volt nemzeti ünnep, ahogy az '56-os forradalom és szabadságharc sem. Hála istennek, azt mondhatjuk, hogy ez már csak a múlt öröksége és egy rossz emlék.
A Szent Korona és a nemzeti jelképek közül a magyar zászló a magyar államiságot hivatott jelképezni. A képviselő úr valószínűleg nem figyelt a felszólalásomra. Amikor én a nemzetközi példákról beszéltem, akkor e példák közül nemcsak az Egyesült Államokat emeltem ki. Igaza van abban Bauer képviselő úrnak, ahogy a képviselőtársam is mondta, hogy az amerikaiak bizony büszkék a kétszáz éves történelmi államiságukra, mint ahogy a földrajzilag szomszédos országok is.
Azt gondolom - összefoglalva -, hogy nemzetünk múltja megkívánja azt, hogy a nemzet összetartására a hétköznapokon is figyelnünk kell és tudatosítani a felnövekvő nemzedékben az ezer esztendős Szent István-i államiságunkat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Amint azt az elnök asszony is említette: hétfőn a parlament elfogadta a napirendi pontokat. Senki nem emelt kifogást ennek okán, pedig akkor is látható volt, hogy szerdán olyan súlyos törvények kerülnek a Ház elé tárgyalásra, amelyek esetleg időigényesek, időkeret nem volt meghatározva. Azt gondolom, hogy ha az előző napirendi pontoknál egy kicsit önmérsékletre intette volna magát mindegyik képviselőtársam (Demeter Ervin: Köztük Bauer Tamás!), akkor most nem háromnegyed 12-kor kezdenénk el annak a törvénynek a tárgyalását, amelyet én rendkívül fontosnak tartok.
Én az ügyrendi javaslatot nem támogatom. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az egyes fontos tisztséget betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény előkészítése, elfogadása, valamint az időközben történt módosítása minden egyes alkalommal úgy kerül tálalásra a közvélemény felé az ellenző közszereplők részéről, hogy az csak romboló hatású, felkavarja az állóvizet, nyugtalanságot szít, egyfajta kellemetlenség.
A törvény mellett érvelők által elmondott tények, adatok megdöbbentő volta mellett nem érződik a széles közvéleményben a téma fontossága, erkölcsi súlya. Ilyen esetben ajánlatos az érvelés során az irodalomhoz fordulni, hogy egy hangulatot, érzést közvetítsen, és ezen alaphangulat megteremtését követően lehet rátérni a száraz tényekre, amelyek, mint tudjuk, makacs dolgok. Az általam választott idézet így hangzik: "Beírtak engem mindenféle könyvbe, és minden módon számon tartanak. Sötét szagú, poros hivatalokban énrólam is szól egy agg, szürke lap." Ezen idézet természetesen vonatkozhat a modern állam nyilvántartási rendszerére, azonban most egy diktatúra titkos adatairól és azok megszerzéséhez felhasznált aljas módszerekről van szó; amikor kollégák, diáktársak, sőt családtagok készítettek jelentést a legszemélyesebb magánügyekről.
1993. október 27-én kezdte tárgyalni az Országgyűlés az első törvényjavaslatot. A Fidesz vezérszónoka, Kövér László, a következőket mondta: "Ezen a törvényjavaslaton, mint a kanyarón, át kell esnünk, mert muszáj valamit ellapátolni abból a mocsokból és szemétből, amit mások előttünk összehordtak."
A törvényjavaslat 1994. március 8-án elfogadásra került. Az időpont jól jelzi, hogy az első demokratikusan megválasztott parlament utolsó üléseinek egyikén szavazták meg a törvényt. A késlekedés a törvény végrehajtásának nagyban ártott, hiszen a konstrukció egyértelműen arra apellált, hogy a megnevezettek, a törvény által érintettek önként mondanak le a társadalom elvárásának megfelelően, az általánosan elfogadott erkölcsi minimum okán.
Az elmúlt tíz évet áttekintve jól látszik, hogy ezen társadalmi elvárás egyre csökken, ami zömmel a közvélemény-formálás voltának köszönhető. Emlékezzünk csak vissza 1989-re, amikor még a parlamenti képviselők visszahívhatóságának az intézménye létezett. Elég volt, ha a sajtó csak felvetett korábban elkövetett bűnöket - és itt ne a mai értelemben vett bűnökre gondoljunk, hanem emberi életek megnyomorítására, tömeges méretekben -, az érintett képviselő lemondott a parlamenti mandátumáról; bár volt közöttük néhány ravasz róka, aki direkt irányítása miatt ismerte a közvélemény befolyásolásának finom eszközét is, mint például Aczél György, aki betegséget színlelve kórházba vonult, majd amikor a hírekben már nem foglalkoztak vele, visszaült parlamenti székébe, szerencsére nem sokáig.
A törvény legneuralgikusabb pontja az átvilágítandók köre, azaz hogy mely tisztségek betöltőit ellenőrizzék. A politikusok, az állami főtisztviselők kapcsán nagyrészt egyetértés volt abban, hogy ezt az Alkotmánybíróság a 60/1994. (XII. 24.) számú határozatában kifejtette. A demokratikus államélet és közvélemény érdekében az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb, különösen ki kell tenniük magukat mások kritikájának. Ehhez azonban személyes adataik ismeretére is szükség lehet, amennyiben azok a funkciójukkal vagy a közszereplésükkel összefüggenek.
A közhatalmat gyakorlók vagy a politikai közszereplést vállalók esetében a személyeknek, különösen a választópolgároknak a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő joga elsőbbséget élvez az előbbiek olyan személyes adatainak védelméhez képest, amelyek köztevékenységük és azok megítélése szempontjából jelentősek lehetnek.
(0.20)
Az e körbe eső személyes adatok megismerhetőségére nem csupán az állami és politikai közélet informált megvitatása érdekében van szükség, hanem az állami szervek helyes megítéléséhez és a működésükbe vetett bizalom megalapozásához is. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai közéletben részt vevő személyek - köztük azok, akik a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítják - arra vonatkozó adatai, hogy korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytattak, vagy olyan szerv tagjai voltak, amelyek korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytattak, az alkotmány 61. §-a szerint közérdekű adatok.
Az alkotmány szövege szerint ugyanis a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. A korábbi politikai tevékenység azon személyekkel kapcsolatosan közérdekű adat, akiknek jelenlegi tevékenysége is befolyásolja a politikai közvéleményt, vagy azáltal, hogy közhatalmat gyakorol, politikai közszereplést vállal, vagy azáltal, hogy a közvélemény-formálás közvetítőit, médiumait működteti, és ezáltal közvetlenül képes a politikai közvélemény alakítására.
Az alkotmánybírósági határozatnak megfelelően az 1996. évi LXVII. törvény módosítása azt a megoldást választotta, hogy drasztikusan lecsökkentette az átvilágítandók számát, mintegy 10 százalékra. Eszerint arra terjed ki az átvilágítás, aki az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök előtt eskütételre kötelezett, illetve az Országgyűlés által megválasztott személy. Ez a módosítás az akkor kormányon lévő szocialisták érdekét szolgálta, a kisebbik koalíciós pártot azonban megosztotta. Az SZDSZ egy része nem támogatta a szűkítést, a módosítás végül is elfogadásra került. A személyi kör és a törvény célja ezzel teljesen megváltozott.
A közmegítélésben kialakult az a kép, hogy csak a besúgókra vonatkozik a törvény, ezért került a köztudatba ügynöktörvényként. Az eredeti törvény elfogadásakor azonban kiegészült a jelentések olvasóival is az érintettek köre, amelyet így indokolt akkor a Fidesz vezérszónoka: "Ha szankciókkal sújtjuk a piti besúgókat, tegyük ezt meg mindenkivel, aki e dicsőséges hierarchiában a piti besúgók fölött áll; mindenkivel, aki parancsokat osztogatott, aki még e rendszer működésének utolsó napjaiban is e piti besúgók által készített jelentéseket olvasgatta."
Juvenalis egy klasszikussá vált mondásában így fogalmazta meg röviden és örökérvényűen: "Minden bűn annál nagyobb vétek, minél magasabban áll a vétkező." Fontos tehát, hogy nemcsak a jelentést írók, hanem a jelentést olvasók is megnevezésre kerüljenek, akik a demokratikus választások során is mandátumot szereztek ismertségük révén, hiszen tudjuk, hogy egy ismertté vált név önmagában milyen jelentős lehet a szavazólapon.
Ezen kitétel az MSZP vezető politikusait érintette, akiket az átvilágító bizottság felszólított a lemondásra, erre azonban egyikük sem volt hajlandó. Az Alkotmánybíróság megfogalmazása szerint a jogállam nélkülözhetetlen, intézményes része a demokratikus közvélemény, amelynek kialakulási lehetőségét és fenntartását az államnak alkotmányos kötelessége biztosítani.
Egyesek véleménye szerint a közvéleményt nem foglalkoztatta ez a kérdés. Ez nem felel meg a valóságnak. Ezen erkölcsi elvárás megfogalmazásának közvetítésében volt a hiba. Szükséges tehát a közvélemény alakítását nagyban befolyásoló sajtó képviselőinek átvilágítása, és itt egyértelműsíteni kell, hogy nem sérül, hanem ezzel megteremtődik a sajtószabadság.
Az Alkotmánybíróság 60/94. (XII. 24.) számú határozatának megfelelően törvényjavaslatunk csakis a politikai közvéleményt feladatszerűen formálókra vonatkozik. A hivatkozott alkotmánybírósági határozatnak megfelelően a műsorszolgáltatás fogalmát a szabályozás elemévé teszi, másrészt az új 2. § (4) bekezdésben két fogalmi meghatározással megteremti az e körben ellenőrizendő személyek és csoportok egységes ismérveit.
Az átvilágítás sorrendiségének megfelelő pontokba szedésénél figyelembevételre került, hogy a modern államban a politikai közvélemény alakítására az elektronikus és az írott médiák a legalkalmasabbak. Nem véletlenül hangzik el egyre több helyütt, nemcsak Magyarországon, hogy újfajta hatalmi ágról beszélhetünk. Az Alkotmánybíróság határozatai azt is kiemelik, hogy 1989 decemberében és 1990 január elején a belbiztonsági szervezetekben nagyarányú iratmegsemmisítés történt. Nem lehet vitás, hogy előre megfontolt szándékkal tették és rendelték el ezt mindazok, akik tudták, hogy el fog jönni a pillanat, amikor színt kell vallaniuk és felelniük kell azon tetteikért, amivel több millió ember fél évszázados szenvedésének tevőleges részesei voltak. Jól példázza az alkotmánybírói vélemény az akkori kormányzó pártok demokráciáról alkotott elképzelését. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a törvény végrehajtására ne kerüljön sor. Majd amikor az átvilágítás elért a kért közjogi méltóságig, a cinizmus változatos eszköztárát választották, és ennek tálalására megfelelő partnerre találtak néhány, a közvéleményt formáló volt agitpropos személyében, akik tiszteletdíját az adófizetők pénzéből a VIP-listán mindannyian olvashattuk.
A másik oldalról: Horn Gyula, aki 1956-ban a Budapesti Rendőr-főkapitányság karhatalmi ezredének 3. zászlóaljában teljesített szolgálatot a megszállók oldalán, részt vett a kistarcsai gyűjtőfogházban lévő forradalmárok fogva tartásában, nem tesz mást, mint elismeri karhatalmista múltját, amelyért megkapta a szégyenteljes Munkás-Paraszt Hatalomért-emlékérmet. Ezzel szemben kedvező nemzetközi megítélésére hivatkozik. Az '56-os megszállást követő bebörtönzések aktív támogatójaként kapott kitüntetését nem emlegeti, csupán a németországi kitüntetésekről szól. Furcsa mód a kisebbik koalíciós partner ennek ismeretében is közösséget vállal vele, holott az átvilágító bírák jelentéséből kiderül, hogy 1989. december 5-én az SZDSZ nyíregyházi csoportjának tevékenységéről szóló jelentést is olvasott, akkor már mint népszerű külügyminiszter. Érdekes módon a demokratikus ellenzék megfigyeléséről szóló jelentéseknél valamennyi korábbi MSZMP-vezető egyöntetűen azt nyilatkozta, hogy az információk eredetét és forrását nem ismerte fel, nem használta, ami nevetséges, különösen, hogy a korábbi házelnök a Belügyminisztériumot felügyelte.
A jelentés zárásaként megállapításra kerül, hogy az adott személy megítélése a hazai és a nemzetközi politikai közéletben a nyilvánosságra, illetve a társadalom erkölcsi értékítéletére tartozott a múltban, és tartozik a jelenben. A hazai közélet, illetve a társadalom erkölcsi értékítéletének befolyásolásáról a korábban hivatkozott személyeken keresztül már beszéltem.
Fontos azonban a nemzetközi megítélés különösen annak okán, hogy Magyarország ebben az évtizedben az Európai Unió tagja lesz. Az ausztriai változásokat követően a Szabadságpárttal kapcsolatban az egész osztrák állammal szemben, tehát nemcsak a párttal, hanem a kormánnyal szemben az Európai Unió tagállamai a legszigorúbb elszigetelés mellett döntöttek.
A pártelnöki posztról történt lemondás sem elegendő az Unió számára, hanem a kormány lemondása az elvárás. Azért fontos erre a momentumra figyelni, mert az európai csatlakozás döntő kérdése, hogy kik képviselik a magyar választókat. Félreérthetetlen az Unió tagállamainak elvárása, hogy csak olyan politikusokkal állnak szóba, akiknek mind a múltja, mind pedig a jelene szavakban és cselekedetekben az európai értékrenddel harmonizál és megegyezik.
Komolyan számolni kell tehát az Európai Unió hazánkkal szemben történő fellépésével, amennyiben levitézlett, néhai pártállami politikusok képviselik az országot. Fontos megjegyezni, hogy az elkövetett bűnökért bocsánatkérés nem hangzott el, csak önigazolás, így a megbocsátás erényének gyakorlásától is megfosztották az áldozatokat és a hozzátartozóikat.
(0.30)
Ahogy Kisfaludy Károly fogalmazott: "Aki egyszer vétkezni nem pirul, annak többször vétkezni nem nehéz." A javaslathoz való viszonyulásnál megfigyelhető, hogy a törvény által említettek érdekeit védők a személyi kör kibővítésével a végrehajtás ellehetetlenítését akarják elérni. Továbbá várható a törvényjavaslat elfogadása után, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak az úgynevezett független szakértők útján.
Mégsem gondolom, hogy hiábavaló (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) e törvényjavaslat, mert nemcsak az érintetteknek, hanem valamennyi magyar választópolgárnak el kell számolnia saját lelkiismeretével, hogy miként foglalt (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), illetve foglal állást azok megítélésében, akik a demokráciával össze nem egyeztethető múlttal rendelkeznek.
Zárásul egy mondatot még; engedjék meg, hogy Krisztina, a svéd királynő szavaival zárjam gondolataimat: "A lelkiismeret az egyedüli tükör, amely nem csal."
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, az FKGP és a MIÉP soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az elhangzottakra csak néhány gondolattal szeretnék reagálni. Tóth András képviselő úr az előző felszólalásában kifogásolta, hogy a nemzetbiztonsági bizottság miért nem adott erről összefoglaló értékelést. Azt gondolom, ezt Keleti úrtól kellene megkérdezni, ő erre biztosan fog válaszolni.
Kire terjed ki, tehát miért nem szélesebb körre a törvény? Azt hiszem, mindenekelőtt a célt kell megvalósítani, nevezetesen a közélet tisztaságát. Úgy ítélem meg, alapvető követelmény, hogy ez a törvény végrehajtható legyen.
Mennyibe kerül? - elhangzott öntől. Én azt gondolom, hogy a becsület és a tiszta közélet mindennél többet ér, és ez pénzzel nem mérhető.
Miért most? - kérdezte ön, képviselő úr. A rendszerváltás után tíz évvel nem ezzel kellene foglalkozni. Ezzel talán én is egyetértenék, ha ez a '90-es éveket követően gyorsan megvalósult volna. Úgy gondolom, hogy megtisztult közegben, erkölcsileg megerősödve, a gyanúsításokat feloldva lehet továbblépni a megkezdett országépítő munkában.
(1.50)
Egyházak. Úgy emlegetik képviselőtársaim az egyházakat, mintha az egyházban dolgozó papok önként jelentkeztek volna ebbe a szervezetbe, noha valamennyien emlékeznek arra, hogy a rendszerváltást megelőző évtizedekben elhurcolták az egyházban lévő papjainkat. Szinte kiürült az egyház, ugyanakkor tiltották a vallás szabad gyakorlását, és tiltották és üldözték azokat az embereket, akik hitet tettek és a vallásos élet mellett tették le a voksukat. Úgyhogy úgy gondolom, hogy erről nem tisztességes a Ház falai között így beszélni.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mielőtt röviden elmondanám gondolataimat, megerősítve azt, amit a képviselőtársam elmondott, az egyeztetésre továbbra is nyitottak vagyunk.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Az Országgyűlés egy igen magasztos törvényt fog a közeljövőben elfogadni, melynek lényege: minden olyan épületen, mely a köz szolgálatát hivatott ellátni, állandó jelleggel elhelyezésre kerül a nemzet zászlaja. Úgy látjuk, hogy az Európai Unió küszöbén és NATO-tagként szükségszerű a nemzeti érdekeink magas szintű képviselete, nemzeti önazonosság-tudatunk erősítése, hisz csak akkor lehetünk erősek és nagyok, ha büszkén vállaljuk évezredes magyarságunkat, és képesek vagyunk a jövő letéteményesei lenni.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette kormány és az ezt alkotó koalíció képviselői örömmel nyugtázzák, hogy az általam és kormánypárti képviselőtársaim által benyújtott 1995. évi LXXXIII. törvényt módosító javaslatunk, bár több módosító indítvány érkezett hozzá, egy-két érdemi változtatással ugyan kiegészül, de érdemben nem változik. Ennek köszönhetően nem sérül majd az a szándék, amelyet a javaslattevő képviselőtársaimmal el kívánunk érni. Támogatjuk azokat a módosítást célzó javaslatokat, amelyek nem csorbítják elképzeléseinket. Elmondanám azt, hogy melyek azok, amelyeket nem tudunk támogatni.
Nem támogatjuk Bauer Tamásnak a T/2285/11., 12., 13. számú javaslatát, mint ahogy nem támogatjuk dr. Kelemen András T/2285/8. és 9. számú módosító indítványát sem, mivel ehhez az alkotmány módosítására lenne szükség. Ugyanígy nem áll módunkban támogatni dr. Fenyvessy Zoltán MIÉP-es képviselő úr módosító indítványát, ugyanis véleményem szerint annak elfogadása jogi problémát vet fel, vagyis módosítani kellene a Magyar Köztársaság alkotmányát, melyre rajtunk kívül álló okok miatt, azt hiszem, jelen pillanatban nincs lehetőség. Az MSZP képviselőcsoportja javaslatunk több szakaszának elhagyását indítványozza, ezért sem a T/2285/2., sem pedig a 3. számon benyújtott javaslatot támogatni nem tudjuk. Támogatjuk viszont azt a javaslatot, amelyet dr. Gyimesi József, dr. Bernáth Varga Balázs és Font Sándor, valamint Csákabonyi Balázs és Tóth András képviselők nyújtottak be, annak okán, hogy a törvény hatálybalépését a felkészülési idő rövidsége miatt toljuk ki az államalapító Szent István királyunk ünnepére.
Tisztelt Képviselőtársaim! A T/2285/10. számon az előbb említett dr. Latorcai János és Simicskó István képviselő urak által benyújtott módosító indítványt támogatni kívánjuk. Kérem önöket, hogy javaslatunkat a támogató módosító indítványokkal szavazzák meg, hogy a millennium évében egy ahhoz méltó törvényt léptethessünk hatályba.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány 76. § (1) bekezdésére hivatkoznék, amely a Magyar Köztársaság zászlaját említi, és ez nem azonos az országzászlóval. Egy gondolattal kiegészíteném: én úgy ítélem meg, hogy az önkormányzatok saját hatáskörben megtehetik bárhol azt, hogy országzászlót állítanak. Ezt rájuk kell bízni, akár önkormányzati rendeletben vagy pedig enélkül, de valószínű, hogy rendeletalkotást von maga után.
Köszönöm szépen.
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy rövid gondolatsort szeretnék fűzni képviselőtársam felszólalásának azon részéhez, amely arra irányult, hogy a többi titkosszolgálatban végzett tevékenységre miért nem terjed ki a törvény hatálya. Az alkotmánybírósági határozatokra figyelemmel hoztuk meg ezt a módosító indítványt képviselőtársammal, és itt azt szeretném képviselőtársam figyelmébe ajánlani - ami az alkotmánybírósági határozatban is megfogalmazódott -, hogy a III/III. csoportfőnökség volt az és ennek nyilvántartásai voltak tulajdonképpen azok, amelyek tartalmukat és titkosságukat tekintve a jogállami normáknak egyáltalán nem feleltek meg, és nem is elfogadhatók. (Dr. Géczi József Alajos: Nem is volt jogállam!)
Ugyanakkor a többi titkosszolgálat bármilyen szoros összefonódásban is volt, csak részben végezhetett olyan tevékenységet, mint amelyet a III/III. csoportfőnökség. Ugyanis ennek a csoportfőnökségnek az általa kialakított eszményképe tulajdonképpen egy olyan képet formált meg, amely minden olyan emberrel szemben ellenséges magatartást tanúsított, aki másképpen gondolkodott, mint a III/III. csoportfőnökség elképzelései voltak. Tehát tulajdonképpen itt a nemzetbiztonsági érdek szóba sem jöhetett. Ezért tartottuk fontosnak elsősorban a III/III. csoportfőnökséggel kapcsolatban levő emberek vizsgálatát, és természetesen az átvilágítási törvény ilyen célzattal való módosítását.
A másik vonulata ennek a módosításnak a nemzetbiztonsági bizottságban már elhangzott, és valószínűleg az önkéntesség a közbizalmi tevékenységet végző személyek tekintetében megjelenhet, hiszen itt a kapcsolódó módosító indítványok leadási határideje majd valamikor pénteken fejeződik be, de ez is csak egy szűk kört ölelhet fel, pontosan azért, mivel a közélet biztonságának biztosítása csak úgy valósítható meg, ha a törvény hatálya nem válik parttalanná, hanem végrehajtását ezáltal biztosítani tudjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Alig két év telt el azóta, hogy az újonnan megválasztott képviselők az ünnepi ülést követően megkezdték munkájukat, két év van a kormány háta mögött is. Tanulságos két évet tudunk magunk mögött. Tanulságos, főleg azért, mert úgy véltük, elegendő csak dolgozni, a kitűzött célokat mielőbb megvalósítani, az ország helyzetét kedvezőbbé tenni és nagy lépésekkel közelíteni az Európai Unió felé. Belátom, tévedtünk.
A mindenki számára nyilvánvaló gazdasági fejlődést, az ország anyagi és szellemi gyarapodását, a családok helyzetének stabilizálását, a polgári értékek elérhetőségét egyesek arra kívánják felhasználni - nem riadva vissza a legképtelenebb állításoktól, helyenként rágalmazásoktól sem -, hogy megkísérlik a társadalmat szembeállítani a kormányzattal. Érthető ez, hiszen a mi eredményünk elismerése egyben saját munkájuk minősítését is jelentené.
Ha egy nagy területet, a családtámogatás rendszerét vizsgáljuk, csak leltárszerűen, de számba vesszük mindazt, amit elvégeztünk, nem kell sem a családok, sem önmagunk előtt pirulnunk. A család, a szülők és gyermekeik alkotta közösség alapvető, természetes sejtje a társadalomnak, melyre minden más közösség és maga a társadalom egésze épül. A jól működő családban válnak értékes felnőtté gyermekeink és szerzik meg a mások iránti tisztelet és együttérzés képességét. A Fidesz-Magyar Polgári Párt alapértékei közé tartozik a családok helyzetének javítása, élet- és funkcionális feltételeinek magas szinten való megteremtése. Számunkra a család mint intézmény működésének állapota társadalompolitikai kérdés és egyben a nemzet jövőjének kérdése is.
Mindezek ismeretében a polgári kormány által nyújtott támogatások közül az alábbiakat emelném ki: helyreállítottuk a családi pótlék alanyi jogosultságát, ma mintegy 160 ezer gyermekkel több veheti igénybe ezt az ellátást. Megtöbbszörözött reálértékkel helyreállítottuk a gyermekek utáni adókedvezményt, amelyet a gyermeket nevelő családok több mint 80 százaléka érvényesíteni képes. Jelentősen növeltük a gyermekvédelmi támogatást, csaknem 900 ezer gyermek után folyósítunk mind reálértéken, mind összkiadást tekintve emelt összegű támogatást. A családi pótlékot kiegészítő támogatásként tudtunk támogatást folyósítani úgy, hogy a legszegényebbek helyzetét sikerült javítanunk. Eltöröltük a közoktatás tankönyveinek forgalmi adóját, és ezzel egy időben 45 százalékkal növeltük a rászoruló családok tankönyvvásárlásra fordítható központi forrásait. Eltöröltük a felsőoktatás tandíját. Ez az intézkedés érezhetően megkönnyítette az érintett családok gyermekeinek továbbtanulását. Újra - több évi szünet után, melynek oka közismert - igénybe vehetővé tettük a gyermekgondozási díjat. Az újonnan bevezetett és a kezdeti tapasztalatok megszerzését követően máris további kedvezményekkel bővülő lakástámogatási rendszer új lehetőségeket teremt a családok számára, önálló lakáshoz jutásuk esélye jelentősen növekedett, ezzel kiszolgáltatottságukon nagymértékben javítottunk.
Tisztelt Országgyűlés! Összegzésemmel csupán értékelni szerettem volna, hogy a kormány - a Fidesz-frakcióval együttgondolkodva - milyen fontosnak érzi és éli meg az élhető életet és az egyes ember számára tisztességet, méltóságot jelentő szociális gondoskodás intézményét.
(13.40)
Lehet vitatni az eredményeket, lehet reklamálni, hogy nem mindenki és nem egyformán érzi ezeket a támogatásokat; demagóg módon lehet ismételni, hogy az ország egy része leszakad, esélyét és reményét veszti. Erre csak egy válasz lehetséges: mégpedig két évi munkánk, annak kézzelfogható eredményei. Bizonyítani fogjuk a továbbiakban is, hogy eredményt elérni csak komoly, korrekt és kiszámítható munkával lehet.
A családi támogatás rendszere nem teljes akkor, ha az időskorúak ellátási rendszerének javításáról nem gondoskodunk. Nem téveszthetjük szem elől azokat, akik ma már nyugdíjasok, akik végigdolgozták az elmúlt évtizedeket. Meg kell óvnunk őket attól, hogy a gazdaságilag erősödő társadalmunkban elszegényedjenek vagy bármilyen módon kirekesztődjenek. Ha a családokat támogatjuk, őket is segítjük, és ezzel egyben fokozott figyelmet fordítunk a nyugdíjak reálértékének megőrzésére.
A Fidesz számára a gazdaság fejlesztése nem öncél. A gazdasági növekedés eredményeit az ország polgárai számára közvetlenül elérhetővé tettük a családokat támogató intézkedésekkel. El fogjuk érni ezt a célt, és meg fogjuk valósítani a jövőben is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány szemelvényt szeretnék megosztani önökkel, amelyeket Mécs Imre képviselőtársam az elmúlt tíz évben mondott.
Meddig lesznek sorkatonák? - ezt a címet is adhatnám e gondolatsornak. Talán 1990-ben kezdeném, a fiatal demokrácia megszületésének időpontjában, amikor Mécs Imre képviselőtársam még a nők sorkatonai szolgálatát szorgalmazta, és tulajdonképpen azt szerette volna, hogy a nők is sorkatonai szolgálatot teljesítsenek. Idézem az ön mondatát: "Sérti az állampolgárok jogegyenlőségét, hogy a nőkre nem vonatkozik a hadkötelezettség. (Szórványos derültség a Fidesz soraiban.)
Néhány évvel később - 1993-at írunk - a következőt mondta: "A honvédségben az össztársadalom érdeke, hogy mindannyiunk kötelessége hazánkat megvédeni, ez az állampolgároknak alkotmányban rögzített feladata."
1994-ben: "Ha kevesebb fiatalt hívnak be, megnő az első munkahelyre való lehetőség problémája. Csellengeni fognak ezek a fiatalok, szociális problémát jelent, s még talán a legolcsóbb a hadseregben lesz..." - gondolom, itt arra gondolt, hogy a finanszírozásuk.
Egy évvel később a 9 hónapra csökkenő sorkatonai szolgálat káros hatását kifogásolja.
Majd 1999-ben így változik a képviselő úr véleménye, így vélekedik: "Felnőtt emberek nevelésének nem színtere a hadsereg."
Megkérdezem, hogy melyik volt az igaz. (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.)
Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Széchenyi István írta volt, hogy: "A politikai tudományok, ha így mondhatni: katekizmusa három fő szabályon alapul: ki mit mond, ki mit tesz, az időt ehhez miképp választja, és a végbevitelre mi módokhoz nyúl; mely három szabályt ki mélyebben fogja fel, annál kevesebb kárt okoz és annál több hasznot hajt, s viszont." Az SZDSZ nem ismerte fel vagy figyelmen kívül hagyta Széchenyi intencióit. Szerencsére nagy kárt okozni nem tud, mert csekély szavazatbázisát nem volt képes a mai vitanap tárgyát képező honvédelem kérdésében egységesen mozgósítani.
A mai magyar demokrácia szilárdságát támasztja alá, hogy a lakosság döntő többsége az alkotmányosság és az igazságosság elveit követve támogatja a kormány honvédelmi politikáját. A Magyar Köztársaság alkotmánya rögzíti az általános honvédelmi kötelezettséget, e kötelezettség részletes szabályait pedig az 1993. évi CX. törvény, a honvédelmi törvény állapítja meg, mely szerint az általános hadkötelezettség alapján minden magyar állampolgárságú és a Magyar Köztársaság területén élő férfi hadköteles. Ezen belül a sorkatonai szolgálat célja, hogy a kiképzés menetében olyan képességek és tulajdonságok alakuljanak ki mind az egyénben, mind a meghatározott katonai közösségben, hogy a legcélszerűbb módon hajthassák végre feladataikat.
Az alkotmányosság magában hordja az egyén és a nemzet biztonságának ígéretét, jogát, amit az állam az állampolgárok útján kötelezettségek kirovásával szavatol. Az alkotmányosság a jogok és kötelességek egyensúlyát is jelenti. A biztonság - mint az egyik legfontosabb érték - az egyik legnagyobb áldozatot követeli, a hadkötelezettséget, amelynek során a katona esküjében vállalja, hogy akár élete feláldozásával is védelmezi a hazát. Alkotmányunk szellemisége az igazságosság érvényesítését is szem előtt tartja. A honvédelmi kötelezettség nem váltható meg pénzzel vagy más természetű szolgáltatással. Az igazságosság azt kívánja, hogy a sorkötelesek leróják a szolgálatot önmagukért, mert joguk van a legjobb kiképzéshez, hogy a győzelem, a túlélés esélyével harcolhassanak a családjukért, szeretteikért, hazájukért, ha kell.
Az igazságosság megköveteli tőlünk, hogy olyan haderőt működtessünk, amely képes azonos feltételek mellett kiképezni a sorköteleseket, amely minden arra alkalmas fiatal férfit keresztülvisz a honvédelmi felkészítés rendszerén, amely haderő a professzionalizmus mellett nem veszíti el azt a képességét, hogy a fenyegetettség esetleg hirtelen és nagymértékű megnövekedése esetén ne tudna kellő számú felkészített hadkötelest az ország védelmére mozgósítani.
A koalíciós kormány programjában - a társadalmi elvárásoknak és a szakmai előfeltételeknek megfelelően - ígéretet tett a hathónapos sorkatonai szolgálati idő bevezetésére. Ez a mai viszonyok között a szükséges és elégséges feltétele az alkotmányosság és az igazságosság érvényesítéséhez - ezt teljesíteni fogjuk.
Az ország, a haza fegyveres védelme össznemzeti kötelességből nem válhat csupán egy meghatározott szűk réteg szervezeti feladatává. Az általános hadkötelezettség részét képező sorkatonai szolgálati kötelezettség akár időleges vagy teljes felfüggesztése hátrányosan hatna a honvédség hadrafoghatóságára, alkalmazási készségére, megbénítaná annak működését.
Jelenleg - mint ismeretes - a Magyar Honvédség vegyes rendszerű haderő. Az önkéntes, szerződéses haderőre történő átállás már jelenleg is érzékelhető gondokat idéz elő. A hazai viszonyok között - az eddigi tapasztalatok szerint - a legfőbb veszélyek az alábbiakban fogalmazhatók meg: nem garantálható a megfelelő létszámban történő szolgálatvállalás; még elegendő számú szolgálatot vállaló esetén sem áll rendelkezésre a honvédség háborús szükségletének megfelelő tartalékos állomány; az önkéntes katonai szolgálat bevezetése esetén sem a hadkiegészítési rendszer, sem a pénzügyi-gazdasági feltételek nem teszik lehetővé rövid távon az áttérést.
Minden más megfontolásnál is lényegesebbnek tartom, hogy a sorkatonaság intézményének megszüntetése az ország biztonságának jelentős csökkentését idézné elő. Ajánlom figyelmébe a mai országgyűlési vitanap kezdeményezőinek Kölcsey Ferenc Emléklapra című versében írt sorait: "Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökűl, ha kihúnysz: a haza minden előtt."
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Kis Zoltán: A fiúk is mennek, ugye?! A fiúk is ott lesznek?)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miről is beszélünk mi? - hangzott itt el az előbb Fodor Gábor képviselőtársam szájából, és meg kell mondjam, én is ezt kérdezem, hogy miről is beszélünk most. Nem ez az a fórum, ahol a múlt örökségét fel kell emlegetni. Nem is szerettem volna erre utalni, de több MSZP-s és SZDSZ-es képviselőtől is elhangzott az a mondat, hogy most van itt az az idő, amikor a hadsereget át kell alakítani, és el kell törölni a kötelező sorkatonai szolgálati időt.
Úgy gondolom, nem most van itt ez az idő, annál is inkább, mert visszakérdeznék: mit tettek önök annak érdekében, hogy ez az idő eljöjjön?
Ugyanis ajánlom a tisztelt figyelmükbe, kedves képviselőtársaim, az országgyűlési határozati javaslat indokolását, és ajánlom a figyelmükbe ennek a részletes tanulmányozását, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a Magyar Honvédség óriási bajban van, infrastrukturálisan, a felépítésében, szervezetében, vezetési rendjében rendkívül nagy bajok vannak és ez nem az elmúlt két évben keletkezett.
Volna erre lehetőség akkor, ha mindez már megoldódott volna, és jelen pillanatban olyan helyzetben állna a hadsereg, hogy ezt az átalakítást már meg kellene csinálni. Ezért készült el ez a tízéves átalakítási terv, amely, úgy gondolom, részleteiben tartalmazza, és illeszkedik ahhoz a kormányprogramhoz, amelyet megismertettünk a választókkal.
Egy mondatát idézném ennek az országgyűlési határozati javaslatnak, és úgy gondolom, hogy ez teljesen tisztességes, mégpedig a 4. oldal f) pontját, amit már Simicskó képviselőtársam is elmondott, mert úgy ítélem meg, hogy ez tükrözi és ez adja vissza azt a bizalmat és azt a tiszteletet, amelyet a honvédség irányában mindenki elvárt, és amit tulajdonképpen meg is adhatunk: "Az általános hadkötelezettség fenntartása mellett a jelenlegi, sorozáson alapuló reguláris haderő átalakításának folytatásával meg kell alapozni a professzionális haderőre történő átállást." Tulajdonképpen ennek a biztosítását, amit ön is felemlegetett, ez a mondat is tartalmazza.
Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szanyi képviselő úr szíves figyelmébe ajánlanám a 2730. számú országgyűlési határozati javaslatot, amely teljes egészében illeszkedik és szerves része annak a záródokumentumnak, amelyet önök is aláírtak. Ezen határozati javaslat megfogalmazza, hogy amit a képviselő úr kifogásol, azt a kormány meg fogja tenni. Nevezetesen: "Az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt," - tartalmazza ez a dokumentum - "hogy e határozatnak megfelelően a végrehajtáshoz szükséges részletes programokat, terveket - beleértve az átalakítás személyi következményeit kezelő humán koncepcióit - dolgozza ki, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának történő bemutatást követően intézkedjen azok végrehajtása tárgyában."
Tehát úgy gondolom, hogy ez a felvetés, amelyet ön elmond, akkor igaz, ha megismeri e dokumentum tartalmát, amelyről holnap szavazni fogunk.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak egy, netán két mondattal szeretnék reagálni. Én a felszólalásomban Széchenyit és Kölcseyt idéztem - nem emlékszem azokra a kitételekre, amelyeket itt Bauer képviselő úr megfogalmazott. Ezenkívül hivatkoztam a Magyar Köztársaság alkotmányára és a honvédelmi törvényre, amely, gondolom, minden hozzászóló előtt ismerős, nem ismeretlen, hiszen nagyon furcsa lenne, ha a hozzászólását úgy tenné meg, hogy nem ismeri az alkotmány idevonatkozó részét, illetőleg a honvédelmi törvény részletes szabályait.
Kérem a képviselő urat, olvassa majd vissza a felszólalásomat, amit nem kívánok megismételni, és olvassa hozzá az általam említett magas szintű jogszabályokat, és akkor ezek ismeretében, gondolom, változtatni fog azon, amit itt elmondott.
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálatosnak tartom, hogy Szanyi képviselő úr felkészületlenül jön el egy olyan parlamenti vitára, amely egy nagyon fontos kérdésről szól. Ezt azzal indokolom, hogy nem ismeri azt a záródokumentumot, amelyet Juhász Ferenc MSZP-s képviselő, a honvédelmi bizottság alelnöke jegyzett. Nyilvánvalónak tartom, hogy ha egy ilyen dokumentumot aláír, akkor azt az MSZP-frakcióval megbeszéli.
Én már az előbb is hivatkoztam rá, hogy szíveskedjen ezt elolvasni, ugyanúgy azt az országgyűlési határozati javaslatot is, amelyik a 2730-as számot viseli. Ez a záródokumentum ugyanis, amely négypárti megegyezést tartalmaz, minden bizonnyal arról szól - és ha ezt ön elolvasta volna, akkor látná -, hogy a korábbi országgyűlési határozati javaslat helyett, ami jelenleg a parlament előtt van, az váltja ki, és ez a haderő hosszú távú átalakításáról szól. Tehát nem értem az ön felszólalásait, nem értem az ön kifogásait.
Teljesen felesleges itt kétpercesekkel húzni az időt, átadom ezt önnek, ha el akarja olvasni, és utána visszakérem, mert azt hiszem, hogy akkor megoldódik az a probléma, amit jelen pillanatban nem ismer. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szanyi képviselő úrnak mondanám, hogy nem arról szól a történet, hogy mi jó nekik. Ugye, így mondta szó szerint az előbbi felszólalásában. Tulajdonképpen az előző hozzászólására szerettem volna reagálni. Megint hivatkoznék a 2730-as országgyűlési határozati javaslatra, aminek a 9-es pontja ad választ arra önnek, amit kérdezett. Ez arról szól, képviselő úr, hogy az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy a határozatnak megfelelően a végrehajtáshoz szükséges részletes programokat és terveket dolgozza ki, majd ezt a honvédelmi bizottság elé terjeszti, és természetesen a döntés a parlament, az Országgyűlés kezében van.
Amit ön idézett, képviselő úr, az a haderő átalakítása, az egy másik pontban van. De amit én idéztem, abba beletartozik ugyanennek a határozati javaslatnak az f) pontja, és ez az f) pont arról szól, amit már itt Körömi képviselő úr is idézett, hogy "az általános hadkötelezettség fenntartása mellett a jelenlegi, sorozáson alapuló reguláris haderő átalakításának folytatásával meg kell alapozni a professzionális haderőre történő áttérés lehetőségét".
Képviselő úr vagy nem akarja megérteni, vagy nem ismeri ennek a határozati javaslatnak a tartalmát. Ezért ajánlottam az ön tisztelt figyelmébe, hogy szíveskedjen ezt áttanulmányozni. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Végszóként egy rövid összefoglalót szeretnék mondani arra tekintettel, ami itt elhangzott, és arra tekintettel, hogy a kormány az elmúlt két évben nagyon sokat tett azért, hogy ténylegesen, gyorsan megvalósuljon a haderőreform, és az átalakulás megtörténjen. Erről szól az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslat is, amelyben rögzítve vagyon, hogy szükségesnek tartja a kormány a Magyar Honvédségnek a Magyar Köztársaság valós biztonságpolitikai helyzetével, az ország gazdasági teherbíró képességével, a NATO-tagsággal járó követelményekkel, a Magyar Köztársaság nemzetközi szerepvállalásával, továbbá a kor követelményeivel összhangban álló átalakítását és fejlesztését.
Folytatva még néhány gondolattal, az átalakításnak ki kell terjednie a Magyar Honvédség hadrendjére, szervezeti felépítésére, vezetési rendjére, alkalmazási elveire, a harckészültség és mozgósítás, a hadkiegészítés, felkészítés, kiképzés rendszerére, a haditechnikai eszközök cseréjére, korszerűsítésére, a tervezés rendjére, a gazdálkodás rendszerére, az állományarányokra, a személyi állomány élet- és munkakörülményeire, szociális és egzisztenciális helyzetére.
(21.50)
Én azt gondolom, hogy ha mindez megvalósul aszerint, ahogy ez az országgyűlési határozatban rögzítve van, akkor nemcsak az elkövetkezendő tíz évre... - hanem bepótoltuk azt is, ami a rendszerváltás óta elmaradt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tudomásomra jutott, hogy az alapfokú művészetoktatást, amelyet a költségvetés külön normatívával támogat, sok helyen - egyes jelzések szerint a legtöbb helyen - úgynevezett közoktatási intézményekben végzik.
Somogy megyében, választókörzetemben az adatok tanúsága szerint néhány főbb telephelyen, köztük kisebb falvakban működő kft.-k és alapítványok végzik ezen oktatás nagy részét. Meglepő és különös, hogy ezek a szervezetek képesek teljesíteni az oktatás szigorú feltételeit.
Az alapfokú művészetoktatási normatíva, amelynek forrása a BM költségvetési fejezetének 23. címén - helyi önkormányzatok támogatási hozzájárulásai - 1. alcímének - normatív hozzájárulások - 16. számú jogcímcsoportjában az alapfokú művészetoktatások kiadási tételeinél szerepel, része annak a humánszolgáltatási sornak, amelynek felhasználása az elmúlt években rendre jelentős összeggel meghaladta a tervezettet. Megjegyzem, hogy az egyházi iskolák is ezen a soron szerepelnek.
Miniszter úr, illetőleg államtitkár úr tudja-e, milyen mértékű ebből a felül nyitott kasszából a felhasználás, és a felhasználó intézmények milyen színvonalú oktatást folytatnak? Súlyos veszélynek érzem ugyanis, hogy az ország költségvetéséből a művészeti alapképzésre szánt, feltehetően nem túl nagy összeget erre szakosodott alapítványok szerezzék meg, és a képzést nem vagy nem megfelelő színvonalon látják el.
Kérném államtitkár urat, mondja meg, hogy mi erről a véleménye, és mit tehet a tárca annak érdekében, hogy ez a mód tulajdonképpen befejeződjön.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Jobb később, mint soha - mondja egy nagyon régi magyar közmondás, és én azt gondolom ezzel kapcsolatban, hogy egy tízéves tapasztalat áll mögöttünk. Aki tíz éve, a rendszerváltás óta országgyűlési képviselő, az még jobban tudja, hogy helyes az az álláspont, miszerint a képviselők vagyoni helyzetét igenis fel kell tárni. Helytelen volt az az álláspont és nagyon helytelen az a hatályos törvény, miszerint van olyan vagyonnyilatkozat, amelyet titkosan kell kezelni, és van egy olyan vagyonnyilatkozat, amelyet nyilvánosságra kell hozni.
Én a magam részéről ezzel messze nem értek egyet, ugyanis én azt állítom, hogy a választópolgároknak joguk van tudni azt, hogy a képviselők milyen vagyoni helyzettel rendelkeznek, én ugyanis úgy gondolom, hogy nem kötelező képviselőnek lenni.
(17.20)
De aki képviselőnek indul a választáson, és akire a választópolgárok bizalmat szavaznak, annak a vagyoni helyzete és az élete nyitott könyv kell hogy legyen. Aki ezt nem meri felvállalni, úgy gondolom, nem méltó arra, hogy az ország Házában dolgozzék.
Képviselőtársam egy olyan mondatot említett, miszerint miniszter úr szerencsétlen ügyét emlegette itt a felszólalásában. Én azt gondolom, hogy ez az ügy idáig fajult, ez önöknek köszönhető, képviselő úr. Annál is inkább, mivel van egy olyan sajtó, amelyik ezt az ügyet olyan hírben és színben tünteti fel, amely, azt gondolom, a becsületsértést maximálisan kimeríti.
Ezen kellene elgondolkodni képviselő úr. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! "Az ellenfeleimet csak akkor választják meg, ha a dolgok rosszabbra fordulnak. A dolgok meg akkor fordulnak csak rosszabbra, ha megválasztják őket." Ezt George Bush, az Egyesült Államok elnöke mondta 1988-ban.
A közvélemény-kutatások semmivel sem igazolható vereséget szenvedtek a hódmezővásárhelyi időközi választáson. A választásokon - az ellenzék reményeivel ellentétben - a részvétel kiemelkedően magas, csaknem 63 százalékos volt. Mit mutat ez a választás? Először is a Fidesz-Magyar Polgári Párt jelentős sikerét. A hódmezővásárhelyi 14 egyéni választókerületből 13-ban a Fidesz-MKDSZ Egységes Hódmezővásárhelyért Egyesület képviselői szerezték meg a győzelmet. A választásokon a hódmezővásárhelyi lakosság nemcsak egy személyről, a polgármesterrel döntött, hanem szavazatukkal véleményt mondtak a kormány munkájáról is. Azzal, hogy a vezető kormánypárt, a Fidesz és partnerszervezete, az MKDSZ többséget szerzett a testületben, visszaigazolja a kormány törekvéseit és eddigi intézkedéseinek helyességét; nevezetesen, a családtámogatás rendszerét, a nyugdíjak értékállóságának megteremtését, vagyis mindazokat az intézkedéseket, amelyekkel a kormány a polgári jólét megalapozását és kiterjesztését szolgálja.
Megítélésünk szerint azzal, hogy a helyi polgárok döntő többségének akarata nyomán a hódmezővásárhelyi képviselő-testületben polgári többség alakult ki, amely energiáját az elmúlt másfél esztendő igaztalan vádaskodásaival szemben a település fejlődését és gondjainak megoldását szolgáló munkára kívánja összpontosítani, ismét nyugalom költözhet a városba. Továbbá erkölcsi győzelmet aratott Rapcsák András, akinek lejáratására durva, emberi méltóságot is sértő kampányt szerveztek. A polgári kormány munkáját és eredményeit élesen bírálók célja az volt, hogy folyamatos lejáratással elbizonytalanítsák a közvéleményt, a polgármester helyébe más, lehetőleg ne a polgári értékeket valló polgármester kerüljön, és korántsem mellékesen, hogy az embereket elfordítsák a politikától.
Az eredmény azt mutatja, hogy a polgárok nem voltak vevők a botránypolitizálásra, hanem elismerték a Fidesz és támogatói jelöltjének eddigi eredményeit. A negatív kampány, lejáratás nem hatott. Az ott élő emberek szavazataikkal tettek hitet régi-új polgármesterük személye és a kormány munkája mellett, ezzel elutasítva minden manipulációt. Figyelemre méltó, hogy az MSZP ellenfelét, Mucsi Imrét támogatta, Kovács László jó szívvel ajánlotta polgármesternek annak az FVM-nek a helyettes államtitkárát, amelyet pártja szakmai és politikai okokból egyaránt leggyakrabban támad. Ez is megkérdőjelezi a szocialisták elvi politizálását.
Tisztelet a hódmezővásárhelyi polgároknak. E helyről is csak a köszönet hangján lehet szólni hozzájuk. Hittek magukban, hittek mindabban, amit ez ideig elértek és felépítettek. Volt erejük és bátorságuk elutasítani a manipulációt, a botránypolitizálást. Hitet tettek a polgári értékrend mellett, és ez nekünk is további erőt kölcsönöz. (Csige József: Az elkerülő utat választották!)
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, ez a vita, aminek most fültanúi lehetünk, nem méltó a tisztelt Házhoz. A történet ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, arról szól, hogy a képviselő mandátumának megszerzését követően és annak érvényességének megállapítása után vagyon-, jövedelem- és gazdasági érdekeltségi nyilatkozatot köteles tenni szemben azzal a törvénnyel, amely jelenleg hatályos. A jelenleg hatályos törvény ugyanis azt mondja, hogy vagyonnyilatkozatot tesz a képviselő, de ez a vagyonnyilatkozat két részből áll: nevezetesen egy titkos részből, és van egy zanzásított változata, amelyet "nyilvánosnak" nevezünk - és ezt idézőjelbe kell tennem.
Már a múltkori felszólalásomban is elmondtam, tisztelt képviselőtársaim, én nem értek egyet azzal, hogy a vagyonnyilatkozatnak két változata létezik, és ugyanakkor hangsúlyoztam azt is - mert én a nyilvánosság híve vagyok, képviselő úr -, hogy azok a képviselők, akik ilyen vehemensen próbálnak érvelni amellett, hogy ez a vagyonnyilatkozat és ez a módosító indítvány, amely előttünk szerepel, valamilyen oknál fogva ne kapjon többséget, azok a képviselők nyilván abban érdekeltek, hogy ne legyen ez a nyilvánosság mindenki számára elérhető.
Mindenképpen azt hangsúlyozom, hogy igenis kötelező legyen a nyilvánosság, ugyanakkor viszont azt is elmondtam, hogy nem kötelező, képviselőtársaim, képviselőnek lenni.
Aki bizalmat kapott a választópolgároktól, és jelen pillanatban képviselő, itt ül az ország Házában, annak igenis kötelessége elszámolni a vagyongyarapodásáról az ország lakossága előtt. Aki úgy gondolja, hogy őt ez sérti vagy számára ez méltánytalan, akkor annak ezt a tisztséget nem kell vállalnia. Márpedig ha vállalta, akkor azt gondolom, az a módosító indítvány, amely itt előttünk szerepel, minden ízében azt szolgálja, hogy a nyilvánosság számára világossá tegyük azt, hogy az elmúlt négy évben vagy a mandátumunk ideje alatt milyen vagyongyarapodásra tettünk szert (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és azt gondolom, ezt nem kell szégyellni, csak el kell számolni róla. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (A szocialisták padsorai felé tekint.) Csak engedjen meg néhány gondolatot a hozzám intézett észrevételek okán. Azt gondolom, képviselő úr, amit itt elmondott nekem, hogy egy demokratikus jogállamban természetesen bárki indulhat a választáson, és én ezt nem is kifogásoltam, de azt továbbra is fenntartom, amit az előbb mondtam. Tehát, ha egy képviselő bizalmat kapott a választópolgároktól, akkor a vagyongyarapodásáról el kell tudnia számolni, amennyiben ezt számon kérik tőle.
Úgy gondolom, hogy mindannyian, a 385 képviselő valahonnan az ország különböző pontjairól érkezett, én például Kaposvárról, egy 70 ezres városból. Évtizedek óta lakom ott, nagyon sok ember ismer, azt lehet mondani, hogy a város lakosságának nagy része. Ha bárki megkérdőjelezi azt, hogy a szerzett vagyonom honnan származik, igenis jogosan teheti. Én ezért gondoltam azt, hogy erről a vagyonról el kell tudni számolni. Ezért nem értem én az önök észrevételeit, ugyanis ha azt mondják, hogy a tiszta közélet mellett teszik le a voksukat, akkor itt ez a törvény, itt ez a módosítás, ami ezt a célt szolgálja. Tehát, rajta, képviselőtársaim! Szavazatukkal ezt lehet támogatni.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény már eredendően hibás volt, éppen ezért adták be a képviselőtársaim a módosító indítványt. Szeretném elmondani azt is, hogy mi nem óhajtunk zárt ajtók mögött egyeztetni, hanem szeretnénk a nagy nyilvánosság előtt egyeztetni, erre való ez a fórum, erre való ez a hely itt, a parlament üléstermében.
A jelenlegi törvény ugyanis megítélésem szerint nem ad lehetőséget arra, hogy kötelezően fel kell tárnia az érintett képviselőnek a vagyonára vonatkozó részt, ha megtámadják. Ez a módosító indítvány viszont pontosan erről szól. Sajnálatos módon, eddig a felszólalások között senki nem mondta el azt, hogy ennek a módosító indítványnak van egy melléklete. Ez a melléklet azonban nagyon fontos, hiszen a televíziónézőknek ez nincs a kezében, pedig tudni kell, hogy ennek van egy "A" fejezete, amely tulajdonképpen a vagyonnyilatkozatról szól. Itt fel kell sorolni minden képviselőnek (Bauer Tamás: Ma is fel kell sorolniuk!) az ingóságát, ingatlanait, az értékpapírjait és minden egyebet.
Ugyanakkor, ha fordítana, képviselő úr, látná, hogy van ennek egy "B" fejezete, amelynek az a címe, hogy jövedelemnyilatkozat. (Bauer Tamás: Az is van!) Igen, csak jelen pillanatban titkos, képviselő úr! (Dr. Hankó Faragó Miklós: Nem!) Éppen ezért kell ezt nyilvánosságra hozni. Ez a jövedelemnyilatkozat viszont arról szól, hogy a kifizető személyét is meg kell jelölni, hogy honnan kapja a tisztelt képviselő úr azt a pénzt, amiről esetleg nem akar, vagy nem tud elszámolni. (Bauer Tamás: Nem kapok sajnos!) Ez egy borzasztó fontos része ennek a nyilatkozatnak, és én azt gondolom, ha ez nyilvánossá válik, akkor az állampolgárok, a választópolgárok előtt is minden képviselőnek a vagyoni helyzete nyitott lesz.
Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
DR. MÁTRAI MÁRTA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Úgy került most a parlament elé a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjáról szóló törvénycsomag, hogy azt megelőzte egy kemény, de alapvetően szakmai jellegű hatpárti egyeztetés, ami sikeresen, konszenzussal zárult.
A mai napon általános vitára bocsátott alkotmány- és törvénymódosítási javaslatok a parlamenti pártok által elfogadott normaszöveg szerint kerültek benyújtásra. Megmutatkozott, hogy a nemzet egészét érintő kérdésekben - és a honvédelem ezek között is a legfontosabb - a pártok képesek felülemelkedni pártérdekeik fölé.
Azért is nagy jelentőségű ez a megegyezés, mert az integráció már tíz éve várat magára, és a rendszerváltozás óta kormányzati ciklusokon átívelő szándékok, kísérletek, törekvések most valósulhatnak meg. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a honvédelem területén most történik meg a rendszerváltás.
Szeretnék visszatérni azokhoz a kezdeti kérdésekhez, amelyeket a kormányprogram megfogalmazáskor tettünk fel magunknak: kell-e integráció? Ez volt az első kérdés. A többségi érvelés azt mutatta, hogy kell.
(17.20)
A mi véleményünk határozottan az, hogy kell. Ezért szerepelt a kormányprogramban is. Sőt, nemcsak hogy kell, hanem ezt ma is nagyon tempósan és határozottan szeretnénk végrehajtani.
Hogyan viszonyult ez a kormányzati ciklusokhoz? Egy rövid gondolat erejéig talán érdemes ezeket feleleveníteni, már csak azért is, mert így kaphatunk választ arra, hogy miért van meg most már minden feltétele - politikai, szakmai és kényszerfeltétele is - annak, hogy erre az integrációra végre sor kerüljön. Még az áttekintés előtt szeretném előrebocsátani, hogy az integrációra természetesen nem a NATO-csatlakozás miatt van szükség. Az elmúlt időben gyakran lehettünk szem- és fültanúi annak, hogy különböző kérdések kapcsán a végső érv a NATO-csatlakozás volt, amikor már minden érvből kifogytak. A kormányzat nem ért ezzel a gyakorlattal egyet, és ezzel az érvelési technikával sem.
Erre az integrációra azért van mindenképpen szükség, hogy sokkal ésszerűbb, áttekinthetőbb struktúra legyen. Felszámoljuk a párhuzamosságokat, és arra törekszünk, hogy a honvédelmi igazgatás mindenféle szempontból megfeleljen a polgári demokrácia alapjainak, gondolkodásmódjának, stílusának, szemléletének is, és ezzel együtt természetesen hatékony szervezeti és jogi feltételrendszer jöjjön létre. Az csak másodlagos kérdés és talán nem véletlen, hogy a fejlett polgári demokráciákban, azon belül a NATO-országok köreiben is hasonló szervezetek alakultak ki. Semmiképpen sem lehet célunk, hogy lemásoljuk egyik vagy másik vagy valami ötvözött belső szervezetet. Tapasztalatokat természetesen kell szereznünk, de elsősorban a saját érdekünk az, hogy ezt az integrációt végrehajtsuk.
Időrendi szempontból vizsgálva a kérdést: nagyon hibásnak tartom azt, amit Németh Miklós kormánya lelépése előtt végrehajtott a rendőrséggel és a hadsereggel. Sok és más nagyon pozitív kormányzati intézkedés mellett ez kellemetlennek és negatívnak minősül. Gyakorlatilag sok szempontból lehetetlenné tette az alakuló polgári demokráciában a civil kontroll intézményrendszerét, illetve nagyon gyors vagy ennél sokkal gyorsabb gyakorlati megvalósítását.
Ezzel rátérek arra a kérdésre is, amit a megelőző vitákban többen érintettek, hogy a civil kontroll szempontjából fontos-e ez az integráció vagy sem. Ez egy nagyon fontos lényegi kérdés. Az elmúlt nyolc évben ezzel a struktúrával egyfajta feketedoboz-effektusnak lehettünk a szemtanúi. Azt értem a feketedoboz-effektus alatt, hogy a hadsereg, a Magyar Honvédség mint egy fekete doboz jelent meg a civil szféra előtt. Ismert történeti okok miatt a katonatársadalom sajátos módon meglehetősen elkülönült a civil társadalomtól, és ennek még mindig vannak bizonyos következményei, több mint tíz évvel a rendszerváltó folyamat után. Ezt azt jelentette, hogy a civil szférának nem volt megfelelő információja a honvédelemről. Ez az új modell az integráció keretében lehetőséget fog arra teremteni, hogy ez a feketedoboz-effektus lényegében megszűnjön, vagy legalábbis sokkal kevesebb problémát vessen fel a civil kontroll szempontjából. Azt hiszem, hogy ez rendkívül döntő, mert a civil kontroll természetesen nemcsak azt jelenti, hogy civil ellenőrzés, hanem azt is, hogy civil irányítás, amelyhez információk kellenek, és mindig akkor a legérdekesebbek vagy a legkényesebbek, amikor valami vitás kérdés kialakul. A vitás kérdések, amelyek eddig a katonatársadalmon belül kialakultak, döntő többségükben benne is maradtak.
Az új modellben a felelősséget a katonák helyett a mindenkori honvédelmi miniszter és a mindenkori kormány viseli. Mind a két kormányzati ciklus alatt láthattuk, hogy más viseli a katonák helyett a politikai felelősséget, ami a hibás döntésekből származott, adott esetben a katonák hibás döntéseiből, és nem került ki a civil szféra megfelelő szintjeire. Nem lehetett ezekről eszmecserét folytatni, és nem lehetett jól előkészíteni, megalapozott vita után olyanok részére döntési helyzetet teremteni, akiket megválasztottak erre, és akiknek egészen más a felelősségük. Arról nem is beszélve, hogy ha mégis valami vitás kérdés vagy probléma napvilágot látott, akkor azt nagyon könnyen értelmezhették úgy, hogy a katonák úgymond politizálnak. A jövőben mindenképpen úgy kell a viszonyokat alakítani, hogy katonákat ne kelljen politikai állásfoglalásra szorítani vagy még a látszatát is elkerülhessék annak, hogy a politika mentén mozognak.
Az integrációt elsődlegesen a feladatok hatékonyabb ellátása, a honvédelem központi igazgatásának eredményesebb működtetése indokolhatja. Az integrációra vonatkozó politikai döntés megszületett. Feltártuk a jelenlegi rendszerben rejlő nehézségeket, és ezt követően arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek feloldását az integráció valóban elősegítené. Az elérendő célok között szerepelt a civil irányítás jobb érvényesítése, a katonai szakértelem eredményesebb bevonása a döntéshozatali folyamatokba, általában a jobb együttműködés és összhang biztosítása a civil és a katonai elemek között, a döntéshozatal gyorsítása és egyszerűsítése, a döntések minőségének javítása, a végrehajtás eredményesebb biztosítása érdekében.
A Honvédelmi Minisztériumnak jelenleg nincs saját katonai stábja. A katonai szakértelmet és információkat egy általa irányított, de mégis kívülálló és jogilag is önálló szervezettől, a honvéd vezérkartól szerezheti meg. A honvédelmi politika kialakítása és működtetése csak a civil és a katonai elemek közös feladataként és felelősségeként fogadható el, ez a helyzet azonban nemkívánatos. A nagyobb hatékonyság és a jobb együttműködés egy szervezeten belül biztosítható. A szóban forgó átszervezés azzal, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar széttagoltságából eredő problémákat megszünteti, a civil minisztérium tényleges működését teheti lehetővé, és ezzel hozzájárulhat a civil kontroll gyakorlati megvalósításának előmozdításához is. A Honvédelmi Minisztérium működésében problémát jelenthet a politikai koordináció gyengesége, a koncepciók hiánya, a hatásköri tisztázatlanságok, a szakapparátus nem megfelelő teljesítménye, egyes személyi feszültségek és rivalizálások. Ha ezeket a tényezőket nem tárják fel, és a lehetőségek szerint nem küszöbölik ki, akkor a működési nehézségek az integráció után is fennmaradnak, illetve újrateremtődnek, és ez a nagy erőfeszítések árán végrehajtott integráció érdemét kérdőjelezhetné meg.
Tisztelt Országgyűlés! A NATO szempontjából elsődlegesen annak van jelentősége, hogy mennyiben érvényesül Magyarországon a civil kontroll, azaz hogy a civil vezetés képes-e akaratát érvényesíteni a honvédségnél jogilag és a gyakorlatban. Az integrált védelmi minisztérium a NATO-tagországokban általánosnak tekinthető modell, és ehhez célszerű igazodni. Az alkotmány nem szabályozza sem a fegyveres erők béke idejű irányításának szervezeti kereteit, sem azok belső vezetési struktúráját, ezért nem vezethető le az alkotmányból. Az alkotmánymódosításra egy kisebb jelentőségű formai okból és egy, a tartalmát tekintve lényeges szempontból van szükség. A formai ok, hogy megszűnik a honvédség parancsnoka státus, ami azért formai, mert eddig összeolvadt a vezérkar főnökével. A lényeges tartalmi változás pedig az, hogy a vezérkari főnök nem fog szavazati joggal bírni a Honvédelmi Tanácsban, hogy ne adódhasson olyan helyzet, amikor valamely feladatot úgy kell végrehajtani, hogy azt megelőzően ellene szavazott.
A tervezett integráció minden tekintetben illeszkedik a jelenlegi alkotmányos rendszerünkhöz. A tág jogi határok ellenére a gyakorlati mozgástér nem korlátlan, a konkrét megoldás kiválasztásánál nyilvánvalóan figyelembe kell venni bizonyos célszerűségi szempontokat, a fegyveres erők szervezeti és működési sajátosságait, a nemzetközi tapasztalatokat, valamint a Magyar Honvédség méretét és egyéb sajátosságait.
A honvéd vezérkar jelenleg kettős funkciót lát el. Egyrészt a honvédség központi vezető szerve, élén olyan parancsnokkal, aki szolgálati elöljáróként az egész személyi állományt vezeti. Másrészt a parancsnoklási funkciók mellett elvi, elemző, tervező, döntés-előkészítő és a civil vezetés részére katonai tanácsadói szerepet is ellát. Ez utóbbi funkció zökkenőmentes és hatékony megvalósítása érdekében lehet szükség a honvéd vezérkarnak a Honvédelmi Minisztériumba való beemelésére, azaz az integrációra. Az integráció ellenére azonban a parancsnoki funkció nem szűnhet meg, azt a vezérkari főnök fogja gyakorolni. A honvéd vezérkarral kibővített Honvédelmi Minisztérium elvi, stratégiai jellegű utasításait ugyanis ezen a szinten lehet és kell a csapatoknak kiadott parancsokra és intézkedésekre lebontani és továbbítani.
(17.30)
Ezt a funkciót a civil vezetés nem veheti át. A megosztott vezetésnek nevezett változat egyaránt számol azzal, hogy a vezérkari főnök továbbra is a honvédség szolgálati elöljárója, a honvéd vezérkar pedig a honvédség központi vezető szerve marad, azzal az eltéréssel, hogy ez a beterjesztett változat bizonyos tételesen megjelölt területeken a vezérkari főnök jelenlegi feladatkörét szűkíti, a honvédelmi miniszterét pedig bővíti.
Elválaszthatók egymástól az úgynevezett katonai és nem katonai ügyek. A Honvédelmi Minisztérium civil blokkja tevékenységének feltétlenül át kell fognia a honvédelmi tevékenység és a politika egészét. A honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök oszthatatlan és közös felelősséggel tartozik a védelmi ügyek viteléért azzal, hogy a politikai felelősségre tekintettel a civil miniszter joga a vezérkart is magában foglaló minisztériumon belül a feladatok konkrét elosztása. A katonai kompetenciák kijelölése időben változhat, és a gyakorlat szükségleteinek megfelelően alakítható.
A honvédelmi miniszter által kiadott belső szervezeti és működési szabályzat tartalmazhat részletesebb feladatmegosztási szabályokat. Itt jegyzem meg, hogy a hatpárti tárgyalásokon elhangzottak szerint a Honvédelmi Minisztérium előterjesztésében a Magyar Honvédség irányításának és felső szintű vezetésének rendjéről szóló kormányrendelet-tervezet, valamint a Honvédelmi Minisztérium új szervezeti és működési szabályzata elkészült. Ezeket a dokumentumokat az MSZP megkapta. Remélem, hogy velük együtt módunk lesz szakmai észrevételeket fűzni hozzájuk, amelyeket a Honvédelmi Minisztérium figyelembe fog venni. Ezeknek a dokumentumoknak kell aprópénzre váltani a most vitára bocsátott törvényjavaslatokat, melyek szerint a vezérkari főnök a honvédelmi miniszter közvetlen alárendeltségébe tartozik, illetve az általa vezetett honvéd vezérkar a minisztérium szervezetén belül működik, és nem ékelődik közéjük a közigazgatási államtitkár.
A közigazgatási államtitkár külön blokk vezetőjeként, továbbra is a helyettes államtitkárokon keresztül, megfelelő módon vezetné a zömmel civilekből álló minisztériumi részt, a vezérkari főnök pedig - mint a honvédelmi miniszter legfőbb katonai tanácsadója - a zömmel katonákból álló vezérkart. A "zömmel" szót azért tettem hozzá, mert itt nyilván egyfajta természetes keveredés lesz, illetve szerintünk kívánatos lenne a jövőben. Itt jegyzem meg, és ezt talán az elején kellett volna elmondanom, hogy e modell sikeres működésének, a civil kontrollnak az egyik legfontosabb feltétele az, hogy legyen megfelelő számú, megfelelően képzett civil, akik mind szemléletükben, mind szaktudásukban, gyakorlottságukban vitaképes, adott esetben döntésképes, megfelelően felkészült partnerei lehetnének a megfelelő felkészültségű katonáknak is. Azt hiszem, hogy ebből a szempontból nem lehetünk elégedettek, hiába telt el tíz év, sok tennivaló van, hiszen ez a modell feltételezi ezeknek a civileknek a jelenlétét.
A kényes kérdés tulajdonképpen nemcsak politikai, hanem viszonyrendszer szempontjából és igazgatási szempontból is az, hogy a vezérkari főnöknek és a közigazgatási államtitkárnak milyen az apparátushoz való viszonya. Határozottan az az álláspontunk, hogy egyfajta mellérendelt viszonyt, illetve adott esetben, úgy mondhatnám, definiálatlan viszonyt kell meghatározni. Nyilván a hatáskörök és az információáramlás különböző szervezeti és jogi szabályozásával lehet egyensúlyokat teremteni. A civil kontroll szempontjából nagyon fontos dolog, mint már említettem, a feketedoboz-effektus. Hol szűnik meg ennek a lényegi problémája? Ott, amikor a vezérkar szakmai elöljáró szerv marad, de a vezetés nem kifejezetten katonai, szakmai területein a minisztérium civil blokkja visz önálló szerepet. Ez azt is jelenti, hogy az imént említett két dokumentumtervezetben pontosan meg kell határozni, hogy melyek azok a nem kifejezetten katonai szakmai területek, amelyek vezetési aktusait a Honvédelmi Minisztérium civil blokkja érvényesítheti a honvédség felé. A most folyamatban lévő jogalkotási, szervezési, előkészítési felkészülés után az év első felében az integrációt kell megvalósítani.
Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy a rendszer működését megítéljük, három szempontot szoktunk figyelembe venni, illetve a garanciák szempontjából három szinten érdemes a nagy rendszerek működését valamilyen módon vizsgálni. Az egyik szint a jogi, beleértve a belső szabályozási kérdéseket is, mint legfontosabb garanciális elemet. A másik szintet a szervezeti felépítés és az ezt valamilyen módon megjelenítő, illetve alátámasztó szervezeti formák jelentik. A harmadik pedig a személyi szint. Ez utóbbi a személyi garanciákat és az egyes személyek belátását, szándékait vagy kritikai érzékét becsületességét fogja át.
Jól látható a kormány szándéka, hogy mindenekelőtt a jogi munkára helyezi a hangsúlyt, ez az első és a legfontosabb. A második rész lesz majd a szervezet, a harmadikat pedig a személyi garanciák szintjén próbáljuk megteremteni. Álláspontom szerint egy ilyen nagy átalakítás során meg lehet találni azokat a jogi, szervezeti és személyi döntési feltételeket, amelyek mentén sikeresen végig lehet vinni az integrációt. A kormányzat a tekintetben is elég elszánt, hogy nem fog figyelembe venni olyan törekvéseket, amelyek eltérítenék vagy akár csak lassítanák szándékának megvalósítását.
Az integrációval összefüggésben még egy kérdést tartok szükségesnek hangsúlyozni. Az elmúlt években sokan vetették fel, politikusok és szakemberek egyaránt, hogy a Magyar Honvédség szervezete fejnehéz. Az évek során az egyre csökkenő létszámú hadsereg vezető szervei rendkívül ötletgazdagon folyamatos átalakításon mentek keresztül, létszámuk azonban érdemben nem változott. Amikor látszólag csökken a Honvédelmi Minisztérium vagy a vezérkar létszáma, azt vesszük észre, hogy gomba módjára nőnek ki a csökkenés számánál nagyobb létszámú háttérintézmények. Ennek a folyamatnak véget kell vetni. A Magyar Honvédség nagyságával arányos, összehangolt minisztériumban szűnjenek meg a párhuzamos szervezeti elemek, és a jövőbeni civil, illetve katonai blokk ne akarjon olyan módon túlsúlyra szert tenni, hogy tekintélyes háttérintézményeket, szükségtelen parancsnokságokat hoznak létre. Ebben a kérdésben is egyetértés van a parlamenti pártok között.
Az integrációhoz szorosan kapcsolódik a haderőreform folytatása is. Új lendületet nyerhet a honvédség átalakítása, NATO-kompatíbilissé formálása. Kiemelném, hogy a szövetségesi speciális feladatokra való felkészülés nagyon fontos, szavahihetőségünk megtartásának záloga ez. Nem sodródhat azonban hátra a Magyar Honvédség alapvető feladata, nevezetesen, hogy legyen képes és kész hazánk megvédésére bármilyen támadással szemben, szövetségeseink támogatását is élvezve.
Végezetül a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében köszönetemet fejezem ki a többi parlamenti pártnak azért a konstruktív magatartásáért, amit az integráció megvalósításáért felmutattak. Elismerés illeti a Honvédelmi Minisztérium szakértőit a normaszöveg szerkesztéséért, nem kevésbé a pártok szakértőit, akik kitűnő munkát végeztek annak érdekében, hogy a most benyújtott törvényjavaslatok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szakszerűek legyenek, és az ezek alapján újjászerveződő minisztérium működése erősíthesse hazánk biztonságát.
Tisztelt Országgyűlés! Mindezeket figyelembe véve a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjának megvalósítása érdekében javaslom mind az alkotmánymódosítás, mind a benyújtott törvénymódosítások elfogadását.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Álláspontom szerint nincs szükség a házbizottság összehívására, függetlenül attól, hogy az elnök úr most mondta ki ezt a szót, annál is inkább, mert ma 12 órakor a házbizottság ülésezett. A házbizottság határozatképes volt, mindenki elolvashatja a jegyzőkönyvet, az MSZP képviselője részéről ez a kérdés felvetődött, az elnök úr ezt megválaszolta. A mi álláspontunk szerint tehát nem indokolt pontosan ezért a házbizottság összehívása, mivel feltételhez volt kötve az ön lemondása, ezért én azt javasolom, hogy az ügyrendi bizottsághoz lehet fordulni, amely jogosult ebben dönteni. Tehát aki ezzel nem ért egyet, az ügyrendi bizottsághoz fordulhat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltozás egyik fő célkitűzése a jogállamiság megteremtése volt. Ez önmagában kifejezi, hogy az úgynevezett szocialista rendszer nem volt jogállam. A nem jogállami évtizedekben nemcsak a hatalom volt jogszerűtlen, nemcsak a társadalom életét szabályozó rendelkezések születtek meg jogszerűtlen eljárással, hanem súlyosan sérültek az egyes emberek általános és személyes jogai is.
A jogállamiság megteremtése a szabadon választott Országgyűlés által hozott törvények sokaságát kívánta meg. Az újonnan megalkotott törvények biztosítják minden területen a személyes jogokat, beleértve az egyes emberek személyes adatainak védelmét, a személyes adatok fölötti önrendelkezési jogot. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a társadalom elidegeníthetetlen joga, hogy megismerje a múltat, hogy feltáruljanak a diktatúra jogsértései, hogy az egyes emberek megtudhassák, hogy őket személy szerint milyen módon érték jogsérelmek.
Ezen fő elvek figyelembevételével született meg az 1994. évi XXIII., úgynevezett ügynöktörvény. A társadalomban akkor hevesen élt a vágy, hogy feltáruljanak a múlt gazságai és az az igény, hogy neveztessenek meg azok az emberek, akik ezeket a gazságokat elkövették, vagy részt vállaltak azok elkövetésében. Jogos igénynek tűnt, hogy megtudják az emberek, mit követtek el ellenük. Mindannyiszor, amikor az ügynöktörvény valamilyen oknál fogva napirendre kerül, megújuló heves viták kereszttüzének van kitéve. Az ellenzők mindannyiszor azzal érvelnek, hogy nem kell a múltban vájkálni, sebeket felszaggatni és megosztani ezáltal a társadalmat. Ezek hamis érvek. A társadalomnak és az egyes embereknek egyaránt joguk van megtudni az igazat, ami velük történt. Az igazság azoknak fáj, akikről kiderül bűnösségük.
1993-ban, amikor az Országgyűlés elkezdte tárgyalni az első törvényjavaslatot, a Fidesz vezérszónoka, Kövér László a következőket mondta: "Ezen a törvényjavaslaton, mint a kanyarón, át kell esnünk, mert muszáj valamit ellapátolni abból a mocsokból és szemétből, amit mások előttünk összehordtak.
(16.10)
Ez a mocsok és szemét még nem lett teljesen eltakarítva. Az emberek igenis tudni akarják, hogy mi történt velük a pártállami diktatúra évtizedeiben. Most ismét tágítjuk a rést a titkok falai között a megismerhetőség felé."
Nem igaz, hogy csökkenne a társadalmi elvárás a múlt gazságainak feltárása miatt. A teljes igazságot kell kutatni és meg kell nevezni a bűnösöket, kiváltképp akkor, ha azok a politika, a hatalom, a közélet, a közvélemény-formálás színterén szerepet vállalnak. A jogállami keretek között a legteljesebben kell törekedni arra, hogy mindenki megismerhesse a saját életének legbelsőbb titkait fürkésző galád turkálásokat, és a társadalom önvédelmi reflexének életben tartása végett ébren kell tartani az egyáltalán nem távoli múlt rémségének ismeretét. Be kell látni azonban, hogy egyrészt nem lehet parttalanul szabad folyást engedni ennek a megismerésnek, mert figyelmünket elsősorban a jövőre kell irányítanunk, hogy mielőbb létrejöjjön az a polgári társadalom, amelyben az emberek szabadon, félelem nélkül és jólétben élhetnek. A jogállamisághoz azonban az is hozzátartozik, hogy bármennyire is elvárjuk a bűnösöktől, hogy legalább kérjenek bocsánatot elkövetett tetteikért, jogállami keretek között őket is megilleti a mindenkinek kijáró védelem. Nehéz utat járt be több cikluson keresztül a magyar törvényhozás, hogy ezt a paradoxont feloldja, hogy jogállami keretek között biztosítsa a múlt feltárását. A most napirendre került törvényjavaslat ennek a folyamatnak egy nagyon fontos állomása.
Hadd idézzem fel, hogy az 1994. évi XXIII. törvény egyes pontjait az Alkotmánybíróság megsemmisítette, és egyben jogalkotási kötelezettséget írt elő az Országgyűlés számára, amelynek eredményeképpen az 1996. évi LXVII. törvény rendelkezik a Történeti Hivatal felállításáról. A Történeti Hivatal biztosítja az érintettek számára a róluk nyilvántartott adatok megismerésének lehetőségét, az átvilágítóbírók iratanyaggal való ellátását és a kor szomorúan sajátos történetének kutatását. A tárgyhoz kötődően a 2000. évben Csúcs László képviselő úr és jómagam közösen nyújtottunk be törvénymódosítási javaslatot, amely által tágabb keret nyílt a felelős tisztséget betöltők és a közélet fontos szereplői átvilágítására, a Történeti Hivatal feladatainak bővülésére.
A most benyújtott törvény tartalmának alakulását tekintve nem lényegtelen az sem, hogy időközben a Történeti Hivatal a Belügyminisztérium épületéből önálló székházba költözött.
A jogállamiság elve érvényesül most is, amikor az Országgyűlés megalkotja ezt a törvényt, amire azon országgyűlési határozat kötelezi, amely a Történeti Hivatal 1997-98. évi tevékenységéről szóló beszámolót nagy többséggel elfogadta, és a tapasztalatok tükrében azokra az anomáliákra is felhívta a figyelmet, amelyek a korábbi törvényből erednek. Ezek korrekciójára most kerül sor.
A jogállami keretek megszilárdulását viszi előre, hogy a jelen törvény szaklevéltárrá minősíti a Történeti Hivatalt, érvényesíti rá vonatkozóan is a levéltári törvényt. Lehetőséget teremt arra, hogy a nemzetbiztonsági eszközökkel folytatott tevékenységek dokumentumanyaga egy helyen legyen tárolva, ezzel könnyítve a kutatás feltételeit. Ugyanakkor gondosan ügyel arra, hogy külön szabályok vonatkozzanak a nem jogállami módon született iratanyagokra és a jogállami iratanyagokra; hogy különös védelmet élvezzenek azok a személyek, akik hazánkért, Magyarországért végeznek áldozatkész munkát akár a hírszerzés, a kémelhárítás, akár a szervezett bűnözés felszámolása területén.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényről folytatott bizottsági vitában felvetődött néhány kérdés, szükségesnek tartom ugyanakkor, hogy itt az általános vita során oszlassunk el minden kételyt a törvény rendelkezéseivel kapcsolatban, és ha szükséges, módosító indítvánnyal is éljünk, hogy minden tekintetben a közakarat érvényesüljön. Ilyen vitatott kérdés volt az iratok minősítése, ki hogyan minősít, mennyi időre, és kik hogyan férhetnek hozzá az iratokhoz.
Elsőként le kell szögeznünk, hogy amikor a törvény minősítési jogkört biztosít a Történeti Hivatal elnökének, az nem jogosítja fel őt, hogy a hivatalba máshonnan bekerült iratokat átminősítse vagy azok határidején módosítson. A Történeti Hivatal elnöke kizárólag a hivatalon belül keletkezett, a hivatal működésével és biztonsági rendszerével kapcsolatos iratokat minősítheti; az ehhez való jogot viszont - kétség nem férhet hozzá - biztosítani kell számára. A jogállami keretek között keletkezett iratok minősítése annál a szervezetnél történik, ahol az iratokat készítették. A Történeti Hivatalba való bekerülésüket követően a levéltári törvény rendelkezései az irányadóak.
Ellenzéki képviselőtársaim kifogásolták a kutathatósági határidőt. Én magam is kissé túlzottnak tartom ezen iratok kutathatóságának 150 évig tartó tiltását, ezért módosító indítványt nyújtok be ezen határidő 90 évre történő csökkentésére.
A vita során felvetődött az is, hogy így a nemzetbiztonsági szolgálatoknak saját levéltáruk lesz, ami által ők diszponálnak az ott elhelyezett iratok felett. El kell oszlassam ezt az aggályt, hiszen a törvény pontosan fogalmaz, amikor kimondja, hogy a levéltári törvény, illetve ezen törvény szabályai szerint fog működni a Történeti Hivatal. Hangsúlyoznám, ez azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a Történeti Hivatal közvetlenül az Országgyűlés alá van rendelve, emiatt kapott a Történeti Hivatal elnöke államtitkári besorolást. Ezzel összefüggésben a törvény azt is kimondja, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok csak az Országgyűlés illetékes bizottságának hozzájárulásával tekinthetnek be a zárolt iratanyagokba, és kizárólag akkor, ha fontos államérdek fűződik hozzá.
Tisztelt Ház! Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a törvény most két feladatot vállalt fel: az egyik, hogy feloldja azokat az ellentmondásokat, amelyeket a Történeti Hivatal Országgyűlésnek tett beszámolója tárt fel; a másik, hogy a Történeti Hivatalt szaklevéltárrá minősítse. Az első feladat megoldására, mint már említettem, országgyűlési határozat kötelez bennünket, a másikat pedig a célszerűség diktálja.
Az első feladat megoldása rendkívüli körültekintést igényelt, mert meg kellett oldani a jogállami normák betartása mellett a betekintés és a kutathatóság jogának érvényesítését. A személyes adatok védelme körébe tartozik a vallási, a politikai hovatartozás, és mint miniszter úr expozéjában utalt rá, az egészségi állapot is. A kommunista diktatúra éppen ezeket a jogokat vette semmibe, a politikai nézet, vallási hovatartozás miatt üldözte és részesítette bántalmazásban a polgárokat, súlyosan kárt okozva az egészségi állapotukban is. Éppen ezt akarjuk feltárni, mert ez lehet többek között biztosíték arra, hogy hazánkban soha többé ne történhessenek meg ilyen cselekmények.
Ugyancsak helyre kellett igazítani azt a korábbi törvényi rendelkezést, hogy senki más neve nem lehet felismerhető az iraton az érintetten kívül. Jól illusztrálta ennek abszurditását a Történeti Hivatal elnökének beszámolója, amikor két lány telefonbeszélgetését idézi, akik mindketten bemutatkoznak, majd elhatározzák, hogy elmennek együtt Maria Callas előadására. Ha szó szerint értelmezem a törvényt, akkor Maria Callas nevét is törölni kellene, mert más személy azonosítására alkalmas. Az ehhez hasonló képtelenségek feloldására a most tárgyalt törvényjavaslat helyes megoldásokat talált.
Eddig úgy tűnt, hogy a besúgó személyiségi jogait jobban védte a törvény, mint az áldozatokét, akiknek a magánéletét kifürkészték. Nem kell attól félni, hogy adott esetben a maguk sorsát, életét visszaolvasó emberek rájönnek, hogy ki volt az informátor, aki őket besúgta. Ez is történeti tisztánlátáshoz, a történeti igazságtételhez tartozik. Egyébként, ahogy telik az idő, a besúgók személye egyre kevésbé lesz érdekes.
Rendkívül sok fontos tapasztalat szűrhető ki azonban ezekből a jelentésekből; rámutatnak arra, hogy nem volt sajtószabadság, személyes szabadság, semmilyen szabadság sem volt; hogy a pártállam hogyan manipulálta a társadalmat. "A múlt nincs magától" - írta Illyés Gyula. A múltat meg kell keresni, a múltat ki kell kutatni. Ezzel a törvénnyel segítjük megtalálni a múltat.
A célul tűzött második feladatot is jól oldja meg a beterjesztett törvény, egyesíti magában a célszerűség és a jogszerűség szempontjait. Itt kell megjegyeznem, hogy a törvény nem érinti a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét, hiszen a nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatban csupán arról rendelkezik, hogy a jövőben a levéltári anyagaikat a Magyar Országos Levéltár helyett a Történeti Hivatal fogadja be. Le kell tehát szögeznem, hogy ez a törvény nem kívánja meg a kétharmadosságot.
Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy tekinti ezt a törvényt, mint egy fontos fejezetet a jogállamiság megszilárdításában, egyben jelentős lépésnek a múlt jogszerű megismeréséhez, valamint a jelen és a jövő későbbi korok kutatói számára biztosított lehetőségének megteremtésében.
(16.20)
Óriási eredménynek tartom, hogy már van erőnk összekötni múltat, jelent és jövőt. Ebben a törvényben éppen ezt tesszük. Kiigazítjuk a múlt minél teljesebb megismerésének feltételeit, és gondoskodunk arról, hogy utódaink megismerhessék azt a kort, ami a mi életünk, és mi formáljuk jövővé.
Felelősséggel vállaljuk jelenünket, de tudjuk, hogy azok a titkok, amelyeket hazánk érdekében őriznünk kell, később okulással szolgálhatnak leszármazottainknak, de tudnunk kell azt is, hogy döntéseink felett ítéletet is mondanak majd. Meggyőződésem szerint most helyesen döntünk, amikor ezt a törvényt elfogadjuk. Remélem, a késői utódok a Történeti Hivatalba a jövőben bekerülő iratokból számukra kedvezően olvashatnak, nem úgy, mint a Történeti Hivatalba eddig bekerült iratokból, amelyeket eddig átok kísért.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt felolvassak néhány idézetet egy műnek aligha nevezhető írásban található párbeszédből, melynek színhelye egy kocsma, valahol Budapesttől délre. Tehát a párbeszéd:
"- Aggyisten szomszéd! De régen láttam, hogy meg van?
- Köszönöm, csak úgy öregesen, meg aztán az a fránya vérnyomás.
- Oszt vesz valamit? Jó nagy vásár van.
- Á... én csak kóbászolok le s fel. Az asszony akar bugyit magának, de hát ekkora farra?
- Gyűjjék, iszunk valamit! Hallotta, nagy emberek látogatták meg a vásárt?
- Kik mán?
- Hát a Kovács Pista, a leendő országgyűlési képviselőnk, meg Nagy Sándor, az MSZP frakcióvezetője."
A későbbiekben politikáról cseverésznek, a helyzetet elemzik, majd így folytatódik az eszmecsere:
"- Végre itt az asszony pajtás is... Kaptál bugyit az ülepedre?
- Aha... nézd, milyen fájintos! "
Majd alább még ez olvasható:
"- Kend biztos benne, hogy nyer a Pisti?
- Még szép! Ez olyan biztos, mint ahogy az asszony már megint eltűnt. Hál' Istennek.
- No erre osztán megen innunk kell egyet szomszéd, az áldóját!"
Így folydogál a párbeszéd a két atyafi között, akik - mint az írásból kiderül - menet közben jó néhány felest benyakaltak.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Aki úgy gondolja, hogy Göre Gábor bíró uram fecserészett Durbints sógorral kevéske savanykás homoki nyakalgatása közben, téved. Téved, mert a halhatatlan Gárdonyi az egyébként általa is szégyellt, csakis pénzt és nem írói dicsőséget hozó munkájában ilyen mélyrepülésre nem volt képes.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az idézet a Szocialista Párt "Hallja, kend..." című, nyilván vidámnak szánt, Dabason és a választókerületben terjesztett szórólapjáról való. Aki némi elemzés után kideríti, mi is a szocialista szórólap üzenete - amelyet egyébként nem restelltek Mikszáth Kálmántól vett jeles mondattal díszíteni -, az alighanem rálel az egyik magyarázatára annak, hogy miért csökken az MSZP népszerűsége, és miért veszítették el a dabasi megmérettetést.
Tisztelt Ház! Nézzük, kinek és mit üzen ez a szöveg! Először is lebecsülésüket üzeni általában az embereknek. Hiszen feltételezik róluk, hogy többségük szellemileg alultáplált kocsmatöltelék.
A másik üzenet a nőknek szól, a rájuk vonatkozó mondatok némelyikét az előbb olvastam fel. Hogy mi az üzenet lényege? Mondani aligha kell.
A harmadik üzenetet pedig önmagukról fogalmazzák meg a szórólap kiötlői, közhírré téve egyúttal a negyedik, de korántsem utolsó helyre kívánkozó üzenetet: íme a szocialisták által megtestesített politikai kultúráról, a népfelfogásról, a női emancipációról vallott nézeteik rövid summázata.
A szórólap durva és alantas hangja elsősorban a nőket sérti, de meg kell adni, hogy a sértegetések vásárában a szocialisták nem tesznek különbséget ember és ember között, hiszen az álnépies klisék mindenkire nézve bántóak, korra és nemre való tekintet nélkül. Végül az egész szórólap úgy, ahogy van, sérti a jó ízlést és az emberi méltóságot.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Szocialista Képviselőtársaim! Önök Mikszáthot idézték a szórólapjukon. A legnagyobb palóc ezt írta: "Van egy ismerősöm, aki sokat gondolkodik, míg mond valamit, amin viszont sokat lehet gondolkodni, ha már mondott valamit." A választási eredmény azt mutatja, hogy önök keveset gondolkodtak.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 21. és 22. sorszáma alatt találhatjuk meg a Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársammal együtt beadott módosító javaslatainkat. A 21. sorszámú a nyilvánosság kérdéskörével, a 22. sorszámú pedig a kutathatóság kérdéskörével foglalkozik.
Ezen túlmenően az ajánlás több témakörével kívánok foglalkozni, nevezetesen: a szaklevéltári jogállással, a Történeti Hivatal elnökének államtitkári besorolásával, a kutathatóság nyilvánosságra hozatali szabályaival, a 150 éves moratóriummal, a megfigyelt személyek, hálózati személyek kérdéskörével és nem utolsósorban a Történeti Hivatalnak átadható vagy átadandó állambiztonsági iratok köréhez szeretnék hozzászólni és ehhez néhány gondolatot fűzni.
Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a Történeti Hivatal 1996-ban jött létre, az Alkotmánybíróság 60/1994. (XII. 24.) számú alkotmánybírósági határozata alapján. Az Alkotmánybíróság határozatában kimondta, hogy az Országgyűlés alkotmányellenességet idézett elő mulasztásával, amikor törvényben nem szabályozta az információs önrendelkezési jog gyakorlását. A határozat a törvény egyes rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és meghatározott körben jogalkotási kötelezettséget írt elő az Országgyűlés számára.
A mulasztás pótlására, az információs kárpótlás végrehajtására hozta létre az Országgyűlés a Történeti Hivatalt. A mostani módosítás heves ellenzői és támadói azonban elfelejtik vagy elhallgatják, hogy a Történeti Hivatal alapfeladata az 1996-ban megfogalmazottakhoz képest nem változik. A múlt megismerhetővé tétele az alkotmányban garantált és minden polgárt megillető információs önrendelkezési jog biztosítása marad továbbra is, ez az elsődleges funkció.
A hivatal feladatait tekintve eddig is speciális levéltári feladatokat látott el. A létrehozásáról szóló törvény szerint is a feladatai ellátása során a levéltári törvény rendelkezései szerint kell eljárni. Tartalmát tekintve tehát már eddig is levéltárként működött, a törvényből csak az hiányzott, hogy egyértelműen kimondja a Történeti Hivatalról, hogy ez tulajdonképpen egy speciális levéltár.
Az önök előtt fekvő törvényjavaslat egyértelműen rendezi a hivatal kimondatlanul már most is fennálló jogi helyzetét. Álláspontom szerint azok az okok, amelyek a létrehozáskor indokolták a hivatal többi levéltártól történő kiemelt státusát, most is ugyanúgy fennállnak, mint akkor. Ebben a tekintetben véleményem szerint változás nem történt.
Ha ellenzéki oldalról mégis kritizálják a hivatal speciális jogállását, és azt mondják, hogy nincs szükség erre, akkor ez azt jelenti, hogy 1996-ban rossz döntés született. Abban az esetben pedig, ha már van egy drága pénzen létrehozott, megfelelő technikai felszereltséggel rendelkező és évek óta jól működő, gyakorlatilag levéltárnak minősülő intézmény, akkor mindenképpen indokolt, ha ehhez kerül valamennyi, maradandó értékű állambiztonsági és nemzetbiztonsági irat.
Hosszabb távon tehát mindenképpen célszerű ezeknek az iratoknak az egységes kezelése, egy helyen történő tárolása. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyenlőségjelet teszünk a nem jogállami és a jogállami tevékenységet végző nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége közé, és nem jelenti azt sem, hogy újraértékeljük a jogellenesen működő állambiztonsági szervek munkáját.
Legtöbbször a Történeti Hivatal elnökének államtitkári besorolásával, valamint a kutatási szabályokkal kapcsolatos aggályokat hallottuk tulajdonképpen a bizottsági ülések során is. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy a tisztelt ellenzéki képviselőtársaink olyan dolgokat kérnek számon ezen a most beterjesztett törvényjavaslaton, amelyekért nem a mostani kormány a felelős.
A Történeti Hivatal elnökének államtitkári besorolására vonatkozó rendelkezést és a jelenleg hatályos iratmegismerési, kutatási, nyilvánosságra hozatali szabályokat az előző kormány idején a Kuncze Gábor által beterjesztett és főképp SZDSZ-es képviselők által és módosításával fejre állított törvényjavaslat elfogadásával éppen azok alkották meg, akik most ezeket a rendelkezéseket kritizálják.
(0.00)
Lehet álláspontom szerint egy törvényjavaslatot kritizálni, sőt a mindenkori ellenzéknek ez is a feladata, de nem azokat a rendelkezéseket szokás a parlamenti vita során kritikával illetni, amelyeket éppen az önök támogató szavazataival fogadtak el az előző parlamenti ciklus idején. Ezek szerint most tisztelt képviselőtársaink az általuk előterjesztett és elfogadott szabályok helyességét vitatják.
A ma hatályos iratmegismerési, kutatási és nyilvánosságra hozatali szabályok - egészen pontosan utána lehet nézni - a Mécs Imre, Halda Aliz és Kőszegi (sic!) Ferenc által beterjesztett és a képviselőcsoportjuk által is támogatott T/1805/125. számú módosító javaslat elfogadásával kerültek be a törvény szövegébe. Ugyanennek a módosító javaslatnak az elfogadásával korlátozták a tisztelt képviselők a volt III/III-as ügynökök személyes adatainak kutatását és nyilvánosságra hozatalát is. E módosítás alapján sikerült az ügynököknek olyan többletjogokat biztosítani a megfigyelt személyekhez képest, hogy azt még az Alkotmánybíróság is eltúlzottnak tartotta és alkotmányellenesnek nyilvánította.
A legnagyobb vihart kétségkívül a 150 éves moratórium kavarta. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ellenzék félremagyarázta a 150 éves moratóriumra vonatkozó szabályozást. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a 150 év nem a III/III-as, az állampárt támaszát jelentő csoportfőnökséggel kapcsolatban álló, azt kiszolgáló személyek személyes adataira vonatkozik. Mindezek ellenére a 150 évet én is túlzottnak tartom, mint ahogy azt már a vezérszónoklati felszólalásomban is elmondtam és utaltam rá. Ennek kiküszöbölése érdekében adtunk be Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársammal módosító indítványt.
A módosító javaslat egyik része arra irányul, hogy a jelenleg már a Történeti Hivatalban lévő iratokban, tehát a III/III-as csoportfőnökség irataiban, valamint a III-as csoportfőnökség többi csoportfőnökségének azon irataiban, amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatok jogállami feladataihoz nem kapcsolódnak, szereplő tisztek és hálózati személyek adatainak kutatására és nyilvánosságra hozatalára a jelenlegi hatályos szabályok vonatkozzanak. A módosító javaslatban foglalt megoldás megfelel az Alkotmánybíróság 23/1999. számú határozatában foglalt döntéseknek is.
Külön kell azonban választanunk, más szabályok kell hogy vonatkozzanak a jogállami keretek között működő nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársainak, illetve kapcsolati körének adataira, valamint azon személyek adataira, akik kapcsolatban álltak ugyan a '90 előtt működő titkosszolgálattal, de jogállami keretek között is vállalható tevékenységet végeztek, mint például a terrorelhárítás. Módosító javaslatunk értelmében az ilyen személyek adatainak kutatására, nyilvánosságra hozatalára a levéltári törvény általános rendelkezései vonatkoznának. Ez azt jelenti, hogy az ilyen iratokban szereplő személyes adatok az érintett halálozását követő 30 év múlva, ha a halálozás időpontja nem ismert, akkor a születését követő 90 év múlva, ha ez sem ismert, akkor az irat keletkezésétől számított 60 év múlva válnak kutathatóvá.
Még a megfigyelt személy és a hálózati személy témaköréhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. A megfigyelt személy és a hálózati személy fogalmának említett módosításai - amik itt is elhangzottak - beszűkítenék a volt állambiztonsági szolgálatokkal szorosan együttműködő, azokat kiszolgáló személyek körét.
Kikerülne például a hálózati személy fogalmából az úgynevezett társadalmi kapcsolat, amely tartalmát tekintve ügynöki feladatokat látott el, de az ügynökké válás valamilyen formai eleme, például beszervezési nyilatkozat aláírása hiányzott. Az sem indokolt, hogy beemeljük a megfigyelt személy fogalmába a szervezet fogalmát is, hiszen ez jogilag számos problémát vet fel; nekem ez a véleményem róla.
Eleve olyan szervezetekről van szó, amelyek a jelenleg hatályos jog, de sok esetben még az irat keletkezésekor hatályos jog szerint sem kezelhetők szervezetként, így a fogalom beemelése a törvény végrehajtását tenné lehetetlenné és rendkívül nehézkessé. Ugyanis megítélésem szerint a szervezetek adatainak megismerése egyébként ma sem jelent problémát, hiszen ezek a szervezetek mindig személyhez kötődtek. Tehát nem szükséges a megfigyelt személy fogalmának ilyen irányú bővítése.
Utoljára, de nem utolsósorban az iratátadás határidejéről még egy-két gondolatot. A Történeti Hivatalról szóló törvény 25/H. §-ának (2) bekezdése alapján 2000. február 28-án lejárt levéltári iratok levéltárba adását pedig egyértelműen szabályozza a levéltári törvény. Így erre a módosításra, én úgy ítélem meg, hogy nincs szükség.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Arra kérem az elnök urat, hogy a Házszabály 60. § (3) bekezdése értelmében gépi szavazást szíveskedjen elrendelni.
Köszönöm szépen. (Moraj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 222 | 44 | 2001.09.05. | 9:24 | 43-51 |
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1998-as választások előtt láttuk, hogy a honvédelem területén is bőven lesz tennivalónk a kormányra jutást követően. A valósággal azonban, ami az elképzeléseinket messze túlszárnyalta, csak a kormányzás első évében szembesültünk. A valóság sokkal rosszabb viszonyokat mutatott a Magyar Honvédségben, mint ami kívülről látszódott, és főleg, ami megengedhető lenne a honvédelem területén.
Elvégeztük a Magyar Honvédség stratégiai felülvizsgálatát, és tíz év távlatában kidolgoztuk a Magyar Honvédség átfogó reformjának feladatait. Ebbe illesztettük bele a választási és a kormányprogramban megfogalmazott vállalásainkat.
A Fidesz vezette kormány ideje alatt hazánk a NATO teljes jogú tagjává vált, végrehajtottuk a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációját, és 2002. január 1-jétől már csak hat hónapra vonulnak be a fiatalok a sorkatonai szolgálati idő letöltésére. Ezek voltak a vállalásaink, de jóval többet teljesítettünk, mert a Magyar Honvédség állapota megkövetelte tőlünk, hogy többet tegyünk a honvédelem fejlesztéséért, mert az előző kormány hagyta leépülni és sorvadni a hadsereget.
Tisztelt Ház! A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslat már a jövő hadseregének a vízióját vetíti elő, ez a törvény már a jövőbeni, tisztán professzionális hadsereg katonáit írja le a követelmények, a számukra biztosított feltételek és a járandóságaik szintjén, mert ennek a háromnak összhangban kell lennie, hogy a kor követelményeinek megfelelő hadsereget tudjunk kialakítani a megkezdett haderőreform végére.
A törvény nemcsak azért nagy jelentőségű, mert ugyanazon elveket érvényesíti a hivatásos és a szerződéses katonákra egyaránt, hanem azért is, mert összhangban van az új munka törvénykönyvével és a köztisztviselői törvénnyel is. A munka világának szabályai a módosítástól, mostantól harmonizálnak az Európai Unió szabályaival, a katonákra vonatkozó ilyen szabályok pedig most már összemérhetőek más NATO-tagországok szabályrendszerével.
A törvény egyik sarkalatos alapelve, amely egyben vezérfonalként érvényesül a szabályozás részleteiben, hogy a jövőben a hadsereg hivatásos állománya számára egy speciális karriermodellt állít fel, amely időben és térben megköveteli tagjaitól a mobilitást. Ez helyes, mert közismert tény, hogy a Magyar Honvédségben most túlságosan sok főtiszt van, vagy ahogy ironikusan mondani szokták: alezredesekből Dunát lehetne rekeszteni. A piramis szerkezetű szervezetekben - és a hadsereg sajnos ilyen - szinkronban kell hogy legyenek a beosztások a rendfokozatokkal. A piramis alján - hogy csak a tisztekről beszéljünk - vannak a hadnagyok, a tetején a tábornokok. A mai szerkezet azonban sajnos nem piramis alapú, a főtisztek sávja bizony erősen meg van vastagodva, és azt gondolom, ez így nem tartható tovább.
Itt azonban rá kell mutatnom néhány olyan pontra, amiben a törvény megfogalmazóival sajnos nem értek egyet. Mindannyiunk előtt világos, hogy a belátható jövőben a Magyar Honvédségben nem fognak majd szolgálatot teljesíteni sorozás útján behívott katonák. A törvény szövege szerint ekkor megszűnne a rendfokozat nélküli katona, a honvéd, aki akár nyolc általános iskolai végzettséggel is belép a hadseregbe mint szerződéses katona, és azonnal őrvezetői rendfokozatot kap. Egyetértek Petőfi Sándorral, aki egyik versében így ír: "Isten után a legszebb és a legszentebb név a honvéd nevezet." Már ma sincs szégyellnivaló azon, hogy valaki honvéd. A szerződéses katonát a sorkatonától nem rendfokozattal kell megkülönböztetni, hanem a most tárgyalt törvényben leírt járandóságokkal. A legénységi állomány rendfokozatait, illetve rendfokozat-nélküliségét - a törvény szelleméhez igazodva - a katonai beosztáshoz kell illeszteni.
Visszaköszön a törvény szövegéből néhány múltból itt rekedt reflex is. Ilyennek látom például azt az előírást, miszerint a katona köteles bejelenteni külföldre távozását. Itt vagyunk az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén, amikor útlevél nélkül járhatunk-kelhetünk Európa majd húsz országában - vagy csupán az Unión kívüli országok számítanak majd külföldnek?
(11.40)
Nézetem szerint a demokratikus elvekkel ütközne, ha ez a szabály benne maradna a törvényben. Hasonlóan nem tartom helyesnek a Magyar Honvédségbe belépés felső korhatárát megszabni. Miért éppen 47 év? - tehetném fel a kérdést. A törvény ugyanezen szakasza számos, valóban fontos feltételhez köti a szolgálati jogviszony teljesítését, köztük egészségügyi, pszichikai, fizikai követelményeket említ. Ha valaki minden feltételnek eleget tesz, az életkor ne legyen kizáró ok mindaddig, amíg teljesíthető ugyanezen törvény egy másik szakaszában leírt azon feltétel, hogy a szerződéses katona szerződésének időtartama minimálisan két év, és azon szakasza, mely szerint a nyugdíjkorhatár a honvédségben az 57. életév. Ezen pontok teljesüléséhez azonban nem szükséges külön leírni, hogy a szolgálatkezdés ideje az 55. életév betöltése után nem lehetséges. Fontosnak tartjuk ugyanezt az elvet érvényesíteni a reaktiválásra is.
Tisztelt Országgyűlés! Egy nagyon fontos rész azonban kimaradt ebből a törvénytervezetből, amit a Fidesz-Magyar Polgári Párt helyénvalónak tartana, hogy tartalmazzon. Nevezetesen az, hogy az egész életüket a haza védelmének szentelő polgártársainkról, a katonákról - akik több évtizedes katonai szolgálat után esetleg család nélkül vagy egyéb körülmény miatt magukra maradottan gondozásra szorulnak - a honvédségnek, a magyar államnak gondoskodnia kell. Ezért javasolom, hogy ez a törvény egy későbbi időponti hatályba léptetéssel fogalmazza meg olyan otthonok igénybevételi jogosultságát a nyugállományú hivatásos honvédtisztek és tiszthelyettesek számára, akik rászorulnak ennek a szolgáltatásnak az igénybevételére. Nincs nemesebb hivatás, mint annak vállalása, hogy akár élete feláldozásával is hazáját védelmezi a katona, aki vállalja, hogy békeidőben, itthon és külföldön, távol családjától szolgál gyakorlatokon és nemzetközi missziókban vagy fegyverek közt, szigorú fegyelmi követelményeknek eleget téve tölti el élete aktív részét. Ezek az embertársaink, ezek a nemzettársaink megérdemlik, hogy az állam a törvény által is kötelezve gondoskodjon öregkoruk békés, gondtalan nyugalmáról. Ezért javasoljuk, hogy a Magyar Honvédség a haderőreform következő szakaszában hozzon létre olyan nyugdíjasházakat, ahova visszavonulhatnak a magukra maradt idős honvédtisztek és tiszthelyettesek.
Mindezen felvetéseim ellenére is le kell szögeznem, hogy ez a törvényjavaslat összességében jó, filozófiáját tekintve a haderőreform célkitűzéseit viszi előre, illetve hozzájárul annak megvalósításához.
Tisztelt Országgyűlés! Az általunk megkezdett haderőreform - amelyről kimondhatjuk, hogy az elmúlt évtized egyetlen valódi haderőreformja - célkitűzései között hangsúlyoztuk, hogy már az első szakaszban javítani fogjuk a katonák élet- és munkakörülményeit. A hivatásos és szerződéses állomány jogállásáról szóló törvény ennek alapjait rakja le. A katonák az elkövetkező évben mintegy 70 százalékos illetményemelésben fognak részesülni. Ehhez kapcsolódik a lakásépítési és a laktanya-rekonstrukciós program, amely által a katonák mindennapjainak élettere újul meg. Az a célunk, hogy ne csupán a követelményekben, hanem a juttatásokban is felzárkóztassuk a Magyar Honvédség állományát a NATO-hoz. Természetesen tudjuk, hogy a korszerű haderőt nemcsak a jól képzett és más vonatkozásokban is jól kondicionált katonák alkotják, hanem a modern fegyverrendszerek, haditechnikai eszközök és hadifelszerelés is szükségeltetik. A haderőreform későbbi szakaszában kerül sor ezek beszerzésére, fejlesztésére. Első azonban az ember, a katona.
Ezért került ez a törvény most a tisztelt Országgyűlés elé. Ez egy jó törvény, fontos törvény, ezért javasolom ennek elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA, a honvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi bizottság a mai rendkívüli ülésén megtárgyalta azt az országgyűlési határozati javaslatot, amely arról szól, hogy Magyarország hozzájárul a NATO szerepvállalásához a terrorizmus elleni küzdelemben.
Az Egyesült Államokat szeptember 11-én ért terrortámadás következményeként a NATO kinyilvánította, hogy az észak-atlanti szerződés 5. cikkelye hatályba lépett. Ez azt jelenti, hogy a szövetség minden tagországa úgy tekinti, mintha őt is támadás érte volna.
Az Egyesült Államok nem kívánja, hogy a tagországok részt vegyenek a katonai csapásmérésben. Ugyanakkor nyolc pontban foglalta össze, hogy mit kér a szövetségesektől. Ezt mi elfogadjuk és lehetőségeink szerint támogatjuk, hogy a terrorizmus elleni harc hatékony legyen.
A NATO-hoz tartozásunk erősíti biztonságunkat, de az kötelezettséget is ró ránk. Azáltal, hogy szövetségeseink harci repülőgépei számára lehetővé tesszük hazánk légterének igénybevételét, ismét bizonyságát adjuk annak, hogy szövetségesi kötelezettségünknek mindenkor eleget kívánunk tenni. Már eddig is teljesítettünk néhányat azok közül a kérések közül, amelyekkel most fordult a NATO hozzánk. Eddig is átadtuk szövetségeseinknek a magyar felderítő szervek által feltárt, az üggyel összefüggő adatokat, és fokozott védelemben részesítjük mi is az Egyesült Államok magyarországi érdekeit.
A honvédelmi bizottság, figyelemmel nemzeti érdekeinkre és a szövetség iránti elkötelezettségünkre, támogatja az országgyűlési határozati javaslatot és javasolja a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársam már említette a kétpercesem mondandóját. A 151. ponthoz és összefüggésben a 153. ponthoz szeretnék hozzászólni a kétpercesben, nevezetesen itt a nyugdíjasotthonházról szólnék. A törvény a nyugállományúakra vonatkozóan nagyon sok olyan részletes szabályt tartalmaz, amely kedvező helyzetet teremt a nyugdíjba vonulók számára. Tulajdonképpen ez a két módosító javaslat ezeket kiegészítené, ennek a kiegészítésére szolgál.
Ezt azért tartottam fontosnak, mert úgy ítéltem meg, hogy a törvényből kimaradt, és az erre vonatkozó módosító javaslat kíván ezen a szakaszon egy kicsit javítani, ugyanis azt gondolom, hogy az a nyugdíjas katona vagy özvegye, aki hosszú évtizedeket a honvédség kötelékében szolgált, és bármilyen oknál fogva, önhibáján kívül vagy önhibájából, egyedül maradt idős korára, igenis gondoskodni kell róla, hogy megfelelő térítés ellenében olyan otthonházat, olyan nyugdíjasházat hozzunk létre, ahol az idős korának hátralévő részét bajtársai között el tudja tölteni, természetesen megfelelő egészségügyi és egyéb ellátás, felügyelet mellett. Ez természetesen az özvegyekre is vonatkozik.
Mint a módosító indítványból kitűnik, a hatályba léptetés időpontja eltér a törvény hatályba léptetésétől. Ennek az oka és indokolása nem más, mint hogy a 2004-es hatályba léptetéssel, úgy gondolom, hogy a haderőreform keretében a lakásépítési program is nagyjából megvalósítható, és ebbe a programba beilleszthető - megfelelő előkészítés mellett - annak a nyugdíjasotthonnak és nyugdíjasháznak a kialakítása, amelyről majd a Honvédelmi Minisztérium eldönti, hogy regionális vagy milyen szinten kívánja megvalósítani, ami méltóképpen szolgálja a honvédelem keretében nyugállományba vonult és egyedül maradt idős emberek megbecsülését.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból. - Dr. Homoki János tapsol.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai politikai vitanapon nagyon sok minden elhangzott. Én viszont ezt az alkalmat szeretném megragadni arra, hogy Kaposvár 60 ezer, sőt 70 ezer polgára nevében köszönetet mondjak a kormánynak mindazért a fejlődéséért, amely az elmúlt három évben történt. (Taps és derültség az MSZP soraiban.)
Mi történt városunkban az elmúlt három év alatt? Egyetemi város lett, és lüktető életet él. Büszke lehet rá a város. Épül az elkerülő út, amely körülbelül 20 milliárd forintba kerül. Felújítottuk műemlékeinket, bővítettük a megyei könyvtárat, megkezdtük a megyei kórház felújítását, új gyermekmentővel gyarapodott a város. Felújítottuk és otthonossá tettük parkjainkat, játszótereinket, ahol nagyon sok kisgyermekes család és idős ember tölti szabadidejét, és a kisgyermekek felügyelete mellett hallgathat térzenét a zenepavilonban.
Köszönet azért is, hogy a kilenc egyetemi város sorába Kaposvár is felzárkózott. A bővítésre, kollégiumépítésre, valamint a kutatás fejlesztésére kapott sok milliárd forint bizonyítja a Kaposváron élő emberek számára, hogy büszkén tekinthetnek városukra, ahol lüktető élet folyik.
A köszönet azonban mindezért mindazon családok nevében illeti a kormányt, akik már új otthonokban élhetnek, hiszen a bérlakás-építési program lehetővé tette számukra, hogy mintegy félezer család jövőbeni álmát megvalósítsuk. Új munkahelyek jöttek létre, amelyek az ott élő emberek életminőségét javítják, és az ott élő családok jövőbe vetett hitét erősítették meg.
Köszönet ezért. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A karácsony nem a dicsekvés, hanem a szeretet és a számvetés ünnepe. Amikor asztalhoz ülnek a családok, mindenki a másik szemébe néz. Ehhez pedig nem bátorságra, hanem őszinteségre van szükség. Tudjuk jól: másként csillog a szempár, amikor szívből jövő, őszinte a beszéd, és másként, amikor a mézédes szószobrok gyűjteményét a megszerzés taktikája kötötte csokorba. A szeretet, a másik megbecsülése nem talmi rajongás, hanem gyakorlati viszony, amely az ember feltétlen tiszteletén alapszik. Szeretetet ezért nem lehet osztogatni és nem lehet kicsikarni; kierőszakolni sem lehet, mint ahogy gyűlölve szeretni sem.
Az igaz ember igaz szeretet nélkül nem élhet, de a szeretettel mégsem zsarolható. Jegyezzük meg jól: az ember nem a politika zsákmányállata, és nem lehet hajtóvadászatot indítani ellene még a választási kampány idején sem. Az ember nem csak annak hisz, amit mondanak neki, inkább annak, amit nap mint nap tapasztal. A ma embere hiszi, hogy érdemes volt áldozatot hozni, és azt is, hogy ezt nem csak tőle várták. A kitartás, az elszántság, a magyar polgár tenni akarását siker koronázta, és ezért egyre inkább komfortossá válhat a családok élete. Sok még a dolgunk, de nem éltünk hiába.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor karácsony estéjén fellobban a gyertyaláng, mindenki szeretteire gondol. Azokra, akik mellette állnak, s azokra, akik bár számára mindennél fontosabbak, nincsenek ott, de mégis velük vannak. Arra gondolunk, hogy a fény mindig legyőzi a sötétséget, és csak az őszinte szeretet tudja kioltani a gyűlölet tüzét. Tudjuk, minden ember szeretetre született, de némelyik mellé rossz értékű útitársként szegődött a gyűlölet. Nekik segítenünk kell.
Ne feledjük, egy borzalmas szeptemberi nap mindennél pontosabban megmutatta az ember kiszolgáltatottságát. A terrorizmus pillanatok alatt leértékelt mindenféle politikai villogást, háttérbe szorított korábban fontosnak tartott kérdéseket. A legfontosabbra, az emberre hívta fel a figyelmet. Kiderült, semmi sem drága annak, aki az embert veszi semmibe. Mi azt vállaltuk, hogy az emberekért és nem az emberek ellen politizálunk. Kár lenne vitatkozni azon, hogy ki és melyik oldalról gyűjtött több rokonszenvpontot. Azt javaslom, vegyük komolyan ígéreteinket. Nem mindegy, hogy milyen lelkülettel vetjük magunkat a választási küzdelembe. Az eddig történtek sajnos nem adnak okot bizakodásra. Van még idő azonban, hogy ezen változtassunk. Ne csak ígérjük, tartsuk is be, hogy nem engedünk a féktelen acsarkodásnak, az embert nyomorító zsarolásnak, pocskondiázásnak és az esztelen gyűlöletnek! Az érveket választási kampányban sem helyettesíthetik az indulatok, a tetteket pedig a hangzatos kritika.
Nem kértem volna szót csupán karácsony ünnepe okán, bár bevallom, nekem ez a legszentebb ünnepem. Mindig nagy várakozással készültem, és nem csak a szokásos ajándékozás miatt. Akkor is így volt ez, amikor ajándékra nem nagyon futotta. A karácsony azért is különösen fontos, mert erre az ünnepre mindenkinek készülni kell. A felkészülés, a csönd, az elmélkedés, az imádkozás és a bűnbánat mindig sokat jelent. Feltölt a hétköznapokra, sugározza a család melegét, szüleim aggódóan vigyázó tekintetét és gyermekem többet akarását. És amikor karácsony este meggyújtjuk a fenyőfán az első gyertyát, hihetetlen békesség költözik a lelkembe. Ezt is megértük. Tettük, amit megtehettünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most mégis aggódom egy kicsit. Nem azért, mintha a karácsony kevésbé fontos volna, mint korábban, bár az évek tagadhatatlanul elszállnak, s a szeretet ünnepe a legszebb marad. Én azt akarom, hogy ez mindig így legyen, békességet szeretnék a lelkekben. Az előjelek azonban nem a legkedvezőbbek. A meggyőzést felváltotta a mindenáron való legyőzés kényszere. Mindennaposak a sértegetések, az otromba vádaskodások, a politikai retorikát áthatja a "nem baj, ha nem igaz, de jól hangzik" elve. Attól tartok, hogy így a választási küzdelemben a szeretet hatalmát gyorsan felváltja a hatalom szeretete. Ez pedig, mint korábban sokszor kiderült, nagyon rossz tanácsadó.
Tartsunk tehát önvizsgálatot, nézzünk szembe a tényekkel, de mindenekelőtt önmagunkkal; lelkünk békéjéért, mások boldogulásáért, a jövő emberiségéért és a szeretet tartós hatalmáért.
Békés, boldog karácsonyt mindenkinek! (Taps a Fidesz padsoraiból.)