Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciójának nevében mondhatom, hogy az utolsó pillanatig reménykedtünk. Reménykedtünk abban, hogy a pénzügyminiszter úr kihasználja az alkalmat, és most, a 2006. év zárszámadásánál elmondja azt a beszédet, amit lényegében másfél éve várunk. Ez a beszéd rendkívül tömör lehetett volna, nagyjából így hangozhatna: Bocsánatot kérek a parlament megtévesztéséért; bocsánatot kérek a trükkök százaiért; bocsánatot kérek azért, hogy hazudtunk reggel, éjjel meg este; bocsánatot kérek azért, hogy az országnak ezzel kárt okoztunk. Köszönöm a figyelmet.

Ha ennyit mondott volna el a pénzügyminiszter úr, azt gondolom, valamennyien jobban jártunk volna, mert az a kínos magyarázkodás, az a kínos mellébeszélés, ami expozé címén elhangzott, nem fogadható el a parlament számára. (Babák Mihály: Megalázó.) Tisztelt Göndör úr, talán emlékszik még rá, hogy a 2006-os évben volt egy fordulópont. Volt egy fordulópont! Eddig a fordulópontig nagy volt a jólét, ezt követően meg nagy volt a baj. Eddig a fordulópontig, ami 2006 májusában következett be, dübörgött a gazdaság, utána meg azt hallottuk, hogy nem fog fájni. Erről azért valamit mondani kellett volna a pénzügyminiszter úrnak is. Nagyon sajnálom, hogy már nincs itt a teremben (Babák Mihály: Megszökött.), nyilván más fontos feladatot lát el, de egész egyszerűen az, amit ő 2006-ról elmondott, fényévekre volt attól, mint amit a parlament minden képviselője, pártállásra való tekintet nélkül elvárhatott volna a kormány egyik tagjától.

Hiszen ne keverjük össze a szerepeket! A parlamentnek elvileg kontrollálni kellene vagy kellhetne a tisztelt kormányzatot, nem a parlament a végrehajtó hatalom, hanem a kormány, de a kormány a parlamentnek tartozik felelősséggel és beszámolással. Ebből a 2006-os évre vonatkozóan semmit nem kaptunk. (Babák Mihály: Úgy van.)

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Általában a zárszámadásokról szóló parlamenti viták abból szoktak állni, hogy értékeljük az adott év pénzügyi, gazdasági folyamatait, nagyjából megvitatjuk, hogy a parlament korábban elfogadott törvényjavaslatának megfelelően történt-e meg az adott év gazdálkodása, aztán utána szavazunk erről a gazdálkodásról. Még azt is el kell mondanom, hogy többnyire az ellenzék is támogatni szokta az adott év zárszámadásának elfogadását, hiszen egy lezárt gazdasági évvel túlságosan sokat már nem lehet kezdeni azon túl, hogy a tanulságokat levonjuk. De ha még a lehetősége sincs meg annak, hogy beszéljünk ezekről a tanulságokról, ha még az esélyét sem adják meg számunkra annak, hogy végre tiszta vizet öntsünk a pohárba, és világosan lássuk, mi is történt 2006-ban, le lehet úgy tisztességgel zárni egy adott év zárszámadását?

(Dr. Hende Csaba és Török Zsolt elfoglalják jegyzői széküket.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Elhoztam magammal az Állami Számvevőszék jelentéseit, ami 2006-ról készült. Ebben nemcsak a költségvetés jelentése van benne, hanem az ÁPV Rt. gazdálkodásának a jelentése is. Nem egy könnyű olvasmány, és nyilván az ember nem jókedvében olvas ilyeneket, de olvassák el. Olvassák el! Szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék elnökének, Kovács Árpádnak, hogy rendkívül visszafogottan és valóban elsősorban arról beszélt, hogy ebből a kaotikus 2006-os évből mit lehet jó szándékú módosításként a következő évekre elfogadni. Ilyen súlyos jelentése az Állami Számvevőszéknek, meggyőződésem, az elmúlt 17 esztendőben nem volt.

Hiába huhog Göndör István képviselőtársam (Derültség az MSZP soraiban.), ha megnézi, hogy 2006-ban önök mit csináltak (Göndör István: A 2002-est kellene elővenni, képviselő úr.), akkor önnek nemhogy bekiabálnia nem szabadna, vissza kellene adnia a mandátumát. (Domokos László: Így van.) Ön volt az, aki ezeket lelkesen megszavazta, akinek Balatonőszöd után meg sem rezdült az arcizma, amikor itt két hét múlva egy új kormányprogramról beszéltek, és azt mondták nekünk, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány pontban számokat is mondjak az önök számára, mert úgy gondolom, hogy ezek a számok azért önmagukért beszélnek. Elhoztam magammal azt az expozét, amit Veres János 2005. november 2-án tartott nekünk 2006-ról. Emlékeznek, mit mondott akkor a pénzügyminiszter úr? Idézem szó szerint: "Tisztelt Országgyűlés! Felzárkózás, foglalkoztatás és fejlesztés. Ez jellemzi a jövő évi költségvetést. És még valami: a fegyelem." Ezt annyira fontosnak tartotta a pénzügyminiszter úr, hogy még kétszer elmondta: "fegyelmezett költségvetés készült".

Az Állami Számvevőszék elnöke mit mondott az előbb, tisztelt képviselőtársaim? A hiány mértéke 40 százalékkal tért el a parlament által elfogadottól. A tervezett hiány mértéke 1580 milliárd forint volt, a tény pedig 2199 milliárd forint, vagyis a kettő között van egy több mint 600 milliárd forintos lyuk, 619 milliárd egészen pontosan. Ez közel 40 százaléka annak, mint amit a parlament 2005 végén elfogadott. (Babák Mihály: Kékesi, hallod?!)

(14.10)

Ezzel a 600 milliárd forinttal számoljanak már el nekünk valahogy! Mondják már meg őszintén, hová lett ez a 600 milliárd forint!

Tisztelt Képviselőtársaim! Vagy itt van a központi költségvetés bruttó adóssága. A tényszámhoz képest több mint 400 milliárd forinttal magasabb lett ez a bruttó államadósság. Itt mégiscsak egy 15 százalékos növekedés van! Az elmúlt években már végre legalább az államadósság növekedésének az üteme kezdett csökkenni. Ehhez képest 2006-ban újra azt éltük meg, hogy 15 százalék fölötti mértékben nőtt az államadósság mértéke. Ezekről nem beszélni, ezekről hallgatni egészen egyszerűen felelőtlenség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Négy szót mondott ebben a 2005 novemberi expozéban a pénzügyminiszter úr. Azt mondta, hogy felzárkózás, foglalkoztatás, fejlesztés és fegyelem jellemzi majd 2006-ot. Ehhez képest mi jellemzi 2006-ot? Leszakadás, munkanélküliség, rombolás és káosz; mindannak az ellenkezője, amit nekünk 2005 novemberében ígértek.

Nézzünk néhány mondatot ebből az ominózus expozéból! Idézem szó szerint 2005 novemberéből: "Olyan költségvetés készült, amely nem hajlandó aránytalan, a gazdaságra és a lakosságra méltatlan áldozatokat hárító intézkedéseket tenni." Tisztelt Képviselőtársaim! Ma azt látjuk, hogy a munkanélküliség magasabb lett, azt látjuk, hogy a gazdasági növekedés leült, azt látjuk, hogy az emberek 8 százalék fölötti pénzromlást hajlandók megfizetni, most, 2007 első félévében közel 7 százalékos reálbércsökkenést. Ki más, ha nem önök tettek terheket a lakosságra, a vállalkozókra? Beszélni fogok később még arról, hogy milyen adóemeléseket tettek, de ez egy másik történet.

"Olyan költségvetés készült - idézem megint a miniszter urat -, amely hozzájárul a magyar gazdaság felzárkóztatásához." Nemhogy felzárkóztunk, leszakadtunk! 1,2 százalékos növekedésünk van, amely csak azért magasabb 1 százaléknál, tisztelt képviselőtársaim, mert önök az elmúlt két évben kétszer hozzányúltak a bruttó hazai termék számítási rendszeréhez, és legutóbb 2006 őszén beletették azt, hogy a prostitúciót és a drogkereskedelmet is el lehet számolni a gazdasági növekedés tényezői között. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.) Ha ezt nem tették volna bele, és nem kellene ezt becslési eljárással megállapítani, megjegyzem, a nullához lenne közelebb a növekedésünk, nem az 1 százalékhoz. Ebből a szempontból a magyar gazdaság ma recesszióban van, és ezt önök 2006-ban ágyazták meg ezzel a felelőtlen költségvetéssel.

Mit mond a pénzügyminiszter úr? Idézem megint: "Olyan költségvetés készült, amely keretet biztosít a vállalkozások sikeres működéséhez." Nézzük meg ezt a folyamatot! Hogyan tudták önök ezt elérni, a sikeres keretet? Úgy, hogy most 25 százalékkal magasabb a csőd- és felszámolási eljárások aránya, mint egy évvel korábban, ráadásul ezzel Közép-Európában éllovasok vagyunk. (Babák Mihály: Bizony, bizony!)

Minden mondat hamis! Minden mondat álságos volt 2005 novemberében ebben az expozéban, hiszen nagyon jól tudta a pénzügyminiszter úr, tisztelem és becsülöm annyira az államigazgatás apparátusát, különösen a Pénzügyminisztériumét, hogy feltételezzem, minden adattal tisztában volt, és nagyon jól tudta, hogy azok a számok, amelyeket ide nekünk a parlament asztalára beterjeszt, nem felelnek meg a valóságnak, azoknak a fele sem igaz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékeznek még arra, hogy 2006 elején óriási reklámhadjárattal, kommunikációs offenzívával - ebben mindig kitűnőek voltak - elfogadtak egy ötéves adócsökkentési programot? Emlékezzenek vissza! Egyik képviselőtársuk az MSZP padsoraiból még árkommandó felállítását is követelte, hogy azokat a kereskedőket megbüntessék, akik az áfacsökkentés következményét nem vezetik át az árcsökkentésen. Emlékeznek még erre? Itt van az anyag, elhoztam magammal. (Felmutatja.) Önök akkor azt ígérték nekünk, hogy jelentős adócsökkentési programot kezdenek el. Beígérték azt, hogy csökkenni fog az áfa felső kulcsa - megjegyzem, ez meg is történt -, azt már nem tették aztán később hozzá, hogy a 15 százalékos kulcsot pedig majd megemelik 20 százalékra. Beígérték nekünk azt, hogy az adótábla sávhatárait módosítani fogják. Ezekből semmi nem valósult meg. Beígérték nekünk azt - idézem -, hogy 2010-ben, az eurócsatlakozás évében 700 ezer forinttal emelkedik az adótábla sávhatára. Azt sem tudjuk ma megmondani, hogy mikor fogunk csatlakozni az euróhoz! Önök pedig erről országgyűlési határozatot fogadtattak el velünk, azaz csak önökkel, mert mi ezt nem támogattuk.

Ha végigmegyek ezeken a pontokon, sorra látszik, hogy ez az adócsökkentési program, amellyel önök megetették a vállalkozókat és a magyar lakosságot, úgy volt hiteltelen, ahogy beadták. Ezek a pontok sorra nem teljesültek. Gondolok itt például arra, hogy 2006 novemberében megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás. Nem szűnt meg a tételes egészségügyi hozzájárulás, ez megmaradt. Vagy azt ígérték, hogy 2007-ben 3 százalékponttal csökken a munkáltatók által fizetett tb-járulék mértéke. Nemhogy csökkent, növekedett! Először növelték a munkavállalói tb-járulékot 2,5 százalékkal, most pedig 1 százalékkal. Tehát szó sincs arról, hogy önök csökkenteni akartak, önök nagyon jól tudták, hogy az ország akkori helyzetében is már nincs esély arra, hogy ezek az ígéretek megvalósuljanak. Mégis idehozták, eljátszottak egy parlamenti színjátékot, és megszavazták ezeket az előterjesztéseket, hogy aztán - megint visszautalok a fordulópontra, 2006 májusára - sürgősen visszavonják ezeket az adócsökkentési javaslataikat. 2006-ról beszélve ezekről is beszélni kell.

Mint ahogy beszélni kell arról is, hogy 2006 a magyar vállalkozások és a magyar lakosság számára egyértelműen a tehernövekedés esztendeje, hiszen ha végignézzük az év adómódosításait, azt látjuk, hogy önök sorra szinte minden adótételt jelentősen megemeltek. Néhányat már idéztem, de engedjék meg, hogy kiegészítsem még egy-két példával:

Jövedéki adó emelése 2006. szeptember 1-jétől cigarettánál, szeszes italoknál, adóköteles természetbeni juttatások adóterhének emelése 44-ről 54 százalékra. Munkavállalói egészségbiztosítási járulék emelése 2006 szeptemberében 4-ről 6 százalékra. Munkavállalói járulék emelése 1-ről 1,5 százalékra, jelentősen csökkentve ezzel egyébként az emberek reálkeresetét. Minimálbér duplája után fizetendő járulék, amellyel jelentős terhet raktak a kis- és középvállalkozásokra, hiszen elsősorban ezeket érintette ez a tehernövekedés.

Külön kategória az a tehernövekedés, amit a nyugdíjasokra és a nyugdíjas munkavállalókra raktak, hiszen itt aztán 2006 szeptemberében és aztán 2007 januárjában is több tételnél jelentős tehernövekedés történt. A nyugdíjas vállalkozók által fizetett eho mértékét megemelték. A nyugdíjon kívüli jövedelmet a nyugdíjasoknál jelentősen megadóztatták. A nyugdíjasok számára jelentősen megemelték azokat a terheket, például az egészségbiztosítási járulékot, amit korábban nem is kellett fizetni. Ebből a szempontból önök következetesek voltak. Egy probléma volt itt is, hogy a tehernövekedés oly mértékűre sikerült, hogy azt időnként már az Alkotmánybíróság is kifogásolta, ezért kellett az Alkotmánybíróságnak aztán később a házipénztáradó és az elvárt adó tételeket megsemmisítenie.

Tehát le kell szögeznem, hogy önök 2006-ban azért vezették félre a nyilvánosságot, azért vezették félre a parlamenti képviselőket, hogy a hatalmat megtartsák. Mi következik ebből a hatalommegtartásból? Az, hogy ma a lakosságra és a vállalkozókra jelentős többletteher nehezedik. Ma a magyar lakosság és a magyar vállalkozók fizetik meg annak a hazugságnak az árát, amit 2006-ban ezzel a költségvetéssel elfogadtattak a parlament kormánypárti többségével. Ebből a szempontból tehát világos a képlet: önök vagy őszinték lesznek 2006 tekintetében - az önök miniszterelnöke már egyébként Balatonőszödön egy titkos ülésen ebben a kérdésben néhány alappillért letett; ugye, hazudtunk reggel, éjjel meg este - mondta ő -; trükkök százai, amiről nektek nem kell tudnotok - mondta ugyancsak ő -, segített hozzá bennünket ahhoz, hogy túléljük az államcsődöt. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, ha önök valóban úgy gondolják, hogy a hazugságspirálból ki akarnak kerülni, akkor erre a törvényjavaslatra nem mondhatnak igent.

Azért se mondhatnak igent, mert a pénzügyminiszter úr 2005-ös expozéjában még több olyan mondat található, amit aztán fényesen megcáfolt az élet. Gondolok itt a konvergenciaprogramra tett utalásra. Kiderült, hogy az önök konvergenciaprogramját el sem fogadták 2006 tavaszán, visszadobta az Európai Unió, hogy aztán 2006 decemberében végre a valósághoz közelítő vagy közelebbi konvergenciaprogramot nyújtsanak be. Ugyanez a helyzet az infláció tekintetében, a bér tekintetében.

És itt egyet kell értenem Kovács Árpád elnök úrral, hogy ebben az egész 2006-os évben valóban az számít, hogy lássuk a folyamatokat, és hogy a tanulságokat levonva megpróbáljuk a következő éveket sokkal hitelesebbé tenni, hiszen hajszálnyira voltunk az államcsődtől 2006-ban, és hogy el tudtuk kerülni, annak köszönhető, hogy jelentős tehernövekedéssel, a magyar lakosság és a magyar vállalkozók áldozatvállalásával tudtuk megmenteni az államkasszát a csődtől.

(14.20)

Mi tehát a tanulsága ennek a 2006-os évnek? Hát először is, hogy igazat kell mondani. Igazat kell mondani, tisztelt képviselőtársaim, mert nem igaz az a kijelentés, hogy két gazdaság van Magyarországon. Nincs rosszul működő állam és jól működő magángazdaság. Ha az államháztartás rossz helyzetben van, az állami gazdaságpolitika rossz, akkor annak következménye van a magánszektorra is. Gondoljanak csak bele, micsoda kamatfelárat fizet ma a magyar vállalkozó és a magyar lakosság azért, mert önök 2006-ban nem jártak el tisztességesen, és nem a valóságról tájékoztattak bennünket. Ma, ugye, a környező országokban körülbelül 2-3 vagy éppen 4 százalékos jegybanki alapkamat van, míg Magyarországon ez 7 százalék fölötti. Ebből kifolyólag tehát Magyarországon jelentős felárat fizetünk az elvesztett hitelességért. Ahhoz, hogy visszanyerjük ezt a hitelességet, és kevesebbe kerüljön az államadósság finanszírozása, kevesebbe kerüljenek a lakosság számára a fogyasztási hitelek, a lakásvásárlási hitelek vagy éppen az autóvásárlási hitelek, hiteles költségvetést kell készíteni.

Persze ilyenkor fel lehet tenni a kérdést, hogy egy hitelességét elvesztett kormány, hitelességét elvesztett kormányfő és pénzügyminiszter vajon tud-e hiteles költségvetést készíteni. Vajon van-e erkölcsi alapja egy ilyen kormányfőnek és egy ilyen pénzügyminiszternek áldozatot kérni a magyar lakosságtól, lásd egészségügy, oktatás, pedagógusleépítések és -elbocsátások vagy éppen a közigazgatásban történő létszámleépítés? Meggyőződésem, hogy ez egy súlyos erkölcsi alapkérdés, amelyet hajlamos megkerülni a kormánykoalíció, és amelyre hajlamos nem válaszolni.

A számok nyelvén azt mondhatom, hogy ez a kormány elvesztette arra az erkölcsi alapját, hogy bármilyen áldozatot kérjen a magyar lakosságtól. Nézzék meg: a munkanélküliség az elmúlt másfél évben jelentősen nőtt, 42 ezer pályakezdő állástalan, munkanélküli van ma az országban. Miközben a szomszéd országban csökkent az infláció, nálunk közel 8,5 százalékos, egészen pontosan 8,3 százalékos pénzromlást fizetnek meg az emberek, a nyugdíjasok pedig 11,4 százalékosat. 53 százalékkal nőtt a vezetékes gáz ára az elmúlt egy esztendőben, 22 százalékkal nőtt a villamos energia, a villanyáram ára az elmúlt egy évben. Ezeket a terheket a lakosságnak kell megfizetni és a vállalkozásoknak. A magyar gazdaság azért került padlóra, mert annak a hazugságnak az árát, amelyet önök 2006-ban elkövettek, most fizetjük meg. Nézzék meg a szomszéd országokat: 4-5 százalékos, sőt 9-10 százalékos a növekedés a szomszéd országokban, Lengyelországban, Csehországban 6 százalék fölötti növekedés, mi pedig recesszióban vagyunk.

Én tehát azt gondolom, az egyik legfontosabb tanulság talán az lehet, hogy senki nem teheti kockára a magyar gazdaság jövőjét, senki nem kockáztathatja a magyar lakosság jövőjét azért, hogy a hatalmát megtartsa. Önök 2006-ban ezt követték el. Erre parlamenti képviselőként, olyan képviselőként, aki tisztában volt már akkor is azzal, hogy ezek a számok nem felelnek meg a valóságnak, csak nemmel lehet szavazni. Mi a Fidesz részéről erre fogjuk kérni önöket is, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy adjanak még egy esélyt a pénzügyminiszternek, az egész kormánynak arra, hogy a 2006-os év valóban az őszinte szembenézés éve legyen, és 2006-ot lezárva valamennyien a magyar gazdaságot, sőt a magyar társadalom jövőjét egy növekedési egyensúlyban lévő pályára tudjuk állítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)